27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Navinés mesélő, Navinés média, Edictum főszerkesztő, Harmadikos diák


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 420
Összes hsz: 2125
Írta: 2019. augusztus 18. 23:04 | Link

LAU
szombaton egy padon | x

Látszólag zárjuk a témát. Hiszen úgy tűnik, választ adtam a kérdésére és örül annak, amit feleltem. Azonban mindaz, amit elmondtam, magával hozott egy újabb nem értést. Szemöldököm felszökik.
- Hm? - érdeklődöm egy hümmögéssel, mi az, amit tudni szeretne, mert hát egy picit zavaros nekem, amire utal. Nem emlékszem már arra, hogy előbb ezt a kifejezést használtam, annyi gondolatom akadt közben, meg annyiszor átfogalmaztam magamban. Aztán pár pillanat múlva leesik.
- Ja, hogy... - bólogatok aztán elmosolyodva, ez a derű viszont csak annak szól, hogy eszembe jutott, mire kérdez vissza, aztán ahogy mindez tudatosul is, mármint, hogy mi nem tiszta neki... - Ó, hát... - vált át kedélyességem finoman frusztrálttá. Aprót nyalok kiszáradtnak érzett számon, majd kissé idegesen, szusszanón nevetek egyet.
- Nem... nem úgy értettem - vonok vállat mosolyogva, megrázva fejemet. Nem, tényleg nem úgy értettem, ahogy gondolom, hogy gondolja. - Én még nem... - folytatom, ismét nagy szünetet hagyva, amíg a szavakat keresem - Nem. - zárom végül csak simán ezzel a válaszomat és inkább rezdüléseimmel üzenem, mit nem. Könnyedén vallom meg, hiszen nem gondolom, hogy ebben bármi szégyellnivaló lenne.
Nincsen tapasztalatom az ilyen érintkezésekben. Nem voltam még senkivel. Na igen, ezt természetesen így nem beszéltük meg. Nem társalgunk ilyesmikről. Csak feltételeztük, hogy így van. Erről pedig eszembe jut, hogy visszakérdezhetnék. Majdnem meg is teszem, már nyitom a szám, ám vissza is csukom, ahogy hirtelen rádöbbenek, hogy talán tapintatlan lennék ezzel. Bár elvileg nem. Hiszen miért ne kérdezhetném meg a barátnőmet, volt-e már része ilyesmiben valakivel? Valahogy mégsem érzem helyénvalónak. Eleve azért, mert szerintem tudom a választ, már csak a harsogó folyosós beszélgetésünk miatt is, ahol egészen pontosan azt hittem, azt közli velem, hogy ő talán soha nem lesz képes rá; másrészt meg pont emiatt az emlék miatt szép lassan beúszik a tudatomba, hogy hiszen neki gondjai vannak az érintkezéssel, így ez eléggé megnehezítené. Sajnos ez van, nehezen állnak bennem össze dolgok. Túl tiszta lap nálam mindenki és ahogy hibáikról is megfeledkezem, úgy félelmeik, gátjaik sem lebegnek a szemem előtt egyfolytában. Még az övéi sem, még a nyilvánvalóak sem. Mert nekem az embereket nem ezek határozzák meg. Ettől függetlenül azért a háttérben mindig sikerül valamennyire összekötni dolgokat, ennek köszönhető, hogy bennem az él, hogy Launak nem volt még senkije. Ám, még ha most bizonytalan is lennék ebben, pontosan ezért nem kérdezek rá. Nehogy kényelmetlenül érezze magát akármiért. Úgyhogy csak mosolyogva nézek rá tovább, és büszke vagyok rá, hogy viszonylag normálisan tudtam neki ismét válaszolni, elkerülve a kényes részleteket. Igazából feleltem is, meg nem is, viszont ennek szerintem néha így kell lennie. Remélem, elég az, amiről biztosítottam és az a fele jótékony homályba veszhet, miért nem csak szeretném, hanem szeretem is. Az csak kicsúszott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


*the heartqueen*
online
RPG hsz: 48
Összes hsz: 118
Eljöttem..
Írta: 2019. augusztus 19. 09:45
| Link

Sokáig haboztam, hogy elmenjek a bulira? Hiszen, nincs partnerem, de mégiscsak Dök tag vagyok. Később úgy döntöttem, hogy részt veszek a mulatságon. Előtte, jázminolajas gyógyfürdőt vettem. Szépen kivasaltam a hajam, és felvettem a rózsaszínű estélyi ruhámat. Felkaptam egy csinos kis, csillámos retikűlt majd lementem a klubbhelységbe, ahol rengetegen várták a partnerüket. Észrevettem egy lányt is, akit nem ismerek, hogy türelmetlenül várja a párját.
- Mázlista vagy, hogy nincs partnered! - nevettem magamban.
No igen. Tudni kell, hogy Ms. Hudsonnak, vagyis nekem ritkán van társasága. Nagyrészt egyedül szokott kóvályogni a kastélyban, és a környéken. Egy óra múlva, már a bálban voltam, ami nagyszerűre sikeredett. Dök társaim, nagyon kitettek magukért, minden káprázatos volt. Persze, én is segítettem itt ott, de a legnagyobb érdem az övéké. Legtöbbször, a puncsos asztalt látogattam meg, mert még akkor is meleg volt. Kicsit nézelődtem, beszélgettem is, majd oda mentem szervezőtársaimhoz, akad-e még valami, melyben segítségükre lehetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. augusztus 19. 20:38 | Link

Thomas

szombaton, a padon |o

Azt kellett volna, zárni a témát. Vagyis inkább fel se hozni. Örülök annak, hogy választ kaptam ugyan erre, persze hogy örülök. Ám az, hogy meggondolatlanul kicsúszott a számon valami, amit magam sem értek, hát ez már kevésbé tölt el boldogsággal. Látszólag ő sem érti, hogy mit kérdezek. Az jó, az szuper. El nem tudnám neki mondani, szóval hagyhatjuk is ennyiben a dolgot.
Egy pillanatra kitágul a pupillám, amikor jelzi nekem, hogy felfogta a dolgot. Kattognak a fejemben a kerekek lázasan, visszapörgetve mindazt, ami az elmúlt percekben elhangzott, és rájövök, hogy mit is „kérdeztem” igazából. Megrándul a kezem az övében, mintha ki akarnám rántani, hogy eltakarjam az arcomat zavaromban. Persze ezt nem teszem meg. Hogy lehetek ennyire, ennyire … te jó ég! Miért kellett nekem megkérdeznem azt a barátomtól, hogy volt-e már együtt valakivel? Jézusom! Ez mekkora udvariatlanság, és főleg mégis mi közöm van hozzá? Jó, mármint nyilván van némi közöm hozzá. De hát, de hát … az úgyis kiderül ha … amikor … ha … te jó ég, most meg mikre terelődnek a gondolataim? Oké, vajon milyen gyorsan tudok visszasprintelni a szobámba?
Tekintetemmel végigkísérem a zavart mozdulatát, ami annyira jellemző rá. Már korábban is észrevettem, hogy megnyalja ilyenkor a száját. Igaz, eddig még sosem bámultam meg. Nyelek egy nagyot automatikusan, hátha fel tudom így készíteni magamat a tényre, hogy felelni is fog.
Nem. Nem úgy értette. Nem. Bólintok egyet. Értem, amit mond. Nem tudom, hogy mit kéne éreznem. Örülnöm? Vagy nem? Hallottam már szóbeszédeket a lány wc-ben, hogy melyik opció miért előnyös, vagy hátrányos. De most őszintén, számít ez? Mármint nekem úgy gondolom, hogy nem. Ha igen, igen; ha nem hát nem. El tudom fogadni mindkettőt gond nélkül. Persze ott van az, hogy ha igent mondott volna, akkor esetleg lett volna egyfajta nyomás, vagy kicsi félsz talán bennem. Azonban kétlem, hogy tényleg megjelentek volna ezek az érzelmek, hiszen Thomas soha nem akarna bántani, nem erőltetne rám soha semmit. Hiszen ezt meg is beszéltük. Szóval, tényleg, teljesen mindegy. Ezt igazán végigzongorázhattam volna magamban, mielőtt rákérdeztem volna, na sebaj.
- Oké, kö-köszönöm, hogy elmondtad –  még mindig zavarban érezve magam. Motoszkál a fejemben egy gondolatfoszlány, de képtelen vagyok rendesen megragadni, így inkább csak figyelem őt. Azonnal feltűnnek az árulkodó jelek, miszerint lenne kérdése, ám meggondolja magát. Nem tudom időben megállítani a megkönnyebbült sóhajtást, ami elhagyja a számat. Jól gondolja, kellemetlenül érezném magam, ha most rákérdezne. Vagy ha egyáltalán megemlítené a múltbeli dolgaimat, hiszen igazából nem vagyok tisztában azzal, hogy mennyire állt neki össze a kép anno. Van ugyan egy sanda sejtésem, hogy szinte semennyire. Lehet, hogy mondanom kellene neki valamit, de mégis hogy és főleg mit? Nem mondhatom azt, hogy nekem sincs tapasztalatom az intimebb érintkezésekről. Az meg hogy hangzik, hogy nincs jó tapasztalatom? Borzalmasan, millió kérdést vetne fel. Áh nem, teljesen mindegy hogy mit mondok, hogy nem voltam még senkivel, vagy hogy nem volt még úgy senkim se, látná a szememben azt, hogy ez igaz, de van valami, amit nem mondok el. Még képtelen vagyok erre, még a terápián sem tudtam beszámolni arról, pedig eléggé fontos lenne. Thomasnak meg még inkább szeretném elmondani az egészet, hogy teljesen értse mi miért van. Egyszer, egyetlen egyszer leszek rá képes, ez biztos.
Szóval végül csak rámosolygok. Ha bármelyikünk legilimentor lenne, akkor most valószínűleg jót röhögnénk az egészen, hogy jelenleg egy-egy mosoly mögé rejtjük a ki nem mondott dolgokat. És könnyebb lenne, mert nem kellene kimondanom semmit se.
- Megyünk tovább? – érdeklődöm kedvesen. Megbeszéltünk mindent, amit kellett, amit nem kellett, ami fontos volt. Megvannak a szuvenírek, megnéztünk már mindent, ami érdekelt minket. Szóval igazából végeztünk itt. Thomas rábólint így hamarosan már sétálunk is tovább, nem felejtve el az óriás nyalókákat sem. Jókedvűen ízlelgetem, ahogy elhagyjuk a cukorkafesztivál területét. Kisvártatva elválnak útjaink, szokás szerint. A kastély falai között baktatva érnek utol a gondolatfoszlányok, immáron jobban összeállva. Megtorpanok azonnal, ahogy bevillannak sorban. Nem felelt. Csupán a ki nem mondott kérdésemre. A kimondottra nem. Ez csupán egy röpke pillanatig zavar, megvonnám a vállamat és haladnék tovább, ha nem jönne a másik … a súlyosabb. Ami miatt furcsa dolgok jutottak az eszembe. Szeretné.  Zaklatottan kapok levegő után, amikor rándulást érzek a gyomromban. Lassan indulok csak el újra, furcsán kiegyensúlyozottnak érezve magamat. Nincs min elgondolkodnom.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Edith Ixchel Payne
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Másodikos diák


Bohóchalacska
online
RPG hsz: 15
Összes hsz: 140
Írta: 2019. augusztus 20. 00:35 | Link

Laura
Sellőruha | Láb"tetkó"

Igazából az andalgás az, ami furcsának hat a fejemben. Az első ami eszembe jut az Ariana feje, tisztán látom magam előtt ahogy fintorogva pillant fel a szó hallatán. Jó kistestvérként pedig vannak dolgok amiket átveszek a nagyobbaktól, mégha ez nekem nem is feltétlenül tűnik fel. Önkéntelenül reagálok úgy a szóra, ahogy hiszem, hogy ő tenné, a dolog pedig teljesen természetesnek hat számomra.
Bólogatok szavaira, hiszen tényleg ez a helyzet, sőt szerintem a családom bulisabbik részét is megtalálnám elszórva a tömegben ha nagyon akarnám.
- Így izgalmas - vonok vállat, miközben a körülöttünk nyüzsgő tömeg közepén ülünk, és... mindennek el lehet mondani minket, épp csak izgalmasnak nem. Cseppeket érzek meg a karomon, a medencében valakik épp nagyban próbálják megölni (?) egymást, úgyhogy pár pillanatig rajtuk is felejtem a tekintetem. Nem tart sokáig a mozi, és popcornt sem adnak mellé, szóval nem sokáig tartják fogva érdeklődésemet, inkább visszaterelgetem csapongó gondolataimat a velem szemben ülő felé.
- Mondjuk nem egyszerű itt felismerni bárkit is - utalok a tömegnyomorra, ami bár persze nem mindenhová jellező, de én eddig csak a főúton jártam, onnan pedig ez a benyomásom támadt. - Például a csúszdát biztosan, azt hallottam egy párostól, miközben eltolakodtak mellettem, hogy mindenki nagyon élvezi, és az az egyik sztár.
Érdekel is milyen, nem csak úgy félvállról, de igazán, ami nálam ritka. Bár a vizsgákra tudnék ennyire koncentrálni...
- És ti? Terveztek valamit, vagy csak csavarogtok? - kérdezek végül vissza, kicsit feloldódva a nyugodt beszélgetésben. Önkéntelenül is fogalmazok többes számban, de ezzel semmi olyasmit nem akarok sugallni, hogy esetleg össze lennének nőve, egyszerűen ahogy mondta is, együtt jöttek, társaságban pedig már csak így működik a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Huszthy Attila
Tanár


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2019. augusztus 20. 01:22 | Link

Zayday Hudson


Lassan vége a tanévnek, Attila számára azonban ez a vég, nem rejt új kezdetet. Öröm, szomorúság és izgalom vegyesen jellemzi a kedélyállapotát, hiszen új élmények és lehetőségek állnak előtte. Számára kapóra jött ez a cukor fesztivál, hogy kikapcsoljon egy kis időre a szervezés, a felmondással járó ügymenet, és az élete további részének intézése taposómalmából. Felölti a legvidámabb ruháját, - egy keresztben csíkos, piros-fehér pólót, sárga nadrággal - s úgy indul el a rendezvényre, ám még megtömi a zsebeit sós pörkölt pisztáciával, hátha megcsömörlik a sok édességtől majd.
Odaérve kicsit tanácstalanul néz körbe, hol is kezdje a lazulást. Megcsapja orrát a sok, különféle cukor édes-savanykás illata és összefut a nyál a szájában. Az illat kavalkádból a csoki sem marad ki, nehézkes, bódító aromájával, így inkább, hallgatva a szaglószervére, arra indul el, amerről azt hozza a szél. Megcsodálja útközben a nyalóka lámpásokat,  meg a csodafákat a különös termésekkel, a kicsit ragadós cukorsétányt a lába alatt, de mielőtt célba érne, egy szórólap akad a kezébe. Megszagolja, meg is nyalintja, hátha az is ehető, mert miért ne. Az íznél is érdekesebb azonban a rajta lévő információ. Eszerint az egyik kedvenc csapata is fellép egy fél órás koncert erejéig a színpadon. Megörül a hírnek, ám addig még két óra van hátra, így a VIP terasz felé veszi végül az irányt. Menet közben magához vesz egy sült krumpli formájú nyalókát, ami ízre kicsit sem sült krumpli, inkább gyömbéres mangó. Kedvére való kombináció. A teraszon vesz egy pohár rózsaszín pezsgőt és mosolyogva szemlélődik a fesztiváli látványban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Zayday Hudson
Diák Navine (H), DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


*the heartqueen*
online
RPG hsz: 48
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 20. 01:38 | Link

Huszthy professzor


Nagyon élvezetesnek találtam a bált, lazulgattam tovább. Töbször is körbesétálgattam a rendezvényen, hátha rábukkanok valakire. Tekintetemmel, ismerős arcokat pásztáztam. Találtam is néhányat, melynek következtében elmosolyodtam. Mostmár ideje ennem is valamit! Utoljára, délután folyamán ettem egy kis ropit. Hát, nem laktam vele jól, és ezt a hasam többször is jelezte. A bálban azonban, nem csak a cukorka édes illatát, hanem némi kölnit is lehetett érezni. Bizonyára, a tömegnek összegyűlt az illata, kétségtelenül. Elindultam valami nasit szerezni, először is egy nyalókát, rágdostam és nyaldostam el, majd egy kis fattacukrot. Ezután elvonultam, egy néptelen szakaszra, ahol észrevettem egy cukorka lámpát. Istenem, mindig az volt az álmom, hogy megkóstoljak egy ilyet. Éltem, is a lehetőséggel és bevallom nem csalódtam az ízében! Mennyei epres íze volt, szinte még érzem a számban. Körülbelül, egy percig még ízlelgettem, majd jöttek arra emberek, és lecuppantam a lámpáról. Miután kicsit még levegőztem, visszatértem, és a VIP terasz felé kanyarodtam, hátha lett valami változás. Változás alatt, valami új nyalánkságot értek. Történt is változás, mivel finom hubabubás fagyit lehetett enni, és telis-teli volt rágógumi és gumicukor darabokkal. Miután végeztem a fagyival, egy nagyon kedves arcot pillantottam meg a tömegben, méghozzá Huszthy Attilát, a Jóslástan tanárt. Nemrégiben halottam, a hírt hogy elmegy, és őszintén szólva elszomorodtam. Hiszen ő volt az egyik legkedvesebb tanárom. Odaléptem hozzá, és üdvözöltem:
- Jó estét, professzor úr! Megengedi hogy leüljek? - kérdeztem vidáman.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 20. 11:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
Tanár


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2019. augusztus 20. 02:07 | Link

Zayday Hudson



Furcsa lesz már nem itt lenni, hanem valahol a Világ egy másik szegletében, távol a zajtól, távol a tanítástól, távol attól a helytől, aminek sokat köszönhet. Rengeteg tapasztalat, emlék és öröm gyűlt össze benne itt, de hiányzik neki valami, ami üressé teszi a szívét, ahányszor az eszébe jut. Belekortyol a furcsa színű italba...az íze is furcsa, de elvégre ő az az ember, aki szereti a furcsa helyzeteket, és az ízeket is. Nem tart sokáig, míg az alkoholos nedű meghozza a jó kedvét. No nem csiccsent be, csak épp feloldódik, és végre önmagán is túl lépve önmaga lehet. Oly annyira, hogy dúdolgatni kezdi, csak úgy magában a kedvenc dalsorát. Meleg este van, esőt szerencsére nem jeleztek. Szerencse, mert akkor szétfolyna ez az egész itt alatta és nem maradna más belőle, csak egy, a szivárvány összes színében pompázó hatalmas tó, amin pillecukor habok úszkálnak, gumimaci lovasaikkal zabolázva meg a cukorlávát. Felkuncog a fantázia képre, és egy nagyobbat kortyolva mélyet sóhajt. Becsukja a szemeit, és persze tudja, hogy bűbájok tucatjai védik vészhelyzetben az alkotásokat. Belül elismeréssel adózik a nagy tudású varázslóknak, akik ezt létre hozták. Gondolat folyamából egy hang rángatja ki. Derűsen néz le az érkezőre és arcán szétterülő mosollyal üdvözli a leányzót.
- Óóóóó! Jó estét Neked is! Csak egészen nyugodtan. - Kedélyesen megpaskolja a maga melletti helyet, majd felpattanva segít is neki elhelyezkedni. Visszaül, szinte visszazuttyan. A pezsgő ellazította az izmait is.
- Csak csodálom ezt a fantasztikus Birodalmat. Igazán remek ötlet, bár tudok olyat, aki nem élvezné. - Fesztelenül felkacag, szeme cinkosan villan, aztán hozzáteszi:
- Mit innál? Persze csak alkoholmenteset. Hogy érzed magad, így év vége felé, meg egyáltalán? - Ebben a pillanatban némi szellő kerekedik, összeborzolva a haját, ami amúgy úgyis mindig kicsit kócos hatást kelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Zayday Hudson
Diák Navine (H), DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


*the heartqueen*
online
RPG hsz: 48
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 20. 12:09 | Link

Huszthy professzor


Még ezelőtt nem láttam, a professzort valamilyen eseményen. Várjunk csak, én nem is voltam ott minden összejövetelen, akkor honnan tudhatnám? Nos, igen ez az első bálom, már persze az első bálom amin részt is veszek. Hiszen Dök tagként, kötelességemnek éreztem hogy eljöjjek, és amúgy is semmit nem vesztettem vele. Már nagyon várom a következő évi végzős bált is, hiszen rájöttem, néha ki kell mozdulnia az embernek egy kicsit! Miután a tanárúr kedvesen köszöntött, és megpaskolta maga mellett a széket. Vajon itt minden cukorból van? Még a szék is? Ezen tanakodva foglaltam helyet, de néhány másodperc múlva magamhoz tértem. Láttam, hogy Huszthy professzornak nagyon tetszett a mulatság, hiszen állandóan mosolygott. Még mindig nem tudom elhinni, hogy elmegy! olyan szeretetreméltó ember! A kastély, egy nagyszerű tanárt veszít el, ha ő elmegy! A tanárúr tekintete is csillogott, hogy mégegyszer részt vehet egy eseményen. Mi az hogy? Valóban csillogott a szeme, szinte a bálozókat is lehetett benne látni. Arra eszméltem, hogy a professzor elújságolja, hogy tetszik neki a bál, és egy vicces megjegyzés után felnevet, és pedig megszólalok:
- Igen, sajnos nem tehettünk mindenki kedvére, amikor szerveztük a bált! - mondtam egy kicsit elszontyolodva.
Merő igaz volt, hogy nem mindenkinek tetszhetett a mulatságos, de szerintem  legtöbbünknek egészen bejött. A professzor közben megkérdezte, hogy innék-e valamit, én pedig válaszoltam:
- Köszönöm, most nem vagyok szomjas! - válaszoltam mosolyogva, mert azt mondta hogy persze csak alkoholmentes italt. Megkérdezte, hogy érzem magam, úgy általában, én pedig rávágtam:
- Hát megvagyok, vagyogatok professzor! És önnel miújság? - kérdeztem, tényleg kíváncsian választ várva. Jó érzés volt vele beszélgetni, mindig eltársalgott velünk, még az órán is de aztán eszünkbe jutott hogy folytatni kellene az órát.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 20. 12:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Diák Rellon (H), Animágus, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 561
Írta: 2019. augusztus 20. 15:03 | Link

Eszter

Egyszer úgy írta le valaki, pont elkapta a beszélgetésfoszlányt, mielőtt befordult volna a sarkon, hogy ha huzamos ideig néz valakit, olyan, mintha különböző gonosz gondolatokat venne fontolóra. Ez persze f*szság, legfeljebb az Alkimistával beszélnek pár szót.. de hát ezt mások amúgy sem tudhatják. Neki pedig nem jön rosszul alapvetően ez a fajta hírnév. Legalább nem zargatják idióták és nem rabolják az idejét. Nem is törekedett soha arra, hogy ezen a megítélésen egy szemernyit is javítson.
- A savanyó részlegről gondolkodom valamin. - Az is lehet, egyszerűen inkább letudja azzal, hogy arról a részről válasszák ki a legnépszerűbbet, aztán majd azt kipróbálja, mert különösebb igénye ezen túl nincs. Talán még azt, hogy legyen hideg.
- Szerintem kiegyezem egy jégkásával.
Ahogy aztán Eszter belekezd a történetbe, úgy szökik az egyik szemöldöke feljebb. Ostobaság ostobaságra és felelőtlenségre halmozva, bár az óráról lógás egyébként kit érdekel, viszont a többi. Számára, a tényleges használó számára ismeretlen komponensekből, ellenőrzetlenül, a saját tulajdon szobájában (ahol sem a páratartalom, sem a hőmérséklet.. sem.. tulajdonképpen semmi sem megfelelő) kezdjen bájitalfőzésbe. Felzaklatni nem zaklatja fel, inkább csak láthatóan egy határozott gondolat formálódik meg benne, amelyet aztán tökéletesen tükröznek mind a szavai, mind az arckifejezése.
- Természetes kiválasztódás. Akinek meg kell halnia, annak meg kell halnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
Független boszorkány



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 57
Írta: 2019. augusztus 20. 16:01 | Link

Dia-Mia,
mázas-színes-fesztis
#


Rózsaszín? Akár. Dia elég megihletős lány most ebben a pillanatban nekem, de egyelőre ezt elhagyom. Volt már probléma, hogy eGyeSek kritizálták a színválasztásom. Nem magamon, inkább versenyeken a lovamon. Mivel egy nagyfiún repülök, és ő bizony mindig hozzám van "festve", nincs egyszerű dolga az ízlésemmel. De például a kék nagyon jól áll mindkettőnknek, az az egyik kedvencünk. Meg a világűrös lila, az határozottan szép. Azért már kaptunk különdíjat sima bemutatólovagláson. A lényeg, hogy végignéztem a lányon és mentális jegyzetbe eltoltam, hogy pink.
- Én ezt most valakibe belefulladninak hallottam inkább - bólogattam magam elé önmegerősítésnek. Nem, nem keltem úgy, hogy a mai napon bárkivel le akarom magam nyeletni, vagy éppen fordítva, ettől még ez a mázas, ragadós dolog eléggé mozgatott. Ki _nem_ lát ebben lehetőséget? Pont úgy tudnám élvezni, mint az idelátogató családok legkisebbjei. Nem csak a nyalókás kisfiú, de a maga körül kievett vattacukorfotelben ülő kislánnyal is tudtam azonosulni. - Mondjuk egy forrócsokis pezsgőfürdőt azért megnéznék, kürtőskalács hatású szaunával, ízesített hóval és jégkásaesővel - gondolkodtam el hangosan, bár a nyalóka dologgal teljesen egyet tudtam érteni. Ennek ellenére most rákívántam valami tocsogósan édes italra, így ezt majd be kell iktatni a napba. De a szemeim nem nagyon pihennek, hogy helyet keressenek ehhez, inkább leragadnak a hatalmas, lógó cukrokon, de a melelttunk elhaladó szirupból csöpögő emberek legalább közlik: jó úton járunk.
- Tetszik az a munka, de nem vagyok túl jó ezekben. Játékosként sem, nem még amúgy - legyintettem vidáman, mert irigyeltem néha azokat, akik ki tudtak emelkedni érdekes dolgokban. Nekem itt van a magamé, a pólózás és a sütés. - Uh, ezek szerint kikerültek? Én még nem találkoztam minddel. De érdekel, mert ha nem megy elég jól a hajam a berendezéshez, akkor áttolom, és megnézzük másikkal. Azért nem olyan mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 301
Írta: 2019. augusztus 20. 22:41 | Link

Elijah

Fesztivál rulez


Megjelenés



- Eleve allergiás volt a fazon, a gyilkos pedig tisztában volt vele, szóval így könnyen eltette láb alól - válaszoltam neki gyorsan. Nagyon tetszett az a könyv, de volt alkalma olvasni még jobb köteteket az író tollából.
- Ajánlom Leslie L. Lawrence könyveit, szerintem nagyon jók, de szokott még futni Lőrincz L. László néven is - tájékoztattam a srácot, hátha kedve szottyan majd egy-egy művét elolvasni a közeljövőben.
- Szerintem az ananász egyszerűen nem illik a pizzára, hiszen tökre más ízvilág. A csokis pizzától meg egyenesen a hányinger kerülget - vágtam fancsali arcot. Eléggé vizuális típus voltam, szóval amint elképzeltem, hogy beleharapok a csokis ízvilágú tésztába, rögtön megborzongtam. A palacsinták közül a nutellás és a túrós volt a kedvencem, de a hortobágyit is szerettem, ott valahogy más volt az ízvilág, nekem még belefért a húsos változat is.
- Egyébként vannak azért fura szokásaim kaják terén. Például a Nutellás sajtos kiflit egyenesen imádom. Elviekben üti egymást a kettő, de mégis istenien megférnek egymás mellet, mármint a csokis íz és a sajtos... fura, de finom. Persze ízlések és pofonok - ecseteltem neki nagy beleéléssel.
- Figyu, ne aggódj ezen, majd visszaérünk, mikor visszaérünk. Ki nem hagynám a pizzás vacsit semmi pénzért! Egyébként nem tudom, mikor kellene visszaérni, de őszintén szólva nem is érdekel. Majd úgy csináljuk, hogy beleférjen az is. Hidd el, nem ez lesz a legnagyobb kihágásom - kacsintottam rá egy széles mosoly kíséretében.
- Nekem sosincs bajom a gyorsasággal, imádom az adrenalin szint növelést. A hinták terén is így szoktam választani, szóval a legunalmasabbakat simán kihagyom. - Igen, ismerem az érzést. Aki nem díjazza az egyediséget, menjen a csudába! Nem bírom az olyan embereket, akik szerint a normális az átlagos... aztán unalmasan élik a mindennapi életüket, majd a haláluk előtt rájönnek, hogy mégiscsak kellett volna valami izgalmasat, mást csinálni a megszokottól, de ugye akkor már túl késő... valahogy nem hatnak meg ezek - közöltem vele oly nyugodtan, mintha csak az aktuális időjárásból beszélgetnék vele.
- Szupi! Imádom a lánchintát! Főleg, mikor beindul és egyre gyorsabban pörög - feleltem neki vidáman.
- Ó, értem. Hát valóban nem lehetett úgy könnyű... - mondtam neki komoly arccal. Szerencsére nekem nem kellett mindezt átélni, de bele tudtam képzelni magam a fiú bőrébe. Közben sorban álltunk a hintázásra várva, iszonyat izgatott voltam, hogy végre elérjük a sor elejét, aztán indulhat a móka!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
Tanár


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2019. augusztus 21. 09:55 | Link

Zayday Hudson


- Csak nem részt vettél a szervezésben? - csillan fel a szeme még jobban, mint ahogy eddig csillogott. Észrevétlenül megtapogatja a zsebében lapuló szórólapot, amin éppen akkor mosolyodik a hófehér fogú, tökéletes bőrű énekesnő. Nagy áldás a mágus világban a mozgó kép az újságban, és így a szórólapon is. Bár Attila ezt a mimikát nem látja, de valahonnan mégis tudja. Fejében már körvonalazódik a nagyszerű terv alapja, miszerint nem csak látni fogja a koncertet, de még kezet is foghat velük, mint lelkes rajongó.
- A szervezésben én nagyon gyenge vagyok, viszont vannak egyéb jó tulajdonságaim. - neveti el magát újra és újra. Attila az örök gyerek, mások infantilisnek tartják, hallott már ilyen ítéleteket önmagáról, de ő ezt dicséretnek fogja fel, és a szemtelen módon még örül is neki. Sok munkája van benne, hogy még véletlenül se savanyodjon be. Ezért is megy most el innen, mert bár szeretett tanítani, de érezte, hogy nincs még itt az ideje a megállapodásnak. egyetértően bólint a lány közlésére, miszerint nem szomjas. Ezzel csak azonosulni tud. Ha valaki nem szomjas, mifenének inna, no nem?
- Örülök, örülök. Velem semmi különös. Nem sokára útra kelek, elindulok a Nagyvilágba. Kaptok majd másik jóslástan tanárt, lehetőleg jobbat, mint én. Remélhetőleg. - Ilyen irányban nem kutakodott a jövőben még, nincs akkora jelentősége, hogy erre időt áldozzon. Elég sok herce-hurca van az utazással kapcsolatosan, minden szabad perce erre megy rá. Persze a vizsgák is lefoglalják, de azokat legalább élvezi is kicsit.
- Neked milyen terveid vannak a jövőre nézvést? - Persze, mit is kérdezhetne egy jóslástan tanár, aki kitűnő látnok, természetesen. Egyelőre még nem rukkol ki a farbával, várja a megfelelő időpontot. Van még idő, és tudja, hogy eljön majd az ő nagy pillanata, még ma. Ezen megint elmosolyodik, mint szokott. Jót kortyol az italból, olyannyira, hogy a pohár fenekére néz, mivel az teljesen kiürült. Csalódottan bámulja, hátha valahol megbújik még néhány cseppecske. Az nem lehet, hogy máris elfogyott. Biztosan csak elbújtak a pajkos pezsgő bubik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Zayday Hudson
Diák Navine (H), DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


*the heartqueen*
online
RPG hsz: 48
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 21. 12:57 | Link

Huszthy professzor


- Néhány dologban segítettem, igen! - válaszoltam kicsit csalódottan. Nos, igen mostanában elhanyagoltam egy kicsit a DÖK tagsággal járó feladatokat, szinte az utolsó pillanatban segítettem, amiben tudtam. Ezt nagyon megbántam későbbiekben, és elhatároztam máskor jobban belevetem magamat. Hirtelen szédület fogott el, egy kicsit elgyengültem. Mintha a levegő hozta volna magával a szédületet. Beletartott fél percbe, amig elmúlt a hirtelen jött nyavaja. Hirtelen jött, hirtelen ment is el, ezzel nem kell bajlódni többé.
A tanárúr megjegyzi hogy gyenge a szervezésben, de vannak jó tulajdonságai, én pedig bólogatok.
- Mindenkinek vannak jó tulajdonságai, ön a legjobb példa rá! - szólaltam meg.
A professzornak a legjobb tulajdonságai között voltak többek között, a kedvesség és a türelmesség. Mindekettőt, személyesen tapasztaltam az órákon, de az órákon kívül is. Lehet hogy vannak emberek, akik kelekótyának hiszik őt, de azok nem ismerik őt igazán. Egy nagyon bölcs ember, aki élvezi az életet, és meglátja a szépet másokban. Ezzel a tulajdonsággal, kevesen rendelkeznek. Remélhetőleg, az idő múlásával, változik az emberek véleménye a világról, és az emberekről, akikben az a legjobb hogy nem egyformák. Milyen érzés lenne, ha reggel felébredek, és tudom hogy a földön mindenki ugyanúgy éli életét, ugyanúgy viselkedik mint én?
- Jobb jóslástan tanárt? Önnél nem lesz jobb az érkező tanár. Lehet hogy nagyon kedves lesz, és barátságos, de nem fog túltenni magán! - mondtam ki az igazságot. Természetesen, így gondoltam ezért is mondtam ki. Nem nagyon szoktam hazudozni, csak néha füllentek az öcsémnek. Huszthy tanárúr viszont más tészta. Neki sosem volnék képes hazudni!
- Nos, miután majd megkapom az Alapfokú Mágikus Bizonyítványt, szeretnék továbbtanulni, és mestertanonc képzésben részt venni. Azután lehetséges, hogy az egyetem következik, végezetül pedig megkezdem a tanári pályafutásom! Remélhetőleg! Kérem szorítson nekem! - mondtam felnevetve. Tisztában vagyok vele, hogy sokat kell tanulni, de a kemény munka meghozza gyümölcsét. Még sok idő van addig, és még rengeteg napot fogok eltölteni diákként az iskolában. Ránéztem a tanárúrra, és elmondtam egy imát, hogy olyan jó tanár legyek mint ő, és néhány évvel később, a másodikos Zayday Hudson-t, remélhetőleg a diákok nagy szeretettel, Hudson professzornak, vagy tanárnőnek szólítják majd.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 24. 14:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Legilimentor, Harmadikos diák


Birdie
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 920
Írta: 2019. augusztus 21. 19:40 | Link


- Ühü – hát, jó neki. Engem biztos nem pörget fel, inkább csak stresszel. Nem mintha bármilyen problémám lenne bármelyik tantárggyal, csak hát, nem szeretem, ha a tudásomról kell számot adni. Valahogy nem egészséges ez, hogy tanulni kell, és ezen múlik, hogy milyen ügyes leszel, meg hova vesznek fel utána és a többi. A Levitásoknak ez valószínűleg ez a menyország, mert ők tényleg okosak, nem csak a sztereotípia miatt. Hát ez van, az elsős kiválasztás a legtöbbször nem téved. Oké, Masa sem teljesen Levitás, van benne jó nagy adag Eridon, ami Navivemártásba van tunkolva, Rellon bogyókkal a tetején, a kis ravasz. Szóval annyira nem volt váratlan ez a mondása, csak én nem vagyok így összedrótozva, a cukrokat pedig majdnem hogy gyűlölöm. Nem mindet ugyan, de a legtöbbtől kifekszek és cukormérgezésem lesz, vagy ilyesmi. Masa is mézédes, de ő eléggé kivétel!
- Ilyen messzire vissza kell majd jönni, ne már! Inkább viszek kettőt még. Jó, nem – vonok vállat vigyorogva. – Csokifolyó is van? Merlin segíts – nyafogok viccesen, mert félig azért tényleg nyafogok, de nem igazán komolyan. Igenis, ez a hely ilyen, elfogadtam, csak, ha Masa nem lenne itt velem, sírva menekülnék. Jó, csak a szobámban sírnék egyedül, na. De legalább lehet hülyéskedni és a futás jó ötletnek tűnt az izémedencéhez. Nem tudom mi az, de cukros és kezd kigyulladni a fejem felett a vörös lámpa. Csak, nehogy itt haljak meg, rövid kapcsolatnak néz elébe akkor Masa. A kapcsolat élt 2 hónapot, a vízeséstől a cukros medencéig. Bár nem hangzik rosszul, csak a fejfámra is ez az utolsó mondat lenne felragasztva.
- Ó, és most melyik van?  - kérdezek vissza, majd visszaszámolok. Szóval nem tud lelőni, mert éppen nem hagyom. Viszont segítek neki cukormázas lenni, ha már ennyire édes. A hasasnál elhúzom a számat azért, de szerintem túléli, mert ha kell, kieszi a medencét, tudom. Az azért nem semmi, mi? Ő képes lenne az ilyesmire. Egy gyors bombával tudatosítom benne, hogy az egész lökés nem a véletlen műve volt, imádom, ahogy fenyeget, majd újra olyan lesz, mintha cukorka-erőtérrel vennék körül.
- Te mondtad, hogy szerelemben és háború…hahahahaaaaaa, ne már – persze, hogy nem hagy élni, de az is igaz, hogy megérdemlem a csikit. Sajnos ő valahogy máshogy van beállítva, mert általában nem vagyok csikis, de Masától mindig. Valahogy érzi és tudja, hogy mit kell csinálnia, szóval, most próbálom elkapni a kezét és lehámozni magamról. Szerencsére ez a tevékenység elvonja a figyelmem arról, hogy én is tiszta szirup vagyok, szóval élvezem a játékot. Próbálom ráloccsantani a cuccot, hátha kissé alábbhagy a lelkesedése, és nem erőszakosan, de lefejteni a kezeit rólam. Ha nem sikerül, magamhoz rántom – erre biztos nem számít – és addig csókolom, amíg el nem enged. Micsoda édes kis sztori, nem igaz? Szerencsére még nem jut el a tudatomig semmi erről, és remélem, le tudunk mosakodni, mert bűbájt nem ismerek rá. A jó fenébe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A szegedi őzike, ő-zik e?
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 699
Írta: 2019. augusztus 21. 20:21 | Link

Eperlány



- Hogy milyen kis mocsok volt, hogy ezt ki is használta! Mondjuk, logikus, a könnyű út, a filmekben is van ilyen – bólogatok, keresve hasonló változatokat arra, amit az imént felvázolt. Sok lenne, még ha a világ összes filmjének negyedét is ha láttam. Nem, de most nem is fontos. - Leslie vagy Lőrincz, rendben. Megjegyzem, aztán majd a szünetben beszabadulok a könyvesboltba, jól elverem az összes pénzemet könyvekre – nem ez lenne az első, hogy nem tudok dönteni alapon hármat is veszek egyszerre. Mondjuk nem olcsó dolog, de örök életű és persze megéri, ami nem tetszik, azt is meg tudom oldani, az ilyen viszont ritka, pedig széles a skála, hogy mit és hogyan szoktam. Mindegy is. Majd megkérdem később, hogy azt a párat, ami mégse sikerült, elolvasná-e.
- Mindenkinek vannak amúgy. Uborka a lekváros kenyér mellé, mondjuk olyat én még nem ettem, de hallottam. Vagy van az a tésztás cucc... amit valaki édesen vagy borssal eszik, csak most nem jut eszembe a neve. Na ott is kiütközik. A lényeg, hogy ennyi kell, nekem meg mindegy, hogy valaki húst, zöldséget vagy akármit eszik – vonok vállat, mert mi közöm nekem más tányérjához, ameddig nem onnan kell ennem. - A sajt és a nutella... bizarrnak hangzik, kicsit. De ha te bírod, akkor hajrá! - miattam ugyan nem kell visszafognia magát, vagy akármi. Nem én leszek az, aki köpköd meg fintorog a dolgokra, jó, tudok, csak nem ilyenekre. Persze, van amikor az egyszerű fáradt fejem hitték grimasznak és hát, nem volt kellemes, vagy épp itt, viszont egész kibírható hely, szóval szavam nem lehet. Vagy tényleg olyan nagy, hogy elkerülöm az ilyen alakokat szerencsésen.
- Jaaaaaj én nem aggódom! Nem akartalak belevinni abba, hogy elkésünk, csak ennyi. Nem mindenki szeret kihágni még picit sem, az idő relatív, aminek érzem néha, úgy sikerül. De oké, akkor nem aggódom ezen, majd ha már nagyon magasan jár a Hold, akkor van a gond, viszont addig sok az idő. Mindenképp megyünk enni, erről nem mondok le, csak tájékozódtam, mi merre és hogy. Így könnyebb – vigyorgok, nem is baj, örülök, hogy nem kell sietni és kapkodni. Ha egyedül jövök, ugyan hamarabb eluntam volna a dolgot, talán épp most már mennék enni és vissza, társasággal meg minden jobb és így aztán máshogy kell elszámolni az idővel. Ami nem is gond. A kastélyban fogalmam sincs, mivel kötném le magam, aminek nincs köze a tanuláshoz.
- Az unalmasak nincsenek itt, úgy látom – vagy csak máshol. Tipikus olyat keresek, amik kisebbeknek készültek és csak körbe-körbe mennek, abból már mind a ketten kinőttünk, jöhetnek az újak.
- Hja. Van belőle elég, főleg, ahonnan én jöttem. Csak mert más az arcberendezésem, békafejű voltam, vagy épp ha bevittem egy figurámat vagy képregényt, akkor az jaj de cikiiiiii. Ők már nagyon felnőttek voltak hetedikben, tudod, én meg jaj de gyerekes. Most meg szintem egyikük sem tanul valami jó dolgot, belőlem meg mágus lesz. Jó lenne elátkozni a cipőfűzőjüket, hogy sose tudják kikötni vagy épp be, de ilyet ugye nem szabad. De szerencsére őket már rég láttam és szerintem nem is fogom – vonok vállat. Már kevésbé veszem a lelkemre, nem kellemes élmények, viszont még egy ideig maradnak. Én szeretnék még a nagy harangozás előtt bőven élni, így hát a hintára is bólintok, beállok a sorba addig is és ahogy az előbb a vattacukrosnál, úgy most is türelmesen várok. Mögöttünk annyira nem azok, de talán túlpörögtek a sok cukortól, nem velünk van bajuk.
- Nem, kicsit nagyon nem, de hát... ez van. Túl egyszerű lenne az élet, így meg sok a kihívás vagy az új dolog, így nem unalmas – vagy épp csupa kínszenvedés, de nem akarom én már jobban lehúzni a hangulatot, haladunk inkább előre a hinta felé a sorral. Még talán egy kör.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Dana Straw Berry
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 301
Írta: 2019. augusztus 21. 21:14 | Link

Elijah

Fesztivál rulez


Megjelenés



- Szerintem igaza volt. Végül is, ha belegondolsz, akkor egyszerű volt számára végrehajtani a bűncselekményt, ráadásul ez alapján nehéz elkapni a gyilkost. Igazi profi - mondtam neki lelkesen. A könyv végig érdekes volt, valóban csak a végén derült ki, hogy ki a rossz fiú benne.
- Azokat a történeteket nem szeretem, ahol már előre tudni, hogy ki a gyilkos, az úgy unalmas - közöltem a sráccal eltűnődve. Stephen King műveit is kedveltem, azok aztán igazán rendhagyóak voltak.
- Jól teszed. A könyvek valóban sok élményt nyújtanak és kicsit kiragadnak a szürke hétköznapokból. Legalábbis nekem ez a véleményem - bólogattam hevesen Elijah szavaira, ebben teljesen egyetértettünk.
- Igen, ez igaz. Engem sem zavar, ha például valaki vegán vagy valami, a lényeg az, hogy ne erőltesse rám a döntését és tartsa tiszteletben a saját ízlésemet - feleltem neki határozott hangnemben.
- Filmeket szoktál nézni? Én imádom őket, de nincs kifejezetten kedvenc műfajom, akárcsak a zenénél, ott se. A lényeg, hogy tetsszen és lekössön - mondtam neki elgondolkodva.
- Persze, semmi gond. Attól pedig ne tarts, hogy aggódnék emiatt, nem jellemző rám - néztem rá csillogó szemekkel. Sosem tudtak meghatni a szabályok, számomra csupán csak felesleges rosszak voltak, túl sok értelmüket nem láttam, igazából kiszúrás volt mind másokkal szemben.
Klassz volt, hogy ketten jöttünk az eseményre, így egyáltalán nem volt olyan unalmas és még beszélgetni is tudtam, egyébként is imádtam megismerni új embereket.
- Szuper, ezt egyáltalán nem bánom. Tudod, az unalmas egyelő a halállal, legalábbis számomra - közöltem vele komoly arccal.
- Szerintem a képregények izgalmasak, mármint én szeretem őket! Melyikek a kedvenceid? - kérdeztem tőle izgatottan. Kevés ismerősöm volt, akik szerették ezt a műfajt, pedig szerintem iszonyat jó volt és mindig le is kötött.
- Hé, ha segítségre van szükséged csak szólj. Imádok elátkozni embereket... mármint azokat, akik rászolgáltak - néztem cinkos arccal a fiúra.
- Egyébként meg ne is foglalkozz velük, a múlton már úgysem lehet változtatni, a jövőre kell koncentrálni - adtam a tudtára a gondolataimat, vagyis a véleményemet erről a dologról.
- Így van. Akkor jó az élet, ha zajlik! Szeretem a kihívásokat. Még pár emberke és végre sorra kerülünk! Jaj, annyira várom már, izgi lesz nagyon! - ecseteltem Elijah-nak lelkesen. Már nagyon vártam, hogy végre felüljünk a kiszemelt hintára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 773
Írta: 2019. augusztus 22. 14:44 | Link

Iskolai végzős esemény, szombat este

A kis ösvény, ami egészen a gumicukorteraszig vezet minket most egészen felélénkült, ahogy a zene is jóval hangosabb, mint eddig. Itt van az esti partihelyszín, most azonban nem koncerttől vagy azt váróktól telített. A szombat folyamán este nyolckor külön megvilágítást kap, hiszen a végzősök kerülnek előtérbe a szokásos bálnyitó táncukkal. Ezalatt dekorcukor-eső várható rájuk, valamint színes krétapor robbanás, mikor leköszönnek. Fehér ruhában a lányok, amik itt válnak színessé és elegánsan párjaik.
Idén iskolánktól elköszönő diákjaink az erion színeiben Andrej Scotti és Kreßler Stella, a levita küldötteiként Benzsay Gergely, Kelevitz Maja Nerella és Serfőző Kelemen, a navinések soraiból Révay Lili Athalie és végül, de nem utolsó sorban a rellon képviseleteként Apáthy Mirella, Corina Nazaru, Eszterházy Diána, Rania Brenna Park és Weiler Dante.
Táncuk után az afterparti is nekik szól tulajdonképpen, és mint az este csillagai ingyen köszöntőpezsgővel és egy kísérő itallal vagy koktéllal várták őket a szervezők.
Mindemellett bejelentésre került a DÖK elnöke, Rhédey I. Pandora részéről, hogy pontban este nyolckor kihelyezésre került két doboz, az egyikbe az esemény Candy Queen-jét és a Candy King-jét jelölő lapokat, a másikba a fesztiválon legötletesebbnek vélt szett viselőjét lehet bedobni.


//Ehhez a poszthoz nem kell szálazni, ez azoknak lényeges, akik kijátsszák a táncot, illetve a poszt napján (2019.08.22. 23:59) éjfélig írok közül fogunk a szavazásokon voksoltatni, erről infót később kaptok!
További jó játékot kívánunk!//
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2019. augusztus 22. 14:45
Hozzászólásai ebben a témában
Rhédey I. Pandora
Mestertanonc Navine (H), DÖK elnök, Másodikos mestertanonc


× Panda ×
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 152
Írta: 2019. augusztus 22. 17:37 | Link

    
¤ ¤ ¤


Nehézkesen indult el a mai nap, az első fesztiválosra nem értem ki, túl sok teendőm volt és a lovardában is volt még mit csinálni, így jobb is, hogy meg sem próbáltam időt keríteni, de ma már nem húzhattam ki magam. Meg kellett tartani a köszöntőt és eligazgatni a végzősöket. Azt hiszem azzal, hogy nem tört ki a nyakam idáig elkönyvelhetem sikeresnek ezt a napot, bár az, hogy gyakorlatilag úgy megyek néha, mint aki bepisilt, sőt, egyenesen kiforog a bokám, vagy ki akar nem jó edzés. Már akkor sem éreztem jó ötletnek, mikor elsőre megláttam. Talán ennek is köszönhető, hogy belépés után a lábaim kibújtattam belőle és a kezemben a párral indultam el mezítláb. Mint elnöknek illik példát mutatni, így nekem is fel kellett színesen öltözni, amiben kikértem Bonó segítségét, és nem azt mondom, hogy lelkesebb volt mint én, de igen. Sok nadrág, felső, ruha és annak nem nevezhető drab hevert az ágyon, amiket próbálgattatott, de nagyon fura volt. Jól megvoltam eddig a saját készleteimben is, nem mellesleg nem voltak annyira passzolósak. Az egyik topja nekem például elment volna ruhának. De aztán találtunk egy citromsárga szoknyát, ami mindkettőnknek tetszett, meg ő talált még ezt-azt. Övet, cipőt, a hajam is segített megcsinálni, mert édes lány. Szeretek vele lenni, azt hiszem barátok vagyunk. Nem volt még olyanom előtte.
De most egyedül érkeztem, és nem is biztos, hog ez annyira rossz. Nem szívesen rángatnék senkit, furcsa is volna. De nekem muszáj volt a lehető legtöbb dolgot meglesni. Az óriási nyalókákat, a cukrokat, még a pillés medencénél is voltam, majd a bárban, hogy végül az ugrálóvár mellett telepedjek le és majszoljam el a fagyimat, ami két gombócos, ameddig nem kellett mennem így az este közeledtével a dolgomra.
Denistől nem várhattam el, hogy fiú létére intézze ezt, így nem is hittem, hogy itt császkálna, főleg, hogy mióta megkezdtük a szervezést szerintem nem is láttam. Az régen volt. Sokszor néztem a nagy órára, ami ki volt téve a kisházra, aztán mikor idő volt kiálltam és felkonferáltam a végzősöket, na meg úgy az egész estét, majd hagytam, hogy megtapsolják őket és elvonultam a színtérről.
Hozzászólásai ebben a témában

Huszthy Attila
Tanár


Jóslástan tanár, Év tanára 2016. tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 265
Írta: 2019. augusztus 23. 15:07 | Link

Zayday Hudson



- Óóóóó, mindenkinél van jobb. Nincs olyan, hogy valaki a legjobb és felette nincs senki. A Világbajnokokat is rendre legyőzik csak idő kérdése. - közli teljes meggyőződéssel. Egy kicsit úgy hangzott ez a kijelentése, mintha elismerné, hogy ő a legjobb, de erről szó sincsen. Az iskolában ő az, mert ő az egyetlen és mint ilyen, nem akad versenytársa. Arról meg már nagyon keveseknek van emlékük, hogy milyenek voltak a régebbi jóslástan tanárok. Attilának sincs erről információja.
- A kedvesség meg a barátságosság nem is feltétele a jó tanárnak. - Ezen kicsit elgondolkodik. Mitől lehet jó tanár valaki? Elfilozofálgathatnánk erről pár évig, mégsem lenne pontos, meghatározás. Más a jó tanerő a diákoknak és más egy szakmabelinek, de lehet, hogy egyiknek sem lesz igaza.
Hogy a lány is tanár szeretne lenni, kikerekedik a szeme és megkérdezi:
- Szorítok, szorítok. No és milyen tanár? Már úgy értem, hogy mit szeretnél tanítani? - Az az egy biztos, legalábbis Attila szerint, hogy azt a tárgyat, amit tanítani akar a tanár, nemcsak jól kell ismerni, de a legfontosabbnak kell lennie, különben nem ér az egész semmit. Ennek a véleményének ne ad hangot persze, bölcsen megtartja magának. Valószínűleg ő sem tartana itt, ha nem kutatja megszállottan a saját képességeit, és nem fejleszti azokat a mostani szintre. Sőt, talán azért is megy el, mert nem érzi már késznek magát a tanításra, valami hiányzik belőle, de még maga sem tudja, hogy mi.
- Tudod, a jövő képlékeny dolog. Nem tudjuk, hogy merre sodor végül a sorsunk, de tudni kell úszni az árral, hogy ne csak ne fulladjunk bele, hanem még időnként tudjuk élvezni is a sodródást. Azt meg csak akkor lehet, ha nem ragaszkodunk mereven semmihez. - Hogy ezt a bölcsességet minek szánta, miért mondta, arról nem nyilatkozik, de nem is lehetne hallani, mert valahol felerősödik a zene, szinte dübörög alattuk a talaj. A hangulat a tetőfokára hágott, óriási a hangzavar. Sikítás, nevetés, kiabálás foszlányai úsznak a mindent átható csoki illattal.
- Közeledik a fő mulatság. - kacsint a lányra, felemelve hangját a zűrzavarban.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A jövő ugyanaz, mint a múlt, csak messzebb van és ellenkező irányban.
Zayday Hudson
Diák Navine (H), DÖK tag, Színjátszós, Edictum szerkesztő, Másodikos diák


*the heartqueen*
online
RPG hsz: 48
Összes hsz: 118
Írta: 2019. augusztus 24. 09:15 | Link

Huszthy professzor


- Az évek múlásával, biztos változik még a véleményem! - válaszoltam mosolyogva, de lehorgasztottam a fejem. Egyszer mindenkinek fel kell nőnie! Sajnos nem létezik Sohaország, hogy kedvünkre mulassuk el az időt. A gyermekkor felhőtlen, szokták mondani, de miközben egyre jobban cseperedünk, több kötelességünk lesz. Többek között tanulni, és elvégezni a kívánt iskolákat, ha megházasodunk és gyermekeink születnek, a családunkért élni. Ez az élet körforgása! Az élet szép, bár sok akadályt gördít elénk.
- Nos, ez szerintem részben igaz. Szerintem elengedhetetlen dolog, hogy a tanár megfelelően tudjon szólni a diákokhoz, és mosolyogni is. Ha ezeket nem tudja, akkor miért tanár? - kérdeztem, egy elég hangosra sikeredett nevetéssel. Nekem ez fontos! Ha valaha is tanár leszek, az legelső dolog hogy a tanítványaim, részben úgymond a barátaim is legyenek. Szeretnék olyan oktató lenni, aki tud a palántákkal társalogni, és aki büszkén hallhatja hogy kimondják "tanárnő".
- Köszönöm! Gyógynövénytan. Mármint legszívesebben, ezt a tárgyat tanítanám! - újságoltam örömködve. Nagy hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy nem szeretem a növényeket. Hiszen rengeteg cserepes virág, boldog és büszke tulajdonosa vagyok. A szüleim mindig "palántás"-nak becézgettek otthon, de ez már nagyon régen volt. Már annyi idő eltelt, és én még mindig megszállotja vagyok, mindenfajtának, ami zöld és szép. Még jó, hogy nem mondtam ki hangosan, mert elég félreérthető lett volna. Mondjuk már említettem hogy miről beszéltem, és mégegyszer átgondolva a dolgot, majd nem gondoltam rá többé.
- Az biztos! Lehet hogy az élet közbeszól, és az álmom nem teljesülhet. Tudni kell úszni az árral... - ismételtem, a tanárúr bölcs gondolatát.
- Megszívlelem, ezt a jó tanácsot, mármint ha annak szánta! - mosolyogtam rá. Valóban nem is sejtettem, hogy Huszthy professzor miért mondta. Hirtelen felerősödött a muszika, és én fogcsikorgatva hunyorítottam, és könnyeztem.
- Igen-igen. Már mindjárt kezdetét veszi! - kacsintottam vissza, majd megtöröltem a szemem.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2019. augusztus 30. 14:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. augusztus 24. 20:06 | Link

Edith



Bár nem kötöm a lány orrára – nem is tudnám igazából – de nekem is furcsa volt az a szó, hogy andalgás, amíg meg nem tettem egyszer. Mert amikor ráérősen sétálgatsz valakivel, aki fontos neked, és van egy bizonyos érzete az egésznek, na arra tökéletesen illik ez a szó. Nem is kell szerelmi kapcsolatra gondolni, andalogni simán lehet barátilag is akár. Szerintem. Asszem.
- Tudod, mindig is szerettem figyelni a tömeget, ahogy zsibong körülöttem. Nem akartam részt venni benne, csupán nézni őket. Rendkívül szórakoztató, és tanulságos is. Most például azt javaslom neked, hogy egy picit csússzunk odébb, különben perceken belül beterít minket a trutymó – mondom kedvesen a lánynak, majd a fejemmel biccentek a medence túlfelén ácsorgó társaság felé. Én odébb is megyek, annyira, hogy még a lány is elférjen mellettem a biztonságos zónában. Majd egy sárga öltönyös srác harsányan nevetve és kiabálva beleugrik a trutyiba. Ha minden igaz ezt hívják bombának, ahogy ő ugrik. A lényeg az, hogy el is kezd fröcskölni a színes zselé mindenfelé, de kihagy minket szerencsére. A már benne lévők abbahagyják a műsort és együttes erővel kezdik el szapulni a lilává vált srácot. Megcsóválom a fejemet őket figyelve. Tipikus példája annak, amit mondtam. Mulatságos figyelni őket, de be nem szállnék.
- Áh, a többséget nem is érdemes. Meg ha szerencséd van, akkor téged ismernek fel, és mennek oda hozzád. Mint én – nekem például könnyű volt észrevennem a lányt. Igaz, hogy a navinéseket egész jól felismerem, ha máshogy nem, hát látásból biztos. Érdeklődve pislogok rá, amikor egy attrakcióról mesél, ami nagy sikert aratott állítólag. Eltűnődök rajta, ám mielőtt megfogalmazhatnám a véleményemet már kérdez is.
- Hát, igazából nem tudom. Engem érdekel a csokifolyó az biztos. A csúszda az nem igazán. Thomast … nem tudom, hogy szeretne-e valamit megnézni vagy sem. Majd meglátjuk, hogy mi lesz. A céltalan mászkálás is teljesen jó. Majd meglátjuk – vonok vállat miközben azt ecsetelem, hogy még fogalmam sincs mi lesz. Nem beszéltük még meg.
- Bocsi a kérdésért, de a nevekkel hadilábon állok általában … neked van sok testvéred, rokonod, nem? – óvatosan tudakolózom, tudván, hogy valamiért ismerős a vezetékneve, de képtelen lennék megmondani, hogy honnan. És profin össze tudom keverni ezeket az infókat. Most kik vannak annyian, mint a csillagok?


//333. hsz <3//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Krushnic Dimitri
Egyetemi tanár, Független prefektus, Vendégelőadó, Szavazásfelelős


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 2526
Írta: 2019. augusztus 25. 18:33 | Link

Henrik


Roppant mód érdekel a kérdés, hogy hol is található Henrik határa. Mi lesz az a pont, amikor vagy faképnél vagy, vagy megátkoz, vagy nemes egyszerűséggel leüt? Nem mintha ez volna a célom, de mindig bennem van az, hogy a másikat elnoszogassam a legvégső pontig, amíg bírja, amíg lehet, s ha tudom, akkor azon túllendítsem. Igazi lelki-szellemi felfrissülést hoz egy ilyen súlyponton való átbillenés, de tényleg, utólag az ember hálás lesz, ha abban a pillanatban rettenetesen utál is.
Ahogy most elnézem, még messze vagyunk a határaitól. Lehet, hogy a megadott keretek arra sem engednek teret, hogy elérjünk ma odáig. Hát akkor induljon a parti.
- Remélem azért nem terveztél túl kiadós alvást mára - jegyzem meg. - Vagy pihentetőt. Tudod, a sok cukor után nehéz lehet.
Ha a pillantásaimat mellőzni is tudja, a szövegeimet már nehezebb. Számomra is elég nehéz nem röhögnöm közben, de azért nyomom a süket dumát megfelelően tündéri mosollyal, abszolút karakterben maradva.
Elismerően hümmögök s bólogatok, ahogy elővarázsolja a pénztárcáját - erre nem gondoltam, de logikus, nagyon logikus. Elfogadom a meghívást, majd visszahívom úgyis mindjárt.
Szegény pultos arcán mély döbbenettel hull alá a felismerés, hogy bizony ez egy igen hosszú este lesz. A tekintete mögött látni lehet, amint az agysejtjei menekülőre fogják, aztán inkább lefoglalja magát gyorsan a koktélok elkészítésével. Elég biztonságosan választottunk, a második körben majd találomra rábökünk valamire, ami elég bizarr színű és nevű.
Átvesszük a poharakat s rá is cuppanok a szívószálra, miközben szétnézek.
- És merre tovább? - rábízom magam, vigyen, raboljon el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Eszter
Prefektus Eridon, Red Squadron csapatkapitány, Red Squadron csapattag, Navigátor, Staff, Elsős mestertanonc


bonnie || bossy
online
RPG hsz: 152
Összes hsz: 661
Írta: 2019. augusztus 26. 15:20 | Link

D A N T E

- Aahha - szóval savanyú. Nem lep meg, valóban nem tűnik annak a cukormázas alaknak, számítottam is a dologra. Bólintok, ahogy tekintetem visszaugrik az édes kategóriához, kicsit lebiggyesztem szám, amiért a bő felhozatalból valóban képtelen vagyok valamit választani. Gondolkodtam valami karamelláson, de ebben a hidegben az talán túl nehéz lenne - pedig egy jeges-karamellás kávé!!!!! -, erre tekintettel pedig mégis csak jobb lenne egy gyümölcsös ízt kipróbálni. Már amennyiben az ember képes különböző ízeket érezni bizonyos cukortartalom felett. - Szerintem én kipróbálom az Áfonyás... Álmot - kicsit felhúzom orrom, aztán vállat vonva fordulok vissza a fiúhoz. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez a második névösszetevő nem is lényeges, sok az ember, rövid idő alatt kell minél több személyt kiszolgálni, szóval feltehetőleg senkit nem is fog érdekelni. Nem kifejezetten ezzel van bajom, de mindig nagyon kínosan mondom ki az ilyen specialitásokat, amiktől még kínosabbá válik a dolog, és.. Hát ja.
Ajkaim egy pillanatra elnyílnak egymástól, ahogy válaszol a történetre - nem is az lep meg, amit mond, hanem az, ahogy ilyen nyugodt elszántsággal ejti ki a szavakat. A következő lélegzetvétellel el is nevetem magam, megrázom fejem, majd jobbommal simítom hátra az így arcomba csúszó, barna hajtincseket.
- Hogy lehettél te prefektus? - a kétségbeesésnek is vannak bizonyos határai. Elkezdhetnék mentegetőzni, hogy ettől függetlenül még végezhette tök jól, sőt, dicséretesen a munkáját - de kétlem, hogy beletörte volna magát az erőfeszítésekbe. Még én sem járőrözök éjjel, kényszeresen kutatva a kilógókat, hogy aztán a lehető legkeményebb büntetőfeladatokat szabhassam ki. Ehh.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Weiler Dante
Diák Rellon (H), Animágus, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 155
Összes hsz: 561
Írta: 2019. augusztus 27. 08:45 | Link

Eszter

Eszter olyan természetességgel neveti el magát és válaszol, hogy az amúgy egyébként nem annyira fényesen hízelgő megjegyzés véletlen éle is elmegy mellette. Végül is, teljes mértékben igaza van a lánynak, olyannyira, hogy amúgy arra sem emlékszik már, ki volt akkoz a házvezető, amikor őt megtették több mint egy évre prefektusnak. Nos, az biztos mondjuk, hogy az alsósok akkoriban nem mentek ki valami szívesen takarodó után, mert bár felelősségtudat nem túl sok volt a Weiler fiúban, viszont aludni világ életében keveset aludt (ezen változtatott most a legutóbbi tél, érthető okokból). Könnyű is volt egy mogorva Dantéba futni valamelyik emeleten: igaz büntetőmunkát nem osztott, de komoly traumákat a viselkedésével, az biztos.
- Kellett valaki, aki ráér járőrözni esténként. Nekem pedig volt időm. - Vállat von, akkoriban éppen eléggé unatkozott, mert bár néha biztosított programot időről-időre, de azért Ráhel hosszú távon nem foglalta le különösebben, igaz Dante soha nem is volt az az alkat, aki emberi kapcsolatoktól várjon el ilyesmit. Valahogy a ragaszkodást, illetve azt, hogy a figyelme komolyan összpontosuljon valaki irányába.. idegennek hat számára, és elképzelhetetlennek, nem is kalkulál ezzel. Lehet, már az lenne inkább kényelmetlen és irritáló számára, ha ennek ellenkezője történne.
- Az ilyennek sem büntetőmunkát kéne adni, abból nem tanulna, hanem csak tényleg hagyni, hogy befejezze vagy ne.. aztán viselje a következményeket. - Az lenne aztán az igazi empirikus tapasztalat, nem a hosszú hegyibeszédek meg trófeasikálás fogkefével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scheffer Riza Cirilla
Diák Levita (H), Szertelen Szfinxek csapattag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 20
Írta: 2019. augusztus 27. 22:56 | Link


Idegesen simítok végig a szoknyám alján magamban ismételgetve, hogy ez lesz az utolsó. Az elmúlt két percben ez volt az ötödik alkalom, hogy ez előfordult és azóta az összes létező gyűrődést kisimítottam már, bár ez egyelőre nem tűnik fel. A fesztivál közelében ácsorgok és mint egy rémült őzike pillantgatok körbe. Alapvetően nem mondanám, hogy ijedős lennék vagy nem bírnám a tömeget, de három év után nehéz így hirtelen visszacsöppenni az iskola életébe. Túl sok ember ez hirtelen annyi kihagyást követően, bár azt hiszem pont egy fesztiválon lehet majd ismerkedni. Legalábbis ezt gondoltam, amikor meghívtam az első embert, akivel váltottam két szót.
Cameron kedvesnek tűnt. Idefele a vonaton találkoztam vele és mivel év közben –pláne nem vizsgaidőszak előtt- nem sok diák hagyja el vagy érkezik a kastélyba, pont volt miről beszélgetnünk. Ugyan nem részleteztem késői utazásom okát, elég kellemes beszélgetést folytattunk az úton. Talán emiatt ment bele, hogy eljöjjön velem a fesztiválra, amely előtt türelmesen várok a fiúra, aki egyébként nincs késésben, csupán én jöttem korábban. Igazából fogalmam sincs, hogy hogyan kell emberekkel beszélni, vagy egy ilyen helyen viselkedni, mert az elmúlt három évet otthon töltöttem, de biztosan belejövök a dolgokba. Elvégre annyi is elég, ha csak úgy teszek, mint aki jól érzi magát. Senki meg nem mondja, ha esetleg valami nem tetszik és inkább menekülnék más helyre. Eleve Emma volt az egyetlen, akivel három évig a családomon kívül kommunikáltam és még azt is gyakorolnom kell, hogy más emberekkel hogyan kell egy normális beszélgetést folytatni, amely nem fullad kínos csendbe két kérdés után, de hajlandó vagyok tanulni. Minden jó lesz, már csak Cameron hiányzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Blanc
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 91
Írta: 2019. augusztus 28. 14:15 | Link


outfit

A mai reggel az átlagosnál picivel több időt töltöttem a tükör előtt, a hajamat babrálva, míg megállapodtam a végleges kinézetén. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a mai napnak, de azért nem nézhettem ki csak úgy átlagosan. Végül is találkám van. Nem randi, mármint nem lett ez így kimondva, de nem tűnt annak a meghívás. Én legalábbis nem tekintem annak. Amúgy sem vagyok nagyon otthon a fesztiválokban, jóformán ez az első alakalom, hogy ellátogatok egyre, de biztos jó lesz. Nem ódzkodom tőle.
Furcsa egybeesés, de Rizával az idevezető vonatúton ismerkedtem meg. Ő volt az egyetlen diák a járaton, őt is meglepte, hogy én is épp a kastélyba tartok. Ráadásul egy évfolyamba járunk újabban. Megnyugtató ebbe belegondolni, hisz mikor először találkoztunk, még nem is volt száz százalék, hogy huzamosabb ideig maradhatok, és itt tanulhatok. Persze ő ebből mit sem sejt, nem akartam lenyűgözni nem túl csodás történetemmel. Ha nem így tettem volna, lehet el sem hív.
Mondhatni hamar kiszúrom Rizát a nagy ember sokaságban, egyedül ácsorog, látszik rajta, hogy vár valakire. Karórámra pillantok, hogy megnézzem, sok ideje várhat-e, de úgy néz ki pont időben érkeztem, max hamarabb jöhetett ki. Kellemetlenül szokott érinteni, ha nem vagyok pontos és várni kell rám, nem jött volna ki jól, ha ez ma is így van.
Ahogy közeledek, meglengetem kezemet Riza felé, hátha észrevesz a sok fesztiválozó között. Tényleg jól meg van csinálva amúgy a hely. Elég ránézni egy fára és már instant cukorbetegséget kap az ember, de végül is ilyen tematikájú a rendezvény, nem? Ez lenne a cél.
- Hali - köszönök, mikor már teljesen a lány mellé érek. - Jól nézel ki - dicsérem meg kinézetét egy mosoly kíséretében. Nem bókként, inkább csak kedves szeretnék lenni. Ha a bókolás lenne a célom, vagy kétszer leblokkolnék, mielőtt nagy habozások közepette sikerülne kinyögni ugyanezt a három szót.
Utoljára módosította:Cameron Blanc, 2019. augusztus 28. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Zippzhar Mária Stella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Világalkotó, Levita úrhölgy, Harmadikos diák


Masa | Zippmancs | kiscica
online
RPG hsz: 291
Összes hsz: 3684
Írta: 2019. augusztus 28. 15:17 | Link

SzirupmeBence
Masamaskara | Yo contigo, tú conmigo

Hátraarcot vágok, csak hogy a pillanatban amikor tisztázza, hogy viccel, nevetve fordulhassak vissza mellé, mozdulat közben vállammal kicsit megtolva őt. - Biztos lesz máshol is - kacsintok rá "bíztatóan", majd felhúzott szemöldökkel, mosolyogva nézem ahogy a csokifolyón szörnyülködik. Pedig az is lehet, hogy étcsoki, azt meg szeretné, hiszen az nem olyan édes, nem? Ez olyan mintha engem azelőtt könyvelnénk el hangosnak és pattogósnak, hogy egyáltalán megszólalnék. Ja, várj, nem, mert az igaz is. Hm. Ezt a hasonlítgatós dolgot még gyakorolnom kell azt hiszem.

A kis verseny szokás szerint kiüti az egekbe az adrenalin-szintemet, így nem is csoda, ha felpörögve, nyugton maradni képtelenül mocorgok a medence szélén. Ha zene szólna, még táncolni is elkezdenék, így csak ugrándozok, rugózok, egyik lábamról a másikra pattogok, miközben pillantásommat egy picit sem veszem le a fiúról. Nem, nem paranoiás vagyok, fogalmam sincs mire készül, nem azért bámulom. Mindazonáltal jól esik őt nézni, még úgy is, hogy ezzel azt veszélyeztetem, hogy nem igazán nézek a lábam elé, szóval bárkire ráléphetek, vagy éppen bárkiben felbukhatok. Hol a szeme, hol egy-egy borzos tincs, hol a mosolytól fel-felbukkanó gödröcskéi látványát igyekszem elraktározni magamban, miközben úgy teszek mintha elgondolkodnék a kérdésén.
- Mindkettő? - vonok vállat végül félrebiccentett fejjel, majd a testem is biccen a fejem után, egyenesen a rózsaszín habok közé. Ezzzzz nem volt szép.

Hát dehogy engedem én el addig amíg meg nem csókol! Mármint, ez így rosszul hangzik, nem azért csikiztem mert erre vártam volna (de), de mint ő is tudja, nehezen adom fel a dolgokat, és szeretek küzdeni, főleg ha ilyen fröcskölős, csikizős játékról van szó. Még mindig nevetek amikor megcsókol, és bár karjaimat elengedem, így már nem kapálódzok, a nevetést nem tudom abbahagyni, így felhorkanásaim elvesznek közöttünk. Amikor már annyira rázkódok, hogy félek megint megharapom, megpróbálok elhúzódni, és inkább homlokomat vállának döntve szenvedek tovább, remegő hasizmokkal.
- Ezek után nem is merek veled elmenni a csokifolyóhoz, nehogy oda is be találjak esni - emelem fel fejem, miközben a part felé kezdek hátrálni, Bencét húzva magammal. Ha engedi, hogy szabad legyen az egyik kezem, tenyerembe véve egy adag szirupot, még tarkón csorgatom a fiút, majd ahogy fenekem a medence szélének ütközik, kezeimet a vállára emelem. - Kiteszel? - pislogok ártatlan fejjel, majd ha teljesíti kérésemet, kezemmel rásegítek az emelésre, hogy mihamarabb "szárazföldön" találhassam magam.
- Csúszda? - vonogatom szemöldököm felé, mintegy felvázolva a következő lehetséges programot, miközben lehajolok hozzá, és nyomok egy apró puszit az orra hegyére. Biztos lennének még helyek ahol lehet enni inni furcsa dolgokat, de ez egy olyan dolognak hangzik, amit szerintem ő is élvezne, akkor is ha egyébként herótot kap az édességektől. Egyébként a varázsige, szinte pont velünk szemben van a medence oldalán, szóval ha Bence kimászik, és ne adj isten mellém ül vagy guggol, simán észreveheti hogyan a legegyszerűbb megszabadulni a trutymótól. Nekem nem tűnik fel, tekintetem továbbra is a fiúra tapad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Róbert Vándordíj 2019 tavasz/nyár (az első levitás vándordíjas én vagyook! *-*)

Kapitány Fortuna Cinna
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Boltos


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 49
Írta: 2019. augusztus 28. 20:00 | Link

Danka
dress | |  Candyfest



Mert ugye rendes vagyok, egyből megyek, hogy megmentsem Dankát, mert ugye, girlpower, nekünk igenis illene összetartanunk. Vagy legalábbis illene megigazítani egymás koronáját. Mert ugye ez igazi hercegnők ezt teszi. A bácsi így tovább is engedi a Navinés lánykát, én pedig elégedetten elmosolyodom.
- Igyekeztem - pukedlizek, ahogy egy igazi kékvérű tenné, majd a lépteim megszaporázva igyekszem a utána. Itt elkeveredni nem igazán lenne előnyös a számomra.
És talán még nem is túlzok nagyot, ha azt mondom, hogy emberek tömkelege igyekezett a helyszínen belül A-ból B-be, mintha ugyan tudnák, hogy pontosan mi és merre is van, pedig szinte biztos vagyok benne, hogy az emberek nagy része azt sem tudja, merre is van az arra.
- Ez nagyon tetszik - jegyzem meg, miközben kicsit megszaporázom a lépteimet, hogy tudjam tartani a lánnyal a ütemet. Nem vagyok egy sietős típus, általában mások igazodnak hozzám, de most hajlandó vagyok ettől eltekinteni.
- Ihatnánk valamit, meg úgy egészen meg is éheztem. Az illatok teszik. Ah, szirupmedence? Ez a ruha nem kompatibilis a rombolással, mármint, túl drága ahhoz, hogy összeragadjon! - jegyzem meg kissé kétkedve, meg is emelve kicsit a kristályaimat. Nem dolgozom üveggel és bizsuval, erre van biztosításom is. - Vagy lejön...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scheffer Riza Cirilla
Diák Levita (H), Szertelen Szfinxek csapattag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 20
Írta: 2019. augusztus 28. 23:11 | Link


Szoknyám hanyagolva ezúttal a hajam végét kezdem el csavargatni idegességem leplezése érdekében, míg az eridonosra várok. Mellettem az emberek folyamatosan érkeznek a fesztiválra, egyedül, párosan vagy nagyobb csoportokban és mindenki nagyon jól érzi magát. Remélem én is ilyen jól fogok tudni szórakozni, Cameron meg pláne. Rosszul esne, ha rossz emlékei lennének erről a helyről, ráadásul én hívtam meg rá. Részben akkor az én hibám lenne.
Cameron pontosan megérkezik, míg én a tőlem nem messze kavargó tömeget vizslatom ráncolt homlokkal és próbálom memorizálni az arcokat, hátha valakivel később összefutok az egyik folyosón és felismerem. Nevet ugyan nem fogok tudni hozzájuk kötni, de a kinézet is valami.
- Szia. Te is – reflexből válaszolok neki felé fordulva. Végigpillantok az öltözékén, majd mosolyogva intek fejemmel a bejárat felé és el is indulok. - Be kell vallanom, kicsit izgulok. Sosem voltam még fesztiválon. Nem igazán tudom, mit lehet itt csinálni – idegesen pillantok fel rá és most először tudatosul bennem, mennyire magasabb nálam. Gyorsan fordítom el a fejem és szigorúan magam elé bámulok, ujjaimat a szoknyám puha anyagába mélyesztem. Ijesztően magas. Körülbelül húsz centi lehet köztünk, de nekem ez sokkal többnek tűnik.
A fesztivál területére érve hirtelen megtorpanok, innentől fogalmam sincs, merre. Mire tennék egy lépést előre, elhúz előttem egy csapat lány, valami szörnyről meg zseléről beszélgetnek. Szóval abba az irányba nem megyünk.
- Nagyon meleg van. Iszunk valamit? - ismét felpillantok és bár nagyon próbálom leplezni a magasságkülönbség okozta zavarom, nem tudom megállni, hogy ne kezdjem el szorongatni a szoknyám szélét. Akaratlanul is arra az emberre gondolok, aki Cameronhoz hasonlóan fölém szokott magasodni. Apa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Blanc
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 91
Írta: 2019. augusztus 28. 23:59 | Link


outfit

Meglepett, hogy ennyi ember eljött a Candyland fesztiválra. Mármint eddig abban a tudatban voltam, hogy ez a kastély diákjainak lett szervezve, abból a célból, hogy szusszanthassanak egy picit a tanórák vége és a vizsgák kezdete között. De ahogy alaposabban körülnéztem, voltak itt nálunk bőven idősebb emberek, szép számmal méghozzá, nem hinném, hogy mindannyian tanárok lennének. Az meg, hogy kastélyon kívülről is jöttek sokan, biztosan azt kell jelentse, hogy minőségiek a programok. Nem olyan rossz ez.
- Hát, ha az megnyugtat, én se járok fesztiválokra minden hétvégén - húzom mosolyra a számat a mondat végén. Igyekeztem ezzel megnyugtatni, épp elég, ha én izgulok. Bízom benne, hogy ahogy haladunk, rájövünk magunktól, mivel tudjuk elütni az időt és talán még szórakoztatni is magunkat. Az fontos tényező lenne nem mellesleg.
- Hogy telt amúgy a heted? - Teszem fel teljesen hétköznapi és unalmas kérdésemet, hogy ne hallgatagan kelljen megtennünk eme lépéseket. Körülbelül pont egy hete ismerkedtünk meg a vonaton, s nem beszéltünk túl sokat azóta, max egy-két szót, ha összefutottunk a folyosón. Márpedig elég sok víz le tud folyni a Dunán egy hét alatt. Nekem elhiheted. De azért futhatta volna valami kreatívabb kérdésre is. Már mindegy.
Riza megáll, érthető, innen már több felé tudunk menni, ideje megbeszélni, hogy merre kezdjük. Nem messze tőlünk egy csapat kisgyereket látok meg, akik sorra ugrálnak bele egy elég bizarr folyadékkal (?) feltöltött medencébe. Gyorsan kapom el onnan a tekintetemet, nehogy a lány észrevegye, mit néztem, és netán-tán kedvet is kapjon hozzá. Nem az én világom az ilyen, nem akarnám lelombozni szegényt.
- Ihatunk, persze. Jó ötlet - bólintok a lány felvetésére. Tényleg nagy a forróság, jól esne egy frissítő ital.
Közelebb lépünk a bárpulthoz, ahol kérünk egy-egy pohár hideg koktélt. Viszonylag hamar elkészülnek. Az enyém valami kimondhatatlan fantázianévre hallgat, rózsaszín színű, szénsavas valami. Felteszem nem elég édes, mert belenyomtak még egy nyalókát is a pohárba. De aztán ki tudja.
Mikor már mindketten kezeinkben tudhatjuk egyszer használatos műanyag poharainkat, a fánk formájú ülőhelyek felé biccentek, hogy megtudakoljam merre tovább.
- Szeretnél leülni, vagy sétálunk tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa