[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=501725#post501725][b]Grósz Anna - 2015.07.31. 03:33[/b][/url]

Mély, nyugodt lélegzet, koppanó cipő, pálcaintés s nyomában egy fekete talár. Anna úgy tekeri magára a drága szövetet, legelső lépésként, ahogy elszabadult a másik világtól, mint egy szeretett, királyi palástot. Nem mondhatni, hogy ennek praktikussági okai volnának, hogy ronda mugli ruhákat fedne el, mivelhogy díszes, vékony bőrből készült mellényével, különleges anyagú sima, sötét nadrágjával nem erőltette meg magát túlzottan, hogy beolvadjon a varázstalanok közé. Némán, seszínű tekintettel indul tovább, Pestseholse sötét piactere csak látszólag elhagyatott; itt is, ott is bukkannak fel arcok a sötét sarkokban, elhaladó árnyak, halk, fojtott beszélgetések. Ahogy pedig kifordul a gyéren kivilágított utcára, megjelennek az első kétes árusok is, a cégérek, a kopott macskakő és a kirakatok sötét ablaküvegei. Nappal se sok embernek akad erre tisztességes dolga, de az éj leszálltával a környék egyike az ország legmocskosabb területeinek. Anna most egyszerűen...a kocsmába igyekszik.
Útja során senki se szólítja le, nem köszönnek egymásnak az ismerősök se, csak szivarjára gyújt rá séta közben. A drága dohányt, ha teheti, soha nem pazarolja Budapest erre érdemtelen területein. A legelső ember, akivel aztán vált egy pár fukar szót, már maga a pultos. Régi vendég, régi asztal, régi pohárban a legremekebb single malt, a füstös levegőben szinte idilli békesség. A fogadó némiképp hangosabb ugyan, mint nappal, de felszínen uralkodó részeg kiáltozások s hangos röhögések mögött ugyanaz a társaság, ugyanaz a munka burjánzik, mint mindig; a fogadó, ahogy az lenni szokott, a városrész központja, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
 Elégedett kis mosoly - bizarr módon itt ez az ember is békésebbnek látszik, ha leheletnyi is a különbség, de eltűnt arcáról a muglivilágban érződő türelmetlenség. Máskülönben nem olvasható róla semmi, hideg pillantással fut körbe teremben apró biccentéssel néhányuk felé, itt senkinek nincs ingerenciája rá, hogy céltalan csevegésbe bonyolódjon. Miután aztán a terem egyik belső sarkában helyet foglalt és kényelmesen hátradőlt, érdektelen nézelődésével sejteti, egészen máshol jár, valószínűleg valamelyik munkája körül. Vajon mennyi idejébe fog kerülni, mire megszerzi a francia családnak az ereklyét...vajon mennyi galleont húzhat rá az általuk nyújtott árajánlatra? Az édes arany, csörrenő tárcák.
Második kör, utána már belemélyed az asztalra széléhez helyezett vékony, fekete könyvbe, melyben a saját kézírása látszik - az avatatlan szem ennél többet nem is igazán tud kiolvasni belőle. Talán az is a felkeresendő területekről szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=501821#post501821][b]Grósz Anna - 2015.07.31. 19:51[/b][/url]

Bizonyos helyeken nem érthet meglepetésként, ha egy ember csapódik rá az asztalodra, mondhatni, nem érdemes rajta sokat problémázni. Anna is a legcsekélyebb ijedtség nélkül, villámgyorsan pattan fel, s miközben egyik kezével a könyvét csúsztatja zsebre, a másikkal pálcáját veszi elő - a drága italát azonban nincs ideje megmenteni, az asztal reccsen, a pohár törik, pontosan a szeme előtt, a túlöltözött férfi pedig alig észlelve a körülötte zajló eseményeket, szinte csodálkozva terül szét az asztal lapján, meg a szétfolyó italban.
Anna mély, rezignált sóhajt áldoz kedves barátjára, miközben pásztázó, seszínű tekintete megakad egy fiatal férfin, aki épp leülni készül.
- Everte static! - Int, mire az asztalon heverő előkelőség liszteszsák módjára pördül le a földre, valahová a sarok áldó árnyékába. A kábítóátokkal már csak mintegy mellékesen legyinti meg, mikor elindul a bajt okozó férfi felé. Mindez felborította kissé a békét, de nem rengette meg túlzottan a fogadó életét; a férfi becsapódásánál néhány másodpercig csönd lett a közelben, s többen fél szemmel továbbra is figyelemmel kísérik az történéseket, nyilván készen állva egy kis csetepatéra, ha úgy alakul - de az eseményeket egyelőre Anna irányítja. Ha egyszerűen csak intett volna a pultosnak, hogy töltsön neki egy új pohárral, talán úgy tűnhetne, mintha nem védené meg a tekintélyét. Tisztelni kell egymást, ez alapvető szabály.
- Tartozol nekem egy itallal. - Mondja rekedtes hangján mindenféle bevezetés nélkül, miközben jobb kezét a férfi vállára helyezi - de csak egy egészen apró pillanatig, a megszólítással egy időben ugyanis a széke felé int, ami egy diffindo-val kettétörik alatta. Hogy leesik-e az idegen a földre, vagy hogy milyen gyorsan pattan fel, mennyi idejébe kerül, míg átpillantva a nő mögött összerakja a képkockákat, kiderül, Anna azonban fél lépéssel mindenképpen hátrébb lép, hogy kényelmes távolságból tudja felé szegezni a pálcáját. Testtartása és kifejezéstelen arca nem tűnik túlzottan ellenségesnek, mindazonáltal nem szívesen válna el az idegentől úgy, hogy az tartozik neki. Főképp nem, ha a tartozás tárgya egy igen értékes és finom single malt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=501882#post501882][b]Grósz Anna - 2015.07.31. 23:35[/b][/url]

- Whiskyt. - Válaszolja egyszerűen, mikor a végére érnek egymás, a szokásosnál némileg tovább tartó vizsgálódásnak. Anna részéről ez persze jórészt abból áll, hogy felmérje, mennyire lehet ellenfél a fiatal férfi, vagy talán inkább fiú, és természetesen a társai, ez a két furcsán, megalázkodón távozó pár, akikre alig szentelt többet néhány másodpercnél. Miféle kapcsolatban állhatnak vele? Utóbbira persze könnyű válaszolni - üzletfelek. Miféle üzleté?
Az ismeretlen francia nyájassága nem győzi meg őt arról, hogy el kéne raknia a pálcáját, de elég arra, hogy leeressze, sőt mi több, hogy hátat fordítson neki és leüljön vissza a saját asztalához - nyilván ide várja az italt, amit a pultus különben már ki is készített a számára, mikor hálásan észrevételezte, hogy mennyire lecsillapodtak a kedélyek - a francia rendelésének felvétele után rögtön el is indult helyretenni a széket. Maga a tény, hogy Anna a hátát mutatta a másiknak, különösen tükrözi véleményét a szituációról és róla magáról; egyrészt úgy érződik, továbbra is fent akarja tartani a valós, vagy valótlan dominanciáját, amit az előbbi, belenyugvó hang szerzett neki, másrészt talán elég okosnak tartja a férfit ahhoz, hogy tudja, nem fogja hátba támadni, mert több szempontból se érdemes. Fontos mozzanat ez a nő részéről,  persze, hogy mindez mennyire színház, nehéz megállapítani, a pálcáját elvégre továbbra se tette el. Érződik, hogy egy ideje már benne van az efféle játékokban, s amiket, de ez már igazán titok, általában élvez is.  
- Francia, ha? - Meglehetősen sokat mozog francia vidékeken mostanában, ahhoz pont eleget, hogy értse az előbbi mondatokat és ahhoz is, hogy kétséggel kezeljen mindenkit, aki anyanyelvként tekint rá. Fura népség. Fura, de legalább gazdag.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=528558#post528558][b]Grósz Anna - 2015.10.07. 10:11[/b][/url]

- Többnyire a pénzüket kedvelem. - Adja meg az egyszerű választ, miközben felemeli a poharát és a fiatalember felé biccentve újra megkóstolja a whiskyt. Talán a tiédet is.
Pálcáját elérhető közelségben a mellényén lévő vékony tartóba helyezi, pálcás kezét pedig lustán a combján pihenteti. A kocsma hangulata ekkor ténylegesen visszazökken az incidens előtti állapotba, már nem szegeződnek rájuk kíváncsi, éhes pillantások - amint a fegyver eltűnt és legurultak az első kortyok, ismét érdektelenné váltak a közéletben.
- Meglepő lett volna, hogy a munkaadód felháborodik, miután rátámadtál. - Nyilván nem szívességből tette, amit tett és bujkáló, rosszindulatú mosolya se a barátkozás egyértelmű jele, mindinkább a nemrég távozott férfiak lenézése, mindenesetre a hangjában felcsendülő szarkazmus megnyugtatóan hangzik. Úgy, mintha a fiút, aki kiborította az italát, még mindig többre becsülné annál, aki ráesett az asztalára. Nos, ez is valami...
Nem tartozik rá, ezért nem is tér ki arra, mennyire ostoba dolognak tartja, hogy néhány unatkozó pénzszóró mágus efféle helyeken próbálja megtárgyalni az ügye részleteit - olyan, mintha Anna aranyvérű bálokban jelenne meg valami koszos utazóköpenyben, hogy elvégezze az egyik munkáját. Feltűnő és nem odaillő, nem elegáns. De így természetesen azt se közli a fiúval, mennyire gyümölcsöző lehet ilyen idiótákkal dolgozni és hogy egyáltalán miért tudja ő, ki volt kinek az alkalmazottja és ki-kinek az eszköze az imént. Egyébként se abból indul ki, hogy a szemben ülőnek szüksége lenne szakmai tanácsokra.
- Bagolykő? - Szebben ez úgy hangzana, hogy "A Bagolykőbe jártál, igaz? Nem olyan régen végezhettél, vagy talán még ott tanulsz?" de a fennmaradó plusz időt inkább a poharában lévő italra fordítja ahelyett, hogy beszélne. Ez se egy bonyolult gondolatmenet eredménye; a fiú jól beszél magyarul és fiatal, kevés francia mágusiskolából érkezett tölti azzal a szabadidejét, hogy magyarul tanuljon csak azért, hogy ezt később kocsmákban kamatoztathassa.