29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Mesélő hozzászólásai (54 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2013. március 2. 11:52 | Link

Emma és Botond

Az idősödő barna hajú nő idegesen kotorászott a holmijai között. Az asztalán éppen hatalmas rendetlenség volt. Rengeteg papírmunka szakadt most a nyakába, de sosem éri utol magát. Zöld állatkerti ruházatában, már haját tépve lökdösi arrébb a papírokat, még nem megtalálja a keresettet. Egy hatalmas sóhaj szakad ki belőle, majd sietős léptekkel indul el a zsiráfok kifutója felé. Az örökbefogadó már biztos várja őt. Hatalmas, nem túl nőies léptekkel halad a cél felé, és elég hamar meg is érkezik.
- Jó napot! Kistúri Katalin vagyok! Önök az örökbefogadók?.. - a papírjára pillant, majd ismét fel a két potenciális jelöltre - Vagyis...Ön minden bizonnyal Emma McNeilly?! -
A lány nevét kissé nehezen nyögte ki, mivel nincs hozzászokva az angol nevekhez. Ha igenlő választ kap, akkor nem is húzza sokáig az időt.
- Nos az az apró zsiráf lenne az, aki anyukára és apukára vár. - mutat rá a nő az éppen csetlő botló, anyját követő állatra, majd kérdő tekintettel méregeti Emmát és Botondot. Nem tudta, hogy ketten akarják örökbe fogadni, csak a fiú elkísérte a lányt.
- Nem tudom mennyire vannak tisztába a dolgokkal, így elmondom a fontosabb információkat. - megköszörüli a torkát, majd bele is kezd a felsorolásba.
- Az örökbefogadás 1 éves, de persze ha továbbra is szeretnék a magukénak tudni az állatot, akkor meg lehet hosszabbítani. Az állat bármikor meglátogatható, aminek általában mindenki nagyon örül, de mivel nagytestű, így kötelezően egy gondozónak is jelen kell lennie. Általában ajánlatos előre jelezni a látogatásokat, hogy minden esetben a szolgálatukra álljon egy gondozó. Az Önök neve fel lesz tüntetve a kifutó előtti dísztáblán, így mindenki tudni fogja, hogy "kié" a kis zsiráf. Az állatot haza nem lehet vinni, de gondolom ez egyértelmű, valamint csak ebben a kifutóban lehet. Kérdés van? -
Lassan, nyugodtan elmondta a fontosabb dolgokat, majd ha a két fiatal megértette, és nincs kérdés sem, akkor folytatja.
- Amúgy a kis zsiráf egy 3 hetes kisfiú, akinek még nincs neve. Így a névadás az Önök feladata lesz. -
Egy mosolyt erőltet az arcára, majd vár valamiféle megerősítésre, névre, bármire. Katalin eléggé mogorva típus, emiatt sosem nyeri el az emberek tetszését.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2013. március 15. 04:25 | Link

Emma és Botond

- Ennek nincs akadálya, mivel lassan etetik őket, tudok szerezni valakit, aki bekíséri magukat.
Nem kér elnézést, amiért távozni készül, csak simán fogja magát és hátat fordít, majd elindul arra, amerre sikerülhet elcsípnie egy gondozót, aki jelen lehet velük, amikor megtekintik a zsiráfot. Hosszú percek telnek el, mire ismét felbukkan, nyomában egy hosszú barna hajú, zöld szemű, magas lánykával, aki ugyanolyan zöld ruhát visel, mint a nő.
- Emma?
Mivel ő is akkor gyakornokoskodott itt, mint a lány, ezért ismeri, emlékszik rá, hiszen néha beszélgettek. Széles mosollyal köszönti a lányt, akit már vagy ezer éve nem látott. Igaz számára is elkezdődött az iskola, de még most is itt van, hiszen nincs olyan vészesen sok órája, és az állatok örök szenvedélye marad.
- Ezek szerint ismerik egymást Helénával. Remek, akkor nem kell bemutatnom. Mivel egy háromnegyed óra múlva kezdődik az etetés, addig bent lehetnek nála. Jó szórakozást.
Ezzel újra megfordul, és elindul vissza a védett zugába. A lány közben Botondhoz lép és kinyújtja a kezét.
- Nagyon örvendek, Heléna vagyok. Szép pár vagytok, na gyertek.
Int is egyet és mosolyogva elindul, hogy a látogatók számára nem ismert úton bevezesse őket a kis zsiráf lakhelyére.
- Van már neve?
Érdeklődik, miközben előreengedi őket, majd belépve behúzza maga után az elhúzható elemet, amint keresztül bejutottak.  

Utoljára módosította:Mesélő, 2013. március 15. 04:26 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2013. május 19. 19:21 | Link

Madárkáim

A várva várt aranymadara megjött. A 3 fivér és barátaik csak erre vártak. Az a levél bizony számukra értékes információkat tartogat. Az asztaloknál, ahol eddig nyugodtan újságot olvastak, vagy éppen kellemes társagást színleltek, de az egyik éppen a pincér álruháját öltötte magára. Most azonban mindannyian összenéznek. A főnök, a legidősebb fivér biccent. Mindenki elkezd mozgolódni. Először a nő áll fel és elindul a mosdó irányába. Szándékosan a párocska asztala mellett megy el, és egészen véletlenül meg is löki a nőt, akinél a levél van.
- Ó, elnézést. - A figyelemelterelése amennyiben sikeres a többiek felállnak. Mindenki le van itt szervezve. A helyet biztosították. Innen az a párocska nem fog kijutni, ha rajtuk múlik. Hoppanálni hiába próbálnak. A kijárat pedig... A pincér pálcát ragad. Az ajtón a zár kattan. Nos, a kijárat zárva van. A kismadár és bajtársa az 5 éhes ragadozóra maradt. Ezek a rosszarcú figurák pedig gyilkos tekintettel nézik őket. Az asztalhoz azonban csak Dávid megy oda, és ő is szólal meg először, ő az egész banda vezetője, neki kell leginkább az a bizonyos levél.
- Helló Madárkám! Van nálad valami, ami az enyém. - Az arcára ördögi mosoly ül, a kezében pálca van, a nő kezében egy kés. A másik kettő fegyvere még rejtve van.
A társaság szórtan helyezkedik el. A nő a könyvtáros kisasszony mellett áll, Dávid a férfi mögé állt be. Szemeivel pedig a kismadárkáját nézi.
- Milyen kis védtelen a kismadár a kalickában, ha ennyi csúnya, gonosz vad éhezik rá, nem igaz? - Hangja vészjósló. Matilda a legjobban tenné, ha átadná a levelet azonnal. Csekélynyinek látszik az esélye ezekkel szemben. - Na, na öcsi! Csak semmi hirtelen mozdulat. Tina előbb szúr, és aztán kérdez, és hidd el, nagyon jó célba dobó is! - Figyelmezteti az előtte ülőt, a kezét a vállára téve. Legalább már a nő becenevét tudják. De ez most nem sokat számít. A menekülési útvonal megtalálása lenne a cél. Már ha van ilyen...
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2013. május 29. 17:09 | Link

Madárkáim

A banda nem éppen arról híres, hogy egykönnyen elengedi azokat, akik a karmai közé kerültek, a megfélemlítéssel pedig egyenesen felesleges próbálkozni is. De ezt Matilda nem tudhatja, ezért hősiesen próbál valami erőt tuszkolni a torkába és kiállni magáért. Fenyegetni, hogy majd mindjárt itt vannak értük, ezzel szemben Thomas a békére törekszik. Ha tudnák, hogy hova is csöppentek, akkor nem próbálnának meg így hősködni.
Harsányan felnevet Dávid a számára csupán törékeny kislánynak tűnő nő harciasságán. Valóban úgy néz ki, mint akit szórakoztat a kelepcébe csalt páros vergődése. A többiek is elkezdenek a főnökkel együtt nevetni. Az egész teremben úrrá lesz a gonosz kacagás. Hátborzongató. Azonban ezt az időt akár ki is használhatják arra, hogy valami menekülési útvonalat nézzenek magukra, mert mindenhol vannak kiskapuk, csak meg kell találni őket. A pároson múlik, hogy ez nekik sikerül-e. Az az állítólagos felmentősereg pedig lehet kevés lesz a meneküléshez, hiszen lehet, hogy az utcafontról is védik a helyet, csak a miheztartás végett. Nem szereti ugyanis a kellemetlen meglepetéseket Dávid, kivéve, ha az ő lehet.
 - Na idefigyelj madárkám. Vagy átadod szépen és akkor talán megkímélem az életeteket, vagy pedig erőszakkal veszem el és hosszú, keserves halálod lesz neked, és neki is. - Kezd kijönni a sodrából, a háttérben pedig suttogni kezdenek a többiek: Ne kíméld! Vérre éhezem! Bár ezek csak földön túli suttogásnak hatnak Dávid erős és mély orgánumához képest.
A kérés pedig teljesítve lesz, ugyanis amíg Dávid eltereli Matilda figyelmét Tina a zsebéből elővesz egy dobócsillagot, amivel Thomas ruháját a székhez tűzi, persze ezzel felsértve a férfi bőrét és a póló hamar vérvörös színűre festődik egyre nagyobb darabon. A nőnek csak széles ördögi mosoly jelenik meg az arcán a látványtól. A férfinak igazi baja így nem esett, csak felszíni sérülést okoztak neki, egyelőre.
 - A következő a szívébe megy, garantálom neked. Hacsak nem leszel szépen együttműködő velem és adod át a levelet, amíg ilyen szépen kérem. - Még egy tőle furcsán kedves mosolyt is megereszt, ami az ő arcán olyan démonian hat. Van, akinek már ettől is rémálmai lesznek.
 - Na, mi lesz picinyem? Hogy döntesz?
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2013. június 3. 14:14 | Link

Hősködő kismadárkák

A demonstráció pont a kívánt hatást éri el. Tudja Dávid nagyon jól, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy megszerezze azt, ami neki kell. Az ehhez szükséges kellékeket pedig válogatás nélkül használja fel. Nem a kíméletesebb fajta. Inkább az, aki erőszakkal szerzi meg és nem szép szóval. Bár most még inkább az előbbi volt a dominánsabb. Azonban ez nem sokáig marad így, ha a kis kék szemű nem hajlandó azt tenni, amit ő olyan nagyon szépen kér tőle.
 - Rendben. Elengedjük, de csak akkor, ha előtte kibontod a borítékot és felmutatod, hogy tényleg van benne valami. - A láng persze Matilda részéről is hatást gyakorol a bandára, hiszen lehet, hogy könnyen le tudnák fegyverezni, de attól még elég, ha egy picike részen megég a levél, már mit sem ér az egész. Hiszen ennek több szempontból is fontos az épsége. Tehát most kettőn áll a vásár, Dávid enged, ha kap bizonyítékot is arról, hogy nem lesz átejtve, mert akkor bizony nem végezhet a két kis játékszerével, ahogyan azt előre eltervezte. Pedig igazán kíméletes akart ő lenni. Semmi fájdalom, csak gyors halál. Szinte egy huss és pöcc lett volna az egész.
Matilda amennyiben elkezdi kibontani a levelet ő int egy alattvalójának, aki oda lép mellé megfogja Thomas ép karját és felállásra inti.
 - Most akkor ő szépen elmegy Kéménnyel, mi pedig tovább üzletelünk, talán még ehetnénk is egy jót együtt. Tetszik a harciasságod kicsikém! - Dávid kicsit vált az eddigi taktikán, egész barátságos kezd lenni, bár ég így is éppen elég gonosznak néz ki és félelmetesnek, de való igaz, hogy imponál neki az, hogy egy ilyen törékeny lány ennyire bátor mer lenni. Még a végén talán az életét is megkíméli és csak egy exmemoriamot kap, amit egyébként Thomas is fog, hiszen nem hagyhatja csak úgy elmenekülni, ennek pedig a szakértője Kémény.
 - Tudod kedvesem szeretem a tiszta üzletet. Megkímélem mindkettőtök életét, ha tisztelsz annyira, hogy semmi hirtelen mozdulat, vagy bármi egyéb. Na, mit szólsz hozzá? Tetszik az ajánlatom? - Még egy is mosolyodik újfent, igazán próbál bizalmas képet vágni hozzá, de őszintén a kutya se hinne neki, pedig lehetséges, hogy tényleg komolyan is gondolja a tiszta üzletet. Nála nem lehet tudni.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2013. június 19. 08:17 | Link

Harcosok

Dávid szavának engedelmeskedik mindenki. A ficsúrt Kémény társaságában kiviszik, amint a boríték tartalma láthatóvá válik. A főnök még egy finom kézmozdulattal jelez a férfinak, hogy intézze el a gyereket. Nem kell neki semmilyen szemtanú és ez a kisfiú elnézve a fizimiskáját nem fog hiányozni senkinek sem anyucin és apucin kívül. Szóval őt letudva inkább a lányra koncentrál. Törődni kell a vendéggel, erre tanították őt a szülei. Persze neki a törődés nem éppen a sütiarzenál felkínálását jelenti.
Szóval most, hogy kiment a képből a számára csak idegesítő mellékszereplő le is ül a férfi helyére, rákönyököl az asztalra, hogy egészen közel hajolhasson a kicsikéhez.
 - Ezt majd még meglátjuk! - Kacsint rá a lányra, így közelebbről megnézve egész helyes nőszemély, talán még valami egyéb is kisülhet a dologból. De most sokkal fontosabb a levél és annak tartalma, amit ahhoz, hogy megszerezzen egyelőre még szüksége van a lányra. Azt hiszi a kis vörös, hogy a lánggal tartja markában az ellenfelet, pedig igazán maga a lány személye a fontos, aki most még szép szóval van győzködve, de léteznek kitűnő kínzó módszerei is, amivel csiripelésre bírja a madarait.
A nagy beszélgetés pedig, amit folytat a kék íriszűvel olyannyira leköti, hogy észre sem veszi, hogy bizony Kémény még mindig nem jött vissza, pedig ennél sokkal gyorsabb szokott lenni, ha elintézésről van szó.
 - Az a mi dolgunk madárkám, hogy mire is kell nekünk a levél. A hazamenetel pedig még várat magára. De szívesen hoz neked valaki enni vagy inni, hogy kicsit otthonosabban érezd magad. Egy jó bort esetleg? Semmi sem lehet jobb, mint egy jó bor mellett társalogni, nem gondolod? Tony hoznál egy üveggel a kedvencemből két pohárral? - Ha pedig a lány tudná, hogy a kedvenc szó mit is jelent, akkor lehet, hogy nemet mondana a borra, de most csak egy igazán szívélyes mosolyt kap, semmi rémisztőt, Dávid pedig még folytatja is tovább.
 - Én Dávid vagyok, ő ott Lali. A többiek nevét pedig már tudod. Szeretnéd, hogy be is mutassam őket? Nos, Tina az éles szerszámok királynője, az apja vadász, mindent tud, amit tudni kell a kések és egyebek használatáról. Kémény a legjobb átokszakértőnk, Tony a védelemre szakosodott, Lali pedig mondjuk úgy, hogy takarít. Én pedig az egésznek a feje vagyok és én mindenhez értek épp annyit, amennyit kell ezek közül. Szóval, ha másért nem is, de a fölényünkért jár a tisztelet, könyvtáros néni. Hozzánk nem elég a pakolj! vagy egy könyv, amit nekünk dob. A leveled pedig marad az én titkom inkább. - Kacsint rá újfent a nőre egy kiadós bemutatás után, amely inkább csak megrettentheti a lányt, semmint megnyugtathatja. Kinek lenne megnyugtató a tény, hogy valaki, aki a háta mögött áll mielőtt ő egyet gondolhatna fájdalmat okozhat neki. A vesztét egyelőre nem akarja még Tina, most még aranytojástojó tyúk számukra Matilda, de amint megvan az aranytojás, utána már egy hétköznapi csirke lesz.
 - Nos, akkor nézzük csak, felolvasnád a levelet? Csak tudod, a biztonság kedvéért, hogy ez tényleg az-e, amit keresünk. Ha pedig esetleg eszedbe jutna nem megtenni Tina készségesen segít a döntésed megváltoztatásában. Tudtad, hogy elég egyetlen szúrás a deréktájra és soha többet nem fogsz tudni járni? - Kicsit kezd bekeményíteni, az ő türelme is véges és nem szereti ez a macska, ha az egeret többet kell hajkurásznia, mint azt ő szeretné.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2013. október 14. 14:42 | Link

Ophelia
Pest, rakpart

A hűvös idő beköszöntének ellenére sem áll meg az élet a rakparton, ahol Viktor éppen egy szállítmányt vár, nem kicsit dühösen, hiszen a szállítók késnek, Árpád pedig nem volt hajlandó kijönni, így a saját drága idejét kellett ismét feláldoznia, ahelyett, hogy valahol a saját szórakoztatásán dolgozna. Körülbelül 30 perce ácsoroghat a rakpart közepe táján, várva, hogy az illető megérkezzen és lebonyolíthassák a dolgot. Valószínűleg az idő is közrejátszik, de nem sok ember járkál ma kint, jól körbenézett, csak két embert vett észre, egy szőke lányt, aki láthatóan nem túlságosan a környező eseményekre figyel, illetve egy felettébb gyanús külsejű alakot hat óránál, kék kapucnis felsőben azért feltűnő az ipse. Bár hála annak, hogy nem igazán kirívó az ácsorgása, eddig nem tűnt fel senkinek, az ellenkezőjébe pedig pont nem most kéne belemenni, túl fontos ahhoz a mai nap. Szemöldöke felkúszik, mert a férfi mellett gondolatba továbbra sem tud elmenni, rossz érzése van, érzi magán többször a tekintetét, ami megerősíti mindabban, hogy itt valami készül.
Hajókürt zaja zavar be a gondolatába, miközben két sötét külsejű alak lép oda hozzá. Úgy tesznek, mint a rég nem látott barátok, felfestett bájmosoly, üres bájolgás és közfogás követi egymást. Mindezen színjáték a megszokott program ilyenkor. Átveszi a táskát, hogy segítsen cipelni, miközben egy borítékot ad át, azzal, hogy az apjuk küldte neki. Ezzel túl vannak a fontos dolgokon, alapvetően a pár perces közös séta után mindenki menne a dolgára, ám nem így történik. A gyanús alak hátulról támad rájuk, az ökölharcra pedig a szintén erre bóklászó szőkeség is fel fog figyelni nyilván. Viktor, a nála lévő táskát próbálja óvni, ellenben azt, hogy egy igen ritka és értékes zsebórát lenyúljon belőle a fickó, aki futásnak ered, nem tudja. A kedves szállítói természetesen mentik a bőrüket és el is iszkolnak, megint csak magára van utalva, megcsóválja a fejét majd utána ered.
A kék felsős menekülő kicsivel, de nekiütközött a szőke mélázó lánynak, elhagyva a zsákmányt, innentől pedig a menekülésre koncentrálva. Vélhetően nem hagyja csak úgy ott a földön azt az ereklyét, nincs ember, aki ott hagyná, és ha ez így lesz, akkor Viktor is kénytelen lesz hozzá odamenni, utálja, ha új ember vonódik a dologba, azt meg még inkább, ha nő. 23 éves létére, nem az a közvetlen ifjú titán, jól megvan társalgás nélkül, igazából reménykedik, hogy miértek nélkül visszaszerzi, ami az övé kéne, legyen. Pillanatok alatt a lány közelében találja magát…
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2013. december 7. 13:35 | Link

Ophelia
Pest, rakpart

Az élet nagy kérdése, miért is menne valami jól? Miért sikerülne egy munka, úgy, ahogy azt eltervezte?  Komoly meglepődéssel az arcán állna itt és most mondjuk, ha minden simán, a legnagyobb rendben zajlik le. Az ember már ezekben az alakokban se bízhat, mi lesz így a világgal, ha a kölcsönöcs eltitkolni való se sarkallja őket szövetségre, esetleg a bűn? Elfajulunk. Ez a sorsunk. Pontosan ez miatt is áll Viktor úgy, ahogy a dolgokhoz. Még a munkahelyi szövetségeket is méltán kerüli, nemhogy azokat, amik magánéletiek lehetnének. Sötét haj, barna szem, férfias, kidolgozott test, tipikus macsó. Fiatal, a szakmájában pályakezdő inkább, ámbár a mögöttes üzleteléseket elég régen kezdte már, pont ezért is dühítik az imént történtek. Egy gyors mormogásra telik csak magában, de azonnal rohanásnak ered a fickó után és a szemei szinte kikerekednek a dolgok láttán. Amit ez a lány művel, eleve az, hogy belekeveredik, ráadásul bele sem gondolva, hogy idegenek dolgaiba még csak véletlenül se kéne belekötnie, nemhogy ilyen lazán belevetnie magát. Tiszteletet parancsoló, nem szószátyár, szeret ködösíteni, behízelgő tud lenni, hiteles abban is, amiről hazudik általában Viktor, így nem rettenne vissza attól, hogy valami kellemes dologgal útjára eressze, mintha érdekelné egyébként, mi van vele, holott tesz rá magasról. Azonban a lány tudását és kekeckedését látva szó nélkül kezd cselekvésbe, nem veszi át a csomagot, hanem a lányt megragadva a karjánál, ha jön, magától irányítja, ha nem, oda rángatja, nem fogja nagyon meghatni, rá sem pillantva viszi egy szűkebb utca felé. Ki tudja nincsenek-e társai.
- Kislány, pillanatok alatt nyakig benne leszel, ha nem figyelsz oda kivel és mit csinálsz!
Az alak elfogása most nem olyan lényeges, elég külső jegyet memorizált ahhoz, hogy vele később foglalkozzon, most viszont a csomagot kívánja visszavenni, az iméntit meg figyelmeztetésnek szánta, remélve, hogy felfogja a kiscsaj a dolgot. Viszont abból, ami susmorgás hallatszik, nem hiszi, hogy egyedül volt, sőt, már legalább 3 ember hangszíne tűnik ki, hát ez igazán remek, most meg még ezt a szerencsétlent is viheti magával.
- Ha élni akarsz még, kövess…
Mondja, igazából, még ha úgy is tűnik, hogy van választása, lehetőséget nem hagyva rá neki indul meg ismét megragadva, vissza kell jutniuk a rezervátumba, ehhez pedig a megfelelő zsupszkulcshoz el kell jutniuk. Elképzelése sincs, hogy a mellette lévőnek milyen tapasztalatai vannak ezzel, de itt most ez a legkevesebb. A célállomásuk a Szedresi rezervátum lesz, ahol nyilván nem lesz boldog az őket már váró Árpád, hogy nem egyedül érkezik, biztos megint ki lesz akadva… A közeg talán első pillantásra el fogja mondani, hova kerültek, de mivel Viktor is ódzkodik az itteni tényleges melótól, az egyik üres irodába érkeznek, aminek csak az ablakán kinézve ismerheti fel a helyet a lány…
De ez már az ő baja. Elkezdődött valami, ami felett már kontrollja nincsen, legyen bármilyen ügyes is. Elsőre nem nézne ki belőle semmit, szóval próbálja minél kevesebb infó átadásával a csomagot elintézni, a lánnyal csak utána fog törődni, bár ez attól is függ, mit hoznak ki belőle a dolgok.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. február 4. 11:43 | Link

Gwen Jones
Animecon

A Hungexponál járunk, az idő hűvös, de a sorban álló beöltözött népséget ez nem igazán zavarja. Van itt minden, mi szem, szájnak, s otakuknak ingere: robotok, szuperhősök, anime karakterek, tinilánynak öltözött szőrös lábú harmincas férfiak... egyszóval minden, ami egy szokásos conon szokott lenni. A hosszú, végeláthatatlan sorban persze ott álldogálnak a mezei rajongók is, no meg azok, akik csak játszani jöttek a konzolos terembe, de egyelőre mindenki egy dologra vár: a kapunyitásra, a bejutásra. Azok kisebb előnyben vannak, akik előre megvették a jegyeket, hiszen ők már régebb óta az elsők között várakoznak, ám akinek később jutott eszébe a belépő megváltása, az hátul morgolódik. Elmúlik a várva várt óra, s pontban akkor a biztonsági őrök húzzák is el a kordonokat, hogy aztán az elöl állók csuklóján lévő szalagra pillantást vessenek és beengedjék őket, a sor pedig megindul.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. február 4. 11:44 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. február 18. 12:13 | Link

Dwayne, Adam

Az elején kijelölt útvonal teljesen megfelelőnek tűnik, valóban, az útviszonyok szempontjából is. Bár néhol az út mentén megtépázott fák és a növényzet arról tanúskodik, hogy nemrégiben komolyabb vihar pusztított a környéken, sehol egy útra dőlt törzs, amely derékba törné egy remek verseny lehetőségét. Ugyan Dwayne vezetési stílusa enyhén szólva is az agresszív kategóriáját súrolja, az első kilométerek csak úgy elsuhannak mellettük a száguldás lendületében. Egy kanyart vesznek be éppen, a volvo az út belső ívén halad el, a fehér jaguar pedig a külsőn; épp egy meglehetősen terebélyes fa alatt haladnak el, annak sűrű, csupasz ágai takarják el azt a kevés fényt is, amelyet a felhőkön keresztültüremkedő holdfény nyújtani tudna. Csak az autók lámpáinak fénypászmái hasítják át a szinte kézzel fogható sötétséget. Veszélyes futam, ezen a szakaszon mindössze annyit látnak az útból, amennyit bevilágítanak, így minden kanyarnál ösztöneik és reflexeik legjobbját kell nyújtaniuk.
Az első szokatlan tapasztalat azonban mégsem ebből fakad, hanem abból a fémes dörrenésből, amit Dwayne a feje fölül hall – ugyanúgy Adam érzékei is felfigyelnek a jelenségre, amely még a menetszél süvítésén és a motorok hangján keresztül is átsejlik. Ha lenne is arra esély, hogy talán csak egy lezuhanó toboz volt (igaz, ahhoz túl hangos, valami nagyobbnak kellett lennie) a dörrenést rövid, motozásszerű zörgés kíséri. Dwayne szeme sarkából érzékelheti a mozgást a két elülső ablak felső pereménél. Ebből a szögből nem is tudja megállapítani elsőre pontosan, hogy mi lehet az vagy mik lehetnek azok.
Ellenben Adam a túlvégről tisztán kiveheti a sápatag, csontos kézfejet a felé eső oldalon, amely görcsösen próbál megkapaszkodni bármilyen kiszögellésben. Mást azonban nemigen lát, az autók túl közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy fel tudja mérni, mi lehet a volvo tetején.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. február 18. 14:30 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Bántja a fület a kerekek csikorgása a rossz minőségű úton, mégis ez az utolsó dolog, amire akármelyikük is elsősorban figyelne most. Dwaynenek csak nehezen sikerül azt a maradék uralmat is megőrizni a volvo felett, mégis, az autó szerencsés módon úgy állt meg, hogy a férfinak semmi komolyabb baja nem történt - legalábbis csonttörés biztos nem. Azonban mutatványának lendülete arra elég volt, hogy egy erős rántást érezzen a nyakánál – egyedül a bekapcsolt biztonsági övnek köszönheti, hogy nem zuhan ki az ablakon, ám a fejének így is kellemesnek éppen nem mondható találkozásban van része az ablakkal. Megszédül és a nyakában is állandósulni látszik a görcsös fájdalom, amit az iménti rántás generált, ettől függetlenül viszont határozottan tudatánál marad.

A manővernek egy haszna biztosan volt – akármi is volt az autó tetején, az most elegáns ívben zuhan előre, nagy puffanással és egy elkínzott, artikulálatlan kiáltással érkezve a hideg betonra. Adam rövid pillantása épp annyira elég, hogy a vizuális érzékelése valami fehéres-világos színt dolgozzon fel.

Az autó ajtaja enged Adamnek, halk kattanással nyílik, a sofőrülésen pedig annak rendje és módja szerint ott van Dwayne, életben. A halántékánál egy kisebb horzsolás, valamint a testének izmai még ösztönösen megfeszülnek, ahogy tudat alatt is próbálta magát védeni.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. február 19. 12:22 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Amíg a páros összeszedi magát, pontosabban Adam segítségével vagy anélkül, de Dwayne kikászálódik az autóból, a betonra esett „csomag”, nem igen mozdult. Csak jobban megnézve vehető ki az összekucorodott, vékonyka test. Mert hogy egy emberi testről van szó, olyan sápadt, hogy még ebből a sötétből is kirí, ugyanakkor szemmel látható törékenysége ellenére nincs benne semmi légies vagy szellemszerű. Ha fájt is neki a zuhanás, semmi jelét nem mutatja, mert mióta földet ért, magzatpózba merevedve, térdei fölül mered feszülten a vámpírra és az aurorra. Nehéz megállapítani, hogy a sápatag bőr alatt húzódó hevenyészett inak a félelemtől vagy valami más szélsőséges érzelemtől feszülnek pattanásig – leginkább egy sarokba szorított állat tekintetéhez hasonlít a pillantása, amely világos, élénk türkizkék íriszekből süt Adam és Dwayne felé.
Teljesen meztelen, a bőre fehérségét néhol horzsolásszerű sérülések szakítják meg, azok a legfeltűnőbbek onnan a Dologtól hat-hét méterre, ahol a kettős áll. Első látásra egyértelműen ember, de túlzottan kicsire húzza össze magát, hogy feltűnő szemein és fehérbe hajló, egyenes haján kívül jobban meg lehessen szemlélni.

Ahogy Adam jobban koncentrál arra, hogy megállapíthassa, miféle-kiféle szerzetről van szó, egyszerre több zavaró tényre is rá kell eszmélnie. Egyrészt, hogy hosszú élete során még vért, amelynek ilyen aromája lenne, nem szagolt. Azt mondaná, hogy vérfarkas, talán, de mégsem olyan a szaga, mint az alakváltóké. Mondhatná, hogy mágus, de mégsem olyan, mint a mágusoké. Még magába az emberi szagba is valami kellemetlen, szúrós, természetellenes vegyül, úgy rántja össze az érzékeit egyetlen kínlódó gócponttá, akár az égett műanyag intenzív bűze. Akárki is fekszik előttük, a vére alapján is épp olyan beteg, mint amilyennek kinéz. Amikor pedig a vámpír közelíteni kezd felé, állati morgással csúszik ki addigi mozdulatlanságából, négy lábra emelkedve, egy kutya támadó pózába húzódva vissza – nyújtott karokkal és behajlított, ugrásra kész lábakkal.

Az egész jelenség olyan groteszk. Így már látni, hogy nőről vagy legalábbis lányról van szó, de borzasztóan alulfejlett, bőre papírvékony, körmein egészségtelen fehér pöttyök árulkodnak a feltételezhető vashiányról. Vicsorra húzott ajkai repedezettek és szárazak, közöttük azokban erős, fehér, hegyes, állati állkapocsra emlékeztető fogsor húzódik, amit most fenyegetően összecsattint. Morgás morajlik fel mélyen belőle, masszívabb, testesebb és veszélyesebb annál, mint amilyet az ember a látvány alapján várna. A felkarja belső részén mintha fekete tinta egy apró részlete villanna, de a szög nem megfelelő sem Adam, sem Dwayne számára, hogy kivegyék mi lehet az.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. február 19. 12:26 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. február 19. 17:52 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Bár ténylegesen nem tesz egyetlen lépést se – sem hátra, sem előre, szemmel látható, hogyan változtatja a súlypontját fokozatosan hátrébb és hátrébb tolva, azzal arányosan, minél közelebb ér hozzá Adam. Ő is megáll aztán, egy hosszú pillanatig farkasszemet néznek egymással. Alig megállapítható, hogy van-e emberi értelem az állatias mozdulatok mögött, ennek megállapításához részletesen fel kéne fejteni és kiválogatni egyenként azokat az érzelmeket, amelyek most kavalkádként hömpölyögnek benne: rémület, értetlenség, fáradtság, düh és még ki tudja mennyi minden, mind ott van a türkiz pillantásban, amit most a vámpírra szegez.
Adam, illetve a fenevad ösztönei jeleznek, bizonyos fokú óvatosságra intik, mert nem kizárt, hogy el tudna bánni a teremtménnyel, de nem sokat tud róla, az évek pedig megtaníthatták már arra, hogy nem minden a látvány. Azonban a lány nem támad végül, csak feszülten figyeli minden egyes rezdülését a hozzá közelebb álló lénynek. Elvégre valószínűleg számára a másik kettő épp úgy ismeretlen és potenciális veszélyforrás lehet, mint ahogyan ez fordítva is igaz.
 
A „fekete” lassan mozog és nem gondolná, hogy támadni akar..
.. ekkor azonban a „vérszagú” egyszer csak hangos, indulatos hangot ad ki magából, mire ő akaratlanul is megrezzen, morgása felerősödik. Beleszagol a levegőbe, Ők nincsenek a közelben, csak ez a kettő.


A mozdulatai simák és határozottak, egyáltalán nem olyanok, mint valakié, aki az imént repült át egy autó tetejéről az út másik oldalára, végigbucskázva a betonon. Az egyik kezét megemeli és Adam felé csap karmokba hajlított ujjaival. Nincs kartávolságon belül, a mozdulat célja nem is a tényleges támadás lehet, hanem mindössze egy jelzés arra, hogy ne tovább. A fekete tinta mintázata láthatóvá válik erre a rövid időre, egyértelműen egy tetoválás az, amely a „AW22” betű és számsort ábrázolja. Hátrál egy lépést, hol Adamre, hol Dwayne-re néz – utóbbi esetében mindig a levegőbe szagol, mint aki megérezte a sérült állatot a „falkában”.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. február 20. 13:20 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Sem a "fekete", sem pedig a "vérszagú" nem tesz hirtelen és fenyegető mozdulatokat, így az ő morgása is alábbhagy egy kicsit. A tartása nem lesz lazább, továbbra is látni, mennyire pattanásig feszül minden ín a bőre alatt, de az arcát kevésbé torzítja vicsor, az orrtövénél felgyűrődött bőr kisimul - így valamivel jobban hasonlít egy emberrel. Gyanakvóan néz hol erre, hol arra, aztán tekintete Adamen állapodik meg, amikor a férfi megmozdul, hogy odébb húzódjon. Pokoli hideg van, ezt a lény is érezheti, mert látni, ahogy lúdbőrözni kezd, a fák között elsuhanó éjszakai légáramlat miatt. Közelebb ereszkedik a földhöz és megfog egy keze ügyébe eső követ, majd Adam felé hajítja. Nem egyenesen a vámpírnak, hanem elé a földre, aztán felkapja a fejét rá, mint aki figyeli, mi lesz a "fekete" reakciója erre. Némileg komikus is lehet a szituáció, hiszen hiába emlékeztet csak nyomokban emberre, mégis ő vizsgálja úgy a másikat, ahogy a kisgyerekek böködik az érdekes kisállatokat.
Ez az ismerkedési fázis azonban hamar megszakad az autófelzúgó hangjára, amire rémült csaholásszerű hanggal ugrik meg és menekül át a szalagkorlát másik felén lévő kiszögellésre, a fém fölül lesve a megmozduló kocsit és a vámpírt.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. március 3. 14:24 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Ha lenne szőre, akkor biztosan borzolná, így azonban csak természetellenes szögben púpozza a hátát, inkább egy kutya acsarkodó mozdulatára hajazva, mintsem a macskák lusta nyújtózkodására. Emberi anatómia szerint a csípőnek nem kéne tudnia ilyen ívet leírnia – a vékony bőr alól felsejlenek halványan a bordák vonalai, az erek kéksége… Olyan mű az egész, irracionális, szürreális látvány, mint az a tengernyi szobor Madame Tussaud panoptikumában.

Először a vérszagú száll vissza az autóba, látott már ilyet korábban az ablakból egyszer-egyszer. Aztán a másik lény. Furcsa a szaga, felkorbácsolja az indulatait, de nem támadhat. Miért?

Ahogy a másik motor is felzúg, majd elindul, leül a hideg földre és megpihen, lassan kifújja a levegőt, de tekintete követi a hátul haladó járművet. Adamet a visszapillantó tükörbe nézve az a baljós érzés fogja el, hogy azon keresztül a lány pontosan a szemébe néz, még ilyen távolról is.

Végül eltűnnek a szeme elől. Az autók zúgó hangja is elhalkul, ő pedig magára marad az erdő csendjével, a sötéttel és az ázott avar és nedves, fonnyadt levelek szúrós szagával. Két lábra áll, próbálgatva, hogy sikerül-e még, halkan roppannak belül a csontjai, ahogy összecsúsznak, rendeződnek. Megmozgatja a lábujjait, ránehezedik a lábára, igaz meginog egy pillanatra, mielőtt megtalálná ezt a merőben másfajta egyensúlyt. Jó, hogy nem kellett megállnia harcolni, nincs annyi ideje.

- Ez meleg volt.

Azzal beveti magát a sűrűbe, folytatva fékevesztett rohanását.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 21. 22:49 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Angus a sarkon várakozott már egy jó húsz perce. Lába mellett egy összegyűrt Burger Kinges hamburgercsomagolás pihen. A sokadik dohányt szívja már. Komolyan már, hogy ezek a kölykök mennyit tudnak egy könyves boltban tölteni! Hogy aztán teljesen üres kézzel jöjjenek ki onnan ráadásul.
Szabad kezében a kopott, olcsó zsebórát forgatja, unottan térképezve fel ujjaival újra és újra a már jól ismert vonalakat, íveket. Némelyiket a készítőjének köszönheti a tárgy, de van köztük olyan is, amit saját két kezével vésett bele. Lehetett volna könnyebben megdolgozható tárggyal is dolgozni - egy fadarabba könnyebb rúnákat vésni, de azt mondták neki annak idején, hogy az ilyen típusú varázslatokhoz a fém dukál. A karcos óralap alatt egy hajszál pihen, azt nem volt nehéz megszereznie.
Tulajdonképpen így, hogy a megfelelő előkészületeket megtette, nem kéne, hogy nehéz legyen most már semmi. Pikk-pakk, megszerzi a kölyök felett az irányítást, megkeresi a fatert, és a világ újra megmenekül hála Angus-nek. Szörnyen hálásak lesznek neki, majd, ha egyszer érdemei elszámolásra kerülnek. Lapos körömhegyével megpiszkálja a varázstárgy oldalát, azt az apró kis kiszögellést, amellyel a mutatókat lehet állítani. Percmutató. A percmutatóval levédi magukat - főleg a kölyköt, nála van más, amivel ezt az aprócska problémát már megoldotta. Na és most jön a lényeg.
Felnéz, Jared éppen most sétál el egy mostanra bezárt hot dog stand mellett. Jól van, sétálj csak, te kis nyeszedék, hamarosan úgy is szó szerint úgy fogsz táncolni, ahogyan Angus bácsi fütyül. Szórakozottan, csendesen a London bridge is falling down kezdetű nótát kezdi fütyörészni, amikor az óramutatót a tizenkettes számra állítja és mágiájával mozgásba lendíti a szerkezetet. Az egy halk kattanást követően felizzik, Angus hozzákötött tudata pedig a mágia által létrehozott hídon keresztül Jared elméje felé száguld. Nincsenek, határok, nincsenek akadályok, nem sokára ráteheti kezét a fiú emlékeire, hogy...

Az utolsó dolog, ami átfut a fején, hogy valami nem stimmel. A tárgy ritmustalan vibrálásba kezd a tenyerében.

Jared érzi a mentális támadást - tisztán és világosan, valami erőszakosan igyekszik a falai mögé tolakodni, már-már fizikai fájdalmat okozva számára.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. szeptember 21. 22:54 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 21. 23:17 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Nem jó. Nem csak az egyszerű ember - egyenesen a varázsló előérzete szólal meg benne, amikor ez a két szó, vagyis inkább a meggyőződés keltette kétely elönti. Használta már ezt a varázslatot máskor is, sosem reagált így. Valami zavarja vagy a fiú mágiágában vagy valami nála lévő varázstárgy, de az is lehet, hogy mind együtt gabalyodik úgy össze a támadásával, hogy az egyszerűen visszasül.
Jared mindebből főleg annyit fog fel, hogy sikeresen eltaszítja magától az idegen tudatot. Ám, ahogyan az egyre távolodik, a befolyásolómágia éles kampói, amelyeket már belemélyesztett Jared tudatába, ahelyett, hogy szelíden visszahúzódnának, tövestül tépnek ki a fiú elméjéből valami nagyon egyedit és jellegzeteset.

Angus, mintha az óra megégette volna, úgy csúsztatja vissza a zsebébe, visszahúzódva a sötétbe, és hátát a falnak veti. Ritkás hajának tövét verejték nedvesíti be, s értetlenségtől remegő kézzel durván megdörzsöli az arcát.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 22. 20:31 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Türelmetlenül előkapar egy szál cigarettát és nonverbális varázslattal meggyújtja. Elég kihalt már ilyenkor errefelé ez a környék, hogy ez ne jelentsen problémát. Persze nem a törvények izgatják, de semmi kedve "varázslat!" felkiáltásokkal kíváncsiskodó muglik faggatózásához. Manapság mindig azt hiszik, hogy utcai bűvész vagy ami rosszabb: LARP RPG-s! Akármit is jelentsen ez a dolog.
Mindegy, látta, hogy a kölyök kiszúrta. Logikus lenne hoppanálnia, mégsem tesz egy lépést sem, mágiájának azt a részét még csak meg sem piszkálja, amellyel azt a varázslatot kéne végrehajtania. Nem baj, akkor majd kevésbé diszkrétan oldja meg az ügyet: a kölyök idejön, ő meg majd akkor kapja el. Figyeli a száján kiáramló füstöt, s azon keresztül az elé lépő Jaredet is.
- Hooogyne.
És a legilimencia működésbe lépve nekicsapódik Jared falainak. Ahogyan azt a jó öreg Angus képzeli, ám ezúttal a képzelet és valóság sajnálatos módon nem találkozik egymással. A saját varázsereje áll ellen a szándéknak, megmakacsolva magát, mozdulatlanul.
Zavartan a földre hamuzik.
- Angus vagyok és cseppet sem érdekelnek a gondolataid. Ellenben az emlékeiddel..
Csak úgy kicsúszik a száján, de nem is tűnik úgy, mint akinek feltűnt, hogy gyakorlatilag azonnal kiadta a motivációját és szándékait. Olybá tűnik, teljesen természetes számára, hogy ez így történik.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 22. 22:18 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Az első gondolata a kölyökkel kapcsolatban az, hogy egészen biztosan nem normális, másképpen miért is mosolyogna ennyire céltalanul és ok nélkül? Igen, ismeri ezt, páran szeretik bevetni a "nyugtalanító konstans mosolyt", mint egyfajta eszköz, de öreg ő már ahhoz, hogy ezek hatással legyenek rá. Megfélemlíteni nem igazán sikerül ezzel. Sőt, általában az első dolga lenne ilyenkor leszedálni és eltenni az útból a zavaró tényezőket.
- Carpenter. Nem lettél vele okosabb, mi?
Nem valószínű, hogy valaha Jared hallotta a nevét. Sosem ment a házukba és az apja sem nevezte soha a nevén. A következő kérdésnél azonban egy pillanatra teljesen lefagy. A félresikerült varázslat kényszere vetekedik azzal, mennyire érdekei ellen való felfedni a célját, s számára sajnálatos módon nem éppen az utóbbi győzedelmeskedik.
- Az apádat könnyebb megtalálni úgy, ha biztos forrásból merítem az információkat.
Ugye, hogy könnyű volt ez, csak úgy ömlenek ki a szavak. Egészen könnyű igazat mondani ennek a fiúnak. A gondolataiban motoszkáló baljós érzésnek és - mostanra megmagyarázhatatlanná váló - kétségbeesésnek a nyoma lassacskán enyészik el.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. szeptember 22. 22:19 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 23. 01:28 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Az a nem várt szituáció állt elő, hogy hiába van birtokában továbbra is minden emlékének, minden személyiségjegyének, egyes motivációi most kiüresedettnek tűnnek. Céltalannak. Értelmetlennek.
Vannak emberek, akikben van kimondatlanul is egyfajta kellem, simulékony elegancia. Nem kell hozzá felöltözniük, szép gúnyát ölteni, gondosan fésülni a hajuk. Ezek az emberek reggel felkelve és kitévedve az ágyból, kócosan, gyűrött pizsamában is azt az eleganciát mutatják fel a külső szemlélődő számára, aminek talán tudatában sincsenek. Az ilyen emberek mozdulatait lenyűgözve nézzük. Gondolatban adózunk adottságuk előtt, tekintetünk a parányi mozdulatokon időzik el, miközben titkos, lelkünk egy kis része arra vágyik, hogy olyan lehessen, mint Ők.
Nos, Angus nem tartozik ezek közé az emberek közé. A tartása inkább görnyedt, mint lezser, és a cigarettát sem mutatósan, a mutató és középső ujjának bütykei között tartja, hanem a hüvelyk és mutató közé csípve fogja, amolyan tenyerestalpas módon.
- Kell nekem az ereje. Hasznos.
A felé nyúló pálcától, amennyire tud, hátrahajol a fal felé, de a mozdulata nem igazán pánikszagú, inkább valami léha, hanyag, dülöngélés.
- Miben kéne? - Lehetne ez dörzsölt ajánlatkérés is ugyan, ám Angus hangjában tisztán kivehető az egyetértés és beleegyezés.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. szeptember 23. 01:30 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 23. 23:59 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Angusnek valószínűleg egyébként elég komoly kompetenciája lehet az okklumenciához, mivel még így, a visszasült befolyásolómágia végett leengedett falakat is érezni lehet, amikor Jared áthalad rajtuk. Az évek folyamán már olyannyira megszokottá válhatott azok fenntartása, hogy már különösebben nem is kell tudatosan figyelnie rá - a varázsló 'szervezete' anélkül is fenntartja. Mégis, a kölyök kap egy egérutat, mikor kopogtat a férfi elméjén, hogy körülnézhessen. Néhol felfedezhet kisebb-nagyobb időbeli ugrásokat, kihagyásokat és fehér foltokat, de ezek hiányában is szépen összeáll minden, amire ő kíváncsi lehet: elsősorban az, hogy Angus hazudott-e neki azzal, hogy azt mondta, segít.
Efelől pedig nem kell aggódnia, a férfi valóban rábólintott Jared szavaira. Nem mintha lett volna más választása. A kutakodás ideje alatt olyan információkra lel rá Angus elméjében, mint hogy az animágia birtokosa, sőt, az alakját sem nehéz ennek nyomán kideríteni. Megbízhatónak cseppet sem megbízható, sosem volt egy rendes alak, s ezen a békeidők sem változtattak. Jelenlegi gondolatait viszont jobbára az tölti ki, hogy Jared szavaira figyeljen.
- Nos.. ?
Hiába a varázslat, az arckifejezéséből ítélve a személyisége nem enyészett el a végtelen szolgálatkészség terhe alatt. Felemelt szemöldöke ráncokat gyűr a homlokára, s nincs kétség afelől, hogy a kutakodás nem kerülte el a figyelmét. Egyszerre vár hát a mondat befejezésére és Jared értékítéletére egyaránt.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. szeptember 24. 00:06 Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 25. 23:49 | Link

Jared S. Nightingale

- Feltétlenül? Levetkőzni ne vetkőzzek?
Végtére is, a pálcájától megszabadítani a varázslót olyan, mintha meztelenül kéne járkálnia. Védtelenül és kiszolgáltatottan. Jó, ez Angus esetében erősen túlzás, vannak elvégre más eszközei is ahhoz, hogy kislisszoljon a vészes helyzetekből. Van azonban olyan, amire nem lehet felkészülni, mint most ez a szituáció is. Egy kelletlen sóhajjal nyújtja át a pálcáját.
Útközben azonban nem fárasztja sem magát, sem pedig Jaredet kérdezgetéssel. Nem egy cserfes gyerek, akinek folytonos közléskényszere van,és úgy érzi, hogy a világnak minden kósza gondolatáról tudomást kéne szereznie. Ahelyett, hogy megkérdezné, merre mennek, a környéket figyeli inkább, az irányt, s csakhamar felismerés csillan a tekintetében. Igaz, no surprise, eléggé várható volt, hogy az első út ide fog vezetni, a további események viszont nem állnak az uralma alatt, felesleges is előre izgatnia magát.
- Jól van, jó, csak ne tartson túl sokáig.
Nem kifejezetten parancs, de senki sem szeret céltalanul ácsorogni egy fix ponton, várni valakire vagy valamire. Ejnye, pedig brit fából faragták;ők szeretnek sorban állni. A nemzeti vérébe kéne kódolva legyen a végtelen türelem.N Nagyot horkant a gondolatra. Na persze.
Amíg Jared elfoglalta magát benn, ő is talál valamit, amivel elütheti az időt, s ennek köszönhető, hogy nem néma csenddel fogadja a visszatérő fiút.
- Nem kell sokat keresni fogadót, tudok egyet.
Nevet és címet mond, ami valószínűleg Jared számára nem ismerős, de ez a lényeg. Ez nem egy túlzottan népszerű fogadó, inkább eldugott, de kétségtelenül ott van a város varázslóknak fenntartott negyedében.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 29. 22:25 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ez is csodálatos nap, ahogyan az összes többi. Krisztina kedélyesen beszélget a portással ugyanúgy, ahogy minden reggel teszi. Elmosolyodik, nevet, szemei csak úgy csillognak, hiszen imádja a munkáját, fiatal és üde. A hűvösre való tekintettel kicsit melegebben öltözött ma már, haja kibontva pihen a vállán, nyakában az oly jól ismert ezüst kulcs csillan meg. Az órára pillantva konstatálja, hogy itt az ideje rohanni, különben el fog késni. Egy intéssel és mosollyal elköszön és megindulna, azonban valaki utána szól. Megtorpan és azonnal a hang irányába fordul, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen. Periférikusan észleli a fiút, aki nagyon halkan ugyan, de válaszol is egy igennel, pontosan abban a pillanatban, hogy a lány szóra nyitja száját.
- Egy pillanat és megyek! - fejét az imént említett fiú felé fordítja, de már szinte hiába, lehajtja a fejét. Nem nehéz kiszúrnia, hogy beiratkozási lapok vannak nála, szinte azonnal lép vissza egyet, hogy közelebb érjen az ismeretlenhez, aki minden bizonnyal diák. Krisztina egyébként zenetanár, zongoraoktatást végez az iskolában, tőle teljesen természetes, hogy egyszerűen leszólít másokat. Ragyogó mosollyal néz a fiúra, barna íriszeiből csak úgy árad a melegség.
- Zene vagy barkács? - az iratkupacra bök a fejével, majd mintha csak kupán verték volna, nyújtja is a kezét. - Krisztina vagyok, zongoratanár, minden rendben? Segíthetek valamiben? - a testtartása árulkodó, valóban kíváncsi a fiúra. Már párszor mintha látta volna a környéken, de nem mert volna megesküdni rá. Talán csak reménykedik, hogy újabb tanítványra tehet szert.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 29. 22:58 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ugyan a fiú nem tűnik kifejezetten bőbeszédűnek, Krisztina látott már ennél lényegesen nehezebb eseteket. Végtére is, ő legalább válaszol, nem úgy, mint annak idején Gyula, aki most már bármikor kedélyesen elbeszélget vele.
- Talán a te bútoraiddal rendezem majd be egyszer a házam - kellemesen csilingelő hangján felnevet, szavai mögött sem cinizmus, sem bántó szándék nem lapul. Egyszerűen csak reméli, hogy Krisz tényleg sokra viszi, ennyire természetesen és magától értetődően. A kézfogás eközben megtörténik és nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire meleg a másik keze. Határozott kontaktus ez, ami az illem szabályai szerint nem tart tovább a szükségesnél, bár még így is kisebb áramütést okoz.
- Ha a helyemben lennél, már kiszaladtál volna a világból - kissé fáradtan sóhajt fel. Rengeteg adminisztrációra van szükség egy iskolában, el sem tudja képzelni senki. Illetve ott vannak még a tananyagok, az összefirkált jegyzetek, a kották sokasága, amiket napról-napra magával kell cipelnie. Mint egy végeláthatatlan monoton ügetés. Viszont a tanítást nagyon élvezi, épp ezért hamar visszaköltözik arcára a mosoly.
- Ezt nem tudhatod, míg ki nem próbálod. Van kedved esetleg hozzá? - hátrapillant, mert tudja, hogy várnak rá, majd visszafordul, ugyanazzal az érdeklődéssel az arcán, mint korábban. Mintha nem kéne sietniük sehová és megállt volna az idő csak nekik. Mellesleg ezt a bizonyos vágjunk bele akciót most tervezte. - Ha nem érsz rá, megértem, de amíg a tanítványom átismétli a múlt órai anyagot, addig van egy kis időm - nem akarja ráerőltetni a másikra, ha nem, nem. Talán butaság is volt felajánlania, de ha csak egy cseppnyi esélyt is lát, hogy Krisztiánból jó zongorista válhat, nem szalaszthatja el - no meg kíváncsi is a fiúra kicsit közelebbről.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 30. 09:40 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Talán az a legnagyobb előnye és egyben hátránya Krisztinának, hogy mindenkiben meglátja a jót, akkor is, ha az illetőben az valójában nincs. Közvetlen és kedves, megnyílik másoknak, hogy megnyíljanak neki, gondoskodik róluk, figyel rájuk. Annak idején édesanyja mindig azt mondogatta, belőle kiváló tanár lehetne, csakúgy, ahogy a nagyanyja volt, mielőtt pár éve meghalt volna. Az idős hölgynek nem volt sok pénze, mindössze egyetlen értékes zongorája, azt pedig Krisztára hagyta, ezzel megadva a végső lökést az oktatói pálya felé.
- Ebben egyetértek, de sajnos előbb jobb tudni bizonyos mechanizmusokat és utána belecsapni valaminek a közepébe - ha megkérdeznék, hát nem azért szereti a zongorázó ifjoncokat, mert taníthat nekik kottaolvasást, vagy a billentyűket, vagy akármi mást, sokkal inkább a zene az, ami élteti. Ezért kezdi a napot általában a teljesen kezdőkkel és fejezi be a profikkal. Így olyan, mintha egyetlen nap alatt valakit a legelejéről majdnem az egyik legjobb szintig tanítana, ami persze nem igaz, de szép kis elképzelése.
Látja a fiú habozását, de nem tudja, hogyan reagálhatna rá. Akkor ez most egy nem? Arcán ugyan fenn marad a mosoly, de belül kissé elszomorodik. Reménykedett, hogy talán, és most... Most mégis! Szemei megcsillannak, mintha csak karácsony reggel lenne, az arcán lévő görbület egy fokkal pedig nagyobb lesz.
- Péntek van, ilyenkor csak magánórákat adok, a többi napon vannak a csoportos oktatások. Illetve a többi napon még este adok különórát, néha hétvégén - nem zavarja, hogy tegeződnek, egyértelműen látszik, hogy korban majdnem megegyeznek. Ahogy megfordul, a fény megcsillan a nyakában lévő kulcson, de csak egy pillanat erejéig. Lassan lépdel, nem siet semerre, kényelmesen igyekszik a terem felé a fiúval együtt, majd behívja Annát is, akivel az órája lenne.
- Ismételd át, amit múlt órán vettünk, addig van egy kis dolgom. Ma valami újjal készültem - rákacsint a lányra, akinek felderül az arca. Tudja jól, hogy ez Krisztinánál mit jelent: nem unalmasan fognak gyakorolni végeláthatatlanul, következik a kihívás. Mint egy kis angyal kezd neki a munkának, míg a tanárnő Krisz felé fordul. - A szomszéd szobában meglátjuk, mit tudsz. Zongora vagy gitár? - merthogy gitározni is tud, csak nem oktatja. Minő meglepetés.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 30. 11:53 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

A régi diák már jól ismeri Krisztinát, még egy kicsit örül is, hogy átismételheti, amit aztán ki fog kérdezni - vagy inkább vissza akar hallani a nő. Eközben Krisztiánnal már a másik terembe mennek, ahol csend van. A zongora halk hangja átszűrődik a másik helyiségből, mire a lány megcsóválja a fejét.
- Egy hangot rontott az előbb - elmosolyodik, mert tudja, hogy nem volt könnyű a múlt órai anyag. Fél füllel természetes, hogy a tanítványát hallgatja, azonban ez a figyelem lassan lankad és átadódik teljesen a mellette álló fiúnak. Rögtön az egyik zongorához lép és kérdés nélkül elmond pár alapinformáció, például a pedálokról és billentyűkről. Nem hosszú kiselőadás ez, pusztán pár apró mondat, majd maga mellé húz egy széket.
- Szeretek a boci boci tarkával indítani, mert az az egyik legegyszerűbb dal, amit meg lehet tanítani zongorán, de gondolom ez téged nem hoz lázba - mosolya mögött nevetés bujkál, ahogy megint áthatóan pillant a fiú íriszeibe és talán egy pillanattal tovább próbálja tartani a szemkontaktust. Nincs könnyű dolga, ha tényleg a hangszerre szeretne figyelni. Azért, hogy figyelmét elterelje, inkább a zongora felé fordul. - Ha nem haragszol, kivételesen nem nagy zeneszerzők műveit fogom játszani, hanem ismertebb slágereket, hátha felismered őket, aztán egyet tanítok is - a beszélgetés végeztével feltűri hosszú ujjú felsőjét, egy pillanatra lehunyja szemét, majd kinyitva azt zongorázni kezd. Elméjét megtöltik a dallamok, kezei kecsesen suhannak a billentyűkön, ahogyan a Nothing Else Matters-t játssza le éppen. Az első profi órán mindig azt mondja: "aki ezt lejátssza nekem hibátlanul elsőre, az kap egy kiválót". Persze senki sem szokta, most azonban nem érdekli. Csak játszik és játszik, majd a dal végére érve kiengedi a benn tartott levegőt és oldalra billentve fejét néz a fiúra.
- Na mi volt ez?
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 30. 12:49 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ahogy sejtette, nem egy tehénnel fogja levenni a lábáról a fiút - hacsak nem szó szerint nézzük az opciókat -, vagy inkább felkelteni az érdeklődését a zongora iránt. Így a válasz hallatán elmosolyodik és belefog a játékba. Szereti ezt a dalt, mindennél jobban, ha tehetné, egész nap csak ezt játszaná egy rakat másik ismert számmal együtt. Nagy szívfájdalma viszont, hogy énekelni nem tud. Nagyon jó érzéke van a hangszerekhez, de hogy a hangszálaival is kezdjen valamit, az számára lehetetlenség. Így esik meg, hogy teljesen belefeledkezik a dalba és átadja magát neki, szinte kivirul, ahogy egyre csak játszik és játszik... A végén nem sokon múlik, hogy édesen el ne piruljon. Sosem érzi magát zavarban, ha játszik valakinek, kivéve most.
- Ó, értem - még milliónyi kérdése lenne ezzel kapcsolatban, de nem turkálhat csak úgy másnak a magánéletében. - Ez egy elég régi dal, eredetileg a rock műfajából, a Metallica együttes Nothing Else Matters című száma - rámosolyog. Semmi ítélet, semmi kellemetlen közbevágás, inkább elsiklik felette, hiszen ő az időt kellemessé és nem feszélyezetté akarja tenni. A bók hallatán enyhe pír jelenik meg arcán, így gyorsan el is fordul a hangszer felé. Csak nyugodtan.
- Mutatok még egyet, hátha azt felismered - ezúttal egy olyan zenét választ, amely a szalagavatók nagy részén felcsendül, hiszen imádnak rá keringőzni. A legtöbb fiú már álmában is menekül tőle, legalább akkora mumus számukra, mint a Once Upon A December. Mi lehetne más, mint Seal-től a Kiss From A Rose? Lágyan, finoman indít, majd a játék egyre hevesebbé és gyorsabbá válik, hogy a végén visszatérjen a kezdeti finomsághoz. Most ismét a fiúra néz, hátha ezt már el tudja találni. Utána úgyis egészen mást fog tanítani neki.
- Na, van ötleted?
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 30. 13:28 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ha mást nem, annyit biztosan elért, hogy a szám tetszett a fiúnak és ezután meghallgatja az eredeti verziót is. Már ettől felderül arca, így nem különösebben zavarja az, hogy a másik már most bizalmatlan a még le nem játszott dallal szemben. Egy pillanatra rásandít, de aztán kizárja a külvilágot.
Egy kis része folyamatosan észleli, hogy Krisztián őt figyeli, azonban a zene szeretete képes elnyomni ezt a bizsergető érzést, ami egyébként végigfutna egész testén. Megpróbálja szívverését is csitítani, főleg azért, mert nagyon szereti ezt a romantikus számot. Túlságosan is. Felpillantva talán egy kicsit reméli, hogy a fiú felismeri, de sajnos nem. Elmosolyodik Krisz zavarán, aztán gyorsan válaszol is, nehogy azt higgye a másik, hogy kineveti.
- Ez csak annyit jelent, hogy megúsztál egy fél osztálynyi lányt, akik esküvői ruhában erre akarnak keringőzni - még hozzá tenné, ami nem nagy veszteség, de visszaemlékezve a sajátjára nem gondolja mindezt igaznak. Számára fontos volt a szalagavatója, nagyon szerette. Egy pillanatig ajkain ragad a görbe, de csak míg nosztalgiázik, aztán magához térve ismét a fiú szemeibe néz. - Ez Seal-től a Kiss From A Rose, nagyon népszerű volt annak idején, de még most is az - vállat von. Ez is szubjektív dolog. Régen az ABBA volt népszerű, aztán Madonna, most David Guetta. Az idők változnak.
- És akkor jöjjön az a dal, aminek az elejét szeretném, ha megpróbálnád majd utánam eljátszani. Ne aggódj segítek - biztatóan mosolyog Kriszre, majd ismételten átadja magát a zenének. Egyetlen egyszer suttogja csak halkan a szám címét a dallamra - kivételesen egész jól: Wake Me Up When September Ends.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 30. 14:22 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Bólint egyet a tanárnő, nem óhajtja befejezni a mondatot. Az ő öccse is az, most pedig enyhén szólva küzd a szocializálódással, de ez mind lényegtelen. Még egyszer elmosolyodik és már mondja is a következő lépéseket. Illetve inkább játssza.
Bár rendszerint belefeledkezik a dalba, most a fele környékén feltűnik a perifériás látókörében, hogy hoppá, Krisz próbálgatja. Innentől kezdve kettejükre is figyel, nemcsak magára. Persze így sokkal nehezebb számára a játék, hiszen míg a fiú az ő ujjait figyeli, Krisztina a srácét. Mégsem hibázik, egyszerűen csak megakad a tekintete azon, hogy tulajdonképpen nulla zenei érzékkel ilyen jól tudja utánozni a mozdulatokat. Persze korántsem tökéletes, főleg a tartás és a tempóbeli lassúság miatt, de ügyes, főleg elsőre. Nem nehéz rájönnie, hogy a másik valószínűleg nem mondott igazat a zenével való kapcsolatáról, de nem áll jogában firtatni mindezt, csak kicsit csalódott, hogy hazudtak neki. A dal végén egyenesen a másik szemébe néz, ajka felfelé ível.
- Nem is rossz, most cseréljünk helyet és tiéd a pálya. Én végig itt leszek és mutatom - azzal feláll és int, hogy üljön át, majd megáll a fiú mögött. Beharapja alsó ajkát most, hogy nem láthatja senki, majd egyszerűen előrehajol és nagyon finoman megfogja Krisz kezét, hogy a megfelelő billentyűkre tegye. Nem kerüli el a figyelmét a kellemes illat, ami hirtelen bekebelezi. Nyakláncán lógó ezüst kulcsa súrolja a fiú vállát folyamatosan, míg ők végtelenül közel kerülnek egymáshoz. Túl közel.
- Nem nehéz, az eleje a legkönnyebb, annál többet nem is érdemes tudni, főleg nem teljesen kezdőknek - észre sem veszi, hogy finoman utalt arra, a fiú mennyire nem most kezdi. Megemeli a kezét és a saját ujjait a fiú ujjai fölött tartva mutatja, hogy milyen sorrendben kell lenyomnia a billentyűket. Mindeközben persze vészesen zakatol a szíve, de nem mer vele foglalkozni. Nem olyan hosszú ez a dal, azután tényleg mennie kell a tanítványához.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 660
Összes hsz: 1099
Írta: 2015. szeptember 30. 15:10 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Túl közel vannak, ez helytelen. Krisztina mégsem húzódik el, s bár szíve őrületes módon zakatol, végül mintha megtalálná, mintha megtalálhatná a fiú szívének ritmusát, azzal együtt pumpálja a vért ereibe. Olyan közel vannak, hogy érzi Krisz illatát és melegségét, a keze szinte hozzáér a fiúéhoz. Túl közel vannak, ez pedig nagyon helytelen.
Épphogy ezek a gondolatok végigsuhannak a fején véget ér a dal és kopogtatás is hallatszik a másik teremből. Mintha csak megégette volna magát, hirtelen egyenesedik fel, arcát elönti a pír és rögtön rohan is az ajtóhoz. Még szerencse, hogy Krisz nem látja ezt a zavart az arcán, különben tán félreértené... Gyorsan nyitja a zárat és rendbe szedve vonásait kedvesen rámosolyog Annára.
- Sajnálom, hogy megváratlak, végeztél? - a leányzó bólint és bekukucskál Krisztina mellett, aki arrébb áll, hogy jól láthassa a tanítvány, csak zongoráztak. De vajon ez tényleg így volt? Bólint egyet, kivirul az arca és visszamegy a helyére, miközben a nő zavartan egy tincset igazít a füle mögé.
- Hát akkor... Nekem mennem kell - ráveszi magát, hogy Krisz szemébe nézzen és nem kevés önuralomra van szüksége, hogy megtarthassa egészséges színét és ne vörösödjön el. - Ha valamikor esetleg lenne kedved gyakorolni, nyugodtan keress meg - egy biztató görbét villant, miközben kezét nyújtja a másik felé. Előre tudja, hogy áramütés fog bekövetkezni, amint egymáshoz érnek, azonban megerősíti magát abban, hogy az illem szerint így helyes most elbúcsúznia. Ha mindez megtörtént, kikíséri Krisztiánt a teremből. Ahogy csukódik az ajtó, még egyszer megcsillan az ezüst színű kulcs a nő nyakában, pusztán egyetlen pillanatra, ennyi azonban elég ahhoz, hogy véglegesen bevésődjön a fiú emlékezetébe.
Szál megtekintése

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Budapest és környéke - Mesélő hozzászólásai (54 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek