Budapest

Emma és Botond

Az idősödő barna hajú nő idegesen kotorászott a holmijai között. Az asztalán éppen hatalmas rendetlenség volt. Rengeteg papírmunka szakadt most a nyakába, de sosem éri utol magát. Zöld állatkerti ruházatában, már haját tépve lökdösi arrébb a papírokat, még nem megtalálja a keresettet. Egy hatalmas sóhaj szakad ki belőle, majd sietős léptekkel indul el a zsiráfok kifutója felé. Az örökbefogadó már biztos várja őt. Hatalmas, nem túl nőies léptekkel halad a cél felé, és elég hamar meg is érkezik.
- Jó napot! Kistúri Katalin vagyok! Önök az örökbefogadók?.. - a papírjára pillant, majd ismét fel a két potenciális jelöltre - Vagyis...Ön minden bizonnyal Emma McNeilly?! -
A lány nevét kissé nehezen nyögte ki, mivel nincs hozzászokva az angol nevekhez. Ha igenlő választ kap, akkor nem is húzza sokáig az időt.
- Nos az az apró zsiráf lenne az, aki anyukára és apukára vár. - mutat rá a nő az éppen csetlő botló, anyját követő állatra, majd kérdő tekintettel méregeti Emmát és Botondot. Nem tudta, hogy ketten akarják örökbe fogadni, csak a fiú elkísérte a lányt.
- Nem tudom mennyire vannak tisztába a dolgokkal, így elmondom a fontosabb információkat. - megköszörüli a torkát, majd bele is kezd a felsorolásba.
- Az örökbefogadás 1 éves, de persze ha továbbra is szeretnék a magukénak tudni az állatot, akkor meg lehet hosszabbítani. Az állat bármikor meglátogatható, aminek általában mindenki nagyon örül, de mivel nagytestű, így kötelezően egy gondozónak is jelen kell lennie. Általában ajánlatos előre jelezni a látogatásokat, hogy minden esetben a szolgálatukra álljon egy gondozó. Az Önök neve fel lesz tüntetve a kifutó előtti dísztáblán, így mindenki tudni fogja, hogy "kié" a kis zsiráf. Az állatot haza nem lehet vinni, de gondolom ez egyértelmű, valamint csak ebben a kifutóban lehet. Kérdés van? -
Lassan, nyugodtan elmondta a fontosabb dolgokat, majd ha a két fiatal megértette, és nincs kérdés sem, akkor folytatja.
- Amúgy a kis zsiráf egy 3 hetes kisfiú, akinek még nincs neve. Így a névadás az Önök feladata lesz. -
Egy mosolyt erőltet az arcára, majd vár valamiféle megerősítésre, névre, bármire. Katalin eléggé mogorva típus, emiatt sosem nyeri el az emberek tetszését.

Emma és Botond

Madárkáim

A várva várt aranymadara megjött. A 3 fivér és barátaik csak erre vártak. Az a levél bizony számukra értékes információkat tartogat. Az asztaloknál, ahol eddig nyugodtan újságot olvastak, vagy éppen kellemes társagást színleltek, de az egyik éppen a pincér álruháját öltötte magára. Most azonban mindannyian összenéznek. A főnök, a legidősebb fivér biccent. Mindenki elkezd mozgolódni. Először a nő áll fel és elindul a mosdó irányába. Szándékosan a párocska asztala mellett megy el, és egészen véletlenül meg is löki a nőt, akinél a levél van.
- Ó, elnézést. - A figyelemelterelése amennyiben sikeres a többiek felállnak. Mindenki le van itt szervezve. A helyet biztosították. Innen az a párocska nem fog kijutni, ha rajtuk múlik. Hoppanálni hiába próbálnak. A kijárat pedig... A pincér pálcát ragad. Az ajtón a zár kattan. Nos, a kijárat zárva van. A kismadár és bajtársa az 5 éhes ragadozóra maradt. Ezek a rosszarcú figurák pedig gyilkos tekintettel nézik őket. Az asztalhoz azonban csak Dávid megy oda, és ő is szólal meg először, ő az egész banda vezetője, neki kell leginkább az a bizonyos levél.
- Helló Madárkám! Van nálad valami, ami az enyém. - Az arcára ördögi mosoly ül, a kezében pálca van, a nő kezében egy kés. A másik kettő fegyvere még rejtve van.
A társaság szórtan helyezkedik el. A nő a könyvtáros kisasszony mellett áll, Dávid a férfi mögé állt be. Szemeivel pedig a kismadárkáját nézi.
- Milyen kis védtelen a kismadár a kalickában, ha ennyi csúnya, gonosz vad éhezik rá, nem igaz? - Hangja vészjósló. Matilda a legjobban tenné, ha átadná a levelet azonnal. Csekélynyinek látszik az esélye ezekkel szemben. - Na, na öcsi! Csak semmi hirtelen mozdulat. Tina előbb szúr, és aztán kérdez, és hidd el, nagyon jó célba dobó is! - Figyelmezteti az előtte ülőt, a kezét a vállára téve. Legalább már a nő becenevét tudják. De ez most nem sokat számít. A menekülési útvonal megtalálása lenne a cél. Már ha van ilyen...

Madárkáim

A banda nem éppen arról híres, hogy egykönnyen elengedi azokat, akik a karmai közé kerültek, a megfélemlítéssel pedig egyenesen felesleges próbálkozni is. De ezt Matilda nem tudhatja, ezért hősiesen próbál valami erőt tuszkolni a torkába és kiállni magáért. Fenyegetni, hogy majd mindjárt itt vannak értük, ezzel szemben Thomas a békére törekszik. Ha tudnák, hogy hova is csöppentek, akkor nem próbálnának meg így hősködni.
Harsányan felnevet Dávid a számára csupán törékeny kislánynak tűnő nő harciasságán. Valóban úgy néz ki, mint akit szórakoztat a kelepcébe csalt páros vergődése. A többiek is elkezdenek a főnökkel együtt nevetni. Az egész teremben úrrá lesz a gonosz kacagás. Hátborzongató. Azonban ezt az időt akár ki is használhatják arra, hogy valami menekülési útvonalat nézzenek magukra, mert mindenhol vannak kiskapuk, csak meg kell találni őket. A pároson múlik, hogy ez nekik sikerül-e. Az az állítólagos felmentősereg pedig lehet kevés lesz a meneküléshez, hiszen lehet, hogy az utcafontról is védik a helyet, csak a miheztartás végett. Nem szereti ugyanis a kellemetlen meglepetéseket Dávid, kivéve, ha az ő lehet.
 - Na idefigyelj madárkám. Vagy átadod szépen és akkor talán megkímélem az életeteket, vagy pedig erőszakkal veszem el és hosszú, keserves halálod lesz neked, és neki is. - Kezd kijönni a sodrából, a háttérben pedig suttogni kezdenek a többiek: Ne kíméld! Vérre éhezem! Bár ezek csak földön túli suttogásnak hatnak Dávid erős és mély orgánumához képest.
A kérés pedig teljesítve lesz, ugyanis amíg Dávid eltereli Matilda figyelmét Tina a zsebéből elővesz egy dobócsillagot, amivel Thomas ruháját a székhez tűzi, persze ezzel felsértve a férfi bőrét és a póló hamar vérvörös színűre festődik egyre nagyobb darabon. A nőnek csak széles ördögi mosoly jelenik meg az arcán a látványtól. A férfinak igazi baja így nem esett, csak felszíni sérülést okoztak neki, egyelőre.
 - A következő a szívébe megy, garantálom neked. Hacsak nem leszel szépen együttműködő velem és adod át a levelet, amíg ilyen szépen kérem. - Még egy tőle furcsán kedves mosolyt is megereszt, ami az ő arcán olyan démonian hat. Van, akinek már ettől is rémálmai lesznek.
 - Na, mi lesz picinyem? Hogy döntesz?

Hősködő kismadárkák

A demonstráció pont a kívánt hatást éri el. Tudja Dávid nagyon jól, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy megszerezze azt, ami neki kell. Az ehhez szükséges kellékeket pedig válogatás nélkül használja fel. Nem a kíméletesebb fajta. Inkább az, aki erőszakkal szerzi meg és nem szép szóval. Bár most még inkább az előbbi volt a dominánsabb. Azonban ez nem sokáig marad így, ha a kis kék szemű nem hajlandó azt tenni, amit ő olyan nagyon szépen kér tőle.
 - Rendben. Elengedjük, de csak akkor, ha előtte kibontod a borítékot és felmutatod, hogy tényleg van benne valami. - A láng persze Matilda részéről is hatást gyakorol a bandára, hiszen lehet, hogy könnyen le tudnák fegyverezni, de attól még elég, ha egy picike részen megég a levél, már mit sem ér az egész. Hiszen ennek több szempontból is fontos az épsége. Tehát most kettőn áll a vásár, Dávid enged, ha kap bizonyítékot is arról, hogy nem lesz átejtve, mert akkor bizony nem végezhet a két kis játékszerével, ahogyan azt előre eltervezte. Pedig igazán kíméletes akart ő lenni. Semmi fájdalom, csak gyors halál. Szinte egy huss és pöcc lett volna az egész.
Matilda amennyiben elkezdi kibontani a levelet ő int egy alattvalójának, aki oda lép mellé megfogja Thomas ép karját és felállásra inti.
 - Most akkor ő szépen elmegy Kéménnyel, mi pedig tovább üzletelünk, talán még ehetnénk is egy jót együtt. Tetszik a harciasságod kicsikém! - Dávid kicsit vált az eddigi taktikán, egész barátságos kezd lenni, bár ég így is éppen elég gonosznak néz ki és félelmetesnek, de való igaz, hogy imponál neki az, hogy egy ilyen törékeny lány ennyire bátor mer lenni. Még a végén talán az életét is megkíméli és csak egy exmemoriamot kap, amit egyébként Thomas is fog, hiszen nem hagyhatja csak úgy elmenekülni, ennek pedig a szakértője Kémény.
 - Tudod kedvesem szeretem a tiszta üzletet. Megkímélem mindkettőtök életét, ha tisztelsz annyira, hogy semmi hirtelen mozdulat, vagy bármi egyéb. Na, mit szólsz hozzá? Tetszik az ajánlatom? - Még egy is mosolyodik újfent, igazán próbál bizalmas képet vágni hozzá, de őszintén a kutya se hinne neki, pedig lehetséges, hogy tényleg komolyan is gondolja a tiszta üzletet. Nála nem lehet tudni.

Harcosok

Dávid szavának engedelmeskedik mindenki. A ficsúrt Kémény társaságában kiviszik, amint a boríték tartalma láthatóvá válik. A főnök még egy finom kézmozdulattal jelez a férfinak, hogy intézze el a gyereket. Nem kell neki semmilyen szemtanú és ez a kisfiú elnézve a fizimiskáját nem fog hiányozni senkinek sem anyucin és apucin kívül. Szóval őt letudva inkább a lányra koncentrál. Törődni kell a vendéggel, erre tanították őt a szülei. Persze neki a törődés nem éppen a sütiarzenál felkínálását jelenti.
Szóval most, hogy kiment a képből a számára csak idegesítő mellékszereplő le is ül a férfi helyére, rákönyököl az asztalra, hogy egészen közel hajolhasson a kicsikéhez.
 - Ezt majd még meglátjuk! - Kacsint rá a lányra, így közelebbről megnézve egész helyes nőszemély, talán még valami egyéb is kisülhet a dologból. De most sokkal fontosabb a levél és annak tartalma, amit ahhoz, hogy megszerezzen egyelőre még szüksége van a lányra. Azt hiszi a kis vörös, hogy a lánggal tartja markában az ellenfelet, pedig igazán maga a lány személye a fontos, aki most még szép szóval van győzködve, de léteznek kitűnő kínzó módszerei is, amivel csiripelésre bírja a madarait.
A nagy beszélgetés pedig, amit folytat a kék íriszűvel olyannyira leköti, hogy észre sem veszi, hogy bizony Kémény még mindig nem jött vissza, pedig ennél sokkal gyorsabb szokott lenni, ha elintézésről van szó.
 - Az a mi dolgunk madárkám, hogy mire is kell nekünk a levél. A hazamenetel pedig még várat magára. De szívesen hoz neked valaki enni vagy inni, hogy kicsit otthonosabban érezd magad. Egy jó bort esetleg? Semmi sem lehet jobb, mint egy jó bor mellett társalogni, nem gondolod? Tony hoznál egy üveggel a kedvencemből két pohárral? - Ha pedig a lány tudná, hogy a kedvenc szó mit is jelent, akkor lehet, hogy nemet mondana a borra, de most csak egy igazán szívélyes mosolyt kap, semmi rémisztőt, Dávid pedig még folytatja is tovább.
 - Én Dávid vagyok, ő ott Lali. A többiek nevét pedig már tudod. Szeretnéd, hogy be is mutassam őket? Nos, Tina az éles szerszámok királynője, az apja vadász, mindent tud, amit tudni kell a kések és egyebek használatáról. Kémény a legjobb átokszakértőnk, Tony a védelemre szakosodott, Lali pedig mondjuk úgy, hogy takarít. Én pedig az egésznek a feje vagyok és én mindenhez értek épp annyit, amennyit kell ezek közül. Szóval, ha másért nem is, de a fölényünkért jár a tisztelet, könyvtáros néni. Hozzánk nem elég a pakolj! vagy egy könyv, amit nekünk dob. A leveled pedig marad az én titkom inkább. - Kacsint rá újfent a nőre egy kiadós bemutatás után, amely inkább csak megrettentheti a lányt, semmint megnyugtathatja. Kinek lenne megnyugtató a tény, hogy valaki, aki a háta mögött áll mielőtt ő egyet gondolhatna fájdalmat okozhat neki. A vesztét egyelőre nem akarja még Tina, most még aranytojástojó tyúk számukra Matilda, de amint megvan az aranytojás, utána már egy hétköznapi csirke lesz.
 - Nos, akkor nézzük csak, felolvasnád a levelet? Csak tudod, a biztonság kedvéért, hogy ez tényleg az-e, amit keresünk. Ha pedig esetleg eszedbe jutna nem megtenni Tina készségesen segít a döntésed megváltoztatásában. Tudtad, hogy elég egyetlen szúrás a deréktájra és soha többet nem fogsz tudni járni? - Kicsit kezd bekeményíteni, az ő türelme is véges és nem szereti ez a macska, ha az egeret többet kell hajkurásznia, mint azt ő szeretné.

Ophelia
Pest, rakpart

A hűvös idő beköszöntének ellenére sem áll meg az élet a rakparton, ahol Viktor éppen egy szállítmányt vár, nem kicsit dühösen, hiszen a szállítók késnek, Árpád pedig nem volt hajlandó kijönni, így a saját drága idejét kellett ismét feláldoznia, ahelyett, hogy valahol a saját szórakoztatásán dolgozna. Körülbelül 30 perce ácsoroghat a rakpart közepe táján, várva, hogy az illető megérkezzen és lebonyolíthassák a dolgot. Valószínűleg az idő is közrejátszik, de nem sok ember járkál ma kint, jól körbenézett, csak két embert vett észre, egy szőke lányt, aki láthatóan nem túlságosan a környező eseményekre figyel, illetve egy felettébb gyanús külsejű alakot hat óránál, kék kapucnis felsőben azért feltűnő az ipse. Bár hála annak, hogy nem igazán kirívó az ácsorgása, eddig nem tűnt fel senkinek, az ellenkezőjébe pedig pont nem most kéne belemenni, túl fontos ahhoz a mai nap. Szemöldöke felkúszik, mert a férfi mellett gondolatba továbbra sem tud elmenni, rossz érzése van, érzi magán többször a tekintetét, ami megerősíti mindabban, hogy itt valami készül.
Hajókürt zaja zavar be a gondolatába, miközben két sötét külsejű alak lép oda hozzá. Úgy tesznek, mint a rég nem látott barátok, felfestett bájmosoly, üres bájolgás és közfogás követi egymást. Mindezen színjáték a megszokott program ilyenkor. Átveszi a táskát, hogy segítsen cipelni, miközben egy borítékot ad át, azzal, hogy az apjuk küldte neki. Ezzel túl vannak a fontos dolgokon, alapvetően a pár perces közös séta után mindenki menne a dolgára, ám nem így történik. A gyanús alak hátulról támad rájuk, az ökölharcra pedig a szintén erre bóklászó szőkeség is fel fog figyelni nyilván. Viktor, a nála lévő táskát próbálja óvni, ellenben azt, hogy egy igen ritka és értékes zsebórát lenyúljon belőle a fickó, aki futásnak ered, nem tudja. A kedves szállítói természetesen mentik a bőrüket és el is iszkolnak, megint csak magára van utalva, megcsóválja a fejét majd utána ered.
A kék felsős menekülő kicsivel, de nekiütközött a szőke mélázó lánynak, elhagyva a zsákmányt, innentől pedig a menekülésre koncentrálva. Vélhetően nem hagyja csak úgy ott a földön azt az ereklyét, nincs ember, aki ott hagyná, és ha ez így lesz, akkor Viktor is kénytelen lesz hozzá odamenni, utálja, ha új ember vonódik a dologba, azt meg még inkább, ha nő. 23 éves létére, nem az a közvetlen ifjú titán, jól megvan társalgás nélkül, igazából reménykedik, hogy miértek nélkül visszaszerzi, ami az övé kéne, legyen. Pillanatok alatt a lány közelében találja magát…

Ophelia
Pest, rakpart

Az élet nagy kérdése, miért is menne valami jól? Miért sikerülne egy munka, úgy, ahogy azt eltervezte?  Komoly meglepődéssel az arcán állna itt és most mondjuk, ha minden simán, a legnagyobb rendben zajlik le. Az ember már ezekben az alakokban se bízhat, mi lesz így a világgal, ha a kölcsönöcs eltitkolni való se sarkallja őket szövetségre, esetleg a bűn? Elfajulunk. Ez a sorsunk. Pontosan ez miatt is áll Viktor úgy, ahogy a dolgokhoz. Még a munkahelyi szövetségeket is méltán kerüli, nemhogy azokat, amik magánéletiek lehetnének. Sötét haj, barna szem, férfias, kidolgozott test, tipikus macsó. Fiatal, a szakmájában pályakezdő inkább, ámbár a mögöttes üzleteléseket elég régen kezdte már, pont ezért is dühítik az imént történtek. Egy gyors mormogásra telik csak magában, de azonnal rohanásnak ered a fickó után és a szemei szinte kikerekednek a dolgok láttán. Amit ez a lány művel, eleve az, hogy belekeveredik, ráadásul bele sem gondolva, hogy idegenek dolgaiba még csak véletlenül se kéne belekötnie, nemhogy ilyen lazán belevetnie magát. Tiszteletet parancsoló, nem szószátyár, szeret ködösíteni, behízelgő tud lenni, hiteles abban is, amiről hazudik általában Viktor, így nem rettenne vissza attól, hogy valami kellemes dologgal útjára eressze, mintha érdekelné egyébként, mi van vele, holott tesz rá magasról. Azonban a lány tudását és kekeckedését látva szó nélkül kezd cselekvésbe, nem veszi át a csomagot, hanem a lányt megragadva a karjánál, ha jön, magától irányítja, ha nem, oda rángatja, nem fogja nagyon meghatni, rá sem pillantva viszi egy szűkebb utca felé. Ki tudja nincsenek-e társai.
- Kislány, pillanatok alatt nyakig benne leszel, ha nem figyelsz oda kivel és mit csinálsz!
Az alak elfogása most nem olyan lényeges, elég külső jegyet memorizált ahhoz, hogy vele később foglalkozzon, most viszont a csomagot kívánja visszavenni, az iméntit meg figyelmeztetésnek szánta, remélve, hogy felfogja a kiscsaj a dolgot. Viszont abból, ami susmorgás hallatszik, nem hiszi, hogy egyedül volt, sőt, már legalább 3 ember hangszíne tűnik ki, hát ez igazán remek, most meg még ezt a szerencsétlent is viheti magával.
- Ha élni akarsz még, kövess…
Mondja, igazából, még ha úgy is tűnik, hogy van választása, lehetőséget nem hagyva rá neki indul meg ismét megragadva, vissza kell jutniuk a rezervátumba, ehhez pedig a megfelelő zsupszkulcshoz el kell jutniuk. Elképzelése sincs, hogy a mellette lévőnek milyen tapasztalatai vannak ezzel, de itt most ez a legkevesebb. A célállomásuk a Szedresi rezervátum lesz, ahol nyilván nem lesz boldog az őket már váró Árpád, hogy nem egyedül érkezik, biztos megint ki lesz akadva… A közeg talán első pillantásra el fogja mondani, hova kerültek, de mivel Viktor is ódzkodik az itteni tényleges melótól, az egyik üres irodába érkeznek, aminek csak az ablakán kinézve ismerheti fel a helyet a lány…
De ez már az ő baja. Elkezdődött valami, ami felett már kontrollja nincsen, legyen bármilyen ügyes is. Elsőre nem nézne ki belőle semmit, szóval próbálja minél kevesebb infó átadásával a csomagot elintézni, a lánnyal csak utána fog törődni, bár ez attól is függ, mit hoznak ki belőle a dolgok.

Gwen Jones
Animecon

A Hungexponál járunk, az idő hűvös, de a sorban álló beöltözött népséget ez nem igazán zavarja. Van itt minden, mi szem, szájnak, s otakuknak ingere: robotok, szuperhősök, anime karakterek, tinilánynak öltözött szőrös lábú harmincas férfiak... egyszóval minden, ami egy szokásos conon szokott lenni. A hosszú, végeláthatatlan sorban persze ott álldogálnak a mezei rajongók is, no meg azok, akik csak játszani jöttek a konzolos terembe, de egyelőre mindenki egy dologra vár: a kapunyitásra, a bejutásra. Azok kisebb előnyben vannak, akik előre megvették a jegyeket, hiszen ők már régebb óta az elsők között várakoznak, ám akinek később jutott eszébe a belépő megváltása, az hátul morgolódik. Elmúlik a várva várt óra, s pontban akkor a biztonsági őrök húzzák is el a kordonokat, hogy aztán az elöl állók csuklóján lévő szalagra pillantást vessenek és beengedjék őket, a sor pedig megindul.

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Jared S. Nightingale

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina