[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=810781#post810781][b]Nádassy Norina Iza - 2020.06.07. 16:28[/b][/url]

Kemény heten vagyunk túl a csoporttársakkal, ugyanis a tanáraink megrögzötten ZH-kat írattak a héten. Nem volt olyan tárgy, amiből ne lett volna, így nem volt életem az elmúlt időszakban. A tanulás mellett természetesen ott volt Stromboli is, akire nagyjából annyi időm maradt, hogy leápoljam és napi fél órát dolgozzak vele. Tele van energiával és tűzzel, érzem rajta, hogy már nagyon menne, így van mit visszafogni mikor rajta ülök. Aztán jött a péntek és megíródott az utolsó ZH is, ami felért egy… nem is tudom mivel. Zoéval fénysebességgel beszéltük meg, hogy ezt a hetet ki kell buliznunk magunkból. Szombat délután három volt, mikor egy sejtelmes üzenetet kaptam tőle, miszerint olyan helyre visz, ahol még nem jártam. Ismerem Zoét, mint a rossz pénzt és tudom, hogy sokszor még nálam is elvetemültebb, így megvolt az okom az aggodalomra. Ennek ellenére engem se abból a fából faragtak, hogy bármitől is megriadjak, így izgatottan és iszonyat kíváncsian sétáltam ki a vasútállomásra. Zoé már ott várt teljes harci díszbe, egy üveg pezsgőt emelgetve a magasba, amiből pár korty már hiányzott. Hoppanálhattunk is volna, de valamiért ez így sokkal feelingesebb, haza pedig úgyis majd úgy jövünk. A vonatút alatt legalább van időn megalapozni a hangulatot. Aztán eltelt egy kis idő én pedig ott találtam magam egy sztriptíz bár bejáratánál.
- Na nem! – ráztam meg a fejem. - Arról volt szó, hogy bulizunk és nem pedig vetkőző nőket nézegetünk. - konstatáltam a tényt Zoénak, aki erre csak ennyit reagál, hogy nem kell őket nézni, inni itt is lehet és legalább sok a szingli pasi. Én tökre értem, hogy ő most nagyon szingli és nagyon magányos, de azért ez már eléggé elkeseredett tervnek tűnik. Hiába próbáltam lebeszélni, megragadott a karomnál fogva és berángatott. Szerencsére a pezsgő már adott egy alaphangulatot, melyre megérkezésünk után azonnal rásegítettem egy jó kis tequilaval. A következő italt már egy idegen férfi fizette, akivel Zoé gyorsan megtalálta a közös hangot. Én feleslegessé váltam, így egy gin toniccal felszerelkezve kezdtem el sétálgatni a bárban. Bevallom őszintén, hogy a kíváncsiságom oda vonzott a pódiumon vonagló lányokhoz. Az italból aprókat kortyolva vizsgálgattam őket, a testüket, a mozdulataikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=811312#post811312][b]Nádassy Norina Iza - 2020.06.13. 13:26[/b][/url]

Fénysebességgel jövök rá, hogy én ezt ne tudnám csinálni. Figyelem az előttem táncoló lányt és elfog valami különös érzés. Annyi idős lehet nagyjából, mint én, sőt meg merem kockáztatni, hogy pár évvel talán még fiatalabb is. Gyönyörű arca van, hosszú barna haj keretezi arcát, de szemeiből nem sugárzik semmi. Monotonitás, rutin, unottság, közömbösség…. nem tudom minek is nevezzem.  A körülötte ücsörgő férfiak ebből mit sem vesznek észre valószínűleg, mivel nem a szemeivel vannak elfoglalva, hanem sokkal inkább minden más testrészével. Figyelem a másik nem képviselőit, ahogy szinte nyálcsorgatva nézik őt. Sokuknak akár a lánya lehetne.   Újra a lányra pillantok és összeakad tekintetünk, nem tart sokáig de minden benne volt abban a pár másodpercben. Iszok egy újabb kortyot, miközben azzal nyugtatom magam, hogy biztos okkal teszi, amit tesz, biztos szüksége van arra a pénzre, amit itt kap. Sajnos el tudok képzelni pár olyan élethelyzetet, ami erre kényszerít egy nőt, de én inkább meghalnék, mintsem, hogy így kelljen dolgoznom. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem, s érzem, hogy nekem itt nem sokáig lesz maradásom. Már fordulnék vissza drága barátnőm irányába, mikor érzem, hogy valaki meglök. A pohár tartalmából egy kevés a földön landol, ahonnan is egy kevés felfröccsen rám. Odafordulok a „támadóm” felé és egy nem éppen ide illő férfi áll előttem. Egyik szemöldököm a magasba szökik, majd elmosolyodom.
- Ugyan, semmi gond. Megesik az ilyesmi! - válaszolok neki, s kezemmel egyet még legyintek is. Több is veszett már Mohácsnál, szóval nem fogok ebbe belehalni. Látom, sőt érzem is, hogy feltűnően nem veszi le rólam a tekintetét, s ha olyan típus lennék, már biztos bele is pirultam volna, de én nem ilyen fából lettem faragva. - Egy kevés löttyent csak ki, szóval nem olyan hattttttalmas a veszteség. Még bőven maradt belőle… - kicsit megemelem a poharat, megvonom vállaim, de a mosolyom töretlen. Belekortyolok ezzel is megerősítve az elmondottakat, miszerint van még benne. A pohár fölül pislogva figyelem a férfi vonásait, szemét, kócos de mégis rendezettnek ható haját, öltözetét, és nem tudom összetenni a képet. Keresztbe fonom karjaimat a mellkasom előtt és oldalra biccentem fejem.
- Annyira nem illesz ide… Furcsa. - közlöm vele, miközben fejemben próbálok valami sztorit összetenni, hogy mi keresnivalója lehet ebben a kócerájban. - Fogadás? Szakítás? Szüzesség elvesztése? Ha utóbbi, akkor hidd el nem kell ilyen szintekre süllyedned. - utóbbit félig viccnek szántam, de félig komolyan is gondoltam. Végigmérve őt, nem tűnik egy szoknyapecérnek. Az igaz, hogy különleges az arca, van egy furcsa kisugárzása, de nem tudom elképzelni róla, hogy a nők csak úgy dobálnák utána a bugyijukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=811422#post811422][b]Nádassy Norina Iza - 2020.06.14. 17:10[/b][/url]

Az előttem táncoló lány szeme felcsillan, mikor meglátja az engem fellökő férfit. Azonnal nagyobb lelkesedés jeleit mutatja, s őszinte mosolyt küld felé. A boldog mosolyból én is kapok egy keveset, mikor rám pillant, majd a korábbi komolysága tovatűni. Nem tudok hirtelen mit kezdeni ezzel a dologgal. Nem tudom, hogy most egy kihívást lát a férfibe és azért lett hirtelen ilyen lelkes, vagy egyéb más oka van neki. Kicsit megrázom a fejemet is, hogy tényleg jól látom-e, amit látok. Felfoghatatlan számomra, hogy ez a nő szereti azt, amit csinál, szereti kitenni magát lenge kis öltözetben a nagyközönség elé, és szeret egy színpadon vonaglani a nyálukat csorgató férfiak előtt. Valahogy az én világlátásomban nem áll össze ez a kép. Ennek ellenére kénytelen vagyok elfogadni azt, hogy vannak nők, akik ezt szeretik és élvezik. Mert most egészen konkrétan ez látszik rajta. Tekintetem egy távolabbi leányzóra vándorol, aki szintén úgy tűnik élvezi a dolog, majd egy újabb dolgos hölgyet keresek pillantásommal. Egy mély sóhaj tör fel belőlem… Hát jó, ha nekik ez megfelel, akkor ki vagyok én, hogy felülbíráljam őket. Megvonom vállam, majd újra teljes figyelmemet a férfinek szentelem, aki nem enged abból, hogy kiengeszteljen, pedig aztán tényleg semmi szükség nincs rá. Nem tudom mire vélni a viselkedését, az esetlenségét, a furcsaságát. Azzal sem tudok mit kezdeni, hogy ennyire erőlködik. Hirtelen valami kellemetlen érzés fog el, amit nevezhetünk akár rossznak is. Nem tudom miért, de valami nagyon nem oké. Amikor intenek egymásnak a pultos sráccal, azonnal feldolgozom az információt, miszerint ő nem először tartózkodik ezen a helyen. Így a korábban tett kérdéseim és megjegyzéseim alaptalanok voltak. Kezd bennem felülíródni az egész eddigi kép. Mikor vázolja, hogy ki is ő valójában, akkor végképp elfog egy kellemetlen érzés. Valószínűleg nem kicsit tapostam a lelkébe a korábbi kijelentéseimmel. Azonban az előttem állót továbbra se tudom itt elképzelni. Olyan kis esetlennek tűnik, aztán benyögi, hogy ő itt a Jani. Bakker! Nyelek egy nagyot.
- Hát akkor bocsánatot kérek! Ha tudnék azonosulni ezzel, akkor biztos nagyon tetszene a hely. - megvonom vállaim és egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé. Nem tudom, hogy tudok-e javítani a helyzeten, vagy pedig hamarosan repülök innen szó szerint. - Én személy szerint nem tudnám ezt csinálni. Nem tudom elképzelni azt az élethelyzetet, ami miatt idegen férfiak előtt táncolgassak egy pici szoknyában és melltartóban. De az én vagyok… Ők meg úgy festenek, hogy még el is vannak ezzel a munkával. - elkezdhetném ecsetelni neki mélyrehatóan a véleményemet erről az egészről, de nem fogom. Nem fogom, mert 1000%, hogy nem egyezne a véleményünk.
- Ha már sikerült megsértenem, akkor viszont szeretném én meghívni egy italra… - mivel nagyon komoly és kimért volt végig velem szemben, így jobbnak láttam visszaváltani magázódásra. Na meg az sem elhanyagolható, hogy ő itt a főnök, vagy valami olyasmi. Megiszom a poharam tartalmát, majd a pult felé fordulok és teszem meg az első lépést felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=815741#post815741][b]Nádassy Norina Iza - 2020.08.16. 16:52[/b][/url]

Értetlenül állok a hátamra simuló kezeket megérezve. Nem esik jól a férfi érintése, sőt igazából ez az egész beszélgetés kellemetlen számomra. Olyannyira, hogy legszívesebben még a szórakozóhelyet is elhagynám. Arcomra akaratom ellenére ül ki ez az egész érzés, melyet tovább fokoz az is, hogy egy picit sem érzem őszintének a férfi viselkedését. Valami belső kis hang, nevezhetjük bármilyen érzéknek vagy megérzésnek, valamiért azt súgja, hogy jobb lenne távol maradni tőle. Lehet nem lenne ennyire kellemetlen a dolog, ha nem mindjárt úgy indítunk ahogy tettük. Fene se gondolta, hogy pont a nem megfelelő embernek fejtem ki a véleményem. Bár nem is tudom, hogy mit gondoltam, hisz aki ide letéved – engem leszámítva – mind szórakozni jönnek, s magasról leszarják, hogy kivel mi van. Hallom a férfi szavait, fel is fogom, de csak vállvonással tudok rá reagálni. Most mit is kellene ezzel kezdenem? Az élet nehéz, sőt a legtöbbször hatalmas sziklákat görget elénk, de ezeket vagy megmásszuk és tovább haladunk, vagy hagyjuk az egészet a fenébe.  Mélyen a mellettem lévő szemébe nézek, majd úgy reagálok végül az elhangzott monológra.
- Értem, azt is értem amit próbál ezzel képviselni, de nem kell egyet is értenem vele. Nekem is vannak elképzeléseim, ahogy Önnek, neked is… ami különbözik és ennyi. – megvonom vállaim, majd tekintetem csak ekkor engedi el az övéit. Nem tudom, hogy most akkor tegeződünk vagy magázódunk, így ezt is azt is beleszőttem, aztán majd eldönti melyik a szimpatikusabb számára. Az elém csúsztatott pohárra pillantok, majd azt megemelem a férfi felé, végezetül iszom egy kortyot. A szájából kifolyó szavak annyira sablonosak, annyira átlátszóak és annyira unalmasak. Mindez valami beetetésnek tűnik számomra, aminek ha van is valóság alapja, valamiért mégiscsak sántít. Féloldalasan felülök a mellettem lévő bárszékre, a pultra könyökölök és beletúrok hajamba, így támasztom meg fejem. Egy újabb nagyobb kortyot iszok az italomból, majd újra az ismeretlenre pillantok.
- Na és mi a te történeted? Ha lehet, akkor az eddigi színjátékot hagyjuk el, én a valódi tulajra lennék kíváncsi… mert az eddig látott alak tuti nem te vagy. – egy kissé gonoszkás, de mégis édes, amolyan Izás mosoly kúszik arcomra, s oldalra biccentett fejjel vizsgálom a férfit. Elegáns, olyan igazi úriemberes a kinézete, de a szemei. A szemeiben van valami… nem tudnám megfogalmazni, hogy mi, de piszkosul érdekel.