36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Závodi Soma hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. január 28. 20:02 | Link

Myra


A nagybátyámék szomszédságában lakott Roland, akivel gyerekkorom nyarait töltöttem, s mondhatom, hogy az egyik legjobb barátom lett a muglik közül. Ő tényleg jó arc volt, de a varázsvilágról nem sokat tudott, s ez így volt szép és jó. Néha azért kicsit nehezemre esett az, hogy nem mesélhetek neki erről, hisz mégis csak jóban voltunk, és úgy időnként kibukott volna belőlem a dolog, de aztán mindig emlékeztettem magam arra, hogy mugliknak ilyenekről nem beszélünk, meg addig jó, amíg nem tud róla. Ki tudja, hogyan fogadná, ha rájönne, hogy varázsló vagyok. Valószínűleg kiakadna, vagy nem hinne nekem és lebolondozna. Emiatt inkább nem is meséltem soha Rolinak erről, akihez épp készülődtem erre a hétvégére, mert úgy döntöttünk, hogy beiktatunk egy jó kis bulit a szülinapjára.
Elvileg kilencre beszéltünk meg találkozót, a vonatom meg kicsit előbb futott be, így volt még egy kis időm, hogy bóklásszak a városban, megnézzek néhány kirakatot, s beverjek egy jó kis burritot az egyik mexikói kajáldában.
Budapestben ezt szerettem leginkább, az éttermek változatosságát, meg azt a nyüzsgést, ami például Bogolyfalváról hiányzott. Éppen komótos léptekkel közelítettem a TexMex nevű gyorsétterem felé, amikor a közeli lámpák fényében kiszúrtam egy női alakot, meg egy férfit. Ebben igazából nem volt semmi különös, az viszont már nem kerülte el a figyelmemet, hogy a csaj milyen hangerővel szólt rá a pasasra.
Valami zsigeri dolog volt ez nálam, általában megéreztem, ha a nők bajban vannak, s valamiért azt súgták az érzékeim, hogy ez a csaj is tuti egy fölös koloncot kapott a nyakába.
Sietve körbe is pillantottam, hogy nehogy elcsapjon egy sárga taxi, majd átloholva a piroson, feléjük szaporáztam a lépteimet.
- Áh szia drágám, bocs, hogy késtem - szóltam hozzá a csajhoz, miközben tekintetem a pillantásába fúrtam, s lopva kacsintottam felé, hátha veszi a lapot.
- Te meg mit akarsz a csajomtól, mi? - szúrós pillantással néztem az alakra, aki döbbenten nézett ránk, s látszott, hogy végig szánt a bosszúság az arcán. Valószínűleg arra gondolt, hogy ezt most jól beszívta, én meg arra számítottam, hogy talán bunyómentesen letudjuk ezt a dolgot. Verekedni nem akartam, mert a rendőrök elég hamar előállították az embert Pest utcáin, a pálcámat meg megint csak nem ránthattam elő, mert azzal teljes káoszt okoztam volna, s egy örök életre elvágom az auror tanulmányaim. Maradt hát a blöff, s a csaj felé felkínált karom. Mert ha elfogadta, akkor vele együtt kanyarodhattam tovább, hogy magunk mögött hagyjuk azt a nem túl bizalomgerjesztő csávót. Ha a csajszi - akinek a vonásai egyébként roppant ismerősnek tűntek -elfogadta a karomat, s velem tartott, halkan súgtam felé.
- Csak sétálj, és csinálj úgy, mintha a pasid lennék. Közben meg elmondhatod, hogy ki ez az alak, és miért zaklat. Ja igen, és hogy meddig kísérjelek, ahol már biztonságban éreznéd magad - nem sok választást hagytam a lánynak, persze, még mindig választhatta azt az alakot, aki még a távolból is őt kémlelte, ez szinte egész biztos.
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 1. 21:24 | Link

Myra


Merlinnek hála, a lány sem volt ostoba, így élt a kínálkozó lehetőséggel, s még időben kapcsolt ahhoz, hogy közös erővel lerázzuk a zaklatóját. Bevallom, az elején azért tartottam attól, hogy a végén még belefutok egy pofonba, s rendőrért kiált, de szerencsére ez nem történt meg, s úgy tűnt, hogy tetteim mögött látta a jó szándékot. Az az alak viszont úgy nézett ránk, mintha szíve szerint kettéhasítana bennünket. Feltehetően nem viselte jól az elutasítást, s azt hogy a csajt hidegen hagyta.
Sarkon fordulva hagytuk magunk mögött az alakot, közben sikerült elcsípnem a fiatal nő mosolyát, s ha belém karolt, egy kicsit még közelebb is vontam, csak a látszat kedvéért.
- Áh, értelek - egy kicsit azért feljebb szökött a szemöldököm, mert a közös fotó és aláírás kérés kicsit szokatlan udvarlási formának hatott, s nem is értettem, hogy miért is szállt rá ez a pasas ennyire erre a nőre. Aztán egy kicsit gondolkodóba estem, hisz miért is kérnének tőle aláírást meg fotót, hacsak nem híres? S ami azt illeti, a vonásai még nekem is ismerősnek tűntek, csak épp nem tudtam hova helyezni a hölgyeményt.
- Öh, tessék?- a gondolataimból a lány motyogása szakított ki, igaz nem hallottam, hogy mit mormolt, de talán addig jó, míg nem tudom.
- Ugyan, igazán nincs mit. Van egy kishúgom, és ha őt akarná valaki bántani, széttépném. Meg amúgy is...tisztán látszott az, hogy zaklat téged az a fickó, nem hagyhattam ezt csak úgy - jól esett ugyan, hogy megköszönte, annak ellenére, hogy úgy gondoltam, ez minden ember kötelessége lenne, ha ilyen helyzettel találkozna.
- Igen, tudod az ilyenekkel jobb vigyázni, némelyik nagyon rámenős - jegyeztem meg, hisz láttam ennél cifrább esetet is.
- Ami azt illeti, épp ide akartam beülni ebbe a mexikói kajáldába, mert már ezer éve nem ettem buritot, szóval, ha van kedved, ülj be velem - tettem javaslatot a közeli gyorsétteremre, s ha a lány beleegyezett, akkor arra vettem az irányt.
- Egyébként bocs, ha megkérdezem, de baromira ismerősnek tűnsz és egyszerűen nem jövök rá, hogy honnan. De talán...várj - kviddics. Áh, nem lehet, nem hiszem, hogy ő az a lány. De mégis hogy kérdezzek rá? Ha kiderül, hogy mugli, akkor elszólnám magam.
- Öhm, véletlenül nem sportolsz valamit? - ezzel talán még nem okozok galibát, de aztán ki tudja. Mindenesetre, kíváncsi voltam arra, hogy mégis honnan a fenéből lehet olyan ismerős ez a lány.
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 8. 20:03 | Link

Myra


- Ez az, amit én sem értek, de biztosan flúgos volt a csávó - mindeközben szabad kezem mutatóujját a fejem mellett tekergetve jeleztem a lánynak, hogy mire gondolok, de a következő mondatán már nevetve csóváltam meg a fejem.
- Jó igen, igazad van. Nem tudhatod, hogy nem vagyok-e olyan, mint az a fickó, de abban az esetben még mindig kiálthatsz rendőrért, vagy finoman és nőiesen megemelve a térded, köszöntheted a koronaékszereket - nevetve céloztam arra, hogy ha nagyon akarna, végül is, le tudna fegyverezni úgy, hogy az még fájjon is nekem.
- De ezt inkább nem javaslom, szörnyű érzés - súgtam halkan, mosolyogva, s mivel biccentett a TexMexre, ezért a mexikói étkezde felé tereltem a lányt.
- Modellkedsz...hm, ezt mondjuk elhiszem - jegyeztem meg egy mosollyal, felfoghatta bókként is, végül is szép lány volt. A sportos megjegyzésére viszont már összeráncoltam a homlokom a gondolkodástól, elmémben különféle sportélmények villantak fel, s a megjegyzése meglehetősen érdekesen hatott.
- Na jó, szavad ne feledd, foglalj nekem is egy helyet, én meg hozom a kaját. Egy burrito, krumpli és diétás kóla? Vagy sali narancslével? - nem voltam biztos benne, hogy mit eszik egy modell, így inkább rákérdeztem, s ha elmondta, mit kér, azután léptem le, hogy beálljak a sorba. Szerencsére nem voltak előttem túl sokan, így legalább volt időm azon agyalni, hogy mégis mire gondolhatott. Sport, amit nem ismerek? Hm, kizárt. Minden sportot ismerek. A muglitól kezdve a kviddicsig. Kviddics, ó basszus, hát persze!
Amikor rájöttem arra, hogy melyik csapatban játszik, egy kicsit izgatott lettem, mert imádtam a kviddicset. Hátra pillantva, küldtem felé egy mosolyt, s újra végig mértem, hogy biztos ő-e az, és nem-e keverem össze valaki mással.
Közben sorra kerültem, rendeltem, fizettem, s néhány perccel később már két megpakolt tálcával sétáltam vissza, az egyiket a lány elé csúsztattam.
- Tessék, jó étvágyat! - vele szemben telepedtem le, majd kicsomagoltam a burritót, de mielőtt haraptam volna, felpillantottam a lányra.
- Kviddics? - csak ezt az egy szót mondtam ki, ugyanis a muglik feltehetően mit sem tudtak erről, s ha ő az lenne, majd legfeljebb köhögök egyet, és módosítom a szavaimat. Most viszont kíváncsi voltam arra, hogy beletrafáltam-e.
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 17. 19:11 | Link

Myra


- Oké- oké - mosolyogva intettem felé, még mielőtt beálltam volna a kasszához, hadd higgye azt, hogy majd ő fizethet. Ezt persze úgy sem hagynám, mert ugyan csóró vagyok, de az én társaságomban nem fognak lányok fizetni, ha nem muszáj.
Meg is rendeltem a finomabbnál finomabb ételeket, majd roskadozó tálcákkal tértem vissza hozzá, s le is telepedtem vele szemben a kényelmes ülőalkalmatosságon.
A helyiségben szólt a zene, s a többi vendég hangja törte meg a csendet, mondhatni tipikus kajálda hangulat volt. Egy kicsit zajos, egy kicsit nyüzsgő, de ahhoz épp megfelelő, hogy betoljunk egy burritot.
- Ne is mond, én is. Már tök rég nem ettem ilyen kaját, ki voltam éhezve rá - meséltem lelkesen, majd nagyot haraptam a burritóból, s próbáltam kiélvezni a mexikói ízeket, melyek átjárták az ízlelőbimbóimat. Imádtam. Ennél talán csak az olasz kaják lehettek jobbak, meg a kínai, és a gyros. Ó igen, egy jó kis gyros pitában, hagymával, szósszal.
Az ízorgia mellett azért továbbra is ott motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy ugyan honnan lehet ismerős a csaj, volt is egy tippem, és ki is mondtam a szót, de elsőre úgy tűnt, mintha tévedtem volna. Végül aztán, felém nyújtotta az asztal felett a kezét, s amikor kimondta a csapatnevét, máris mosolyra görbült az ajkam.
- Óóó, tudtam! Ezért voltál annyira ismerős! - jegyeztem meg, miközben rászorítottam a kezére határozottan. - Závodi Soma, Szárnyas Okkamik - magam is mellékeltem a csapatom nevét, bár nem hiszem, hogy erről hallhatott, hisz csak nem olyan rég alakult, és iskolai szerveződésről volt szó. Ehhez képest ő a híres-neves Mennydörgők fogója volt, ami azért baromi jól hangzott. Mindig is szerettem a kviddicset, és el tudtam képzelni azt, hogy egy napon majd én is abban a csapatban játsszak.
- Mondanám, hogy a Mennydörgők, de akkor azt hinnéd, hogy csak hízelegni próbálok. Egyébként van még pár csapat, amit bírok, leginkább külföldiek- jegyeztem meg, majd újabb falatot haraptam a burritóból.
- Szóval modellkedés és játék, ez elég sok lehet egyszerre nem? Emellett dolgozol is valamit, vagy megélsz a modellkedésből? - nem voltam otthon a modellek világában, nem tudtam, hogy mennyit kereshetnek, de kíváncsi lettem. Egyszer ugyanis olvastam egy hirdetést, hogy alsógatya modellt keresnek, s bevallom, megfordult a fejemben, hogy pózoljak, feltéve, ha tényleg jól fizetnek érte.
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 22. 19:59 | Link

Myra


Megörültem, amikor kiderült az, hogy nem egy szimpla muglival sodort össze az élet, hanem egy varázslóval, aki ráadásul még kviddicsezik is, nem is akárhogy. Ritkán volt lehetőség neves csapatok tagjaival összefutni, az meg még ritkább, hogy beszélni is lehetett velük. Persze, nem misztifikáltam túl őket, hisz maguk is varázslók, csak valamiben kiemelkedően sikeresek. Egy pillanatra elgondolkodtam, s megfordult a fejemben az, hogy egy napon talán majd én is játszhatnék a Mennydörgők csapatában. Ha jól játszom, és gyakorlok, akkor talán még be is kerülhetek. Ehhez persze szerencse is kell, meg tehetség.
- Annyira nem friss a dolog - mosolyogtam rá, s egy picit meg is lepett a kérdésével. Létezik, hogy nem hallott még a suliról, vagy ő talán más néven ismeri?
- Te hol tanultál, a Roxfortban? - utóbbit halkan kérdeztem, nehogy a közelünkben lévő muglik felkapják a fejüket a szó hallatán. Mondjuk, ettől sem féltem annyira, mert könnyedén ki lehetne ezt dumálni bármivel, de azért biztos, ami biztos, inkább óvatos voltam. Az iskolát meg csak megtippeltem, hisz az sokkal ismertebb volt, mint ahol én tanultam.
- Hű, komoly? Benne vagyok, tök jó! - azonnal fellelkesültem a meccs szó hallatán, s szinte már magam előtt láttam a páholyban szurkoló tömeget, a seprűkön szárnyaló játékosokat és a távolban magasodó karikákat. Az efféle meccsek hoztak csak igazán lázba, s bár a suli játéka is izgalmas volt, azért a profik mérkőzésén rengeteg ember tombolt.
- Ez király, tuti jó meccs lesz - mosolyogtam rá, majd haraptam egyet a burritomból és mellé kortyoltam a kólából is, amihez még szívószál is dukált. Nem volt túl egészséges ez a cukorral tömött sötét lötty, de hébe-hóba azért belefért. Bagolykőn amúgy sem volt ez mindennapos termék, ott leginkább a csapvizet preferáltam, vagy a manók főzte teákat.
- Jogász, hú ez nagyon jól hangzik. Tehát akkor modellkedsz, kviddicsezel és még jogászkodsz is, nem semmi - elismerően biccentettem felé, ehhez nem kevés energia kellett. Sokan mások csak a sportra koncentrálnak, s amellett nincs idejük semmi másra, ennek a lánynak viszont még erre is volt ideje.
- Most elsős mestertanonc vagyok Auror szakon, aztán ha minden igaz, ezután tovább akarok tanulni és a végcél az, hogy auror legyek. Emellett a sport inkább csak hobbi, bár most eljátszottam a gondolattal, hogy bekerüljek a mennydörgők csapatába - jegyeztem meg nevetve, majd újra haraptam a burritomból.
- És mond csak, de komolyan. Ezzel a modellkedéssel lehet keresni? Jó pénzt hoz, vagy inkább csak a nyűg jár vele? - ha pénzről volt szó, akkor gyűjtöttem az infókat, hisz igaz a mondás, hogy több lábon kell élni. Nekem sem ártott volna némi plusz pénzt beszerezni, csak azt nem tudtam, hogy mégis miből, s hogyan.
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. március 14. 19:40 | Link

Myra


- Eridon? Hm, talán oda kellett volna kerülnöm - jegyeztem meg egy mosoly kíséretében, majd kiegészítettem a mondandómat - Rellon szintén, elsős kis tacskó korom óta. Amúgy nincs bajom a házzal, már megszoktam, viszont kicsit kívülállónak érzem magam, talán éppen az lehet az oka, hogy nem vagyok kimondottan olyan, mint a többség - vállat vontam, ezen persze lehetett volna filózni, hogy miért is nem jövök ki annyira a rellonos társaimmal, s azt hiszem, hogy volt is erre elméletem, de ezt nem kezdtem el fejtegetni itt a kajáldában.  
- A Roxfort klassz, láttam róla jó néhány képet és beszámolókat is hallottam már róla, szóval ha oda jártál, akkor egész biztos, hogy jó éveid voltak - ami azt illeti, volt egy olyan megérzésem, hogy ez a lány gazdagabb családból származhat, s mint apuci kicsi lánya, naná, hogy az egyik legmenőbb suliba járhatott. Bár az is lehet, hogy tévedek.
- Áhá, mert ennyire menő játékos vagy? - nevetve reagáltam a hajhátradobásra, levágtam a színpadiasságot, melyet egybekötöttem azzal, hogy jó a humorérzéke.
- Fő az önbizalom! - jegyeztem meg egy félmosollyal, majd a kólás poharamat hozzákoccintottam az övéhez, azt követően pedig felszívtam a szívószálon át a mugli löttyöt. Az mondjuk érdekelt, hogyan is lehet valaki ennyi területen aktív, így kíváncsiságomnak eleget téve, fel is tettem a kérdést két harapás közt, s érdeklődve szívtam magamba a tudást. Mindig úgy voltam vele, hogy ha valamit olyas valakitől hallok, aki nálam valamiben profibb, akkor azt érdemes meghallgatni, mert talán olyan életbölcsesség lehet, amit a későbbiekben majd én is tudok alkalmazni. Ő pedig sikeresnek tűnt az elmondása alapján, már csak ezért is érdekelt, hogy mi erről a véleménye.
- A rendszerezés, az a halálom. Soha nem vezettem naptárat, aztán elő is fordult az, hogy elkéstem egy óráról, vagy megfeledkeztem valami fontosabb határidőről. De most hogy mondod, hm nem is olyan rossz gondolat - eszembe jutott az, hogy talán érdemes lenne jobban beosztani a dolgaimat, s akkor talán több időm lenne a kviddics mellett a tanulásra, s Danával is több időt tölthetnék együtt. Eközben a burritom már fogytán volt ,de szerencsére krumpliból és szószból akadt még bőven. Jól is estek azok a frissen sült, fűszerrel megszórt krumplihasábok.
- Aham - bólintottam nyammogva, miközben egy újabb szeletet toltam a szószba, hogy aztán őrlőfogaim közt landoljon a ropogós.
- Az elején nagyon nem volt ötletem, hogy merre tovább, de bírom az izgalmakat és azt hiszem, hogy ez a nekem való munka, és szerintem jó is lennék benne - mindezt egy mosoly kíséretében közöltem, hisz megvolt a kellő önbizalmam ehhez a szakmához.
- Aha, miért is ne - kérdésére nevetve reagáltam - Mindkettőhöz, szerintem remekül játszom és elég jól néznék ki a képeken - önelégült mosoly ült ki az arcomra, de persze úgy, hogy Myra értse, nem beképzelt vagyok, hanem leginkább csak humorizálok. Nem tartottam magamat kimondottan modellalkatnak, a sportnak köszönhetően volt egy kiállásom, és ennyi.
- Alsógatyát? Naná - felnevettem, de aztán komolyabbra vettem a témát - Amúgy meg nem, csak ha épp nem sulizok, akkor meló után kajtatok és a vendéglátás az nem mindig fizet jól. Valamiből pénzt kellene szereznem, és úgy hallottam, hogy a modellszakmában elég jól keresnek. Szóval, ha valami mugli cuccot kéne reklámozni, mondjuk szemüveget vagy gördeszkát, szerintem ilyesmit vállalnék, de csakis jó pénzért - tettem hozzá nevetve. - De persze gondolom, hogy az ilyen fotózásokra ilyen műmájer csávók járnak, igaz? Ilyen topprongyos gyerek már nem férne be - ezzel a ruházatomra utaltam, ami nem a legmárkásabb cuccokból állt, hisz szimpla farmer volt egy inggel, meg egy sportcipővel.
- A Mennydörgőkhöz meg túl kicsi vagyok - jegyeztem meg nevetve - de a meccseteket azt szívesen megnézném. Szóval Myra, hova tovább innen? Valami buliba tartasz? - tettem fel a kérdést, közben újra kortyoltam az üdítőmből, s igyekeztem nem úgy szörtyögni, ahogy Darth Wader a csillaghajóban.
Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. március 30. 20:18 | Link

Myra

- Na igen, de én meg a naplók - bármennyire is tűnt jó ötletnek, egy picit azért elhúztam a számat, mert nem arról voltam híres, mint aki jegyzetel és írogat. Ehhez meglehetősen lusta voltam, meg inkább megjegyeztem fejben a dolgokat, amit csak tudtam, de hogy naplót írogassak, azt inkább nem. Bár, az az igazság, hogy valamilyen szinten igaza volt Myrának, hisz ha rendszerezve van valami, akkor sokkal több idő jut mellette másra. Ezen el is gondolkodtam, így végül is, jó ötletnek tűnt, amikor bedobta a mobilomat ötletként. Hogy a viharba nem ugrott ez be nekem, nem is értem.
- Mobil! Hát persze, életet mentettél ezzel - jegyeztem meg nevetve, s máris kutakodni kezdtem a telefonom után, amit meg is találtam a dzsekim belső zsebében.
- Komolyan megtennéd? Hú, köszi! Értékelném, a pénz tényleg jól jönne, de pucérkodást nem vállalok. Teljesen . - tettem még hozzá, mert mondjuk egy félmeztelen fotóban azért benne lettem volna, bár attól is függött ez, hogy hova is kerül az a bizonyos fotó. Utólag átgondolva mondjuk talán jobb lett volna, ha ezt már meg sem említem, mert nem szívesen néztem volna vissza magamat utcai hirdetőtáblákon.
- Máris, ez az - sietve kikerestem a számomat a telefonomból, majd felé fordítva a képernyőt megmutattam neki. Könnyedén bepötyöghette, s ráadásul nem kellett hangosan elmondanom, hogy olyan is lejegyezze, akinek semmi köze hozzá.
- Csörgess meg, hogy meglegyen a tiéd is - ezután, ha megtette, készítettem róla is egy fotót, s a korábban említett nevén rögzítettem be őt a mobilomba.
- Tényleg fotogén vagy - jegyeztem meg, meglesve a képet, s csak ezután süllyesztettem el a telót vissza a zsebembe. A kajám is elfogyott, s magam is a kólám végét iszogattam.
- Ezt nem csodálom, jó volt ez a burrito - jegyeztem meg nevetve, majd kíváncsian pillantottam rá.  - Na, hogyhogy? Mire gondolsz? Mesélj! - el nem tudtam képzelni azt, hogy mit ért a nem unalmas alatt, hisz eddig sem volt nagyon unalmas az életem, mindig volt valami programom.

Szál megtekintése
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. július 12. 10:04 | Link

Myra

- Hogy hány kockám? - meglepő volt a kérdés, még egy mosoly is az arcomra futott, mert ha épp nem a modellkedésről diskuráltunk volna, akkor ezt flörtnek vettem volna, de mivel épp a fotózás és az efféle munkalehetőség állt a terítéken, a kérdést betudtam szakmai érdeklődésnek.
- Annyi akad szerintem, hogy jól mutasson egy poszteren - adtam meg a választ, s még mindig mosolyogtam, nem hittem volna, hogy ilyen dolgok kellenek a modellkedéshez. Mi lesz majd a következő kérdés?
- Azért mosolygok, mert azért ebbe így nem gondoltam bele, hogy majd ha elmennék egy ilyen fotózásra, akkor ilyen kérdések jönnének. Hogy mutassam meg ezt, meg azt - még mindig nevettem, meg is ráztam a fejem, de aztán komolyabbra váltottam.
- Rendben van, köszi, azért megpróbálom, ha lesz ilyen lehetőség, max elzavarnak a francba a hat kockámmal - magam is elmentettem közben a lány számát, aztán még folytattuk egy kicsit a beszélgetést.
- A jobbak...elég sznob társaságba járhatsz, pedig itt jó a kaja, még akkor is, ha egészségtelen - jegyeztem meg, s egy kicsit meglepett, hogy előjött ezzel a franciás vonallal, mert így nem tűnt olyan nagyon különcnek, még ide is szívesen beült, szóval csakis a társaság lehetett rá rossz hatással.
- Ó értelek, tehát a kapcsolat miatt jársz velük ilyen helyekre. Néha azért elég nehéz lehet elviselni, nem? Hogy be kell ülnöd oda, és mosolyogni, miközben tolhatnád magadba a hagymakarikát ezerrel, miközben jó kis taco szószt locsolsz rá.
- Fúh, na ez lehet az árnyoldala. Nekem ez nem menne, nem tudnék ilyen világban élni, szóval még ha készülne is rólam fotó, szerintem nem futnék be, mert nekem nem lenne idegzetem ahhoz, hogy ilyen flancos bulikba járjak csigát zabálni, meg smúzoljak valamelyik kopasz divattervezővel - el is nevettem magam, bizarr volt ebbe belegondolni. Közben észrevettem, hogy mennyi az idő, s már vár rám a haverom, így muszáj volt indulnom.
- Nekem sajnos mennem kell, mert születésnapi buliba megyünk és már várnak, de örülök a találkozásnak, meg köszi a kaját! Öhm, ha útbaesik, elkísérhetlek a metróig - mivel tudom, hogy korábban odakint egy fószer zargatta, úgy gondoltam, ez a minimum, s ha a lány igényli, akkor elkísérem a járatáig, csak hogy biztonságban érjen oda ő is a baráti társaságába. Ha nem kérte, akkor egyedül indultam tovább.

Szál megtekintése
Budapest és környéke - Závodi Soma hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek