Budapest

Marci
Médi így

Nem tudom, ez hogy történt. Egyik pillanatban még a játszótéren felejtett könyvemért sétáltam, a másikban meg már egy idegen fiúval szöktem meg egészen Budapestig. Ha Berci tudná, vagy szobafogságra ítélne anyám helyett is, vagy büszke lenne rám.
Nem szoktam hozzá az ilyen helyekhez, ezért igyekszem annak a nyomában maradni, akivel érkeztem. Itt a muglik között már nem érzem helyesnek a döntést, nem tudom, miért akartam ennyire bulizni jönni, de nem mutatom jelét annak, hogy beijednék. Tartom magam és amíg egy méteres távon belül tudom őt, addig nincs is mitől félnem.
- Médi - nyújtom a kezem mosolyogva. Egy Radetzkytől ez sem furcsa, bemutatkozni azután, hogy az ember megszökött valakivel. Mit számít, nem igaz? Csupán formalitás. - Nemrég ettem, de ha te ennél, nem mondok nemet - lazán vonok vállat, mintha nem is most először vinnének bulizni. A szülinapi bulik és a zugpezsgőzés nem számít.
- Nem. Már téged is - vigyorgok a fiúra. Így van, nem? Már lassan egy órája ismerjük egymást, az számít. - Csak fiúk lesznek? És hányan? - kíváncsiskodok. Kicsit izgulok, mert nem tudom, valójában mire számítsak. Még csak ki sem öltöztem...

Marci
Médi így

Ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a gyorskajáldáknak. Annak ellenére, hogy a nagyszüleink tiltanak tőle, a próbálkozásaik nem járnak sikerrel. Egy jó sajtburgernél nincs is jobb. Meg egyébként is, ez az este a lázadásról szól, nem hagyhatom, hogy pont ez maradjon ki. Szóval bólogatok vigyorogva és Marci után tartok, most ő a kalauzom. Nélküle megeshet, hogy elvesznék a tömegben, magamat ismerve.
- Siess - engedem útnak. Na nem mintha félnék tőle, hogy elrabolnak, esetleg más ül le mellém, az elrablóm fejét biztosan úgy telebeszélném, hogy félúton kirakna, az ismeretlenekkel pedig simán barátságot kötök. Főleg, ha épp a Mekiben ülünk. Szóval míg ő sorban áll, én a lábamat lóbálom és figyelem az embereket, meg a falakat. Kár, hogy nem happymealt kértem... Ó, nem, nem szabad, hát a buliban hogy néznék ki egy kis figurával a kezemben?
- Köszönöm - csillan fel a szemem mikor megjelenik a tálcával. Nem kell noszogatni, egyből neki is ugrok a krumplinak így a beszélgetés közepén. Megnyugtat, hogy nem csak fiúk lesznek, mert furcsán jönne ki. Igaz, a legtöbb barátom fiú, de az mégsem ugyanaz.
- És hova megyünk? Bulizni? Vagy kocsmába? - érdeklődöm tovább. - Én még csak egyszer ittam sört, szóval új lesz minden - vallom be neki.