29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Bossányi Karola hozzászólásai (25 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2019. október 8. 21:42 | Link

Rózsadomb ֎ Poloéknál

Nem mindig volt hangulatom a társasági élethez, sőt, sok esetben szerettem visszavonulót fújni, és a szobám magányát élvezni egy jó könyv társaságában. A kötelesség azonban kötelesség volt, s ha az apám valamit a fejébe vett, akkor arra általában nem lehetett nemet mondani. Így volt ez azokban az esetekben is, amikor olyan kötelezettségeknek kellett eleget tennünk, mint például egy születésnapi rendezvény.
Félreértés ne essék, nem magával az ünneppel volt bajom, szerettem a születésnapokat, a tortákat, a díszeket, de amikor "ismeretlen" emberek közt kellett jópofáskodást művelnem, az mondhatni távol állt tőlem. Egyáltalán nem voltam oda azért, hogy kedvesen mosolyogjak apám barátaira, fogadjam a kérdéseiket, válaszolgassak úgy, ahogyan azt tőlem elvárják.
Még csak nem is hittem azt, hogy jól fogom magam érezni, tekintve hogy velem egykorú gyereknek sem volt se híre, se hamva ebben a társaságban. Szinte megfulladtam, úgy feszengtem az ünnepi ruhában, miközben apám ismét meglengette a hatalmas ajtó művészien megmunkált kopogtatóját.
- Nem lehetne, hogy átadjuk az ajándékot, és hazamegyünk? - megpróbáltam a tőlem telhetőt is megtenni, apám azonban azonnal szigorúan pillantott rám, anyám pedig helyette szólalt fel.
- Karola, ne szemtelenkedj. Bolivar és Laura már régóta a barátaink, és téged is kedvelnek - persze, persze. Ez volt a beetető szöveg, pedig le merném fogadni, hogy csak az apám miatt voltak velem kedvesek. Polo-ról nem is beszélve, ő többnyire észre sem vett, mintha egész más világban járnánk.

- Szervusztok, gyertek beljebb! Nahát Karola, hogy te mennyit nőttél! - Laura néni mosolyogva, két nagy cuppanóssal köszöntött, sorban anyámék után, s néhány perc múlva máris a gyönyörű Crawford rezidencián találtam magunkat. El kell ismernem, igazán jó ízléssel áldotta meg őket a sors, az otthonuk nagyon tetszett.
- Beszélgessetek csak, mindjárt jövünk, csak beengedjük az újonnan érkezőket- számomra úgy tűnt, hogy elég nagy a nyüzsgés, elgondolkodtam azon, hogy nem ártana szublimálni, vagy keresni egy csendesebb sarkot, mert ezen a napon tényleg fáradtnak éreztem magam. Nem is maradtam ülve, ehelyett a hatalmas nappali helyiség részeit kezdtem alaposabban is szemügyre venni, főként a kandallóra helyezett fotók keltették fel kíváncsiságomat, ahol még egy-egy gyerekkori fotó is feltűnt az ifjabb Crawford generációról.

Miközben a képeket nézegettem, akaratlanul is megütötte fülemet az a beszélgetés, amit apám folytatott az anyámmal Archibaldról, meg a muglik ostoba és életveszélyes életéről. Nem igazán értettem, hogyan is merülhetett fel egyáltalán ez a téma köztük, mindenesetre nem hagyott nyugodni ez a történet, amiről már az ideérkezésünkkor is fecsegtek.
- Igen, mostanában volt az évfordulója.
- Szörnyű tragédia.
- Nem tragédia, felelőtlenség. Én mindig is elleneztem mindenféle mugli használati tárgyat, mert azokkal csak a baj van. Ostobaság volt attól a fiútól, és nem is szabadott volna vele barátkozni. Még szerencse, hogy Lauráék fia nem ült mellette.
- Igen, ez igaz, szerencsére a mi Karolánk soha, de soha nem kerülhet majd ilyen helyzetbe - bármennyire is halkan csiviteltek anyámék, elég jó hallásom volt ahhoz, hogy meghalljam, ami érdekel, de amikor észrevették, hogy én is a helyiségben vagyok (még mindig), gyorsan témát váltottak. S addigra a többi vendég is felsorakozott, a nappaliból pedig kezdett elfogyni a levegő.
- Egy kicsit levegőzöm - köszönés után szóltam apáméknak, majd már jól ismerve az útvonalat, kisétáltam a teraszukra, majd onnan kezdtem kémlelni a tájat. Olyan jól esett kint lenni a csöndben, távol a zsongástól, hogy azt sem vettem volna észre, ha valaki netán kisétál az erkélyre, vagy tán már ott tartózkodik.  
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2019. október 8. 21:44 Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2019. november 5. 18:13 | Link

Rózsadomb - Pólóéknál

Az ilyen események alkalmával mindig rá kellett döbbennem arra, hogy testvérek nélkül mennyire szívás az élet, s hogy mennyivel jobban érezném magam Crawfordéknál, ha mondjuk lenne egy húgom, vagy bátyám, akivel elüthetném az időt. Ennek hiányában azonban nem maradt nekem más, mint hogy vagy odabent hallgassam anyáék néha túlzó, olykor fárasztó csacsogását, vagy egymagam lötyögjek ide-oda, s kínomban a tájat kémleljem. Mert a táj olyan szép, gyönyörű és csodálatos...elsőre. De amikor sokadszorra sem marad hátra más program, olyankor már szörnyen unalmas. S ilyenkor aztán korholhatom magam, amiért nem jutott előbb az eszembe, hogy leemeljek a polcról egy könyvet, és magammal hozzam erre a fantasztikus szülinapi partira.
Sóhajtva húztam össze magamon a kardigánomat, mert kissé hűvös szél fújdogált odakint, s már lassan sarkon fordultam, hogy visszasétáljak, amikor orromba kúszott a bűzös cigarettafüst.
Azonnal megéreztem az oda nem illő szagot, ami szúrósságával irritálni kezdte a szaglójárataimat. Nem volt kérdés, hogy ez bizony bagó, az már sokkal inkább, hogy ki az, akit eddig nem vettem észre. Közelebb sétálva a korláthoz, ki is szúrtam a harmadik lépcsőfokon ücsörgő, ifjú Crawfordot.
- Neked is szia Archibald - ha már ő nem köszönt, én azért megillettem ezzel, hisz ismertük egymást, a szüleink révén nem egy parti alkalmával kerültük meg ugyanazt a svédasztalt. Bár igazság szerint nem lepett meg a közömbössége, szerintem ő is hasonlóan állhatott ehhez az egész felhajtáshoz, mint én. Valószínűleg unta, kötelezettségnek tartotta, s feltehetően nem túl sok kedve volt jópofizni a jöttment társaságunkkal.
- Nem is tudtam, hogy dohányzol - jegyeztem meg, miközben lejjebb lépdeltem a lépcsőfokokon, majd a legalján megállva, szembefordultam a sráccal. Nagyon nem tetszett az, hogy dohányzik, és nem csak azért, mert a füstje zavarta az orromat. A cigarettának rengeteg negatív hatása volt, bűzt hagyott maga után a bőrön és a fogakat is sárgította. Neki mondjuk még szép fehérek voltak.  
- Mi a helyzet, te is unod ezt a partit? - gondoltam, ha már mindketten kivetődtünk a teraszra, akkor mégis csak szóba elegyedek vele, már csak azért is, mert rettentően untam magam, s még mindig jobb volt hozzá beszélni, mint hogy újra megszámoljam, hány fenyő látható az erkélyükről ebben a szögben.
  
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2019. december 31. 19:35 | Link

Márk

Bár széles mosollyal vártam választ a kérdésemre, akkor ragadott magával, hogy elhoppanáljunk valahová, de persze még mindig nem tudtam a pontos úti célt. Így, mivel gyorsan történt minden, már nem volt időm reagálni a szavaira, az utazás pedig kellően megforgatott ahhoz, hogy ne ezzel foglalkozzak a földetérésnél.
- böhöm...megin há... - kissé még szédelegtem, s a gyomrom újra felkavarodott, így nem tudtam újra válaszolni, előre görnyedtem, de már nem jött semmi, csak az ingert éreztem. Intettem is felé, hogy picit álljunk le, kellett néhány másodperc, mire rendeződött a gyomrom, s újra felegyenesedhettem. Szerencsére most nem kísértett már a saláta, így nem kerültem ismét kellemetlen helyzetbe a fiú előtt. Ennek örömére egy nagy mosoly is felkerült az arcomra, miközben a sötétben a fiú tekintetét kerestem.
- Dehháát én a ttoorronyban lakom...hová visszel te? - kuncogva legyintettem vállon, s hagytam, hogy átkarolva a ház felé kísérjen. Közben, kihasználva az alkalmat, fejemet még a vállára is döntöttem. Józanabbik énem persze erre biztosan fejbe kólintott volna, hogy mégis mit művelek, de abban a pillanatban csak azt tudtam, hogy a közelsége nem zavart egyáltalán, sőt.
- Aaaa szobáááádban? - erre megtorpantam, hangom hangosan vágott bele az éjszakába, arcomra pedig játékos mosoly szökött.
- Jóó, psszttt leszek - kuncogtam halkan, amikor rám szólt, s belé kapaszkodva követtem őt, felfelé a lépcsőn. Odabent nagyon sötét volt, azt sem tudtam, hogy pontosan hol járunk, de bíztam benne, hogy ő tudja az utat, s nem fogunk majd eltévedni.
- Ezzz izgi naggyon - kuncogtam, naná, hogy nem tudtam teljesen csöndben maradni, még szerencse, hogy körénk vonta azt a hangszigetelő bűbájt.
Amikor kinyílt előttem az ajtó, s bekavarodtunk a szobájába, még az ajkaim is elnyíltak a tengernyi könyv láttán.
- Merlinre, teeeee nem hazuddtál - ámultan vezettem végig pillantásom a polcokon, amik roskadoztak a könyvektől. Talán még soha nem örültem ennyire könyveknek, mint ebben a percben, s olyan jó kedvre derített, hogy örömömben felé fordultam, s azzal a hévvel kezeim közé fogva az arcát, adtam a szájára egy röpke csókot.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 1. 19:22 | Link

Márk

- Szerintem se - kuncogtam, mert viccesnek tűnt számomra abban a pillanatban ennek már a gondolata is, hogy valaki így láthatna a háztársaim közül. - Mittt szóólhatna a házvezető - kuncogtam tovább, szám elé kapva a kezemet, miközben követtem Márkot be a házba, s fel a lépcsőn egészen a szobájáig.
A rossz kedvemnek már nyoma sem volt, ehelyett inkább izgatott voltam, hogy vajon hová is vitt engem Márk, hisz fogalmam sem volt, hogy az éjszaka közepén mégis hová hoppanáltunk. Aztán, mikor közölte, hogy ez az ő szobája, eléggé meglepődtem, majd figyelmem szinte azonnal megakadt a keménykötésű csodákon. Imádtam.
Olyan káprázatos szobája volt, hogy tátott szájjal figyeltem a polcokon roskadozó könyvek armadáját. Még az én szobámban sem volt ennyi könyv odahaza, pedig aztán én tényleg szerettem olvasni. Amikor az a rellonos szóba hozta a könyveket, Márk meg elráncigált tőle, haragudtam rá. Valamiért úgy éreztem, hogy nem akarja, hogy nekem jó legyen. De most, látva azt, hogy nem hazudott, s tényleg rengeteg szép, színes könyve volt, nem tudtam megállni, hogy ne adjak a szájára egy csókféleséget. Persze, fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, ösztönösen jött az egész, s talán nem is volt igazi csók, hisz ki tudja, hogyan adták azt. Mindenesetre abban a pillanatban így tudtam kifejezni azokat az örömteli érzelmeket, melyek bennem kavarogtak. Melyek részben a könyveknek szóltak, részben pedig a fiúnak.
A csók után játékos mosolyogva kémleltem az íriszeit, miközben ő olyan furcsa fejet vágott, mintha félne tőlem. Azt nem egészen értettem, hogy miről beszélt, de nem is nagyon érdekelt, ahhoz túlságosan jó kedvem volt.
- Naaa miért nézel íígy? - nevetve nyúltam ingje után, s megragadva azt, közelebb húztam magamhoz. - Azt ííígérted, hogy táncolunk...miért nem táncolsz velem? Tááncolni akarook. Nézd csaak, tudok áám - nevetve tettem előtte pár ingoványos tánclépést, s ahogy a romantikus regényekben olvastam, úgy mozdultam, s húztam feljebb a ruhám alsó részét a combom mentén tánc közben, majd nevetve pördültem még, s eltántorogtam az ágyáig, aminél megtámaszkodtam egy pillanat erejéig, hogy onnan aztán tovább lökjem magam a könyvekig.
- Micscsodda válogatáás - állapítottam meg, mert azért még tudtam olvasni, s ki is emeltem egy könyvet a polcról, hogy azt forgassam meg a kezeim közt, de pechemre egyet le is ejtettem a földre.
- Ruhhák? Minek nekem ruha? Láttál mááár anélkül - bazsalyogtam a fiúra, aki közben a darabokat az ágyra dobta. Azok viszont egyáltalán nem érdekeltek, túlságosan lekötötte a figyelmemet az a sok könyv, melyek közt válogattam. Fel sem tűnt, amikor Márk elhagyta a szobát, annyira elfoglaltak a könyvek. Már csak akkor láttam, hogy nincs odabent, amikor kezemben egy zsákmánnyal, hátat fordítottam a könyveknek.
- Máárk, bújócskázunk?- nevetve indultam meg a szobában ide-oda, majd az ajtónál kötöttem ki, amit próbáltam kinyitni, de az valamiért nem nyílt ki. Lehet, hogy Márk örökre magamra hagyott?
- Neee, Máárk, ne záárj be, ez nem viccces - nyöszörögtem, s közben erőtlenül csüccsentem le az ajtónál, hátamat a lapjának döntve. Kicsit rosszul esett, hogy magamra hagyott már megint, szomorúan lapoztam a könyvben, de valamiért ragadtak le a szemeim, s a következő percben be is aludtam.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 1. 21:57 | Link

Márk

Márk hiába talált további indokokat az ellen, hogy miért táncoljunk később, nem igazán voltam türelmes, mert én abban a percben akartam táncolni, s ha ő nem is mozdult, én csak előadtam neki egy kis táncot, ami közben botladoztam , meg nevettem is. Kívülről nem láttam magamat, zene sem szólt, egyszerűen csak elképzeltem valami ritmust, s arra próbáltam lépdelni a szobában, miközben a srác láthatóan megunta a produkciómat, mert hátat fordított nekem. Azt pedig nem láthattam már, hogy ő esetleg a tükörből kukucskálna, mert még mindig el voltam foglalva egy pörgéssel balra, s egy forgással jobbra.
A zene nélküli mozgás azonban egy idő után már kevésbé volt varázslatos számomra, jobb lett volna, ha szól is valami zene hozzá, s nem csak úgy kell a semmiben ténferegnem. Szerencsére, hamar át tudtam térni az áhított könyvekre, s csak akkor pillantottam Márk felé a keresgélés közben, amikor visszakérdezett.  
- Hát...most nem zavar - vállat vonva mosolyogtam a fiúra, túlságosan elvarázsolt hangulatban voltam ahhoz, hogy a múltbéli vitáinkra emlékezzek. Ha józan lettem volna, akkor természetesen meg sem fordult volna a fejemben, hogy ilyen választ adjak neki, mi több, már sikítva menekültem volna el a szobájából, kérdőre vonva őt Masa előtt, hogy ugyan mégis milyen jogon cipelt a saját szobájába. Így viszont nem igazán érdekelt, sokkal jobban izgatták fantáziámat a színes képek a könyvek hasábjain.
Aztán egyszer csak, nagy unalmamban, egy könyv társaságában jött rám a bódulat, s a sok italnak köszönhetően sikerült elaludnom a szobaajtóban, mielőtt Márk még visszatérhetett volna.
A szólongatására nem ébredtem fel, s talán azt sem éreztem, ahogy felemelt a földről, s elfektetett a puha ágyban. Álomba szenderülve hevertem, s szuszogtam, s talán egy kis nyöszörgés hagyta el a számat, amikor oldalra fordultam. - Márk..- motyogtam halkan.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 1. 23:07 | Link

Márk

Még nem aludtam túl mélyen, s tulajdonképp ott fekve az ágyon úgy éreztem, mintha még mindig forogna körülöttem a világ. Nem volt túl jó a hátamon fekve, ezért is nyöszörögtem halkan a fiú nevét, s közben oldalra fordultam, hátha akkor majd elmúlik a szédelgés, s mély álomba merülök. Ehelyett azonban tompa zörgések, s neszezések vettek körbe, hiába feküdtem, hallottam a magam körül motoszkáló neszeit.
- Csndddben...- nyöszörögtem, talán még a kezemmel is legyintettem hátrafelé, ekkor azonban már nem csak a neszeket hallottam, hanem Márk hangját is, aki engem szólongatott. Meg valamit az arcomhoz bökdösött. Ez egész biztos, mert éreztem, hogy valami birizgálja a bőrömet. Emiatt, bár már semmi erőm nem volt ahhoz, hogy felkeljek, mégis hunyorogni kezdtem, s meg is láttam a fiút, aki a kezében egy fogkefét szorongatott.
- Mittsoda? - kérdeztem vissza hunyorogva, mert nem tudtam értelmezni, hogy mit akar, de aztán csak összeállt a kép, főleg, mikor nem túl kedves dolgokat mondott.  
- Nem is..- tiltakozva, nagy nehezen nyomtam magam ülőhelyzetbe, majd a kezemet az arcom elé helyeztem, s leheltem egyet, de abban a pillanatban azonnal megváltozott a véleményem.
- De mégishh...miért..csak most ...szólsz?- dünnyögtem kicsit morcosan, miközben elvettem kezéből a fogkefét, majd félig csukott szemmel, ott helyben elkezdtem a fogaimat dörgölni a kefével, hacsak Márk nem kísért el a fürdőszobáig. Ha elkísért, akkor ott folytattam tovább a műveletet, miközben előre hajoltam, s kapaszkodtam a csap szélében, miközben megsikáltam a fogaimat. Kellett a segítsége, ha megengedte a vízcsapot, akkor odahajoltam és az arcom a víz alá toltam, de ez nem volt jó ötlet, mert még az orromba is ömlött, meg az arcomról a dekoltázsomba is.
- Uhh...ezz hideg - egy pillanatra meg is borzongtam, s kezemből a fogkevét a földre ejtettem.  
- Zuhhanyoznom is kéne Máárk...sssegíts..- s mielőtt még bármit is tehetett volna, én már húztam is le magamról a ruhámat, ami végig csúszva rajtam, a földön landolt.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 1. 23:44 | Link

Márk

Márk igazán lovagias volt, mert nem kellett őt kérni sem, mégis segített abban, hogy eljussak a fürdőszobáig. Ha ő nem lett volna, akkor valószínűleg tovább alszom ruhástól az ágy tetején, így viszont megszabadulhattam a kellemetlen szájszagtól, s még ha nehezemre is esett a fogmosás így félálomban, azért csak megküzdöttem vele. Mivel azonban az esti szertartásoknak a zuhanyzás is része volt, gondoltam, hogy a fogmosást követően zuhanyoznom is kellene, s már csúsztattam le magamról a ruhát, miközben félfordulattal Márkkal szemben találtam magam, s rávigyorogtam.
- A víííz...- magyaráztam, s talán egy pillanat erejéig megláthatott fehérneműben, de mivel ügyesen kapta el a ruhámat, sietve azt vissza is húzta rám.
- Naaa, dee én zuhanyozni aakarttam - lebiggyesztettem az ajkam, miközben morcosan pillantottam a fiúra. Márk nem nagyon akarta, hogy fürödjek, nem értettem, hogy miért, bezzeg ő lezuhanyozhatott.
- Miéért nem jóó...biztooss elpancsoltad a vizet mindet..-jegyeztem meg, majd mellkasánál fogva toltam rajta egyet, s megindultam kifelé a fürdőszobából. Még mindig kavargott körülöttem a világ, s ha nem segített volna, egész biztos, hogy irányt tévesztek, s olyan helyre nyitok be, ahová nem kellett volna.
Menet közben a ruha egyik pántja újra lecsúszott a vállamról, lábaim akadoztak, a hajam is kócos volt, s a szoba közepén heverő ágy csábítóan nyújtotta felém a kezeit. Szívem szerint csak úgy visszadőltem volna az ágyba, Márk viszont odanyomott a kezembe valami ruhát, hogy vegyem fel.
- Miiééért zavarnááá a szülleid, ha én is itt zuhhaaanyoznék?- kérdeztem akadozó hangon, s közben nem zavartatva magam, újra lehúztam magamról a ruhát. Pechemre kicsit elveszítettem az egyensúlyomat, így elterültem az ágyon, s elkapott a nevetés.
- Seegíthetnél - nevettem tovább, miközben szenvedtem a ruhával, s ha Márk esetleg felém pillantott, láthatta hogy mit össze nem szerencsétlenkedem, míg lekerül rólam a kék koktélruha. Alatta azért, ugyanolyan színben volt alsónemű rajtam, a melltartóból csak nagy nehézségek árán sikerült szabadulnom, s egy lendülettel hátra is hajítottam azt, majd a kikészített póló után nyúltam, s azt húztam magamra.
Elég bő volt, rajtam túl nagynak bizonyult, mintha hálóing lenne, de az illata kárpótolt. Frissen mosott virágillat kúszott az orromba, puha is volt az anyaga, így jól eső érzés töltött el.
- Kééész vagyok - miután sikerült átöltöznöm, hanyatt dőltem, s oldalra fordítva a fejem, az ablak mellett ácsorgót kémleltem.
- Olyan ..jó puha az ágyneműd...-mindkét kezemmel végig simítottam az ágynemű felszínén.  
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 2. 00:28 | Link

Márk

- De rendees valakki - egy kicsit azért elfintorodtam, amikor Márk megtagadta tőlem a segítségnyújtást, de ha nem, hát nem. Ha nagy nehezen is, de csak megküzdöttem azokkal a ruhadarabokkal, s néhány perccel később sikerült átöltöznöm egy tiszta ruhába, ami nem másból állt , mint egy hosszú, nagy pólóból. Ha esetleg volt nadrág is, azzal nem foglalkoztam, talán a nagy öltözködés közepette még le is eshetett a földre, akár csak a ruháim, melyek mind az ágy körül végezték.
Tényleg jó volt megszabadulni a szűk ruhától, s igazából nem is vágytam másra, mint hogy elaludhassak abban a nagy, puha ágyban, melyen még az ágyneműhuzat is finom illatú volt, akárcsak odahaza. Otthon éreztem magam, s erről árulkodott az is, hogy kényelmesen hevertem az ágya közepén.
- Gyere idde te iss - miközben tenyeremmel az ágynemű tetején simítottam végig, mosolyogva pillantottam felé. Nem volt bennem semmi rossz szándék, csak jól esett volna, ha újra a közelembe kerül, mint a sétánk alkalmával.
- Mit ne? - fél füllel elkaptam, hogy mit motyogott, de még mindig mosolyogva fürkésztem őt. Márk azonban nagyon furán festett, magam sem tudtam volna megállapítani, hogy pontosan mi lehet a baja. Amikor láttam, hogy az ágy felé közelít, nem szívesen moccantam meg, így neki kellett kicsit arrébb görgetni, ha be akart férni a takaró alá, aminek egyelőre még a felszínén feküdtem.
Ha ezt megtette, viszonylag gyorsan ágyba került, s azzal a hévvel már hátat is fordított nekem, amit megint csak nem értettem.
- Naaa, miértt fordítassz nekem hátat? - kérdeztem, s kérése ellenére közelebb húzódtam hozzá, hogy megnézzem, tényleg alszik-e vagy csak sietve köszönt el.
- Aaalszol Márk? - halkan kuncogva hajoltam fölé, hajszálaim birizgálhatták az arcát.  
- Nekkeem nem adttál takarót..fáázom, miéért nem adttál nekem takarót?- adni adott, azon feküdtem, csak épp nem jöttem rá arra, hogyan kellene magam alól kiharcolnom azt, hogy az alá kerüljek.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 2. 00:59 | Link

Márk

- De ííígy nem tudoook, fááázom Máárk - ott molyoltam a srác fölött, s ha kellett, akkor az ujjaimmal próbáltam böködni a vállát, hogy ne aludjon, hanem inkább segítsen. Közben azért kuncogtam kicsit, mert tetszett az, hogy kicsit piszkálhatom, s hozzáérhetek a hajához. Jó illata volt, bár ez egész más illat volt, mint ami a bálon volt rajta. Ez tusfürdőillat volt, és a mentolos fogkrém keveréke. Erről eszembe jutott az, hogy bizony nem tetszett neki a szájszagom, így most, míg fölötte lógtam, rá is leheltem.
- Most milyeeeen? Fincsi menthoolos nem? - kuncogtam, mire végre megmozdult. Bár, a hangjából ítélve elég morcosnak tűnt, de aztán mégis csak megfordult, s elkezdte rángatni alattam a takarót, mire rájöttem magamtól is, hogy az alattam van.
- Jaaaa, hogy alattam - ismét csak kuncogtam, de a sötétben mégis csak kezdtem elfáradni, melyre még az alkohol is rásegített.
- Jóóó...csaak neee legyél morcos - mondtam, majd a takaró alá bújva még kicsit mocorogtam, motyogtam is valamit még Márk felé, de mivel válasz nem érkezett, lassacskán elaludtam.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 2. 18:31 | Link

Márk & Mása & Bence

- Iggeen, megmooostam - kuncogva reagáltam Márk megjegyzésére, miután ráleheltem a mentolos frissességet. Most már igazán nem lehetett oka a panaszra velem kapcsolatban, én meg nagy szerencséjére már el is felejtettem, hogy mit mondott nekem.
Kicsit még piszkáltam őt, részben amiatt, mert a fogmosás egy kicsit felébresztett, részben meg azért is, mert jó volt piszkálni őt, meg a hajszálait. Aztán amikor morranva rám szólt, arrébb húzódtam tőle, mert akkor már tényleg érződött rajta, hogy zavarom őt. S bár kuncognom kellett, próbáltam visszafogni magam, miközben a segítségével végre én is a takaró alá kerültem.
- Van egy titkom...- felé fordítva a sötétben a fejem, próbáltam megkeresni az arcát. - Ééén is rugdosom - újra elkuncogtam magam, de mivel Márk nagyon is halottnak tetette magát, vagy szimplán csak velem nem akart beszélgetni, így kénytelen voltam elcsöndesedni. Egy ideig még bámultam a plafonon lévő repedéseket, melyeket épp, hogy csak megvilágított a Hold. Az álom azonban engem is elnyomott, legalábbis csak kezdett, mert a szemeim már lehunyódtak, de még mindig nem tudtam aludni. Kicsit még forgott körülöttem a világ, de próbáltam nem erre gondolni. Az álmok földjén járva Márkot láttam magam előtt, aki a bálon felkért táncolni. Megfogta a derekamat, másik kezébe helyeztem tenyeremet, ő pedig közelebb húzott magához. Könnyedén vezetett, majd egy fél fordulatot követően kipörgetett, s aztán újra magához húzott, s abban a pillanatban megcsókolt. Olyan valóságosnak tűnt, szinte ajkaimon éreztem az övéit, s hagytam, hogy megtegye.
- Nheem haragszom..- motyogtam, s jólesően fordultam az oldalamra. Márk persze nem tudhatta, hogy már álmodom, talán azt hitte, hogy még ébren lehettem.
Az éjszaka ezt követően csöndben telt, csak szuszogva adtam magamról életjelet a takaró mélyén, de mivel melegem volt, egy idő után már lerúgtam magamról a takarót, s kívülről befelé fordultam, majd lábam átvetettem Márkon, fejemet a vállgödréhez fúrtam, így hajszálaim mellkasára omlottak. A karom valahogy átívelt a mellkasán, de még így sem ébredtem meg. Nem zavart, sőt, kényelmes volt, s így olyan mélyen sikerült elaludnom, hogy ezután talán már meg sem mozdultam.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 4. 13:25 | Link

Mása & Márk & Bence

Az alkohol sikerrel ringatott álomba, s Márk karjaiba, akihez az éjszaka folyamán bújtam, miután kicsit forgolódtam alvás közben. A takarót időközben lerúgtam magamról, a hálóingként funkcionáló, bő póló anyaga feljebb csúszott rajtam, lábam valahol Márk lábai közt hevert, fejem a mellkasára került, s hosszú hajszálaim szinte beterítették az egész felsőtestét. Nem tudtam, hogy őt ölelem, csak a mély álom ringatott tovább, s a kényelmes póz miatt úgy aludtam, mint a bunda. Még a telefon halk dallama sem ébresztett fel, mintha az is csak egy álom része lett volna.
Kényelmes alvásom azonban egyetlen másodperc alatt romba dőlt, amikor valami tompa rikácsolás ütötte meg a dobhártyáimat, mintha anya ébresztett volna, pedig bennem csöppnyi erő sem volt ahhoz, hogy felébredjek.
- Hagyj anya - nyöszörögtem halkan magam elé, szemeimet ekkor még ki sem nyitottam, csupán balommal tettem hátrafelé egy hessegető mozzanatot. Annyira kívántam az alvást, hogy újra el tudtam volna merülni az álmok tengerében, de a jó reggelt után még nagyobb rikácsolás törte meg a csöndet, egy Miii, majd egy újabb Miii, ami már közvetlenül a fülem mellől szólt, s ezzel párhuzamosan úgy éreztem, mintha megmozdult volna alattam az ágy, s mintha valaki lerúgott volna magáról. Értetlenül kaptam fel a fejem, miközben hunyorogva pislogtam, mert a fény rettentően zavart, a dobhártyámba szökő zaj pedig felerősítette a tompa fejfájást, nem beszélve arról, hogy még mindig szédültem.
- Mi a....Mááááárk????? - mire észhez tértem, s észrevettem a földre zuhanó fiút, úgy döbbentem rá arra, hogy ez nem csupán egy álom volt, hanem ő ott aludt mellettem-alattam??
- Merlin összegabalyodott szakállát! - riadtan ugrottam magam is hátrébb, s ahogy megláttam az ajtóban Masa-t, ismét csak megriadtam. - Masaaa?? Mi a ....mi a fene történt? Óóóó te jó ég!!!! - csak ekkor vettem észre, hogy csupán egy póló van rajtam, s a lábaim pucéran hevernek, miközben a szobában van egy fiú is, aki ráadásul nem más, mint Márk! A takaró után kapva, azt azonnal magamra rántottam nyakig, s amögül, kócosan, gyűrötten másnapos arccal, fejfájástól gyötrődve, riadtan néztem körbe.
- Hol vagyok??? És...és miért aludtunk mi együtt? Mi...ó nem...mit csináltál te velem? - vádlón pillantottam a fiúra, majd Masara kaptam a pillantásom.
- Mi történt? Hol vagyok...és hol vannak a ruháim?? - kérdeztem nagyon megrémülve, semmire sem emlékeztem, csak azt éreztem, hogy szörnyen fáj a fejem, s hogy félmeztelenül feküdtem egy fiúval egy ágyban, ami szörnyen megijesztett.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 5. 17:37 | Link

Masa & Bence & Márk

Bárcsak visszaforgathatnánk az időt mondjuk addig a pillanatig, míg jól esően nyúltam keresztül Márkon, miközben tovább jártam az álmok földjét. Olyan békés, nyugodt és izgalmas volt, egészen addig a pillanatig, míg valaki ránk nem törte az ajtót. Amúgy sem szerettem így ébredni, ráadásul a másnaposság miatt még mindig szédelegtem, s ha ez nem lett volna elég, sokként ért az, amire felkeltem.
A tudat, hogy Márkkal együtt aludtam, s hogy egyáltalán hogyan tértem észhez, megrémisztett. Szinte semmire nem emlékeztem az estéből, még csak azt sem tudtam, hogy keveredtem a fiúval egy ágyba, s hogy mi is történt kettőnk között. Létezik, hogy az?
Nem, nem lehet, hisz még csak soha életemben nem is csókolóztam. Vagy mégis? Lehet, hogy Márk és én az előző este csókolóztunk, és más is történt?
Ezernyi gondolat rohamozta meg elmémet, miközben nem tudtam eldönteni, hogy emlékképet vagy csak álomképet látok magam előtt. Teljesen össze voltam zavarodva, megrémültem, s ismét szörnyen kellemetlenül éreztem magam, mert már megint úgy nyitottak rám, hogy alul öltözött voltam. Ez a kopogás nélküli berontás pedig valószínűleg családi hagyomány lehetett Zippzharéknál, bár eddig azt gondoltam, hogy csak Márk az, aki ilyen figyelmetlen. Most viszont Masaval kellett szembenéznem, aki láthatóan, hozzánk hasonló módon vágott döbbent fejet. Égett az arcom, hogy vajon mit gondolhat rólam, de amiatt is ideges voltam, hogy vajon mi a fene történhetett Márk és köztem?
- Összebújva? Nem...mi nem, Márk? Mi a fene ez? Elmondanád, hogy mi történt?- mivel magamban nem leltem a magyarázatot, így már a nővéréhez hasonlóan, én is őt néztem vádló pillantással, miután sietve húztam magam köré nyakig a takarót. Ekkor azonban egy másik ismerős hang törte meg a csöndet, s ahogy odapillantottam, észrevettem Bencét, aki szintén alulöltözötten jelent meg, s Mását ölelgette.
- Merlinre - hunyorogva elkaptam a pillantásom, mert rokon ide, vagy oda, de ahogy nem szerettem pucérkodni, úgy másokat sem kifejezetten szerettem alulöltözötten látni.
- Szia Bence...Bence??- Ez is egy nagy meglepetés volt, bár mondjuk tudtam arról, hogy járnak, csak arra nem számítottam, hogy reggel majd így négyesben futunk össze. Éppen csak megemeltem a kezem, hogy intsek a rokon felé, de a szemeibe már nem mertem nézni, így is kellően szégyelltem magam Masa előtt. Már tényleg csak az hiányzott volna, hogy a kuzintól megtudja a rokonság, legfőképp anyámék, hogy egy fiú ágyában aludtam.
- Unokatestvér, az unokatestvérem...de a fenébe is Márk, magyarázd már el, hogy mi ez! Mit csináltál velem és hogy kerültem én hozzátok?? - tekintve, hogy még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mi történt, magyarázatot vártam volna. Erre mi történt? Ő felpattan, és megiramodik ki a szobából.
- Mit nem...én akarom tudni! Nem hagyhatsz így itt! Mása..kérlek..- először a fiú húgára pillantottam ijedten, mintha tőle várnám a segítséget, hátha ő jobban ért a fiúhoz, és meg tudja állítani, de mivel túl gyorsan próbált elszelelni, engem meg érdekelt az, hogy mi a jó franc történt, sietve ugrottam ki az ágyból,hogy utána rohanjak. De csak néhány lépés után hasított belém a gondolat, hogy csak egy póló van rajtam, ami ugyan combközépig ér, én még mindig úgy érzem, mintha nem lenne, ami takar.
- Áárrrgg Máááááárk - kiáltottam dühösen utána, miközben toporzékoltam, majd a takaró után kapva, azt visszahúztam magam elé, s tovább nem mozdultam.
- Kérhetek...valami ruhát? - Masara pillantottam, majd Bence felé is vetettem egy pillantást, remélve, hogy nem ítél el valami miatt, amiről még én magam sem tudtam.

Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 6. 18:53 | Link

Masa & Bence & Márk

Azt hiszem, hogy jogomban állt, hogy tudjam, mégis mi történt előző este, s hogyan keveredtünk Márk szobájába, meg úgy egyáltalán egy ágyba. A fejem sajgott, még mindig szédelegtem, soha korábban nem éreztem magam ennyire szörnyen, s nem is tudtam, hogy mi lehet ez, csak tippelhettem, hogy talán valamiféle másnaposság ez. Az emlékeimben haloványan annyi még derengett, hogy kiszolgáltam két rellonos fiút whiskeyvel, amit meg is kóstoltam, de hogy azt követően mi történt a jégbárban, s a báron, az teljesen homályba veszett. Márknak viszont tudnia kellett mindenről, hisz mégis csak az ő házukban voltunk. De akkor miért hagyott engem így magamra, s miért nem volt hajlandó elárulni azt, hogy mégis mi történt?
Fogmosás, meg alvás. Persze. És a kettő között?
Nagyon dühös voltam rá, emiatt is pattantam ki az ágyból, hogy utána szaladjak, aztán később meg is bántam. Nem éppen voltam toppon ahhoz, hogy utolérjem, ráadásul zavart az aulöltözöttségem. Még szerencse, hogy ezúttal segítségemre volt a takaró, de már kezdtem magam egyre kínosabban érezni a Zippzhar testvérek társaságában, mert valami oknál fogva előttük mindig lekerült rólam egy vagy több ruhadarab. Ez a végzet lenne?
Nagyon ideges voltam, ezt talán nem is tudtam palástolni, még szerencse, hogy Masa most is a segítségemre volt, és elrohant ruhákért. Pechemre azonban ott ácsorgott továbbra is a kuzin, akire először rá sem mertem nézni, mert szégyelltem ezt a szituációt.
- Gondolod? - végül csak felpillantottam Bencére, nagyon nyugodtnak tűnt, s úgy beszélt a családról, mintha nagyon is jól ismerné őket. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire pánikolnom, és talán neki volt igaza.
- Bence...kérlek, erről ne beszélj..a rokonságnak - nem gondoltam azt, hogy a kuzin bármit is mondana rólam, mégis úgy éreztem, hogy erre meg kell kérnem, biztos, ami biztos alapon. Masa ekkor tért vissza a ruhákkal, aminek nagyon örültem.
- Nagyon köszi Masa, életet mentettél - kedvesen mosolyogtam rá, bár még mindig zavarban voltam előttük a történtek miatt, amire csak rátett egy lapáttal a lány kérdése.
- Hidd el, hogy nem tudom. Talán valaki megátkozott minket, csak nem tudunk róla - sóhajtottam, mert belegondolva, tényleg mindig ilyen kellemetlen helyzetbe kerültünk.
- Megtartanád? - ha Masa segített és tartotta előttem a nagy takarót, akkor amögött át tudtam úgy öltözni, hogy se Bence, se Márk ne lásson. Sietve kaptam magamra a ruhadarabokat, bugyi az nem volt, de nem is kellett, mert rájöttem, hogy van rajtam. Ez azért megnyugtatott, bár még így is ideges voltam azért, hogy Márkkal ölelkezve aludtam. Miért nem emlékeztem semmire?
Ekkor hallatszott a kopogás, egy pillanatra összerezzentem, mintha még a gyomrom is görcsbe rándult volna, amikor meghallottam Márk hangját. Sietve húztam még magamra az utolsó ruhadarabot, a pulcsit, majd eligazgattam a hajamat, de amikor közelebb lépett hozzám, ideges lettem, így felpattantam, s gyorsan szaladtam át a fürdőszobába, majd fellökve Márkot, s az ajtóban álló Bencét, hogy magamra zárjam az ajtót.
- Nyugalom...csak nyugalom...csak hoppanálj el - az ajtó lapjának dőlve motyogtam magam elé, kedvem lett volna eltűnni előlük, aztán rájöttem arra, hogy nincs nálam a pálcám. De még így is jobb volt a fürdőszobában lenni, mint ott ücsörögni, miközben ki tudja, hogy miféléket gondolhattak rólam. Rosszul éreztem magam, s bepánikoltam.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 12. 17:33 | Link

Márk, Masa és Bence

Hiába volt velem jófej Bence és Masa, lehettek kedvesek, de ez nem segített az idegességemen. Rettentően zavart az, hogy nem emlékeztem semmire az előző estéből, hogy feltehetően butaságokat is csináltam, s hogy talán csalódást okoztam másoknak a viselkedésemmel. Még csak azt sem tudtam, hogyan kerültem ebbe a házba, s bár Bence is igyekezett azzal nyugtatni, hogy Márk nem tenne rosszat, ettől függetlenül nem lettem jobban.
Az idegesség morzsolta belsőmet, s amikor visszatért Márk, nem is tudtam tovább ott maradni. Zavarban voltam miatta, meg azért, mert nem értettem, hogy miért is aludtam vele, sőt, saját magamat sem értettem vele kapcsolatban. Éppen ezért, a legegyszerűbbnek az tűnt, ha elmenekülök előlük, vissza a kastélyba, s ott magamra zárom a szobámat.
Sietve menekültem is előlük, ezzel majd fellökve a két fiút, s még Masa hangja sem késztetett maradásra. Az ő szemébe sem tudtam nézni, hisz ki tudja, hogy mit gondolhatott rólam.
A fürdőszoba jelenthette számomra az oltalmat, ott végre kiereszthettem magamból az érzéseimet, s nem kellett véka alá rejteni ijedt könnyeimet. Szörnyű volt és kínos minden belélegzett pillanat, vissza akartam tekerni az időt, hogy lebeszéljem magam arról a vacak ír italról. Miért is kellett nekem kóstolgatnom azokat a löttyöket.
Legjobb lett volna elhoppanálni a helyszínről, mindennél jobban vágytam vissza a kastélyba, távol ettől a családi háztól, ám csak a fürdőszobában döbbentem rá arra, hogy nincs nálam a pálcám, s amúgy sem tudnám kivitelezni ezt az egészet. Ahhoz még nem voltam eléggé gyakorlott varázsló.
- A francba...- csúszott ki számon a szó, s össze is rezzentem, amikor Márk bekopogtatott a fürdőszoba ajtaján. Nem akartam vele találkozni, sem pedig másokkal, de az igazságot csak ő tudhatta. Kicsit tartottam is tőle, s mintha talán még szégyelltem is volna magam a történtekért.
Először el akartam őt zavarni, de rájöttem arra, hogy annak semmi értelme sem lenne,mert ebből a házból máshogy úgy sem távozhatok, csak úgy, ha a bejárati ajtót használom. Az meg odalent volt, nem pedig idefent. Ráadásul még egy Márk is eltorlaszolta az ajtót.
Néhány másodpercig nem szólaltam meg, kellett egy kis idő , hogy rendezzem a gondolataimat, s eltöröljem arcomról a könnyeket. Nem akartam, hogy lássa azt, hogy sírtam, már így is szörnyen kínos volt ez az egész.
Mély levegőt véve, kicsit összekaptam magam, majd mégis csak kinyitottam Márk előtt az ajtót, de ahogy az kinyílt, hátrébb is húzódtam, s karjaimat védelmezően vontam a testem köré. Fájt a fejem, kicsit még szédültem és nem éreztem jól magam. Sem fizikailag, sem pedig lelkileg.
- Elmondod, hogy mi történt? Mit csináltam?..Mit csináltunk?-kérdeztem halkan, miközben pillantásom Márk tekintetébe fúrtam. Túl akartam lenni ezen az egész beszélgetésen.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 12. 20:34 | Link

Márk

Nem szívesen beszélgettem Márkkal, de nem tudtam megmagyarázni ennek az okát, egyszerűen csak kellemetlenül érintett az, hogy mellette feküdtem, ráadásul azt hiszem, hogy ez még jó is volt. Éppen ezért voltam összezavarodva, hisz vele kapcsolatban eddig mindig minden olyan bonyolult volt.
- Rendben - mondtam egész halkan, beleegyezően, hisz tényleg nem volt túl jó választás a fürdőszoba ahhoz, hogy beszélgessünk. Még csak leülni sem lehetett normálisan, én meg még mindig szédültem, nem beszélve a fejfájásról, ami még mindig hasogatta az elmémet.
Márkot követve visszasétáltam a hálószobájába, de ahogy az ágyára, s a könyveire futott a tekintetem, mintha bevillant volna egy kósza emlékkép. Létezik az, hogy könyvvel a kezemben táncoltam? Nem, kizárt.
A zavarodottság nem tett jót a lelkemnek, még mindig zaklatott voltam, de ha már hellyel kínált, elfogadtam azt, s tisztes távolságban foglaltam helyet, miközben a felém nyújtott párnát is elvettem. Jó volt a párnába kapaszkodni, kicsit olyan volt, mintha védelmi falat nyújtana a fiúval szemben.
Míg az ajtót bezárta, kínos csend telepedett kettősünkre, csöndben fürkésztem őt, de aztán gyorsan el is kaptam róla a pillantásom, s feszengve mocorogtam az ágyon, míg kényelmesen nem ültem.
- Ez..mi? - kérdően pillantottam a fiúra, nem igazán ismertem mugli gyógyszereket, így volt bennem némi félsz, s csak akkor mertem bevenni a tablettát, miután elmagyarázta Márk, hogy mire jó, és hogyan kell használni. Kíváncsi voltam, hogy vajon tényleg elmulasztja-e a fejfájásomat, ami abban a percben eléggé meggyötört.
Aztán Márk mesélni kezdett, mondta és mondta, s ahogy mesélte a történteket, úgy olykor mintha egy-két emlékfoszlány is felelevenedett előttem. Néha a döbbenettől szaladt feljebb a szemöldököm, s előfordult az is, hogy a kezemet a szám elé kaptam, mert szörnyülködtem attól, ami történt. S még, ha csak ittam volna...a sztori a rellonosokról, arról hogy majdnem bedőltem egy ostoba szövegnek, s hogy csak Márkon múlt az, hogy most jól vagyok, ledöbbentett. Ahogy az is, hogy milyen kellemetlen helyzetbe hozhattam őt a rosszullétemmel, emiatt nagyon szégyelltem magam, éreztem is, ahogy kínomban vörösödni kezd az arcom.
- Ajh Merlinre...amiket mondasz....- nem is tudtam, mit mondhatnék hirtelen, nagyon szégyelltem magam a fiú előtt, s ezt ő is észrevehette rajtam a testtartásomból, vagy abból, hogy kínomban gyűrögettem a párna széleit.
- Márk, én ezt rettentően sajnálom, főleg azt, hogy a DÖK-ben ennyire kellemetlen helyzetbe hoztalak. Te jó ég...Mihail biztos nagyon mérges lesz rám. Pedig én nem szoktam így viselkedni - már nem a fiúra voltam mérges, sokkal inkább magamra, rettentően szégyelltem előtte minden tettemet, így bocsánatot is kértem tőle.
- Köszönöm, hogy segítettél nekem, és ha bármi olyat tettem, akkor ne haragudj rám. Ez annyira kínos...mert így is volt köztünk már konfliktus, és nem akartam, hogy megutálj - csak nem tudtam magam tartani, így el is eredtek előtte a könnyeim, de el is fordítottam a fejem, hogy ne lássa, s talán ezért fel sem tűnt, hogy neki pír borította az arcát.


Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 12. 22:17 | Link

Puffos Márk

Még mielőtt bele kezdett volna a mesélésbe, megkaptam tőle azt a mugli gyógyszert. Korábban soha nem hallottam Aspirinról, soha nem is szedtem ilyen gyógyszereket, így volt bennem némi félsz, hogy mi lesz majd, ha bekapom ezt a tablettát. Az alkoholnak is káros hatásai voltak rám nézve, nagyjából a teljes estémet elfelejtettem, s csak homályosan villantak fel dolgok. Nem akartam ismét emlékezetkiesésben szenvedni, ezért még egy ideig bizonytalanul méricskéltem a tablettát, meg Márkot, s csak akkor vettem be, ha már valóban megnyugtatott arról, hogy ettől nem lesz semmi bajom.
Végül lenyeltem a szert, s ezután következett az igazság. Márk nagyon sok mindent elmesélt, amitől kiborultam, mert soha életemben nem viselkedtem úgy, mint amit mesélt.
Olyannyira lehangolt az igazsággal, hogy nem tudtam tovább magamban tartani az érzéseimet, a feszültség utat tört magának, s bizony eltört a mécses. Sírtam, mert szégyelltem magam, s valamiért rettegtem attól, hogy Márk megutált engem. Nem tudtam magam sem magyarázatot adni ezekre az érzésekre, meg arra se, hogy miért éreztem magam olyan hülyén a társaságában.
- De nem, erről nem te tehetsz...ha te nem vagy, ki tudja, hogy mit műveltem volna. Nekem kellett volna, hogy több eszem legyen, és hallgassak rád...- mondtam lehajtott fejjel, mert tényleg szégyelltem magam előtte, ráadásul a meséjének hála elindultak a fogaskerekek, s ahogy ismételtem magamban a fiú szavait, úgy villantak fel előttem az emlékképek. A pofátlan rellonosok, az a hülye liba a cuba libréjével, a vodkás üveg, a rosszullétem...
- Ne.. - sírtam tovább, próbáltam a kezemmel kivédeni a fiú támadásait, egyáltalán nem volt hangulatom ehhez a párnacsatához, ő azonban ezt még csak észre sem vette. Míg én próbáltam felidézni elmémben a történéseket, ő csak püfölt, és püfölt, mire egyre feszültebb lettem.
- Hagyd már abba Márk - csattantam fel kicsit erélyesebben, miközben még mindig potyogtak a könnyeim, aztán fel is pattantam az ágyról, s zavartan fordítottam neki hátat, hogy egy kicsit megnyugodhassak, s eltörölhessem arcomról a könnycseppeket.
- És akkor..más nem történt? Akkor azt a csókot csak képzeltem..és véletlenül aludtunk összebújva? - kérdően fordultam felé, mert az emlékeimben felvillant egy csók, de már nem tudtam hová tenni. Lehet, hogy az egészet csak beképzeltem magamnak, mert ezt akartam képzelni? Mégis mi történt velem?

 
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. január 12. 22:17 Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 12. 22:59 | Link

Márk

Miközben magamat hibáztattam, próbálta felvállalni a felelősséget, amit nem is igazán tudtam mire vélni, hisz csakis én felelhettem a saját viselkedésemért. Egy pillanatra döbbenten néztem a fiúra, mert tényleg nem értettem, hogy miért próbál kivédeni, amikor magamra vállaltam az egészet, s mi több, még tőle is bocsánatot kértem.
- Attól még én tehetek róla..- mondtam lógó orral, s mivel a szégyentől sehogy nem tudtam szabadulni, a gyötrő érzések könnyekben törtek ki belőlem. Nem tudtam megnyugodni, mert cikinek éreztem, hogy éppen előtte és vele történt meg mindez. Ha Beni lett volna velem, akkor kevésbé éreztem volna magam ennyire pocsékul, mert ő...mert ő a legjobb barátom volt. Márk viszont...őt hirtelen nem is tudtam hová sorolni, csak azt tudtam vele kapcsolatban, hogy nem kedvelt, s emiatt rémesen éreztem magam.
Olyannyira feszült voltam a történtek miatt, hogy Márk hiába próbálkozott a párnacsatával. Egyáltalán nem sikerült felvidítania, mi több, csak még idegesebb lettem, ráadásul néhány kérdés nem hagyott nyugodni vele kapcsolatban, s úgy éreztem, hogy meg kell tudnom, mi is történt valójában.
- Hát az, amikor..- éppen visszafordultam felé, hogy választ kapjak, amikor Márk elvágódott a földön minden előjel nélkül.
- Jól vagy? - kérdeztem némi aggodalommal, s még egy lépést is tettem felé, hogy felsegítsem őt a földről, ha szüksége volt rám, segítettem is. Ha nem, akkor csak megvártam, míg újra felegyenesedik. A válasza azonban nem éppen az volt, amire számítottam, s valahol rosszul is érintett.  
- Igen...akkor csak álmodtam - igaz, miért is csókolt volna meg egy idősebb fiú egy olyan lökött lányt, aki még csak azt sem tudta, hogy mikor akarják csőbe húzni. Ostobaság volt azt remélnem, hogy Márk ilyesmit kezdeményezhetett, azt meg pláne, hogy esetleg tetszettem neki. A csalódottság azonnal kiült az arcomra, hirtelen gombóc szorította a torkomat, s rossz volt végig hallgatni azt a közönyösséget, ahogyan az estéről beszélt. Pedig nekem olyan valóságosnak tűnt, de ezek szerint tényleg csak álmodtam az egészet, hogy is lehettem olyan buta, hogy azt higgyem, ez mind igaz lehet.
- Jól van,elsőre is értettem, amúgy is... Öhm...igen, én...felejtsd el, jó? Hülye álom, mert hát...semmi alapja sincs - ahogy ráeszméltem, hogy ostobaság volt felhoznom ezt a témát, sietve próbáltam magam kimenteni a helyzetből, s úgy tenni, mintha nem is estek volna rosszul a szavai. Karjaimat zavartan vontam össze magam előtt, s picit hátrébb lépve tőle, elfordultam az ajtó irányába.
- Vissza kellene mennem...a kastélyba. - mondtam szűkszavúan, nem vágytam másra, csak arra, hogy egyedül lehessek.
  
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 13. 18:44 | Link

Márk

Nem is értem azt, hogy miért reménykedtem abban, hogy tetszhetek a fiúnak annyira, hogy megcsókoljon, s igazából saját magamat sem értettem, hogy miért érdekelt ennyire ez a téma mostanában, s hogy mi volt az a megfoghatatlan valami, amit éreztem vele kapcsolatban. Nem tudtam ezt az egészet beazonosítani, hisz képes volt nagyon hamar kihozni a béketűrésemből, korábban is volt már egy heves vitánk, de ha csúnyán szólt hozzám, azt sokkal rosszabbul viseltem, mintha bárki más szólt volna hozzám úgy. Ráadásul még itt volt ez tegnap este is, amire még mindig csak foszlányokban emlékeztem, s az is összezavart. Az ébredésünk nem lehetett véletlen, de ha nem történt semmi, akkor én mégis mit műveltem?
Már a gondolattól is ideges lettem, hogy esetleg talán valami olyasmit mondtam neki, amit nem kellett volna, s talán most is leleplezett a csalódottságom. A francba! Miért kellett nekem összeinnom azt a sok vackot? Miért nem volt ott Benett, hogy megállítson? Miért?
Gondolataimban szidtam magamat, miközben próbáltam legyűrni magamban a rossz kedvet, amit a fiú kijelentése okozott. Rossz volt hallani, mert...azt hiszem, hogy megtetszett nekem, bár ezt saját magamnak is nehéz volt megmagyaráznom. Le kellett lépnem, minél előbb magam mögött akartam hagyni a Zippzahr rezidenciát, ám Márk valami olyasmit motyogott, amire felkaptam a fejem, s értetlenül fordultam vissza az irányába.
- Most mi van? Mit nem álmodtam? - kérdően pillantottam a tekintetébe, kezdett teljesen összezavarni, s már bizonytalan voltam mindenben.
- Márk...miről beszélsz? - tudni akartam, hogy mi ez az egész, egyáltalán nem tetszett az, hogy egyszer A-t, másszor meg B-t mond.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 13. 20:02 | Link

Márk

Márk nagyon furának tűnt ott az ágyon, s amikor visszakérdezett, csak még inkább az volt az érzésem vele kapcsolatban, hogy itt valami nem stimmel. Mégis miért kérdezte azt, hogy milyen csókra emlékszem? Lehet, hogy...több csók is volt?
Gondolkodtam azon, hogy mit is válaszoljak, hisz csak foszlányokra emlékeztem, ráadásul abban sem voltam biztos, hogy álmot láttam-e, vagy mindez valóság volt. Márk viszont tovább mesélt, legalábbis nagy nehezen megszólalt, s ahogy meghallottam, hogy mi történt, hirtelen kaptam kezeimet a szám elé, s döbbenten pislogtam a fiúra. Ó te jó ég. Hát nem csak az az egy csók volt, amit tőle kaptam, hanem én csókoltam meg őt?? Mégis mit művelhettem még?
- Te...tessék?- nagyot nyelve kérdeztem vissza, mintha nem akarnék hinni a füleimnek, pedig elég érthetően nyögte ki, hogy én csókoltam őt meg. Ó de kínos ez az egész. Tehát akkor valószínűleg már tudta azt, hogy tetszik nekem, mert ha ezt megtettem, akkor egész biztos az, hogy még beszéltem is ezekről a dolgokról.
Márk viszont nem hagyta ennyiben a történetet, tovább mesélte az előző éjszakámat, mire már a fejemhez kaptam, s úgy éreztem, hogy teljesen elvörösödik az arcom a történtek végett. Ciki volt, hogy megcsókoltam, s az is, hogy hánytam. Ó basszus, tényleg. Ahogy mesélt, eszembe jutott a rosszullétem, s el is fintorodtam ezt hallva. Nagyon hülyén viselkedtem, ebben már egész biztos voltam, s azt hiszem, hogy ennél lejjebb már nem is süllyedhettem volna a szemében. Legalábbis én magam azt gondoltam, hogy Márknak már biztos ezek után kialakult rólam egy negatív irányba hajló véleménye.
- Jaj Istenem ez nagyon ciki...- csúszott ki a számon hangosan a saját magamról alkotott véleményem, miközben a döbbenet aggatta súlyok miatt le kellett telepednem az ágyának szélére. Onnan figyeltem tovább, miközben újra a szám elé kaptam a kezem. Legszívesebben ott helyben elsüllyedtem volna szégyenemben. Már kezdtem úgy érezni, hogy ez a történet csak az ostob tetteimről fog szólni, amikor elértünk ahhoz a ponthoz, hogy én elaludtam és..
- Ha most mi? Mi történt? - kérdeztem értetlenül, némi izgalommal a hangomban, arra viszont nem számítottam, hogy az történt, ami a következő másodpercekben hagyta el a száját.
- Mert...miket mondtam?-értetlenül ráncoltam a homlokomat, s a következő kinyögött szavára egy pillanatra még a lélegzetem is elállt.
- Teeee...te is megcsókoltál?? - nagyon ledöbbentem azon, amit Márk mondott, s hirtelen azt sem tudtam, hogy örüljek-e ennek, vagy leszidjam, amiért visszaélt a helyzetemmel. Ekkor persze azonnal eszembe jutott, hogy ha ezt megtette, akkor ki tudja, hogy még mit, s nem is bírtam megfékezni az aggodalmamat.
- Mást is...csináltál? -kérdeztem egész halkan, miközben távolabb húzódtam tőle. Hirtelen nem tudtam, hogy mégis mit kellene éreznem ezzel kapcsolatban, talán haragudnom kellett volna rá, hogy míg aludtam, megcsókolt, viszont nem éreztem ezzel kapcsolatban semmi haragot. A kétség azonban továbbra is gyötört, hogy ha ezt megtette, akkor ki tudja még, hogy mit csinált?
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 13. 22:16 | Link

Márk

Sikerült totálisan összekavarni a gondolataimat, s persze ezer kérdés merült fel bennem a szavai kapcsán. Ugyanis, ha ő is megcsókolt engem, s nem csak én őt, akkor talán mégis tetszhettem neki? Vagy szimplán csak unatkozott, s kihasználta az adandó lehetőséget? De ha ezt megtette, akkor talán mást is?
A gyomrom is összeugrott az idegességtől, tudni akartam most már, hogy mégis mi történt, s ugyan nem kiabáltam vele, nem is estem neki, hisz nem volt rá okom, mégis csak tudni szerettem volna, hogy mi történt. Hangomban ezúttal nem volt él, mint legutóbb a téli kiránduláson, nem is vádoltam őt semmivel, egyszerűen csak kérdeztem, mert érdekelt. S amikor arról beszélt, hogy mosolyogtam, egy halovány mosoly azonnal az arcomra szökött, mert egy pillanat erejéig tényleg elhittem azt, hogy talán mégis tetszem neki. De Márk csak hebegett és habogott, s nem tudom, hogy a kérdésem zavarta-e meg, vagy a történtek, vagy netán mindkettő, de a bocsánatkérése után úgy felcsattant, mintha a bíróság előtt olvastam volna rá valamit a fejére.
Meg is lepődtem az indulatain, s csitítóan emeltem tenyereimet a magasba.
- Hé, nyugi nyugi Márk...bocsánat, oké? Ne haragudj, ostobaság volt ezt kérdeznem, csak...sajnálom. Nem akartam rosszat feltételezni, oké? - halk sóhaj hagyta el a számat, láthatóan sikerült őt kiborítanom a kérdésemmel, pedig én csak tudni akartam azt, hogy pontosan mi is történt.
- Mááárk...ajh, ne már. - el sem akartam hinni, hogy a szemeit törölgeti, bumm, hogyan is törjön össze előttünk álmaink hercegének a képe? Hát így.
Éreztem rajta a feszültséget, láttam is , hogy pánikol, ezért is láttam jobbnak azt, hogy közelebb lépjek hozzá, s megérintsem őt, mert úgy talán majd lecsillapodik. Legalábbis csak próbáltam őt megérinteni, ő azonban dühösen vágta a párnát a földhöz - még mindig jobb, mint hogy újra puffos játékba kezdett volna az arcomhoz csapkodva - s a következő pillanatban elvetette magát az ágyán.
- Merlinre..-sóhajtottam ismét, s nem is akartam elhinni, hogy nekem kell egy ilyen helyzetben összeszedettebben viselkednem. Pedig hisztizhettem volna, hogy álmomban megcsókolt, lett volna okom rá, de nem haragudtam rá, s egy percig sem bántam. Csak az zavart, hogy...soha nem lehetett vele semmit megbeszélni normálisan. Végül, letelepedtem mellé az ágy szélére, néhány másodpercig a Masatól kapott pulóver széleit gyűrögettem ujjaimmal, míg azon agyaltam, hogy most egy ilyen helyzetben mit kellene tennem. Aztán gondoltam egyet, majd odahúzódtam mellé, óvatosan eldőltem mellette, s kezemmel átkaroltam őt.
- Nem haragszom..hiszek neked, és sajnálom, nem akartam rosszat feltételezni-ismételtem újra a szavakat, remélve, hogy talán majd lenyugszik.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 13. 22:48 | Link

Márk

Nem gondoltam volna, hogy ezen a reggelen addig fajulnak majd el a dolgaink, hogy Márk zokogni fog. Pedig a nálam magasabb srácról soha nem gondoltam volna, hogy így el tud gyengülni, s egy picit meg is ijesztett a reakciója. Egyszerűen nem értettem, hogy mi történhetett, ami miatt ilyen érzések lettek úrrá rajta. Tudtam jól, hogy mondtam neki meggondolatlan dolgokat, s talán így utólag átgondolva a kérdésem is félreérthető volt, pedig nem akartam megbántani. Csak nem emlékeztem az estére, s talán ez zavart leginkább, hisz állítása szerint megcsókoltam. Viszont ha megcsókoltam, akkor egész biztos, hogy mondtam neki mindenféle hülyeséget, s ki tudja, hogy mit műveltem még, ami miatt végül ő is tett felém egy lépést. Nekem kellett volna szégyellnem magam, neki viszont nem kellett volna sírnia. De ennek komolyabb oka lehetett, hisz nem hiszem, hogy a kérdésem zaklatta őt fel ennyire, vagy talán mégis? Mit titkolhatott Márk?
Tényleg megesett rajta a szívem, amúgy sem szerettem, ha a közelemben sírnak, pláne nem fiúk. Lányokat már láttam sírni a barátnőim közül, s akkor tudtam is általában, hogy egy jó bonbon, egy csoki, vagy egy pletyka jobb kedvre deríthető őket, de egy fiúval ilyenkor mit kellett csinálni? Én nem tudtam bugyuta kviddicses vicceket, sem szőke nőkről szólóakat, és még csak egy sörre sem tudtam meghívni, mert nem volt nálam, meg amúgy sem hiszem, hogy képes lettem volna alkoholt inni. Nem, alkoholt soha többé nem!
- Márk..-ismét szólongattam, s ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy közelebb húzódok hozzá, s átölelem őt. Ez nekem is jól esett, s azt hiszem, hogy talán ez volt a legjobb módja annak, hogy megnyugtassam őt.
- Tudom...én sem szoktam inni - vallottam be, s még egy halovány kis mosolyt is küldtem felé, hogy jobb kedvre derítsem.
- Tudom, hogy néha tudok elviselhetetlen lenni, és azt is tudom, hogy az elmúlt időszakban sok hülyeséget feltételeztem rólad, mert mindig olyan félreérthető szituációkba keveredtél. De tudom, hogy nem akartál semmi rosszat, hallod? Csak én meg túl heves vagyok...meg, többnyire felzaklatsz - vallottam ismét őszintén, s a kezemmel gyengéden megérintettem az arcát, hogy ujjaimmal eltöröljek róla egy könnycseppet, s magam felé fordítsam őt, ha engedte.
- Mi a baj, elmondod nekem? - nem akartam vallatni, vagy zaklatni, de szerettem volna segíteni rajta, mert bevallom, egy kicsit megijesztett azzal, hogy sírni kezdett.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 14. 18:58 | Link

Márk

Egy kicsit tényleg megijesztett az, hogy Márk elsírta magát, mert bevallom, ezt nem néztem volna ki a srácból. Velem volt már bunkó nem is egyszer, legalábbis annak éreztem a legutóbbi találkozásunkkor, s éppen ezért soha nem hittem volna, hogy ennyire érzékeny is tud lenni. Ez kicsit meglepett, nem igazán tudtam, hogyan is nyugtathatnám meg, de azért próbálkoztam, s úgy gondoltam, hogy egy ölelés talán megnyugtathatja őt, meg persze néhány kedves szó, s talán egy bocsánatkérés. Igen, azt hiszem, azzal is tartoztam felé, mert mégis csak segített rajtam, s amiket elmesélt, azok alapján tényleg szörnyen viselkedtem.
- Igen, úgy tűnik - a kijelentésére elnevettem magam, mert tény, hogy valóban a hisztisebb énemmel találkozhatott, bár az is igaz, hogy nekem is volt okom arra, hogy félreértsem őt. Ezt viszont már kár lett volna firtatni, s amúgy sem akartam felhozni a dolgot, mert a cél az volt, hogy megnyugodjon a srác. Merlinre, pedig nekem kellett volna sírnom a történtek miatt...
Próbáltam azért megérteni Márkot, mert feltehetően csak rosszul esett neki a viselkedésem, de az is lehet, hogy valami komolyabb oka volt annak, hogy így reagált. Ezt szerettem volna megtudni tőle, finoman rá is kérdeztem, hogy megtudjam, mi lehet a baj, ő viszont csöndre intett engem. Erre sem számítottam, kicsit meg is lepődtem azon, hogy miért nem akar beszélni, de a kérésének eleget téve elcsöndesedtem, s csak csöndben öleltem, hagyva, hogy megnyugodhasson. Közben megfordult a fejemben az is, hogy megcirógassam a fejét, de a gondolatot gyorsan el is vetettem, mert...ki tudja, hogy akkor mit gondolt volna. Már így is kínos volt az, hogy megcsókoltam, hisz túl sok jogom nem volt hozzá.
A néhány perces néma várakozás úgy tűnik, hogy meghozta a gyümölcsét, ugyanis Márk végre megszólalt, s lassacskán tudtomra adta azt, ami a szívét nyomta. Legalábbis egy részét, mert aztán elharapta a szó végét.
- Ajj..sajnálom, hogy neked kellett ezt megélned velem, mert én nem akartam gondot okozni, tényleg. És..hidd el, hogy ezeket hallva nekem ez tök kínos, és már előre félek attól, hogy látott-e valaki ezekben a helyzetekben, és ha igen, akkor vajon mit fognak majd mondani, vagy gondolni...tényleg nagyon szégyellem azt, amiket tettem...- vallottam be őszintén, ha felém fordult, s a szemeibe nézhettem. Az is megfordult a fejemben, hogy a csók miatt elnézést kérjek, vagy hogy megkérdezzem, ő mit gondol erről az egészről, de nem mertem rákérdezni. Pedig nem lehetett olyan rossz, legalábbis ha az , amire emlékszem tényleg megtörtént, akkor az nagyon jól esett. S így belegondolva, elképzeltem egy pillanat erejéig, hogy milyen lenne, ha most csókolnám meg, józanul, emlékezve majd a pillanatra. A gyomrom azonnal görcsbe rándult, már csak a gondolattól is, de mégis, ott volt bennem az a kíváncsiság, mert egy részem akarta. Mielőtt azonban közelebb hajolhattam volna, hogy megtegyem, Márk gyomra megkorrant, ő meg nevetve terelte el a témát az éhségére, majd még egy zavarbaejtő mondatot is elsütött. Olyan mondatot, amitől hirtelen totálisan elvörösödtem, s sietve el is húzódtam mellőle.
- Én...nem emlékszem, lehet azt képzeltem, hogy egy nagy plüssmaci vagy...és...most meg...csak megsajnáltalak - mondtam zavartan, miközben ott ücsörögtem az ágya szélén, s azt figyeltem, ahogy felkel, s elindul a fürdőszoba irányába.
- Márk..én..- mondjam, vagy ne mondjam? Mondjam, vagy ne mondjam? Idegesen gyűrögettem a pulóverem szélét, miközben gondolatok ezrei kavarogtak az elmémben.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. január 14. 18:59 Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 18. 13:51 | Link

Polo

Miért is vártam azt, hogy majd Archie Crawford száján kicsúszik egy kedves szó, ha korábban sem vett rólam tudomást. Félreértés ne essék, nem okozott ezzel traumát bennem, legfeljebb egy kicsit rossz kedvre derített az, hogy még csak vele sem tudtam váltani néhány szót. Gyűlöltem ezeket a partikat, s ilyenkor anyáékat is, amiért magukkal rángattak.
Szemeimet megforgattam, hallva a srác flegma válaszát, s közben azon morfondíroztam magamban, hogy vajon miért is ennyire bunkó velem. Fiatalabb voltam, igen ez igaz, viszont tudtommal korábban sem okoztam neki fejfájást, s most sem volt a célom ez. Talán csak nem érezte jól magát valami miatt, vagy lehet, hogy egész egyszerűen utált minden emberi lényt, vagy legalábbis a kisebbeket?
- Hopp, bocsánat. Látom, érzékeny témát érintettem. Szívd csak, nem azért mondtam - vállat vontam, igazából nem izgatott az, hogyan teszi tönkre magát a büdös bagóval, egyszerűen csak meglepett. Nekem anyáék mindig azt mondták, hogy tartózkodjak a cigarettától és az alkoholtól, s gondoltam, ha ők ennyire szigorúak, akkor feltehetően Polo szülei is így foghatják őket. Persze az is lehet, hogy csak az én családomban voltak ilyen vasszigorral, s lehet, hogy Archibald és a testvérei kényük-kedvük szerint tehettek bármit.
Már kezdtem feladni a reményt, hogy a beszélgetésünk ennél a pontnál folytatódhatna, amikor a fiú, mintha elmosolyodott volna, s még közelebb is intett magához. Fogalmam sem volt arról, hogy mit szeretne mondani, de közelebb léptem hozzá, mert azért a kíváncsiság csak fúrta az oldalamat.
-  Tényleg? - egy kicsit meglepetten pillantottam rá, nem tudtam, hogy mire gondolhat, viszont eszembe jutott anyáék beszélgetése odabentről, így már elkezdett bennem motoszkálni egy újabb kérdés.
Polo eközben csak egy-egy gondolatot osztott meg velem, miközben hol a homlokán simított végig, hol meg az ujjain lévő gyűrűket birizgálta. Az ezüstön meg is akadt a pillantásom, nagyon ízléses ékszereket viselt a srác, bár számomra ez is szokatlan volt, mert a fiúkra, akiket ismertem, nem volt jellemző az, hogy ennyi gyűrűt hordjanak.
- Nincs szakértelmem, még soha nem dohányoztam, csak olvastam erről, meg hallottam néhány dolgot anyáéktól. Onnan tudom, hogy árt az egészségnek és a fogaknak, de nem tudom, hogy milyen hiányt okozna az neked, ha nem szívnád, meg amúgy is, mondtam már, hogy szívd nyugodtan. Nem akartam kötekedni, csak meglepett, hogy dohányzol, nem számít - már azt hittem, hogy majd valami újdonságot hallok tőle, ám úgy tűnt, hogy a fiú valóban zokon vette a korábbi megjegyzésemet.
- Engem inkább az érdekelne, ha már a rossz szokásaidat említetted, hogy mi volt az a tragikus autóbaleset, amiről odabent az előbb beszélgettek veled kapcsolatban? - kíváncsian fúrtam a pillantásom a tekintetébe, mert tényleg érdekelt ez a dolog, hisz nekem soha senki nem akart elmesélni semmit. De csak azért, mert fiatal voltam, még kiváló hallással rendelkeztem ahhoz, hogy meghalljam, ami érdekelt. Ez pedig mindennél jobban érdekelt, hisz ha apáék ilyen rossz véleménnyel voltak Poloról, akkor a fiúnak egész biztos, hogy valami nagy meggondolatlanságot kellett tennie.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. január 18. 21:09 | Link

Márk

Talán csak nem figyeltem eléggé, vagy túlságosan is el voltam merülve a gondolataimban ahhoz, hogy meghalljam, netán értelmezzem a szavait, de nem figyeltem fel a motyogásában rejlő lehetőségekre, ahhoz túlságosan is el voltam kalandozva. Egyébként is, megzavart a közelsége, hogy öleltem is, miközben nem tudtam, mit is mondhatnék. Zavarban voltam, mert soha korábban nem kavarogtak bennem efféle érzések, és nem is tudtam ezeket hová tenni. Mégis mi a fene történt velem?
Választ még csak saját magamtól sem kaphattam erre a kérdésre, helyette csöndben voltam, míg Márk meg nem nyugodott.
- Jó, ebben lehet hogy igazad van, mert nem kellene másokkal foglalkoznom, csak...mindegy - halk sóhaj tört fel belőlem, fiúként neki talán könnyebb lett volna kezelnie az ilyen helyzeteket, de én aggódhattam amiatt, hogy vajon majd mit gondolnak rólam. Hiába mondta Márk, hogy ne foglalkozzak mások véleményével, ezt azért nehéz volt kezelni egy iskolában, ahol még a falnak is füle volt, s ahol képesek voltak durva pletykákat is terjeszteni, ha éppen ahhoz volt kedvük.
Hosszú percek teltek el, míg kicsit még beszélgettünk, Márk aztán valamiért megszakította ezt az idillinek tűnő pillanatot, megjegyzésével pedig újra zavarba hozott. Hiába igyekeztem kimagyarázni ezt a helyzetet, ő talán már sejtette, hogy mi a véleményem róla. Sőt, szinte biztos, hogy sejthetett valamit, hisz az előző este ittasan bármit mondhattam neki. Ki tudja, talán a felét sem mesélte el annak, ami történt, s talán olyat is mondtam, amit nagyon nem kellett volna. Bár magamat sem értettem, hogy miért is kellene titkolóznom előtte.
Ahogy felpattant az ágyról, s megindult a fürdőszoba irányába, magam is felkeltem, mert nem akartam, hogy elmenjen és csak úgy ott hagyjon. Valami belülről arra késztetett, hogy ezt nem lehet így annyiban hagyni, s ha már képes voltam annyi őrültségre, akkor miért is ne tennék pontot a történet végére?
A felsőm szélét gyűrögetve álltam, s vártam, hogy ha megfordul, akkor majd rázúdítom a gondolataimat, s így józanul is kimondom, ami jó ideje ott motoszkál bennem. Ám mielőtt felszólalhattam volna, Márk felszólalt, én meg értetlenül ráncoltam össze a homlokomat.
- Hogyan? Ajhh, nem - sóhajtva csóváltam meg a fejemet, majd mivel nem találtam a szavakat sem, csak éreztem, amit éreztem, ily módon sietve vittek a lábaim felé. Aztán megtorpantam előtte, kékjeimet az övéibe fúrtam, tenyereimet az arcára tapasztottam, majd szavak helyett hirtelen odahajoltam, s megcsókoltam. Mindez persze alig néhány másodpercig tartott, hacsak nem hajolt el, de ahogy felocsúdtam a pillanatból, úgy jöttem rá arra, hogy mekkora nagy ostobaságot műveltem.
- Ó nem, és nem! Ez...ez az egész a te hibád! - idegesen löktem egyet a mellkasán, majd sietve vetettem be magam a fürdőszobába, aminek az ajtaját újra magamra zártam. Hogy lehettem ennyire buta és ostoba? És egyáltalán miért csináltam ezt az egészet? Merlinre! Haza akartam menni, mert a közelében teljesen összekavarodtam.
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 580
Írta: 2020. február 4. 18:10 | Link

Bence (Masa & Mark)

Amilyen hirtelen ötlet volt az, hogy megcsókoljam Márkot, olyan hirtelenséggel, zaklatottan vetettem be magamat a fürdőszobába, s még a kulcsot is ráfordítottam az ajtóra, csak hogy felocsúdjak a sokkból.
- Hogy lehettem ilyen ostoba - motyogtam magam elé, miközben a sarokba vetettem magam, s lassan a földre csúsztam, hogy ülve gondoljam át a hülyeségeim sokaságát, melyekből adódott bőven. Utólag átgondolva ráébredtem arra, hogy ez a csók nem volt jól átgondolt tett, s mi több, csak most éreztem igazán, hogy mennyire hülye is vagyok.
Megtehettem volna azt, hogy szóba hozom neki a bálon történteket, utalhattam volna a vele kapcsolatos érzéseimre is, ám buta módon inkább csak letámadtam. Ez az egész feltehetően őt is megijeszthette, de engem egész biztos, mert magamra sem ismertem a történtek után. Mégis mióta lettem ilyen kis hülye, hogy letámadom a fiúkat? Korábban soha nem volt rám ez jellemző, Benit se támadtam be soha az életemben, erre fel Márkot meg csak úgy...
- Ostoba ostoba ostoba - ismételtem magam elé halkan a szavakat, miközben két kezem közé fogtam a fejem, s lehajtottam a földre. Úgy éreztem, hogy menten elsüllyedek a szégyentől, s nem mertem elhagyni a biztonságot nyújtó fürdőszoba ölelését. Ezután mégis mit kellett volna mondanom? Azt, hogy bocs, van egy ilyen hobbim, és ne törődj vele? Vagy vallottam volna be, hogy? Nem...honnan is tudhatnám? Egyáltalán arról sem volt fogalmam, hogy mi ez az egész, csak azt tudtam, hogy ha a közelében voltam, akkor nem tudtam épp ésszel gondolkodni.
- Csak nyugi, beszív-kifúj, beszív-kifúj - ismételgettem magamnak a nyugtató szavakat, s próbáltam is a légvételeimet rendezni, hogy ne legyek annyira zaklatott. Ekkor azonban kopogás hallatszott az ajtón, s a gyomrom is összeugrott ijedtemben. Márk hangja helyett azonban csak Bencét hallottam, ami egy fokkal talán jobb volt ebben a helyzetben, mintha maga a levitás lett volna az ajtó túloldalán.
Összeszedve magamat, alig néhány másodperc alatt felkászálódtam a földről, rendeztem a ruházatomat, majd egy nagy sóhajt követően nyitottam ajtót Bencének. A tekintetébe persze csak lopva mertem belenézni, mert nem tudtam, hogy Márk pontosan mit is mondhatott nekik, már ha mondott egyáltalán valamit. Az viszont nagyon meglepett, amikor azt mondta, hogy Márk összepakolta a cuccomat, s hogy ne is akarjak búcsúzni, mert nagyon mérges rám. Hát tényleg akkora traumát okozott neki egy francos csók? Azt hittem, hogy a fiúk ezt szeretik, erre meg kiderül, hogy ő nem? Ajh Merlinre!
- Igen, minden...- mondtam szűkszavúan Bencének, majd átvettem tőle a táskát, s csak egy felszínes mozdulattal ellenőriztem, hogy megvannak-e a cuccaim. Igazából ez annyira nem is érdekelt, így azt sem vettem észre, hogy a nyakláncomat ott felejtettem Márk éjjeliszekrényén.
- Nem...nem akarok elbúcsúzni, és levelet sem írni. Mehetünk - bólintottam Bencének, majd ráhagytam magam, hogy visszavigyen a kastélyba.

//köszönöm a játékot skacok  Love //
Szál megtekintése

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Budapest és környéke - Bossányi Karola hozzászólásai (25 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek