[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=771048#post771048][b]Emir Mahfud - 2019.09.04. 17:30[/b][/url]

Ma ismét fotózásom van, amit most annyira nem vártam valami miatt. Reggel nyúzottan ébredtem, egész éjszaka csak forgolódtam, így pocsékul is festettem reggel. A magamba öntött kávé sem segített a helyzeten, ami már komoly gond. A reggeli edzésemet  azért megcsináltam, mivel anélkül nem indulhat egy nap. Egy gyors zuhany, majd egy újabb adag kávé társaságában indultam el az első helyszínre, ahol első körben pár új szemüveget fotózunk egy katalógus számára. Várhatóan pár héten belül egy-két üzlet kirakatában lógó plakátról is  fogok mosolyogni a sétálókra. Eleinte ez annyira jó, de közben furcsa érzés is volt, aztán idővel ez elmúlt és hétköznapivá vált, mint a kifutón való megjelenés is. A szemüveges fotózás után át lettem küldve egy újabb helyszínre, ahol egy újság számára lövünk pár fotót egy gazdag család pici lányával. Eredetileg az is ott lett volna, ahova reggel mentem, de végül külső helyszínre pakolták át, mondván, hogy nagyon jók kint ma a fények. A megérkezésemkor a leányzót már nagyba tették össze a dologra, fél pillanatot vetettem rá titokban, de túl nagy jelentőséggel nem bírt. Nem ő az első ilyen lány, aki mellett pózolnom kell… Az öltözőmbe lépve egy szűkebb farmer és egy egyszerű fehér Gucci ing vár rám, melyekbe gyorsan bele is bújok. Az inget egyelőre nem gombolom be, mivel még úgyis smink igazítás lesz, aztán nem kéne, hogy összekoszolódjon. Kilépek az épület igen méretes udvarára, ahol már a sminkes és fodrász betárazva vár rám, egy kis igazítás itt és ott, majd készen is vagyok. A leányzó is hamarosan befut, addig pedig elütöm az időt egy kis beszélgetéssel, illetve az ingem begombolásával, aminek a végére ő is odaér. A fotós bemutatja, mire először csak biccentek egyet, de ekkor a lány keze lendül felém. Gyengéden megfogom kezét és óvatosan megrázom picit.
- Szintúgy! Volt már ilyenbe részed? – kérdem tőle némi hátsószándékkal, mivel így kiderül, hogy mennyire kezdő ebben a dologban. A fotós közben már útnak is indult a helyszín felé, ami nem messze van a tónál. A többiek már ott várnak minket teljes harci díszben.
- Izgulsz? Felkészültél?– kérdem tőle miközben én is elindulok. Általában erre a kérdésre mindig igen a válasz, szóval meglepő lesz, ha nemlegesen reagál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=771404#post771404][b]Emir Mahfud - 2019.09.06. 16:40[/b][/url]

A kérdésére bólintok egyet, ezzel jelezve, hogy igen, a fotózásra gondolom. A sejtésem beigazolódott, mikor megkapom a választ. Ahogy kiejti száján a nagyi szót, már biztos vagyok valamiért abban, hogy egy gazdag családi csöpp lányáról van szó… ismét. Az esetek túlnyomó többségében mindig egy hasonló hátterű lánnyal kellett fotózkodnom, szóval nem új számomra ez az egész dolog.
- Értem! Részvétem a nagymamád miatt! – egy kisebb mosolyt küldök felé, ami ilyenkor még talán belefér, de a nagyis dolgot nem tárgyalnám inkább tovább. Tudom milyen érzés, mikor valaki elveszíti a nagymamáját, ez velem is sajnos megeset, és eddig életem legrosszabb napja voltak a halála után. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy milyen érzés, mikor te találod meg a szeretted. Senkinek sem kívánom! Kissé összeszorul a gyomrom, de próbálom elhessegetni a gondolatokat és mellettem lévő lányra fókuszálni, összehangolódni vele. Ugyani utóbbi igen fontos egy fotózásnál véleményem szerint. A fotóst ismerve biztos, hogy lesznek olyasmi képek, ahol elég közel kerülünk egymáshoz, így kell ehhez egy alap, mondjuk ez leginkább a leányzónak lehet lényeges.
- Hát valóban teljesen más lesz ez most,mint az öcséddel…. – egy sokat sejtető mosolyt küldök felé –  A legfontosabb, hogy engedd el magad és ne izgulj. Én már eléggé rutinos vagyok ebben, szóval bízz bennem. Ha valami kellemetlen, vagy túlzottan átlépi a határaidat és az intim szférádat, akkor szólj. Nem kell mindent engedned csak mert ő a fotós, te meg a modell jelen esetben. – adom az instrukciókat és reménykedem benne, hogy valóban szólni fog, ha valami már sok számára.
- Ha jól tudom, akkor valamelyik magazin készít egy cikket rólad és a családodról. Nem mondták, hogy a fotózás után egy újságíró is vár rád? – nézek rá kérdő tekintettel. Nem is értem, hogy mehetett bele ebbe, mikor semmit nem tud róla.  – Ja és egyébként meztelenek leszünk… De nyugi! – közlöm vele fapofával, de végül elröhögöm magam. Menet közben meg is érkezünk a helyszínre, ahol már löknek is minket a megadott helyre, állítgatják a fényeket, mindenki hirtelen sürgölődni kezd körülöttünk, majd kiadják az első „parancsot”, miszerint álljak Charlotte mögé és fogjam meg a derekát, így odalépek és egyik karommal félig a derekát fogom át, míg másik kezemet farmerem zsebébe süllyesztem. Charlotte is megkapja a saját beállási útmutatóját, majd kattogni kezd a fényképező.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=771427#post771427][b]Emir Mahfud - 2019.09.06. 17:51[/b][/url]

Charlotte eléggé belelendül a mesélésbe, én pedig nem szakítom félbe. Kicsit nehezen tudom elhinni, hogy ő nem olyan lány, mivel eléggé olyannak tűnik valami miatt. Bár ahogy mesél róla, mennyire nem érzi magáénak ezt a terepet, féli meddig el is hiszem. Sajnos nem tud meggyőzni, mert ha, nem lenne olyan lány, akkor nem lenne itt, szülő nyomás ide vagy oda. Tehát szerintem valamilyen szinte ő élvezi ezt a fennforgást, ami miatta van. Azonban ezt nem osztom meg vele, csak bőszen bólogatok, mikor ő mondja a magáét. Amikor felhozza, hogy a fotózás végére, lehet valaki rossz szájízzel fog távozni, csak felnevetek. Kicsit a bors de erős…?
- Azért azt ne tedd! Nem tudhatod, hogy mikor kell újra velük dolgoznod, és szerintem te se szeretnél előnytelen fotókat látni magadról egy-egy újságban. De végül is a te dolgod.- vonom meg vállaim. Igazából ki vagyok én, hogy megmondjam neki, mit is csináljon, de azért szeretek tanácsokat adni. Megfogadja, akkor megfogadja, ha meg nem akkor nem. Mikor megkér, hogy kísérjem el az interjúra, akkor kissé felszöknek a szemöldökeim.
- Tessék? – kérdezek vissza, mivel lehet rosszul hallottam. Ilyen kéréssel még sose volt dolgom, így váratlanul ért. Fejben már rakom össze a választ, hogy nehogy megsértsem majd a leányzót. Jó fej pasi vagyok, de azért ezt nem érzem egy túl jó ötletnek.
- A végén még azt fogják lehozni, hogy együtt vagyunk… Nem tartom ezt túl jó ötletnek. De azért szeretném megvédeni a férfi nemet… Nem mind idióta vagy félpszichopata vagy meleg. – nyögöm ki végül, majd egy bocsánatkérő mosolyt küldök felé, ami végül egy széles mosollyá alakul a komoly dilemmáját hallva. Nem értem, hogy nem talált eddig magának egy épkézláb pasit, mivel csinos, gazdag, valamit elég normálisnak is tűnik. Amikor megpillantom a rémült arcát, még jobban nevetni kezdek.
A beállások követik egymást, az elején még eléggé lightosak, de a végén azzal zárunk, hogy Charlottenak oda kell bújnia hozzám. Nekem ez nem gond, nem vált ki belőlem semmit, de ő olyan sebességgel szakad el tőlem, mintha éppen kínozták volna az előző percben. Szünet, hangzik el a varázsszó. A lány kérdésére csak biccentek egy, majd az asztal felé indulok, ahol ki van rakva pár üveg víz és kávé. Az egyik mentes vízért nyúlok, amit kinyitok és meghúzom, végül a fél liter fele le is csúszik.
- Gyorsan igyál és menj WC-re ha kell, mert a fotósunk nem sok időt szokott adni. – közlöm vele, majd kissé kigombolom ingem, mivel irtó melegem van benne, minőség ide, feltűrt ingujj oda.
- Remélem tudod, hogy ez csak a bemelegítés volt, és most jön csak a fekete leves. –  nézek rá kérdő és érdeklődő tekintettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=771434#post771434][b]Emir Mahfud - 2019.09.06. 18:29[/b][/url]

Elnevetem magam, mikor közli, hogy modell szeretne lenni. Valamiért ő tipikusan olyannak tűnik, akinek ez nem való. De végül visszafogom magam, nyelek egyet és abbahagyom, mivel sose lehet tudni, lehet komolyan gondolta.
- Ahogy érzed… reagálok neki rá, majd lehajtott fejjel mosolygok tovább. Aztán újabb meglepetés, mikor közli, hogy igazából nem is lenne gond, ha összeboronálnák velem. Egy kissé keserű mosoly jelenik meg arcomon, de ez fénysebességgel el is tűnik. Ezt utálom abban, hogy ennyi ember ismer, mindenki csak kihasználna valamilyen formában. Ha a mellettem álló tudná, hogy mennyi nővel lettem már összehozva egy-egy cikkben rövid vagy hosszabb időre, akkor valószínűleg nem szeretne ő lenni 222.. Sajnos ezt a békát le kell nyelnem és mára már egész jól kezelem is, de azért néha kellemetlen tud lenni.
- Miért hinném? – értetlenül pislogok rá, mivel nem tudom felfogni, hogy miért ad ennyire mások véleményére. – Meg egyébként is, mit foglalkozol vele? Nem teljesen mindegy, hogy másik mit hisznek. A lényeg, hogy te tudod, hogy mi a helyzet… - mosolygok rá bátorítóan, majd Charlotteot a stylist el is ragadja mellőlem, aztán mikor visszajön, mintha kicserélték volna. Menet közben én is átöltöztem, immár egy fekete öltöny feszül rajtam,  a sminkes igazít egy kicsit, ahogy a fodrász is, majd Charlotte is megérkezik immár földig érő piros ruhában.
– Majd meglátod…  Kössz! kacsintok rá, majd a fotós jelzi, hogy folytatás. Átsétálunk egy másik helyszínre, egy fal elé, melyet teljesen benőtt a borostyán, illetve egy igen mutatós lépcső is található itt. Először a lépcsőre állít fel minket, majd újabb instrukció: ismét a lány mögé kell állnom, míg elő ferdén balra néz, nekem oda kell közel hajolnom a füléhez, miközben jobb lábánál fel kell húznom a szoknyáját combig.
- Szóltam… - suttogom fülébe. - Jó illatod van… – közlöm vele, de végig komoly arccal szenvedélyes tekintettel nézek rá, amit tudom, hogy elvár a fotósunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=771451#post771451][b]Emir Mahfud - 2019.09.06. 19:25[/b][/url]

Nem vagyunk egy nevezőn vele, de pont az a jó, hogy az emberek különbözők, így nem unalmas az élet és egy-egy beszélgetés sem. Engem nem érdekel mások véleménye, őt igen. Hosszasan tudnánk erről győzködni egymást, de ez most nem az a hely és idő. Ha tudná, hogy engem már hányszor mondtak melegnek, csak mert modell vagyok és adok magamra. Huh… nem is számolom már! De ha ezeket fennakadnék, akkor már nem csinálnom ezt, pedig szeretem. Őszintén szólva magasról…. arra, hogy ki mit gondol. Biccentek egyet mikor befejezi a családjáról mesélést, és egy mosolyt is küldök felé.
Amikor beállítanak az első pózba látom Charlotte arcán, hogy nem nagyon tud most ezzel mit kezdeni. Ha jól sejtem zavarba jött, illetve a sok apró kis szőrszála is égnek áll. Egy önelégült mosoly fut végig arcomon, mivel ezt betudom a magam érdemének. Kérlelően néz rám, szeméből sugárzik, hogy szüksége lenne egy kis segítségre.
- Nézz oldalra, komoly arccal, merev tekintettel. A komoly, határozott nőt akarják látni benned. – suttogom ismét fülébe, remélve, hogy ezzel kicsit segítek neki, de nagyon merev még mindig. E fotós lő azért pár fotót, de azért nem túl kedvesen fejezi ki nemtetszését. Amíg csóró lány kapja az íveket én kissé hátrébb lépek, és megigazítom a zakómat. Miután a kioktatás megvolt újabb instrukció. Menjünk inkább a borostyán elé, álljunk egymással szembe és annyi a feladat, hogy nézzünk egymásra. Na ez Kristóf szerint könnyű, de én tudom mennyire nehéz valakire úgy nézni, hogy abba benne legyen, amit a nagyközönség elvár.
- Bejövök neked? – kérdem, de igazából tudom a választ, a libabőr elárulta. – Ha igen, akkor most könnyebb dolgod lesz. Nézz rám úgy, mintha itt és most nekem akarnál esni. Sugározzon a tekintetedből a vágy, nézz rám úgy, mintha el akarnál csábítani. Ez a fa**fej ezt akarja látni. – suttogom neki segítségképpen a következőket, miközben közel araszolok hozzá, orrunk szinte összeér. Jobbommal óvatosan megfogom a derekát és közelebb húzom magamhoz. Világoskék szemeim csak úgy rikítanak, és minden bennük van, amit most látni akar Kristóf. Remélem, hogy a segítségemnek hála Charlotte lelazul, mert ha nem, akkor sokáig itt leszünk ma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=771614#post771614][b]Emir Mahfud - 2019.09.07. 11:19[/b][/url]

Nem kicsit lepődök meg, mikor a gazdag család csöpp lánya elviharzik mellőlem, és meg sem áll a fotósig, aki elég szépen rendbe tesz. Csak nagy, meglepődött szemekkel nézek rá, közben pedig mosolygom a látottakon. Hát ilyennel se találkoztam eddig túl sűrűn. Volt már rá példa, de általában az ilyen fiatal lányok csak csendben tűrik. Hát Kristóf most rossz lóra tett! Mikor visszatipeg hozzám, széles mosollyal fogadom és elsuttogok egy „Szép volt!”-ot. A munka folytatódik, felteszem a kérdést a lánynak, akitől vicces választ kapok. Felvetek rajta kissé. Odahajolok közel a füléhez és gyengéden végigsimítok karján.
– Ha nem, akkor miért vagy tiszta libabőr? – suttogom, majd egy kissé önelégült mosollyal állok vissza az eredeti pozícióba. A leányzónak jót tett az előző balhé, mivel sokkal jobban hozza az elvárt figurát, mint előtte. Segítek neki, mondom mikor mit csináljon, hogy álljon, stb. Ügyesen megy neki és a fotózás vége felé, már úgy tűnhet, mintha ellazult volna. Az utolsó beállítás, amit kitalált Kristóf szerintem már végképp belegázol Charlotte intim szférájába, ami nekem annyira nem jön át. Tipikusan arra irányul, hogy eladjuk a kiscsajt… Hátrébb húzódok Charlottetól, majd a fotós felé fordulok. Hozzá intézem a kérdésem, miszerint nem –e érzi úgy, hogy erről esetleg a lányt is meg kellene kérdezni. Nem tudom, hogy hány éves, de eléggé fiatalnak tűnik, így nem értem, hogy miért kell tovább húzni a dolgokat. Ez eddigiek is éppen eléggé átléptek rengeteg határt, de ki vagyok én, hogy szembe szálljak bárkivel is. Pláne úgy, hogy a mellettem álló egy rossz szót se szólt értük. Kérdő tekintettel nézek a fiatal leányzóra, hogy ő mit szól ahhoz, hogy lenyomjunk itt egy szenvedélyes csókcsatát. Nekem eléggé egyértelmű, hogy arra megy ki ez az egész, hogy bebizonyítsák, nem a lányokat szereti, hanem a férfiakat, amiből később majd szaftos pletykákat lehet szülni. Az is már eléggé furcsa, hogy pont egy 28 éves férfit választottak mellé, pedig ránézésre ő nem lehet több 18 évesnél. Értem én, hogy nagykorú, de azért 10 év az 10 év…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=785753#post785753][b]Emir Mahfud - 2019.12.25. 09:36[/b][/url]

Az idei évem javát fotózások és a bemutatók töltötték ki, így kevesebb időm volt a festéssel foglalkozni, de ennek ellenére sikerült egy kiállításnyi anyagot összetennem. A fő téma idén a nők, a női test. Többen álltak nekem modellt és igen sok esetben készült akt is, ami számomra is új irány volt. Idén a legkülönlegesebb alkotásom egy terhes nőről készült fél akt, amit megrendelésre készítettem, de a kiállítás idejére visszakaptam a tulajtól. Tartok a fogadtatástól, még annak ellenére is, hogy közösségi felületeken igen nagy sikernek örvendtek. Igaz ott csak részleteket csepegtettem el, illetve a követőim ott nagyrészt fiatalok, de a kiállításra sok esetben idősebb korosztály érkezik. A galéria pont december 24-re tervezte a megnyitót, mert az nagyon ünnepi szerintük, én viszont tartok tőle, hogy emiatt kevesebben fognak megjelenni.
Most öltönyben állok a galériában kialakított „büfé” mellett és nézem a befelé hömpölygő tömeget, ami nem kisebb, mint szokott. Több ismerős arc is feltűnik, ami minden esetben egy pozitív megerősítés számomra, hogy vannak akik nem csak erre tévedtek, hanem követik is a munkásságomat. A modellkedés miatt igen nagy számban vannak jelen a fiatal korosztály tagjai, leginkább lányok, akik nem a festmények miatt vannak itt, hanem miattam. Természetesen a kötelező közös fotók és autogramok sem maradhatnak el, de ez ezzel jár. Megszoktam.  Mindenki megérkezik, majd egy kisebb nyitóbeszéd után a kiállítás megnyitja kapuit. Az emberek útnak indulnak és halk beszélgetés kezdődik köztük, ami betölti a teret. Próbálok elcsípni egy-egy mondatfoszlányt, ami hol sikerül, hol nem. Iszom egy kortyot a jól megérdemelt pezsgőből, majd széles mosollyal arcomon bevetem magam a tömegbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786092#post786092][b]Emir Mahfud - 2019.12.27. 13:04[/b][/url]

Az emberek között sétálva meg-megállok váltani velük pár szót, megkérdezni a véleményüket. Az egyik aktom előtt kisebb tömeg gyűlt össze és komoly eszmecserét folytatnak róla, majd mikor megpillantanak egyikük azonnal oda is hív. Itt kezdődik az izgalmas része, ugyanis tudom, hogy egyikőjük előszeretettel vásárolja meg az ifjú festők munkáit, így most el tudom talán adni a darabot, ha ügyes vagyok. Komoly, érzelmekkel átszőtt mesélésbe kezdek a festmény mellett állva. Bizonyos mondatrészeknél a női alak egyes részeire mutatok, ezzel téve még szemléletesebbé az előadásomat. Tekintetem folyamatosan cikázik a körülöttem állok között, de a háttérben feltűnik egy ismeretlen lány alakja, aki nem tudom, hogy mióta állhat ott, de eddig nem vettem észre. Poharát szorongatva ácsorog és figyel. Őszintén szólva az első gondolatom az volt róla, hogy furcsa, de tökéletes lenne modellnek a következő munkámhoz. Van benne valami titokzatos vonás, ami megfogja a szépérzékkel bíró embereket. Magyarázok tovább, de tekintetemet nehezen tudom nem rá irányítani, így gyorsan le is zárom a bemutató előadásomat és bocsánatot kérve a társaságtól odébb állok. Az ismeretlen lány mellé lépek, mellkasom előtt összefonom karjaimat és arra nézek amerre ő.
- Miért vagy így elbújva itt a háttérben? – kreativitásomat vesztve mindössze ennyit sikerült megszülnöm beszélgetésindító gyanánt. Nem nagyon tudom, hogy mit is szeretnék most ettől a beszélgetéstől, de muszáj megismernem őt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786099#post786099][b]Emir Mahfud - 2019.12.27. 13:50[/b][/url]

Ez a karácsony előtti, alatti és utáni időszak számomra nem szólt illetve fog szólni másról csak a partykról, kiállításokról és bulikról. Őszintén szólva élvezem, bár már kissé fárasztó majdnem minden nap menni valahova.  A szilveszteri buli pedig elég komolyan ígérkezik, így előtte pár nappal nem ártana rápihennem. De most még eljöttem erre a partyra, amit nem tudom ki rendezett, nem tudom miért, de kaptam egy meghívót és az ügynökség a lelkemre kötötte, hogy itt kell lennem. Szóval most bordó ingemben és egy fekete nadrágban állok a pult mellett. Természetesen itt is akadnak bőven ismerősök, mivel az estek túlnyomó többségében nem tudok úgy elmenni sehova, hogy legalább egy valakit ne legyen az ismerősöm. Mivel afterről beszélünk, így már nem kell görcsösen ragaszkodni a kiöltözéshez, így ingem ujjának gombjait lassan kezdem szétnyitni, majd gondos mozdulatokkal felhajtogatni. Annak ellenére, hogy ez már nem a puccosabb része a történetnek én nem fogok átváltani a laza stílusra, mint ahogy sokan tették már a tömegben. Az nem én lennék… Intek a pultosnak, hogy jöjjön közelebb, majd egy pohár alkoholmentes pezsgőt kérek tőle. Furcsán pislog rám, majd nagy elnézések közepette közli, hogy van, de nincs behűtve. Egy sóhaj tör fel belőlem, de az évek alatt hozzászoktam, hogy az ilyen bulik esetében nem készülne fel az alkoholt nem fogyasztó vendégekre. Márpedig én két okból se fogok ma inni: egyrészt az allergiám még mindig köszöni szépen jól van, másrészt pedig autóval jöttem és azzal is szeretnék távozni. Jelzem a pultosnak, hogy nem gond csak hozza, majd a következőt a szervező állja és akkor jók leszünk. Hamarosan landol is a pohár pezsgő előttem, amibe jóízűen belekortyolok és meredek tovább a táncoló tömegre. Természetesen most is, mint mindig kiszúrom a tömegben azokat a nőket, akik valami miatt kilógnak a sorból. A mostani illető nem csak öltözékében, de teljes megjelenésében figyelemfelkeltő. Egy ideg csak figyelem ahogy a tömegben mozog a zene ritmusára, végül arra az elhatározásra jutok, hogy jó lenne közelebbről megismerni. Egyszerűen sose bírok a véremmel… ez van. Intek a pincérnek és küldetek egy italt a még ismeretlen nőnek, aztán várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786319#post786319][b]Emir Mahfud - 2019.12.28. 15:45[/b][/url]

Arcomon mosoly ül miközben hallgatom a lányt. Felüdülés számomra mikor olyan emberrel sodor össze az élet, akinek van bármi lövése a festészetről, még akkor is, ha ő maga esetleg nem műveli azt. A lány mondandója alatt végig aprókat bólintok, ezzel jelezve, hogy teljes mértékben igaza van, egyetértek vele.
- Nem tudom, hogy ezt ki mondta neked, de teljes mértékben igaza van. Sok esetben, ha a festmény közelről esetleg csak sok apró foltnak, pöttynek tűnik, de távolról megnézed, akkor ki fog rajzolódni valami, valami teljesen felismerhető. Igaz, én csak ritkán használok ilyesféle technikát, de más ismerőseim munkáinál ez sokszor észrevehető. – sajnos ha festészetről van szó, akkor valami miatt dőlnek belőlem a szavak. Ez a szenvedélyem…
- Kérdésedre egyébként a válasz az, hogy kb. 8 éve. – felpillantok a plafonra és arcomon látszik, hogy töröm a fejem. – Igen, nagyjából 20 évesen kezdtem. Nagy hatással volt rám egy Caravaggio alkotás, és csak úgy hobbi szintjén kezdtem le pingálgatni. Mondjuk ha ismered az ő munkáit, akkor láthatod, hogy erőteljesen rányomta a bélyegét az én alkotásaimra is. – utolsó mondatomnál a festmények irányába mutatok, majd teljes testtel a lány felé fordulok.
- Na és neked mi a véleményed? Csak őszintén. – bal kezem nadrágom zsebébe süllyesztem kissé, majd oldalra biccentett fejjel figyelek rá. Azonban még mielőtt belekezdhetne a válaszába a galéria egyik dolgozója lép oda hozzám, majd a fülembe súg. Biccentek neki egyet, majd akarva akaratlanul egy széles mosoly kúszik arcomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786326#post786326][b]Emir Mahfud - 2019.12.28. 16:13[/b][/url]

Nos a délutáni programunk eléggé rövidre sikerült, ami valószínűleg Liának tudható be. Igazság szerint tökre megértem Myrat, hogy nem szeretett volna tovább ott maradni, így mikor feldobta a távozást, én azonnal bele is mentem. Miután a koritkat leadtuk és újra biztos talajon álltuk elsétáltunk a kocsimig, majd meg sem álltunk Budapestig, azon belül pedig a lakásomig. Mivel már nem először jár nálam Myra, így elég otthonosan közlekedik, mindenről tudja, hogy mi merre található.
- Kérsz valamit inni? – kérdem, miközben a kulcsaimat felakasztom a helyükre és a kabátomtól is megszabadulok. Az előszobában még leveszem a cipőmet, majd a konyha felé araszolok. A szekrényből kiveszem a megfelelő számú poharat – ennek függvénye, hogy Myra kért-e – majd töltök a szobahőmérsékletű Nesteaből. Nagyjából egy húzásra meg is iszom, majd a nappaliba lehuppanok a kanapéra.
– Na Myracska, mit szeretnél csinálni a nap további részében? Rendeljünk valami kaját, nézzünk filmet? Esetleg valami más? – kérdem, miközben zsebemből próbálom kivenni a mobilomat, amit ezután az asztalra helyezek. - Esetleg ebben a sorrendben? - mosolygok rá a lányra, majd egy gombnyomással teszek be egy kis zenét. Nem szeretem a csendet, kivéve mikor festek. Akkor mondjuk még a víz csepegését is lehet hallani, ha nem zárom el véletlenül teljesen a csapot. Akkor arra van szükségem. Az egyik szoba a műhelyem, ott kb. nincs egy szabad felület se, ahol ne lenne vagy egy kép a falnak támasztva, vagy valamilyen eszköz. Igaz az egész lakásban mindenhol megtalálhatóak annak nyomai, hogy festek. Azonban azt nem lehet elmondani róla, hogy kuplerájos lenne. Mindig makulátlanul tiszta és rendezett, ami miatt sok esetben megkaptam már egy bizonyos nem túl kedves jelzőt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786701#post786701][b]Emir Mahfud - 2019.12.29. 17:26[/b][/url]

Nem kell sokat várnom és Myra is megérkezik a kanapéra hozzám. Mikor hozzám bújik akkor egyik karommal átkarolom őt, így húzva magamhoz. Arcomra mosoly szökik, mikor megérzem az apró puszikat, melyek szépen elvándorolnak ajkamig. Gyengéden csókolom meg a lány, kicsit el is nyújtom a pillanatot, mert miért ne. Van egy olyan énem, aki szereti ezeket a perceket kiélvezni, megélni és olykor gerjeszteni. Emellett semmi jónak nem vagyok elrontja! Mikor a leghizlalóbb ennivalót kéri vacsorára, felnevetek.
- Akkor te leszel felül… –kacsintok rá, mosolyom pedig továbbra is ott virít arcomon. - Mit szólnál akkor hamburgerhez? kérdem, majd szabad kezemmel a telefonom kezdem nyomkodni. Szélsebesen nyitom meg a Netpincér applikációt, majd keresgélésbe fogok, de közben figyelek Myrara is.
- Tetszett? Részemről folytathatjuk… nekem az egyik kedvencem. Na és hamarosan jön az újabb rész! – szemem csillog, akár egy kisfiúé, mivel a jegyek már meg is vannak a premier előtti vetítésre, természetesen a VIP terembe. Myra kibontakozik ölelésemből, majd arrébb áll. Szemem sarkából látom, hogy kisebb táncolásba kezd, amire felpillantok a telefonról.
- Nem. De ezen könnyen és gyorsan tudunk segíteni. – közlöm vele és rendesen felülök, majd mikor a lány közelebb ér egy gyors mozdulattal húzom oda ölembe. - Mosolyogj! – és már kattan is a telefonom, amit ezután a kanapéra dobok. Mivel Myra nem egy túl nehéz leányzó, így könnyen pakolgatom, ahogy éppen kedvem szottyan, most pedig úgy szottyant, hogy velem szembe kerüljön az ölembe. Haját hátradobom, majd apró csókokkal kezdem bombázni nyakát.
- Mi lenne ha a vacsi előtt mozognánk le a kalóriákat, hogy legyen mit pótolni? –duruzsolom fülébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=789687#post789687][b]Emir Mahfud - 2020.01.18. 14:34[/b][/url]

Mikor megtudom, hogy Myra mit is szeretne enni, már lapozom is az applikációt, hogy megtaláljam a megfelelő helyet. Múltkor rendeltem valahonnan, és nagyon jó volt a hamburgerük. Ebből kiindulva gondolom azt, hogy a sültkrumpli is csak jó lehet. Közben el-elkaladozok, mivel zajlanak az események és a beszélgetés is. Mikor Myra közli, hogy az új részt is nézzük meg, elmosolyodom.
- Drága, azt még csak a mozikban vetítik. Maximum ott tudjuk megnézni… Még letölteni sem tudom egyelőre jó minőségben. Mozis kamerás változatban pedig nem vagyok hajlandó nézni. Semmit! – fejtem ki neki a kelletnél talán kissé hosszabban a helyzetet. Vállalom, hogy én is rendszeresen töltök le filmeket innen onnan, de mindig megvárom, hogy jó minőségben legyen fenn. Rosszul vagyok attól, mikor valaki a moziban felvett kamerás, recsegős, homályos, belesétálós verziót nézni, mert nem bír várni még pár hetet. Nekik üzenem, hogy akkor irány a mozi!
Az események felpörögnek kicsit, mikor Myra az ölembe ül. Általában nem kell sok idő ahhoz, hogy érezhetően készen álljak a folytatáshoz, mint ahogy most sem. Mikor megcsókol kissé erősebben húzom magamhoz és csókolok vissza. Közben lassan vetkőztetni kezem az ölemben ülő leányzót, ám a pillanatot megtöri a mobiltelefon. Myra fénysebességgel nyomja ki a hívást, de ekkor már látom, amit nem szerettem volna. A vetkőztetős mozdulatsor abbamarad, majd karjaimmal a hátam mögött támaszkodom meg. Oldalra biccentett fejjel és kissé kérdő tekintettel nézek a lányra.
- Hát ő? - csak ennyit kérdezek, mivel ennél többre nincs is szükség. Természetesen nem fogok semmi cirkuszt csinálni e miatt, de ha megtudom, hogy mással is ugyan így eljátszadozik, akkor a velem való szórakozását bukta. Remélem ezzel ő is tisztában van. Haragudni nem fogok rá, mivel nincs miért. Sose voltunk együtt, csak néha néha dugtunk egyet. Ennek ellenére továbbra is elvárom, hogy más ne kefélgesse őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=805723#post805723][b]Emir Mahfud - 2020.04.16. 14:37[/b][/url]

Több opció közül is választhattam volna, hogy miként hívjam fel magamra a figyelmet. Nem szeretek ajtóstul rontani a házba, így egy odamenetel még rosszul is elsülhet. Egyrészt mert lehet van kísérője, aki nem értékelni, ha más is érdeklődne a partnere iránt. Másrészt lehet a leányzónak nem jönne be túlságosan a dolog. Szóval így a legegyszerűbb egy közvetítőt keresni. Aztán az eddigi tapasztalatok azt igazolják, ha a másik félnek is felkeltem az érdeklődését, hamar oda fog jönni hozzám. Ez most sincsen másképp. Az ital landol a kiszemeltnél, majd a szokásos ki küldte dolog, végül elindul felém.  Kissé elfordítom és lehajtom fejem, majd egy széles és önelégült mosoly jelenik meg arcomon. Az önelégültség tova is suhan, s mikor oda ér mellém komoly arckifejezéssel nézem végig a mozdulatsort. Minél kevésbé feltűnően próbálom meg megszemlélni tetőtől talpig.
Egészségedre! – emelem meg a kezemben lévő poharat, majd kortyolok egyet az alkoholmentes italból. - Nagyon kilógsz a tömegből kedves… – nem fejezem be a mondatot hanem várom, hogy ő tegye meg, ezáltal elárulva a nevét. Az olyan semmilyen lenne, ha csak rákérdeznék, vagy éppen én mutatkoznék be elsőként. Megvárom a választ, majd csak utána szólalok meg újra.
- Az öltözeted, a mozgásod… igazából úgy az egész lényed. – Nem árulok zsákbamacskát, ebből simán le tudja szűrni, hogy nagyon is megpiszkálta a fantáziám. Ha pedig okos kislány, akkor sejtheti, hogy vannak még vele terveim a ma este folyamán.