[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=764816#post764816][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.07.24. 14:26[/b][/url]

Az ember azt hinné, hogy a munkatársai képességeit nem haladja meg, hogy beszívnak egy nagy levegőt, elmondanak három sort, illetve ha még maradt ben levegő, kifújják. A mellékelt ábra szerint ez mégis kurvára megterhelő egyesek számára, így vagy ötször próbáljuk el a jelenetet, mielőtt bármi történhetne. Itt normális darabokban lépek fel, olyan best of both worlds stílusúakban, most épp a Virágot Algernonnak van terítéken, de egyszerűen nem tudok túllépni a dolgon, hogy a nő nem tud két sort elmondani hihetően.
Másfél óra kínszenvedés után utunkra engednek minket, lenyalom magamról a másik darab próbasminkjét, majd megszabadulok az ingtől is és átvedlek a fekete pólóba, amit a padra készítettem. Jó ez így.
Összerakom a cuccaimat a táskámba, majd az oldalamra vágom, miközben kifelé igyekszem a helyről. Micsoda kár lenne, ha valaki rágyújtaná a próbatermet az ott lebzselőkre...
Inkább megszaporázom a lépteimet, haladok kifelé nagy lelkesen, még a napszemüvegemet is felteszem, hogy odakint ne szenvedjek látáskárosulást. Egész jó az idő, megdögleni éppen nem kell, de kicsi híja van. Aztán meglátlak. Nem gondoltam, hogy pont ma, pont veled fogok összefutni, kicsit érzem is, ahogy felgyorsul a pulzusom. Ki gondolta volna, hogy erre jársz? Egy pillanatra meg is torpanok, a kezem a táskám szíjára kulcsolom, miközben a másik kezemmel intek, az arcomon laza félmosoly. Más kérdés, hogy szívem szerint futnék egy kört. Nem teszem. Az furcsa lenne.
- Hát te mit csinálsz itt? Újabb jóslattal jöttél? Bukás a következő darab? - teszem fel a kérdést, a tekintetem az arcodon tartva, téve pár lépést közelebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=771286#post771286][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.09.05. 22:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=776730#post776730][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.10.03. 21:37[/b][/url]

Édes vagy a magad arrogáns módján. Néha csak szeretném letépni az arcomat tőled, de attól még nagyon is kedvellek. Jobban, mint terveztem, reméltem is, hogy mostanság újra láthatlak, de nem gondoltam volna, hogy pont itt foglak. Komolyan nem számítottam rá, hogy itt fogsz felbukkanni.
- Talán - felelem neked kis mosollyal, miközben az arcodat figyelem hatalmas szemekkel.
A közelben álló csávó rád néz és szeretném, ha most azonnal meghalna. Nem azért, mert úgy teszi, vagy méregetne, egész egyszerűen a puszta ténytől, hogy rád mer nézni felmegy a pulzusom. Ez elég kiakasztó, nagyon rég óta nem éreztem már így senkivel, nem is hozza ki belőlem a legjobbat, nem vagyok büszke rád ezért.
- Így is mondhatjuk - bólintok egyet feléd, mert könnyebben átlátod a dolgot, mint mondjuk az igazgatóság bármelyike. Ez pedig szomorú kéne legyen, de ugyanott meg lenyűgöző is.
- Igen, persze - bólogatok kicsit, miközben a kezed után nyúlok, akár akarod, akár nem, a kezem az végigcsúszik a csuklódon, majd a kezedre fogok. Jól esik érezni a bőrödet. Találkoznom kellett veled és jóval könnyebben megkönnyíted a dolgomat, nem nekem kellett utánad menni, magadtól jöttél ide. - VéLeTlENeK. Akarsz inni egy kávét? Vagy teát? Tudod, hogy nem ezen van a  hangsúly.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=781519#post781519][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.11.23. 13:36[/b][/url]

Nem csak neked nem vonzó a színház, nekem sem. Vannak annyira modern rendezők, színházak, hogy még csak a szövegkönyvet sem kérem el, nem megyek el a válogatóra, mert nem érzem indokoltnak, tudom, hogy nem fogunk tudni együtt dolgozni. Persze, ezzel nem foglak untatni, csak szórakozott mosollyal vágom zsebre a kezeim, figyelve a gyönyörű arcodat. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire rikító a szemed színe. Lehet, hogy nem azzal voltam elfoglalva.
- Ne haragudj, nem akartam elvenni a kedved tőle - harapom be az ajkam, pár pillanatig a cipőmre bámulva, majd huncut mosollyal az ajkaim szélén nézek fel vissza rád. Érzem, hogy talán átléptem egy határt, olyat amit nem kellett volna. A tenyered a nyakamra csúszik, mire apró sóhajjal rezzenek össze, túl sok az emléktöltet abban az érintésben, a szervezetem amúgy is mindig ki van faszulva a próbák után.
Az ujjaid az államra kulcsolódnak és közelebb húzol, ami ellen nem tiltakozom, csak az ajkaim a tiédre préselem, akaratosan, követelőzőn, miközben a kezem a derekadra csúszik.
- Szerencsédre én igen - csúszik le a kezem a csuklódról, majd az ujjaim a tieid közé fűzöm, el is indulva, akár akarsz, akár nem. Ez most nem kívánságműsor. - Hát ez nem hangzik jól. Mikor is lesz az?
Be is fordulunk a sarkon, mert nem szeretem a túl mainstream dolgokat, ez így van a kávézóval is, nem csak a darabokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786261#post786261][b]Ulreich Henrik Márk - 2019.12.28. 01:34[/b][/url]

Furcsa vagy. Kifordítod a világomat a sarkaiból, akár hagytam volna, akár nem, nem kérdeztél, csak megtetted. Azt akartad, hogy figyeljek rád, de nem is tudok másra és ez egyre több embernek nyilvánvaló a környezetemben. Még akkor is, ha én ezt egy szóval sem tettem egyértelművé, senki - még András -, előtt sem.
- De, valahogy úgy - bólintok pár nagyobbat, az arcodat figyelve, teljesen hajlítod a teremet, nem tudok másra koncentrálni, pedig érdekelnek a zajok, a kolléga, aki az ajtón kilépve köszön, de még csak azt sem tudom, hogy női vagy hímnemű egyedhez tartozott a hang.
Tudom, hogy viccelődsz velem, de hagyom, nem akadok ki vagy veszem magamra a dolgot, csak úszom az árral és bárgyú mosoly árnyékával az ajkamon hagyom, hogy sodorjanak az események.
- Bármikor, csak szólj, ha mentésre szorulsz, ez a szakterületem - nevetek fel jókedvűen, tetszik, hogy a segítségemre szorulsz és nem mindenben vagy az a nagyon önálló és mindent tudok nő. Még ha valahol imponál is a dolog. - Talán legközelebb? Majd megint rákérdezek.
A kezed fogva kalauzollak a kedvenc helyem felé, ahol finom pörkölésű a kávé, a színházasok pedig kedvezményt kapnak. Nem sok ott az ember, mert nem tévednek be csak úgy, de ha tudod, mit keresel, nem lehet eltéveszteni.
- És mi is a terved mára? Nem sietsz sehová, igaz? - Még az ajtót is kitárom neked, szélesre, hogy beinvitáljalak a kávéházba, ahonnét kellemesen illatos levegő száll kifelé.