[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749218#post749218][b]Kárpáti Damian - 2019.02.08. 14:58[/b][/url]

Are you ready, hey, are you ready for this? Are you hanging on the edge of your seat?

Minden milyen fényes. Szia, néni! Na, mi van, miért kell így nézni rám? Nem csináltam semmit. Csak megyek a dolgomra, mint mindenki. Már énekelni sem szabad?
Átugrok egy férfit, aki épp lehajolt valamiért - és nem estem el! Nevetve nézek hátra a vállam fölött, a férfi nem is tudta, mi történik, csak néz, mint egy borjú. MÚ!
Először jöttem ide, azt mondták, van itt élet, meg biztosan találok valami magamnak való helyet. Nem értettem, mégis az milyen, de tényleg szükségem volt erre-arra, úgyhogy csak eljöttem. Budanekeresd. Ezek a mágusok és a neveik. Nekeresd. Akkor hogy találjam meg, ha nem keresem?
Kacagás közben prüszkölni kezdek, vért nyelek, s abbahagyom a nevetést. Vérzek. Az orromhoz emelem a kezem, de már mindegy, folyik ki onnan sebesen, le a számon, államon, rá a felsőmre. Látod, miért hordok feketét? Deadpool hülyeséget beszélt, amikor azt mondta, a piros ruhában nem látszik a vér. Mindenen látszik. Csak a feketén nem. Pulcsim ujját odanyomom az orromhoz, amíg előkotrok egy zsebkendőt.
- Néni! Néni? Van egy… mi a f- - A néni ijedten tovább sietett. Köcsög. Mindegy, van nekem itt valahol. A nagyi mindig felpakol. Meg is van! A fél csomagot kicibálom és odanyomom, hogy felfogja a vérzést. Mit is kell ezután csinálni? Ja igen, leülni és hátradönteni a fejet. Még volt valami… Rég nem vertek el, látszik. Lecsúszok a fal mentén, lehuppanok bénán a nedves aszfaltra. Mi ez itt? Valami intézmény lehet, nagyon fancy. A nevetésem fulladozó köhögésbe csap át s a számon jön ki, ami az orromon visszament.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763104#post763104][b]Kárpáti Damian - 2019.07.04. 15:34[/b][/url]

Mi van az olajban sült ételekkel, hogy rögtön bekapcsolnak egy ösztönös reakciót az agyban, s hiába tudod, hogy az mennyire szar neked, hogy koleszterol és szívroham, úgyis kell az a génmódosított csirkecomb és földet soha nem látott sültkrumpli? Lehet ez inkább valami generációs frász, vagy generációs és kulturális, mert aztán a Nagyit nem tudnám meghódítani vele, ő csak az általa kipotyolt, kéttenyérnyi bécsi szeletre esküszik, minden más az ördög műve és biztosan rákot okoz (ebben mondjuk lehet valami igaza).
(a bécsi szelete meg tényleg isteni, s ő sem fukarkodik az olajjal, a csirke, ha még élne, mellúszást mutathatna be a fritőzben)

Kivénült, tán valaha fekete kockás linóleum, késsel vágható füst és hosszú évek olajszaga. Imádom.
Ide-oda lötyögök a tálcámmal, tele van a hely - vagyis az a három asztal, ami megtölti a tíz négyzetméteres kajáldát -, de szerencsém van, az egyik épp most ürül, úgyhogy gyorsan odaslattyogok s topogva várom, hogy elhordják magukat. A tálcájukat persze itt hagyták. Parasztok. Rondán nézek utánuk, nem mintha meghatódnának ettől, aztán inkább arrébb tolom a maradékjaikat s lezuttyanok.
Öt perc múlva már előttem van a laptopom, fülhallgató fülben, a fejem meg tele kajával. Ezért élünk, nem? Valamiben meg kell halni, akkor pedig akár szívroham is lehet, de legalább eszek előtte egy jót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763328#post763328][b]Kárpáti Damian - 2019.07.07. 12:24[/b][/url]

Felpillantok a laptopomból, a szám tele sültkrumplival, amit egy pillanatig elfelejtek rágni is. Elpillantok a lány mellett a többi asztal irányába, de még mindig mind foglalt. Csak nem küldhetem el, hogy egyen állva. Ugye? Nem, nem tehetem, biztos ez a helyes válasz.
Bólintok egy alig kivehetőt s újra visszatérek a kódolás-rágás kettőséhez. De már nem tudok annyira visszamerülni a munkába. Pakolgat a lány mellettem, előszed valami füzetet, elfoglalva az asztal maradék részét teljesen. Épp csak a szemem sarkából lesem, egy csipetnyi abbahagyod végre?-aurával megspékelve. Egyen, írjon, mindegy, csak tegyen úgy, mintha itt se lenne. Megakad a szemem a füzetén, azon a pár soron, amit kitudok venni ebből a szögből. Bináris. Vagy csak nagyon szeret nullákat és egyeseket írni, s igazából tök véletlenül írt ki értelmes szavakat. Vagy bináris.
Fordítani próbál, azt hiszem. Binárisban? Minek az neki? Bébi hacker nagyobb babérokra akar törni? Vagy csak ilyesmivel szórakoztatja magát? Á tudom. Szerelmes levelet akar írni kódban. Mi van, nem szoktak binárisban szerelmes leveleket írni? Hm? Azt hiszed? Lehet, hogy magam is próbálkoztam vele, nem mintha valaha elküldtem volna ilyesmit, dehogy, meg amúgyis... csak lehet.
Eszek még egy falatot, újra a képernyőmre nézek, de érzem a csajból felém áradó koncentrációt és erőlködést. Nem így kell ezt, nem tudja? Fordítva könnyebb, ha keres valamit binárisban és azt asciiba és azt a latin abácébe. Egyébként csak fölös fejfájást okoz magának egy kezdő.
Türelmetlen szusszanással leírok egy sor nullást és egyest egy üres oldalra a laptopon, aztán szó nélkül a lány felé fordítom. Egy rövid szó és egy írásjel, de noobieknak ez is órákba telhet. Ha bénák. Ha jók, legfeljebb pár perc és kiköbözik a jelentését.
- Könnyebb ebből az irányból tanulni - teszem hozzá motyogva, s szürcsölök egyet a kólámból zavartan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763459#post763459][b]Kárpáti Damian - 2019.07.09. 19:35[/b][/url]

Nézem a csajt a laptopom pereme fölött, ő meg először csak értetlenül bámul, aztán lassan kapcsol s fordítani kezd. Figyelem a technikáját, ami fejjel lefelé is jól követhető, hála a rendszer letisztult egyszerűségének. Szórakozottan tolom befele közben a sültkrumplikat, a hús már elfogyott.
A papírra írt válaszát olvasom egy pár pillanatig, átkonvertálom, aztán csak felvont szemöldökkel ránézek. A szót ki tudta olvasni, de nem értette a jelentését? Egy közös témánk van jelenleg, már ha az evést nem számítjuk, vajon mire érthettem akkor? Megforgatom a szemeim, visszafordítom a laptopot, s az ajkamat beharapva írni kezdek. A bemutatkozására bólintok egyet, de nem mondok semmit, azt is inkább odaírom.
Miért tanulsz binárist?
Damian
Ez már jóval hosszabb, egy kis időbe telik nekem is végigpötyögni az egyesek és nullások sorát, majd még egyszer átnézem, mielőtt felé fordítanám a képernyőt.
Sokkal könnyebb ez a fajta beszélgetés, mégha időbe telik is. Mintha ent-nyelven társalognánk, ráérősen, úgy, hogy más nem értheti.
Hangos kóla-szürcsölgetésbe kezdek, amíg várom a választ, szétfolyva a széken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=763684#post763684][b]Kárpáti Damian - 2019.07.12. 14:24[/b][/url]

Erről a helyről azt kell tudni, hogy Budapesten van. Na, erre nem számítottál, ugye?
Vagyis no-majek teszik ki a klientúra nagy részét. Persze, rólam se mondaná meg senki, hogy varázsló vagyok, hála a titok-törvényeknek, nem is nagyon viselkedhetnék úgy, hogy egyértelmű legyen. De azért néha vannak megérzéseim, hogyha valaki mágikus képességekkel rendelkezik. Az amerikai és a magyar mágusok is eltérőek, de még mindig közelebb állnak egymáshoz, mint varázstalan társaikhoz, akikkel amúgy egy országban (próbálnak) létezni.
Úgy sejtem - de tévedhetek -, hogy a lány sem no-maj. Közel van az átjáró Budanekeresdre, előfordulhat, meg jó és olcsó a kaja. Ezért a kérdésem abszolút releváns.
Ha boszorkány, akkor mit kezd a binárissal?
Csak nem dezertálni akar? Áttérni a sötét oldalra?
Vannak azért ennek egyszerűbb módjai is. Programozni meg lehet tanulni enélkül is. Bináris szövegkódolással messzire nem fog menni, ha mást nem tud. Ez csak kuriózum.
Előveszi a telefonját, aminek a hátoldalán lévő címer bebizonyítja, hogy nem tévedtem. De mekkora irónia, hogy egy mágus iskola címere van egy mobilon? Háh. Vicces. Felhorkantással jelzem, hogy felismertem ám.
Dezertálsz?
Vésem fel szépen úgy a szövegszerkesztőbe, ahogy eddig is kommunikáltunk. Nekem ez így tökéletes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=774412#post774412][b]Kárpáti Damian - 2019.09.22. 14:16[/b][/url]

A reakciójából ítélve ő nem jött rá, hogy varázsló vagyok. Nem lehet ezért hibáztatni. Egy mugli ruhákat hordó, laptop előtt ücsörgő geek gyerek vagyok. Amíg nem kezdem lengetni a pálcámat vagy nem használom az elektromágiámat - ami néha még mindig előfordul, hogy elszabadul akaratom ellenére -, addig tényleg semmi jelét nem mutatom. Ezt tette velem a mugli társadalom. Meg a családom és a mugli munkahelyem is.
Amíg bepötyögi az újabb szöveget, addig felállok újabb kólát hozni. Kezdek hozzászokni az itteni változat ízéhez, bár azért néha még visszasírom azt a sziruposan édes amerikai-változatot. Itt sokkal több időbe és pénzbe fog kerülni tönkrevágni a fogaimat vele. Szomorú.
Közelebb hajolok a telefonjához, aztán gyors válaszírásba kezdek.

Már dezertáltam, most integrálódok vissza.
IT?
Nem akarom, hogy megossza velem a terveit, igazán nem érdekelnek a részletek, de ha egy másik helyi mágus akar programozásba kezdeni, akkor az azért eléggé vicces. Teljesen átérzem. Engem is csak a szükség hozott vissza, nem egy boldog jövő potenciálja. Olyan tévképzeteim nincsenek, sem itt, sem ott.