29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🌴
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Zippzhar Márk Stefan hozzászólásai (24 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2019. december 31. 19:05 | Link

Karola
ez itten egy folytatás

- Persze. Akkor biztos a pult alatt kötünk ki... - felelem fejcsóválva, a szemem fogatva, bár sejtem, hogy akkor kevésbé érezném magam rosszul. Vagyis a gyomrom biztos kavarogna, ahogy az övé is de az egy másik fajta rosszullét lenne, ami lehet jobb, de nem szeretném kipróbálni továbbra sem. - Na meg akkor nem tudnánk elmenni innen - fűzöm hozzá, csak úgy mellékesen, mert hát itt nem maradhatunk.
- Haza - mondom szűkszavúan, bár nem biztos, hogy ez jó neki, de jelenleg ez a legjobb ötletem, így nem marad más választás. Másról kezd csacsogni, a kedve mintha megint jó lenne. Pedig én azt hittem a hányásnak hála, valamennyire kijózanodik, de nem. Kellemetlen. Ahogy a kérdése is.
- Nem látlak minden nap. - Igyekszem közömbösnek mutatkozni. Azt mégsem mondhatom, hogy nekem édes mindegy mi van rajtad, mert valamiért mindig az jut eszembe, hogy mi van a ruha alatt. Az biztos nem tetszene neki. Nekem sem tetszik, és komoly erőfeszítésbe is kerül az első néhány percben, hogy ne villanjon be az emlék. Szóval kitérek a pontos válasz alól és a hoppanálásra koncentrálok, mert ha most még el is rontanám és valamelyik amputoportálna az nagyon nagy baj lenne.
- Jól vagy? Meg van mindened? - kérdezem ahogy megérkezünk és egy pillanatra csak a vállait fogva ellépek, hogy megnézzem meg van-e minden végtagja, nem vérzik-e vagy hasonló, s ha ő is megerősíti, hogy nincs rosszabbul, mint amennyire a részegség teszi, akkor megindulhatunk a házunk felé.
- Csak három ház. Gyere! - azzal átkarolom újra és már megyünk is. - Próbálj meg csendben lenni, amíg felérünk. Azt mondtam, hogy a kastélyban maradok éjszakára, de bajban lennénk, ha így állítanánk be oda... Szóval reggelig a szobámban maradunk, aztán ha jobban vagy visszamegyünk. - Vázolom fel a tervem, majd kinyitom a kertkaput és az ajtót is.
- Ssss! Fel kell mennünk a lépcsőn - súgom és a lépcső felé mutatok, s remélem nem akadékoskodik, mert arra tényleg nincs időm. Aztán kapcsolok, hogy talán mégis jobb, ha előbb csendbe vonom magunkat. Így a pálcámmal kiszórok egy hangszigetelő bűbájt magunk köré, aztán megyek vele tovább, fel a szobámba.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 1. 17:04 | Link

Karola

A hoppanálás jól sikerül. Egyben érkezünk meg. Igaz Karola gyomrát kicsit felkavarja, kicsit odébb is lépek, így elég hülyén nézhetünk ki, ahogy fogom a vállait, de közben próbálok a lehető legtávolabb állni tőle. Szerencsére (vagy nem?) már nem jön ki semmi sem belőle, így nem leszek koszosabb és járdát sem kell takarítani. Így amint túl van a gyomor kavarodáson, indulhatunk is a házunk felé.
- Szerintem nem akarod, hogy az egész torony tudja berúgtál - válaszolom arra, hogy ő a toronyban lakik, és csak vezetem tovább a házunk majd a szobám felé. Szerencsére egészen csendben mozog, a kis kuncogását meg felfogja a bűbáj, amit magunk köré vontam.
- Rettentően - mármint izgi. Főleg az lesz izgi, ha a szüleim mondjuk random felébrednek és elkapnak minket. De szerencsére ilyesmi nem történik, és egyben érünk fel a szobámba.
Becsukom magunk mögött az ajtót és megkönnyebbülten sóhajtok fel. Gondolatban tervezem, hogy mit hogyan intézek reggelig, de félbeszakítja a gondolatmenetem.
- Nem szo... - kásom. Mondanám, de Karola teljesen kifordulva önmagából, kezeit az arcomra teszi, és mire felfognám mire készül, már túl is vagyunk rajta. Puha ajkai az ajkamhoz érnek, épp csak egy pillanat az egész mégis annyi minden fut át a fejemen közben. A szívem is kihagy egy dobbanást csak hogy utána sokkal erősebben kezdjen kalapálni. Pislogok párat, minden valószínűséggel a számat is eltátom, de nem jön ki rajta hang. Jó pár másodpercbe telik, mire összeszedem magam. - Öhm... nem... nem ezért hoztalak ide - motyogom, bár az is lehet már nem figyel rám, hiszen a könyvekkel van elfoglalva. Megrázom a fejem, és a ruhás szekrényemhez lépek, kiveszek két tiszta pólót meg két tiszta melegítő nadrágot, az egyiket ilyen szettet Karolának nyújtom.
- Tessék, tiszta ruhák... Valószínűleg kicsit nagy lesz, de jobb, mint a semmi. - Ha nem akarná elvenni az ágyra dobom őket, majd a saját szettemmel megindulok az ajtó felé. - Én a fürdőben öltözök át, öt perc múlva visszajövök. Ha lehet addigra legyél kész - kérem, mert hát semmi kedvem megint úgy rányitni, hogy meztelen. Ha pedig ezzel megvagyok, kilépek az ajtón. Kívülről rámondok egy egyszerű bűbájt, csakhogy ne tudjon elkószálni... Elég rossz lenne, ha a szüleim vagy Maris szobájában kötne ki. Bár Marisnak még ki tudnám magyarázni...  Szóval a fürdőbe megyek és ledobálom magamról a koszos ruhákat, és a lehető leggyorsabban zuhanyozok le és mosok fogat, majd bújok bele a tiszta ruhákba. S mielőtt még visszamennék a szobába, keresek egy tiszta fogkefét, és azzal meg egy pohárral és fogkrémmel együtt megyek vissza a szobámba. A bűbájt csendben oldom fel és csukott szemmel lépek be - biztos, ami biztos.
- Fel vagy már öltözve? - teszem fel a kérdést a térnek a szobámban, mert fogalmam sincs Karola merre van, és mit csinál. De remélem ruhában teszi, amit.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 1. 21:12 | Link

Karola


- Nem akarom tudni, hogy mit szólna -
válaszolom a házvezetős megjegyzésre, mert bár biztos vagyok benne, hogy az új HVnk is nagyon kedves, azért jobb nem tesztelni a határait, főleg nem karácsonykor. Biztos van neki is családja, meg más dolga ilyenkor.
A tervem többi része, hogy eljussunk a szobámig szinte túl egyszerűen és mesébe illően történik, így talán nem is kéne meglepődnöm, hogy a szobámba érve váratlan események hada követi egymást. Először az az apró csók, ami... hát mondjuk, hogy felkavar. Aztán a táncos megjegyzése.
- Táncolhatunk, de hadd öltözzek át, ha elfelejtetted volna hányás van az ingemen - mondom, de ő már lejti is a táncát. Kicsit esetlen és botladozik, de tulajdonképpen édes. Tiszta ruhákat keresek közben, de a ruhás szekrény ajtaján lévő tükörnek hála így is látom Karola mozdulatait. Így azt is amikor a ruháját feljebb húzza. Nyelek egy nagyot. Igen csak egy pici volt, de ez a gesztus. Miért csinálod ezt velem te lány? Aztán fordul és már könyveket nézeget. Jó. ez jobb. Nézzél csak könyveket és ne ficánkolj.
- Hogy-hogy, minek? - kérdezem, de felemlegeti, hogy láttam már - Hát ha meztelenül akarsz aludni nekem az is oké. Mármint nem oké! Legutóbb sem voltál elragadtatva, hogy úgy láttalak, szóval ne csinálj úgy, mintha nem zavarna! - Totál vörös leszek. Fogalmam sincs, miért mondtam először amit, de remélem, hogy eléggé be van még csípve ahhoz, hogy ne fogja fel a mondatom jelentését, és hogy a gyors korrigálásom jobban leköti majd, mint az a véletlen mondatocska.
Ami engem illet én gyorsan ki is slisszolok, rázárom az ajtót, majd a fürdőben magamra. Az öt perc helyett, amit ígérek legalább tízet töltök a fürdőben, hogy lenyugodjak.
Immár tiszta ruhákkal, és fogkefével térek vissza, ám az ajtó alig mozdul és  a kérdésemre, miszerint felöltözött se érkezik válasz, kénytelen vagyok bekukkantani. Az ajtó előtt ott ül-fekszik, még mindig a báli ruhájában, egy könyvvel, ami a padlóra esett.
- Most tényleg bealudtál? - motyogom az orrom alá, és az ajtót csak még egy kicsit tolva, vigyázva, hogy ne üssem meg a lányt, becsúszok a résen, majd felnyalábolom a lányt és az ágyamhoz viszem.
- Tudod az a helyzet, hogy rettentően félek, hogy felcsúszik a szoknyád, vagy le a pántod alvás közben és reggel baromira mérges leszel emiatt. - Mondom az alvó lánynak, ahogy megállok csípőre tett kezekkel, azon gondolkozva, hogy mit is kéne csinálnom.
Nincs valami öltöztető bűbáj? Megnézem a VHT könyvben. Hátha...
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 1. 22:45 | Link

Karola

- Na persze... - motyogom arra, hogy nem zavarná, ha ruha nélkül látnám, mert biztos vagyok benne, hogy fel sem fogta, miről is beszélünk. De talán nem is baj. Nyugodtan slisszolok ki a szobából, és sikerül magam felfrissíteni és immár jó illatúan térek vissza a szobába.
A bejutásom nem egyszerű, mert Karola az ajtónak támaszkodva aludt el, és arra sem ébred fel, ahogy tolni kezdem. Kénytelen vagyok hát felemelni és elcipelni az ágyamhoz. Nem mintha nehéz lenne, de azért nem egyszerű egy bágyadt testet vinni.
Az ágynál aztán megakadok, túl sok az aggályom, sejtem, hogy reggel józanul nem lesz olyan készséges, mint néhány perce volt. Ezt persze vele is megosztom de nem jön válasz.
Könyvért indulok, hátha találok egy jó bűbájt, de közben Karola a nevem motyogja így visszafordulok hozzá.
- Hmm? - közelebb is lépek, de a szemei még csukva vannak, úgy látszik csak fordult. Sóhajtva lépek vissza a könyvhöz, amiben több perces kutatás után sem találok semmi hasznosat.
- Na ez a szívás. - -állapítom meg, majd a lány lábaihoz megyek, hogy a cipőt levegyem róla. - Oké. Kész.
Jelentem ki magabiztosan, amikor a cipő megvan, mert hát kizárt, hogy én bármi mást is levegyek róla. Szétnézek a szobában, és összeszedem a könyveket, amiket szanaszét hagyott. Szépen a helyükre teszem és bizakodom, hátha magához tér az apró zajokra. De nem tűnik úgy, hogy igen.
Sóhajtok, mert még mindig nem hiszem, hogy ezt kéne csinálnom, de akkor is kellemetlen lenne, ha a báli ruhájában aludna, nem?
Szétnézek újra és megakad a szemem a fogkefén, s mint a villám jövök rá, hogy ez a tökéletes megoldás. Fogkrémet nyomok a fogkefére aztán Karolához lépek, egy pillanatig hezitálok, aztán megbökdösöm az arcát, a fogkefével. Na nem a fogkrémes felével, hanem a másikkal.
- Karola, legalább moss fogat... - kérem halkan - nem bántásból... de még mindig hányás szagú a szád... - Jó, hát a vége lehet nem kellett volna, de igaz. És valószínűleg nem akar hányásízű szájjal ébredni reggel. Én nem akarnék. Ezért még hálás lesz. És ha felébred akkor arra is rávehetem, hogy öltözzön át. Egy zseni vagyok!
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 1. 23:25 | Link

Karola

Valamit megint motyog de nem értem teljesen viszont így nyugodtabban ébresztem fel, hiszen még nem alszik teljesen. A reakciója kicsit vicces, kuncogok is rajta, de aztán kénytelen vagyok neki válaszolni is.
- Vártam a megfelelő pillanatot - Forgatom meg a szemem. Na meg... az orr fáradékony szerv. Amíg közel voltunk egymáshoz, mondhatni már hozzászoktam nem zavart. De most hogy én már tiszta vagyok, igenis érzem.
Szerencsére nem habozik sokat mosni kezdi a fogát, én már hozom is a poharat, és még vizet is varázsolok bele, csak akkor kapcsolok hogy nem tudja hova kiköpni, lenyelni meg gondolom nem fogja. Fenébe.
- Gyere. A fürdőszobában egyszerűbb - súgom és átkarolom őt, hogy kivezessem. Az ajtón először csak kipislantok, majd amikor megállapítom hogy tiszta a levegő, beslisszolok a fürdőbe. Karolát a mosdókagylóhoz állítom és ráfordítom az ajtóra a zárat.
- Mi hideg? - fordulok vissza, de a látvány megakaszt. - Miiii! Nem, dehogy! Jó vagy így - és gyorsan elkapom a ruháját és megfogom a kezeit. - Adok tiszta ruhát, jó. Átveheted. De... de részegen nem jó fürdeni. Hidd el. Elcsúszol, bevered a fejed és megfulladsz. Az nem jó. - magyarázok és közben próbálom visszaöltöztetni, amennyire csak lehet. A fogmosás már pipa. Szóval kicsempészem Karolát a fürdőből, vissza a szobámba. Magunkra zárom az ajtót aztán Karolának adom újra a korábbi ruhákat.
- Oké. Ebben aludhatsz. Reggel meg ha jobban leszel zuhanyozhatsz... De szerintem jobb lenne, ha nem itt tennéd. Tudod a szüleim... - nem fejezem be a mondatot. Inkább elfordulok, kinézek az ablakon - Csak öltözz át, jó? - mondom, vissza sem fordulva, remélve, hogy nem csinál semmi csacsiságot, és át tud öltözni egyedül, még akkor is, ha amúgy elég koordinálatlanok még a mozdulatai.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. január 1. 23:25 Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 2. 00:09 | Link

Karola

Nem értem mi van a vízzel, de a kifakadását kivételesen jónak érzem.
- Igen! Én voltam. Elhasználtam a meleg vizet, reggelig nem is lesz, és nem akarsz hideg vízzel fürdeni - kapok a szavain, s bár ez nem igaz, bízom benne, hogy a kegyes hazugság most belefér. Nem szoktam amúgy hazudni, rossz szokásnak tartom, de most belátom, van amikor hasznos. Legalábbis jelenleg annak tűnik.
Sikerül visszajutni a szobámba, és kis győzködés után hajlandó átöltözni is. Elfordulok, hogy ne lássam. De kénytelen vagyok ráébredni, hogy az ablak üveg is visszatükröződik. Közelebb hajolok hát az üveghez és nagyon erősen a kinti világra koncentrálok. Nincs odakint semmi. A kert is csendes. Tökre uncsi. De azért meredten nézek arrafelé, így védve ki az esetleges nem kívánt látványt. Kívánt-nem kívánt. Mert khm. Na mindegy.
- Nem segítek. Nagy lány vagy - Felelem a kérdésre kissé feszélyezetten, és remélem, hogy valóban megoldja egyedül. Pár perccel később meg is hallom a "kééész vagyok"-ot. Így lassan és óvatosan visszafordulok, de valóban az én ruháimban fekszik.
- Szerintem is... - mármint jó puha. Én nagyon szeretem. Az ágy másik oldalához megyek, azzal a szándékkal, hogy ledőljek én is, mert ami azt illeti eléggé lefáraszt a felügyelete és én is tudnék már aludni. De a földön egy kék melltartóval találom magam szemben és Karola többi ruhája is össze-vissza hever. - Öhm... a székre teszem a ruháidat... - mondom lassan, felvéve a ruhákat. A melltartónál egy kicsit hezitálok, de végül felkapom. Közben pedig megállapítom, hogy utóbbi ruhadarab, rendkívül izgató. De tényleg.
- Ne csináld ezt - motyogom alig hallgatóan, miközben újra hevesebben kezd verni a szívem. Nem nekem való ez. A ruhákat magam elé fogva lépek a székhez és helyezem őket a támlára, majd amilyen gyorsan csak tudok bebújok az ágyamba.
- Jó éjt! - mondom Karolától elfordulva, mert ez így biztonságos. Neki is, de főképp nekem. - Maradj az ágy másik oldalán. Állítólag sokat mozgok, meg rúgok álmomban - magyarázom, bár ezt csak most találom ki. Marissal aludtam csak korábban ő meg nem panaszkodott, én tudtam volna mire, de szintén nem tettem. Mégis csak a húgom. De a lényeg: Karola, ne gyere közelebb.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 2. 00:49 | Link

Karola

- Reggel hálás leszel - dörmögöm az ablaknak, miközben várom, hogy elkészüljön. Most érzem csak igazán, hogy fáradt vagyok. Eddig hajtott az adrenalin, de most már tudnék aludni.
Amikor végez, sietve szedem fel a ruháit. Azt észre sem veszem, hogy a melegítőm is ott hever, és valahogy az is elkerüli a figyelmem, hogy Karolán csak egy póló van. Talán mert a csipke a melltartóján jobban leköti a gondolataimat és olyasmit indít be bennem, amit nem kéne.
- Csak... aludj! - mondom válaszul, mert persze most mindent meghall. Nem igazán foglalkozom vele. Ez az én ágyam, szóval ha kell kirángatom alóla a takarót, de én bizony alá bújok. Persze nem olyan egyszerű, mint szeretném, és bár megkérem, hogy ne jöjjön közel juszt is az ellenkezőjét tesz.
- Ezen az oldalamon szoktam aludni - háton szoktam, de mindegy. Ma így fogok. A kifakadást nem értem. Nem húztam magamra az egész takarót, és mivel az egész ágyat lefedi, egész biztos, hogy neki is elég. Felülök, és ránézek, és persze megértem.
- Karola, a takarón fekszel - mondom morcosan, és kissé megrángatom a puha anyagot, megpróbálva kihúzni alóla. Ha pedig sikerül, akkor szépen rá is vetem. Ha mégsem sikerül, akkor meg kénytelen lesz felkelni és megoldani egyedül, mert tényleg fogytán van a türelmem. - Hagyj aludni, jó? - kérem és azzal tüntetőleg visszafekszem. A szemeim is összeszorítom, így forszírozva magam, hogy aludjak, persze biztos, hogy nem fogok még jó sokáig. De már annak is örülnék, ha őt ismét elkapná a fáradtság és kicsit elcsendesedne.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 2. 01:18 | Link

Karola

- Mi...? - miért? kérdezném, de persze megkapom a választ, anélkül is hogy mondanék bármit is. Aztán meg hirtelen fölém hajol és lehelgetni kezd - Igen. Finom! - mondom teljesen ledöbbenve, bár nem tudom kinek finom a fogkrém. Inkább azt mondanám, hogy kellemes. De mindegy is. Szerencsére visszaül és csak bökdös, így kénytelen vagyok felülni és kirángatni alóla a takarót. Még jó, hogy erre észbe kap és együtt működik, így hamar betakarózhat ő is, én meg tettethetem, hogy alszom. Mert éppenséggel, bármennyire is fáradt vagyok, túl sok mindent történt ahhoz, hogy csak úgy elaludjak.
Eltelik egy bő fél óra, mire meg merek fordulni. Karola már békésen szuszog, és így az utcai lámpa beszivárgó fényében, csendben figyelem. A vonásai nyugodtak, valószínűleg már nem jár semmi huncutság a fejében. Sokáig nézem, miközben újra pörgetem magamban az éjszaka eseményeit. Eszembe jut, hogy azt kérdezte tetszik-e, s most hogy nem kiabál, nem vádol, nem fröcsköl vizet az arcomba, nem faggat, van lehetőségem megnézni jobban.
- Tetszel - tátogom, de hang nem hagyja el a torkom. Óvatosan bújok egy kicsit közelebb, miközben a szemeim az ajkaira siklanak. Felrémlik, hogy puha volt az érintés a számon, s hogy az egyetlen dolog, ami rossz volt benne az a szag volt. Aztán az is beugrik, hogy most alvás előtt rám lehelt, hogy jó-e már a lehelete. Mosoly kúszik az arcomra, aztán magamat is meglepve hajolok oda, hogy egy apró puszit adjak neki. Lehunyom a szemeimet, de aztán gyorsan észbe kapok és vissza is fordulok el Karolától. Alszom, nem csináltam semmit. Hosszú percekig várom a szidást, a mérgelődést de ha nem jön, akkor visszafordulok.
- Ne haragudj - súgom az éjszakába, a csók miatt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve a telefonomért nyúlok, s készítek egy képet az alvó lányról.
- Jó éjt, Karola! - motyogom még eltéve a telefont vissza a helyére, aztán a hátamon fekve, még egy darabig a plafont bámulva imádkozom, hogy csak az este jobbik felére emlékezzen reggel, de arra mindenképp. Nem sokkal később pedig engem is elfog az álommanó, s eltompult érzékekkel álomba zuhanok.  
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 3. 22:20 | Link

Karola és Maris

Még egy darabig nyaggatna, de igyekszem tettetni, hogy alszom. Aztán elhalkul a szoba és a mellettem szuszogó lány légzése is lelassul. Ebből következtetek arra, hogy alszik és szánom rá magam, hogy megforduljak. Sokáig nézem a kisimult vonásokat, az arcot, ami általában rágalmaz vagy kiabál. Most békésnek tűnik, kedvesnek. S fel is dereng egy-két mosoly, nevetés. Még olyan helyzetek is, amikor valaki másra mosolygott a klubhelyiségben, pedig nem is tudtam, hogy figyeltem.. Az is lehet, hogy csak képzelődöm most és magamnak kreálok hamis emlékeket. Mindenesetre így ahogy alszik sokkal tetszetősebb és vonzóbb. Előbbit hangtalanul súgva közlöm vele. Utóbbinak meg engedek, így történik, hogy megcsókolom. Persze ez engem is megijeszt és el is fordulok de mivel nem jön szítok visszapillantok a lányra és halkan bocsánatot kérek.
Az hogy válaszol elsőre megijeszt. De a szemei csukva, az arcán mosoly ragyog, így pár másodperc után nyugodtan fújom ki az addig bent tartott levegőt.
Készítek róla egy képet, aztán a plafont bámulva valamikor elnyom az álom.
Az ébresztőm halkan kezdi játszani Mozart Varázsfuvoláját, de gondolkodás nélkül nyomom ki, és egy pillanattal később már újra alszom. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban szólt, hogy valóban kinyomtam. Lehetett álom is. Azt tudom, hogy kényelemesen fekszem, és a karom ölel valakit. Meg nem tudnám mondani, hogy ki az, de teljesen természetesnek tűnik a dolog, így jóérzéssel pihenek tovább. Addig, amíg ezt az idillt meg nem zavarja, egy éles hang, ami jó reggelt kíván.
- Mariissssssss! - nyöszörgöm, de a 'mi'-re kinyitom a szemem, mert az szokatlan. - Mi, mi? - kérdezem értetlenül, aztán rájövök, hogy Karola rajtam fekszik és én őt ölelem.
- MIIIIIIIIIIIIIII? - utánozom le a húgom, sokkal hangosabban, és őrült tempóban hátrálni kezdek az ágyon. Ez sajnos túl jól is sikerül, mert az ágy egyszer csak elfogy én pedig a földre zuhanok. A hátam a szőnyegen landol a lábaim égnek állnak. Egy pillanat az egész csak, aztán felpattanok.
- Auu - nyögöm a hátam dörzsölve, aztán Karolára pillantok - Azt mondtam a másik oldalon aludj - nyögöm még mindig fájósan. Még fel sem fogva, hogy pontosan mi is történt.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 5. 15:42 | Link

Karola, Maris és Bence Shocked


A gyönyörű reggelem pillanatok alatt vész a semmibe. El sem hiszem, hogy az a kellemes meleg és buborékos-álomfelhő, ami az előbb még körbe lengett, valójában Karolához köthető. Mert nyilván attól volt kellemes, hogy rajtam feküdt, de ezt egyelőre nem akarom elfogadni, elismerni meg pláne nem. Sokkol a gondolat, és alig értem mi történik. Aztán persze mire Karola és Maris is kifakad felébredek annyira, hogy minden emlék visszatérjen tegnap estéről. S persze pont emiatt a kérdések is sokkal jobban fájnak, mint ha még félálomban lennék.
Nagy levegőt veszek, ökölbe szorítom a kezeimet. Oh igen. Tegnap este még tudtam, hogy ez lesz. Csak azt terveztem, hogy előbb ébredek mint ő... de... de nem tudom mi történt. Nagy levegő kifúj. Nem leszek mérges. Nem leszek, megint, mérges. Beszív. Kifúj. Megy ez. Lassan felemelem a kezem és a székre mutatok, amire a ruháit tettem. Lehajtom a fejem, beharapom a számat.
- Hogy én? Én mit csináltam? - súgom nagyon halkan. De akkor meghallok még egy hangot, és felpillantva még mérgesebb leszek - Ez meg mit csinál itt? - mutatok Bencére, aki alul öltözötten a húgomat ölelgeti. - Uncsimi? - nézek még inkább meglepetten, hol Bencére, hol Karolára. Ez nekem már tényleg sok. Hogy ők rokonok? Miért nem jöttem rá erre előbb? Mindkettő idegesítő. Egyértelmű kéne legyen, nem?
- ÁÁÁÁH - morranok fel, jóval frusztráltabban, mint szeretném - Tudjátok mit? Nem akarom tudni. - Azzal pedig megindulok ki a szobámból. Útközben persze muszáj neki ütköznöm kicsit Bencének. Csak egy kicsit. Hogy tudja hol a helye - Legalább ne előttem ölelgesd ilyen elégedetten - motyogom, aztán az ajtóból visszafordulok. - Maris, adj neki valami tiszta ruhát. Az övé... hát... szerintem nem akarja felvenni újra - mondom halkan Karola felé biccentve - Én hozok neki egy aszpirint - aztán lesurranok egy dobozért, mert ha tovább hallgatom Karola vádaskodásait nekem is fájni fog a fejem. Az egész talán csak két perc. De remélem, hogy nem meztelen Karolákra térek vissza.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 6. 18:20 | Link

Karola, Maris és Bence

- Az hogy alvás közben a fülembe súgod nem számít! - Morranok rá Marisra, mert a "mondtam, de nem figyeltél" az körülbelül ezt jelenti nála. Mondta, egy olyan helyzetben, amikor tudta, hogy nem hallom. De mindegy. Az, hogy Bence kijavít a névmást illetően, hidegen hagy. Vele most nem akarok foglalkozni. Persze ha Karola nem lenne itt, csak ezzel foglalkoznék, de így kicsit bonyolultabb a helyzet. Főleg, hogy a lány úgy reagál, ahogy egyértelművé téve, hogy legrosszabb gyanúm áll fent, és nem emlékszik semmire.
- Hoppanáltunk. Megmosattam veled a fogad aztán könyörögtem, hogy aludj - közlöm tömören, hogy mi történt. Épp csak annyit, ami még nem kellemetlen. A többi részletet szerintem nem szeretné ő sem a többiek orrára kötni. Ha úgy alakul kettesben megbeszélem vele, bár az is kellemetlen lesz. De legalább akkor csak előttem kell pironkodnia, én meg már eldöntöttem tegnap éjjel, hogy senkinek nem fogom elmondani, hogyan viselkedett.
Kimegyek a szobából, mert én már előre gondolkodom, na meg mert a hirtelen tömeg után kell egy kis levegő változás. Még ha csak pár perc is az egész, örülök, hogy ennyire is egyedül lehetek. A lépcsőn le fel, nagyokat sóhajtok de azért kapkodom a lábaimat.
Egy pohár vízzel és a doboz aszpirinnal érek fel az emeltre, de a szobám ajtaja előtt, megtorpanok. Na ez is egy fura szitu... De mi van ha épp öltözik? Kénytelen vagyok kopogni és a gondolatra elhúzom a számat. Végül aztán persze megteszem, amit kell.
- Bejöhetek? Van mindenkin ruha? - kérdezem, mert sosem lehet tudni. Bencén amúgy nem volt, de úgy tűnt őt nem zavarja. Ha kapok választ és az pozitív, akkor bemegyek, ha még öltözés folyna akkor várok. De  azért reménykedem, hogy hamar bejutok, mert mégis csak az ÉN szobám. Ha pedig bejutok, akkor Karolának adok egy pirulát meg egy pohár vizet.
- Tessék. Ettől jobban leszel - közlöm a lánnyal, aztán mivel látom, hogy Bence már kakaózik morcosan én is felkapok egy bögre kakaót. Aztán lelkesen beleiszok. - Répa... - állapítom meg kissé szomorúan, de aztán megvonom a vállam, és újra kortyolok a meleg italból. Még a szemem is lehunyom. Akkor legalább kicsit olyan, mintha egyedül lennék. Na persze csak akkor ha mindenki csöndben marad, legalább két másodpercre.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. január 6. 18:20 Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 12. 12:05 | Link

Karola, Maris és Bence

Az az érzésem, hogy Karola nem hisz nekem, de tulajdonképpen ez nem meglepő. Korábban sem nagyon akart hinni, és hát számítottam is erre, csak arra nem, hogy Maris és Bence is itt lesz. Marisra még talán. De Bence?? Zavar a jelenléte, főleg hogy még az is kiderül Karolával is rokonok. Igaz, ennél sokkal rosszabb már nem lehet. Legalábbis és naiv ezt feltételezem, amikor jó szándékkal lemegyek gyógyszerért. Sikerül is megtalálni, így gyorsan vissza is sietek. Némi hezitálás és belső vívódás után aztán, bekopogok a saját szobámba, ami rettentően zavaró, de még zavaróbb lenne, ha Karola megint vádaskodni kezdene. Szerencsére engedélyt kapok belépni - na az durva lenne, ha nem kapnék - és ruha is van mindenkin. Na jó, Bence és Maris még mindig alul öltözöttek, de ők nem számítanak a jelenlegi helyzetben.
Karolához lépek, és már adnám is neki a gyógyszert de erre felpattan és elszelel. Tátott szájjal nézek utána, aztán csak megrázom a fejem és inkább a kakaó után nyúlok. A pillanatnyi csend, amit várnék elmarad. Maris és Bence túl sok dolgot közölnek.
- Eh? Hoppanálni? Nincs is jogosítványa! A ház meg le van védve - fakadok ki enyhe felháborodással, aztán rájövök, hogy Karola semmi ilyet nem mondott, de ha mondott is, Bencének sem lehet ennyire jó a hallása és egy pillanatra elborzadok, mi van ha az én fejembe is belenéz? Ő nyilván nem úgy fogja csinálni mint Maris, hogy szól, hiszen most Karolának sem szólt. Máris plusz egy ok, hogy utáljam. Nem is nézek rá többet. Bár ahogy látom, neki nem is kell ilyesmi. Vége az életemnek. Ha együtt marad a húgommal soha többet nem fogom látni. Már már belesüppednék a depresszióba, de persze emlékeztetnek rá, hogy Karola a fürdőbe zárkózott. Maris még a kakaómat is elveszi én meg annyira más világban járok, nem is fogom fel. Csak amikor Bence az ágyamra huppan, akkor kapcsolok.
- Maris, enyelegj a saját ágyadban! - csattanok fel, aztán az ajtómra mutatok, ezzel is jelezve, hogy igen, jobb ha mennek. - De... várj! inkább ott se. - Korrigálom magam gyorsan aztán a gyógyszerért nyúlok és ha hajlandóak felkelni és kimenni, akkor mögöttük lépkedve hagyom el a szobámat és lépek a fürdőszoba ajtóhoz és egy rövid kopogás után megszólalok:
- Karola, gyere ki, vagy bemegyek! - De rájövök, hogy ez talán megijeszti, így megköszörülöm a torkom és egy nagy levegő után, valamivel nyugodtabb hangon kezdek neki újra - Beszéljük meg, jó? Van nálam gyógyszer, ami elmulasztja a fejfájásod.
Ha pedig ez sem használ, akkor tényleg be fogok menni. Unom, hogy mindenki tőlem várja a megoldást, amikor én vagyok itt az áldozat. Már megint.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 12. 19:51 | Link

Karola

Miután Marisék elhagyják a szobám én is kénytelen vagyok a fürdőbe zárkózott Karolával foglalkozni. Pedig semmi kedvem nincs hozzá. Gondolom neki sincs sok, mert elég sokáig tart, mire motozást hallok bentről, de mivel nem akarok megint meztelenül rányitni, a fenyegetésem ellenére türelmesen várok.
Amikor végre kinyílik az ajtó megkönnyebbülten eresztem ki a levegőt, bár nem javít a hangulatomon a kérdés áradat, amit rögtön a nyakamba zúdít. Kinyitom a számat, hogy csöndre intsem, de meggondolom magam. Száj becsuk és csak bólintok. Aztán halkan teszem hozzá.
- De ne itt. - Fejemmel a szobám felé intek, és meg is indulok remélve, hogy követ. Ha igen, akkor leülök az ágyamra, és a párnákat közelebb húzom magamhoz. Az egyiket Karolának nyújtom. Bár nem tudom, hogy elfogadja-e vagy örül-e neki, nekem mindenesetre most úgy érzem szükségem van rá. Szóval magamhoz ölelem a sajátomat és ha Karola is elhelyezkedik, akkor a pálcámmal intve becsukom a ajtót, ezzel kivédve, hogy újra elszaladjon, vagy hogy Maris újból ránk törjön. Persze ahogy néztem Bence így is belenézhet mindkettőnk fejébe, de azt majd később rendezem le vele. Nem hiszem, hogy Karoláéban látna bármi értelmeset, amúgy sem.
- Vedd ezt be - nyomom a kezébe az aszpirint, aztán vizet varázsolok a tegnapi pohárba - Ööö... ismered a mugli gyógyszereket? - érdeklődöm még, mert nem is tudom Karoláról, hogy milyen származású, nem ám elkezdi nekem rágni vagy hasonló. A válasza alapján, ha szükséges elmagyarázom, hogyan működik a bogyó aztán kezdődhet a történet mesélés.
- Szóval... nem bírod az alkoholt - kezdem a történetet, a legfontosabb ténnyel, bár ezt nyilván ő is tudja. Aztán ha hagyja, akkor továbbra is csendesen a párnát gyömöszölve, tekergetve, csavargatva, és épp csak fel-felpillantva rá, egy-egy mondat között, megpróbálom elmesélni a tegnap este történteket. Azt a részt, hogy a bárpultban egyszer már azt hittem megcsókol, kihagyom. Ahogy azt is, hogy a szobám ajtajában meg is tette. A rellonosokat viszont megemlítem, mert velük még összefuthat va folyosókon és akkor nem árt, ha képben van. Elmesélem, hogy a könyvek miatt majdnem hagyta magát befűzni, hogy nem hagytam és emiatt haragudott rám amíg el nem magyaráztam. Hogy ezt követően rosszul lett és hányt. Azt hogy rám is, azt kihagyom, mert tudom, hogy nem direkt csinálta. Meg amúgy is. Kellemetlen egy helyzet volt. Elmondom, hogy bár először bealudt, a hányás miatt, jobbnak láttam ha fogat mos, utána viszont nagyon éber lett. A vetkőzést meg a zuhanyzós ötletét egyelőre kihagyom. De azt elmondom, hogy a szobában hátat fordítva vártam, amíg felöltözik, aztán a ruháit a székemre raktam és bár beletelt pár próbálkozásba, végül csak hajlandó volt csendben maradni és aludni. - És azért ide jöttünk, mert azt gondoltam, nem szeretnéd, ha az egész kastély tudná, hogy mit csináltál. Nyilván láttak így is páran... meg majd fecsegnek, de az más, mintha mindenki hozzá tud tenni egy darabot a történethez. Na meg... nem tudom. A szüleid sem örültek volna, ha az éjszaka közepén becsöngetek és te... hát olyan állapotban vagy, amilyenben voltál.
A történet végén felpillantok rá, de tovább gyűröm a párnámat miközben várom, hogy reagáljon valamit. Remélem tudja, hogy tényleg nem csináltam semmi olyat. Khm. Egy kicsit elpirulok. Gyorsan el is fordulok. Remélem betudja annak, hogy ez az egész nem álmaim karácsonya volt és kellemetlenül érzem magam a történtek miatt.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 12. 21:53 | Link

Karola

Szerencsére követ és leülni is hajlandó. Látni az arcán, hogy sírt, de nem említem. Amúgy sem tudom mit kell síró lányokkal csinálni. Szóval csak a gyógyszert nyomom a kezébe, aztán kiderült, hogy nem tudja mi az.
- Ezt úgy hívják aspirin. Mugli orvosság. Beveszed, iszol vizet és lenyeled. Nem harapod, nem nyalogatod, mert szörnyű íze van. De elmulasztja a fej fájást. Kell neki egy kis idő... De fél órán belül jobban kéne lenned - magyarázom a lánynak, aztán figyelem, ahogy beveszi. Közben meg azon gondolkozom, hogy mit csinálok, ha véletlen allergiás, de csak nem. Nagyon remélem, hogy nem. Szóval ha túl vagyunk rajta, akkor elmesélem, nagy vonalakban az estét, a kínosabb részektől megkímélve őt. Biztos van olyasmi is, ami kimarad, pedig meg lehetne említeni de a fontosabb részek azért megvannak. Persze látom rajta, hogy nem örül annak, amit mondok, és emiatt kicsit örülök is, hogy kihagyom a még kellemetlenebb részeket, amikor arról kérdezett tetszik-e meg hasonlók. Mert azok annyira nem is fontosak. Tudom ám, hogy józanul eszébe sem jutna semmi ilyesmi. Sőt szerintem pofon is vágna.
- Semmi baj - motyogom halkan és beharapom a számat. - Te se haragudj, jobban kellett volna figyelnem rád - toldom még hozzá, de aztán megint az utálással jön és nem is tudom miért, de dühít, hogy így gondolja.
- Nem utállak. De ezt is mondtam má... - csöndben maradok. Nyelek egy nagyot - Szóval ööö.... ezt már tegnap megtárgyaltuk. Nem utállak. - bár a tárgyalás az túlzás, mert csak kijelentettem, amikor épp rájött a szomorkodás. De akkor hamar túl tette magát raja. Most nem tudom, hogy működik-e a dolog. Sírni kezd én pedig tanácstalanul ülök az ágyon. A párnát gyűröm és lázasan kattognak a kerekek, hogy mi ilyenkor a teendő. A filmekben, könyvekben ölelkezni szoktak, meg hasonlók, de az biztos nem olyasmi, amit most akar. Aztán a párnára nézek, meg a lányra, és akkor jön az ötlet. Párna felkap és puff. Nem ütök vele nagyot, épp csak meglegyintem. Aztán újra. Puff.
- Ne sírj - puff. Puff. - Nem mondom el senkinek - puff. - El is felejthetjük. - puff. - Tisztára mintha Alzheimerünk lenne - puff. Puff-puff. Az utolsó mondatra én elnevetem magam, mert nem tudom hányadszorra mondom neki, hogy felejtsük el. Pedig pontosan tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni, egyik találkozásunkat sem. De közben mégis szeretnék úgy tenni, mintha csak egy normális lány és fiú lennénk, akik egy házba járnak. Remélem bele megy a játékba. A párnacsata az jó dolog. És biztos bele tudja ölni ő is a frusztráltságát. Szóval ha belemegy. Hagyom magam elgyepálni.  
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 12. 22:34 | Link

Nem Puffos Karola Sad

- Ha nem hagyom ott a poharat, vagy az üveget, ha nem mással foglalkozom - kezdem magyarázni, hogy miért érzem magam hibásnak, de elhallgatok. Beharapom a számat. Miért akarom én védeni őt? - Nyilván. De nem volt... - mármint több esze, de azért még mindig nem gondolom, hogy teljesen igaz ez a helyzet. -  és és... én vagyok az idősebb, felelősséggel tartozom - magyarázom, mert igen. Marisért is mindig felelősnek érzem magam, de ő azért ilyesmit nem csinál. Legalábbis remélem. Előttem még nem csinált. Meg is kötöztem volna.
Karola viszont sírni kezd, én meg jobb ötlet híján párnacsatába kezdek. A próbálkozásaim azonban semmit sem érnek. Pedig vicces vagyok. Biztosan tudom, hogy az vagyok. De nem. Az első nemet nem hallom. A másodikat már igen és le is állok, de addigra már fel is áll és eltávolodik. Tehetetlenségemben újra magamhoz ölelem a párnát.
- De legalább megpróbáltam - motyogom a puha anyagba, mikor felcsendül az újabb kérdés, melynek utolsó szavaira én is felpattannék. - Milyen csó...? - pattannék, mert a bal lábfejem beleakad a takarómban és sikeresen a földre zúgok. Ma már megint. Érzem, hogy vörös leszek és lázasan gondolkozom, hogy mit is mondhatnék erre. Egyáltalán melyikre emlékszik? Amikor én csókoltam meg, már aludt. Igaz? Csak álmában beszélt és... A másikra kell emlékezzen. De azt is letagadhatom.
- Öhm... khm... álmodtad? - pillantok rá, miközben megpróbálok felállni de azért nem zökkenő mentes  a dolog - Amúgy nem tudom... Gondolom fordultunk az éjjel és... - megvonom a vállam. Ha Marissal alszunk, akkor is össze vagyunk gabalyodva bár esélyesebb, hogy az ujjai az orrlyukaimban vannak, mint hogy ölelkezünk. De őszintén szólva az utóbbi kellemesebb volt - Én... én mondtam, hogy az ágy másik oldalán aludj - mondom még mindig zavartan, a párnát gyűrögetve, mert azt még mindig nem engedtem el. Ugyanakkor kerülöm is a lány pillantását. Nem akarok a csókról beszélni. Nem és nem. Ma biztos nem. - Nem történt semmi. - Erősítem meg újra és most én fordulok meg, hogy ne lássa, ahogy esetlegesen megint elvörösödöm.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 13. 07:26 | Link

Karola

Igen ő is tehet róla, de alapból onnan indult az egész, hogy én felelőtlenül magára hagytam, aztán kint hagytam mindent, hogy elérje. Én alapvetően azt képzeltem, hogy az alkoholt majd én intézem, minden mást ő. De persze ezt nem mondtam neki és hát... Most okolom magam, de úgy döntök jelenleg jobb, ha ráhagyom. Talán így legközelebb meggondolja kétszer is, hogy mibe iszik bele.
Azért még elhúzott szájjal, kissé bűnbánóan ücsörgök, egészen addig, amíg csókot nem említ. Megijeszt amikor csókot említ és emiatt sikerül ma már másodszor a földön landolni. Elsőre is fájt, és most sem jobb, de annyira a kérdése hatása alatt vagyok, hogy nem is foglalkozom a dologgal.
A csók. Melyik csók? Lázasan kattognak a fejemben a kereke, de úgysem fogom tudni, melyikre gondol, amíg nem mondja el. A segítő kezet egy pillanatnyi habozás után elfogadom, de amint felállok el is engedem, nem szeretnék emiatt is félreértéseket.
- Élek - felelem a kérdésére, mert amúgy a jól vagyok az nem lenne helyén való. Igaz nem az esés az, amitől görcsbe rándul a gyomrom, bár előbbi sem volt kellemes. - amikor...? - kérdezem, kissé bizonytalanul épp csak rápillantva, aztán megmozgatom kicsit a bal lábfejem. De aztán mielőtt válaszolna gyorsan kijelentem, hogy álmodta. Kissé engem is meglep a dolog, de rettentően félek, hogy utólag is felpofoz - és ha meg is érdemelném, azért mégis csak jobb lenne békében elválni. A gond csak az, hogy a várt megkönnyebbülés nem következik be nála. Sőt egy pillanatig majdnem biztos vagyok benne, hogy csalódott, hogy csak egy álom volt. De aztán inkább elfordulok, mert az egész gondolat menet, csak még zavarba ejtőbb. Az utolsó mondatomat pedig valószínűleg félreérti. Olyan mintha még mindig a csókon járna az agya, pedig én arra értem, hogy más nem történt. De nem is tudom, hogyan kéne ezt jól elmagyarázni. Mindenféle félreértések nélkül. Ajj Maris! Miért gondolod, hogy én ezt meg tudom oldani??
Aztán hirtelen kijelenti, hogy vissza akar menni a kastélyba én meg hirtelen nem is tudom, hogy mit csináljak. Az első gondolatom az, hogy elkapom és megkérem ne menjen, de ezt villámgyorsan elvetem. Helyette ismét leülök az ágyra. Könyökeimet a térdeimre helyezve támasztom meg a fejem a tenyereimben és túrok a hajamba.
- Mi van ha nem álmodtad? - siklik ki belőlem a kérdés, alig hallhatóan, de a szoba csendjében nekem rettentően hangosnak hat. Bűntudatom támad, mert nem szoktam füllenteni, mert nem akartam őt megbántani, és mert biztos vagyok benne, hogy nem kellett volna megtennem az éjjel, de volt egy gyengébb pillanatom, és hagytam a kísértésnek. Most már bánom, de vissza csinálni sem tudom.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 13. 19:34 | Link

Karola

Annyira bonyolult ez az egész. Kedvem lenne Marisért kiabálni, de közben azt is tudom, hogy rendkívül gyerekesen hatna, és sajnos akárhogy is nézem nem vagyok már kisfiú, hogy másoktól várjak segítséget egy szorult helyzetben. Mégsem tudom mi a helyes, mi a jó megoldás. Tudom, ez nem egy matematikai egyenlet, amihez elég egy formula. Ez annál jóval összetettebb és bonyolultabb nekem meg nincs semmilyen kapaszkodóm, hogy merre kéne elindulni. Valószínűleg csak a lelkiismeretem az, ami fel-feltámad és kimondat velem dolgokat, amikről mélységesen hallgatni terveztem. Ilyen a csók is. S bár először letagadom, érzem, hogy ez nem jó. Más lenne, ha nem emlékezett volna, de valami dereng neki, és sosem lehet tudni, mikor ugrik be neki ténylegesen, hogy mi történt. Nem értek hozzá, mert nem voltam részeg és emlékfelejtős még soha, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy előfordul. Ha pedig arra kerül a sor. Nem jó indítás, hogy letagadtam valamit. Ha nem mondom el az más. Akkor még hivatkozhatok arra, hogy az ő érdekében volt... De így. Így zavaró.
Igaz csak halkan suttogom a kérdést, de így is el jut a fülébe. Nem pillantok fel, a szőnyeget bámulom továbbra is.
- Milyen csókra emlékszel? - kérdezem el-elcsukló hangon. Mert jó lenne tudni, hogy arra emlékszik-e hogy ő csókolt meg, vagy hogy ébren volt-e amikor én tettem meg, azt gondolván, hogy alszik. Nem vagyok biztos benne, hogy válaszol, mindenesetre nyelek egy nagyot és a számat beharapva nézek fel rá, épp csak egy másodpercre de rögtön vissza is kapom a tekintetem a földre, mintha valami szörnyű bűnt követtem el.
- Te... te csókoltál meg az... az ajtóban... - kezdem kissé nehézkesen - nem sokkal azután, hogy hánytál... és hát... khm... - nem fejezem be, nincs szívem azt mondani, hogy bár élvezhettem is volna, azért a szag az íz, eléggé rontott a dolgon. Furcsa mód, nem volt annyira szörnyű, mint gondolnám. Nem kezdtem köhögni nem volt bennem késztetés, hogy azonnal fogat mossak vagy hasonló. De akkor sem volt rózsás a hangulat - Aztán fogat mostál. Mondtam, hogy aludj. De lehelgettél, hogy jó-e már a.... a leheleted... - magyarázom, mert hát valóban így volt, - de nem akartam veled foglalkozni. Szóval akkor békén hagytál. Aztán gondolom elaludtál... de... nekem nem ment... mert egy csomó minden járt a fejembe... mindenféle, amit mondtál este. Meg a korábbi dolgok - magyarázom és nem szándékosan de elég kuszán prezentálom magam. Már nem a földet bámulom, fel-felpillantok a lányra is - Aztán visszafordultam, hogy te vajon ébren vagy-e még. De úgy tűnt alszol és akkor... nem tudom miért, az jutott eszembe, hogy mennyivel jobb lenne, ha most... - nyelek egyet, a szemem is lesütöm újra, és érzem, hogy elpirulok, ma már nem is tudom hányadszorra. - Ha... most... csókolnál meg... de ugye aludtál... szóval én... én... de bocsánatot kértem! És azt mondtad nem haragszol! Szóval most sem haragudhatsz! - fejezem be nagyon sután, ki sem mondva, hogy én is megcsókoltam, de nyilván össze tudja rakni a képet. Ismét lehajtom a fejem és a hajamat túrom-tépem, na nem szó szerint, de jól belemarkolok, ha akarnám tépni is tudnám, így várva az újabb kifakadást. Vagy tudom is én mit.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 13. 22:00 | Link

Karola

Ez az egész annyira kellemetlen, hogy legszívesebben belesüllyednék az ágyam matracába és eltűnnék. Biztos van erre is valami varázslat csak az ilyesmit nem tanítják. De ha nincs... most nagyon szeretném feltalálni. Szeretném, azt mondani, hogy az ő közbeszólásai, miszerint "ciki" javítanak a helyzeten, de nem. Mert nekem is az. És csak annyit tesz a dologhoz, hogy úgy gondolom, megértem őt. De ettől nekem semmivel sem lesz kevésbé kínos a dolog. De a legrosszabb az egészben tényleg az, hogy az éjjel egy röpke pillanatig élveztem azt az apró puszit és mint valami hülye kislány vigyorogtam bele a takarómba, azt gondolva, hogy ez életem végéig egy szép emlék marad, és alig telt el pár óra már úgy érzem jobb lett volna, ha világra sem jövök.
- Én... én... - próbálok gondolkozni, hogy mit válaszoljak a te is megcsókoltál-ra, de nem sok minden jut eszembe - Itt feküdtél mellettem, egy karnyújtásnyira - mutatok az ágyra, aztán a lányra - és olyan békésnek tűntél, mint soha... és... és... és... mosolyogtál... és nem tudom egyszer csak azon kaptam magam, hogy megtörtént - magyarázom nagyon bugyután - de bocsánatot kértem és azt mondtad nem haragszol, aztán elfordultam és aludtam... - jó egy képet is csináltam, de nem kell neki mindent tudnia. Mármint nem akarom, hogy ki akadjon még jobban - Sajnálom - motyogom lehajtott fejjel és ismét beharapom a számat. Főleg mert amúgy annyira nem sajnálom. Inkább csak azt, hogy most emiatt is csak a baj van.
- Mi?? Nem! Esküszöm, mindenre ami szent! Meg... meg Merlinre! Meg a húgom életére is! Nem nyúltam hozzád! - mert hozzá tényleg nem nyúltam és remélem, hogy tudja, hogy Maris a legfontosabb a világon és nem tudnék nélküle élni, mert ennél nagyobb esküt nem tudok tenni. Az meg hogy magammal mit csináltam a fürdőben már más kérdés. Mert ahhoz neki semmi köze. Az a magánügyem. Még ha be is villant róla egy-egy kép. Szóval nem. Nem nyúltam hozzád. - Tényleg nem - mondom elvékonyuló hanggal és nem is értem miért de könnyek gyűlnek a szemembe. Pánik tör rám, hogy nem fog nekem hinni, hogy senki nem fog nekem hinni, és Maris is valami rosszat fog rólam feltételezni meg az a hülye Bence is. Nem mintha utóbbi véleménye érdekelne, de mi van ha pletykálni kezdenek? Még a végén elveszik a friss prefektusi jelvényem, vagy ami még rosszabb, kicsapnak! Pedig csak egy nyamvadt puszit adtam egy csinos lánynak.
- Miért kell mindig csupa rosszat feltételezned rólam? Miért nem jut ez eszedbe, amikor valami rellonos hiteget? Miért mindig engem vádolsz? Miért? - fakadok ki végül teljesen elvesztve a nyugalmamat, törölgetve a könnyeket, amiket nem akarom, hogy lásson, de azt már úgyis benéztem. Pedig nem szoktam sírni. Nem emlékszem mikor sírtam utoljára. Furcsa is a dolog nagyon. Felkapom a párnát és a földhöz vágom, mintha az megoldana valamit. De semmit. Végül csak hanyatt dőlök az ágyon, és a kezeimmel eltakarom az arcom, így próbálva elrejteni, mennyire sok ez már, nekem is.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 13. 22:36 | Link

Karola

Nem értem, hogy miért kezdek sírni, azt sem, hogy miért akaszt ki ennyire a kérdése. Mert végül is nem vágott a fejemhez most semmit sem. Bár azt hiszem ez egy sokkal régebb óta gyülemlő valami és egyszerűen csak most lett tele a pohár. Persze így még cikibb, de hiába próbálom megállítani, az érzések nem akarnak csak úgy megszűnni, a könnyek pedig jönnek és jönnek.
Hallom ám a bocsánat kérését, de nem tudok rá reagálni. Nem tudom a miértet, pedig az lenne a fontos. Hogy miért rólam feltételezi, hogy kukkolom, hogy bántom, hogy bármit csinálok, amikor csak segíteni akartam.
Kínomban végül a párnát vágom a földhöz és elterülök az ágyon. Bár eltakarom a szemeimet, érzem ahogy az ágy süpped, amikor mellém ül. Valamiért össze-összerezzenek. Fura az egész. Nem tudom hova tenni. Talán erre mondják, hogy rázkódik a sírástól. Fogalmam sincs. Aztán egyszer csak újabb süppedés, és mire elhúznám a kezem az arcomról, hogy megnézzem mit csinál, már egy kar ölel. Erre is összerezzenek, de aztán próbálok nagy levegőket venni és megnyugodni.
- Én nem... én nem... - szipogom, de nem túl jól - nem szoktam... sí...sí...sírni - próbálkozom még mindig menteni a helyzetet, de azt hiszem ez a legcikibb dolog, ami valaha történt velem. Meg is törlöm a szemeimet és a plafont bámulva nem is végig gondolva a dolgot helyezkedem úgy, hogy én is át tudjam ölelni Karolát. Mert ez jól esik. Mert most kell. Többet úgysem beszél majd velem. De talán nem is baj.

Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 14. 09:17 | Link

Karola

- Cöh - cöcögök fel a nem iszik-re, de nem rosszindulatúan, inkább olyan "na ne mond" hangsúllyal, már majdnem nevetősen. Mármint ha nem sírásból próbálnék lenyugodni akkor biztos el is nevetném magam, így viszont csak egy pillanatnyi mosoly fér el a dolog mellé, aztán újra nagy levegőt kell vennem, hogy tovább nyugtassam magam.
Az ölelés rettentően jól esik. Pedig a fejemben egy kis hang váltig állítja, hogy ez nem kéne, főleg nem most, de elcsitítom. Mikor máskor, ha nem most? Karola tovább beszél, és bár nem szánja annak a megjegyzéseit, valahol mégis viccesnek tűnnek.
- Ezek szerint velem mindig a "néha" pillanataidban találkozol - mert eddig többnyire az elviselhetetlen kategóriába sorolnám a találkozásainkat. Az első alkalom végére persze már normálisnak tűnt, de a másodiknál rácáfolt erre és a tegnapi napban is elég sok nehezen elviselhető rész volt. Arra, hogy félreérthető szituációkba keveredek, meg felzaklatom csak hümmögök. Kedvem lenne közbe vetni, hogy nem direkt de inkább nem teszem. Egészen megnyugtató, hogy végre tudja, hogy nem szándékosan nyitottam rá az ajtót, és most sem akartam neki semmi rosszat.
Az újabb kérdésre szeretném rávágni, hogy semmi. De én is tudom, hogy ez abszolút hazugság lenne. Helyette, egy köztes megoldást választok, és időt kérek.
- Maradj egy kicsit csöndben, jó? - a hangom még csukladozik az előbbi sírástól, de sokkal nyugodtabban szól. Ha pedig megteszi, hogy egy pár percig csak fekszünk, mindenféle beszéd nélkül, akkor arra is van időm, hogy átgondoljam és kielemezzem magamnak a helyzetet. Lehunyom a szemeimet, így próbálom meg összekaparni a dolgokat.
- Nincs semmi baj. Már nincs - kezdek bele egy mély levegő után - Kicsit túl agyaltam a dolgokat azt hiszem... Egész este aggódtam, hogy mit fogsz csinálni. Eltűnték a pultból, majdnem elmentél egy idegennel, aztán rosszul lettél, és akkor még ott volt az, hogy mi lesz reggel... Mire fogsz emlékezni, mit fogsz gondolni... Mi van ha megint félreérted... mi van ha nem hiszel nekem... mi van ha... - nyelek egyet. Kell egy kis szünet. - Szóval túl gondoltam - fejezem be kissé sután, mert nem akarom az összes opciót felsorolni, ami eszembe jutott még, nem is vezetne semmire. Azt hiszem így is érthető, hogy egyszerűen csak rápörögtem a dologra, meg talán fáradt is vagyok még. Nem tudom.
Mindenesetre a gyomrom hangos lármázásba kezd.
- Öhm... Azt hiszem éhes is vagyok  - mondom kuncogva, immár teljesen megnyugodva - Köszönöm - súgom a lánynak, mert kedves tőle, hogy meghallgatott, annak ellenére, hogy azért érthetően neki is volt oka aggódni. - Amúgy, széljegyzet. Most is te öleltél meg. Szerintem az éjjel is te másztál rám - Jegyzem meg, mindenféle szemrehányás nélkül, miközben lassan kibontakozom az ölelésből. Nem azért mert nem jó. Tulajdonképpen nagyon is az, de mégsem kéne ezt csinálni. Felülök. - Megyek megmosom az arcom - mondom magam elé nézve, mert azért nem szeretném, ha másoknak is szemet szúrna, hogy bőgtem egy kört. Remélhetőleg Karola is megérti.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 18. 18:12 | Link

Karola

- Egyszer küldj egy baglyot, ha jobb kedved van... - motyogom halkan, mert így belegondolva ez annyira mégsem tűnik jó ötletnek. Persze voltak jobb pillanatai múlt este, és most is tök normálisnak tűnik. Emlékszem arra is, hogy zártuk az első találkozást, szóval azt hiszem, szívesen megismerném jobban, de azt nyilván nem így kell kezdeményezni. Nem vagyok én ebben jó. Na mindegy.
Csendre intem, mert végig szeretném gondolni, hogy mi miért és hogyan történt, és ezek milyen hatással voltak rám. Azt pedig, hogy valóban csendben marad, bár kissé meglep, sokkal inkább vagyok hálás érte. Épp csak elfelejtem neki ezt megemlíteni, ahogy végül belekezdek a mesélésbe. Nem könnyű ezt megosztani vele... Nem szoktam az érzéseimről beszélni. Egyébként sem volt bennem ennyi különböző érzés eddig, szóval ez is elég új még nekem. De a lényeget talán sikerül átadni. Nem húzódik el, sőt még bocsánatot is kér, és észre sem veszem, de még egy mosoly is felkerül az arcomra.
Aztán ahogy a többieket említi, felé fordulok és felkönyökölök, hogy jobban lássam. Bár kisírt szemekkel nagyon szarul nézhetek ki, de hát mindegy is.
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit gondolnak. Ha valaki egy este alapján akar megítélni akkor szíve-joga, de az csak azt az embert minősíti. Nem pedig téged - ez persze hülyén hangozhat pont tőlem, de nekem mondjuk már három alkalmam volt megállapítani, hogy nem százas. Mondjuk most épp rácáfol erre is. Szóval tényleg össze vagyok zavarodva. Még szerencse, hogy megkordul a gyomrom, mert amúgy érdekes gondolatok villannak be a fejembe, miközben őt nézem. Felállok és persze tisztázom a dolgokat, csak azért is, mert nekem kell, hogy kitisztuljon a fejem.
- Remélem jó plüss maci voltam - nevetem el magam - Bár nem hiszem, nem vagyok se puha se selymes - toldom még hozzá ezzel utalva rá, hogy nem annyira jó ez a kifogás, de nem biztos, hogy ezt érteni fogja. Ezután indulok el az ajtó felé, hogy megmossam az arcom, de megállít a hangja.
- Igen? - fordulok vissza, ahogy a nevem mondja, és ahogy a pulcsiját gyűrögeti csak egy dologra tudok gondolni - Oké, menj te előbb! - állok félre az útból, mert nem hiányzik nekem, hogy bepisiljen. Bár biztos nem tenné. De akkor is.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 28. 07:33 | Link

Karola, Maris és Bence

Nem válaszol én meg nem erőltetem. Helyette inkább arról győzködöm, hogy nem kéne másokra figyelnie. Persze jön a csak... de nem derül ki miért csak. Így végül ezt is ráhagyom. Hiszen ő tudja. Ha neki mások véleménye a fontos, akkor foglalkozzon mások véleményével. Más dolgokról beszélgetünk még pár percig, egész kellemesen összebújva, amíg meg nem kordul a gyomrom, ezzel jelezve, hogy már igencsak kéne a reggeli. Ki is bontakozom az öleléséből, azzal a szándékkal, hogy megmosom az arcom, legalább ne legyen annyira egyértelmű, hogy sírtam, de ahogy az ajtóba érek megállít. Nem értem mit akar, így arra következtetek, hogy neki sürgősebb a fürdőszoba használat mint nekem, s mi mást tehetnék, minthogy előre engedem? Ez tűnik a leglogikusabb, leggálánsabb megoldásnak. Nem is értem a hirtelen reakciót, ahogy nemez, majd sietve felém közelít. Hirtelen jön, ahogy a kezei az arcomra simulnak. Egy pillanatra összeakad a tekintetünk és bár egy része tudja mi következik, teljesen lesokkol, ahogy ma már másodjára - ezúttal józanul - lehel csókot a számra. Nagyokat pislogok. Érzem, hogy mondani kéne valamit, de az agyam csődöt mond, csak a kellemes melegséget képes felismerni és felsokszorozni. Mire észbe kapok, már elhangzik, hogy az ez az én hibám, és Karola mögött ismét becsapódik a fürdőszoba ajtó.
Pár másodpercig még állok mozdulatlanul, aztán hirtelen újra képes leszek a gondolkodásra.
- Ezt most mi... - nem fejezem be a mondatot, mérges leszek, mert azt is érzem, hogy a melegség abból adódott, hogy elpirultam újra. Idegesen fordulok meg, nem akarok semmire sem gondolni vele kapcsolatban. A szekrényemből egy hátzsákot kapok elő, ebbe tuszkolom bele a székemen pihenő ruhaneműit, majd a pólóm szélével törlöm meg az arcom jobb ötlet híján és robogok le táskástól a konyhába.
A látványra egy pillanatra megakadok, mert Bence a földön fetreng, Maris meg rajta...
- Khm... - köszörülöm meg a torkom, miközben Marist felhúzom Bencéről. Nem érdekel mit csináltak, és az sem, ha látszik, hogy sírtam. Fontosabb dolgunk van. Mármint nekik. Nekem már nincs. - Nesze - vágom Bencéhez a táskát - Karola cuccai. Hazaviheted. A változatosság kedvéért a fürdőben van. - közlöm a tényeket, aztán a kaja felé veszem az irányt. Egy tényért veszek elő, és a serpenyő teljes tartalmát rápakolom. A hűtőből még előveszem a ketchupot és nyomok a rántottára abból is - Köszi, farkas éhes vagyok - mondom Marisnak valamivel vidámabban, majd miután becsukom a hűtőt egy puszit nyomok a húgom arcára. Ez sokkal jobb, mint... Áhh, gondolni sem akarok rá.
A megpakolt tányérral együtt felsietek a szobámba, kirakom a ne zavarj táblát és biztos, ami biztos alapon az összes lehetséges módon magamra zárom. S nem, nem jövök ki, amíg Karola és Bence el nem mennek s végre nyugalom nem lesz a házban.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. március 29. 19:16 | Link

Sára
outfit

Amikor Sára üzent, hogy van egy ilyen event, egy pillanatig sem gondolkodtam. Mert tök jó, és végre vagyok olyan szinten, hogy azt akár "közönség" előtt is felvállaljam. Eddig inkább csak gyakorolgattunk, s ebben Sára is igen nagy segítség volt, mert ő látott dolgokat, szólt én meg korrigálhattam. Szóval örültem és rögtön vissza is üzentem, hogy ott leszek. Aztán még váltottunk pár üzenetet, mert én Flashmobot még csak internetes videókon láttam, de nem igazán tudom, hogyan működik az ilyesmi. Az üzik aztán valamennyire letisztázták a helyzetet, és abban maradtunk, hogy a Hősök terén találkozunk, s mivel a városnak ezen a részén szinte lehetetlen feltűnésmentesen hoppanálni, így a tömegközlekedést kellett választanom. Egy kissé szokatlan számomra a dolog, régen voltam buszon, meg földalattin, de végül csak megérkezem, a megbeszélt időpont előtt tíz perccel, így nyugodtan sétálok a téren nézelődve, aztán meg is pillantom a lányt a központi szoborcsoportnál, így odaveszem az utam. Messziről integetek neki, hátha kiszúr, közben próbálom kitalálni, hogy a téren levők közül vajon ki lesz még táncos, és ki az, aki tényleg turista. Nálam csak egy válltáska van, benne egy üveg vízzel, na meg a pálcámmal, mert sosem lehet tudni. Közelebb érve aztán köszönök is a lánynak.
- Szia! Mizu? Hogy telik a szünet? - kérdezgetem próbálva leplezni az izgatottságom. S ismét körbe pillantok, hogy van-e már valaki, aki elkezdte ezt az egészet, de egyelőre nincs mozgás.
Szál megtekintése
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. május 16. 14:53 | Link

Sára
outfit

- Oh az jó. Élvezném én is - nevetek rá, ahogy a mesenézős nyaráról mesél - Én mindenfélét. Találkozom a barátnőmmel, meg tanulok, táncolok, ilyesmik - Sorolom mosolyogva, de viszonylag közömbösen. Persze azért izgatott vagyok a tánc miatt, amit ő rögtön ki is szúr. Elmosolyodom.
- Rendben, akkor ráérünk - állapítom meg és leülök a földre a hátamat a talapzatnak döntve. Az embereket kezdem figyelni, ahogy a fényképezőgépükkel kattognak, vagy ahogy egy turista csoport hallgatja az őket körbevezetőt.
- Kicsit - pillantok fel a lányra, ahogy az izgulásról kérdez - Sosem csináltam még ilyet - mondom és elnevetem magam, aztán tovább kérdezem - és akkor úgy kell majd csinálnunk, mintha csak úgy itt lennénk és hirtelen eszünkbe jutna, hogy mi is tudunk táncolni, vagy hogy megy ez? - a youtube-on nézegettem flashmob videókat, azok olyan spontánnak tűntek, mintha a az emberek a semmiből termettek volna ott egy nagy megrendezett táncra. Tök menő volt. Ezért is lelkesedtem be, amikor Sára említette a dolgot. De azért furcsa is. Hiába gyakoroltunk rengeteget, mégis csak más most. Jó lenne egyszer még átismételni a lépéseket, hiszen legalább két hete nem láttam a lányt. Mondjuk én gyakoroltam a saját részem, és biztos ő is a sajátját, de azért... azért más így a semmiből hirtelen beállni táncolni. A jó mondjuk az, hogy rajtunk kívül senki sem tudja a kroeot, így ha el is rontjuk nem lesz feltűnő. Engem persze zavarna, de nem fogjuk elrontani. Nem lehet.
Szál megtekintése
Budapest és környéke - Zippzhar Márk Stefan hozzászólásai (24 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek