[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=747395#post747395][b]Egervári Zalán - 2019.01.25. 12:12[/b][/url]

Még volt pár napja a kezdésig. Úgy sétálgatott a városban, mintha semmi gondja nem lenne, és az egész világ minden perce az övé. A mostanában ismert karikák eltűntek a szeme alól, és a szokásos gondterhelt ráncok is kisimultak.
Éppen az egyik közeli parkon vágott át. Azon gondolkodott, hogy talán vesz egy buborékfújót húgának, a megmaradt fizetéséből. Elképzelte maga előtt, hogy örülne neki Léda. Körbeugrálná bátyját az előkészítő közepén, majd mindenkinek aki ott maradt, megmutogatja, hogy milyen király dolgot kapott. Sőt. Valószínűleg azonnal el is kezdené használni, hogy utána gyönyörködhessen a színes kis lufikban. Talán Zalán még egy varázslatot is küld rá, hogy ne pukkanjanak olyan gyorsan szét.
Felfigyelt a furcsa lány-kutya párosra, pedig alapjáraton nem lettek volna feltűnőek a parkban. Viszont egy szó igazán felkeltette az érdeklődését. Ispotály. Aggódva pillantott a mugli férfire, akinek szeméből értetlenkedés tükröződött. És hát, mentettem a menthetőt.
Odalépett a lányhoz, és megsimította a karját. - Semmi baj Luca, már itt vagyok, segítek - mondta olyan hangsúllyal, mintha a lány nem tudná felfogni épp ésszel. - Bocsi, kicsit beteg. Tudod hogy van ez, egy pillanatra nézel félre - suttogta a másiknak, majd megvonta a vállát. Az ismeretlen mindent tudóan biccentett, majd inkább arrébb állt.
- Ne haragudj, de valahogy ki kellett téged mentenem. Nem beszélhetsz itt ennyire nyíltan, lebuktatnál minket - kért elnézést a maga módján. Tisztán látszott, hogy a nő nincs tisztában azzal, hogy Budapesten bizony több a varázstalan, mint a mágus ivadék.
- Viszont tudok segíteni a problémádban. Ha gondolod, elvezetlek oda - ajánlotta fel lovagiasan a szolgálatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=748618#post748618][b]Egervári Zalán - 2019.02.03. 16:09[/b][/url]

A férfi elmosolyodott. Remélte, hogy nem sértette meg a lányt a korholással, pláne, hogy egy gyenge kis él is volt a hangjában, amit csak nagyon ritkán alkalmaz. Legalábbis még.
- Ugyan, semmi nem történt. Addig biztos nem, amíg engem látsz. - Újabb nagy vigyor. - Egervári Zalán szolgálatodra. Blossom... - kezdett el gondolkodni. - Most egészen elbizonytalanítottál. Bagolykőbe jártál? - kérdezett rá, és miközben elmélázott ezen, tekintete a kutyára esett. Leguggolt, és kezét a kutya felé nyújtotta, mintha valami egészen veszélyes állatot közelítene meg. Csak akkor simogatta meg, ha a kutya is így akarta, ha viszont csak hátat fordított neki, akkor egyszerűen kinevette és felállt. - Mona Lisa. Tetszik. Egyedi - ismerte el a férfi, majd a lányra nézett.
- Gondolod, akkor indulhatunk is - tárta ki kezét jobbra, mintegy útmutatás végett. - Kicsit messze van, lehet húsz perc is gyalog. Nem akarsz inkább tömegközlekedéssel menni? Akkor egy tíz percet tudnánk rövidíteni - jegyezte meg Zalán, bár nem volt benne biztos, hogy a varázslók értettek az egész metro-villamos pároshoz. Azt meg pláne nem, hogy hogyan is viszonyulnak hozzá. Még jó, hogy neki minden életformából kijárt az okítás. Sarolt miatt nagyon értett mindenféle mugli dologhoz, az apja miatt pedig a varázslatokhoz. Bár ha őszinte akart volna lenni, akkor utóbbit inkább egymaga fedezte fel.
- Ha gondolod, akkor viszem a dobozt - ajánlotta fel, a kutyaketrecre mutatva. Elég lesz a lánynak odajutnia is, nemhogy még cipekedni is mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=750405#post750405][b]Egervári Zalán - 2019.02.19. 20:17[/b][/url]

Meglapogatta a kutyus buksiját, aki erre eléggé elégedettnek tűnt. Mintha fellelkesült volna, mert valaki képes volt úgy örömet okozni neki, hogy közben még a bundáját sem túrta össze, ami gondosan be volt állítva.
- A Bagolykőben elég sok bajkeverő volt. Már emikor én oda jártam, de nem hiszem, hogy ez most nagyon másképp lenne. Az eridonosok meg a rellonosok meg pláne híresek erről - mosolyogta meg a tényt, ezzel is rávilágaítva, hogy a lány nem nagyon segített neki rájönni, hogy ki is ő tulajdonképpen.
- Akkor ajánlom a metrót, mert ott még jegyet is tudunk venni - tudatosította a másikban is a tervét, miközben átvette a hordót a lánytól.
- Milyen ügyben jöttél amúgy? Csak mert látszik, hogy nem vagy ide valósi - kérdezte a férfi, csakhogy előrébb vigye a beszélgetésük. Próbált semmi személyesbe belekérdezni, de azért mégsem sétálhatta egymás mellett negyed órán kersztül, mint két kuka. Blossom meg amúgy is nagyon beszédes embernek tűnt, és ezt most nem csak a varázslóvilág majdnem kikotyogása miatt értendő.
- Itt kell lemenni - nyitott ajtót, majd az automatához lépett. - Van forintod? Vagyis mugli pénzed? - kérdezte, és mosolyogva bólintott a mellettük lévő terminálnál álloknak. - Külföldi - tisztázta, mire az említett emberek inkább otthagyták őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=752095#post752095][b]Egervári Zalán - 2019.03.16. 14:41[/b][/url]

Szinte megcsillant a férfi szeme, amint beugrott neki végre a lány. - Igen, erre már emlékszem. Akármilyen kérdést tett fel órán, mindig téged szólított fel, pedig nem is jelentkeztél. Olyankor mindig arra gondoltam milyen nehéz lehet. Az a sok tudás, ami ehhez kell nekem sose volt meg - hozta fel a kissé megkopott képet az egyik feledhető iskolai napról. Mégis, szinte biztos volt benne, hogy akkor is reménytelenül ücsörgött a padban, akár egy zsák liszt.
- Merre dolgozol? - tette fel a lánnyal egyszerre a kérdését. Zslán elnevette magát, és lehajtotta a fejét. - Aurortanonc vagyok a Sárkányölőben, de igen, Pesten élek - adta meg végül a választ. Egyszerűbb lenne neki Tatán maradni, de egyszerűen tudta, hogy Léda még nem áll készen arra, hogy ketté váljanak. Vagy talán ő nem az.
Meglepetésként érte, amikor a lány a legkülönbözőbb dolgokat kezdte el a kezébe pakolni. Nem csak összegyűrt papírok és blokkok voltak a kupacban, de tükörtől kezdve minifésűn át rágóig minden. Kész túlélőszett.
- Ugyan, semmi gond. Legalább most már azt is tudom, hogy ha világvége ütne be, akkor túlélném veled - adta vissza mosolyogva a motyókat.
- Először is válaszd ki a jegyet, amit szeretnél - hajoltak mind a ketten közelebb az automatához, hogy lássák mi is történik. Az eddigi távolságtartás valahogy teljesen eltűnt már. - Napijegy, igen ott - ütköztek egymásnak a kezeik, ahogy Zalán meg akarta mutatni pontosan melyik, a lány meg közben valószínűleg pont észrevette a megfelelőt. - Ha csak odaútra szeretnél, akkor egy, ééés kosárba. Aztán csak fizetni kell - magyarázta tovább a férfi az automatás jegyvásárlás rejtelmeit. - Oda, oda kell - mutogatta a papírpénzes adagolót, de a gép behúzta, aztán ki vissza is dobta. Ezt még eljátszották kétszer, kicsit kisimítgatták a pénzt, de továbbra is ugyanaz volt az adagoló válasza.
- Nah várj csak! - emelte fel mutatóuuját Zalán, és előkapta a pénztárcáját a zsebéből. Elkezdte bedobálni az apróit, és lássanak csodát, a gép elkezdte kinyomtatni a jegyet. Ha a lány ki akarta volna fizetni, akkor csak nemet intett volna a kezével, és félszegen hozzátette volna: - Legalább muszáj lesz még minimum egyszer találkoznunk.
- Akkor gyerünk - invitálta a beléptetők felé Blossomot vigyorogva. Bal szája sarkában megjelent egy kis gödröcske, aki mindig csak jelentős események alkalmával mutatkozik meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753080#post753080][b]Egervári Zalán - 2019.03.25. 19:07[/b][/url]

- Lehet jobb is így. Néha én is azt kívánom bár ne vágtam volna bele. Lehet még viszont látsz majd a rendelődben - viccelődött a férfi, de azért egy része igaz is volt. Most nem voltak rajta durva nyomok, de ha nem koncentrál eléggé, egy jól célzott találat akár két hétig is ott virít az arcán.
- Engem már meggyőztél. Hivatalosan is a túlélő társammá fogadlak - kacsintott a lányra, és ezt mind a kétféleképpen lehetett értelmezni. Mert lehet, hogy Blossom a túlélésbe nem vette be eleinte a fajfenntartás kérdését, de azután a sármos félmosoly után már az ő agyát is ellepheték a furcsa gondolatok.
Nagyon gyorsan elsodorta a lányt a tömeg tőle, alig érte utól. - Gyorsan tedd be - nyitotta ki a hordozó ajtaját Zalán, hogy ezzel is segítségére legyen a lánynak. Nem lett volna jó, ha egy ellenőr kiszúrja őket a kutyával a kezükben. Bár ki tudták volna magyarázni magukat, azért jobb volt biztosra menni. Közben az egyik oldalt pont befutott egy szerelvény, szóval a férfi a lány derekát karolva elkezdte az ajtó felé terelni.
- Sípol, gyorsan, még felérünk - sietette meg az utolsó lépéseket, és utánuk bezárult az ajtó. Szűkösen voltak csak a vagonban, fogódzkodni se nagyon tudtak. - Három megállót kell csak menni, esküszöm - próbálta nyugtatni a lányt, és a kosárkában fészkelődő kutyust is egyaránt. Úgy tűnt nem nagyon bírja az utazást. Vagy az embereket, pedig ő még nem is volt olyan rossz helyzetben, mint gazdája.
A vonat fékezni kezdett, és az utasok elkezdtek dölöngélni. - Kapaszkodj belém - karolta át fél kézzel a lányt a férfi, hogy bizotsan meg tudja tartani Blossomot. Csúnya lett volna elesni, miközben két másodperc, és elkezdenek kifelé áramlani az emberek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753086#post753086][b]Egervári Zalán - 2019.03.25. 19:39[/b][/url]

- Talán azért nem tudod elfogadni, mert még soha nem küzdöttél semmiért - üvöltötte Zalán a kis poros helyiségben. Apja alakja éppen szembe volt vele, és minimum olyan ellenséges testhelyzetben állt, mint a férfi.
- Ezek szerint te sem küzdesz eléggé, ha minden második nap összevérzed a padlót, amikor hazajössz - ordibált a másik vissza. Szokásos falfefér arca most kipirosodott a vita hevében, és szűk szemei kitágultak, orrlyukain gyorsabban folyt a légzés, mintha lefutotta volna a maratont.
- Én legalább teszek valamit és nem csak a gombokat nyomogatom - sziszegte vissza Zalán. Arcán órákkal ezelőtt elállt a vérzés, s most varrasodott hegekkel volt tele. Máshol barna és zöld folt borította. Az régi és új nyom. Pillanatnyilag egyiket se érezte.
- Kifelé! - üvöltötte az apja magából kikelve. - Nem hallottad? Takarodj! - mutogatott az ajtó felé. Zalán csak ment a szobájába, és becsapta maga után az ajtót.
- Baszki... - mormolta, aztán mint aki egy álomból réved fel, hirtelen megrázta a fejét, és mosolyogva húgára nézett. - Hello! Nem is tudtam, hogy már itthon vagy - próbálta szelíden a kislány felé. Biztos volt benne, hogy az egészet végighallgatta. Pedig mindig annyira igyekszik, hogy ne előtte vesszenek össze. Az ekkora vitákat általában sikerül is neki elfeddnie, de a mai úgy jött, mint a hurrikán. Végigsöpört a területen és csak tönkretett életeket hagyott maga után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753227#post753227][b]Egervári Zalán - 2019.03.26. 19:35[/b][/url]

Próbálta, de a másik csak ült ott azzal az ártatlan nagy kék szemeivel, és úgy tűnt összetört benne egy kis, féltett világ. Zalán a hajába túrt, és leguggolt a szintjére.
- Ne nézz rám így, kérlek - mondta neki, és a kislány kezéért nyúlt. Éppen elég volt így is neki a mai nap, nem kellett, hogy még egyel több embernek csalódást okozzon. Nem, ő ezt nem akarta elfogadni.
Sóhajtva felállt. - Nem neked szólt, amit hallottál. De nekem mindegy - keményedett meg kicsit a hangja, bár egy enyhe csalódottság is megbújt benne. Újabb mély levegő, és leült az ágyára. Óvatosan lehúzta a cipőit és a kabátját. Csúnyán összevert arcán kívül még karját is különböző horzsolások borították. Nyögött egyet fájdalmában, és elfeküdt a matracon. Tudta, hogy valószínűleg Léda most minden mozdulatát úgy nézi, mintha magában azt próbálná eldönteni, hogy közeledhet-e hozzá. Máskor biztos kitalálna valami vicceset, hogy elterelje a lányka gondolatait, de ma nem. Fáradt volt, és nem csak testileg.
- Megcsináltad a házidat? - kérte számon a férfi fel sem kelve az ágyról. Minthogy a szülők nem nagyon foglalkoztak Lédával, így ő volt az, aki minden este számonkérte rajta a dolgot, és segített neki, ahogy ideje engedte. Most a hangja kicsit másképp csengett. Számonkérő volt, akár egy főnöké. Nem volt benne semmi pajkosság, mint általában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753239#post753239][b]Egervári Zalán - 2019.03.26. 20:30[/b][/url]

Semmi válasz. Fájt neki, hogy nem hallja húga állandó csacsogását, ami a mindennapjai részét képezte. Néha idegesítette, néha még koncentrálni sem tudott tőle, de most egyszerűen csak ott volt egy űr, amit úgy érzett neki kell kitöltenie. És mégsem.
A hangok azt üzenték a férfinak, hogy Léda még csak most áll neki a házinak, és valószínűleg totálisan elfelejtette volna, ha nem szól neki. Jellemző. Egyszer ér haza időben, de akkor is inkább a kis fantáziavilágával van elfoglalva. Pedig okos volt. Nagyon.
Érezte, ahogy a lány körülötte mászkál, és az ágyára ül. Összeráncolta a szemöldökét, és felemelte a fejét. Léda mogorván nézett rá, pontosan úgy, amikor valamit nem kaphat meg. Aztán bumm.
A férfi felszisszent a fájdalomra, ami a karjába nyilalt. Csak nézte a kislányt, ahogy morcosan ragaszgatja fel rá az élénk rózsaszín sebtapaszokat, mintha ennyivel eltűntethetné a fájdalmat. Egy mosoly húzódott a szájára, amit igyekezett elrejteni Zalán, de nem nagyon ment neki.
- Ráncos lesz a homlokod, ha sokáig így hagyod - mutatott az említett területre a férfi, és közben már szabadjára engedte az elnyomva tartott vigyort. - Tudod, hogy a mérges néni egy emelettel lejjebb mennyit ráncolta a homlokát régen? Aztán nézd meg most mi lett belőle...pfuuu... - reagált ki kicsit túl a helyzetet, mintha valami igen komoly, doktorok által megállapított észrevételt mondana.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753262#post753262][b]Egervári Zalán - 2019.03.26. 22:29[/b][/url]

- De Mogyinak különleges helye van a szívében, ahogy nekem is számodra - nyomott egy puszit a lány homlokára.
Hagyta, hogy befejezze a művét. Úgy koncentrált Léda, mintha egy életmentő műtétről lenne szó. - Biztosan jó leszek? Mert érzem a javulást, de tudod valami még mindig furcsa. Talán Godzillát érzem. O-o, itt is van - tátotta el a száját a férfi, mintha megijedne, aztán megfogta Lédát a derekánál fogva, és felkapta, hogy meglóbálja. Egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy minden izma tiltakozott a mozgás minden formája ellen.
- Wááá.... itt jön a rémes Godzilla és megesz -  torzította el a hangját a férfi mély dörmögőssé, majd az ágyra vetette a lányt, és csiklandozni kezdte. - És most halálra csikizlek téged - adta tudtára a nyilvánvalót. Egy kis idő után viszont egészen érezte a végkimerülést. És persze a sebek helyét is, szóval abbahagyta, és mosolyogva nézett húgára.
- Na de ideje megcsinálnod a leckédet. Nincs kibúvó - kezdte egy fokkal komolyabban a férfi, de persze ebben nem volt már semmi szidalom, vagy rosszindulat. - És ígérem ha megcsináltad, odaengedlek a gépemhez, és pingvin klubbozhatsz fürdésig - enyhítette a körülményeket egy kicsit. Léda ilyen ígéretek mellett valahogy mindig extra gyorsan meg tudta csinálni a háziját, és rendesen oda is koncentrált rájuk, hiszen tudta, hogy Zalán átnézi őket. Vagy legalábbis bele-bele néz. Mégsem az ő feladata volt, hogy elvállalja a tanár szerepét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753285#post753285][b]Egervári Zalán - 2019.03.26. 23:57[/b][/url]

Elmosolyodott a lány válaszán. - Azért nem hiszem, hogy annyira rossz orvos lennél. Pláne, ha túl akarjuk élni a világvégét - nevetett, de természetesen nem gondolta komolyan a dolgot. Tökéletesen meg tudta érteni, hogy Blossom miért nem akarja a rendelőjétől távol látni.
A gyors beszállás, a kutyamizéria és a lányra való vigyázás teljesen lefoglalta a férfit, de igazából nem zavarta a dolog. Ott álltak a metrókocsiban egymást karolva, és a megállóknál az embertömeg hol kijjebb, hol bejjebb nyomta őket. Nem kellemes érzés csúcsidőben tömegközlekedést használni a fővárosban, még akkor sem, ha három percenként fut be egy-egy szerelvény.
Megérkeztek, és Zalán megfogta a lány kezét, hogy ne veszítsék el egymást, majd úgy próbált minél gyorsabban kijutni a tömegből.
- Megvagy? - húzta kicsit arrébb Blossomot a férfi. Nem volt benne biztos, hogy a lány is annyira értékeli a tömegnyomort, mint egy itteni. - Hidd el, ez még nem is volt olyan vészes - mosolyodott el féloldalasan. Körülöttük az emberek egy kicsit megfogyatkoztak, és már csak az újonnan felszállni kívánók ácsorogtak a peronon.
- Gyere, már mindjárt ott vagyunk - vette az irányt a mozgólépcső felé. Amint kiértek a metróállomás területéről, fogta a ketrecet, és kinyitotta, hogy a kiskutya újra szabadon lehessen. Óvatosan megfogta, majd Blossom felé nyújtotta. - Gondolom nálad könnyebben megnyugszik. Igazi kis túlélő, ezek után már a város nem is fogja zavarni - bizonygatta a férfi, majd amint úgy látta kutya és gazdája készenállnak, kivezette őket az utcára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753451#post753451][b]Egervári Zalán - 2019.03.29. 16:51[/b][/url]

Elindultak a metrótól, elöl lépkedett Mona. Lábait kecsesen rakta egymás elé, mintha az egész világ az övé lenne. Utána Blossom és Zalán mosolyogva és beszélgetve.
- Hát attól függ mire érted. Ha bulizni lenne kedved, akkor mindenféleképpen az Akváriumot ajánlom, mindenki szerint az az egyik legjobb hely Budapesten. Igaz, én nem nagyon voltam ott, nem vagyok az a partizós fajta - vont vállat a férfi. - De ha egy igazán szép helyre vágysz, akkor mindenféleképpen menj el a Szimpla Kertbe. Hidd el, megéri - bizonygatta. Rengetegszer vitte már el Lédát is oda, de leginkább akkor szerette azt a helyet, amikor egyedül volt ott.
Elértek a Budai Vár bejáratához és a férfi megállt. - Itt is volnánk. Már csak be kell menned, és át a kandallón. Ott lesz az ispotály - mosolygott, és nyújtotta a kutyahordozót, hogy a lány átvehesse.
- Örülök, hogy összetalálkoztunk. Remélem innen már megleszel. És visszafelé uyanazon az útvonalon menj, bár a vasútállomásra már egy mugli is el tud majd igazítani - kacsintott rá, utalva kis kalandjuk elejére. Még megsimogatta a kutyust búcsúképp, és útnak engedte őket. Ő maga nem szándékozott bemenni, ott sokat felismerhették volna, netán még az apjáról is megkérdezik. Nem akart kockáztatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779383#post779383][b]Egervári Zalán - 2019.10.29. 22:43[/b][/url]

Mindent eltervezett előre. A filmet, a kocsit, az inget. Már lassan egy hete ezzel foglalatoskodott, minden mást elengedve maga mellett. A tanulást, az alvást, még Lédát is. Csak éppen azzal nem számolt, hogy Roxy nem fog megjelenni. Tökéletesre vasalt mélykék ingében ott ült a volán mögött már lassan fél órája. Folyamatosan a karóráját nézegette, pedig biztos volt benne, hogyha a lány ide akart volna érni, már rég megtette volna. A fákról folyamatosan estek le az aranyló levelek, és egyre inkább beterítették a motorháztetőt, hogy ezzel is jelezzék Zalán számára milyen régóta nem mozdult. A mozi pedig lassan már kezdetét is veszi.
Nagyon sóhajtott, és végül előre hajolva elfordította a Ford Mustang kulcsát. A motor élesen felböfögött. Utolsó körbepillantás, óracsekk, de senki sehol. Betette egyesbe a kocsit, és lassan kigurult a parkolóból. Ha már kölcsönkérte ezt a szépséget, azért se fog most csak úgy hazamenni. Pláne, hogy otthon csak a családja várja. Egyik idegesítőbb mint a másik, közben pedig mindent átleng az a halálos feszültség, amelyet apja jelenléte okoz.
Alig telt öt percébe, és már a pultnál is volt. Kikérte a jegyét, és foglalt egy placcot magának. Igazából életében először csinálja ezt. Eddig nem volt se ember, akit elvitt volna, se műszer, amivel elment volna. De úgy tűnik most se lesz társasága.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779830#post779830][b]Egervári Zalán - 2019.11.03. 11:23[/b][/url]

Bús lehorgasztott fejjel és nagy kutyaszemekkel nézte a kezdődő filmet. Agyában folyamatosan azt a kérdést tette fel, hogy vajon elrontott-e valamit. Vagy talán Roxy csak elfelejtette. De ha utóbbi is a válasz, ez mégis mit jelentsen? Mármint a frissen indult kapcsolatukra nézve.
Nagyot sóhajtott, és elhelyezkedett. Legalább a filmet élvezni fogja, hiszen... több is veszett Mohácsnál. A mozijegy meg nem volt ingyen neki sem.  Ám ekkor hirtelen valaki feltépte az ajtót. Zalán rögtön készenlétbe állt, és agyában már a kilencedik verziót futtatta végig, hogy mégis mit kéne csinálnia támadás esetén. Felmérte a támadó tömegét, sebességét, a lehetséges menekülési útvonalakat és a tárgyakat, melyeket fegyverként is képes volt alkalmazni. Mindezt egy pillanat leforgása alatt. Szakmai ártalom. Viszont a beszálló nem tűnt veszélyesnek.
Feszülten nézte a megjelent férfit, azon gondolkodva ismeri-e. De nem. Pár másodperc agyalás után már biztos volt benne. Akkor meg mégis mi a szent szart keres a kocsijában. Ami ráadásul nem is volt az övé. Ha ezt Ádám megtudja, biztos pipa lesz.
- Haver! Mégis mit csinálsz? - kérdezte Zalán felháborodottan. Szeme kikerekedett, ahogy az ismeretlen kényelembe helyezte magát az ülésen. - Asszem eltévesztetted a rendszámot - jegyezte meg, bízva abban, hogy a férfi talán összekeverte egy másik, nem létező Ford Mustanggal az ő szépségét. Ez volt még a kellemes, kicsit sem fenyegető hangneme. Még nem állt át teljesen aurori szerepbe, mert hitt benne, hogy a másik nem fog packázni vele. Azonban testtartása már tanúskodhatott valami agresszióról. Kihúzta magát - már amennyire a kocsiban képes volt -, és kezeit a kormányra fektette. Onnan könnyebb és gyorsabb volt a megmozdítása.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779834#post779834][b]Egervári Zalán - 2019.11.03. 12:14[/b][/url]

Szinte egy életnek tűnt, amíg a férfi válaszra nyitotta a száját. Volt valami komikus abban, ahogy a párás szemüvege szép lassan felfedte a szembogarait és végre láttatni engedte az egész embert. Zalán abban a pillanatban döntötte el, hogy nem lehet veszélyes rá nézve. No nem azért, mert nem csillogott volna valami őrültség a tekintetében, mert de, hanem mert nem voltak egy súlycsoport.
Elfogadta a kéznyújtás, és biccentett hozzá. Legalább egy név megvolt. - Zalán - felelte kurtán, még mindig nem tudva, hová is tegye a kiscsávót. Belenézett a felső visszapillantóba, amíg a férfi magyarázott. Mivel magasabb volt, így ő tökéletesen fel tudta mérni a bent ücsörgő lányt. Sokszor volt már tapasztalata hasonlóakkal. Tipikusan az egy estét kategória, akivel inkább nem akar beszélgetni az ember, mert egy sárgarigóval értelmesebb beszélgetést lehet lefolytatni. Elhúzta a száját, és megértően megpaskolta Berci vállát.
- Rendben haver, maradhatsz - adta meg az engedélyt, és elvette a fél twixet, amit felajánlottak. - De azt remélem tudod, hogy nagy genyaság otthagyni egy nőt a kocsiban, ha elhozod randizni - oktatta ki a férfit, miközben jóízűen beleharapott a csokijába. Mégiscsak volt egy húga, akit nem akart soha, hogy ilyen sorsra jusson.
Oldalról előhúzott egy kis csomagot. - Popcornt? - nyújtotta a férfi felé, és betette kettőjük közé a kézifékhez. Elhelyezkedett, és ahogy Berci mondta, elkezdték végre nézni a filmet. A nőt éppen egy rendőr igazoltatta le. - Te láttad már ezt a filmet? - kérdezte Zalán. Most hogy lemaradtak az első negyed óráról, fogalma sem volt róla mi történik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=804962#post804962][b]Egervári Zalán - 2020.04.13. 12:24[/b][/url]

Napok óta nem mozdult ki az akadémia területéről. Nem csak azért, mert nem volt hova mennie, hanem hogy ne gondolkozzon. Azon, amit Roxyval egymás fejéhez vágtak, hogy mennyire hiányzik neki, és hogy a férfibecsülete miért nem hagyja, hogy bocsánatot kérjen tőle. Órákon keresztül ütött egy boxzsákot, hátha attól jobb lesz, de azon kívül, hogy a kezén a bütyök már kivérzett, nem sok mindent ért el.
Nagy sóhaj közepette pakolta el pár holmiját egy táskába, hogy aztán a hátára vetve elindulhasson hazafele. Már előre tudta mi fogja otthon várni. Árpád, ahogy vöröslő fejjel ordibál vele, amiért hazament, vagy amiért nem. Mindenért is. Bármit csinál, az úgyis rossz. Sarolt, aki a TV előtt ülve hallgatja az egészet, és nem szól egy szót sem. Az a nő olyan, mint egy robot. Mintha csak azért lenne, hogy elvégezze a háztartási dolgokat és minden nap elmenjen dolgozni. Még csak szikra sincs kettejük között. És ott lesz Léda. Az egyetlen ember, aki miatt haza vezeti útja. Valószínűleg neheztelni fog rá, hogy ennyi ideig nem ment haza, de örülni is fog. Aztán mikor Árpád ordibálni kezd, megint rossz kedve lesz. Igazi nő már most is, folyton változik az érzelme, hullámokban hol boldog, hol nem.
Agyalás közben ment, anélkül hogy felfogta volna mit tesz. És tessék, már oda is ért a romos pesti lakáshoz. Egy koszfészek. Egy semmi. Se múlt, se jelen. Még csak jövőt sem kínál. Újabb hatalmas sóhaj kíséretében lökte be a lépcsőház ajtaját. Lift nem volt, csak a régi, agyonjárt lépcső, melyen kiskorában mindig elcsúszott.
Benyitott az ajtón és azonnal megcsapta az a dohos szag, melyben évekig élt. - Megjöttem! - kiáltott be, és egy pillanatra megállt, hogy hallja ha érkezik valami reakció. De semmi. Összeráncolta szemöldökét, és lassan lépkedett a szobájuk irányába. A nagy csöndre bekapcsolt az összes védekező eszköze, rögtön a legrosszabbat sejtette, és ezért izmai megfeszültek a ruha alatt.
Benézett, és ott feküdt Léda. - Hello Prücsök - nyugodott meg egy pillanat alatt, és egy mosoly kíséretében a székre dobta cumóját. - Egy ölelés azért jár a nagy bratyónak? - kérdezte incselkedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=805014#post805014][b]Egervári Zalán - 2020.04.13. 14:04[/b][/url]

Furcsa volt megint abban a házban lenni, pedig nem is olyan rég volt, hogy minden estét itt töltött. A sötét, molyirtótól bűzlő kis lakásban, együtt a világ legunalmasabb embereivel. Na persze ebbe nem tartozott bele a kicsit Léda.
A hangtalanság, amely fogadta megrémítette. Nyakán égnek meredt a szőr, és még a padló recsegése is baljós üzenetet hordozott. Esteledett. Ilyenkor Árpád már jelen szokott lenni, bámulva a falat és gondolkodva azon, miért ostorozza a sors két mágikus gyerekkel, mikor neki nincs.
Benyitott a közös szobába, és finoman szólította meg Lédát. Tudta, hogy haragszik rá. Valószínűleg azt hitte Roxyval volt, és ezért nagyon neheztel rá. Már agyában megjelentek a különböző képek, hogyan is vidítsa fel mindig mosolygós kishúgát, amikor a lányka magától szaladt oda hozzá. Zalán lehajolt kissé, és azonnal felkapta ölébe a könnyű kisembert. Hagyta, hogy sírjon, és közben haját és hátát cirógatta.
- Nem lesz semmi baj, már itt vagyok - mondogatta, ahogy csitítgatta Lédát. Érezte, tudta, hogy ez valami nagy dolog lesz, és azt is, hogy most türelemmel kell viseltetnie felé. Szorosan ölelte, hogy tudja a lány, mindig itt lesz neki, és sose hagyja el. Végleg soha.
- Mond el mi történt - ereszkedett térdre a férfi, hogy letegye a lányt is a saját lábára. - Mindent megoldok, csak mond el - biztatta, és letörölte érdes tenyerével a lány puha arcát. Ami vörös volt. De csak egyik oldalt. Állkapcsa azonnal megfeszült, ahogy összerakta a képet. Nincs itthon a tespedős apja, Sarolt kitudja merre szellőzteti a fejét, és Lédán egy tenyérnyi vörös folt éktelenkedik. Nem is kellett semmit mondania.
- Elmegyünk. És most te is jössz velem - szólalt meg kemény hangon, mely nem a lány ellen, sokkal inkább maga ellen szólt. Azért, mert nem volt itt, hogy megvédje a lányt. Mikor lett neki fontosabb a saját boldogsága, mint a húgáé? - Kezdj el pakolni, ruhákat, fésűt, sulis cuccokat - adta ki az utasítást, és egy puszit nyomott a lányka homlokára.