[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=755696#post755696][b]Cassandra McNeilly - 2019.04.17. 18:54[/b][/url]

Egy teljes üveg Scornabeccaia bánta az este kezdetét, és szerettem volna sajnálni, hogy magamba döntöttem mások két napi fizját érő merlotot, de szó sem volt róla. Még az egyik exemtől nyúltam le, aki exporttal foglalkozott. Ez volt a minimum, ha már másban nem ment a teljesítés. Azóta csak egy középkategóriás rozét kortyolgatok, ami a merlot után erős visszaesés, de pont olyan idegnyugtató, mint bármelyik. Ellenben a szőlőlével, aminek a látványával továbbra is csak barátkozom a nőm kezében. Kiráz a hideg a tudattól egyelőre, de ugye vannak dolgok, amiknél nem lehetsz biztos. A fejem lustán fordítom felé majd még nevetek is, ahogy ingatva a fejem közlöm a száraz tényeket: - Nem attól klasszikus, mert logikus - és ezzel mindent el is mondtam. Ami azt illeti rengeteg film érzelmi alapon lett kiemelkedő, ez meg nem az, ami alapján nekünk egyszer majd sikerül besorolni a filmművészet csodáit.
- Vagy rajta ülsz, nehogy egy morzsát is más egyen meg - forgattam meg a szemeim, mert ha nem is mondtam, feltűnt, mikor a még nem üres dobozt feltűnésmentesen a kanapém és maga közé csúsztatta be. Javíthatatlan, bár ilyen súlya még nem volt az irigységnek mint ma, talán.
- Igen, ez eddig is tény volt. Önfejű, hülye és életveszélyes alak volt. De jó segge volt és az egyenruha túl patent, sosem hibáztattalak - néztem rá a teljes támogatásommal. De szerintem egy ideje ő is tudta, hogy maximum egyoldalú volt az, vagy tényleg mindkét oldalról inkább fizikai. Nem nevezném kémiának, az azért az ismereteim alapján bőven túlmegy ezen.
- Ha jól számoltam az elmúlt öt órában csak ittál, szóval lassan nyugodtan nekiveselkedhetsz, vagy fogjam a kezed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=755812#post755812][b]Cassandra McNeilly - 2019.04.19. 01:06[/b][/url]

- Na, ezt látod sosem mondtam rá - már nyilván a pozitív minősítést. Vannak filmek, amiken én is átmentem nőbe, és mint öt évesen az Arthur által lóra cserélt babám után, úgy sírtam. Senkinek nem kívánom azt az érzést. Nyilván szép volt a paci, de azért nem az én dolgaim kellettek volna a csereértékek legyenek. Vannak dolgok, amiket sosem fogok megbocsátani! Az egyik ilyen a nagyapám megjegyzése a hajamra, mikor elsőre lettem fekete hajú, a másik Arthur esete a babámmal. Örök tüskék.
- Lehet - dörmögtem már majdnem mémkedve itt a nőnek, hogy aztán felnevessek, majd az utolsó kortyot is eltüntessem a poharamból. Nem mondom, hogy nem üt be, sőt, ettől még kicsit együttérzésből is, meg úgy amúgy erre most szükségem volt. Biztos pofán röhögtem volna azt, aki nekem 15 éve azt mondja, hogy mi a 31 felé andalogva itt fogunk ülni a lakásomon, valami szar filmes este végén, és várjuk, hogy most akkor valaki terhes-e, vagy csak k.rva jó poént lőttünk a búcsúba utoljára. Egyelőre senki nem nevet, még én sem. DE komolyan, én megértem, igazából valahol még szurkolok is az eredményességért, szerintem hülyeség és önámítás volt, hogy neki nem kell egy család. Azután a szar után, amiből jött, kijárna neki. Az enyémet annak ellenére, miket élek néha rage-elve, imádom és nem cserélném semmire. Neki is kívánok egyszer egy ilyet.
- Inkább tolj be még egy sütit, már egész betegnek tűnsz. Simán igazat adsz nekem? Évekig hallgattam a "jaj, Cass, kussolj már" meg "mekkora f.sz vagy" - forgattam is meg a szemeim, mert nem elsőre közöltem ezt már, csak rám ki figyel? Nagyon kevesen. - Undorító vagy. Hozom az illatgyertyát is, meg valamit enni. Éhes vagyok. Nem kérsz egy pizzát? Húsz perc múlva már van kiszállítás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756038#post756038][b]Cassandra McNeilly - 2019.04.21. 12:03[/b][/url]

Fogalmam sincs mikor süllyedtünk oda, hogy filmeket kelljen újranézni, hogy még több okot találjunk kitérni a hitünkből. Ha lenne olyanunk, nekem legalább illene, de a nagyi szerint ott romlottak vagyunk, hogy anyámék sosem tettek nagy fogadalmakat gyűrűvel. De nézzünk rájuk, mégis milyen időtállóak lettek. Meg csak összesikerültünk így hárman, még ha gyári hibákkal is kezdtünk. A húgunkban elég sok a remény. Még.
- Túl sok szénhidrát az nekem, és attól a fajta csokimáztól olyan leszek mint egy leopárd. Foltos - néztem rá sokatmondóan, mert bár nem voltam egy kifejezetten ételérzékeny alkat, én úgy gondoltam ettől kapok rohamokban viszketést és a súlyommal se nagy pajti. Nem mellesleg nem is sajnáltam tőle, nem véletlen rángattam ki egy csomag kókuszos zabkekszet a fiókból közben és gurítottam magunk közé. Azért van vésztartalékom.
De valami nem klappolt a nejemmel, ez egész biztos, és itt nem arról beszélek, hogy megint olyanok voltunk, mint 16 évesen és egész éjjel csak magunkat romboltuk, ő édessel én alkohollal. Azt hiszem ez akkoriban fordítva volt. De hál' isten egyikünkön se látszik meg.
- Szóval mindegy, de nem mindegy - összegeztem az ajkaim összepréselve, majd a mobil után kutatva nyitottam meg az appot és szedtem elő a kedvencnek jelölt helyünket. - Akkor három közepes lesz, egy négysajtos, duplázva. Egy vastagtésztás zöldfűszeres, meg egy dupla húsos - néztem a nőre, mert éppen nem sorolta fel, de sejtem, ha itt lesz fel fogjuk. Terhesség nélkül sem volt gond rá, hogy itt kaja megmaradjon. Ez új, de vannak azért dolgok, amik mással is magyarázhatóak, gondolom. Én persze támogató vagyok, de mikor felálltam még meg kellett kapaszkodjak, hogy mielőtt utána indulok, lehetőleg a szobát lefixáljam. Utálok egyedül inni.
- Új indokot keresel a súlyduplázásra - jelentettem ki még el is tárva a kezeim, mielőtt lecsapva a szennyes tetejét rá nem ültem és a szemben lévő tükörben amennyit láttam magamból eligazgattam a kicsit elfeküdt hajam. - De őszintén? Fogalmam sincs. Mikor te akarsz valamit, teszel is érte, másokkal ellentétben. Ha nem most... ugyan itt leszünk két hónap múlva is - és ezt komolyan is gondoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=758830#post758830][b]Cassandra McNeilly - 2019.05.20. 11:39[/b][/url]

- Ezt eddig is tudtam. Leginkább, hogy nem kapnék - billentettem oldalra a fejem, de csak megforgattam a szemem, ahogy lecsúszott a maradék borom. Hu, erős volt és hirtelen, de imádtam. Volt egy aromája, ami nagyon visszaadta minden percét annak, ahogy a szőlőszemek megszenvedtek a boldogságomért. Borzongatóan jó elképzeléseim vannak a tökéletes borról. Még én is jobbra húznám magunkat.
- Legyen mindkettő és két sima eperdesszert - amiből nyilván egy negyed jut el hozzám, ahogy nézem. De hála az égnek nem nekem fétisem ez a gyümölcs, legalább ez nem fenyegeti a baráti viszonyunkat. Szóval még ő nekiveselkedik a mi legyen kérdésnek, én igyekszem elintézni a rendelést, és le is tudom a kártyámmal a fizetést, így a pénzt csak összetekerem, majd ahogy utána indulok a ruhájába csúsztatom.
- El ne felejtsd, kivel is van dolgod - jártam én sok helyen életemben, nála is vendégeskedtem, nem éppen lakásban. Még a mosolyom is széles és vidám, addig, még fel nem hozza a hogyan legyünk balf.szok dolgot kezdőknek.  - Nem hiszem, hogy lehet ezeknek hazudni, nem csak a munkájuk miatt, csak rájuk van írva, hogy azt is tudom, ami még meg sem történt - emeltem fel a kezeim drámai sóhajjal is a végén, hogy aztán kövessem őt. Nem vagyok egy mindig menő támogató, bár sokszor meglepném az embert vele, de nagyon is szarul érzem magam a szeretteim nyomorától. Luna pedig az, olyan volt nekem már a suli alatt tis, mint az a testvér, akit akartam is - szeretlek prücsök meg mamlasz.
- Miben vagyunk azok? Néztél már ránk? Egyszer úgyis beledöglünk a választásainkba, vagy valami - vontam meg a vállam, de nevettem persze, nem akartam itt ijesztgetni, az megvolt nélkülem is. Inkább rávágódtam a szennyesem tetejére és a dobozt nézegettem. - Nem halsz bele öt percbe, nem az orgazmustól fosztottak meg, Csibém. Csak a sokktól. Hidd el, az azonnal mutatós sokkal nehezebb. Lelki hadviselés. Na, add ide inkább - nyújtottam a kezem.
- Mit gondolsz, hogy fogadja?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=764640#post764640][b]Cassandra McNeilly - 2019.07.22. 14:00[/b][/url]

Egy mosoly, két intés, három ember? Valami ilyesmi, ahogy kilépek Mitzinger házából és elköszönök a workwifeymtól, akivel már lassan elváltnak számítunk. Örülök a boldogságának és azt hiszem nagyban segített az egész nő lelki világán az, amibe belekerült, de azért nem igen cserélnék vele, lehet csak Bencét viselném rosszul, de sok az, amit ezek ketten művelnek. Legközelebb lehet arra jövök, hogy már házasok. Nem mintha hibáztatnék bárkit, harminc évesen normális életcéljai vannak, micsoda hiba! Oh, nem. Mindegy is, inkább a táskámból kitúrtam a belemélyesztett mentost és két szemet rágcsálva sétáltam át az utcán, még éppen kellemes fények között a sötétedés kezdeti szakaszában.
A környék csendes, de ahogy kiértem a főúthoz gyakorlatilag a szokásos Budapest tárult elém. Tömegnyomor, hangos partiba indulók és az undorító szagok egyvelege. Attól, mert valaki laza, az igénytelenség nem feltétel, ezt nekik valaki elmondta? Úgy érzem magam mintha a nagyanyámmá váltam volna, többet panaszkodom mint nem. Sóhajtva inkább csak elindultam gyalog egy olyan megálló felé, ami kevésbé szokott forgalmas lenni. Meg a látképért is megérte, szerettem, szép hely alapvetően és kevésbé éreztem a kényszerét annak, hogy egyedül üljek otthon. Nem, véletlenül se fogok venni valami állatot, amire aztán ha elhúzok dolgozni 3 hétre a halál vár. Legutóbb egy "túlél mindent" kaktusz is megjárta velem. De az unalom legmagasabb szintjeit élem, ha ezeken vagyok képes fejben sakkozni.
Az utam ezért is lett kacskaringós, előbb csak elindultam egy villamossal, majd pár megálló után meggondoltam magam és haza helyett csak elindultam, éppen amerre vitt az egész érzés. Aztán csak felbukkantam a Madách Színház körül, pedig még csak az irány sem stimmelt semmihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=765672#post765672][b]Cassandra McNeilly - 2019.08.01. 04:20[/b][/url]

Kelletlenül, avagy sem, de több embert küldtem el melegebbre egy rövid séta alatt, mint máskor egy átlag hétfő reggelen, mikor nem kocsival érkezik meg a nemes hátsó felem munkába. A tömegközlekedés és a gyalogosság átka azon emberi interakciók felvétele, amihez se ideg, se gyomor. Mindenesetre én igyekszem, de a legkevésbé se vágytam rá, hogy a makulátlanul tetszelgő ruhám valami csöves megtaperálja, mert gyenge és kapóra jövő nőt lát bennem. Azt ha eltöröm a kezét még meg van lepődve, mint a sárga villámpatkány abból a rajzfilmből.
A fejem a színház környékén emeltem fel elsőre a telefonból, ami el is került vissza a táskámba, aztán a kifelé jövő arcokat néztem, néha grimasszal kerülve el az útjuk kereszteződését. Volt egy hosszú, barna hajú lányka, akinek az arca olyan volt, mint amit egy T-Rex rendezett át. És ezek a "Szépségek" a szörnyetegek mellett? Arról már különösebb tudomást sem vetem, ahogy az egyik férfi, bár nem nevezném annak a szemem láttára próbált meg az autójával elvillogni mindenkinek a környéken. Vajon neki szóltak, hogy ettől nem nő meg semmi még 5 centit, hogy elérje a nyolcat összesen? Na ugye. Vissza is emeltem a tekintetem egyenesbe, és éppen egy intő kézre, majd a hozzá tartozó arcra találtam, amitől egyből jóval derűsebben torpantam meg, még széles vigyorral elbillenő csípővel vissza is integettem, mielőtt tovább lépdelve meg nem álltam szemben vele.
- Milyen kellemes meglepetés - és még csak nem is hazudtam vagy szépítettem. Vannak emberek, akikre csalódások okán emlékszünk, és vannak, akikkel eltolnánk még egy emléket, mert megér pár Mi Atyánkat a dolog. - Ha azok ide tartoztak - mutattam magam mögé - már az autós nagymenő középkorúra meg a szamárfejű kislány, akkor az ország is halálra ítélt, nemhogy a darab.
Nyilván volt ebben némi költőinek mondható túlzás, de még csak nem is zavartattam magam, sőt a fejem kicsit oldalra billentve minden beleegyezés kérése nélkül nyúltam a nyakához és igazítottam ki a pólója felráncolódását még végig is simítva a vállán. Alig szándékosan.
- Hogy vagy ma? Ha tudom, hogy erre ebbe is lehet botlani, nem csak a tarháló csövesekbe, akkor veszek melltartót - közöltem egyszerűen, de még viccnek is elég silány lenne. Na nem mintha ezen múlna a döntés. Vagy mintha ne lehetne opció ez is meg az is már a mai viseletemet illetően is. Vannak mély nyomok, amiktől nem szeretek szabadulni csak úgy az emlékeim közül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=771303#post771303][b]Cassandra McNeilly - 2019.09.06. 01:17[/b][/url]

Meglepetések márpedig vannak. Nem mindig történhetnek véletlenül vagy sorsszerűen, sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, ilyen kezekben az életemnek már vagy négyszer vetettek volna az Égben véget. Nem vagyunk olyan alkatok se én, se a bátyám, akik megérdemlik a kegyeletet hosszútávon. Ez mondjuk sosem zavart vagy akadályozott, szeretek élni, és igazából magam nélkül unatkoznék, még a tökkelütött mentes életben is. Ha nem próbál kirabolni fél évente egészen megijednék.
- Oh, hiányoztam - billent oldalra a fejem, egész vágyakozó és kérdő hangsúlyra sikeredő kijelentéssel. Már egészen azt hittem el is révedek, de ennél egy kicsit több van mögöttem, mint előttem. Valahogy mint a mai napon az utam, az is csak így vitt. Előre, valahova, ide.
Felnevettem, kellően hangosan azt hiszem, mert egy közeli fiú rám is emelte a tekintetét, de nem különösebben törődtem vele, két ujjamat a szám elé emelve néztem rá és próbáltam kitalálni, hogy ami benne van csalódás, féltékenység vagy szimpla düh-e, de rá kellett jöjjek, hogy építkezni bármelyikből lehet, nekem is mindig sikerült azt használni, ami éppen kellett.
- Ezért veszt annyi nézőt a színház - nem feltétlen pont emiatt a nő miatt, inkább mert egyáltalán nincs már elég elhívatott ember. Nem kevésbé van így a minisztérium laborja a megbízásokkal, vagy egyszerű emberek a szakmájukban. Amúgy is, legalább ezer éve nem jártam színházban, ki vagyok én ehhez?
- Jól? Jobban? Fokozható? - érdeklődtem meg széles mosollyal, ahogy igen lassan, de elvettem róla a kezeim, nem mintha nem kellett volna ehhez is megerőltetni magam, de ugye már több ránc sem akadt. - Nem vagyok egy madár alkat egyébként sem. Sétáltam hazafelé, ilyenek a véletlenek...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=776751#post776751][b]Cassandra McNeilly - 2019.10.04. 00:09[/b][/url]

Talán. Az egy tökéletes szó lehetne az egész életre, az életemre, talán az övére is, de közben ott van az a ki nem mondott határozottság, benne is láttam már. Tisztában vagyok ezzel is. Ha nem így lenne, biztosan nem maradok csak egy percre, csak egy cigarettára, csak egy sírgyalázásra. Nem mintha  amorális egészségemnek vagy az etikai épségemnek ártott volna, annak nagyon régen nem sok minden tud. Pedig nem indultam én ennyire elbaszottnak, kérdezzünk meg bárkit. Bárkit, aki számít.
- A reformok nem az én asztalom, de elég elkeserítő. Ezer éve nem jártam színházban, de ez nem tette vonzóbbá - pillantottam még félre, srégen hátra, de el is engedtem ezt az egészet. Menjen, amerre lát az indulat, a kedv. Igazság szerint nem is tudtam erre figyelni. A tekintetét kerestem, a kezem pedig a nyakát, akkor is, ha azon nem volt mit elsimítani a saját érintésemen túl. Idegborzoló a kezemen innen lenni is, de aligha lehet közömbös onnan sem, vannak dolgok, amikről ha ő nem is akarna árulkodni, a test megteszi. Ki is szélesedik a mosolyom, aztán amint a kezemre fog még sóhajtok is egyet. A másik karom is megemelkedik, lassan fogok az állára és húzom közelebb, de az ujjbegyeim végül erősen szorítják, ahogy az ajkaim az övére találnak, akaratosan, nem kopogtatnak a házba; betörtek. Majd azzal az elégedettséggel, amivel az utolsó leheletfoszlány is kivész elhajolok.
- Véletlenül innék egyet, bár kibaszottul nem tudom pontosan mi van itt, mert nem vagyok helyi - nevettem el magam végül, aztán a kezem elhúzva, de csak azt, ami az arcához vándorolt, néztem rá, megvárva merre tovább. Én véletlenül pont szerettem volna a hangsúlya nélkül is folytatni a napot, délutánt, estét. Mennyi is az idő? - Az egyetlen jóslatom az emberiség bukása nem mellesleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=778724#post778724][b]Cassandra McNeilly - 2019.10.21. 23:32[/b][/url]

Én sosem kételkedem benne, ellenben az megakasztó, mikor szeret. Nem a szó, az érzés vagy ő a gond, a tény, hogy van egy személyiségem. Mondjuk mind a kettőnknek. Ha van közös jövős párhuzamos univerzumunk, akkor ott van valaki, aki visszafogta magát. Szerintem Arthurral is ez lett volna velük a gond, valahogy nincs meg a találkozópontjuk. azt hiszem ez egy sosem mondott brozone meg siszone. De én nem török le senkit.
- A magyar törvények, a lehetőségek, Bence... - soroltam fel a lényegi pontokat, mai hibádzik Garfield léte megkoronázásához. Ezt a mesét éppen ismerem, vörös is a macska, aranyos, megnéztem Liával, nagy kaland. Önéletrajzba sosem kerül bele. - Elkeserítselek? El foglak, ő már tegnap tudta, holnap mit reggelizel - döntöttem oldalra a fejem. Igazából én ezt valahol megértettem, de be nem vallottam volna. Ezek az idegesítő szokások, amit Bence vagy Gabe űzött néha nálam is tomboltak. Egyszerűen szeretem tudni ki, mikor és éppen hol van. Leginkább a miért a lényeges, de az nem ad teljes képet. Elment reggelizni. Jó, de mit rendelt? Párosan vagy páratlanul tette? Hideg vagy meleg? Hosszú ott tartózkodásra szólt? Azt hiszem merőben ijesztő vagyok, nyilván ezért vagyok egyedül legtöbbször.
- Vannak elképzeléseim az ideális ruháról, sőt, a sajátomról is, amiben mennék rá. Ki tudja, még fogok is ott valamit - morbid? Nagyon. De azt hiszem ő nem venné zokon. Sóhajtva elvettem végül a tesztet, mielőtt itt szétkapja nekem őt az ideg, nézegettem, majd lefogva a kijelző részt emeltem rá a tekintetem.
- Beszéltetek, ti, gyerekről? - vontam össze a szemöldökeim, ahogy rá néztem. - Miért változott volna meg? Ne haragudj, de ha van ember aki begyöpösödött a saját terveibe, az Mitzinger. Mikor tért el a saját szarjaitól?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=782031#post782031][b]Cassandra McNeilly - 2019.11.28. 18:03[/b][/url]

Elvenni a kedvem? Szinte előttem van Mrs Mitzinger, ahogy szétterül a kanapén igen mozgáskorlátozott jelenlegi valójában és annyira röhög, hogy idő előtt megindul nála a szülés. Szerintem még ő sem hitte el, hogy van olyanom. Pedig látta, de azt hiszem ő is meg én is elhagytuk azt egész más miatt. Régen nem boldogságot, örömöt vagy éppen elégedettséget kerestünk kombinálva. Az utóbbi elég volt a túléléshez.
- Ugyan az ilyenek arra vannak, hogy rá legyen cáfolva, nem? - billentettem oldalra a fejem kicsit. Ami azt illeti szerintem neki nem is kell példát hozzak rá, hogy lehet bizonyos eseményeket megreformálni. Soha nem láttam még temetésről boldogan távozni embert, aki nem bilincsben végezte. Jó, ezt is még megcáfolhatom, mondjuk inkább azt, börtönben.
Teljesen ösztönös volt a fogás, az, hogy hozzáérjek, és maga a csók is. Nem tudom ezen értelmében ennek nevezzem-e, de. De. A vallomás ezek után inkább komikus volt, de szerintem egész eddig tény volt, hogy nem minden teljesen véletlen, amúgy sem hiszek benne, néha a vallási nevelésünkből is megkérdőjeleztem dolgokat, nem ez lenne az első.
- Meg vagyok mentve - vigyorogtam el magam, ahogy megszorítottam a kezét, és léptem is után szinte azonnal. Nem különösebben szorultam soha noszogatásra, így még csak meg sem rendített a hirtelen váltás vagy a tény, hogy nem én, hanem most ő visz valamibe. - Na ez a jóslat még nem most jön el ilyen pontosan - néztem rá sokat sejtetően, hogy aztán csak megigazítva a táskám kövessem őt, igazából éppen az sem érdekelt, iszunk-e valamit. Nem vagyok valami romantikus randi alkat, de mégis idejöttem egy alkalom után. Ide. Én. Fogalmam sincs mi van benne, de tudom, hogy van valami. Visszafelé még láttam pár csövest az iménti kéregetőkből de ezúttal se néztem rájuk különösebben. Csak Budapest teszi. Látkép.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786436#post786436][b]Cassandra McNeilly - 2019.12.28. 21:34[/b][/url]

A környékhez képest nyüzsögnek, még ha csak azok is, akik a helyi erőnek mondhatóak, akkor is. Nem kedvelem ezt, nincs bajom az emberekkel, de nem szeretek nekik időt adni és figyelmet szentelni, ezt jobban élem arra korlátozni, ami tényleg érdekel, és kivételesen ilyen is van. Nem azt mondom hogy ritka, de jóideje az. Sokszor próbálkozom és még többször esem ugyan olyan hibákba. Külsőre elviszem én a nyolc és felet, de aztán agyban van egy kettes és még az utcám előtt repül a rossz számmal a kezében. Ha eljut valahova, az tuti egy minisztériumi bérlakás, aminek véletlen maradt nálam a kulcsa. A lakásomnál ennél jobban odafigyelek. De ebben sem vagyok sikeres. Ez miért fontos most? Mert nem megyek soha senki után. Erre itt vagyok.
- Túl sokszor, túl gyakran - nevettem is el magam. Ha ennyin múlna nem dolgoznék, azt meg mégsem kéne. A fizetésemért sem lennék hálás. Mondjuk nem mintha többet lennék bent mint néha Kreßler és keresünk rendesen. Jót tesz, ha a z a munkád lényege, hogy ne legyél szem előtt. A tanítás más kérdés, de hála az Istennek nincs túl sok órám és az egyetemisták lame egy banda. Úgysem jelennek meg, akkor meg én is mehetek a dolgomra. - Meglátjuk, meglátjuk - néztem rá még végig is simítva a borostáján a szabad kezemmel, aztán csak mentem tovább amerre irányított.
- Nem, semmi dolgom, igazság szerint holnap sem, még csak nem is sietek - vontam vállat, ami ugyan kellően meggyőzővé tett, de igazából teljes hazugság volt. Volt egy ígért esti segítésem Arthurnak, és holnap úgy volt helyettesítek valakit. De változhat a terv, nem? De. - Kellemes - állapítottam meg belépve, aztán széles mosollyal haladtam egy asztal felé a tekintetem le sem véve róla.
- És te? Esti program? Korai reggel? Sürgős színházi találkozó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=787458#post787458][b]Cassandra McNeilly - 2020.01.03. 22:15[/b][/url]

Ha a helyzet nem lenne siralmas a kanapém után a fürdőben csak forgatnám a szemem és bontanék egy bort arra, hogy akarna, de igazából csak tiszteletben tartja, hogy sosem lennék képes élő ember mellett kitartani. Azt hiszem emiatt ideje lenne szarul érezzem magam, de nem tudom. Nem mindenkit teremtettek szeretetre meg kapcsoltra, és ezekkel járó konfliktusok halmazára. Arthurt meg engem egy genetika hozott, nézzenek rá a kapcsolatvonalunkra és megértik. Szerintem még évekig nem kell rajtunk aggódni, hogy bárkit miattunk meg kéne ismerjenek.
- Én már ma - közöltem egyszerűen, és most az egyszer szeretném is Mitzingerék arcába tolni, hogy kettővel előttük vagyok, de ezzel ráérek később. Az előny lehet hátrány is rosszul használva, de igazából büszke lehetek magamra. Elég jó vagyok abban, hogy ha akarok Gabe szemei elől is napokra eltűnjek, és nincs válasza. Ez nekem meg így kényelmes, jobb néhány dolgot ajtók mögé tenni.
- Muszáj a legjobbat kihozni, egyébként is gondolkodom már, hogy milyen szövegek jönnek be egy hetvenes csinos nőtől - poroltam le pár nem létező pihét a szettemről, hogy aztán fel is nézzek rá. Ez lenne a jövő? Elég valószínű és még csak meg sem rezzenek rá, olyan természetes. Ellenben a kezemben lévő teszttel. Azt sem hittem, hogy valaha meg kell fognom, és nagyon remélem most utoljára sikerült. Lehet én már telehánytam volna a mosdókagylót hasonló helyzetben. Sőt, igen csak biztos. stabil lábaktól messze áll a jövőm, de neki azért örülök.
- Akkor azt hiszem a nagy szobámat, mai vendég ketté kell választani. De nekem le kell hangszigeteld kisanyám, nekem kell a szépítő alvásom! - közöltem ellentmondást nem tűrően, majd a műanyagra néztem és ismét rá. - Mert itt bizony lesz egy masinád, amit nem tudsz lekapcsolni - azzal át is adtam neki és csak figyeltem. Mit illik ilyenkor mondani? Szép menet volt, kisanyám?