[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=726125#post726125][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.22. 15:26[/b][/url]

A festésben az a legszebb, hogy akármikor nekikezdhetsz újra, olyan, mint a biciklizés. Már, ha azt nem vesszük, hogy a biciklid jobb esetben 10 év után is ugyanolyan, csapatsz rá egy kis zsírt és már gurul is. Ezzel ellentétben a festékeim egy része teljesen beszáradt, az ecseteim fele pedig fogalmam sincs, hová tűnt, így elég morcosan sikerült betévedni a helyi boltba.
Lehet, hogy kicsit válogatósabb is vagyok, de a pasztell színű festékekből csak olyan márka volt, amivel volt már rossz tapasztalatom, szóval elhalasztotta ezt az egészet.
De most hétvége van és szabad vagyok, minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül ruccantam fel Budanekeresdre, a kedvenc hobbiboltomba. Nem is értettem, hogy lehet ennyi féle festéke egy üzletnek, minden egyes alkalommal elámultam rajta. Szóval felkaptam az egyik kihelyezett kosarat és kicsit talán gyorsabban is sikerült félig pakolnom mindenfélével, mint azt gondoltam volna elsőre. És még csak nem is szégyellem.
Igazából ma egész sokan is voltak ahhoz képest, hogy volt már, hogy egyedül töltöttem itt egy teljes órát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=727625#post727625][b]Celestyna M. Czerny - 2018.07.07. 01:27[/b][/url]

A külső szemlélő számára az ilyen boltok elszörnyesztőek tudnak lenni. Mármint tényleg, többnyire nem túl nagyok, jellegzetes illatuk és társaságuk van. Az eladók is nagyon közvetlenek, sőt, már-már tolakodóak tudnak lenni, de én megszoktam. Sőt, az illatukat kifejezetten szerettem, az amortentiámban is vissza-vissza köszönt az a jellegzetes aroma. Azaz, hogy csak pár dolog illata, mint amilyen a frissen bontott tempera, vagy éppen az akvarell festék.
Elgondolkozva pakoltam egyik festéket a másik után, a listámat ellenőrizgetve néha, mert otthon már írtam róla egy skiccet, hogy kb melyik színekre is lenne megint szükségem.
- Mentazöld... aaaa pasztell. Rézvörös - landoltak a kosaramban elég rövi időn belül, majd az ajkamba harapva ácsorogtam a polc előtt, az ajkamon dobolva a mutatóujjammal. Akkor lettem tanúja az öltönyös tanácstalanságnak, aki hát... mondjuk úgy, hogy nem mozgott éppen otthonosan az üzlet polcai közt. Egy pár pillanatig nézelődtem még, majd tettem felé pár lépést, még épp meghagyva az illendő távolságot kettőnk között.  
- Minden rendben? Szinte látom a kétségbeesést meg a kérdőjeleket így körbe a levegőben. Segíthetek? - kérdeztem kissé előre-hátra billegve a tappancsaimon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=729919#post729919][b]Celestyna M. Czerny - 2018.07.22. 15:58[/b][/url]

Asszem Apácska anno erre mondta, hogy nem jó szokásom és hogy ha valakinek majd segítség kell, szólni fog nekem. Én ezt készségesen megelőztem és viszonylag diszkréten oldalaztam a férfi mellé az öltönyben. Olyan volt kicsit ebben a külön kis univerzumban, mint egy űrlény, aki nem tudja, melyik bolygóra is pottyant. Westwoodot sem láttam soha öltönyben ilyen helyen, olyan furcsán is vette volna ki magát. Szóval már kint is volt a kérdés, hogy segítsek, mire átgondolhattam volna kétszer.
- U, az nehéz dió - bólintottam apróbbakat, mert hát, nekem is voltak problémáim az első ünnepkor, de aztán már csak adta magát a dolog, megismertem jobban és kényelmesebbé is vált ez a folyamat, szinte mintha csak magamnak vásároltam volna. Még egyszerűbb is volt. - Annyira nem vészes, láttam már rosszabbat, csak nem szeretem, mikor az emberek szenvednek.
Próbáltam kicsit elviccelni a dolgot, legalábbis a lesajnáló mosoly láttán. Olyan önkritikus embernek látszott, aki elég szigorú magához, de Isten lássa lelkem, én nem döntök a borító alapján. Pedig tudom, hogy az is elég fontos a vásárlás során.
- Nem sértésnek szánom, de... látszik. Milyen képeket szokott festeni a... művész? - realizálnom kellett, hogy bizony, nem tudom, milyen nemű az illető és ez akár kínosan is sülhet el, ha nem figyelek eléggé, így inkább állítottam magamon egyet. - Nem szeretnék ám tolakodó, vagy zavaró lenni! Pinky promise! Nem sértődök meg, ha egyedül akar boldogulni.
Még fel is mutattam a kisujjamat a levegőbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=732403#post732403][b]Celestyna M. Czerny - 2018.08.20. 00:20[/b][/url]

Nem tudom eldönteni, hogy hagyni Cathnek hogy válassza a ruháim, a sminkem és a hajam a buli előtt életem legjobb vagy legrosszabb döntése volt-e. A ruhám folyamatosan igazgattam összébb, amit ő aztán inkább szét, ezt a törekvést pedig csak kettő gin-tonik után adtam fel teljesen, hogy mindegy, jó leszek így, ahogy vagyok. A zene nem volt rossz, még táncolni is lehetett rá, de aztán valahogyan sikerült a lánnyal elkeverednünk egymástól és itt kezdődtek ugye a problémák. Mert kettő nőre hogy mozdulsz rá? Ha merész vagy, simán, de így legalább a nagyon gyökereket meg lehetett úszni. Aztán tessék, egyedül maradtam, minden előzetes figyelmeztetés, vagy előjel nélkül és mintha egy bazinagy zöld felirat került volna a homlokomra, hogy 'tégy a magadévá'. A combközépig érő szoknya minduntlan feljebb csúszott, amit aztán lejjebb is cibáltam, de megint csak kevés sikerrel.
És akkor jött ez a gyökér, aki úgy tűnt, nagyon elégedett saját magával, ezért bízik is benne, hogy majd velem is így lesz. Italt akart nekem venni, ha táncoltam, közelebb lépett és a keze még a derekamra is csúszott, sőt, lejjebb is indult volna, ha nem ugrok odébb, hogy bocs, ezt azért már nem kéne. Tettem egy kísérletet, közöltem, hogy nekem most kell egy kis friss levegő, de oda is velem akart jönni, így elég kétségbeesett gondolat fogalmazódott meg bennem. Lehetőség numero egy: leugrom a teraszról és belehalok. Előny: nem kell a gyökér, magamutogató csávót hallgatnom. Hátrány: K.rvára halott leszek. Lehetőség numero kettő: fogok egy random srácot, az elsőt, aki szembejön és úgy teszek, mintha a pasim lenne, remélve, hogy nem szívat be, és ez a szatír lekopik. Sokkal szimpatikusabb végkimenetel. Így az ajtót kilökve az első srác vállán koppantok hármat a mutatóujjammal kedvesen, de mégis határozottan, hátra sem pillantva.
- Édesem, megmondanád az úrnak, hogy legyen szíves és szálljon le rólam? Nem igazán ért a szóból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=732435#post732435][b]Celestyna M. Czerny - 2018.08.20. 12:42[/b][/url]

Egy komplett rémálommá kezd válni az este, ahogyan Cath eltűnt és a srác egyre jobban rám kezdett akaszkodni, az a filmbe illő, mikor nem mersz kilépni a kocsma ajtaján, mert az istenverte utcán, ahova a kijárat nyílik, nem jár egy lélek sem, én pedig nem leszek a nő, aki a magassarkújában fut a spicces, nyomulós csávó elől. Not today.
Szóval a terasz kevésbé volt zsúfolt és mégis több ember tartózkodott ott, mint kint az utcán, szóval elég hamar kilöktem az ajtót, nem is figyelve arra, mit mond a mögöttem lévő. Addigra már döntöttem is, hogy utánam az özönvíz, az első csávó, aki az utamba akad, pont jó lesz, vagy megment, vagy beéget, de legalább történik valami.
Hát nem tudom mennyire volt ez így utólag jó ötlet, ha leugrom a tetőről, csak a beton vág ennyire gyomorszájon és nem a felismerés, hogy kit is sikerült megpiszkálnom. Mármint hű. Attól a vigyortól apró gombóccá gyűrődik a gyomrom, szinte fel se tűnt a karja a derekam körül, míg közelebb nem vont, mert csak sipítani szerettem volna, hogy uuuuuuu, hát itt vagy. De ugye az nem illett a szituációba, így meglehetősen komoly arccal karoltam át a hátát fél kézzel és pillantottam megvetően a pasira. Bizony, ilyet is tudok.
- Bocs, Apu, még egyszer nem fog előfordulni! - horkantam fel, mintha ez a társalgás legalább ezredszerre zajlott volna le és, jeeesus, úgy is éreztem, mint ha így lenne. Csak nem vele. A megszólítás is tömény szarkazmus volt inkább, csak semmi komolyan gondolás. - Aha.
Azzal el is vettem tőle az italt és beleittam, minden gondolkodás nélkül, mert ez a helyzet alkoholt kíván és nem keveset. Igaz, hogy rémesen tolerálja a szervezetem az alkoholt és úgy igazán részeg sosem voltam, de jó lesz így.
Aztán pár pillanattal később Mr. Szatír gondolt egyet és bocsánatot kérve eloldalgott, vissza le a lépcsőn, én meg meredtem utána, míg biztos nem voltam benne, hogy nem jön vissza.
- Meghaltam és a pokolra jutottam, igaz? - szűkítettem kicsit össze a szemeim, ahogy a folyosót tartottam még szemmel pár pillanatig, majd ránéztem, már sokkal lelkesebb, csillogó pillantással. - Ilián!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=746562#post746562][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.14. 22:11[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

"Cel te sietsz valahova?"
Nem értem miből gondolták. Végül is csak magamba tömtem a levest, aztán megettem a főétel felét és nem kértem desszertet. Még ölelések, puszi-puszi, aztán gyakorlatilag futólépésben tettem meg az utat hazáig, hogy legyen időm még lezuhanyozni. Orion folyamatosan kapargatta a lábikójával a zuhany falát, szóval végül kénytelen voltam beengedni. Apu nem kell megtudja. A vanília illatú gőzben még el tudtam volna ácsorogni egy darabig, de aztán nem történt ez meg, csak kiugrottam és megtörölköztem. Az ujjaim Orion nedves bundájába mélyesztettem leülve, érezve, ahogy az ujjbegyeim egész lassan áthűlnek, majd a teljes kézfejem, míg kivontam a vörös szőrtömegből a nedvességet. Nem kenhet össze mindent ez a kis csoda, mert apu hazajön és nyekk nekünk.
- Ne szólj neki - pisszegtem le, mielőtt még feldobtam volna magamra egy leheletnyi sminket, meg laza, de elegáns kontyba kötöttem volna a hajam. Aztán a szobában felvettem az arany ruhát, meg a hozzá szériatartozékként járó bolerót is. Még fújtam magamra egy nagy adag glitteres testpermetet, főleg a dekoltázsos részre, majd belebújtam a Beauty & the Beastes magassarkúmba és már kint is voltam az ajtón. Nem igazán szerettem volna elkésni. Hogy néz az ki?
Aztán csak sikerült elkeveredni a hoppanálási pontra, ahol egy tök készséges nőci kezdett el valamit magyarázni, hogy hát ő...
- Néni, nincs rád időm - szögeztem le, még mutogatva is az ujjammal az ajkam előtt, mikor megláttam Aput és már egy pillanat alatt ott is voltam, hogy a nyakába ugorjak. A hajába túrva húztam le végül egy csókra, hogy széles mosollyal döntsem kicsit hátra a fejem. - Axel, a kiállítás nem itt kint van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=746572#post746572][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.14. 23:07[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=746581#post746581][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.15. 00:21[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Valahogy nem lepett meg, hogy nem akart semmit sem velük. Soha nem volt túl készséges a megnyitókon az emberekkel, mert a legtöbb ember, aki ténylegesen érdeklődik is, nem akkor jött, hanem olyan alkalmakkor, mikor ténylegesen volt lehetősége megnézni a képeit, anélkül, hogy bárki az arcába mászott volna. Mint mondjuk Cézi.
- Ha tovább búgsz a fülembe, az a kettő sem azzal fog eltelni, mint amit terveztél - feleltem őszintébben, mint terveztem, kicsit fel is szusszanva, miközben a kezem az övére fogott, amivel tartott, nehogy pofára zúgjak a nagy meglepődésben.
Tudta, hogy nem szerettem várni, főleg nem akkor, ha róla volt szó, vagy a képeiről. Már ellőttem a teljes életre szóló várási keretem, míg nem volt mellettem, szóval azt hiszem, hogy egy jó darabig nem is leszek megint türelmes. Szomorú.
- Már majdnem mást hallottam - közöltem sokatmondó mosollyal, mielőtt még elvette volna a kezét a szememről, én pedig azonnal a festményre figyeltem. Azt hiszem, kifejezetten nagy szónak számít, hogy ez egy olyan volt, amit én még nem láttam. Mert ha valaki ismerte a képeit...
- Egész hangsúlyba hoztad a színeket ahhoz képest, hogy élénkek - jegyeztem meg, a vásznon tartva a pillantásom, mielőtt egészen halványan, az ajkam szélébe harapva elmosolyodtam volna. - Mikori?
Most először vettem rá magam, hogy egy futó pillanat erejéig ránézzek, nem is többre, mert az sok lett volna. Túlságosan lefoglaltak az örvénylő csillagok, a színek, az ismerős sziluettek.
- Gyönyörű lett. Szerelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=746598#post746598][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.15. 15:29[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Nem igazán felelt, pedig a fenyegetésem valós volt, nem ez lett volna az első alkalom, hogy csak úgy eltűnt a saját megnyitójáról egy hosszabbrövidebbb időre, attól függően, hogy éppen milyen napja is volt.
- De nem mondtam semmit! - tiltakoztam, de csak halkan, mielőtt még valami buta néni beállít és fuccs a romantikának. Nem szerettem, hogy ezeken a rendezvényeken mindenkinek az kellett, ami az enyém. Az első pár alkalommal el is keveredtem mellőle, és inkább a festményekkel foglalkoztam, de miután ilyen nagyon fura pasik próbáltak meg felszedni, miután kijavítottam az elemzéseiket, inkább csak leültem kint a hallban színezni. Undorítóak ezek az emberek.
Valahogy volt egy érzésem, mikori is lehet a kép, de nem mertem volna komoly felételezésekbe bonyolódni, mert nem az én tisztem, hogy ezekről döntsek. Szóval leginkább csak kérdeztem.
- Akkor tudom, mikor csináltad - közöltem rezzenéstelen arccal, mielőtt még halványan elmosolyodtam volna. Előttem volt, ahogy esetlenül, de köré fontam a karjaim a cukrászdában, hogy ne essek megint atomjaimra. - Nagyon tetszik. Köszönöm, hogy megmutattad.
A nő egy kicsit sem volt szimpatikus és azt hiszem, hogy én sem neki, de nem is vágytam rá. Helyette csak apu elé léptem és kissé nyújtózkodva simítottam az ajkaim az övéire, játékosan, de akaratosan. Aztán vetettem egy pillantást a nőre, semmi mosoly, vagy kedvesség. Tudja, hol a helye.
- Mehetünk - fűztem az ujjaim apuéi közé, majd vetettem rá egy ragyogó mosolyt, még visszapillantva a vállam fölött a festményre. Ide ma még visszajövök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=746755#post746755][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.18. 05:56[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Mindegy mennyi idő telt el, vannak dolgok, amik úgy tűnik, nem változnak. Mint a tény, hogy ő szeret engem, én pedig őt. Ez pedig csak nem is olyan régen tisztázódott le bennem és most már nem lettem volna hajlandó lemondani róla semmiért, mindegy, mi áll vagy bukik rajta. Minden más huszadrangú.
- Tudod, más így a képeid közelében. Mióta én is érzem, amit te... - mosolyodtam el halványan. Mert bár voltak árnyoldalai és pozitívumai a hydromágiának, ez határozottan a jók közé tartozott. Olyan volt, mintha megéreztem volna a kép rezzenéseit, a benne rejlő mágiát jobban értettem, mint az emberek nagy része.
- Tessék? Mármint... hozzánk? De... hogy? - kérdeztem, egyből rákapva a pillantásomat, mert a képei nagy részének se híre, se hamva nem volt legalább hónapokig, mikor elindított egy-egy időszakit. Volt olyan, ami úgy jött vissza, hogy én már nem voltam ott, pedig az sem történt annyira későn... Kicsit szürreálisnak tűnt, hogy ezt a csodát csak úgy hazahozza.
A csókra ő is elvigyorodott, meg én is, holott azt hiszem, ő is tudta, hogy ez most nem egészen csak azért volt, mert annyira akartam. Persze, akartam. Mindig is, de ez most inkább a fura néninek szólt. Fogja vissza magát.
- Apu ugye tudod, hogy 20 perc alatt semmit nem rendezel le? Majd pont egy megnyitót fogsz? - nevettem el magamat kissé hitetlenkedve, a kezem az ajkaim elé kapva, az arcom pár pillanatra forróságba is borult. Csak utána intettem a pasasnak, aki amúgy nagyon furán nézett rám, meg úgy végig is mért, ami nem igazán tetszett. - Pfff... Túlértékelsz, az első kiállításodon három napba telt túljutni az első két képen, talán annyi ideig most nem maradunk! De persze. Engem úgyis csak felidegesítenek a butaságaikkal. See ya soon.
Még csókot nyomtam a kezére, mielőtt elengedtem volna azt és elkocogtam volna az első képhez. De nehéz volt kizárni a buták hangját, mert valami szeretőről beszélgettek, meg hogy biztos szabados alkotó. Inkább csak elmerültem a kép figyelésében, ahogy a szürke arcba néha-néha színek vegyültek az apró rezdülésekkel. Valahogy el is vesztettem az időérzékem ilyenkor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=747194#post747194][b]Celestyna M. Czerny - 2019.01.23. 05:14[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Persze. Olyan élő, nem tudnám elmagyarázni, csak... a tényt, hogy víz, valami olyasmi, mint amit Trusia buborékjainál érzek, csak kicsit passzívabb. - Azt hiszem, ez volt talán a legértelmetlenebb dolog, amit összehordtam eddig, de közben meg mégis volt benne valami, különben nem mondtam volna azt, amit. - Téged. Mindig téged.
Szerintem mindenkinek volt egy saját útja, ahogy kifejezte magát, nem csak a mozdulatok, a mimika, az öltözködés, de a művészetek, a mágia és igen, az elemi terén is. Ebben a képben kicsit Axel is benne volt, az ereje, szíve-lelke, az, amit irántam érzett, ennyi idő után is. Csodaszép volt ez a kép.
- Tudod, hogy nem így értettem - néztem rá méltatlankodva, mert nem ezt kérdeztem. Nem vagyok ennyire buta, tudom, hogy vannak a képei szállítva,a  kérdés az volt, hogy lehet az, hogy a többi képét elviszik, más országokba is, ez meg itt marad és hazajön velünk.
A néni azt hiszem, meg volt sértve, amiért Apu velem volt itt és nem vele bájolgott kint a többiek között. De ugye már úton voltunk, hogy ezt orvosoljuk, nehogy nekem mérges legyen bárki rá, mert velem foglalkozik inkább. Arra lesz máskor is ideje.
- Huh. Milyen határozott valaki - biggyesztettem le az ajkam elismerően, de aztán csak egy ragyogó mosolyt villantottam rá, hogy éreztessem vele, én mindenben is támogatom.
- Majd visszatérünk erre, ha végeztél, én addig nézelődök és meglátom, mennyit is ismerek meg. - Párat egészen biztos, mert volt, amihez segítettem neki a színeket válogatni, meg egy-kettő közben el is aludtam a tapijaim köré pakolva, a buksimat a hátának döntve. Azok még mindig vicces esték voltak.
- Néni. Néni! Látod ezt a szép képet itt? Én emiatt vagyok itt, nem érdekel, hogy mit motyogsz. Az sem, szerinted hány éves. Amúgy sem annyi. Olyan butákat gondolsz - néztem rá lesújtóan, mikor azt vesézgette, hogy ő bármilyen művész korát meg tudja ítélni a festményei alapján. Ide csak bolondokat hívtak meg?
Inkább a szexi pipőimben tovább totyogtam a második képhez, és ott is elrévedtem egy kicsit, meg is rémültem, ahogy megéreztem, hogy valaki a derekamhoz ér. Aztán megkönnyebbülten simultam az ismerős ölelésbe, el is mosolyodva kicsit.
- A képeiddel? Soha. Daddy, are aaaaaall theeeeeese people so fudging stupid? -  hajoltam előre kicsit, hogy rá tudjak nézni a vállam fölött, összevont szemöldökkel, szinte már megrökönyödve. Olyan buták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=749153#post749153][b]Celestyna M. Czerny - 2019.02.08. 02:13[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Azt hiszem, hogy ha egészen kicsit is, de büszke volt rám azért, mert ténylegesen éreztem valamit a képei közelében, amit a legtöbb mugli, de még varázsló sem lenne képes. Én legalábbis jobban éreztem magam tőle, ez egész biztos, szerettem így. Kezdtem már megszokni, hogy az elemi az életem velejárója, még ha elképzelhetetlennek is tűnt ott az elején.
- Akkor miért piszkálsz folyton, hm, Westwood? - kérdeztem többször is megbökdösve az oldalát, ott, ahol tudtam, hogy legalább összerezzen tőle. Nem szoktam a vezetéknevén hívni, vagy csak nagyon ritkán, de most éppen csak piszkáltam vele.  
Aztán menni kellett, mert neki dolga volt, én meg csak készültem rá, hogy ilyen undi emberek között kelljen elkeverednem, ameddig őt faggatják. Nem szerettem őket, mert azt hitték, szakértők, hogy ők tudják a legtöbbet, nem csak a képekről, de a művészről is.Nem viselem jól őket, elég hamar tovább is kopogtam, hogy véletlenül se kelljen a hülyeségeik hallgatnom, mert kikaparom a saját agyamat a helyéről egy babakanállal.
- Csúnyábbat nem mertem mondani, még a végén este csak alvás lesz - szusszantam fel kissé kétségbeesetten, pedig a nyelvem hegyén volt a sértés, de nem kockáztattam meg végül, mert a buta nénik és bácsik nem érnek meg ennyit. A puszira viszont elmosolyodtam és hagytam, hogy maga felé fordítson, szépen nézve rá. - Öööö... persze... fontos?
De már az ujjaim az övéi közé is fűztem és tettem egy habozó lépést, hagyva, hogy ő irányítson, merre is haladunk. Ha már egyszer ő akar beszélgetni nemitt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=750691#post750691][b]Celestyna M. Czerny - 2019.02.22. 16:21[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Milyen készséges tudsz lenni - állapítottam meg, bár Axel kb mindig az volt. Kivéve, ha valami olyanra kérdeztem rá nála, ami engem érintett és nem igen akart beszélni róla. Voltak ilyen alkalmak is, igen. Hála az égnek, már egyre kevesebbszer, kezdtek a dolgok kicsit a helyükre rázódni köztünk, minden olyan volt, hogy könnyebben elhittem, hogy innen már minden mesés lesz.
Nem nagyon volt rá időm, hogy elmerüljek a képek tanulmányozásában, kicsit olyan lassú is voltam, de velem sosem volt egyszerű a képtárakban és gallériákban, ha volt olyan kép, ami ténylegesen érdekelt is. Mint a Van Gogh Múzeum. Cézi elmondása szerint élete leghosszabb 25 perce volt, míg végignézte, majd rájött, hogy az első kép ecsetkezelését boncolgatom és inkább kiment a kávézóba. Most is előbb talált meg Dustin, mint hogy a harmadik képig eljutottam volna.
- Azt reméltem olvasol - néztem rá sokatmondó pillantással, de ez közben igaz is volt, szerettem, mikor olvasott fel nekem meséket, még ha tudtam is, hogy ha nem tetszik neki valami vagy túl sok a tőmondat, úgyis hozzácsap majd valamit. - Dolgunk? Lemaradtam!
Teljesen elvesztettem a fonalat, nem volt róla szó, hogy bárhova megyünk még ezen kívül, kicsit fura is volt. De persze, én nem szólok bele, mert megsértődik és aztán meg egyedül reggelizhetek.
Hagytam, hogy kifelé vezessen, még ha nem is értettem egészen a dolgokat, kezdve azzal, hova megyünk, folytatólagosan azzal, mi is történik olyan nagyon pontosan. De mikor a hátam a falnak préselődött, az ajkai pedig az enyémre, már annyira nem is érdekelt, csak közelebb húztam kicsit, viszonozva azt.
- Most képes voltál megszökni a saját bemutatódról a hátsóajtón? - néztem rá a taxi ajtajában állva félig számonkérőn, félig mosolyogva, mert valahol csak imponált, hogy velem akart lenni helyettük. Szóval be is szálltam, becsúszva belülre, hogy ne kelljen még megkerülnie a kocsit, csak be tudjon szállni mellém. Kicsit integettem a taxisnak is, aki erre furán nézett rám, de mit várt? Köszöntőbeszédet? - De apus, hová megyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=758634#post758634][b]Celestyna M. Czerny - 2019.05.18. 03:49[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Az a csók már egészen olyan láblibbentős volt, de mivel a falnak dőlve álltam, ez valahogyan elmaradt a részemről.
- Tényleg? - csillantak fel a szemeim, szinte éreztem, meg a hangomon is hallani lehetett, még ha nem is így terveztem a dolgot. Mert ő az én apum volt, aki olyan csodamesésen mesélt, hogy úgy csak ő tud. A hangját, a stílust, a tényt, hogy ott van, mindent szerettem benne.
Aztán már kint is voltunk az éjszakában, kicsit meg is reszkettem a hidegtől, de nem tartott sokáig, elég hamar beraktuk magunkat a taxiba, ami meg jó meleg volt. Még ha a sofőr furcsin is meredt rám, ahogyan apu karjához simultam egész jólesően felsóhajtva. Nem látott még lelkes nőt?
- Az drága lesz taxival, Daddy - jegyeztem meg eltörpengve egy pár pillanatra, de aztán csak elmosolyodtam az érintésére. A megjegyzésére pedig egészen el is vörösödtem, lesütve a pillantásomat egy pár másodpercre. - Igyekeztem. Tudod, hogy nem akarlak lejáratni mások előtt. Szeretem, mikor büszke vagy.
Mert kicsit ugyanazt a büszkeséget láttam néha az arcán, mikor velem volt, mint mikor a festményeire érkezett bók a hozzáértő személyektől. Ez pedig nagyon is imponált. Inkább apró csókot nyomtam az arcára, a kezem végigfuttatva az álla másik oldalán, míg a szabad kacsóm a combján nyugtattam.
- Szeretem, mikor csak az enyém vagy. Ez önző kicsit, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=761165#post761165][b]Celestyna M. Westwood - 2019.06.12. 17:00[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Nehogy aztán erre menjen el a nyugdíj-alap! - csipkelődtem kicsit, de szerintem ismer már annyira, hogy tudja, a legkevésbé sem szándékozom a lelkébe lépni, életünk hátralévő részének egyetlen napján sem. Túlságosan is szerettem és megbecsültem ahhoz, hogy rosszat akarjak neki.
Tudtam, hogy nincsenek elvárásai. Ilyen téren legalábbis nincsenek, más kérdés, hogy ha az anyukájához mentünk, akkor persze, figyelni kellett rá, hogy miben vagyok. De mióta ott felejtettük magunk az ünnepek alatt, azt hiszem, hogy ez sincs annyira komolyan véve. Nagyon aranyos a néni, szeretem.
- Igazán nincs mit, darlin' - ráztam meg a fejemet kicsit, kibámulva az ablakon, de fogalmam sincsen, hogy hol is voltunk, vagy miért. Nem ismertem ennyire a várost, hogy ki tudjak igazodni éjszaka, csak az utcák látványa alapján, merre is járunk.
- Ennek most kicsit örülök, ez baj? - nevettem el magam én is, miközben eltúrtam pár elszabadult tincset az útból, egyenesen vissza hátra. De inkább ki is bontottam a kontyom, már zavart kicsit, hogy ennyire... meh. - Pontosan hova is?
Nem mintha arra számítanék, hogy kapok tőle egy komoly választ, de azért egy próbát megért, ahogy lelkesen kimásztam utána. Ismert már, minek kinyitni még egy ajtót, ha ez úgyis ki lesz nyitva? Cöh.
A csókra elvigyorodtam szélesen, majd néztem is, hogy hova is indul, de nem tettem fel ténylegesen a kérdést, csak bámultam a part felé. Nem rajongok a fővárosért újabban, persze, voltak benne szép helyek, amiket imádtam megnézni, de... hát.
- Vegyél feleségül - meredtem a glitteres fánkokra, de aztán elnevettem magam, kicsit nyújtózkodva csókot nyomva az arcára, mielőtt még ismét a dobozra pillantottam volna. - Milyen alkut?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=785915#post785915][b]Celestyna M. Westwood - 2019.12.26. 14:58[/b][/url]

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- De ez hülyeség, ki találta ezt ki? - horkantam fel, mert nem tudom, hogy ki az az idióta, aki ezt anno megálmodta. Nem hiszem, hogy ez bárkinek jó, én nem akartam várni. Más kérdés, hogy soha, nem csak most. Nem az erényeim nagyjai közé tartozik, szerintem nyolc éven át eleget vártam ahhoz, hogy soha többé ne kötelezhessen rá senki.
Nem szerettem egyedül lenni, de hajlamos voltam rá, hogy megvárjam, tökre jó volt mellette lenni, vele lenni, együtt tölteni időt. Nem is hittem, hogy éjszaka egyedül hagyna az utcán, szóval nem stresszeltem azon, hogy majd nem jön vissza hozzám.
- De ez így nem fair - ráztam meg a fejemet rosszallóan nem hittem, hogy ezt a döntést nekem kéne meghoznom, egyedül. Valahogy nem éreztem helyesnek a dolgot. Persze, ettől még nagy volt rá a sansz, hogy ténylegesen rá marad, mert Dustin makacs. Nem is tiltakoztam inkább, ne menjünk bele inkább ebbe.
- Ez veszélyesen hangzik, tudod? - kérdeztem vissza, mert ő nem szokott olyan végleges dolgokkal előhozakodni, vagy ha igen, akkor tényleg nagyon komolyan gondolja. Letettem a formás kis fenekemet a plédre, kicsit közelebb is csúszva hozzá, miközben kiszedtem egy fánkot és lelkesen elkezdtem csócsálgatni. Nagyon finom is volt, ki is csúszott egy halk nyögés miatta, ami után elpirulva felnevettem.
- És ha éppen aznap valami nem stimmel? Akkor megint húzod a szádat? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mielőtt még betoltam volna a maradék fánkot. Valahogy éreztem hogy ebben turpisság van.