[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=703957#post703957][b]Andrej Scotti - 2017.09.25. 20:41[/b][/url]

A főszezon előtt anyáék megengedték, hogy a nyilvános hopp pontokat használva - természetesen külön írásos engedéllyel - visszatérhessek Magyarországra. A vakációt szeretném az ország részletesebb megismerésével tölteni, ami nem jelenti azt, hogy kivonnám magam a fogadó körüli teendőkből, vagy hogy elhanyagolnám az otthoni barátaimat, csupán néhány rendkívüli alkalmat kaptam városnézésre. Sajnos szállásom nincs, az már elég drága mulatság lenne, úgyhogy csak kora estig kószálhatok az utcákon, utána vissza kell térjek a faluba.
Ezeket a látogatásokat nem akarom túlságosan megtervezni. Az elsőnél pont kapóra jött, hogy kaptam egy levelet Alíztól, miszerint szívesen összefutna velem. Nagyon örültem, ezért automatikusan elfogadtam az ajánlatot. Otthon is nyugodtabbak, ha tudják, hogy nem egyedül fedezem fel Budapestet. Őt különben is tapasztalt idegenvezetőnek ismerem. Na meg hiába voltam már itt átutazóban, még mindig zavarba ejtő tud lenni az az iszonyatos embertömeg a villamosokon, aluljárókban, pályaudvarokon, meg ahol még az eddigiek során megfordultam. Remélem, hogy nyáron csillapodik a forgalom, nincs annyi járókelő, mint mondjuk Velencében, s ha más nem, akkor a tapasztalt helybeli kísérőm segít majd kiigazodni itt.
A Deák Ferenc téren beszéltük meg a találkozót. Időben érkezem, kissé meg is izzad a hátam ebben a melegben, hiába jöttem fehér pólóban, hozzá rövid farmernadrággal és kényelmes sportcipővel.  Mázli, hogy néhány hétre mellőzhetem a szigorú iskolai egyenruhát. Napszemüvegben vagyok, remélem fel fog ismerni. Igazi turista megjelenésem van szerintem, legalábbis büszkén mérem össze öltözékemet a varázstalan korombeliekkel, habár ki tudja, lehet ők is csak álcázott varázslók. Ki mondaná meg rólam, hogy idegen számomra a világuk, így, pálca nélkül?
Szerencsére nem kell sokáig várakoznom, hamar kiszúrom a közelemben.
- Hali! Idetaláltam - mosolyodom el büszkén, miután melléérkezem. Hangom nyugodtabb az átlagosnál, talán a vizsgaidőszak utáni felszabadulás, vagy csak az iskolamentes környezet az oka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=705610#post705610][b]Andrej Scotti - 2017.10.14. 16:14[/b][/url]

Elmosolyodom a megjegyzésére. Tényleg szerettem volna minél jobban beleolvadni a budapesti tömegbe. Tulajdonképpen nem különbözhet annyira az öltözködés a két ország között, azért nem vagyunk messze egymástól földrajzilag. Eleget tapasztaltam a varázstalan európai divatból, de az ilyen alkalmakkor tényleg nagy elégedettséggel tölt el, ha elvegyülök, és nem csak én gondolom így. Meg szerencsére otthon se vagyunk azok a süveges, tradicionális aranyvérű viseletben járkáló család, bár a faluban látok néha furcsaságokat, amik már szerintem is idejétmúlt göncök. Szóval varázstalan világ ide vagy oda, a két megjelenésem között nincs drasztikus eltérés.
Kérdésével elbizonytalanít, méghozzá elég hirtelen. Fogalmam sincs, melyiket válasszam. Azt hittem, hogy komplett városvezetést kapok, de persze hogy is lehetne egy nap elég erre a fővárosra? Örülök tulajdonképpen, hogy rám hagyja a választás lehetőségét, így tényleg csak oda vinne el, ami engem is őszintén érdekel. De még így se könnyű meghoznom a döntést, na... Hümmögök párat, míg végre megszólalok.
- Igazából mindegyik jól hangzik - mosolyodom el. - Az Állatkert merre is van? Felőlem lehet az a befutó...
Ha jól rémlik az a térkép, akkor van a közelében egy tök nagy park, meg útba esik a Hősök tere is, szóval csomó minden nevezetességet láthatok az odaút során, az aranyos állatkákról már nem is beszélve. Azt hiszem van nálam annyi mugli pénz, hogy ne legyen gond kifizetni, diákoknak amúgy is szoktak adni az ilyen helyeken kedvezményt. Legalábbis ezt hallottam, meg erről tanultunk is órán. Szóval lehet az állatkert, mert talán oda menne a legszívesebben. Intek a karommal, hogy részemről indulhatunk. Jó kérdés persze, hogy merre is kell mennünk, de ma minden ilyen problémát a társaságomra bíztam, nem nekem kell törnöm a fejem.
- Te egyébként messze laksz innen? - jut eszembe hirtelen a kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=706800#post706800][b]Andrej Scotti - 2017.10.27. 23:54[/b][/url]

- Sebaj, majd máskor - szomorkodás helyett megvonom a vállam, majd legyintek egyet az egészre. Biztosan lesz még alkalmam megcsodálni a fővárost, előbb-utóbb pedig az ország többi részét is. Most már itt tanulok, talán több napot töltve a kastélyban, mint odahaza, még nem számoltam ki pontosan. Elég ciki, hogy alig tudok valamit a fő nevezetességekről. Türelmetlen vagyok, de tudom magamról, hogy hamar kimerülnék egy erőltetett körbevezetés során, és inkább jobban teszem, ha mindenre hagyok elég időt a későbbiekben.
-  Hm, nehéz kérdés. Föld alatt még nem utaztam - árulom el a lánynak, és bár mindkét közlekedési forma izgalmasan és rejtelmesen hangzik előttem, inkább az utóbbi mellett tenném le a voksomat, ha lehet. Még mindig ő rendelkezik itt nagyobb helyismerettel, így abszolút jogában áll felülírni a döntéseimet, ha szükségesnek érzi.
Lelkesen bólogatok a beszámolójára, habár étel-ital terén inkább visszafognám magam. Direkt bekészítettem indulás előtt egy üveg vizet, ja meg csomagoltam néhány szendvicset is, hogy ne erre költsem a pénzem, nem jó, ha az apróságokon csúszik el az ember költségvetése. De persze beülhetünk majd valahova, ha úgy jön ki a lépés. Egy perec, vagy a sokat emlegetett kürtőskalács... Azt hiszem, ha még pár percig gondolkodnom kell, megkordul a gyomrom.
- Majmok! - vágom rá vigyorogva, de persze sok más állatért is rajongok. Mintha a faluban is lenne valami kereskedésféle, amit a jövőben meglátogathatnék. - Na és neked? Remélem nem a közelmúltban voltál ott utoljára, miattam ne járd be kétszer ugyanazt - mentegetőzöm, bár van egy olyan érzésem, hogy nagyon is menne oda.
Sajnos nem vagyok pesti, ezért nem sokat mondanak ezek a kerületek. Próbálom felidézni a belvárosi térképről az elnevezéseket, de nem ugrik be semmi, szóval tényleg kijjebb lehet. Egyszer megnézném a város másik arcát is, na nem az életveszélyes zónákat, hanem az átlagos lakóövezetet.
- Attól függ. A lényeg igazából a jó közlekedésen van, meg hogy minden legyen közel. Mi most nagyjából pont a két véglet között vagyunk. Kertes házban nőttem fel, de a lakást is meg tudnám szokni, úgy gondolom - mosolyodom el. - Nos, akkor hogy is megyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=708834#post708834][b]Andrej Scotti - 2017.11.25. 14:58[/b][/url]

Elmosolyodom, majd finoman megrázom a fejem. Nem választottam volna ezt a fajta utazást, ha félnék a föld alatt való tartózkodástól. A mélység nem, inkább a magasság válthat ki belőlem durvább reakciókat. Megeshet, hogy leszédülnék odafenn, de a repülést önmagában bírom, ha nem seprűn kell száguldanom. Talán ezért is maradtam meg egyszerű kviddics-szurkolónak, s nem léptem be egy csapatba sem.
Örülök, hogy nem egyedül kell itt császkálnom, eléggé elveszett lennék a horvát városokhoz képest ebben a világvárosban. Egyszer azért társaság ide vagy oda, egyedül is mindenképpen megtapasztalnám a felfedezés élményét. Valahogy egészen más. Kicsit az önmegvalósítás, önmagam megismerése is játszik a dologban, meg az önállóság-szabadság érzésének furcsa és mámorító egyvelege.
A térnek búcsút intve elindulunk a metró felirat felé, egészen pontosan az aluljáróhoz. Alíz segít nekem a jegyvásárlásban, hiszen miért is lenne bérlete az alkalmi utazónak, s mivel akad is nálam mugli pénz, rövidesen a jegyet szorongatva lépünk be a földalatti világába. Amennyire forgalmas és koszos volt az aluljáró maga, olyannyira hangulatos és egyedi a földalattié. Igazi nosztalgia-vonal lehet.
Pillanatok alatt érkezik a nekünk megfelelő szerelvény, amire felpattanva izgatottan várom, hogy mikor indulunk meg az alagútban. Elég hangos, azt kell mondjam, de nem ülhetünk végig némasággal egymás mellett - ja, mert most épp nincsenek annyian, és mivel elég sokat megyünk a Deák térről, leülünk egymással szemben, kényelmesen.
- Miért ilyen zajos? - hajolok közelebb a lányhoz némi értetlenkedéssel. - Na meg hogy telik eddig a szüneted?