[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=724914#post724914][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.06.04. 17:35[/b][/url]

Végre visszaérkeztem Magyarországra. Kaptam egy szabad hosszú hétvégét Madame Gassariótól, mert szerinte nem pihenek eleget. Szinte egész nap főzünk vagy tanulunk, csak a hétvégék szabadok. De az utóbbi másfél hónapban egyszer se pihentem, mert bőven volt mit behoznom. A többiek nem túl segítőkészek, így egyedül tökéletesítettem a régi és az új recepteket. Ennyi kaját még sose dobtam ki, de hát a célért mindent. Mostanra egész jól behoztam magam, így el is küldött egy kis pihenőre. Így gondoltam, hogy megnézem Pestet, még úgyse töltöttem itt hosszabb időt. Egy szállodában foglaltam helyet, svédasztalos étkezések, finom ételek vannak, szóval most tényleg pihenek. Ma se csináltam semmi értelmeset, csak a várost járom, vásárlok és kipróbálom a legjobb éttermeket és kávézókat. A közelben vásároltam, ezért ide ültem most be.
Amint belépek, rögtön egy üres helyet keresek, ami persze nem olyan egyszerű szombat délután. A hely tele van, szóval biztos finom a kávé. Találok is egy szabad asztalt, közben jobban szemügyre veszem a berendezést. Elég nívós hely, jó a kialakítása, profi a kávégép, a sütik jól behűtve. Az asztalomra pillantva keresem a kávélapot, pont előttem van, így ki is nyitom. Nagy a választék, így kissé nehéz dolgom lesz. Kontinensek szerint vannak elrendezve a kávék, így szépen elolvasom mindet. Lassan lapozgatom a kávélapot, majd megakad a szemem az egyiken. Mivel meleg van, ezért egy Cannes-i fagylaltkávéra esik a választásom. Mire felpillantok, a pincér már ott áll előttem.
- Jó napot! Hozhatok valamit?
- Jó napot! Igen, egy Cannes-i fagylaltkávét szeretnék - hátralapozok a süteményekhez, végülis az is jólesne.
- És még lesz egy zimbabwei vadbarack torta diózselével.
- Rendben, azonnal hozom! - mondja, majd megy is vissza a pulthoz. A rendelés után újra megnézem a kávézót, bőven van, amit nem fedeztem még fel. A baristák dolgoznak, a pincérek felszolgálják a rendelést. Jól összeszokott csapatnak tűnik, nincs sehol fennakadás. Közben Marcira gondolok, nem is beszéltünk azóta, hogy összejöttek. Küldtem egy-két baglyot, de mindegyik válasz nélkül jött vissza. Biztos boldogan megvan Kamillával, akivel amúgy nem is illenek össze. Marcinak kell az érintés és az, hogy kifejezze, hogy szereti a másikat. Kamillától kétlem, hogy ezt megkapná. Ezen gondolkodva ráncolom össze a szemöldököm, a bal lábam pedig a jobbra helyezem. Jó lenne valami izgalom, vagy hír a Bagolykőből, de most nem oda mentem vissza. Kell még egy kis idő, hogy egyedül legyek, majd utána úgyis vissza kell mennem az utolsó évem miatt intézni a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=725047#post725047][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.06.05. 21:40[/b][/url]

Ha már Pesten vagyok, küldtem Marcinak egy sms-t, hátha van kedve találkozni velem. Szerencsére volt, bár mostanában nem beszéltünk és nem tudok róla semmit. Az elválásunk elég csúnya volt, de hátha most már meg tudjuk beszélni a dolgokat és barátok tudnánk lenni. Mondjuk a több, mint barátnak jobban örülnék, de hát ott van neki Kamilla, én meg nem vagyok olyan, aki foglalt srácokra rámászik.
Az elmúlt másfél hónap elég nehéz volt, még nem teljesen szoktam meg a napirendet. A pihenés meg most olyan jól esik, hogy csak a Franciaországban sütött fahéjas kekszek vannak nálam. Hoztam Marcinak is, mert szereti a sütiket. Az Erzsébet téren még nem voltam, de szerencsére a telefonommal megtaláltam. Az óriáskerék meg elég feltűnő, így odasétálok és a szememmel keresem Marcit. Egy srácot látok meg a közelében kék pólóban, a magassága és a haja is Marcié, de a testalkata nem. Egy pillanatra elbizonytalanodok, de végül inkább odamegyek, max elhajt, hogy nem ő az. Odalépek hozzá, majd megszólítom.
- Szia Marci! Hogy vagy? - kérdezem esetlenül, annyi mindent mondanék neki, de nem jut eszembe semmi. Na majd alakul a találkozó, csak fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=725052#post725052][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.06.05. 22:25[/b][/url]

Fura újra Magyarországon lenni, de egyben jó is. Sok országban laktam már, de ez az egyik kedvencem. Szép tájak, finom kaják, kedves emberek. Bár a pesszimizmus, ami árad az emberekből, nem tetszik. De hát semmi se tökéletes, igaz ez minden országra.
Az elején nem voltam biztos benne, hogy Marcit szólítom meg, de mikor felémfordul, eléggé meglepődök. Hosszú, göndör haj, borosta, izmos test a macialkat helyett. Csodálkozva nézem végig a feje tetejétől a lába ujjáig. Ezután megölel, én meg érzem, milyen izmos lett. Ha fagyi lennék, most ideolvadnék, az biztos.
- Marci, jól megváltoztál! Kamilla rávett az edzésre? - Na már rögtön szóba is hoztam, na most rontottam el a találkozásunkat. De olyan kíváncsi vagyok, hogy megvannak-e, meg hogy működik, hogy kicsúszott a számon. Na nem baj, csak nem szalad el, mert megkérdeztem. Ezután megemlíti az új hobbit, amire bólogatok.
- Hát igen, látszik. Kondi? Judo? Karate? - tippelgetek, majd hallom a telefon pittyenését. Biztos Kami írogat neki, ezerrel dúl a love. Valamiért mindig a rellonos lányra gondolok, mert még máig nem értem, hogy szerethetett belé. Na de majd egyszer elmondja.
- Hát fura itt lenni, kint Franciaországban minden más. De azért örülök, hogy visszajöttem kicsit. Bár hétfőn meg repülhetek vissza. - Kissé elszomorodom, mert közel se jártam be a fővárost. Kár, pedig nagyon szép, el lehet itt tölteni napokat is. Az ételek finomak, szerintem vagy két kilót híztam itt, de majd lemegy a pörgésben. Elég kemény a képzés, ketten ki is estek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=725114#post725114][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.06.07. 13:36[/b][/url]

Kamilla nevének említésén meg se lepődik. Csak mosolyog és csóválja a fejét, meg annyit mond, hogy nem tetszik neki. Ezen kicsit felvonom a szemöldököm. Milyen lány az, akinek nem tetszik, hogy a barátja elkezd sportolni?
- És miért nem tetszik neki?
Csak ennyit kérdezek, nem is kellene többet beszélnünk róla. Amikor Kamillával találkoztam kettesben, akkor is érződött a feszültség. Teljesen ellentétek vagyunk, de inkább nem bosszantanám fel. A bűbájaim mit se érnek a levegő eleme ellen. Sajnos nem vagyok elemi mágus, de szerintem már nem is leszek. Annyira nem zavar, mert én inkább jó séf akarok lenni, mint egy elem kezelését tanulni.
A sportról szóló mondatára csak bólogatok, ráfért már egy új hobbi. Mondjuk így kisebb eséllyel fogom megetetni a kalóriadús olasz kajáimmal, de kitalálhatok majd egészségeset is. Mondjuk gyrostál bulgurral, vagy csirkecomb vele sült zöldségekkel.
- Örülök, hogy sportolsz, én is szeretnék, de nincs időm. Mondjuk amennyit pörgök a konyhában, az beillik egy keményebb kardioedzésnek. Nehéz volt megszokni, de egész jól belejöttem. Talán túlságosan is, mert Madame Gassario küldött el pihenni, mivel hétvégén se álltam le - elnevetem magam, pedig ez annyira nem vicces dolog. Meg se álltam, mert nem akarok kiperegni, hanem el akarom végezni ezt a kurzust.
- Hát igen, nem sok idő, de kell a pihenés is. Hogy miért ide? Hát otthon nincs senki, anyáék körúton vannak Európában, persze dolgoznak. A testvéreimnek mind megvan a saját programja, úgyhogy most nem aktuális a családi összejövetel. Szóval inkább eljöttem Magyarországra, mert azért megszerettem, Pesten meg még úgyse jártam. Kicsit szétnézek, vásárlok, pihenek, ilyesmi. Meg gondoltam, hogy hátha szeretnél velem találkozni a történtek ellenére is - a végén már a földet bámulom, nem tudok a szemébe nézni. Nem vagyok büszke arra, hogy nem bírom a barátnőjét és őt együtt látni és így kikeltem magamból, de hát a szenvedélyes olasz vérem miatt mindig csinálok ilyen dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=727186#post727186][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.07.03. 21:59[/b][/url]

- Hát oké. Mindenesetre fura, hogy nem tetszik neki - Ezt tudom csak hozzáfűzni, mert nem kéne erről a témáról többet beszélni. Csak szeretnék vele lenni, beszélgetni, mint régen. De az új, izmos Marcitól kissé zavarba jövök, nem baj, majd elmúlik. A konyhás szövegre csak bólintok, majd mikor elkezdi utánozni Jabbát, elkezdek hangosan nevetni. Aztán végül csak sikerül abbahagynom, majd a szünetem okára terelődik el a téma.
- Szerencsém van, mert engem bír, de szerintem főleg azért, mert nem lazsálok és maximalista vagyok. Neem, nem olyan, mint Gordon Ramsay, mert nem beszél csúnyán, csak ironikus és őszinte, így sok tanulót meg tud sérteni. Egyszer azt mondta egy lány sült halára, hogy olyan száraz, mint a sivatag, ezt a kutyájának se adná. Szegény lány meg sírva elszaladt, kicsit túlérzékeny volt szegény. De tud kedves is lenni, mert engem is elküldött pihenni, és ha kérdésünk van, mindig válaszol, a trükkjeit pedig csak egyszer mutatja be és azt kell leutánoznunk. Nekem nagyrészt sikerül, de akinek nem nagyon megy, az hamar kiesik - Végre egy semleges téma, azért is beszélek ennyit. Madame Gassario kiváló séf, nekem az ő ételei ízlenek legjobban.
- Hát két év lesz, remélem nem esek ki - A többiek is jók, de nem elég kitartóak, szóval remélem a séfek krémjébe kerülök végre. Onnantól a saját étterem már kábé elvárt dolog, a nagy profit meg alap lesz. De az még messze van, egyelőre a bentmaradáson dolgozok. Aztán megemlítem, hogy a történtek ellenére, ő meg csak értetlenkedik. Mintha nem tudná...
- Hát tudod, amikor te meg Kamilla együtt voltatok, én meg megütöttelek... - A földet nézem közben, nem vagyok erre büszke, de az eridonos olasz vérem miatt csak tettem, de nem gondolkodtam. Ez gyakran előfordul velem, de hát mit lehet tenni, ezen nem nagyon lehet változtatni. Utólag sok mindent megbánok, de az a bizonyos pillanat, amikor eldurran az agyam, kiesik és teszem, ami először megfordul a fejemben. Nem tudom, hogy ezen lehet-e változtatni, de majd anyut megkérdezem, hátha ő tudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=730978#post730978][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.08.02. 21:25[/b][/url]

- Ja értem, szóval neki nem tetszik valami, akkor csinál olyat, ami neked se jön be. Érdekes - Összeráncolom a szemöldököm, fura ez a kapcsolat. Én biztos nem tennék ilyet, de az ő dolguk, nem szólhatok bele. Ő meg csak nevet, na én ezen nem tudnék, mindegy is.
- Már az elejétől látszott, hogy kedvel, mert ha nem talált valamit, addig kerestem, amíg meg nem lett. Ha kikérte a véleményem, nem bólogattam minden szavára, hanem megmondtam, amit gondolok. Kicsit néha olyan, mintha az anyám lenne, de az a fura, hogy a többiekkel meg szigorú. Szóval igen, az image része. Csóró író menü? Hmm.. Végülis lehet olyan, mondjuk paradicsomleves, liguriai sült csirke olívabogyóval és egy jó Caprese torta. És hány könyvet írtál, mióta nem találkoztunk? - kérdezem érdeklődve, mert őt ismerve addig nem nevezi magát írónak, amíg nem alkotott valamit. A lány említésére elhúzom a szám, majd mond egy ötletet a hal feldobására.
- Hát igen, de ha már most nem bírja a kritikát, akkor később se fogja. A halra meg ez jó ötlet, ha gyengébb a séf, de Gassariónál ilyet nem lehet, aki nála tanul és feltálal később egy rossz ételt, attól megvonja az ajánlását. Ezért is nehéz nála a képzés, mert utána is fejlődni kell, nem szabad megülni egy szinten - Ezután elkezd biztatni, hogy menni fog, meg hogy ügyes vagyok, így elpirulva mosolygok. Párszor már evett a főztömből, azért jólesik az elismerés. A hamis elismervényre elnevetem magam, mert bár ilyet nem lehet, de jó érzés, hogy csinálna nekem egyet.
- Köszi, de remélem nem lesz szükség rá - Majd jön a meredekebb téma, és elkezdi magyarázni, hogy nem voltak együtt. Zavaromban lesütöm a szemem, mert náluk van egy másfajta intimitás, ami nálunk sosem lesz meg. És hogy nekem kit ad majd a sors, akivel jól kijövünk és megvan a kémia is, hát passz, majd meglátom.
- Nyugi, többet nem fordul elő. És ha nem gond, örülnék, ha barátok maradnánk, mert én szeretek főzni, te enni, meg jól kijövünk, szóval na, érted. Nem sok barátom van, azt a keveset meg nem szeretném elveszíteni - A földet nézem és egy kavicsot rúgok el a közelünkből, az alsó ajkam harapdálom, mert ki tudja, erre mit lép Kamilla, a kapcsolatukat meg azért nem szeretném elrontani. Aztán eszembe jut a fahéjas keksz, a gyomrom is megkordul az illatára, így előszedem és kinyitom, majd elé tartom.
- Kérsz? Franciaországban sütöttem a hétvégére, fahéjas keksz. Bár gondolom már nem eszel ilyeneket, de hátha belefér egy-kettő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=732460#post732460][b]Carolina Eleonore Bellini - 2018.08.20. 15:32[/b][/url]

Már leadtam a rendelést, úgyhogy csak nézelődök itt bent. A pultnál látom, hogy egy lány táskáját tapogatja egy srác, de szerencsére ügyes a lány, így a srác hátrál és elhagyja a terepet. Felvonom a szemöldököm, ha nem muglik közt lennénk, kivarázsoltam volna innen, az biztos. A lányka leadja a rendelést, majd hely után nézelődik. Egy hirtelen ötlettől vezérelve intek neki, hogy üljön mellém. Ha lecsüccsen, akkor nyújtom is a kezem és bemutatkozok.
- Szia, Lina Bellini vagyok, láttam a srácot, aki a táskádat tapizta, mindened megvan, nem bántott? - pillantok rá, bár úgy tűnik, minden rendben. Biztos valami zsebtolvaj volt, de most rossznál próbálkozott.
A kávézóban sokan vannak, így még időbe telik, míg elkészül a rendelés. Addig meg lehet beszélgetni, persze ha a partnerem is benne van.
- Olyan ismerős vagy, véletlenül nem a Bagolykőbe jársz? Mintha hallottam vagy olvastam volna rólad - Elgondolkodok, mert tényleg ismerős. Az Edictumban biztos benne volt, azt kintre is járatom magamnak, de nemsokára úgyis kiderül.
Közben megjön a sütim, a pincérnő még kér egy kis türelmet a kávéhoz, mert sokan vannak. Megértően bólintok, majd magamhoz húzom a sütit és eszem egy falatot. Hmm, isteni, úgy tűnik, megvan a magyar kedvenc kávézóm.