28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Drávecz Krisztina hozzászólásai (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 3. 19:06 | Link

Levente
Aquaréna


- Azt hiszem én inkább lelépcsőzöm - szorongatom Levi kezét mint egy kis gyerek a szüleiét. Ahogy egyre kisebb a sor és vészesen csillogtatja előttem a jövőt, hogy bizony itt le kell csúszni, én viszont minden pillanattal egyre jobban parázom. Lehet inni kellett volna, vagy beszedni pár nyugtatót és akkor sokkal lazább lenne a helyzet. - Kérlek, bármit megteszek neked, csak ne kényszeríts be oda - mutogatok a fekete lyukba, amelynek ki tudja hol a vége. Alulról jó mókának tűnt, aztán ahogy jöttük felfelé, ráébredtem, hogy a bátorságomat reggel otthon felejtettem. A kisebb csúszdákkal, meg a hullámmedencével nyilván nem volt gond. De hát ezt itt, hiába nem egy óriás, mégiscsak baljós sejtelemmel néz rám. Imádom az extrém helyzeteket, viszont ez a szabadesés dolog még nekem is sok. Hogy egy kicsit húzzam az időt és felkészítsem magamat, elénk engedek néhány fiatal suhancot és szörnyülködve veszem tudomásul, hogy ezek a kis szarzsákok milyen könnyedén indulnak meg. Kezdem cikinek érezni magam.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 3. 19:50 | Link

Levente
Aquaréna


Egész fer ajánlat. Bár megnézném, hogyan tuszkol ő bármit is, khm. De, visszaevezve a történethez, szóval még a lábaim is remegnek. Tényleg be vagyok tojva, amit még magam sem hiszek el. Egyre jobban szorongatom a kezét, csüngök rajta, mint egy szerelmes tini aztán az egyik mondatára, enyhülni látszik beszariságom. Engedek a szorításon és nagyokat pislogva, komoly arccal nézek rá.
- De hát nekem nincs is.. vagyis otthon van, de abban határozottan nincs vér - ártatlanul pislogok felé. Nem szeretném ezt túl magyarázni. Egyszerűen magas volt a labda, amit le kellett csapni. Az pedig, hogy komolyan beszéltem-e, hát biztos, hogy az én titkom marad.
Egy ideig húzom a számat, aztán ráébredek, hogy ja, mi nem is a szabadesés sorában ácsorgunk, hanem szépen kettecskén is lecsusszanhatunk. Hát így már mindjárt már, de azért ha már eddig kérettem magamat, egy kicsit még lányoskodom. Nézem őt, ahogy várakozóan pillant rám, s már éppen tenném bele magamtól a lábacskáimat, amikor ő megfog és csak úgy belepakol. - Hééé - nevetek, miközben gyengén egyszer vállba ütöm. Hát, ha már ki lehet használni az alkalmat, én biztosan nem mondok ellent. Szeretem, ha cipelik a hátsómat, meg nem is vagyok olyan nehéz, hogy egy Levi fajta ne bírna el. Na, de ülök elől, türelmesen kivárom, míg neki indulunk, aztán visítok egészen leig, mint egy újévi kismalac. A vízbe hatalmas puffanással érkezem, mert hát persze vagyok olyan szerencsétlen, hogy kiessek a matracból még ideje korán. Nagyokat hápogva érkezem fel a vízre, hajamat hátra dobom és tekintetemmel egyből Levi után kutatok. - Háhh, mégegyszeeeeer -  megjött a bátorság, a végén még ki se tud innen szedni.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. július 3. 23:20 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 19. 22:24 | Link

Ervin
Let's make a party



Leugrottunk egyet lazítani, mivel holnap kivételesen nem kell beállítani korán az apám irodájába, így megengedhetem magamnak. A fesztivál szezon közepette, sajnos én nem élhetem a gondtalan egyetemisták és tinik életét – lévén az már nem is vagyok -, szóval most egy kissé vissza kellett vennem. Így a társaságomat is alaposan jól megválasztva a kulturáltabb példányokkal jöttem el mulatni, máskülönben már valamelyik sarokban adnám el a helységet, talán még az asztalon is táncolnék a hamisan éneklő fiatalok által szolgáltatott zenére. De mivel ez az állapot elmaradt, így a pultnál vagyok kénytelen ücsörögni és hallgatni a hatalmas sztorikat, melyek nem másról, mint szerelemről, családról és munkáról szólnak. Nekem ez nagyon unalmas, így kihúzok a társaságból, nem tudom, hogy ezt vette-e észre a srác, vagy azt, hogy már hosszú percek óta figyelem tevékenységét, mindenesetre valamelyik csak bejött. Egy fél percig csak nézem őt, az arcán játszó mimikát próbálom megfejteni, miközben ő leteszi a poharat én csak a provokálás végett is megérintem a kezét, ahogy érte nyúlok.
- Óóó, köszönöm – egy mosolyt villantok a pult mögött álló felé, amely hamar el is illan az ital láttán. Megnézem jobbról, meglesem balról, még felülről is belekukkantok, hogy jobban szemügyre vegyem. Aztán szemeimet visszatáncoltatom a srácra és összeráncolt homlokkal tekintek rá. – Mi a trükk benne? – hogy az italban vagy abban, hogy idetolta elém, mint a ház ajándékát, döntse el ő. Megfogom inni, ha kapok valamelyikre némi magyarázatot.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 21. 10:06 | Link

Ervin
Let's make a party



Kissé megzavarodva nézem a mosolyt, melyet érintésem váltott ki belőle. Látom benne a csibészt és a gyermeki ént is, amelyet nem vártam. Állíthatnám, hogy lehengerel, de ez még nem az, több kell némi bájos mosolynál. Inkább megnyerő, még ha az ötéves unokaöcsém is jut róla eszembe, akkor is az, legalábbis a mellettem ücsörgőknek biztosan. Az egyik majdnem mellé ül a széknek, ahogyan nézi a srácot, hát ez fenomenális produkcióvá válhat még, ha tovább figyelem.
- Hát, akkor mi a te asztalod? A bájos pofi és egy fogsort villantós mosoly? – halk kuncogásba kezdek. Nem feltételeztem tudatmódosítószert az italban egészen addig, míg meg nem említette. Most már még gyanúsabb a dolog, s szemeim kis kínai üzemmódban összeszűkülnek, így vizslatom tovább az italt és a benne lévő arany színnek a hívogató táncát.
– Hmm, egyszer élünk – megvonom a vállamat. Nem tudom eldönteni, hogy a különböző alkoholok említése vagy éppen a beszédstílus és a mellé társuló szép pofi győzött-e meg, de valami biztosan, hiszen elkezdem pusztítani az italt. Arcomra némely kortynál fintor ül ki, hisz a torkomat marja az alkohol és kifejezetten nem az én ízlésemnek tetszelegnek. De aztán jön a gyümölcsös is, mely enyhíti undorom, ez pedig meg kell hagyni nem is olyan rossz ötlet.
Fejemet közben arra fordítom, ahova a pultos figyelme irányul. Éppen ahhoz a két lánykához érkezett, amelyeket már említettem. Kedvem lenne meglökni egy kicsikét, az egyiket, hogy ’Hé ne nyáladdz már annyira, mert tök gáz vagy!” helyette, azonban inkább csak külső szemlélőként veszek részt a műsorban és poharamat szorongatva, egész testemmel fordulok arra, hogy mindent lássak. Egyelőre. Cuki viháncolás, szempilla rebegtetés, egy kis ajak csücsörítés, minden van itt, kérem szépen, a srác örülhet, hiszen a női praktikák széles tárházát sorakoztatja fel elé a két lány. Már csak az hiányzik, hogy mellkasukat megvillantva közöljék vele, hogy akkor fizethet. Komolyan kezdem sajnálni,bár megjegyzem nem tűnik egy elveszett báránynak, de azért úgy döntök, a magam módján kimentem. Az ital maradékát lehúzom, feltornászom magamat a pultra, aztán át a másik oldalára. Látom ám én, hogy a másik pultos tátogva mutogat felém, hogy kapjanak már el, de ezzel sem igazán törődök. Elindulok csini pofi felé, a lányokra vetek egy szánakozó pillantást, majd két kezem közé fogom a srác arcát és nyomok az ajkaira egy olyan csókot, amelytől még én is elszégyellném magam, ha kívülről kéne néznem.
– A műsorért nem számítunk fel felárat, de a két italt fizessétek csak ki – elválok a sráctól és a két lányka felé fordulok, hogy hűvösen közöljem velük a szomorú tényt, miszerint ma hiába is vágyakoztak az ingyen körre, az nem mindenkinek jár.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 22. 12:37 | Link

Ervin
Let's make a party



Az ital elfogy, az arcomon mimikája pedig érzelmek sokaságát tárja azok felé, akik éppen véletlenül rám pillantanak. Hogy ízlett-e az ital egyelőre nem tudom megmondani. Még várok az utóízre, meg arra, hogy visszatérjen hozzám az ember és a kérdőívet elém vágva megbizonyosodjon arról, hogy mi a véleménye a vendégeknek az újításról. Bár tudom, hogy ez nem így megy, de azért maga a szituáció biztosan vicces pillanatokat hozna.
Unott fejjel nézem a produkciót, s bár biztos vagyok benne, hogy a srác hiúságát simogatja legalább egy picikét az, amit lát, engem az egész csak elszomorít. Ezért is kerülök oda mellé és hívom táncba a nyelvét, amelyet meglepetésemre még viszonoz is. Testemmel szorosan hozzásimulok, legfőképpen azért, hogy tartást adjon, mert hiába indítottam el én a dolgot, bizony még az én lábaim is elgyengülnek. A csuda vigye el, jól csinálja és én erre nem voltam eléggé felkészülve.
Tekintetemet le s fel jártatom a két lányon, méregetem őket, mint egy kiéhezett vad a prédáját, Közben jobb kezemmel végigsimítok a srác arcán, mintha tényleg azon gondolkoznék, hogy vajon melyikük lenne a jobb választás. – A bögyösebb jöhetne – adom meg végül a kegyelemdöfést egy mosoly kíséretében. Kíváncsi lennék, hogyan mennem tovább ez a játszma, ha tényleg belemegy a lányka, de sajnos ezt ma sem tudom meg. Az italuk gyorsan elfogy és a pénz is hamar előkerül, én pedig ellépek a pultosok gyöngyétől és nevetve széttárom a karjaimat.
– Van az, az állapot, amikor igen – vállam fölött hátra pillantok, még mindig nem tetszik másoknak, hogy a pult ezen oldalára kerültem, így feladom a dolgot és visszamászok a korábbi helyemre. – Fájdalmas volt nézni, amit művelnek –lassan helyezkedek vissza a székre. – Tudom, hogy te megszoktad és biztosan még élvezted is, de na – nem tudom befejezni a mondatot, mert talán nincs is jó vége.  Meg az olyan rosszul hangzana, hogy ki akartam sajátítani legalább egy kis időre a figyelmét, hiszen nincsen ilyesmire jogom.
- Szóval az ital, amit elém toltál... - kell valami más téma, bár nem érzem magam kellemetlenül a helyzet miatt, mégis úgy érzem szükséges egy kis mentés. - Azt hiszem nem is volt olyan rossz, bár ha kapnék még egyet, könnyebb lenne a döntés - angyalian mosolyogva nézek rá. Kifizetem én, ezen nem múlik, tényleg csak a helyes válasz érdekében döntenék magamba még egyet.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. július 22. 12:47 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. július 31. 17:56 | Link

Ervin
Let's make a party



Hmm, mind a ketten? Szóval a drága így szereti? Elismerően hümmögök párat, nekem ugyan nincsen ellenemre, el tudok lenni én bárkivel, ha éppen olyanom van. Vigyorogva nézem a két lánykát, akiknek a mi szórakozásunk nem tetszik annyira. S nem is szánok árjuk több időt, hiszen különös mód azt kell érzékelnem, hogy ez az idegen, nem hogy eltolna magától, de még ő is élvezkedik. Mosolyogva nézek rá, nyomok az arcára még egy puszit éppen a szája sarkába, amelyet akárminek is vehet. Én egy kimondatlan ígéretnek szánom, amelyben meglengetem a folytatás lehetőségét ennek a kis játéknak. Élvezném, nagyon is.
- Lehet nem tetszettem nekik eléggé, mert nagyon úgy tűnt, hogy csak veled bevállalták volna – nem tör le a dolog, nekem csak jót tettek azzal, hogy lekoccoltak, mert így nem kellett őket szép szavakkal leépíteni. Popsimat kicsit megmozgatom, hogy tökéletesen el tudjak helyezkedni a széken, közben figyelmesen hallgatom a szövegét. Teljesen olyan, mintha valami betanult szöveget nyomna itt nekem, ezt én meg nem szeretem. Tény, hogy a mosolya lehengerlő, de azért tudom én is, hogy nem emiatt fizetik. Azoknál a libáknál talán ezzel befutott volna, de nálam többet kell villantania.
– Ne aggódj. Olyan értékelést, véleményt és elemzést fogsz kapni, hogy azt kívánod majd, hogy bárcsak ne elém tetted volna le azt a poharat – hogy miről kapja majd azt nem mondom meg. Nem éppen az italra gondolok, mást sokkal inkább szeretnék megvitatni vele, ez csak egy jó lehetőség volt arra, hogy a figyelmét még tovább fenntartsam. Néha nekem is be kell vetni egy-egy ilyen női praktikát.
– Melyik sztorit szeretnéd hallani? – kicsit előre dőlök, mintha egy olyan sztorit akarnék eladni neki, melyet mások nem hallhatnak meg. – Az egyiknek már a közepe környékén azt fogod kívánni, hogy bárcsak elcipeltél volna oda - egy ajtó felé mutatok, amely mögött fogalmam sincsen mi rejtőzik. – A másiknak csak a végén jutunk el erre a pontra – vigyorogva adom elő a dolgot. Nem az italnak köszönhetően vagyok felbátorodva, én szeretek a pillanatnak élni, s meg kell hagyni, hogy ott a pult mögötti az nagyon is bejött. A srác pedig nem úgy viselkedett, mintha nehezére esett volna, hogy a karjaiban tartson és finom érintésekkel próbáljon elvarázsolni. Megjegyzem bejött, felpezsdült tőle a vérem és szívesen feszegetem a határt, hogy meddig szeretne elmenni. Kifejezetten élvezem a cicázását, pedig legtöbbször szeretek a lényegre térni.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. július 31. 17:57 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 3. 11:42 | Link

Ervin
Let's make a party



Nem olvadok a kezébe azért, mert egy bókszerűséget ejt meg. Kedves, meg cuki, de ennél azért több kell, ahhoz, hogy a tényleg olyan helyzetbe kerüljünk amerre haladunk. Azt hiszem szerencsém van, hiszen pont azt az embert fogtam ki, aki nem kezdett el hápogni azért, mert kapott egy csókot, mennyire gáz lett volna a helyzet.
– Kinőttem már abból, hogy így nyilvánuljak meg – bár van az italnak annyi mennyisége, miután lealacsonyodok erre a tini szlengre és ugrálva, vigyorgok, miközben szupcsinak és mencsinek titulálom magamat. Hála az égnek, ma nem vagyok ezen a szinten, nem ittam annyit, mivel gondoltam épeszű társalgásra fogok vetemedni azokkal, akikkel érkeztem. De hát már azt se tudom merre kóricálnak, meg hát a család, gyerek, párkapcsolat és monogámia téma nem az én asztalom, még akkor sem, ha az sulykolják belém, hogy ideje lenne. Hagyjuk már.
– Lehet egyben kéne kivenned jó pár tíz percet… – vigyorogva nyúlok az italért, melynek színe még mindig nem győzött meg. Bár tudom, már mit hoz, mégis ugyanazzal a kétkedéssel indulok neki, mint elsőre. Szürcsölök egy nagyobbat, arcomon az érzelmek széles tárháza lejt piszkos táncot. Valószínű úgy festhetek, mint aki éppen strokeot fog kapni, kellemetlen. Éppen ezért próbálok egy mosolyt villantani, a közelebb került pultosnak, hát nehogy már véletlen egy ital miatt elijesszem itt.
- Szóóval a rövid sztori.. – kihúzom magamat, közben az italban található gyümölcsöt igyekszem kihalászni a pohárból. – Zárdába vonulok holnap és szeretném kiélni az utolsó estémet – halál komolysággal állok neki, de a végére elnevetem magamat. Én, mint apáca? A legszörnyűbb rémálmok egyike, bár megérné csak azért, hogy lássam apám arcát, hogy éppen elveszíti az egyik pincsikutyáját. – Komolyra fordítva a dolgot, nem vagyok lekötve, szeretek élni, van egy noteszem, amiben húzom a strigulákat és nem villantok azért, hogy egy korsó sört dobj ide – beszédem közben végig fogva tartom a tekintetét, enyémbe egy kis ravaszság csillan meg. Nem hazudok, eddig sem viselkedtem egy visszafogott lányként, ezután se állok neki. – Ja és nem fogok sipákolva visszajárogatni ide, hogy az őrületbe kergesselek… Bár azt nem ígérem, hogy nem jövök még, mert jó a hely – elmosolyodom. Többször is voltam már itt, de nem szoktam nagy figyelmet fordítani arra, hogy ki van a pult mögött. Főleg azért, mert nem sokszor járok a környékén, ez is most egy kivételes eset, amit az elején még bántam, de most már azt hiszem, egyre jobban élvezem. – A hosszú sztori meg abból áll, hogy próbálok kiugrani a család által felállított morálokból és ezért lázadok, gyanútlan helyes pultos fiúkra vetem ki a hálómat, hogy találjak valami szórakozást – nevetve mondom a sztorit, ami nem igaz, nem csak a pultosok az áldozataim. Szerencsére felelőtlenül belemehetek az ilyen dolgokba, bár ezt nem kötöm senki orrára sem, elég ha csak én tudom, hogy nem lehetnek következményei az ilyen afféroknak.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 13. 23:51 | Link

Ervin
Let's make a party




– Hát ez nagyon jól hangzik – miért ne hangzana? Igaz nem terveztem, hogy addig maradjak, de ezt egy lehetséges ígéretnek veszem, ami pedig igencsak jó mókának ígérkezik. Ostoba lennék kihagyni ezt az ajánlatot. – Máris kibírom, ha nem veszel ki egyben több tízest – csábos mosolyt villantok felé, aztán eltűntetem azt a fránya italt, ha már annak köszönhetően keveredtem eme remek társaságba. Arcomra újfent fintor ül ki, sőt még ki is borsódzik a bőröm, azt hiszem ez a nedű, nem lesz az én kedvencem.
– Figyelj, én nem tudom mi ez a keserű ebben az italban, de az nem való oda – a poharat finoman helyezem vissza a pultra, ajkaimat lenyalogatom, hogy még az utolsó cseppeket is bejuttassam a szervezetembe. – Amúgy nem rossz, íz kavalkádnak tudnám mondani, a végén lévő keserűségre keresnék valami megoldást – keresek megfelelő szavakat, ez csak a felvezetés. Megígértem, hogy normális elemzést fog kapni, így be is fogom tartani a szavamat, nem kell azt hinnie, hogy nem vagyok szavahihető.
– Hát, ha te is így élsz, akkor ez Isten akarata volt… Látod, mégiscsak van valami ebben az apáca és zárda dologban – nevetve ejtem ki a szavakat a számon. Valami mégis csak van itt, ha ennyire egy hullámon van az életünk jelen pillanatban. Bár én nem igazán hiszek az ilyenekben, de nem vetem meg az olyan népeket, akik igen.
– Jobb is, ha nem tudja megmondani az ember, szerintem – elmosolyodom. Nem mintha érdekelne, hogy kivel volt vagy kivel nem. Ez nem az én ügyem, nekem nem kell róla beszámolni, ha képes velük együtt dolgozni, akkor pedig emelem kalapomat, én ezt nem biztos, hogy tudnám.
– Áhh, csak nem tennél ilyent, nem foszthatsz meg másoktól - komolyan nézek rá, még akkor is, ha tudom, hogy ő ezt poénnak szánta. – Na meg magadtól sem veheted el az újabb élményt – a viszontlátás öröme lehet akár még pozitív is, bár ugye én nem várok és nem is ígérek semmit.
- Hmm innen? Várjál.. – előkotrom a telefonomat és úgy teszek, mintha veszettül keresgélni kezdenék. – A lányokat is számoljuk? – angyalin mosolyogva pillantok fel rá. Csak kérdés, mindegy, hogy mit felel rá, nem akartam ezzel megijeszteni, vagy kiábrándítani. – Ja és csak ez a hely játszik? – ismét felé nézek, mintha tényleg számolgatnám az embereket, pedig közben csak a pofim minőségét ellenőrizem a kamerában. Na hát, nő vagyok és nincs kedvem kimenni a mosdóba ilyesmi miatt, így hát cselhez folyamodva kell megoldanom ezt az egyszerű mutatványt. – Hmm, hmm, – leteszem a telefont, a kijelzőjén egy gyermekkel vagyok látható, amint éppen elefántnak vagyunk beöltözve. Nem rejtem el, mert büszke vagyok rá, nem az enyém mégis aképpen szeretem, s megmutatja a világnak, hogy mennyire bolond is tudok lenni néha, ha éppen arról van szó. – A helyzet az, hogy szerintem még eggyel se.. Nem vagyok én ám olyan lány.. annyira.. – fogsorvillantós mosolyomat vetem be nála. Amúgy is olyan lány vagyok, hogy ami a szívemen az a számon, de így hogy már ittam is még inkább. Tényleg nem volt még pultos, ez pedig csak azért lehet, mert nem szoktam a pultnál várakozni, de ezt azt hiszem már részleteztem.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 28. 22:02 | Link

Ervin
Let's make a party




Két óra.. Mennyi minden belefér abba az időbe, a fantázia világom már életre is kelt, teljesen máshová visz, egy pillanatra el is veszek benne. – Talán nem lesz kevés.. – incselkedve nézem őt. Az elején még töprengtem azon, hogy vajon csak játszik-e és tesztel, meddig megyek, de most már, ha kényszerítenem kell, akkor sem fogom hagyni, hogy meghátráljon. Ó.. túlságosan is felkeltette az érdeklődésemet, a galád. Ködös vágyaim tengeréből egy idegen érkezése ébreszt fel. Nem csak fejemmel, hanem testemmel is felé fordulok, s mivel jó kedvem van még egy mosolyt is küldök felé. Különös egy szerzet, de nem tűnik annyira félelmetesnek. Látom az elhomályosult tekintetét, de mivel szavakat nem intéz hozzám, így teljesen hidegen hagy, hogy a továbbiakban mit művel. Nem vagyok egy félős alkat, s reménykedem abban is, hogyha véletlenül megindulna felém, akkor lesz, aki megvéd.
– Szegény ember, még ha iszik, se tud? Tudod, mint az Agymenőkben az indiai – erősen gondolkozom a tag nevén, de nem jut eszembe. Azt se tudom, hogy Ervin képben van-e azzal, hogy miről fecsegek, ha nem akkor majd legyintünk egyet a dologra, hiszen úgysem olyan fontos.
Kérdőn pillantok rá, először nem értem, hogy mit szeretne, de amikor meglátom az ujját, már minden világos. Megemelem a hátsómat, előre dőlök, szinte belemászom megint az arcába, s még mielőtt neki állnék, elidőzöm egy keveset a tekintetében. Aztán megint az elém nyújtott testrészre nézek, kicsit megdöntöm a fejemet és elhessegetem a mocskos gondolataimat.
– Öhm – ott az ujja előttem, én pedig nem vagyok a szégyenlős kislány, szóval bekapom és kicsit játszom is vele, mert hát miért is hagynám ezt ki. De persze még azelőtt elhúzom a számat, mielőtt még kínossá válna a szitu, bár én egyáltalán nem annak szánom.. –Igen, ez az, bár így az ujjadon…hmm – alsó ajkamat kicsit beharapom, szemeimben furcsa csillogás lejt táncot. Legszívesebben újra átmásznék a pult másik oldalára, de nem biztos, hogy megállnék egyetlen egy csóknál. Az már édes kevés lesz. Előre dőlésem közepette oldalra pillantok a férfira, akinek nem tudom, hogy a produkció vagy a fenekem tetszik-e, de egy pislogással legalább életjelet ad. Amíg nem indul meg felém, addig nem érdekel, hogy mennyire bámul, figyelmemet úgyis más irányába kell fordítanom.
- Ha tudtam volna, hogy valakinek ennyire megmozgatja a fantáziáját, magammal hozom - kajánul vigyorogva dőlök vissza a helyemre, s popsimat leteszem a székre. Vannak ám otthon ilyen beöltözős ruhák, bár abban nem vagyok biztos, hogy apáca szerkó is található a szekrény mélyén. De ezen ne múljon, ha szeretne egy ilyen showt, akár még össze is hozok neki, úgy egy fél órán belül.
– Óóóó, tényleg kíváncsi vagy? Semmi fújjolás, meg fintorgás és ilyenek? - meglepődve nézek rá. Hát ilyesmire nem számítottam, a végén még tényleg elő kell vennem azt a listát és elkezdeni összehasonlítgatni az övével. – Milyen vicces lenne a tiéden és az enyémen ugyanazokat a neveket megtalálni – egy másik helyen és időben ez még tényleg érdekelne is. Mert hát ugye vannak olyanok, akik jönnek a szöveggel, hogy ők aztán ilyet soha.. Aztán mégis.
- Hmm.. Ha azt mondanám, hogy az enyém az lendítené vagy visszavetné azt, ahova tartunk? – érdeklődve nézek rá. Nem mintha a válasza bármit is változtatna az enyémet, csupán kíváncsi vagyok. – Nem az enyém, de úgy szeretem, mintha az lenne – hangom a mondat végére kissé halkabbá válik. Az oka az, hogy én tudom, hogy sajtom soha nem lesz, de hát ezt mégsem kötheti az ember mindenkinek az orrára. Vetek még egy utolsó pillantást a képre , aztán visszacsúsztatom a telefont a zsebembe, s figyelmemet újra a szépfiúnak szentelem.
- Mennyi is van még a zárásig? – nem mintha sietnék, csak hát, na.. Olyan szép ígéret lebeg a szemem előtt, hogy mielőbb szeretnék hozzájutni.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 28. 23:40 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 29. 22:31 | Link

Ervin
Let's make a party




Nem csak itt, kecsegtető, elgondolkodtató és vágykeltő ajánlat. Záróra gyere olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges, mert én bizony ezt már nem bírom sokáig.
– Igen, igen ő az, vagy valami ilyesmi. De jó vagy – küldök felé egy puszit örömömben. Apróságokkal is lehet nekem boldogságot szerezni, ez pont ilyen. Mert ezer százalék, hogyha ezt most nem mondja meg, akkor ezen kattogtam volna egy darabig. Az meg kinek lett volna jó? – Szép kis cél – mosolyogva vetek még egy pillantást az említett úriemberre, aztán a továbbiakban én már nem kívánok sokat foglalkozni vele. Van jobb dolgom, méghozzá egy elég jó.
Csak pár pillanatig játszadozom, de az olyan hatással van rám, hogyha nem könyökölnék a pulton, biztosan lefolynék a székről. Végignézem, az összes rezdülését jól megjegyzem. Állati, amit kivált belőle ez a kis játék, teljesen elvesztem tőle az eszemet, s ha most nem lenne itt más…
– Szerintem neked éppen ez tetszik most – kacéran mosolyogok rá. Lássuk be, ha póló felhúzós, nyáladzó tiniként jöttem volna, akkor szerintem most nem lennénk ebben a helyzetben.
Ujjaimat megmozgatom, így köszönök a főnöknek, akit látásból már van szerencsém ismerni. Nem zavartatom magam, pironkodni sem állok neki. Úgy gondolom, hogy látott ő már ennél meredekebb produkciókat is, szóval nem hiszem, hogy kivetnivalója lenne ellenem. Ja és mellesleg én legalább nem az italért csináltam, hiszen még fizettem is, azért amit én magam kértem, a csuda vigye el.
Míg társalognak, rendezem soraimat. Az ember jöhetett volna előbb, mert éppen egy olyan valaminek a kezdetét zavarta meg, amibe hosszas cicázgatás után, sodródtunk bele. Nagyon remélem, hogy ez nem fogja Ervint visszavetni, mert nagyon is kár lenne érte. Mikor a főnök távozik, ugyanazzal a kézmozdulattal köszönök el tőle, s nézem, ahogy férfiasan kirázza magát a klubból. Végül szemeim visszatérnek Ervinhez és nevetve hallgatom őt végig.
– Nem járna jól.. Túl sokszor tűnnék el, s lehet, vinném magammal egy régebbi alkalmazottját is – sőt biztosan, nem is egyszer. De szerencsére ilyennel nem kell törődni. Ha apám véletlenül csődbe megy, akkor majd keresek valami olyan állást, amit szeretek is. Hát, ha már egyetemi végzettségem van, csak felvesznek valami gyors kajáldába, nem?
– Komolyan mondom, elkezdek csak ezért vezetni egy listát – mosolyom nem tűnik el. Nincsenek feljegyezve a nevek, szerintem van, akiért nem is tudom. Erre pedig nem vagyok igazán büszke. Volt sajnos olyan időszak, amikor túlzásokba estem, manapság maximum a szám nagy, de cselekedés szintjén, nem vagyok a toppon. – Nem tudom, van aki ránézni se bír azokra, akik csak említés szintjén felhozzák ezt – megvonom a vállaimat, nem lényeg. Örülök, hogy ez nem hátráltat egyikünket se.
– Ahh, de cuki vagy. Hihetetlen. Komolyan nem néztem volna ki ezt belőled, ahogy beszélsz, hűű. Ide neked egy gyereket, de gyorsan – persze csak viccelek. Meg az is lehet, hogy már van neki, ezt nem tudom. Viszont azt teljesen komolyan gondolom, hogy cuki ahogy beszél. Jó hallgatni, manapság az ilyen férfi eléggé ritkaság számba megy.
– Sok – tíz perc jelenesetben rengetem, de majd talán gyorsan lefolyik a homokóra és jöhet az, ami már egy ideje itt lebeg. Milyen szívás lenne, ha éppen most ütne be valamelyik pia és kidőlnék. Isteni sugallat volt az, hogy kevés menjen e és ne is keverjem. Ó majd egy imádban, megköszönöm.
– Nem biztos, hogy túlélné – suttogom vissza szavaimat, majd megszüntetem azt a kevés távolságot is és egy apró csókot lehelek az ajkaira. – Vaaagy, ha jó bőr, akkor marasztaljuk – a majdnem meghitt pillanatból szélvész gyorsasággal váltok, s elbolondozom, ahogy mindig. Fel is pattanok a székből, körbeforgok egyszer, hogy szememet végigjártassam a kiürült helyen, majd újra visszafordulok a pult felé. Tekintetemmel elkapom az övét, közben lassan haladok egyre közelebb. Kezeimmel megtámaszkodok a pulton, szemeim még mindig nem szakítom el, mélyen a tüdőmbe szívok egy nagyobb levegő adagot, majd lassan adagolva engedem ki. Megveszek. Még jó, hogy ez a pult kettőnk között van, különben már ráugrottam volna.
Jobbom mutatóujját lassan végigtáncoltatom a pulton, majd újra mindkét tenyeremmel megtámaszkodom, hogy felnyomjam magamat, s lábaimat szépen átvessem az akadályon. Most azonban nem mászok le mellé. Leülök, lábaimat azon az oldalon lógatom le, ahol ő áll. Még mindig nézem. Egyetlen egy pillanatra sem szakadtam el a tekintetétől, teljesen rabul ejtett, vagy esetleg én őt? Nem tudom. Viszont egyelőre több lépést nem teszek, most ő jön. Bele akarok sétálni a csapdájába és elveszni, meglátni azt, hogy ő hogyan csinálja, hogy éri ezt el.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 29. 23:04 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 2. 19:09 | Link

Ervin
Don't be so shy
- zárás -



Cinkos vigyorral az arcomon nézem őt. Én sem bánnám, sőt mi több, biztosan élvezetes lenne úgy a munka, de hát ezek csak ábrándok és egy képzeletbeli játék. Nem hiszem, hogy valaha be fog következni, bár a hecc kedvéért az őrült elmém lehet, hogy még bejátssza ezt.
– Mi lenne, ha segítenék és hamarabb készen lennél? – tisztességes és fer ajánlat, még mulathatunk is közben és legalább nem mondják majd azt neki, hogy nem végezte el a munkát. Hogy ajánlatom komolyságát is bebizonyítsam, odanyúlok a rongyért, amivel törölgeti a pultot és a segítségére sietek.
– Nem gondoltam, hogy valaha, valakivel majd versenybe kell szállnom.. Főleg nem egy ilyen casanovával – mosolyogva magyarázom, hogy listám miért nincsen. Amúgy is, ki tudná bizonyítani, hogy tényleg igaz-e, ami rajta szerepel. Sok ember képes annak érdekében hazudni, hogy jobb színben tetszelegjen. Bár ez nekem nem stílusom, de azért jobb, ha nincsen írásos bizonyíték arról, hogy miket műveltem. Mindenkinek jobb ez így.
– Nem tűnsz egy hülye gyereknek – határozottan nem. Jó kiállású, veszi a hülye humoromat, nem kertel, főnyereménynek tűnik, s biztosan az is lesz egyszer valaki számára. Majd a mi kis közös ügyünk után, talán megsúgom ezt neki, de most inkább elvetem. Kár lenne egy ilyen témával kizökkenteni magunkat.
Tekintete megbabonáz, csábítóan hívogat. Ha akarnék, se tudnék szabadulni. A rongyot ledobom távolabb a pultra, lehet később még hasznát vesszük, főleg akkor, ha eddigi munkánk véletlenül kárba vész. Mert én nem garantálom, hogy ami következik, az finom és nőies énemet fogja megmutatni neki. Hosszú volt számomra ez a huzavona, bár felettébb élvezetes, teljesen elszédített. Közelségének köszönhetően újra megcsap az illata, melyet mélyen letüdőzök, miközben fejemet egy pillanatra a vállába fúrom, mielőtt kérdésére válaszolnék.
– Persze az egyik Csábító, a másik meg Dög – nevetve nézek rá. Annyira magas volt ez a labda, hogy bármennyire is próbálok komoly lenni, nem megy. Tetszik ez a fesztelen csevegés, hogy semmiféle következménye nem lehet annak, ami itt most történik.
Csókjai nyomán bőröm libabőrös lesz, s egy vágyakkal teli sóhaj szakad ki belőlem. A bohókás, az őrült és az energia túltengéses nőci lassacskán elillanni látszik. Helyére pedig letelepszik a komoly, a vágyakozó, a szerető, aki semmit nem vár el és semmit nem ígér.
Lábaim óvatosan kezdtek a csípője köré fonódni, finom lökéssel közelebb kényszerítem magamhoz. Kezeimmel finoman megcirógatom az arcát, majd egy újabb csókot lopok tőle. Ám ez most nem olyan elhamarkodott. Hosszasan élvezem ajkainak ízét, s játékosságot csempészve az érzéki pillanatba, gyengéden megharapom alsó ajkát. Jobb kezem ujjai, végigtáncoltatom arcán, egészen a hajáig, melybe beletúrok a csók alatt. Balommal pedig a mellkasán támaszkodom meg. Erre a pillanatra vártam azóta, hogy elkergettem a két kislányt, ezért biztos lehet benne, hogy nem eresztem olyan könnyedén.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. szeptember 14. 19:57 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 10. 22:56 | Link

Aiden



Hát, csak nem elkezdődött a muglik egyetemi időszaka? Ó, de bizony. Szerencsétleneknek az iskolapadban görnyedve, kell hallgatni az okos professzorokat, s harcba kell szállniuk azzal, hogy ébren maradjanak. Hogy miért kedvelem pár éve én ezt az időszakot? Mert ilyenkor napközben is lehet bulizni, na nem mintha nyáron nem lenne erre lehetőség, de ez így más. Sokkal, hmm, nem is találom meg erre a legmegfelelőbb szót.
A lényeg az, hogy ilyenkor azok is Budapesten tartózkodnak, akik nyáron nem és mindig tartanak visszatértünk bulit, meg milyen jó az új albérlet, stb.. Hát most éppen egy ilyenen veszek részt, az egyik ismerősömnek köszönhetően. Minden remek, jó a zene, nem kicsi a ház, nem vagyunk annyira sokan, hogy hering party legyen, italok se rosszak és még kaja is van, ami dicséretes. Egyetlen egy a bökkenő, senkit se ismerek, még látásból se. S ez általában nem zavar, de most valahogy elég kellemetlenül érint, komolyan még öregnek is érzem magam. Így nincs mit tenni, mint tengődni. Szerezni valami italt, talán egy kis nasit és körbenézni, hátha véletlenül csak egyetlen egy ember akad a kócerájban, akivel már köszöntük valaha egymásnak. Tényleg nem vágyom többre, de szerencsére kapok. Kifelé pislogva meglátok valakit, akit nem neveznék jó ismerősnek, mert nem sokat tudunk egymásról, de határozottan tudom ki. Így hát megörülök, s a kezemből minden letéve, sebes léptekkel haladok kifelé, majd vetődök.
– Héééé, sziaa – és kezeim már a nyaka köré fonódnak, állam pedig a vállán támasztom meg. Hogy érdekel-e a többi srác reakciója? Ha egy kortyot se iszom, akkor sem. Legalább egy percig el sem engedem, én kifejezetten örülök annak, hogy itt van. Azonban az ő reakciója nem igazán erről árulkodik. Mintha ölelése elég suta lenne, s ahogy elhajolok és arcát kezdem vizslatni, azon sem éppen azt a reakciót látom, mint amire számítottam. Karjaimat lassan leeresztem, felveszek egy olyan alaptesthelyzetet, majd elhúzom a szám szélét. – Hmm, ahogy látom, ez elég kínos – szám szélét kicsit megrágcsálom, míg körbenézek, majd barnáimmal visszavándorlok Aiden tekintetébe.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. szeptember 14. 19:10 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. szeptember 18. 19:14 | Link

Aiden



Szokásom odamenni idegenekhez ez tény, de most lépteim nem olyan irányba visznek. Mosolya megtéveszt, hát az idegeneknek józan állapotban, normális ember nem küld ilyent. Ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy ő is megismer. Hát kell ennél több? Nem.
Gondolataim messze járnak, az se tűnik fel, hogy az egyik libát úgy lököm el magam elől, hogy az nyakon önti a másikat. Pedig, ha észrevenném. Megállnék egyet nevetni, s csak azután mennék előre tovább. Így viszont kimaradok a buli ezen szakaszából, hallom, hogy hátam mögött szidnak, de úgy döntök, hogy nem fogok ezzel törődni. Aki nem ismer, nem váltott még velem egyetlen egy szót se, az ne ítéljen már meg, mert rühellem az ilyent. Nem direkt toltam odébb a lányt, hát mit tehetek én arról, hogy ő éppen köztem és Aiden között állt? Semmit, vessen magára vagy adjon le pár kilót, hogy elférjenek mellette.
Visszakanyarodva a rellonoshoz. Szép kis társaság veszi körül, kedvem lenne mindet végigölelgetni és elbeszélgetni velük, de ugyebár az én figyelmem csakis egy alfa hímre irányulhat, aki láthatóan úgy fogadja érkezésem, mintha a világvége jött volna el. Na szép. Sírva azért nem fakadok, halkan nevetek egyet a saját szerencsétlenségemen, majd lenyúlom a hozzám legközelebb eső emberke poharát és megiszom a sörét. – Kösz – az üres poharat visszanyújtom, s barnáimat Aidenre táncoltatom.   – Aiden? Hűűű, ultragáz – szemöldököm felszalad, egy kisebb lépést teszek hátra, jobban végigmérem. – Azt hiszem összekevertelek valakivel – ó nem. Tudom én, hogy kicsoda, pontosan emlékszem rá, meg arra is, hogy mennyit kellett segíteni neki. De jó fej csaj lévén nem fogom ezt felhozni, hátha az egójáról akkorát zuhanna, hogy a végén nekem kellene őt felmosni. – Kriszta vagyok, egyébként – megfogom a kezét, mélyen a szemébe nézek, még mosolyt is küldök neki. – Nem mintha meg tudnád jegyezni – vetem oda félvállról, majd kiállok a kör közepéről, és a korlátnak támaszkodom én is.
- Bocs a nyakba borulásért, máskor nem fordul elő - még akkor se, ha véletlenül ő is felismer. Komolyan mondom a női hiúságomat megsértette, legalább a nagy loboncom beugorhatott volna neki, hát mindenki erről képes csak beazonosítani.
- De ha már így alakult, iszunk valamit? - látom, hogy ő igen, de az enyém elfogyott. Na meg nem szeretném megint lenyúlni valaki másét, nem vagyok biztos abban, hogy értékelné a kis társaság.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. szeptember 18. 19:15 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 17:36 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Nem szeretem az őszt. Reggel fázom, délután meg neki kell vetkőzni és a kezemben cipelni mindent. Ma már az ébredéskor tudtam, hogy nem lesz ez egy jó nap, egy fúria hozzám képest kis angyal lehetett. Amibe lehetett belekötöttem, amit lehetett elrontottam, akit lehetett megsértettem. Igaz lett a mondás, 'bal lábbal ébredt'. Még az apámat is elküldtem melegebb éghajlatra, bár azt hiszem ez manapság nem olyan meglepő, az lett volna a csoda, ha vele legalább normálisan el tudok társalogni.
Ennek a csuda hangulatnak köszönhetően, úgy határoztam, hogy ma még előbb el kell lépnem a munkából, mint szoktam. Gondoltam legalább sétálok egyet, kiélvezem a napsugarak gyógyító hatását. Talán még kávét és valami pékárút is veszek magamhoz, így lesz lehetőségem lecsillapodni. De hát, amit én eltervezek az...
S csatt.
Nem figyeltem, körbe se néztem, s mi lett belőle? Egy taxi olyan szépen sodor el, ahogy az a filmekben lenni szokott. Annyi szerencsém van, hogy valamit érezhetett a sofőr, mert nem jött olyan gyorsan. De az ütközés elkerülhetetlen volt, s én csak kiterülve fekszem a földön, a kabátomat pedig úgy szorongatom, mintha az életem múlna rajta.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. november 30. 17:41 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 18:07 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Legalább kényelmes lenne. Pihe puha, mint az ágyikóm, amelybe ha belesüpped a hátsóm, úgy ölel körül, mintha egész nap engem várt volna. De nem, ez kemény és hideg, poros és büdös.
Ráadásul valaki mozgat, mintha egy bábu lennék. Nekem pedig minden egyes mozdulat fáj és ezt nyüszögve, adom tudtára a jóakarómnak. Aki láthatóan egész jól megtanulta azt, hogy miképpen kell ilyenkor cselekedni. Ha majd feltápászkodom meg is tapsolom érte, mert a stabil oldalfekvést nagyon jól prezentálja.
- Az élet - lassan mozdulok, nem kívánok ebben a helyzetben fetrengeni, hiszen nem érzem, hogy bajom lenne. Ha meg mégis, akkor majd otthon rendbe teszem magamat.
- Ha továbbra is így hajolsz fölém, még azt hiszem, hogy valamit szeretnél - egy apró mosolyt erőltetek az arcomra. Igen, én az a fajta vagyok, akin akár az úthenger is átmehet, még utána is viccelődni fog.
A hőslovag teret ad, akkor lassan felülök és hatalmas szemekkel pislogok rá. - Köszönöm - ez a nap úgy látszik még tartogatott meglepetéseket. - Megleszek, menj csak tovább - majdnem hozzáteszem, hogy úgy ahogy a többi nép tette. De inkább lenyelem ezt a gondolatot, hiszen éppen hálálkodnom kellene, mert ő legalább idelépett.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 18:36 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Legalább nem fapofa, mekkora szerencsém van. Micsoda cudar világ lenne, ha nem értené a poént. - Legalább egy kávéra hívj meg előtte - mosolyom ott marad, a kávét komolyan gondolom. Mit meg nem adnék érte, talán a fejem se sajognak ennyire.
- Ahh köszi - engedem neki, hogy segítsen, mert hát nem vagyok olyan nő, aki elnyomja a férfiak lovagias vonásait. Maximum nem tudok mit kezdeni velük, bár ebben a helyzetben egyértelmű a dolog.
Kezemet odateszem, ahol a legjobban fáj, s szemeim is arról árulkodnak, amit szavaival intéz nekem. Tényleg vérzik. Elhúzom a számat, majd kezemet visszateszem a sebre és úgy pillogok az ismeretlenre.
- Megvagyok, nem olyan nagy gáz ez - ha használhatnám a pálcát, akkor még kisebb ügy lenne. Hmm, lehet el kellene kezdenem pánikolni, hogy normálisabbnak tűnjek?
Előre nyújtom a kezemet, meg is tapogatom a fejét, hogy érezze a törődést, meg lássa azt is, hogy még mindig tudok poénkodni. Lábaimat is megmozgatom, behajlítom, kinyújtom és forgatom, de nem érzek semmit.
- Azt hiszem egyben van mindenem - ha tört volna, akkor nem így állnának a végtagjaim. Cudarabb látványt nyújtanék, mint a vérző fej és szénaboglya hajkorona.
- Kórház? Ugyan, megoldom otthon - csak jussak addig el, anélkül, hogy ismét elcsapnak. Ennek érdekében, ha hagyja, lassan fel is kelek, s magamhoz veszem a táskámat, meg a kabátot. Ruhámat pár mozdulattal tisztítgatom és kisimítom, majd jobb híján a sálamat kezdem a fejemhez szorítani.
- Egyből hazakísérnél mi? Hát ez szép - halkan kuncogok. - Megleszek, ne aggódj - nézek rá immár komolyan. Nagy lány vagyok, volt már és lesz is még ennél nagyobb bajom.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 19:03 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



– Persze, gondoltam tök menő lenne kamikázénak lenni – mosolyogva nézek rá. – Nem volt repülő, így meg kellett oldanom egy taxival – megvonom a vállaimat, miközben beszélek. Hogy én mennyi hülyeséget vagyok képes összehordani, hihetetlen. – Menő volt nem? – érdeklődve nézek rá. Nem kell komolyan venni, csak hülyéskedek. Tudom én, hogy ebben semmi figyelemreméltó nem volt.
– Örülök, hogy jól vagy. Nem érezném jól magam, ha hirtelen bajod lenne azért, mert vérzik a fejem – elhúzom a számat. Van, aki bizony nem bírja a vörösfolt látványát, teljesen megértem, én ezt. Szerencsére én magam, nem tartozom ezek közé az emberek közé, hát milyen gyógyító lennék, ha elájulnék a látványtól?
– Lennél a sál helyében, mi? – vigyorgok. Nem sajnálom, majd Lénának jó lesz, úgyis mindig lenyúlja a holmijaimat. Aztán kegyese halált ad nekik, a fogai által. De hát én nem tudok ezért haragudni rá.
– Van merszed? – elkerekedett szemekkel nézek rá, majd ismét kuncogok. Bár ezt jobb lenne, ha nem tenném, mert fáj, nem is kicsit. – Az előbb ütöttek el és még én csináljak kávét? – megcsóválom a fejemet. – Jöhetsz, de a kávét te oldod meg – ebből nem adok le. Nem fogok én kávét főzni, hát az én fejem vérzik, nem az övé. – De, ha meg szeretnéd ezt úszni.. Hazának van egy pékség, elég vacak kávé, de süti meg valami kaja is van – ha már nem enged a dologból, hát akkor legyen értelme elkísérnie. Otthon maximum sajt van, meg talán pár szalámi, esetleg kutya kaja, viszont ezen kívül. Semmi érdemleges.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. november 30. 22:01 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



Nincs rosszul, ez még jó is lehet. Legalább nem fogunk, felváltva összepottyanni itt az utcán. Az milyen kellemetlen lenne, meg vicces. Szerintem hirtelen nem is tudnám eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek.
Kissé meglepődve érzékelem, hogy belém karol. Ezt az arcomról is könnyen le lehet olvasni, s ha véletlenül onnan nem tudná, nem vagyok rest csendben maradni sem. – Kíséret nélkül már nem is tudsz haladni? Ennyire vén vagy? – nyilván nem mondom azt, hogy ’hé, engedj már el, ne vagyok szarul’. Drávecz Krisztina a nehezebb utat választja, s a maga módján igyekszik az ember tudtára adni, hogy eressze már el.
– Nem gondolod, hogy vérző fejjel beülök valahova ugye? – érdeklődve pillantok rá. Tény, hogy én lazán kezelem a szitut, s láthatóan ő is bírja a dolgot, de azért lehet, hogy nem kellene így tetszelegni mások előtt. Na, meg akkor mi lenne az amúgy is leáldozóban lévő imidzsemmel?
  – Elindulunk, szépen szerzünk kávét, meg harapnivalót és tovább megyünk. Én pedig megígérem, hogy ezen idő alatt maximum kétszer fogok összeesni – legalábbis megpróbálok. Mert hiába mutatom azt, hogy minden rendben, ez csak terelés. A saját gondolataimat igyekszem más felé terelni, azért, hogy ne kezdjek el pánikolni vagy összeesni.
– Az első dolog, hogy fognunk kell egy taxit, merthogy én nem fogok így vezetni az biztos. Vagy… – nagy szemekkel nézek rá. – Van jogsid? – ha nagyon muszáj átpasszolom neki a lehetőséget. Autó van, gyalogolni pedig nem fogok Budanekeresdig, ennyire nem koppant nagyot a fejem. – Ha nincs az se baj, de akkor viszont telefonálnom kell párat – legvégső megoldás  Bálint. A nagy és erős bátyó, kinek fejét elcsavarta egy némber. Annyi maradt benne, hogyha hívom, legalább felveszi és igyekszik segíteni. Tőle mondjuk kérhetnék egy autót, meg nyilván egy alapos fejmosást is. De jó lesz ez.
– Ja izé, Kriszta – a nevét meghallva már tudom, hogy a vezetéknevemet meg se próbáljam elmagyarázni. Veszett ügy, amibe beletört már a késem, nem is egyszer.
Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 1. 19:45 | Link

Demyan
A járda, majd az úttest, végül ki tudja.
nov. 15.



- Vénnek? Ha te annak, akkor én is - talán pár évvel idősebb. De nem hiszem, hogy ez eget rengető különbség lenne közöttünk.
– Amikor már baromira szédülök, akkor szerintem tök mindegy – elmosolyodom, majd mélyen magamba szívok egy nagyobb levegő adagot. – Mást nem, bele omlok a karodba – ahh, amilyen szerencsés vagyok, még azt is elvéteném. Az lenne ám csak a parádé, kétszer padlót fogni egy nap alatt…
– Remek ötlet, de beülni, nem fogok – annál azért jobban pánikolok a dologtól, még ha ez nem is látszik. Lassú léptekkel elindulok, hálás vagyok azért, hogy megértette, nem kell kísérgetni. Nem vagyok öregasszony, sem részeg, boldogulok én a támaszték nélkül is, csak nem annyira sebesen, mint szoktam.
– Gyógyító.. – nyelek egy nagyobbat, elhúzom a számat, majd gyorsan javítok. - Mármint ilyen ápolószerű vagyok papíron – igen, csak papíron. Nem dolgozok ebben a formában, s nincs is nagy valószínűsége annak, hogy valaha ez lesz a munkám. – Elég ciki lenne, ha rosszul lennék a vértől, vagy ilyesmitől – elmosolyodom. Láttam ennél szörnyűbbet, történt is már velem rosszabb. Kellett már bemennem a kórházba, hogy a bátyámat tegyem össze, s szerintem lesz is még ilyen. Meg amúgy sem vagyok egy hisztérikus nőszemély.
– Amúgy is kávéért és ennivalóért igyekeztem, szar egy nap ez a mai – megvonom a vállaimat. Itt nem az adrenalin a fontos, a kávé mindenek felett, még akkor is, ha a kórházban fekszem és éppen vénásan kötik be.
– Ahh remek, akkor el tudod az én kicsi kocsimat is vezetni – lazán odaadom neki a kulcsot. Ha soha nem látom majd többet a kocsimat, az sem érdekel. Majd veszek egy újat, elvégre Drávecz uraság ivadéka vagyok, sosem nélkülöztem. A szövegelés közepette, megérkezünk a kávéshophoz és én gondolkodás nélkül válaszolok a kérdésére.
– Lattet kérek, laktózmentes tejből és édesítőszerrel – a cukort már régen elhagytam, a laktóz pedig úgy döntött, hogy akárhányszor elcsábulok, becsap és megszívat. Így tőle is könnyesbúcsút vettem.
- Siettem? Nem sietek, ez a megszokott tempóm. Vagyis nem ez, amit most látsz. Hanem, ami még a tornagyakorlat bemutatása előtt volt – elnevetem magamat, majd mielőtt lehetősége lenne fizetni, megelőzőm.
– Nem hagyhatom, hogy te fizess – apró, ám őszinte magyarázat. Nem sétált tovább és még mindig nem tágít, nem vagyok olyan nő, aki hálátlan. Egyelőre ezzel a kávéval és pékáruval igyekszem ezt meghálálni.
– Mond csak, melyik országból származol? – ilyen névvel nem lehet magyar. Mi ez már, hogy mostanság a legtöbb ember, akivel összefutok külföldi? Valamiféle invázió van és nekem elfelejtettek szólni erről?
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 1. 19:45 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 18:24 | Link

Szépfiú



Mégiscsak ez az a hely, ahol igazán otthon érzem magam. Pécs is csodás, ott is már van sok ismerős, de Budapest az igazi. Olyankor meg kifejezetten szeretem, amikor van benne élet. Az ünnepek ideje alatt mindig akad a társaságban legalább egy valaki, akinek eszébe jut, hogy jó lenne összezörrenni egyet. Hát így van ez ma is. Már nem tudom kinek a fejéből pattant ki, s hogyan lett kiválasztva a helyszín, de nekem éppen kapóra jött ez a kis banzáj. Legalább nem kell tovább bájologni a családdal, nem kell hallgatni, hogy mennyire elcseszett egy alak vagyok, s nem kell az apám szúrós pillantásai közepette inni az alkoholt. Hiszen én már csak így viselem el a családot.
Ruhaválasztásom most az egyszerűség hívében történt. Egy koptatott farmernadrágot, s egy fekete felsőt veszek magamra. Mivel nem egy hivatalos partin kell megjelenni, így a sminkelést és a haj belövését sem viszem túlzásba. Kifejezetten azt a módit képviselem, amellyel könnyedén el lehet veszni egy nagyobb tömegben. Manapság nekem ez éppen megfelel.
Jó kedvűen nevetgélek, társalgok, még a bájolgás is olyan könnyedén jön, hogy magam sem hiszem el. Vannak itt ismerősök, ismeretlenek, fiatalabbak, idősebbek, mégsem érződik az, hogy bárkit kinéznének innen. Ez pedig kifejezetten tetszik. – Bocsáss meg –nézek a velem szemben lévő vöröskére, s a zsebemben rezgő készülékemmel oldalazok kifelé az üres erkélyre. A kijelzőn egyetlen bátyám neve villog, s hiába nyomom már másodjára a telefont, ő kitartóan hívogat. – Hagyjál már – veszem fel végül a készüléket, majd leteszem az erkély korlátjára, s hagyom, hogy az idősebb, okosabb és bölcsebb Drávecz had prédikáljon, míg én a kilátást élvezem. Néha benyögők neki egy ’igen’-t meg ’igazad van’-t, majd öt perc után inkább csak kinyomom a telefont, s úgy röptetem meg azt lefelé, mintha egy madár lenne. Kell a bánatnak, hogy egész este az ostobasággal zargassák.
- Így már jobb – jegyzem meg halkan magamnak, s elégedetten nézek a telefon maradványai után, majd a kezemben lévő italból egy nagyot kortyolok.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:14 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 18:58 | Link

Szépfiú


Nézem a szépen táncikáló fényeket, miközben nagyokat sóhajtok.. Azt huss és elmúlik az egész, s én reménykedem, hogy az előbbi jelenetnek senki sem volt tanúja. De hát hiába.
Férfias orgánum kellemes dallama zavarja meg nagy magányomat, s én hunyorogva pillantok felé. Te is szép vagy. Vigyorgok magamban, majd meghallgatom a csodálatos tippjét és vigyorgásom, halk kuncogássá válik.
– Ne lottózz – köszörülöm meg végül a torkomat, s felegyenesedek, hogy mégse a pucsítós formámban legyek bájos. – Okoskodó báty, aki a tökéletesség mintaképe a szülők szemében – jó kapcsolatunk volt, komolyan bálványoztam Bálintot, aztán jött a szőkedémon, aki elcsavarta a fejét. Most meg már olyan puhatestű, akivel nem szívesen mutatkozom.
  – Hé, én ismerem ezt az arcot – így, hogy közelebb érkezik, jobban megnézem magamnak, s a felismerés pillanatától, majdnem cigánykereket vetek itt helyben. – Síelők gyöngye – bájosan mosolygok rá. – Hát te mit keresel itt? – ennyire kicsinyke lenne a világ? Egyik héten még Eplény csodás lankáin találkozunk, másikon meg már egy pesti házibuliban. Egész hihetetlen ez a sors dolog, vagy minek nevezik.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 19:40 | Link

Szépfiú


Pedig lottóra mindenkinek futja, szerintem még a legszegényebbek is szoktak feladni, hátha bejön a szerencséjük. Na mindegy, ennek kifejtésébe inkább nem mélyedek bele, mindkettőnk számára jobb lesz az.
– A házigazda testvére szaktársam volt – magyarázat arra, hogy mit keresek itt. Többel nem tudok szolgálni, egyikkel sem volt affér, gyerekem sincs tőlük. Hmm, hirtelen unalmasnak is találom magamat, emiatt.
– Jajj, fújj. Akkor te is abba a fajba tartozol, mint az én testvérem? – látszólag elszomorodok, de azért a mosolyom ottmarad. Amíg nem nekem okoskodik, s mondja meg, hogy mit hogyan, addig felőlem lehet ő maga az ördög is. Ettől még nem fogok elrohanni előle.
– Három húg.. Igen rossz gyerek lehettél, hogy a karma így megátkozott – halkan kuncogok. Mi ketten követtük Bálintot, de ő mindenkit átkoz ezért. Mondjuk én meg is adtam rá az okot, mert ahol lehetett megkeserítettem az életét.
– Hmm, most éppen pesti – mosolyogva ittam bele újra az italomba. – Pécsen is elég sokat megfordulok mostanában, meg itt és ott – kezdem kiegészíteni a válaszomat, aztán még mielőtt tényleg befejezném, elgondolkozom, hogy most akkor tényleg mit is nevezhetnék az otthonomnak. Hiszen sehol se érzem igazán azt a megnyugvást, amit egy otthonnak nyújtania kellene.
– Szeretek utazgatni, eddig a munkának köszönhetően volt rá alkalmam. Most meg annak lesz köszönhető, hogy már nincsen – mosolyom nem tűnik el. Nem bánkódom amiatt, hogy így alakultak a dolgok. Okosan csináltam, s amit lehetett félretettem. Így nem jutok olyan hamar azon örökösök sorsára, akik csak a családon élősködve tudnak élni. Szomorú egy vég lenne.
– Na és te? Hol töltöd napjaid többségét? – érdemes megtudni, hogy merre ne vigyen az utam, ha el szeretném kerülni őt. Bár, egyelőre nem érzem azt, hogy errefelé mutatna az iránytű.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 20:27 | Link

Szépfiú


– Nekem is jó volt a kapcsolatom vele, de aztán jött egy nőszemély.. – színpadias sóhajt, s tovább már nem is magyarázom. Bálintnak elkapták a lába között fityegő testrészét, s bizony onnan soha a büdös életben nem fog szabadulni. Így járt.
A csend jótékonyhatását kiélvezve nézelődöm körbe. Különös érzéseket nem tapasztalok, nem hatnak meg a karácsonyi fények, az utcáról feljövő zajok sem. Nem érzem magamat abban a meghitt valamiben, amiben kellene. Pedig én régen kifejezetten szerettem az ilyen ünnepeket. Lehet, hogy a családdal való balhézás egy kisebb bélyeget tett az öröm és szeretet ünnepére? Szörnyű.
Tekintetem végül megállapodik Noelen, s úgy pislogok rá, mintha gondolataim nem lennének ezerfelé.
– Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy befoltozlak, ha bajod lesz? Hát orvosféleség vagyok – féle, mert hát nem olyan hagyományos, mint a muglik körében. S bár van egy sejtésem róla, mégsem oszthatom meg vele olyan könnyedén a foglalkozásomat, mint a haszonszőrűekkel. – De nem abban dolgoztam, hanem ilyen kis mitugrásza voltam az apámnak – voltam, lényeges. Már szerencsére nem és soha többé nem is leszek.
- Milyen cuki, hogy ilyen finoman fogalmazol – elmosolyodom. Tényleg dicséretes a dolog, minden elismerésem az övé. – Miféle különleges lényekkel? – annyira hajt a kíváncsiság. Hogyan is adja elő magát egy olyan ember előtt, akiről nem tudja, hogy miféle? A muglik világában nem is tudom, hogy melyik állat számít különlegesnek, ahh remélem, hogy még titokzatoskodik egy kicsit.
– Hmm, szerezzünk neked is italt, mert nem szeretek magában iszogató szamár lenni – vetek végül pillantást a poharára, s ha rábólint, elindulok befelé. A sejhajom már úgyis fagyoskodni kezdett, így a meleg is rám férne már.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 20:28 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 21:21 | Link

Szépfiú


Sűrű pislogás és hang nélküli hápogás a kijelentésének jutalma. Még hogy féltékeny, hagyjuk már. Végeláthatatlan magyarázkodás helyett, azonban csak belenyugszom ebbe a megállapításba, s úgy teszek, mintha telibe talált volna. Pedig én aztán nem vágyom arra, amit a bátyám és a nővérem birtokol. Nem szeretnék a tökéletes családi idilli képben tetszeleg, miközben megy a furkálás és a harc a hatalomért. Meghagyom nekik.
– Ühm igen, így nevezik – és így lehull az a csodálatos lepel, mely egy kis érdekességet vitt a dologba. Pedig jó játéknak ígérkezett, kár, hogy ő ennyire türelmetlen. Ellöktem magamat a korláttól, ahogy ő felegyenesedett. Nem vagyok egy pici termet, de mellette mégis törpillának érezhetem magam. Kellett volna a magassarkú.
– Érdekes, nem sokan nézik a szemet, ha a másik mosolyog – csak megállapítom. Nálam ritka, hogy azt figyelem, sokkal jobban szokott érdekelni az arcmimika, mert az is sokat árul el a másikról. Elindulok utána, s ahogy az ajtó nyílik, nem csak a zene lök meg, hanem a kifelé áramló meleg és italszag. Máris nem vagyok biztos abban, hogy én tényleg erre vágyom, de mielőtt ellenkezhetnék, már lépünk is be.
Meglepődve kaptam a felém nyúló kézért, szorítottam is rajta egyet, jelezve, hogy nem veszek el. – Jól hangzik – tényleg. Mindig is csodáltam azokat, akiknek van ilyesmihez türelme, meg affinitása. Majd, ha lehetőségem lesz rá, tovább boncolgatom vele ezt a témát, mert bizony sok kérdésem akadna még.
A tömegben haladva köszönök jobbra balra, meg bocsánatot kérek attól, akit majdnem fellökök, sőt van, akit sikerül le is öntenem, no sebaj. Megérkezvén, felhuppanok a pultra. Lábaimat lassan lóbálgatom, míg várom, hogy poharamba kerüljön végre valami.
– Miféle játékod? – kiabálom vissza. Persze, hogy érdekel, tudom én, hogy azért kellett felhoznia, hogy „beizgasson” rá. Hát mindenki beveti ezt a trükköt.
Miután a pohárba kerül, nyújtom felé, hogy koccintsunk. Mellékelnék mellé valami csodálatos szöveget, melyben felmagasztalom magunkat és a viszontlátás örömét, de olyan feleslegesnek tartom ezt, hogy csak mosolygok rá, a lehető legszelídebben, majd lehúzom az egészet, had adjunk az érzésnek.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 21:22 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 22:10 | Link

Szépfiú


– Mert az sok mindent elárul? – nézek rá mosolyogva. Én ezért szoktam a mozdulatokat, az arcnak a rezdüléseit figyelni. Ha a száj hazudik, a test akkor is elárul, bármennyire is tiltakozni igyekszünk ellene.
– Jó, de így csak rólam fognak kiderülni dolgok – az pedig nem tetszik. Ne csak engem égessünk és vesézzünk ki, én is szeretnék több mindent megtudni róla. – Szóval mi lenne, ha egyszer te állítanál valamit rólam, egyszer meg én rólad? – ez így már fer lenne, s talán egy kicsit izgalmasabb is. – A szabályok meg ugyanúgy lennének, ha igazat mondok te iszol, ha nem én –milyen csúnya vége lesz ez valakinek. S a szerencsémet nézve valószínűleg nekem. Mindig pórul járok ilyen játékokban.
Lábamat lóbálom, s gyermeki kíváncsisággal nézek rá, míg várom az első kérdését. S szemem csillogása lassan változik, ahogy elhangzanak a szavai. Bár mosolya eléggé felcsigáz, azért indításnak mégsem ilyesmire számítottam. A közepébe, ez igen.
– Hmm, ahhoz, hogy ez igaz legyen, kellett volna lennie olyan személynek, akit páromnak nevezek, igaz? – pillantok rá elgondolkodva. Siralmas-e vagy nem, nem érdekel. A helyzeten nem változtat, bizony ilyen személy nem létezik ezen a földön szóval.. – Igyál csak, nem csaltam én meg senkit – elhúzom a számat. Nem zavar, hogy ilyet feltételez rólam, néztek már ki belőlem sok mindent. ez talán nem is annyira durva dolog, mint a legtöbbje.
– Bár, velem már csaltak meg mást, az számít? Vagy ilyenkor mi van? – érdeklődve pislogok fel rá, s magamhoz veszem az üveget, hogy töltsek a poharamba. Mert ugye én mohó, már a játék előtt eltüntettem a muníciómat.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:13 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 22:49 | Link

Szépfiú


Elgondolkozva hümmentek egyet. Ilyen magyarázatot még soha nem kaptam. Eddig mindenki csak a felszínt, a szokásos kliséket kapargatta, de Noel olyan szépen csűri – csavarja a szavakat, hogy komolyan felkelti vele az érdeklődésemet. A fene. Még a mozdulatai is párhuzamban vannak szavaival, mennyivel másabb a pufajka és a síszemüveg nélkül. Ott nem éreztem magamat bajban tőle.
– Úúúú, ez jó buli lesz – egy pillanatra leteszem a poharamat, hogy kezeimet össze tudjam dörzsölni.  S máris kérdések sokaságát pörgetem le elmémben, s kutakodok a legmegfelelőbb után. Amely éppen olyan mélységeket kerget, mint amit ő tett fel nekem, de mégsem túlságosan tolakodó. Míg gondolataimba merülök, jobban felmérem. Arcának minden rezdülését megfigyelem, testtartását, beszédét ízlelem. Nekem erre szükségem van ahhoz, hogy olyan állítást tegyek fel, amivel beletalálok, nem lehet csak úgy a semmiből penderíteni valamit.
– Nem szoktam azzal indítani, hogy hé haver van csajod? – elég messziről közelítem meg a választ, de ezzel is legalább megosztok valamit magamról. – Szóval, csak azután tudtam meg, hogy a csaj sipákolva ütögetni kezdte a srácot – megvonom a vállaimat. Nem szégyellem magam érte, szerintem mindenkivel esett már meg ilyesmi. Aki pedig azt állítja, hogy nem az egy szentfazék. Amúgy is csak olyannal tud kezdeni az ember, aki hagyja magát. Nehogy már én legyek a rossz.
– Nem tudom feltűnt-e már, de nem kell leitatnod ahhoz, hogy szókimondó legyek – nevetve emelem a számhoz a poharat. Ő hozzá a szabályokat és, ha szerinte ezért vezekelnem kell hát legyen. Iszok egy nagyobb kortyot, majd elfintorodok. Elsőre könnyebben ment, mint illett, most meg is szenvedem a dolgot.
- Szerintem neked volt egyszerre több csajod is - puff neki, máris sutba ment a terv, hogy ne a közepébe. De hát ő kezdte.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 22:49 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 23. 23:40 | Link

Szépfiú


– Hogy csinálnád? – tényleg érdekel. Szeretem hallani a férfiak titkos praktikáit, mert így összehasonlíthatom azzal, amiket mi nők bevetünk. Na meg ő olyan szépen tudja megfogalmazni, hogy még csak nem is tartom felháborítónak azt, amit mástól annak vélnék.
Iszik. Tipikus. Csak rá kell nézni. Elég jó kiállású, magabiztosnak is tűnik, persze, hogy olyasvalaki, aki nem áll meg egyetlen egy nőci mellett. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ez most zavar-e vagy sem. Mert igazából semmi közöm sincsen a dologhoz.
Állom a tekintetét, nem jövök zavarba, sőt egész különösnek tartom, hogy ennyire érdekli a reakcióm. Mosolygok erre, őszintén, nincsen miért játszadoznom, hiszen éppen erről ez az ivászat.
– Hahh – csak ennyi, s a poharat csigatempóban emelem a számhoz. Nem tudom, hogy ez jó pont-e vagy nem, de ha már igazat mondok játék van, hát akkor tudja csak meg. Amúgy sem szégyellem magam miatta, sok mindent ki kell próbálni, míg élsz, s míg lehetőséged van rá. – Részleteket is szeretnél hallani? – nézek fel rá érdeklődve. Nem mintha olyan nagy sztori lenne, hiszen én sem tudom, hogy történt, meg azt se, hogy mi.
Töltök mindkettőnk poharába, közben úgy döntök, hogy jobb lenne a saját lábaimon állni. Ezért lecsúszok a pultról, s hátamat neki támasztva, nézek továbbra is Noelre.
– Hmmm, nézzük csak – körbepillantok, mintha a jelenlévőktől várnék valami csodálatos tippet, hogy mi is legyen a következő. Ám, hiába várok ilyesmit, az okos fejem legmélyebb bugyraiból kell előkaparni egy olyan állítást, mely elég jó lehet ehhez a játékhoz.
– Azt hiszem, hogy volt már olyan gyenge pillanatod, hogy sikerült belebújnod valamelyik lánytestvéred ruhájába – gyenge? Lehet. Viszont valamiért él bennem egy olyan elképzelés, hogy vannak olyan férfiak, akiknek eljön egy ilyen pont. A lányok is szoktak flangálni a bátyjuk pólóiban, képtelenség, hogy ez fordítva ne lenne igaz.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 23. 23:40 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 25. 20:31 | Link

Szépfiú


Elnyíló ajkaim között egy aprócska sóhajt szakad ki. Ez a férfi úgy játszik, hogy közben nem is szégyelli magát. Nem szoktam én ehhez hozzá, általában én vagyok az, aki szépen lassan beveti a legpraktikusabb módszereket, hogy a gyanútlan másik, belesétáljon a hálóba. Ugyanakkor tetszik a dolog, mert végre láthatom és átélhetem azt, hogy miképpen csinálja egy férfi. Ő pedig kifejezetten jól forgatja a kártyákat, minden elismerésem.
– Nem tudod, mit hagysz ki – legyintek egyet. Én csak örülök, hogy nem kell kanyarítanom valami hülyeséget, de azért ezt mégsem adhatom a tudtára. Hát hol lenne akkor a témában megbúvó izgalom és érdekesség? Csak úgy elszállna, azt meg nem szeretném.
– Had ne fejtsem ki, hogy minek – alsó ajkamat beharapom, hogy ne törjek ki olyan röhögésben, ami az egész házat megrázza. Ha elképzelem Noelt tütüben, meg kivágott topban, akkor nem éppen egy erős kisugárzású úriember képe villan be. Mondjuk inkább azt, hogy egy udvari bolondé, főleg, ha még smink is van rajta. – Micsoda történet, nem vághatod el csak úgy a végét – felháborodottan toppantok egy kisebbet. Ilyen mocsadék nem lehet, pont a legizgibb részt eltitkolni? Pofátlanság.
- De ez most nem activity, nincs mutogatás – elnevetem magamat. Tudom, hogy nem olyan nagy poén ez, én az italnak köszönhetően, meg amúgy is, nevetek. Hát jól érzem magam, ezt pedig szeretem mások tudtára is adni.
Elveszem az igazolványt, először csak a képet vizslatom, mert nyilván az fog meg a leginkább. Aztán felfogom az it, hogy mi van odaírva. – Óóó – szám egy kissé elkerekedik. Találkoztam én már ilyennel, de mindig rácsodálkozom, ha az ismeretségi köröm újból bővül egy hozzáhasonlóval.
– Már értem miért vagy ilyen tüzes – vigyorogva nyújtom neki vissza sebesen az igazolványt. Nem akarom, hogy mások felfigyeljenek rá, meg én képes vagyok bármit elveszíteni, így sokkal jobb kezekben van nála. – Ez tök király –teszem még hozzá, majd kiiszom a pohárkám alján bujkáló maradék cseppeket. – Én nem vagyok ennyire menő, helyette szépen tudok nézni és mosolyogni –be is mutatom, ha már a mutogatás résznél tartunk. Az a vicces, hogy ilyenkor az ismeretlenek már azt feltételezik rólam, hogy sok volt az alkohol. Pedig az a helyzet, hogy én alapjáraton is ilyen vagyok. Sajnos.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 25. 20:32 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 26. 19:08 | Link

Szépfiú


– Éppen olyan gonosz vagy, mint én – biggyesztem le az ajkaimat, mintha tényleg bántana a dolog, pedig aztán. - Nem harapok ám - mutatóujjamat mozgatva, hívogattam szépen vissza magamhoz. Eddig is hangosan kellett beszélni, hiszen a zenének köszönhetően nem sokat hallok belőle. De, ha még el is lép tőlem, s viszi magával a kellemes légkört, akkor el leszek veszve. Azt meg csak nem akarjuk. – Jól tudsz mutogatni? – nevetem el magamat. Igen, sajnos kétértelmű ez a dolog és én bizony nem éppen azt az oldalát nézem, amelyiket illene. De, majd megszokja, vagy nem. Mindegy is.
– Jaaa, hogy ja – nézem meg a képet jobban. Sajnos el tudok siklani a fontos részletek felett, ha a szemeim megakadnak valami olyan részleten, amely jobban felkelti a figyelmemet. Barnáim ide-oda cikáznak a kép és Noel arca között, néha hangosan hümmentek egyet, majd, mint aki jól végezte a dolgát, adom is neki vissza a kártyát. – Határozottan jobb így – jegyzem meg úgy mellékesen. Nem volt rossz a hosszú haj sem, de a rövid nem rejti el az egyre férfiasabb vonásait. Meg én nem igazán vagyok oda a hosszú hajú férfiakért, sajnos maradi vagyok ezen a téren. Hosszú haja a nőnek legyen, a férfinak pedig rövid.
– Hmm, nem tudom Noel – elhúzom a szám szélét, mintha hatalmas bajban lennék. Érdekes állítás, azt hiszem külső szemmel én is így látnám magamat. – Milyen féltékenységről beszélünk? – pillantok fel rá érdeklődve. Mert én szerintem bőven van ennek formája.   – Ha szerelmi, akkor el kell keserítselek.. Mivel nem igazán sikerül olyan kapcsolatot kialakítanom a másik nemmel, ami közelebbinek nevezhető, így hát ilyesmit nem éltem még át – sem nővel, de hát ebbe ne menjünk bele. Nem hiszem, hogy lesz olyan pillanat, amikor arra d öntésre jutok, hogy oké én itt most akkor megállok és vele szeretnék lenni. Vagy lehet, hogy én így döntök, de hogy a világon nincsen olyan lény, aki így határozna, ha rólam van szó, az már biztos.
– Veszekedni azt tudok, nem is kicsit. Ha valamiben ezer százalék, hogy a másiknak van igaza én akkor is addig forgatom a szavakat, míg én nem nyerek – megvonom a vállaimat. Még olyan nyelven is lyukat beszélek bárki hasába, amit nem is beszélek. Megtörtént eset. – De nem vagyok hirtelen haragú. Begyűjtő vagyok.. Tudod, mindent megjegyzek és egyszer csak zudítom – rossz szokás tudom én, de mégis ebben lelem nagyobb örömömet, mint abba, hogy hirtelen mindenért ugorjak. A gyűjtögetés sokkal szórakoztatóbb, mert a másik nem számít arra, hogy mikor fogsz robbanni.
– Azt hiszem, ihatunk mindketten – kezemmel nyúlok is a saját pohárkám után, a szabaddal pedig mutogatom neki, hogy fenékig. Ha jól számolom, akkor ez így éppen egyenlő. S bár érzem már egy kissé az italt, sőt talán túlságosan is, nem hagynám itt abba ezt a remek játékot.
– Szerintem olyan bátor emberke vagy, aki már ébredt fel valaki mellett, akit nem is ismert – bár ez nem bátorság, velem is előfordult már. Én azt vallom, hogy aki ilyesmit nem tett, az nem is élt még igazán, vagy nem volt olyan bánatos, hogy túl sok alkoholt vigyen be a szervezetébe, aminek köszönhetően eléggé felszabadult lett. Végül is, majdnem egyre megy.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 26. 19:12 Szál megtekintése
Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#cherry #ginzdné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. december 27. 11:42 | Link

Szépfiú


Látszólag gondolkodóba esem, ám a mosolyom könnyedén elárul. Soha? De. Van olyan alkalom, amikor preferálom ezt a módszert, de nyilván nem fogom itt kiteregetni a praktikákat. Ennyire közeli élményt nem kívánok a mai estére.
Tekintetemet lassan jártatom végig a jelenlévőkön, s rádöbbenek, hogy sokkal több az ismeretlen, mint az ismerős arc. Sőt, ahogy szemeim ide-odacikáznak, az is feltűnik, hogy majdnem idősnek számítok közöttük. Ez pedig egy kissé elszomorít. Eljutottunk a whiskey ezen szintjére, amikor indokolatlanul bármin képes vagy elszomorodni. A fenébe.
– Veszélyes? Hiszen nézz rám, egy földre szállt angyalka vagyok – már csak a glória hiányzik a fejem tetejéről és tökéletes is lenne ez az álca. Nyilván nem vagyok az, vannak rosszabb pillanataim is, de mindig igyekszem a mérleget úgy billenteni, hogy a jó cselekedetek legyenek többségben.
Tekintetemmel végig követem minden mozdulatát, melyek mintha semmi jót sem sejtetnének. Olyan, mint aki valami rosszban sántikál, aki kész a támadásra, ez pedig felkelti a kíváncsiságomat. Szinte látom magam előtt, hogy ebből egy olyan sztori lesz, melyet nem bírok majd követni. Még akciót is képzelek köré, ám mindhiába. Szavaival egyből földbe döngöli az elképzelésemet, s megtöri a varázst. Bár a tény, hogy olyannal nem fekszik össze, akit nem ismer, azért egy kis elismerést érdemel. Okos fiúcska ő, tudtam én már a sípálya tetején is.
– Az, hogy valaki mellett ébredsz, nem feltétlen jelenti azt, hogy együtt voltál vele – elmosolyodok. Nem fogok szentbeszédet és hosszas érvelést tartani erről, mert hát nem az én dolgom. Így hát iszom, azt mondta ezt tegyem, hát eltüntetem az italt, had örüljön.
– Szóval, ez az állítás most nem rólad fog szólni – felvezetésem egy kissé homályosra sikeredik. Beszédem egyre pörgősebb, amúgy sem vagyok egy lassú csiga, de ha lecsúszik pár pohárral, akkor a duracell nyuszi hozzám képest, csak egy kis szaros lesz, aki lesi, amint elhaladok mellette. – Nekem levegőre van szükségem, különben alád fordulok – számhoz emelem gyorsan a kezemet, s még mielőtt hatalmas nevetésben törnék ki, pontosítok. – Mármint a pult alá, szóval érted – legyintek. Ha nem érti, hát így járt. Semmi kétes megjegyzést nem kívántam közölni, csak a saját stílusomban adtam tudomására, hogy az italnak, a bent lévő melegnek és neki köszönhetően, lassan elmegy az eszem. Azt meg csak nem akarjuk.
Üres poharammal fordulok egyet, szénsavmentes vizet töltök bele. Mindenkinek tudnia kell, hogy mely határokat lépheti még át. Nos én az alkohollal olyan viszonyban vagyok, hogyha még egy pohárkával lecsúszik, akkor ki kell bérelnem az egyik ágyat, mert haza nem jutok. Jó kislány lévén pedig, most az a célom, hogy az este egy bizonyos pontján, mikor már úgy érzem, hogy nincs tovább, behuppanjak egy taxiba és hazaérjek. Nem kívánok más mellett ébredni reggel.
– Örültem a viszontlátásnak Noel – egy rám jellemző mosollyal fordulok felé, sőt még egy ölelést is adok neki. Tudom, hogy hirtelen jön a ’búcsú’, de nem szeretném, ha rám pazarolná a valószínűleg értékes idejét. Így hát elszakadván tőle, elindulok kifelé, s ismét birtokba veszem az erkélyt, hogy a fejem kicsit tisztuljon.

//Visszahoztál.  Love  Kiss //
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. december 27. 11:43 Szál megtekintése
Budapest és környéke - Drávecz Krisztina hozzászólásai (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek