36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Kovács Panka hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
Írta: 2017. március 25. 11:30 | Link

#Holup
ruci
Nem mondom, hogy nem örültem Zalánnak, de a viszontlátás azért nem volt teljesen felhőtlen, és egy ideig ezért próbáltam is lehetőleg a szobámban maradni, hogy ne futhassunk össze, viszont pontosan tudom, hogy a bújkálás nem a legjobb megoldás, egyszerűen csak nem tudtam volna úgy ránézni, ahogyan kellett volna. Talán még mindig szerettem, és szerintem mindig is szeretni fogom, viszont az tagadhatatlan, hogy rengeteget szenvedett az amnéziám miatt, ami végül arra késztette, hogy szakítson velem. Mindig azt gondoltam, hogy ennek én vagyok az oka, és még mindig bűntudatom volt miatta. Pont ezért nem vettem fel nek ia telefont, és nem érdekelt az se, ha keresett. Végre valamit jól akartam csinálni, amit ő kért tőlem. Biztos voltam benne, hogy megbánta a szavait, ennek ellenére azt is tudtam, hogy amit kimond, azt már nem szívhatja vissza, így csak ugyanúgy ellöktem magamtól és elvágtam az utakat, ahogyan ő is tette velem. Talán nekünk az volt a sorsunk, hogy ne legyünk együtt.
Viszont időközben sikerült összebarátkoznom egy lánnyal, aki igaz kicsit idősebb nálam, de kedvesnek és befogadónak tűnt, így úgy voltam vele, hogy épp itt volt annak az ideje, hogy végre menjek vele valahova. Örültem neki, hogy együtt tölthetünk egy kis időt, sőt még én is ajánlottam fel neki, hogy menjünk el a Bububa. Nem leszek olyan szánalmas, hogy nem megyek el egy helyre csak azért, mert Zalival is jártunk arra anno. Nem csak a mi helyünk, pont annyi jogom van a barátaimmal odamenni, mint vele. Szóval szerintem bőven jó lesz a hely, meg amúgy is imádom a teájukat és a sushi is elég jó, szóval szerintem jó lesz egy csajos délutánhoz. Mivel jó idő van, és amúgy is szeretem az ilyesmi lenge ruhácskákat – csak nem suliba – szóval tökéletes lehetőség volt, hogy felvegyem azt, amit újonnan kaptam anyáéktól. Most kivételesen a cipőmet sem retkesen vettem fel, mert úgy gondoltam, hogy kár lenne érte. Még egy kevés sminket is feltettem, és két tincset hátrafogtam a hajamból, a maradékot csak hagytam lógni az arcom körül, hadd hulljon a vállamra. Amikor tükörbe néztem, kifejezetten jó kedvem lett és megfogadtam, hogy ha hazaérek, akkor majd fél órával többet fogok tanulni a közelgő vizsgákra.
Előbb értem oda, és egyáltalán nem bántam, hogy várnom kellett Gwenre, addig fent elfoglaltam magunknak egy asztalt és kikértem a kedvenc jázminos-almás teámat. Rendeltem két adat sushit is, mert tudtam, hogy biztosan szívesen enne, aztán majd később rendezzük a dolgok anyagi részét.
Amikor megláttam, mosolyogva integettem neki, hogy biztosan észrevegyen, aztán amikor felért csak vállat vontam a magyarázatára.
- Ugyan hagyjad már. Megszoktam. – szúrtam vissza egy picit, hogy azért be tudjak szólni neki – Órát fogsz kapni szülinapodra, bár nem hiszem, hogy segítene valamit. Tuti elfelejted majd megnézni.
A következő kérdésére mielőtt válaszoltam volna csak egyszerűen megpöcköltem a homlokát, és utána mondtam neki a dolgokat.
- Szerinted nem gondolkoztam előre? Pontosan tudtam, hogy késni fogsz, mindjárt itt a kaja. – nevettem el magam, és egyáltalán nem leszúrni akartam, de az, hogy párszor már sikerült összefutnom vele, eredményezte, hogy tudjam mennyire nem képes betartani az időkorlátokat, ezért inkább előre gondolkoztam, és kikértem a kaját.
- Menjünk vásárolni. – mosolyogtam rá – Be kell még szereznem néhány új cuccot, nem sok mindent tudtam elhozni Szöulból. Persze csak ha van kedved.
Ki vagyok én, hogy megmondjam mit csináljunk? Szívesen csinálok bármit, csak legyen könnyed napunk.
- Tudom, hogy nem vagy oda érte túlzottan, de tök szép lány vagy, ezért csinosnak kéne lenned – jegyeztem meg, holott ez az én számból furcsa volt ha belegondolunk, mert mindenhova koszos cipőkbe járok, és a nadrágjaim nagy része szaggatott, vagy én magam szaggatom ki a bénázásommal.

Szál megtekintése

Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
Írta: 2017. július 7. 12:15 | Link

#Holup
ruci
A lábaimat lóbálva vártam a barátnőmre, és már épp azon gondolkoztam, hogy inkább előkapom a jegyzeteimet, amikor végre fogta magát, és megjelent a drága hölgyemény. Szinte biztos voltam benne, hogy rohadt sokat fog késni, velem ellentétben neki nem sorolható a pontosság a legjobb tulajdonságaihoz. Persze ezzel nem magamat akarom magasztalni, Isten ments, egyszerűen tényleg szeretek nem késni és mindig mindent időben megcsinálni, lerendezni. Mindennek a titka az aranyos, kiskutyás jegyzettömböm, amit magammal cipelek a legtöbb helyre, hogy lehetőleg ne hagyjam el még a fejemet is. Amúgy elég feledékeny vagyok –khmmmm – szóval most már minden felírok, és még két naplót is vezetek arról, hogy mi a helyzet velem, a másikban meg arról írok, hogy pontosan mik jutottak eszembe. Így került be négy kérdőjellel az idősebb Lepsényi fiú neve, és a fiatalabb kellemes, férfias illata mellé. Érdekes, hogy az nem is naplónak tűnik, csupán egy füzetnek, amibe össze-vissza írogat az ember random dolgokat, ugyanis egyelőre még nem emlékek, hanem csak benyomások jutnak eszembe, de azok folyamatosan.
- Elég jellemző tulajdonságod – mosolyogtam rá kedvesen – De azt beszélik, hogy a nagyvárosokban mindenki késik, mert sokszor elkerülhetetlen, szóval ne vedd rossz néven. Szöulban velem is megesett a dolog, nem is egyszer.
Bár ott sokkal modernebb a közlekedés, így ritkán történt meg, hogy nem értem be a suliba, nagyjából csak akkor, ha az utakon baleset volt. Nem is csináltam még meg a jogosítványt, teljesen felesleges lett volna ott gyakorolni, mindenki úgy száguldozik, mint egy idióta, sokszor forgalommal szembe. Így a tanulást azt inkább itt szeretném majd elkezdni.
Az órás ajánlatomra tett válaszán csak felnevettem, és megráztam a fejem.
- Pedig az óra a legjobb ajándék. Ha valami szépet kapsz, akkor automatikusan szereted majd nézegetni, csak hát ilyenkor szerintem te mindent néznél, csak az időt nem – csóváltam meg a fejem vigyorogva, miután egy picit odaszurkáltam neki. Tény és való, hogy nálam kiskoromban még bevált a dolog a kis békás mutatójú órával, és most is imádom őket, mint kiegészítők, leginkább a barna, egyszerű darabokat, de az is igaz, hogy nem mindenki van oda értük. Én úgy vettem észre, hogy egyre divatosabb kiegészítők.
- Azért az őrangyalod nem leszek, az a szerep már foglalt. – mosolyogtam rá, bár egy kis szomorkás él is vegyült a vigyoromban, ahogy Zalán arca jelent meg a lelki szemeim előtt. Anya mesélte, hogy mennyit főztem rá, mennyi sütit sütöttem neki, mert eléggé otthonosan mozgok a konyhában. Hogy mindig vittem neki plusz uzsonnát, hátha elfelejtené, és azt délután, együtt ettük meg. Egyszer elvileg még csokit is csináltam neki szépen becsomagolva, szóval mondhatni Zali volt számomra a fiú, akit elhalmoztam a kedvességemmel, illetve pár napja ugrott be az emlék, ahogyan a zebránál kölcsönösen húztuk vissza a másikat, ha rosszkor akart lelépni. Soha életemben nem találtam még embert, akivel ennyire egyenrangú lehettem volna.
Az emlékeket kiverve a fejemből kortyoltam bele a teámba, majd Gwen hangjára kezdtem el figyelni, hogy az végképp elűzze a fejemből a fiút. Nem szabad Zalánra gondolnom, különben sosem felejtem el.
- Rendben, én is meg akarok venni valamit ott – bólintottam, mivel tényleg napok óta kinéztem már egy könyvet, amit nagyon szeretnék elolvasni, az egyik Navinés lány ajánlotta nekem.
- Nem feltétlenül azok, az emberek sokféleképpen lehetnek csinosak – lóbáltam meg a pad alatt a lábaimat – Szerintem én most kifejezetten csinosan öltöztem fel, a koreai nők nagyon elegánsan öltözködnek, anyu is. Vannak kényelmes darabok, csak meg kell találni őket.
Az én ruhatáram nagy része inkább praktikus dolgokból áll, de tény, hogy vannak elegáns és szép cuccaim. Annyi a fontos a ruhaválasztásnál, hogy légies, könnyed esésű fazont nézzünk ki, lehetőleg ne a legfeszülősebb cuccal, sarokból pedig érdemes vagy a most nagyon divatos törpesarkú cipőket – amik nekem nem tetszenek, mert a legtöbb elég nagyis – vagy pedig vastagabb sarkakat viselni, esetleg telitalpú cipőt, balerinacipőt... Rengeteg lehetőség van a kényelmesen csinos megjelenésre.
- Azzal a cipővel semmi baj, Koreában a nők tíz centikben úgy futnak, mint a versenyzők – mosolyodtam el kedvesen, aztán folytattam – De akkor tudom milyen ruhákat fogunk neked nézni. Bízd csak rám.
Tény és való, hogy a mostani ruhája amúgy egészen jó, talán nekem a színe egy picit túl harsány és sötét, de ez azért van, mert leginkább fehérből és pasztell árnyalatokból, fényes anyagú ezüstös ruhákból áll a szekrényem tartalma.
- Sportosabb, hétköznapibb egybe ruháid nincsenek? – néztem rá, miközben kortyoltam egyet a teámból, a pincér pedig felhozta a sushinkat, szóval hátrahúzódtam, hogy letehesse elém – Mint ami rajtam is van. Azt simán felveheted egy ilyennel.
Előrenyújtottam a lábam, amin most éppen drapp színű, kissé magasított talpú sportcipő volt, így már nem is néztem volna ki annyira törpének Gwen mellett, de ő is magassarkút választott. Én jobban szeretem a különleges fazonú, egyszerű ruhákat, amihez illik az, hogy két tincsemet hátrafogva viselhessem, szóval összességében szerintem az öltözködésem csinos annak ellenére, hogy kerülöm a nagyon magas sarkú cipőket.

Szál megtekintése

Budapest és környéke - Kovács Panka hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek