[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688856#post688856][b]Kovács Panka - 2017.07.07. 12:15[/b][/url]
#HolupruciA lábaimat lóbálva vártam a barátnőmre, és már épp azon gondolkoztam, hogy inkább előkapom a jegyzeteimet, amikor végre fogta magát, és megjelent a drága hölgyemény. Szinte biztos voltam benne, hogy rohadt sokat fog késni, velem ellentétben neki nem sorolható a pontosság a legjobb tulajdonságaihoz. Persze ezzel nem magamat akarom magasztalni, Isten ments, egyszerűen tényleg szeretek nem késni és mindig mindent időben megcsinálni, lerendezni. Mindennek a titka az aranyos, kiskutyás jegyzettömböm, amit magammal cipelek a legtöbb helyre, hogy lehetőleg ne hagyjam el még a fejemet is. Amúgy elég feledékeny vagyok –khmmmm – szóval most már minden felírok, és még két naplót is vezetek arról, hogy mi a helyzet velem, a másikban meg arról írok, hogy pontosan mik jutottak eszembe. Így került be négy kérdőjellel az idősebb Lepsényi fiú neve, és a fiatalabb kellemes, férfias illata mellé. Érdekes, hogy az nem is naplónak tűnik, csupán egy füzetnek, amibe össze-vissza írogat az ember random dolgokat, ugyanis egyelőre még nem emlékek, hanem csak benyomások jutnak eszembe, de azok folyamatosan.
- Elég jellemző tulajdonságod – mosolyogtam rá kedvesen – De azt beszélik, hogy a nagyvárosokban mindenki késik, mert sokszor elkerülhetetlen, szóval ne vedd rossz néven. Szöulban velem is megesett a dolog, nem is egyszer.
Bár ott sokkal modernebb a közlekedés, így ritkán történt meg, hogy nem értem be a suliba, nagyjából csak akkor, ha az utakon baleset volt. Nem is csináltam még meg a jogosítványt, teljesen felesleges lett volna ott gyakorolni, mindenki úgy száguldozik, mint egy idióta, sokszor forgalommal szembe. Így a tanulást azt inkább itt szeretném majd elkezdni.
Az órás ajánlatomra tett válaszán csak felnevettem, és megráztam a fejem.
- Pedig az óra a legjobb ajándék. Ha valami szépet kapsz, akkor automatikusan szereted majd nézegetni, csak hát ilyenkor szerintem te mindent néznél, csak az időt nem – csóváltam meg a fejem vigyorogva, miután egy picit odaszurkáltam neki. Tény és való, hogy nálam kiskoromban még bevált a dolog a kis békás mutatójú órával, és most is imádom őket, mint kiegészítők, leginkább a barna, egyszerű darabokat, de az is igaz, hogy nem mindenki van oda értük. Én úgy vettem észre, hogy egyre divatosabb kiegészítők.
- Azért az őrangyalod nem leszek, az a szerep már foglalt. – mosolyogtam rá, bár egy kis szomorkás él is vegyült a vigyoromban, ahogy Zalán arca jelent meg a lelki szemeim előtt. Anya mesélte, hogy mennyit főztem rá, mennyi sütit sütöttem neki, mert eléggé otthonosan mozgok a konyhában. Hogy mindig vittem neki plusz uzsonnát, hátha elfelejtené, és azt délután, együtt ettük meg. Egyszer elvileg még csokit is csináltam neki szépen becsomagolva, szóval mondhatni Zali volt számomra a fiú, akit elhalmoztam a kedvességemmel, illetve pár napja ugrott be az emlék, ahogyan a zebránál kölcsönösen húztuk vissza a másikat, ha rosszkor akart lelépni. Soha életemben nem találtam még embert, akivel ennyire egyenrangú lehettem volna.
Az emlékeket kiverve a fejemből kortyoltam bele a teámba, majd Gwen hangjára kezdtem el figyelni, hogy az végképp elűzze a fejemből a fiút. Nem szabad Zalánra gondolnom, különben sosem felejtem el.
- Rendben, én is meg akarok venni valamit ott – bólintottam, mivel tényleg napok óta kinéztem már egy könyvet, amit nagyon szeretnék elolvasni, az egyik Navinés lány ajánlotta nekem.
- Nem feltétlenül azok, az emberek sokféleképpen lehetnek csinosak – lóbáltam meg a pad alatt a lábaimat – Szerintem én most kifejezetten csinosan öltöztem fel, a koreai nők nagyon elegánsan öltözködnek, anyu is. Vannak kényelmes darabok, csak meg kell találni őket.
Az én ruhatáram nagy része inkább praktikus dolgokból áll, de tény, hogy vannak elegáns és szép cuccaim. Annyi a fontos a ruhaválasztásnál, hogy légies, könnyed esésű fazont nézzünk ki, lehetőleg ne a legfeszülősebb cuccal, sarokból pedig érdemes vagy a most nagyon divatos törpesarkú cipőket – amik nekem nem tetszenek, mert a legtöbb elég nagyis – vagy pedig vastagabb sarkakat viselni, esetleg telitalpú cipőt, balerinacipőt... Rengeteg lehetőség van a kényelmesen csinos megjelenésre.
- Azzal a cipővel semmi baj, Koreában a nők tíz centikben úgy futnak, mint a versenyzők – mosolyodtam el kedvesen, aztán folytattam – De akkor tudom milyen ruhákat fogunk neked nézni. Bízd csak rám.
Tény és való, hogy a mostani ruhája amúgy egészen jó, talán nekem a színe egy picit túl harsány és sötét, de ez azért van, mert leginkább fehérből és pasztell árnyalatokból, fényes anyagú ezüstös ruhákból áll a szekrényem tartalma.
- Sportosabb, hétköznapibb egybe ruháid nincsenek? – néztem rá, miközben kortyoltam egyet a teámból, a pincér pedig felhozta a sushinkat, szóval hátrahúzódtam, hogy letehesse elém – Mint ami rajtam is van. Azt simán felveheted egy ilyennel.
Előrenyújtottam a lábam, amin most éppen drapp színű, kissé magasított talpú sportcipő volt, így már nem is néztem volna ki annyira törpének Gwen mellett, de ő is magassarkút választott. Én jobban szeretem a különleges fazonú, egyszerű ruhákat, amihez illik az, hogy két tincsemet hátrafogva viselhessem, szóval összességében szerintem az öltözködésem csinos annak ellenére, hogy kerülöm a nagyon magas sarkú cipőket.