[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=798945#post798945][b]Csonka Zsombor - 2020.03.17. 22:24[/b][/url]

Miután leszállt a vonatról tegnap, ODA ment. Egész éjszaka fent volt, órákon keresztül csak a ház körüli tömböt mászkálta körbe. Egyszerűen képtelen volt megtenni, mégis muszáj volt neki. Gondolatai közben többször el-elkalandoztak egy bizonyos barna hajú lány irányába, de aztán mindig visszatértek a rideg valóságba. Végül felment, de csak az előszobáig. Évek óta először tört rá az a szívszorító, hosszú sírás.
Valamikor napkeltekor nyugodott meg. Továbbra is a bejárat mellett ült a földön. Zsebre dugta a kezét, és megtapintotta a kis szívecskét. Kivette, hogy elolvassa a feliratot, majd a kottát. És akkor villant át a fején az ötlet, amiért most az iskola folyosóját rótta.
Pontosan nem tudta, hogy Rarát mikorra hívták be, de éppen elegendő harc volt kiderítenie, hol van pontosan a terem - nem is beszélve az iskoláról, aminek csak a nevét tudta.
Mikor azonban megtalálta az előadótermet, az egyik hátsó sarokba beült, és olyan picire húzta össze magát, amennyire tudta. Nem akart feltűnést kelteni, pláne nem azelőtt, hogy meghallgatta volna milyen is a lány igazi játéka.
Emberek jöttek egymás után, Zsombor pedig egészen elaludt már, mire meghallotta azt az édesen csilingelő hangot. Azonnal kipattantak a szemei, és hirtelen felült a székben. Még szerencse volt, hogy a zsűrik felett nem sokkal foglalt helyet, így nem figyeltek fel rá. De az, aki vele szemben állt, sokkal inkább igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799217#post799217][b]Csonka Zsombor - 2020.03.18. 23:08[/b][/url]

Ahogy megpillantotta a lányt, azonnal éber állapotba került. Olyan volt számára már csak a látványa is, mint valami doppingszer. Egy erős kávé, amelyet arra fejlesztettek, hogy felébressze a kómában fekvőt. Egy örökké tartó pillanat, amelyet nem akarsz, hogy elmúljon.
Rara is látta őt, a szemébe nézett, és rögtön megjelent arcán az az imádnivaló mosoly. Zsombor kacsintott, biztatta vele, hogy ne féljen, bármit tesz, ő itt van neki. Bár sejtette, hogy erre semmi szükség. A lányon a tegnapi feszültségből semmi nem látszódott, magabiztosan ült le a zongora elé, és elkezdett játszani. Nem úgy, mint egy angyal. Még véletlenül sem. Inkább mint egy hangszeres szirén. Teljesen magával ragadta a hév, amivel játszott, a tökéletesség, melyet tanúsított. Tágra nyílt szemekkel nézte azt a fekete csodát ott a billentyűk előtt, és ahogy befejeződött a koncert, úgy kellett rászólnia magára, hogy ne pattanjon fel azonnal, és kezdjen el tapsolni. Ha nem tudta volna, hogy a lánynak ennyit jelent ez a vizsga, biztos megteszi. Hitt benne, hogy egyetlen mű sem érdemli meg, hogy anélkül legyen vége, hogy nem váltott ki valamit az emberekből. Azok az öltönyös "szakértők" meg faarccal hagyták, hogy Rara elhagyja a termet.
- Nem is emberek ezek - suttogta maga elé Zsombor, és legyintett egyet feléjük, mint akik le vannak ezennel ejtve. Amint az új emberke bemutatkozott, és ment a beszélgetés, ő gyors léptekkel megközelítette a kijáratot, és halkan betette maga után a reteszt.
- Oh..brava! - tapsolt Rara felé Zsombor teátrálisan, mintha a bent lévő kritikusok egyikét akarná kifigurázni. Vagyis azt, ahogy normális körülmények között viselkedtek volna.
Egy gyors mozdulattal leült a lány mellé. Olyan közel, hogy karja simította a másikét. - Szerintem fantasztikus voltál - suttogta neki, mintha csak valami titkot mondana el. Nem kellett ennél többet mondania, ez most nem a vicc helye volt, hanem az őszinteségé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799370#post799370][b]Csonka Zsombor - 2020.03.19. 20:17[/b][/url]

Megint mondhatott volna valamit. Akármit. De csak hosszú másodpercekig néztek egymás szemébe. Pont, mint a vonaton. Még a feltörő érzés is ugyanaz volt. Ezúttal azonban a lány törte meg a pillanatot, és ráhajtotta fejét a vállára. Érezte a hajából áradó édes illatot, megtöltötte vele tüdejét. Túl szép. Vele ez nem történhet meg.
Mielőtt még túlságosan elborulhatott volna a szorongás az agyán, A lány megtörte a kettőjük közé ereszkedett csendet. Már amennyire csendnek lehetett nevezni azt a hangorkánt, amely körülvette őket.
- Igazad van, sokkal jobb lett volna, ha úgy csinálod, ahogy tegnap mutattam - vigyorgott Zsombor a lányra. Tudta, hogy most hiába dicsérné, mondana kedves szavakat, a lány szavaiból sütött az elidegenítés.
- És most? Meg kell várni az eredményt, vagy valami hasonló? - kérdezte. Lehet, hogy tud egy-két dolgot a zenéről, de sosem vett részt hasonlón. A gitárt Kirill egyik ismerőse tanította neki, a zongora meg csak úgy jött. Túl sok ideje volt az intézetben, és mivel volt egy kis hallása, könnyen átültette a tanultakat.
- Mert ha nem, akkor van egy ötletem hova mehetnénk - húzogatta a szemöldökét egy pajkos mosoly kíséretében. Ha a lány benne volt az ötletben, felállt, majd a kezét nyújtotta, hogy felhúzza a lányt is.
- Mellesleg nem is mondtam még, de ma is nagyon szép vagy - kacsintott. Szándékosan mondta, hogy is. A tegnapi nap a lány azért volt szép, mert nem volt rajta annyi smink, és inkább önmaga volt. Ma pedig az alkalom miatt. Teljesen mindegy volt mit csinált a barna, az tetszett Zsombornak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799428#post799428][b]Csonka Zsombor - 2020.03.19. 23:08[/b][/url]

Először fel se merült benne, hogy a lány azért használt több sminket aznap, mert nem aludt a legjobban. Saját részről már megszokta, hogy nem alszik a legjobban, és gyakran félálomban tengeti a napjait. Viszont Rara nem úgy nézett ki, mint aki annyira készen állna meghódítani a világot.
Felhúzta a földről, és megvárta, míg lekapja a cipőit. - Mond csak, inkább csendes helyre mennél, vagy hangosabbra? - kérdezte. Semmire nem akarta ráerőszakolni a barnát, és hát volt ő annyira rugalmas, hogy egyik pillanatról a másikra megváltoztassa a tervet, amit az azelőtti pillanatban talált ki.
Lenézett a lány lábaira, de nem szólt semmit. Nem ez az első eset, hogy valakinek látja a sebeit, és nem is az utolsó. Arról nem is beszélve, hogy neki hányszor voltak hasonlói. Mármint nem a lábán, inkább a kezét a dührohamok miatt, de pontosan tudta milyen, ha az ember hozzá van szokva a fájdalomhoz.
- Na jó, de így nem jöhetsz. Itt hideg van, kint meg Pest - zárta rövidre a bemutatást, mást nem is nagyon kellett ehhez hozzátenni. Mindenki tudta milyenek is a főváros utcái. Így fogta a lányt, és mielőtt tiltakozhatott volna, már a karjaiba is kapta. Egyáltalán nem volt nehéz, így még csak meg sem kellett erőltetnie magát.
- Mond csak, reggeliztél te már? Mert lassan ebéd idő van - lehet nem jött logikusan egymás után a két kérdés, pedig nagyon is az volt. Ha reggelizett, belefér a késői ebéd. Ha nem, akkor ideje valamit bekapni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799474#post799474][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 11:26[/b][/url]

Sok őrültséget csinált már az utóbbi időben Zsombor. Tanárok lakosztályába szökött be, furcsa színű és ízű italokat próbált ki magán, egyszer még egy boltból is lopott. Vagyis megpróbálkozott vele. Már rég nem érzett magában félelmet semmi iránt, hiszen azt elnyomta az adrenalin és a kaland adta izgatottság. Talán már el is felejtette milyen az. Azonban a lány szemébe nézve pontosan meg tudta mondani. Hirtelen visszapenderült azokba az időkbe, mielőtt az intézetbe volt. Az állandó félelem, amely övezte, mikor nem értette mi történik vele. Folyton máshol ébredt és nem tudta hogy jutott oda, és az élmények amik kimaradtak neki... egyszerűen szörnyű volt.
Ezért is cselekedett rettentő gyorsan, és szép lassan, hogy meg ne ijedjen Rara, letette a földre.
- Nyugi, nem lesz semmi baj - simított ki egy hajszálat a lány arcából, ezzel is próbálva segíteni a helyzeten. - Már a földön vagy, nem lesz semmi gond - mosolygott biztatóan.
Amikor biztosra vette, hogy a lány félelme alábbhagyott, akkor kicsit távolabb helyezkedett, hogy ne legyen annyira benne az aurájában. - De továbbra se jöhetsz így - mutatott le a lábára. - Ha nem vihetlek karban.... - elmélkedett. - Hogy állsz azzal, ha a hátamon viszlek? - kérdezte elgondolkodva a fiú. - Mondjuk Biankáig. Bár nem tudom pontosan ki az, de ott biztos van másik cipőd, amit felvehetsz - vonta meg a vállát Zsombor, és miközben beszélt végig fogta a lány kezét, mint egy biztosítékot, hogy ha bármi lenne, ő itt van. Nem szándékosan, hanem reflexből tette ezt. Pedig neki aztán nem tanították meg, hogy kell vigyázni egy másik emberre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799499#post799499][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 15:06[/b][/url]

- Ha nem Pesten lennénk, hanem mondjuk Bogolyfalván, akkor hidd el, én is levenném a cipőm - húzta el a száját, és újabb megoldásokat tárt a lány elé. És hoppá. Egy utcát csak kibír a lány. - Akkor menjünk gyorsan, mielőtt még rosszabbul jár a lábad - kezdte el kifelé vezetni a lányt Zsombor, majd utána átadta az irányítást neki.
Egy picit hezitált. Vajon el akarja rontani a meglepetés örömét? - Arra gondoltam, beugorhatnánk egy esküvőre - jelentette ki végül. A bazilikában minden második órában volt egy mise, szóval csak nem volt olyan nehéz megérkezni egynek a közepére. Ha pedig elég sokan vannak, akkor aztán úgy elvegyülnek, hogy senki nem hiszi, hogy nem oda valóak. No persze ehhez az is kellett, hogy a lány minimum olyan elegánsan nézzen ki, mint most. Szerencsére Zsombor alapjáraton szeretett stílusosan öltözködni, így nem lesz olyan feltűnő, pláne nem Rara mellett. A férfiak amúgy is mindig csak kiegészítők.
- Szóval szerintem jó leszel így - tisztázta.
Ahogy a lány be akart menni a lakásba, elengedte a kezét, és mint a kutyák, amikor nem akarják a gazdájuk kérését teljesíteni, egy helyben maradt. - Menj csak, én itt megvárlak. - biztosította. Valahogy nem akaródzott felmenni, hiszen az már jelent valamit. Ők még csak tegnap találkoztak, nincs köztük semmi, szóval nem is kell, hogy felmenjen egy idegen lakásba, és bájgúnárt játsszon valakinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799519#post799519][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 17:05[/b][/url]

Rosszallóan ingatta fejét, inkább csak ne legyen rosszabb. No persze nem mondhatott ő semmit, hiszen senkije nem volt a lánynak, hogy beleszóljon ezekbe a dolgokba.
- Az esküvők viccesek. Megismerhetsz egy csomó embert, ehetsz, ihatsz, és nem mellesleg van ott tánc - sorolta fel a pro dolgok listáját. - Mindezt pedig úgy csinálhatod, hogy nem ismer senki. Nincsenek elvárások, semmi. És ha valami hülyeséget teszel, soha nem hallod vissza. Maximum tőlem - mosolygott huncutul a lányra. - Összefoglalva, azért megyünk, mert megtehetjük - vont vállat Zsombor. Úgy beszélt, mint egy hozzáértő, aki már minimum száz ilyen alkalomra belógott, de igazából még egyen se volt. Mármint egyetlen esküvőn se vett még részt életében. Látott már filmekben meg hallott már róla másoktól, de megélni.. egészen más.
Megvárta lent a lányt. Közben az utcán állókat nézegette, azt, milyen faarccal haladnak egyik irányból a másikba. Semmi élet nincs az arcukon. Ő ezt nem akarta. Szerette a szabadságot, hogy övé a világ. Hogy nem tudja komolyan venni a helyzeteket, mert úgy is lesz valahogy. Mert nem volt kit féltenie, és nem volt ki féltse. Valahol ez szomorú, valahol azonban egy újfajta megközelítése az életnek.
Rámosolygott Rarára, ahogy nyílt az ajtó. - Ha nem gond, előbb beugrunk még valahova. El kell intéznem egy fontos dolgot, és csak pár utcára van innen - jelentette ki, és elindult.
- Mióta tanulsz zongorázni? - kérdezte Zsombor, csak hogy elüsse az időt, amíg odaérnek. - Tulajdonképpen ez milyen vizsga volt? Oda fogsz járni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799547#post799547][b]Csonka Zsombor - 2020.03.20. 18:13[/b][/url]

Elnevette magát, ahogy a lányt hallgatta. Valahogy tegnap több volt benne az életkedv. Persze ez lehet az kialvatlanság miatt van, Zsombor legalábbis ebben bízott.
- Nyugi, nem bukunk le. Velem vagy, nem fog baj érni. Különben se azért megyünk, hogy elrontsuk a bulit, hanem hogy még jobbá tegyük. De ha nem akarsz, nem erőltetem. Te tudod, mit hagysz ki - zárta le a témát Zsombor. Véletlenül se akarta olyanba csábítani a lányt, amit nem akart.
- Be kell néznem az egyik ismerősömhöz. Megígértem, hogy ha erre járok, akkor mindenképpen elnézek felé - ismertette, ahogy befordult még egy sarkon.
- Haza? Honnan? - ráncolta a szemöldökét. Olyannyira természetesen mozgott a lány Magyarország különböző területein, hogy valamiért nem is gondolt bele, hogy külföldön is töltött időt. Meg hogy miért. Ő maga sose járt sehol, de már nem egyszer elképzelte. Lefestett ismeretlen tájakat, és biztosra vette, hogy léteznek. Maximum nem ebben az életben járt ott, de valahogy mégis emlékezik rá. Nem is az elméje, de a teste.
- Itt is vagyunk - mutatott egy kissé romos házra a fiú, mely fölött úgy libegett a 'Breakfast' felirat, mint ami a legközelebbi fuvallattal leesik. Tipikusan olyan hely, amit mindenki távolról elkerülne. Zsombor benyitott. A hely teljesen üresen tengett. Az egyik falról omladozott a vakolat, míg a mellette lévő úgy nézett ki, mint amit csak a minap festettek le. A fiú a pulthoz lépett, ahol egy kicsi csengő volt, és egy dallamot kezdett el csengetni rajta. Tü-tü Tü-tü. Tütü-tütü. Türütüttü.
Egy nagydarab férfi dugta ki fejét az ajtón. Arcán azonnal felvillant egy mosoly. - "I went down to the crossroads, fell down on my knees" - énekelte mély, recsegős hangján, amilyen csak a négereknek volt. Zsombor beszállt a másik kezével, elkezdett ütemesen dobolni a pulton a csengő mellett.
- Down to the crossroads fell down on my knees / Asked the Lord above for mercy, "Take me, if you please" - énekelték tovább mind a ketten egyszerre, aztán elnevették magukat.
- Hello Big Jim - fogott kezet a férfival Zsombor, majd Rarára nézett. - Szeretném neked bemutatni a barátomat, Sárát.
- Barát, mi, fiam? - kuncogott medvehangján. A szavak, melyeket kiejtett furcsán szóltak, kicsit mintha francia lett volna, de vegyült valami beazonosíthatatlan mással - Övendek a találkozásnak!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799684#post799684][b]Csonka Zsombor - 2020.03.21. 17:19[/b][/url]

Németország. Nehéz volt elképzelni milyen is lehetett egy másik országban élni, más nyelven beszélni, és más kultúrával találkozni. Persze azt nem lehet mondani, hogy Zsombornak nincs elég fantáziája hozzá, de az egészen mást fest le, mint a valóság.
Kérdezősködött volna ő tovább is, ha nem látta volna a lányon, hogy mennyire szomorú lett a témától. De mielőtt tovább lendíthette volna a beszélgetést, már oda is értek.
- Szóval jóképűnek tartasz? - fordult vissza cinkos mosollyal Zsombor, mielőtt tényleg belépett volna a helyiségbe. Ezt a kérdést sehogy nem hagyhatta ki, hiszen míg ő megdicsérte már Rara kinézetét, addig a lány mintha kínosan kerülte volna a témát.
Zsombor csak a szemét forgatta a férfi megjegyzésére. Ő maga se tudta megmondani, hogy mit is érez, szóval hogyan lehetne így bármit elfogadni, vagy tagadni.
- Figyelj Big Jim, tudom, hogy még nem nyitottál meg... - kezdte Zsombor, de nem is volt szüksége a folytatásra.
- Oh, tudom mit akarsz fiú, gyertek beljebb, ne ott kint ácsorogjatok a porban. Én pedig összedobok nektek addig valamit. És kérlek, foglald le addig egy kicsit a zongorát, meg kell mozgatni az öreg csontjait - vezette beljebb vendégeit. Zsombor bement a lakásba, ahol mindent a meleg színek uraltak. A levegőben füstölő illata szállt, és valami ínycsiklandóé.
- Ebben az esetben most nem én leszek a segítséged - pillantott féloldalasan a lányra. - Van köztünk valaki, aki sokkal jobban ért hozzá.
- Csak nem? - pillantott Rarára Jimmy, és hangosan felnevetett. - Akkor érezd magad otthon, lányom - intett a nappaliban lévő zongora felé. A vöröses szoba berendezései mind a hangszer fele néztek, mintha arra lett volna kialakítva, hogy nagy koncerteket tartsanak. Zsombor csak kérdőn tekintett a lányra. Vajon benne van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799739#post799739][b]Csonka Zsombor - 2020.03.21. 21:19[/b][/url]

Mosolyogva nézte a lány ámulatát. Biztos volt benne, hogy imádni fogja. A hangszer ezernyi koncert estét megélt már, három generációt, és több országot, mint ketten együtt. Története volt, amely látszódott minden barázdában, hallatszott minden hangján.
A másik szobából csörömpölés hangja szűrődött át, ahogy Big Jim elkezdett főzni. Sercegés és vágás hangjai töltötték meg a termet, és csak hamar fűszerek illatának keveréke vegyült a füstölővel. Mintha csak otthon lettek volna, vagy még annál is jobb.
- Megpróbálom, de akkor vidd le a szólamot egy terccel minimum, nem tudok olyan magasan énekelni - szabadkozott Zsombor, és talán először látszódott rajta egy kis szégyenlősség, mióta találkoztak. Tarkóját vakargatta, hogy kevésbé érezze magát furán, és a lány kezét nézte az arca helyett. A második sornál már beszállt Rarához, de a refrén előtt ki is lépett. Odasétált az egyik sarokba, és elővett onnan egy gitárt. Odalépett Rarához, gyorsan lecsekkolta, hogy be van-e hangolva, igazított rajta, és a második versszakhoz meg is érkezett. Halkan játszott, véletlenül se akarta elnyomni a lány játékát, hiszen az akkordokat is az ő kezéről leste el. Azonban hangszerrel a kezében már sokkal kevésbé érezte magát sérülékenynek.
- Ez azzz... - örömködött Jimmy a konyhából, és maga is fütyülésbe kezdett. Olyanok voltak hárman, mint egy egész zenekar. A ház gyorsan megtelt élettel, és elűzte a gonosz démonokat messzi földre.
- Oh, won't you stay with me? / 'Cause you're all I need - énekelte Zsombor, és a lány szemébe nézett. Igaz lenne? Maga se tudta. Csak azt, hogy valamiért ez most jó jobb, mint bármikor.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799767#post799767][b]Csonka Zsombor - 2020.03.22. 00:03[/b][/url]

A zene megrészegítette őket. Olyan kapcsot teremtett meg a két ember között, amelyet úgy tűnt nem lehet megtörni, tán soha többé. De nem csak ennyi volt. Valami más is bizsergett körülöttük a levegőben. Odafigyelés, törődés...szeretet? A lány piruló arca egy kisfiús mosolyra göndörítette Zsombor ajkait. Szép, szebb, még szebb. Ezt érezte, minél többször nézte.
A szám lassan véget ért. A fiú félt tőle, hogy mi lesz akkor, hiszen a dal közben nem kell félnie. A zene az otthona, de amikor elhallgat az utolsó húr, újra meg kell szólalnia. Nem, már nem szelektív mutista, de a szavak iránti félelem még benne van, hiszen olyan sokat érnek. Egyetlen rosszul használt ige, és minden összedőlhet.
- Enyém a megtiszteltetés - kacsintott Rarára. - Oh, jut eszembe, remélem nem vagy vegetáriánus - kijelentés, és kérdés volt egyszerre. No persze nem azért mondta, mert bármiféle baja lenne velük, csak szimplán Big Jim-nek okozna fejfájást. - Jimmy csinálja a legfinomabb Jambalayat az egész országban - mondta totális átéléssel.
- De csak azért, mert senki nem járt még New Orleansban... - kiabált ki a férfi a konyhából. - És most elég a dumából, játszatok valami jó fiatalosat! - adta ki az utasítást a szakács, Zsombi pedig elnevette magát. Big Jim sose szerette, ha szavakkal dicsérik. Sokkal inkább értékelte, ha zenével mondják el, vagy az asztalnál lévő hangokkal. A csörömpölő kanalakkal és érdekes beszélgetéssel.
- Ismersz valami jó jazzt? - kérdezte a fiú Rarához fordulva. Tudta, hogy főzéshez az igazán szexis, bitang jazz dukálna, habár ő nem tud úgy énekelni, ahogy Jimmy - bár biztos volt benne, hogy ebbe azért beszállna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799876#post799876][b]Csonka Zsombor - 2020.03.22. 19:50[/b][/url]

- Jambalaya. Rizses alapú, van benne hús, egy rakat zöldség, meg fűszerek. És persze a titkos hozzávaló, amit Big Jim még nekem se mond el - vont vállat mosolyogva Zsombor. Egyáltalán nem haragudott rá, valahogy vinnie kell majd az üzletet, ha egyszer kinyit.
- Hát... nem tudom mennyire leszek a segítségedre... - vakargatta tarkóját. A gitárhoz sokkal jobban értett, mint a zongorához, de nem akarta a lányt se magára hagyni, ha már felhozta neki az ötletet. Letette a gitárt, és nekitámasztotta a falnak. Leült Rara mellé. Ahol a karjuk és a lábuk összeért bizsergés lett úrrá rajta, de nem hagyhatta, hogy elterelje a gondolatait.
Zavarodottan nézte a lány kezeit, vágott egy grimaszt, és kezét a billentyűk felé helyezte. Azonban mielőtt még beszállt volna, a lány már váltott. Úgy nézett rá sandán, mintha csak azt akarná üzenni "te most viccelsz velem?"
Megvárt egy ritmust, és a következőnél már eljutott addig, hogy le is nyomja azokat a fehét billentyúket. Azonban ebben most magára maradt Rara. Ismerte a dalt, de annyira nem, hogy tudja a szöveget is. Zsombor nem hagyta abba a játékot, néha bele-bele bakizva, de az ének az most felejtős volt.
Addig-addig üzengették a másiknak, hogy kezdje, mígnem Big Jim mentette ki őket. Acélos mély hangján elkezdte bőgni a számot. A fiú elmosolyodott, és ingatta a fejét, főleg, mikor elkezdte funky-sra venni a figurát a férfi.
- Bibijubi-bablabe. Duplidupli-babbibi - hallatszott a felszabadult ritmusos ének, mintha egy egész másvilágból szólna.
Zsombor kapkodta a kezeit, néha úgy játszva, hogy a két keze keresztbe állt. Elnyomta, nem volt tökéletes, de egy pillanatra se esett ki a ritmusból, ez volt az egyetlen szerencséje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=799967#post799967][b]Csonka Zsombor - 2020.03.22. 22:09[/b][/url]

Minden rezzenését mintha sokkal jobban érezte volna most, hogy ott ült mellette. Ahogy gyorsan mozgott a keze, amint meg-meglökte a térdét, a halk kuncogását. Egyszerűen megdobogtatta Zsombor szívét, és úgy érezte nem akar ennél távolabb kerülni tőle. A váltásokra igyekezett a lehető leggyorsabban reagálni, és követni Rarát benne. Olyan volt neki, mint valami vezető, csak még könnyebb volt rá figyelni. Nem is nagyon akart mást csinálni.
A cifra zárásra viszont sehogy nem tudott reagálni. Abbahagyta a játékot, és csak figyelte, ahogy megcsillogtatja profizmusát a barna. Mikor keresztbe nyúlt Zsombor térfelén, egy pillanatra összeakadt a kezük is, mire a fiú elmosolyodott. Fejébe vér szökött, és félt, hogy valami olyat tesz nemsokára, amit nem biztos, hogy holnap is jó ötletnek fog tartani.
- Nem rossz? - vonta fel a szemöldökét a fiú. - Na akkor ezt figyeld! - mosolygott a lányra, mintha felháborodott lenne, persze nem erről volt szó. Kezeit a billentyűkre rakta, és pattogósan elkezdett játszani. Arcán a totális beleélés volt, úgy nézett ki, mint valami őrült művész, aki élete legjobb darabját adja elő. De csak a fő dallam első sorának végéig jutott, mire elnevette magát. Rápillantott a lányra, olyan közel volt hozzá, szinte egy levegőt szívtak. A szemét nézte, majd onnan tekintete átvándorolt a lány ajkaira. Azokra a tökéletes, dús formákra.
- Kész az ebéd! - kiáltott fel Big Jim a konyhából, és hallani lehetett közeledő lépteit. Mint aki rosszban sántikál, Zsombor azonnal felpattant a székről.
- Gyere, segítsünk kipakolni - szólalt meg a fiú erőtlenül, még mindig az előző pillanat hatása alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=800520#post800520][b]Csonka Zsombor - 2020.03.24. 18:13[/b][/url]

Szenvedélyes játékhoz olyan érzelmek is dukáltak. Legalábbis Zsombor azt érezte, mert minél többet ültek a zongoránál, annál inkább tótágast állt a világa. Mozogtak a fejek, megütköztek a lábak, összeakadtak a kezek. Egyszerre volt tökéletes, és valami többet ígérő. Ahogy egy pillanatra megálltak, a fiút elkapta a mérhetetlen érzés: akarom. Szemébe nézett, mélyen elveszett benne, mint ahogy tegnap, mint aki a lány lelkéhez akarna ezáltal eljutni. Tekintete továbbvándorolt, le az ajkakhoz, melyeket annyira kívánt, maga se tudta pontosan miért.
Mielőtt mozdulhatott volna, a konyhából hangok hallatszottak. Zsombor úgy indult a helyiségbe, hogy hirtelen azt se tudta milyen napot írnak. Akarja? Lehet. Azonban ez biztos viszonzatlan. Soha nem kellett senkinek, ez miért most változna meg.
- Ragadjatok tányért és evőeszközt - intett az egyik szekrény felé Jimmy, amint beléptek. A fiú felnyúlt, és leszedett egyet Rarának is.
- Tessék, hölgyeké az elsőbbség - somolygott. Big Jim jó rendesen megpakolta a lány tányérját, majd a másik kettőt is. Leültek az asztalhoz a kis szűkös helyen, melynek levegője párától és fűszernövények illatától volt teli.
- Nem mondom kislány, de elég jól nyomtad a zongoránál - szólt elismerően a férfi, és felnevetett. - Tudod egy kicsit Mona lányomra emlékeztetsz, csak neki nagyobb szája van - folytatta a társalgást fesztelenül. Zsombor is mosolygott, de határozottan szótlanabb lett az előző pillanatok után. Agyában próbálta valahogy helyre rakni, hol is van a probléma a mátrixban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=800585#post800585][b]Csonka Zsombor - 2020.03.24. 22:14[/b][/url]

Ainsley. Régen gondolt már vissza rá, hiszen ő nem is volt igazán az övé. Mártonhoz tartozott. Ahhoz a részhez, amit ő csak utólag érzett, és nem akkor. Pont emiatt tudta beazonosítani, ami most zajlik benne. Görcsbe álló gyomor, kusza gondolatok, meg minden egyéb. Nem tetszett ez neki.
- Azok savanyú emberek! - legyintett. - "Engem nem érdekel, hogy mások mit gondolnak arról, amit teszek, de nagyon is érdekel, hogy én mit gondolok róla." Tudod ki mondta ezeket? Roosevelt. Okos ember volt - bólintott, mintha ő jól megmondta volna a magáét. - De a lényeg, hogy itt bármikor szívesen hallgatlak - mosolygott.
Kirill. Neki se kellett. Visszadobta őt az intézetbe, mint valami használt rongyot. Feladta. Azt mondta segít neki, de így csak minden rosszabb lett. Megbízott benne, és mégis becsapta.
- Ha újranyitom az étkezdét, ez lesz az egyik specialitás, amit az emberek kérhetnek. Itt senki nem ismeri a jó amerikai ételeket, csak a hamburgert - csóválta a fejét. - És még abból is a rosszabb verziót - tette hozzá, mintha ez bármilyen különbséggel is járna.
Charlotte. Bogna. Luca. Mondjuk utóbbit nem is csodálta. Ahogy elbánt azzal a lánnyal Márton... De akkor is. Mindenki elhagyja. Mindig. Ez most miért lenne más. Két nap. Hogy sikerült ennyi idő alatt felborítania a fiú gondolatait a lánynak?
- Tudod, te vagy az első ember, akit megismerek Zsombor ismerősei közül - nyomta a szöveget tovább. - Volt az a másik gyere, azt hiszem Thomasnak hívták. Ő gyakran jött meglátogatni a fiút, amikor oda...
- Jimmy... - szűrte fenyegetően a nevet fogai között Zsombor. Az egész beszélgetésbe most szállt be először, addig mintha alig lett volna jelen.
- Jól van... - emelte fel védekezőn a kezét a férfi. - De jó lesz, ha megbarátkozol ezekkel a gondolatokkal, fiam. Nehogy a károdra menjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=800741#post800741][b]Csonka Zsombor - 2020.03.25. 20:06[/b][/url]

Még hogy ezek a gondolatok. Az összessel baja volt. Ha éppen nem öt csapták be, akkor valaki mást. Arra lett kitalálva az elméje, hogy mindenkit átverjen, és megkárosítson. Főleg Zsombort.
- Ezt inkább hagyjuk most jó? - kérdezte a fiú, és ha a hangja nem súgta volna meg a másik kettőnek, hogy mennyire nem akar erről beszélni, akkor az arca tutira.
- Rendben. Még a végén elmegy a kedved az evéstől - nevetett Jimmy, ezzel is azonnal oldva a feszültséget.
- Az képtelenség, hogy én ebből ne tudjak enni - jelentette ki magabiztosan Zsombor, és előbbi búja mintha rögtön tovaszállt volna. - Ha minden nap ezt kéne ennem egy hónapig, akkor se tudnám megunni - mosolygott, és bekapott egy nagy falatot a szájába. - Inkább mesélj, hogy halad a felújítás. Kell segítség? - kérdezett vissza, hogy továbbvigye a társalgást.
- Áhh.... nehéz mindent újrakezdeni. Lassan mennek a dolgok, fogalmam sincs hogy lesz még fiam. De neked most a sulira kell koncentrálnod, szóval ne velem foglalkozz - legyintett.
- Az iskolával jól haladok, szóval csak szólj. Én meg megoldom a többit - vont vállat Zsombor, és kiette a tányérját. - Ez nagyon jó volt, majd igyekszem meghálálni.
- Vezess listát, mert már sok mindennel jössz nekem, ejj? - cukkolta a fiút Big Jim.
- Nem is tudom ki öklözött bele az eredeti Csonka Zsombor festményembe - vigyorgott. Hát igen, nem volt pont annyira könnyed az ismerkedésük, mint amennyire most az tűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801099#post801099][b]Csonka Zsombor - 2020.03.27. 00:07[/b][/url]

Rara mozdult, erre pedig úgy érezte neki is kell. Feltápászkodott a székből, és miután Jimmy biztosította őket, hogy a zene elég volt neki, mint segítség, egy öleléssel elbúcsúztak. Nehéz volt újra elhagynia a férfit, mert habár eleinte nagyon ellenségesek voltak, mostanra olyanná vált számára, mint egy apafigura.
- Hát, az esküvő még mindig opció... - incselkedett a lánnyal Zsombor, de aztán csak megvonta a vállát. - Igazából ezek közül egyik sem volt tervben. Sőt. Pest sem, így... tudod, csak vagyok - mosolygott rá. - Ellenben neked, még lehet valami terved. - Igen, ez egy kérdés volt. Zsombor módon. Kicsit furán, kicsavartan, mint amilyen a fiú is volt.
- Figyelj... - kezdte, ahogy megállt a járda szélén. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy is folytassa. - Mikor elmondtam a nevem, abban a pillanatban tudtam, hogy hallottál már rólam - tisztázta a nyilvánvalót. Próbált úgy tenni, mintha semmi lenne az egész, de Jimmynek igaza volt. Ideje szembe néznie a múltjával. És azok után, hogy a lány követte ma Zsombort az egyik legelhagyatottabbnak tűnő helyre, az a minimum, hogy elmesél neki mindent, amit tudni akar. Vagyis hát... egy szebbik verzióját. A lényeget. Na szóval értitek. Amit muszáj.
- Biztos vagyok benne, hogy hallottál ezt-azt, kábé egy fél éve, amikor visszatértem. Szóval gyerünk, elő velük - tárta szét karjait színpadiasan, mintha csak várná a golyót a szívébe, mellyel örök nyugalomra tér. Másféle bizalmi játék volt ez, mint amit a többi ismerősével próbált, de volt valami Rarában, ami miatt nem hagyhatta úgy elmenni, hogy ne ismerné legalább egy kicsit, milyen is valójában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801441#post801441][b]Csonka Zsombor - 2020.03.29. 12:29[/b][/url]

Nem válaszolt a felvetésre. Nem mert igent vagy nemet mondani. Nem, ameddig nem tisztázott dolgokat a lánnyal. Minél több időt töltöttek együtt, annál jobban megismerték egymást, és valaki régen volt ennyire az agyában, mint ahogy Rara tette az elmúlt két napban. Azzal pedig vigyázni kellett, mert az még számára is egy csapdákkal teli hely.
Nem is próbálta a lány takargatni, hogy hallott róla. Nem mondhatni, hogy meglepetésként érte ez Zsombort, de valahogy jobban szerette volna ő elmondani. És habár a lány azt mondta semmi konkrét, ezt azért nem merte biztosra venni.
Zsombor elmosolyodott a lány szavaira. Közelebb lépett, és egy hajszálat a lány füle mögé tűrt.
- Én... szeretnék most tiszta lapokkal játszani - mondta ki, bár olyan volt, mint akinek nehezére esett megadni a jogot. Mert így is volt. Ő egy kaktusz. Mindenki, aki közel akar hozzá férkőzni, megszúr. Eleinte tudatlanul, de mióta vannak ezek a dolgok, már direkt. Hogy ne bánthasson másokat. És most ugyanezt tervezi Rarával. Elmondja neki, hogy a lány is tudja mennyire veszélyes. - Én nem az a néni vagyok. Nem is te. Egy folytonos játszmát vívok a saját elmémmel. Néha én vagyok előnyben, néha viszont ő - nézett mélyen a lány szemébe, hogy megértse, lássa, mennyire is fáj neki kimondani ezeket a szavakat. - Nem szeretném, ha ott lennél, amikor veszítek. Senkit sem szeretnék magammal rántani.
Hüvelykujja a lány arcbőrét simogatta, és vetett rá egy huncut mosolyt Zsombor, melyet olyan sokszor szokott. Csakhogy ebben volt valami szomorúság. Valami keseredettség. Kezével előrebillentette a lány fejét, és egy puszit lehelt a homlokára.
- Elmegyek, hogy megvédjelek. De ezt itt hagyom neked - nyúlt a nyakához, és levette onnan azt a láncot a gitárpengetővel. Amit mindig hordott, amely nélkül soha nem ment. És most a lány kezébe ejtette. - Azért, hogy emlékezz, hogy te lehetsz a legjobb és leghíresebb zongorista a világon, csak bíznod kell magadban. Úgy, ahogy bennem bíztál az elmúlt két napban - zárta be a lány ujjait, és meg is fordult, hogy elmenjen. Nem fog visszanézni. Erős lesz. Addig menti meg, amíg tudja. Amíg nem késő, és önerőből képes rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827880#post827880][b]Csonka Zsombor - 2021.03.20. 00:06[/b][/url]

Ismerős illatok és hangok csapták meg fülét már a belépés pillanatában. A falakon saját rajzai néztek vele farkasszemet, mintha csak újabb keringőre akarnák hívni az elméjét. Az ész csavaros körforgása, mert bármikor ha a folyosón kellett lépkednie újra zavarosnak érezte a fejét. Pedig papír szerint már több mint két éve nem volt tünete. Arról a pár alkalomról pedig nem beszélt, mikor elfogytak a gyógyszerei. Így is folyton tojáshéjon lépkedett, ha szüksége volt valamire.
Ahogy a nagytermen áthaladt, tekintete minduntalan hiába kereste az ismerős arcokat. Pontosabban egy bizonyosat. Már tavaly sem volt ott az öreg férfi, bár álmaiban még mindig megkísérti. Olyan volt mint egy öreg jó barát, akit nem bírt elengedni, és ezért a lelke egy darabja vele maradt. S habár a férfi életében valamilyen érthetetlen oknál fogva mindig Kolosnak vagy Kendének emlegette, Zsombor mindig készségesen meghallgatta történeteit.
Talán csak a távol töltött évek szépítették meg a helyet, de mostanra mintha színesebbek lettek volna még a falak is. Ahogy a váró fotelében ücsörgött, fejét hátravetette és a plafonról lelógó csillárt fixírozta. Olyan régóta visszatérő vendég, hogy azokra a furcsa berakásokra gyermekkora óta emlékezett, habár akkor többször volt Márton, mintsem Zsombor. Megint ez a megkülönböztetés. Hiába rakták össze, az elméje még mindig kettőként működik.
Sóhajtott egyet, és megbökte a mellette lévő karját. - Hey, bocs. Ide tudnál egyet passzolni? - kérdezte Zsombor a srác másik oldalán lévő üres lapokra mutatva. Közben farmerzsebébe nyúlva egy ceruzacsonkot húzott ki. Mindig volt egy bűvös kis eszköz nála az unalmasabb pillanatokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=828115#post828115][b]Csonka Zsombor - 2021.03.26. 12:37[/b][/url]

Minden olyan nyugodtnak tűnik, amikor az ELME falain belül van. Nincs egy lélek, aki zargassa. A néha fel-felüvöltő alakokhoz már hozzászokott és anélkül reagálja le őket, hogy az irányukba nézne. A fejében a szürke gondolatok is már kevésbé kavarognak ilyenkor. Pedig általában olyan, mint a felkavart esővíz, amibe minden belehullott már: sűrű és szennyezett.
Mégis volt egy dolog ami mindig zavarta az épületen belül. Az órák hiánya. Most is egyre fokozódó rosszkedvét leginkább ennek hiánya okozza. Egy perce ül abban a székben? Vagy talán már egy egész napja? Csak a fények állásából és a műszakok cseréjéből tudott bármire is következtetni, ahogy abban a másfél évben is tette amíg az intézet kezeltje volt. Szóval hogy most mivel vezesse a felgyülemlett feszültséget? Rajz.
- Sajnálom haver, nem akartalak megijeszteni. Csak egy lapot szeretnék - szabadkozott Zsombor azonnal. Sose tudhatta az épületen belül kinek mi a gondja. Sőt. Ha volt hely, ahol még jobban kellett figyelnie mindenre és mindenkire, akkor ez az a hely volt.
- Persze, miért is ne - bólintott beleegyezően a másik javaslatára, bár fogalma sem volt róla, hogy hogyan valósítsák ezt meg. - Mi legyen, te lerajzolsz engem én meg téged? - kérdezte, és testével kicsit a srác felé fordult.
- Amúgy Zsombor vagyok - jelentette ki, ahogy elkezdték az alkotást. - És... neked mi a diagnózisod? - kérdezett rá félvállról. Nem volt kötelessége válaszolni a másiknak, szimplán csak el akarta valamivel ütni az időt. Mi lenne természetesebb kérdés egy ilyen közegben?