[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=713893#post713893][b]Lewy Bojarski - 2018.02.08. 23:34[/b][/url]

Ugyan láttam a sanda méregetést, de a nevetést is, így nem zavartattam magam a megszólítás miatt. Nem mintha amúgy tettem volna, fölösleges is lenne. Ez csak egy név volt, ami ugyan érdekesen hangzott a számból, de nem ölt embert. Nem is tudom, én ezt ki akartam-e mondani.
A haj kérdésben jobban elmerültünk, mint az átlagember képes lett volna rá, de csak azért, mert mind a ketten kiváló séróval rendelkeztünk, az pedig ugye szinte kiált érte, hogy említve legyen.
- Én sem, te kis görény - horkantam fel, az oldalába könyökölve, de azért vigyáztam rá, hogy milyen erősen teszem, mert nem volt kedvem orvoshoz szaladgálni vele, amiért véletlenül eltörtem egy-két bordáját. - Mondja az, akinek több, mint hatvan tetoválása van. Azt hogy lehet szeretni?
Akármilyen furcsa elképzeléseim is voltak, az még sosem fordult meg a fejemben, hogy varrassak magamra valamit, ami aztán az idők végezetéig ott fog majd díszelegni.
Inkább figyeltem, ahogyan újabb italt akar a magáénak tudni. Nem ivott lassan, én sem tudom, hogy hányadik poháron voltunk túl, de azt hiszem, kezdem azt hinni, hogy jobb is így. Ugyan megkaptam hogy ne vinnyogjak, de ez nem volt egyszerű, mikor olyan gyönyörű italom volt. És azt hiszem, hogy még egy kicsit a friss levegőt is éreztem. Lehúztuk a következő kört is, én biztonságba helyeztem az ernyőt is, aztán utána javasoltam, hogy fotózkodjunk, Keve meg kiröhögött. Nem mindenki tudja kimondani, hogy vizibics.... mindegy! Csináltam két képet az ujjamról, aztán utána a visító lengyelszármazékról, mire sikerült egy egészen istenes képet összeraknom magunkról.
- Persze, drágám, többször is - bólogattam tudálékosan, mielőtt ismét nevetésben törtem volna ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=714661#post714661][b]Lewy Bojarski - 2018.02.19. 02:41[/b][/url]

Nem tudtam megérteni, mi vonzza Kevét annyira a varratásban. Persze, megvolt a maga bája, rajta elég királyul is nézett ki, de ha nem lenne muszáj, magamra inkább nem nagyon rögzítenék semmit az utókornak. Amúgy se nézegetné túl sok ember, aki számít, az pedig úgyis tudja rólam a lényeget, nem kell hozzá tintapaca.
- Miért, kin múlna? Várod a múzsa csókját a... homlokodra? - Egy pillanattal tovább mérlegeltem, melyik szót is keresem, mint illett, vagy kellett volna. Szerintem ezt egy ilyen este után igazán el lehet nézni nekem. Megint más kérdés, hogy szívesen mentem volna haza az asszonykához. - Egy álmom válna valóra, lécci-lécci, add ezt karácsonyra!
A hangomból ömlött az irónia, egy csipetnyi gúnnyal is, de nem szoktam ezt a kis görényt bántani, így utóbbira még tudtam figyelni, hogy azért ne toljam túl.
Az italok meg csak csúsztak le, ha tudtam volna, sem merem már számolni, hogy hányadik pohár fenekére néztünk le. De néha nehéz volt megállapítanom azt is, hogy Keve hány pohárból ivott egyszerre és hogy csinálta ezt, mert én már áztam volna. Helyette megpróbáltam nagyon lelkesen fotót készíteni magunkról, de előbb az ujjamról csináltam kettőt, aztán meg egybe beleröhögött és totál szétcsúszott.
- Nő vagy? Most akarod, vagy nem? Döntsd már el! - horkantam fel, tanácstalanul széttárva a kezemet, majd lehúztam egy felest, ami nem is biztos, hogy az enyém volt. Nem is érdekelt, az alkohol fertőtlenít. - Lewarázslatot, cssssssssssss! Tolom az instára!
Feltéve, ha az ikon helyben marad és valaha rájövök, mi a jelszavam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=719785#post719785][b]Lewy Bojarski - 2018.04.07. 16:56[/b][/url]

- És elég jól mutat? - vihogtam el magam, mert egy ideje a a múzsa nem igazán volt átjáró vendég nála, még ha ezt nem is igazán látta be. De én inkább csak csendben maradtam, nem akartam ebbe komolyabban belemenni, nem ez az este volt az, amelyik erre alkalmas.
- Jaj igen, lebuktam. Nem tudom elképzelni az életemet a látványod nélkül, Kevi, jaj ne hagyj el! - vihogtam, már jóformán könnyesre magamat, de aztán inkább csak bele is fujtottam magamat kis híján a piámba, amit az orrom elé tolt, hogy azonnal igyam meg. A pultoslány kissé mintha meg lett volna szeppenve, de végül is, mi nem fogunk semmit fizetni, akkor megihatunk mindent is.
- Teve, ne murkálj a feletonomba - nyúltam a keze után, de nem is sikerült pontosan eltalálni a kezét. Azt hiszem, hogy az előző ital, ha nekünk is készült, sokkal jobb cucc volt, mint az előző. Valahogy sikerült a megfelelő helyre kattintani, körülbelül a negyetodik próbálkozásra, majd fel is raktam.
- Én mindig képes vagyok varázsolni, ha szépen nézelnek rám. Te nem? Shame - néztem sokatmondó pillantással a lengyelszármazékra, aztán inkább rendeltem még egy kört, mielőtt végleg kiszáradunk itt a pult mellett. Hogy lehet ennyi ideig váratni valakit? Nem engem és Kevét fognak, ez is biztos.