[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693191#post693191][b]Lewy Bojarski - 2017.07.30. 04:15[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem gondoltam volna, hogy valaha színes tablettákról hallok majd Majától, amiket úgy kapott, pláne nem, hogy ezt majd egy állatkert kellős közepén vezeti fel, társalgó hangerővel, ahol bárki meghallhatja. Persze, zizzencs volt egy cseppet, de az ilyen bogyókkal csak a baj volt. Szóval furcsa pillantással, enyhén felvont szemöldökkel néztem rá, várva, hogy befejezze a sztorit, de közben tartott egy kis hatásszünetet is, biztos, ami biztos.
Szinte már kínosan megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat, mikor kinyögte végre, hogy csak dínóvá változnak.
- Mondja a lány, aki hat éves korában fogadta csak meg, hogy nem eszik több homokot - néztem le rá sokatmondó pillantással, de aztán csak elnevettem magam és átkaroltam kicsit a vállát, hogy puszit nyomjak a buksijára. Nem kell a sértődés.
Utána kis hezitálás után, de kiegyeztünk benne, hogy ne is gondolkodjon tovább, csak tessék már felülni a nyakamba és letérdeltem, hogy könnyebb legyen neki felcsüccsenni. Nem volt egyszerű szülés, mert hát, a ruhája nem éppen erre volt most optimalizálva, de megoldottuk. Akkor keltem csak fel, mikor közölte, hogy már rendben ül és indultam is a jegessmacik felé.
- Ühüm, smacik bizony. Az a kedvencem, mikor a nénik ott néznek csúnyán - nevettem fel halkan, mert hát olyan deja vum volt egy kicsit ettől az egésztől. Aztán elindultam a macikhoz, mert ők sem maradhatnak ott örökre, meg nekünk is menni kell még a dokibácsikhoz. Szóval csak a szokásos tempóban sétiztem, nem különösebben hatott meg, hogy Majus ott csücsül.
- Milyen a kilátás, nyuszó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693303#post693303][b]Lewy Bojarski - 2017.07.31. 01:10[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Jó, talán egy egészen kicsit túlreagáltam a tablettás sztorit de nem direkt és nem is vetettem a szemére semmit, csak kussban ítélkeztem. Aztán persze összeszedtem magam és egy szót sem szóltam, míg meg nem hallgattam a sztori végét. Hálistennek, mert a tablettás dínók igen édesek. Mármint, gondolom, nekem mondjuk nem voltak, csak talán egyszer, tizenhat évesen, de vodkában feloldva olyan büdik szerencsétlenek. Ráadásul Czerny megette az egyiket... Azóta ilyenekkel nem kísérletezek.
- Jó, akkor nem ér... maradjunk annyiban, hogy az instant dínók jók - tartottam fel a kezeim megadóan. Ettől még tudtam a homokos incidensről, mert papa is elmesélte a dolgot. Ha hazaviszel valakit, utána nincs menekvés, a család az összes szennyes kis titkodat ki fogja teregetni. Közben egy gyerek majdnem bezuhant a pingvinekhez, csak úgy viccből, mert belógatta a fagyiját, hogy közelebb csaljon egyet - sikertelenül. De azért egészségére... Gondolom. Ha nekünk gyerekünk lesz, ilyet nem csinál. Csóri pingvin meg is betegedhetett volna.
- Ebből azt hiszem velem csak a világos stimmelt és a hideg - nevettem el magam, ahogy eszembe jutott a Valentin-nap meg a jegessmacik. Itt már kényelmesen a nyakamban csücsizett, remélhetőleg úgy, hogy a hátsója sem látszott ki, de ugye ezt az ember sosem tudhatja. Vagyis én tutira nem, ameddig nincs egy tükröm. Szóval a kezeim a lábikóin nyugtattam, miközben szlalomoztam a gülü szemekkel bámuló nénik mellett.
- A nénik nem az eseteim, nagyon sajnálom. Legfeljebb nagyinak, de abból meg már van sajátom, szóval asszem ez veszett fejsze nyele - sóhajtottam drámaian.  Arról nem is beszélve, hogy amilyen szerencsések a nénik, ahogy ülne fel, már eltörne a csípője, oszt futhatnék vele az ügyeletre. Nem, köszönöm. Szóval a buksim kicsit a kezének döntöttem, miközben a zsebemben szétpattintottam a kis lasztikát.
- Iiiigen tudom. Szeretlek ám, nyuszó - vigyorodtam el kicsit, miközben a pihiző macikat figyeltem én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693473#post693473][b]Lewy Bojarski - 2017.07.31. 23:31[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Én csak reméltem, hogy a nap végén nem úgy fogunk hazamenni, mint akinek a szeme láttára ütötte el egy kamion a szobagörényét. Mert hát, én tutira valami hasonló lelkiállapotban bandukoltam volna végig az utcánkon, ha kiderül, hogy az egész csak egy makrancos diáklány és egy napszúrás összese, némi inkompetens terhességi teszttel.
- Hát ha te mondod asszony, én csak csendesen bólogatok. Mondjuk, a jégkocka is igaz, de a hajam meg puha, szóval nem értem mit izélsz... A kólás is jó, csak azt nekem se szabad esténként. Utána nem tudok aludni és hülyeségeket kattog az agyam. - Maja olyan volt, mint egy kihangosító. Felcsücsizett a nyakamba, meg már ömlöttek is belőlem a szavak, mintha muszáj volna. Pedig nem volt az.
Már-már elrévedve hagytam, hogy a pofimat simizze, kicsit nekibiccentve a buksimat is a tenyerének, de aztán az ujjait a hajamba futtatta és mutogatott, hogy merre vannak a smacik. Szóval mint engedelmes magasles, bontottam a tábort és arrébb helyeztem a központunkat, lecsapva egy járókeretes néni által elhagyott üres helyre.
- Lehetséges, nem tudom, a nagypapád elég zsémbes, ha nyakbacipelésről van szó. Szerintem pedig jót tenne a házasságuknak - horkantam fel halkan, de aztán ismét inkább csak a jegessmacikat figyeltem kissé elgondolkozva. Vajon jó dolguk lehet itt?
Közöltem Majával, hogy szeretem, aki erre rögtön minifelsorolásba kezdett, hogy engem is, meg a gyereket, sőt, a potenciális pocaklakónk is. Halványan elmosolyodtam, az ajkamba harapva, majd aprókat bólintottam.
- Nem, asszony, épp az előbb adtam oda egy héja módjára köröző néninek, aki vérre szomjazott. Persze, hogy megihatod. Uuuuuu néééézd, adott neki puszit! Hát ezek nagyon babák.
Talán kicsit jobban is rajongtam a smacizó jegessmacikért, mint kellett volna, de na... én csak lelkesedtem, még mutatva is arra kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=695273#post695273][b]Lewy Bojarski - 2017.08.09. 18:19[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Kicsit kihalt a hétköznapokból az az általános jó hangulat, de én nem csüggedtem, mert attól még boldogság volt meg szeretet, csak kicsit nehezebben lehetett megtalálni a szivárványt az esőben. Ő viszolygott az orvosoktól, nekem meg liftezett a gyomrom a gondolattól, hogy mi is lesz, ha egyszer csak benyögik, hogy "hohó, nincs itt szó semmilyen gyerekről, csak egy...". Csak nem. Nem voltam kíváncsi erre az alternatívára.
- Én is az vagyok, nem? Vagy legalábbis voltam, akkor megérdemlem a külön kis említésemet - biggyesztettem le az ajkaim pár pillanatra, de mivel fent csücsült magason, ezért nem láthatta, nem sokáig tartottam a gesztust. Tudtam, hogy ő sem áll a helyzet magaslatán, mikor koffeinre kerül a sor, így nem is erőltettem a dolgokat. A macikat figyeltük mind a ketten, miközben ő finoman cirógatta az arcomat, én pedig kissé az apró kezének döntöttem a fejemet. Csak óvatosan.  
- Ja, nekem nincs vele bajom, csak nem hiszem, hogy neked jót tenne a dolog. Meg a pocid el se férne a csodás fejszerkezetemtől - nevettem fel halkan, kissé a hajamba túrva, de aztán ismét a térdén nyugtattam a kezeim. Apró közjáték során megemlítettük, hogy igen, még mindig dúl a love, én szeretem őt, ő engem, mi Voltot, Volt minket.
Azt hitte, hogy az üdítőjét tényleg másnak adtam, amit nem is értettem, mert mégis kinek adhattam volna? Egy néninek? Közben a macikat rajtakaptuk, mikor éppen náluk is dúlt a szerelem. Maja megkérdezte, hogy tényleg smacik-e, mire elvigyorodtam.
- Ennyi nyelv meg nyál mellett? Smacik. For real. Szerinted is azok? - nevettem fel, megcirógatva kicsit a lábát, de aztán előszedtem a szipókás üccsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=695663#post695663][b]Lewy Bojarski - 2017.08.10. 16:53[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem teljesen sikerült letisztázni a sorrendet, a Macik túlságosan is előkelő helyet foglaltak el, ahhoz képest, hogy csak medvék. Szóval apró szusszanással konstatáltam, hogy igen, azért jobb helyen vagyok, mint a macik. Ez megnyugtató. Halk, céltalan morranással mosolyodtam el, mikor a kezeit összefűzte az állam alatt.
- Még szerencse - közöltem, de aztán jött megint azzal, hogy túl nagy lesz, meg nehéz, mire lemondó sóhajjal legyintettem, hogy én ezt most tisztelettel elengedném, ha szabad. Mégis hogy magyarázod el a nőnek, hogy mondjuk egy orraesés nem a legkellemesebb, mikor terhes vagy?
- Még cipelhetlek párszor, ameddig tényleg nincs nagy lufi hasad. Majd utána ráérek aggódni a többi miatt. Szóval van egy-két hónap addig még - zártam le a mondandóm, mert én nagyon szívesen cipeltem, ha ez boldoggá teszi, de azért az más, mikor - Nem rossz, csak veszélyes.
Bele se akartam gondolni, hogy mi van akkor, hogyha kiderül, hogy nincs is semmiféle negyedik breki, csak mi hárman vagyunk. Valahogy elég rossz kedvem lett tőle.
Az undi macik közben előadást tartottak a népnek és még undibbak lettek, de én igazából szimpiztem velük. Maja is, mert nyünnyögve közölte, hogy csináljak képet, szóval elővéve a telefonom egy szelfit lőttem, majd utána kaptam lencsevégre a jó tüdejű macikat. Aztán, mint aki jól végezte dolgát leguggoltam, hogy lemászhasson.
- Nekem nincsen bajom veled, szeretem, ha a közelemben vagy. Ez meg azért elég közel van - közöltem, majd a nózim majdnem az övét súrolta, mikor a dereka mellett átnyúlva lejjebb rángattam kicsit a szoknyáját pimasz vigyorral. - Nesze, igyál, hercegnő. Akkor zsirik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696422#post696422][b]Lewy Bojarski - 2017.08.16. 03:14[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ez a cipelés dolog nagyon beakadt az asszonynál, mert hát persze, most még simán viszem erre-arra, de ugye ez már nem ennyire egyszerű, ha az ember nője terhes. Nagy a poci, nem lehet elférni, meg amúgy is vigyázni kell, mert ott az a kis breki és csúnya nagy hiszti lenne belőle, ha baj érné. Mármint, ott van, nem? Gondolom.
- Majd ráérünk erről beszélgetni pár hónap múlva, azt hiszem... - zártam le végül a témát kedves hangon, de azért határozottan jelezve, hogy itt elég is lesz a dolog, nem kell ezen kattogni különösebben. Legalábbis, addig biztosan nem, ameddig semmi nem biztos.
Közben készült egy pár kép az undi smacikról, de aztán leszállítottam a nyakamból, ha már egyszer ezt kérte és átnyújtottam a hőn áhított szőlőlevét is. Aztán, hogy ne szolgáltasson prémium nézelődési-élményt az unott családapáknak, a dereka mellett hátra nyúlva rántottam lejjebb a szoknyáját, elégedett vigyorral az arcomon.
- Én? Mindig. Azt hittem, ismersz már - közöltem egy pillanatra az ég felé pillantva. Jellemző. Csak ilyenkor lassú életem. A kezét a szája elé kapta, én pedig rosszalló pillantással ingattam meg kissé a fejemet. A bácsik csak ne nézegessék a feleségem... - Azért ezt szeretném inkább csak én nézni, ha nem baj...
A zsiráfok felé vettük az irányt, miközben ő halkan szürcsölte a szőlőlevet a kis dobozból és úgy tűnt, jó döntés volt megvásárolni. A kezét felém nyújtotta, mire felé pillantottam, de aztán csak az ujjaim az övéi közé fűzve sétáltam tovább vele. Ez azt hiszem, már amolyan állandó dolog volt, ha nem kézenfogva közlekedtünk, a lehetőség nem volt adott, vagy gond volt.
- Abszurd kérdéseid vannak, dziewczynka. Sosem beszélgettem zsiráfokkal,
úgyhogy azt hiszem, nem tudom megadni neked a választ - biggyesztettem le az ajkamat, a környező kifutókat figyelve, csak amolyan futó informálódásként. - Te tudod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696595#post696595][b]Lewy Bojarski - 2017.08.17. 04:01[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

A szőlőlé ugye központi szerepet töltött be, kicsit fontosabbá is vált, mint amennyire azt elsőre gondoltam, összességét tekintve, hála az égnek, hogy megvettem és nem kell megint visszaszafarizni a nénihez árkon-bokron át, hogy szomjas a nő.
- Talán? Egy picit? - szegtem le a fejem, nagyon szépen pillázva felfelé rá, miközben megtettem nagy kegyesen azt a két lépést felé és hagytam, hogy a tenyere az arcomra simuljon. Pár pillanatig bámult rám, a nagy, barna bociszemeivel, olyan nagyon szépen, mielőtt az ajkai vigyorogva az enyémekre simultak volna. Ugyan hagytam, hogy "belevigyen a rosszba", de semmi túl sok nyelv, mint a smaciknál és nem is húztam magamhoz közelebb. Így könnyebb volt megtennie azt a lépést hátra, mikor úgy érezte, hogy elég volt mára. A kezét felém nyújtotta, én meg az ujjaim az övéi közé fontam, utána bandukolva még egy pár lépésen át. Itt volt szerencsém ahhoz a bizonyos fenékrázáshoz, mire elégedetlenül felszusszantam. - Kegyetlen egy boszorkány vagy, tudod?
Szóval inkább két lépéssel felzárkóztam mellé és tovább sétáltunk a zsirikhez, akiknek fogalmam sincs, milyen lehet a hangja. Ez összességében kicsit kétségbe ejtő.
- Hát, lehetséges. Én sem szeretek mások előtt beszélgetni, de túl sokat vagyok körülvéve emberekkel, hogy mindig hallgassak - vontam egyet a vállamon, elhúzva kissé a számat. Bár volt olyan időszak, mikor abból csinált a válogatott ivójátékot, hogy mikor szólalok meg az este során. A kemény mag csak jól érezte magát, a gyengébbje megfeküdt. Elég sokan toporogtak, hogy láthassák a hosszúnyakúakat, nem egy család is, babával, meg minden, mire halványan elmosolyodtam, mielőtt visszapillantottam volna az asszonykára. - Minden rendben, Zajaczek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696785#post696785][b]Lewy Bojarski - 2017.08.19. 03:16[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem is feltételeztem egy pillanatra sem, hogy baja lenne azzal, mikor undi vagyok. Nem szokott gond lenni vele, mert hát, Stitchet is szerette, pedig ő is undi volt és nem a jóságáról híres az esetek nagy többségében.
- Azért reméltem, fura lenne megtudni épp most, hogy olyankor nem szeretsz - nevettem el magamat. Maja mondjuk nem az a fajta, aki reklámozza, hogy nem szeret ezt vagy azt az emberben, még ha akad is ilyesmi bennem. Egy apró csókot követően indult a zsiráfok irányába, egy kis szexi riszálást is mellékelve, bár, ez utóbbit elhagyhatta volna, túl pasi voltam hozzá, hogy ne kattanjon be az a kis fogaskerék a buksimban. - Persze, persze, tudom én.
Közben kiderült az is, hogy a hosszúnyakú, foltos patások leginkább szégyellősek, vagy nagyon bizarr dolgaik lehetnek, mert mindig túl nagy a csend körülöttük, egy szót sem szólnak és az ő hangjukat sem ismeri a legtöbb ember. Ez azért elég szomorú. Bezzeg őket senki nem nézi meg csúnyán, csak mert furcsák az érdeklődési köreik!
Még éppen időben torpantam meg, így Majus is megállt és nem trappolt bele az előttünk elhaladókba. Nem volt kedvem még marakodni az állatkertben idegen kreténekkel.
- Persze, értem nyuszó, nem szereted a dokikat, én sem szeretném... meg ez amúgy sem vicces téma, én is örülnék, ha már otthon lennénk. Meg szerintem a nagyfiú is - biccentettem aprót. Volt se szerette, ha egyikünk sem volt otthon, nem az ő műfaja volt a várakozás, olyankor mindig megrágcsált valamit. - De azért minden rendben lesz na. U, tényleg nyuszó.
Talán kicsit elkéstem, mert nem itt volt tervben a dolog, de ugye az ilyesmi nem megy könnyen, ha az ember nyakában ül a delikvens. Szóval igen, a smacik helyett zsirik. Senki nem halt bele, csak egy kis díszlet-változás. A kezét elengedve a zsebembe túrtam és szétpattintottam a műanyag labdacsot, hogy aztán az útból kicsit elhúzzam a nőt, mielőtt ígéretemhez hűen, térden csúsztam volna elé, a kezemben a gyűrűvel.
- Legalább egyszer jól akarom csinálni. Maradsz a feleségem? - próbáltam kevés sikerrel visszafojtani azt a bizonyos nevetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696883#post696883][b]Lewy Bojarski - 2017.08.19. 15:54[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ahogy haladoztunk, ő néha lóbálta a kezünket, amin mosolyogtam sort, meg viszonoztam a gesztust néha, de én is ugyanúgy, a nyakam forgatva, meg néha nyújtogatva figyeltem a környező dolgokat. Legyen az éppen egy kifutó, lusta állatkával, akit nem lehet látni, mert alszik, vagy morgós család, akik hisztisek, mert kicsibaba leette magát a jégkrémmel és ez a legszebb pólója volt. Szarért adtad rá, ember? Az emu nem fog behajolni, hogy megnézze gucci pólója van-e a pöttömnek.
- Hogyha kiderülne, hogy téves riasztás volt és ne adj isten, nincs is semmilyen breki? Igen, tudom, én is ideges vagyok miatta, mert tudom, hogy kiakadnék - még a ahajamba is túrtam, amit egy ideje nem csináltam olyan gyakran, de ez egyszerűen kiprovokálta és nem tudtam máshogy megoldani, a kezem csak gondolt egyet és cshá.
Kiegyeztünk, hogy minden rendben lesz és akkor jutott eszembe, hogy iiigen, azért van amit elfelejtettem és nem ártana pótolni, nem annyira sürgős, csak mondjuk úgy most azonnal. Szóval odébb vonszoltam az asszonyt az útból, mielőtt még térdre "estem" volna előtte. Talán egy nagy adag komolyság nem ártott volna, de éppen nem volt készleten, mikor feltettem a kérdést, csak utána.
- Azért bőven akadnak gondok velem. Köszönöm, életke - mosolyodtam el, most már komolyan, a kezem nyújtva az övéért, hogy az ujjára húzhassam azt a bizonyos gyűrűt. Ha már egyszer itt vagyunk. Az unikornis amúgy is baromi édes volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696917#post696917][b]Lewy Bojarski - 2017.08.19. 18:42[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Azért alaposan kinézelődtük magunkat, ahhoz képest, hogy rövid időre jöttünk át ide, nem volt egy teljes napunk rá, mint a legtöbb családnak, hogy alaposan megnézzünk mindent, fél órákat ácsorogva itt-ott. Nem ezért jöttünk ma Pestre, bár összességében örültem, hogy itt kötöttünk ki.
A téma elég kényes volt, mint kiderült, nem csak a részemről, mert még meredt maga elé egy darabig, mielőtt válaszolt volna. Akkor azért ismét rám pillantott, én pedig le sem vettem róla a szemem, mert ez olyan téma volt, amit nem úgy beszél meg az ember, hogy közben pillázik bele a nagyvilágba. Bunkóság lett volna.
- Én is... szóval, remélem, hogy tényleg... mármint jó lenne, ha... szóval én... érted - huzigáltam meg egy kicsit a tincseim felfelé, mert ha tagadom, sem tudtam volna elrejteni, hogy elég feszült voltam a témától. Pozitív teszt, meg reggeli rosszullét ide vagy oda, azért jobb lett volna tudni, hogy tényleg minden okés és vidám.
Talán nem ez volt a mai terv eredetileg, de ha már itt kötöttünk ki, igyekeztem a legjobbat kihozni ebből, amolyan száztíz százalékos boldogságot, biztos, ami biztos. A szavaira ragyogó mosolyt villantottam ismét, hogy aztán az ujjára húzzam a pacis csodát, ami csodálatos módon még passzolt is. Pedig ugye ezekkel mindig az a legnagyobb baj, hogy rossz a méret.
Még csodálta a gyűrűt egy darabig, én meg őt és úgy éreztem, hogy a dolgok lassan, de biztosan a helyükre kattannak és minden rendben lesz. Ebben az sem cáfolt rám, mikor az arcom a kezei közé fogva hajolt előre, hogy lágyan megcsókoljon. Óvatosan eltúrtam a haját az útból, a kezem a buksijára csúsztatva, majd megcirógattam az arcát a hüvelykujjammal lágyan.
- Nagyon szeretlek, tudod, ugye? - mosolyogtam halványan, hogy lassan aztán rávegyem magam a feltápászkodásra és felvont szemöldökkel nézzek egy bámészkodó nénire. - Most meg mit néz, nyanyus, nem látott még boldog házasságot? Mindjárt gondoltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696946#post696946][b]Lewy Bojarski - 2017.08.19. 23:58[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Összességében ez egy szép nap volt, dokik ide vagy oda. Nekem nagyon tetszett, mert jól éreztük magunk, egészen nyugalom is volt és nem kellett stresszelni sem semmin, ha azt nem vesszük, hogy akadtak még megválaszolatlan kérdések. Noha nem kettőnk között, ez pedig már mindenképpen jó hír volt.
- Ne aggódj, nyuszkó, biztosan minden rendben lesz. Ha valamit nem tudsz, majd megkérdezzük a bácsit nénit és válaszol, utána pedig azt is tudni fogjuk - cirógattam meg finoman a kézfejét a hüvelykujjammal, mert nem szerettem volna, ha ilyesmiken stresszel. Régebben csak frusztrált volna a dolog, most inkább aggódtam miatta.
A kis vinnyogós örömködése olyan tipikusan Majás volt, szóval nagyon tetszett az is, nem sokkal azelőtt, hogy az ujjára csúsztattam volna a kis pacis csodát. Illett volna rendeset vennem, de az akkori Lewy valószínűleg nem tudott volna időt szakítani rá, így pedig hitelesebb volt az összkép. Amúgy is jobban örült a pacinak, mint egy valami csiricsáré izénél érezte volna. A csókot rettenet mód élveztem és most ő sem volt annyira zavarban a sétálók miatt, azt hiszem, így én sem zavartattam magam miatta. Azonban vannak olyan emberek, akik gyakorlatilag csak teleszkópot nem szereltetnek a szemeik mögé, hogy jobban megnézhesselek, kisunokám, ezt pedig nem restelltem szóvá tenni a néninek. Bámulni csúnya dolog. Majus a buksim után nyúlt, majd visszafordította az arcom maga felé, mire kissé bizonytalan fejje néztem őt, hogy most ezt miért is, de végül nem kérdeztem rá. Finoman viszonoztam a csókot, mielőtt még a kezét fogva elindultunk volna lassan kifelé. Mert hát, éppen ideje volt, ha vissza akartunk érni.
- Milyen kérdés ez? Ismersz, türelmetlen vagyok, képtelen lennék csendesen várni kint - nevettem el magamat kissé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697100#post697100][b]Lewy Bojarski - 2017.08.21. 04:39[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az összes orvosi vizsgálat kínos vagy legalábbis kellemetlen és nincs olyan ember, aki meg tudja nekem magyarázni, hogy ez nem így van. Én az összeset próbálom valami hülye viccel oldani, a legtöbbször sikertelenül, mert egy időben mindig flörtölés lett belőle, mostanság meg kínos csend. Nem is tudom, hogy melyik jobb...
- Iiigen értem én, de tudod, az eddigi 25 évemet sikerült úgy átvészelnem, hogy még egyszer sem vizsgáltak meg, terhes vagyok-e. És ha már itt tartunk, a nőimet sem - köszörültem meg a torkomat, mert hát, volt belőlük egy pár, de általában nem sikerült meggyőzniük róla, hogy bármi közöm lenne az esetleges nagy pocakhoz. Túlságosan is figyeltem, hogy a génállományom az enyém maradjon.
Szóval inkább az állatkákra, meg a családokra figyeltem, meg ugye közben az asszonyra is, csak egy egészen kicsit elkalandoztam fejben. Egészen az omniózus leánykérésig, amiben katasztrofális voltam, de legalább megtettem, ha nevetve is. Talán anno is így illett volna, de akkor kissé kevésbé érzelmesre, közvetlenre és mosolygósra sikerült. Az a csoda, hogy igent mondott. Most inkább felhagytam a gondolatmenettel és élveztem azt a bizonyos csókot, de a nyanya gyakorlatilag belelihegett az aurámba és ez baromi idegesítő volt. Szóval hagytam, hogy az asszony elszállítson a helyszínről, lassan a kijárat felé indulva.
- Jó, hát azért vagyok itt, ha ettől jobb, akkor hintelj én meg kimondom - nevettem fel kicsit, szintén megszorítva a kezét, majd a furcsi sorompós kijáratnál elengedtem a kezét és előre tessékeltem. Ezek az ajtók mindig a frászt hozzák rám, undik. A kérdésre egy pillanatra átöleltem hátulról, az arcom a hajába fúrva és úgy hümmögve valami aha szerűséget. Kicsit azért kellett ez.
- Iiiiigen, de ha nem tudnám, fel van írva a mobilomba, biztos, ami biztos. Nem szeretem a véletlenre bízni az ilyesmit - fordítottam irányba a hölgyet, majd elengedve sasszoltam vissza mellé, az ujjaim az övéi közé fűzve ismét. A séta nem is tartott sokáig, mármint, idefelé is viszonylag hamar elment, így most se tartott sokkal tovább. - Csak ne stresszelj rá, jó? Így is, úgy is minden rendben lesz.
Vagy legalábbis, mondhatom ezt, mert így kevésbé tűnök idegroggyant apa-jelöltnek, aki hisztigörcsöt kapna, ha ezután kiderülne, hogy nincs breki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697191#post697191][b]Lewy Bojarski - 2017.08.21. 23:56[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Bármennyire segítettem volna szívesen, a terhesség dolgot eddig még nem pipáltam a listámon sem magamnál, sem másnál - hála az égnek -, így nem tudtam benne nagyon előrébb segíteni a társalgást. De! Legalább sikerült megnevettetni, így származott belőle pozitivitás is. Én is kissé felkuncogtam, de aztán csak finoman oldalba böktem.
- Nem, igazán nagylelkű tőled, de majd kérek magamnak egy saját időpontot, nem veszem el a tiédet. Biztos kapok - bólogattam magabiztosan, bár nem állt szándékomban tényleg ilyesmit tenni. Az én kutyorgó hasam senki ne fülelje, hogy lakik-e ott valaki.
Összességében a sors nagyon furcsa dolog és olyasmikbe sodorja az embert, amit legvadabb álmaiban sem gondolna. Csak pilláztam magam elé néha, azon gondolkozva, hogyan is került az a bizonyos karika az ujjamra, mikor anno megfogadtam, hogy sosem fogok megnősülni. Arról nem is beszélve, hogy kis híján steril lettem, mint a sanytol, most meg éppen kézenfogva kísértem vissza a feleségem az orvoshoz, azon stresszelve, mi van, ha mégsem terhes.
Az ölelés csak kellett, még kissé a nyakába is szuszogtam pár másodpercre, mielőtt elengedtem volna, hogy a kezét fogva kalauzoljam vissza a komplexum felé. Nem akartam, hogy túlságosan ideges legyen miatta, de mégis mit tehettem volna ellene? Már az arcán és a járásán is látszott, hogy ha lehetne, akkor inkább hazafelé venné az irányt.
- Én is, nyuszó - cirógattam meg a kézfejét lágyan, miközben beléptünk az épületbe, rövid biccentést szenteltem a recepciósnak, aki a baloldali folyosó felé mutatott, hogy arra legyünk szívesek indulni. A kezem szorongatta, én pedig apró szusszanással kopogtam be az ajtón, amit nem sokára ki is nyitott egy elég szimpatikus, kb ötvenes éveiben járó nő, hogy aztán beinvitáljon minket. Legalább a folyosón nem kellett már várakozni. Betessékeltem magam előtt az asszonykát, majd utána sétáltam be, be is mutatkozva. Fő az udvariasság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697539#post697539][b]Lewy Bojarski - 2017.08.24. 04:15[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Azt hiszem, kicsit benyeltek az események, mert mire észbe kaphattam volna, már be lettünk tessékelve a rendelőbe. A nő egészen jóindulatúnak nézett ki, nem méregetett minket rosszallóan, se semmi hasonló, de azt hiszem, Maját ez a tény sem tudta volna megnyugtatni. Elég volt a tudat, hogy a nő orvos.
Majus felcsüccsent az asztalra, én meg a székre mellette és utána rápillantottam felvont szemöldökkel. Nem nézett ki túl jól, nem tudtam eldönteni, hogy most elfehéredett vagy elzöldült. Kicsit olyan köztes állapotot ütött meg. Ha nem ül olyan istentelen messze, megfogtam volna a kezét, ehelyett csak a széken dobolva figyeltem az ajtót türelmetlenül, hogy mikor jön vissza a dokinő.
- Igen, mondhatjuk. Csak a stressz... - vontam meg a vállamat, noha nem engem kérdezett, de Maja nem volt olyan kedvében, hogy válaszoljon is. Ezt mondjuk nem csodálom, jobb is, ha csendben marad és nem hány mondjuk ide.
A vitaminos részre kicsit én is bólogattam, hogy azért majd a macik mellé nem ártana valami hasonlót beszerezni, ha mondjuk kiderül, hogy anyuci. Szóval ilyet, csak brekisben. A nő viszont egy béka tempójában böngészte a papírokat. Egyszerűen nem volt képes végigérni a rohadt kötegen. A végére már kis híján szétvetett az ideg, mert mindig talált egy-két utolsó adatot, amit még megosztana velünk. A tenyerem izzadt, a kezem remegett, a levegő is hirtelen nagyon sűrű lett a szobában, kicsit túlságosan ahhoz, hogy a tüdőm hasznosítsa.
Akkor gördült csak le ez a bizonyos szikla a mellkasomról, mikor a nő kijelentette, hogy gyerekünk lesz. Szinte abban a másodpercben ugrottam fel a székről, ami kissé még meg is billent, a kezeim először a szám elé kaptam majd a hajamba túrtam, mielőtt halkan felnevettem volna. Mármint... apa leszek.
A nő valamit mondott Majának valamit, amire nem is különösebben figyeltem, mert még az agyam dolgozta fel az infót és csak ekkor fordultam vissza Majához, és a legragyogóbb mosolyommal léptem oda, hogy megsimítsam az arcát.
- Lesz egy babánk... - közöltem kissé nyünnyögve, mielőtt moderáltam volna magam egy torokköszörüléssel. Visszaejtettem magam mellé a karom, majd rezzenéstelen arccal visszacsüccsentem arra a székre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697600#post697600][b]Lewy Bojarski - 2017.08.24. 19:07[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az a mosoly kissé erőltetett volt, de legalább megpróbálta és ez a részéről már kifejezetten nagy erőfeszítésnek számított. Rendesen büszke voltam rá. De nem igazán tudtam ezt most kifejezni, mert túlságosan beleszállt az a gombóc a gyomromba és nem is tudtam eltüntetni onnan, hiába a mély levegők és a belső hümmögés. Maja szinte úgy szorította a vizsgáló-asztalt, hogy az ujjbegyei belefehéredtek, én pedig csak az ajkamba harapva vettem egyre mélyebb levegőket. Kénytelen voltam, hiszen a szervezetem bevágta a hisztit. Túl sok volt az infó, amiből semmire nem tudtam következtetni, ez pedig rendesen frusztrált.
És aztán jött az a pár szó, ami feloldozott. Azonnal felugrottam és a kezem a szám elé kaptam, hogy csendben maradjak, majd a hajamba túrtam, mert próbáltam feldolgozni a kapott infót. A barna pillantás az enyémbe mélyedt, én pedig a karom magam mellé ejtve léptem közelebb, mielőtt a kezem az arcára csúszott volna lágyan.
- Egy olyan igazi, aki majd totyogós lesz - próbáltam nyomatékosítani a dolgot, de ettől még nem tudtam elhinni, hogy tényleg lesz egy kis brekink, aki ott fog majd Volt mellett idegeket tépázni nagymenőként. Szóval visszaültem a helyemre és igyekeztem kevés sikerrel a seggemen maradni és figyelni, mit is mond a nő. Maja felhúzta a ruháját, én pedig, gyerek ide vagy oda, akaratlanul is a formás alakjára vetettem a pillantásom. Visszamosolyogtam Majusra és ismét a dokinénire néztem, aki azzal a furi műanyag izével kezdte vizsgálni. Aztán rámutatott, hogy ott az a pici pötyi a monitoron a mi kicsi brekink. Finoman az asszonyka vállára tettem a kezem, kicsit meg is szorítottam és most nem tudtam eldönteni, hogy szeretnék itt maradni és csak nézni a képet, vagy megcsókolni az asszonykát.
A kérdésre én is bólintottam, hogy igen, az többesszám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=697980#post697980][b]Lewy Bojarski - 2017.08.28. 01:48[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ez a nap akkor sem lehetett volna nyugisabb, ha korábban jövünk. Maja nem szerette az orvosokat asszem, én meg csak stresszeltem azon, mit mondanak majd a brekinkről, mert ugye már eléggé kezdtem ragaszkodni hozzá. De mint kiderült, a baba ott volt és semmi stressz, csak mi négyen, mint boldog ohana. Az ilyesmi mindig jó.
Talán egy kicsit jobban is kimutattam az érzelmeimet, mint amennyire szerettem, vagy eredetileg terveztem volna, arról már nem is beszélve, hogy a régi imidzsembe ez mennyire nem illett volna bele, legfeljebb szomorú fejjel, meg telefonhívással az ügyvédemnek...
De a kezem az arcához szorította, nekem meg majdnem kiugrott a szívem a mellkasomból, azon a jóféle módon, mert alig tudtam elhinni, hogy lesz egy babánk. Olyan valódi, kis gügyögős, aki akkor kel fel, mikor aludnál és megtépi a hajad puszta szeretetből.
Kissé hitetlenkedve haraptam az ajkamba, de aprókat bólintottam, hogy bizony, egy pici baba ott csücsül a pocijában, még ha most jobban is hasonlít egy gumicukor brekire, mint egy rendes babára. Csak pár pillanatra tudtam levenni a pillantásomat a képernyőről, hogy a pocis asszonykára nézzek, de abban ezerwattos mosolyt csillantottam rá. De túlságosan elfoglalt, hogy a tekintetem a pöti bogyón tartsam a képernyőn.
- Azt a parányi, bogyósgyümi méretű szépet? Igen, persze - nevettem el magam, talán egy egészen kicsit hitetlenkedve. Azért nem szerettem volna a helyébe kerülni, mert nem látszott a néni túl kedvesnek, ahogyan nyomkodta szerencsétlen pociját. A halk búgásra, majd lüktetésre az ajkamba haraptam és lágyan megszorítottam az ujjait. Minden rendben volt, a kis breki ott búgott és várta, hogy végre megismerhesse anyut. Hogy mikor keltem fel, kérdéses, de az biztos, hogy az ajkaim ismét súrolták a homlokát.
- A mi kicsi babánk... - bámultam még pár pillanatig a pocakjára, enyhén döbbenten, de valami olyan fura boldogsággal, amit nem sokan ismernek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698243#post698243][b]Lewy Bojarski - 2017.08.29. 02:21[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Talán tényleg kicsit túlaggódtuk az egész baba dolgot, mert ha több teszt is pozitív volt, meg a tünetek is állandóak, mi baj lehetett volna? Mégis jobb volt így, mintha semmilyen érzést nem vált ki belőlünk, hogy esetleg összejött egy bogyó-baba. Ugyanazt láttam lassan visszacsillani Maja arcáról, amit éreztem a sajátomra is kiülni. A boldogság és a megkönnyebbülés mixét, egy egészen csinos adag várakozással.
Figyelmesen hallgattam azért a néni által felsorolt adatokat is, néha aprókat bólintva, egyszer még az ajkam is beharapva, mert jahj, hogy lehet ilyen kicsi?
Ugyan látszott a kis feleségem arcán, hogy ez most nem éppen kellemes, de aztán teljesen másfelé kalandozott az ő pillantása is, mint az enyém.
- De ott csücsül - mosolyodtam el kissé, az ajkamba harapva, aztán a nő kocogó cipőire néztem és enyhén felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, mit kopog, mint Dorothy, de el is engedtem a dolgot, hagyva, hogy csináljon, amit akar. Mikor a halk búgás elkezdődött, már el is hallgattak a cipőcskék, így hát nem is lepődtem meg a dolgon.
Kellett a bootholási idő, de nem tudtam nem boldog lenni a ténytől, hogy hallottam, ahogyan a gyerekünk pici szíve hogyan dobog.
- Igen. Olyan naaaagyon boldog, teljes, igazi ohana - bólogattam tudálékosan, az ajkamba harapva ismét, hogy ne kezdjek el hülye hangokat kiadni. Maja a pociját törölgette, én meg addig a nőre néztem, aki megkérdezte, hogy szeretnénk-e képet vagy videót, én meg hatalmas szemekkel meredtem rá, értetlenül.
- Van, aki nem? - kérdeztem, mire a nőci elmosolyodott, én meg ismét Majához léptem, a nózim kicsit a nyakának nyomva. - Szeretlek, babygirl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698535#post698535][b]Lewy Bojarski - 2017.08.30. 13:44[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem csak én vidultam fel az apró dobbanásoktól, ez pedig még inkább rátett egy lapáttal. Szerettem volna, ha most tényleg mehetünk már innen, mert tudtuk, amit szerettünk volna és már nem volt olyan dolog, ami itt tartott volna. Jobb lett volna, ha ketten vagyunk, megölelhetem és kimutathatom, tényleg mennyire örülök neki.
Én ugyan figyeltem a néni szavaira, de sokkal jobban lekötötte a tekintetemet a kicsi pötty, aki boldogan csücsült ott, azzal az egyetlen pici zajjal a tudtunkra adva, hogy bizony, ő ott van és marad is.
- Igen az, baba - nevettem fel halkan, megsimogatva még egyszer Majus pofiját, de aztán csak elmosolyodtam és a nénire is pillantottam, azért ne érezze magát teljesen ignorálva, hátha még van valami fontos, amit el szeretne mondani. Maja közben feltápászkodott és csendesen bambulva törölgette a hasát a papírtörlőkkel, hogy azért ne maradjon olyan cuclis. Azért ez nem Bee Happy.
Én közben kértem a nőcit, hogy csináljon képet is, meg videót is, mert nekem kell mind a kettő. Azt hiszem tipikusan az a fajta apuka leszek, aki az ovis fotózáson is huszonöt példányt kér a képből.
Maja hozzám lépve átkarolta a derekamat, én pedig a buksim a hajának döntöttem. Szükségem volt arra a bizonyos illatra, az érzésre, hogy csak mi vagyunk...hárman.
- Akkor azt hiszem, intézem a számlát, aztán mehetünk. Jó? Milyen fagyit szeretnél? - érdeklődtem mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699191#post699191][b]Lewy Bojarski - 2017.09.02. 16:17[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Ő is boldog volt, láttam a reakcióin, a megszólalásaiból is kihangzott, szóval ha eddig egy kicsit is kételkedtem a dologban - ami nagyon gyakran előfordul sajnos -, már nem így volt. Lesz egy babánk és az egész ohana együtt fog örülni, még ha Volt nem is tud róla egyelőre.
Aztán a nénivel elüzleteltük, hogy szeretnénk képet is, meg videót is, ha már egyszer úgyis olyan sokat kell várni addig, akkor legalább képünk legyen róla. Bár később már nagyobb lesz Maja pocakja, mint egy lufi, de addig is... csak fontos. Az a mosoly egész biztosan megérte, szóval a derekát átkarolva húztam magamhoz egészen közel.
A nénike visszatértével azért elengedtem és a gyógyszeres papírokra is ránéztem, mert ha Maján múlik, lehet véletlenül elviszi az a gyakran látott forgószél a papírt és véletlenül még el is felejti, mik voltak azok. Ha valami csoda folytán mégis hazajutnak a receptek, akkor meg úgyis "szokta" szedni.
- Értettem, főnök - forgattam a szemem végül egy félmosolyos sóhajjal, azon gondolkozva, hogyan is tovább. Még visszapillantottam rá a küszöbről, kissé ismét elvigyorodva, de aztán csak a porta felé indultam, hogy intézzem a számlát a hölggyel. Nem tartott soká, mert agya is volt a csini loknik mellé, így Maját már az ajtóban vártam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704216#post704216][b]Lewy Bojarski - 2017.09.28. 00:27[/b][/url]

A fények most épp kéken és pirosan villogtak felváltva a táncparkett fölött, én pedig kissé leárnyékoltam a szemeim a tenyeremmel, mielőtt még a napszemüvegem után kezdtem volna keresgélni. A ma este már egészen hosszúra nyúlt, jártunk legalább négy helyen, de volt ahol eluntuk a zenét, túl gány volt a társaság, vagy egész egyszerűen csak szar volt a pia. Szóval a pultnak támaszkodtam kicsit, mert a világképemben azért már akadtak eltérések a valóshoz képest és szélesen elvigyorodtam, mielőtt Kevére néztem volna.
- Még mindig mondom, hogy ilyet gyakrabban is tarthattunk volna... - közöltem mutogatva, majd felvéve a két színes shotot és az egyiket felé nyújtottam. Leginkább úgy nézett ki az ital, mint amibe belehányt egy unikornis, dobtak rá egy kis likőrt és mehetett is ki a pultra.
Persze még nem volt késő, agyontetovált lengyel barátom eléggé ráért, ha azt nem vesszük, hogy ő már apa volt, én pedig hamarosan készültem azzá válni.
- Nos akkor... igyunk rád, először, mert te léptél évet hamarabb... meg a kölkökre. Aztán rám és a kicsilányra, mit szólsz? - vontam fel a szemöldököm, kissé grimaszolva, még a nyelvem hegyét is kiöltve kicsit, de asszem, ezt betudhatjuk a gumibogyószörpnek, meg a tiszta levegőnek az előző klub mögött, amit szívtunk. A pult másik felénél álló csajcsapat már legalább öt perce stírölt minket, fel-felvihogva és végre vette a bátorságát a lány a szalaggal magán keresztbe - lánybúcsú? - és felénk indult.
- Ööö?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704300#post704300][b]Lewy Bojarski - 2017.09.29. 03:47[/b][/url]

Nem különösebben bántam, hogy a dolgaim úgy alakultak, ahogyan. Azt hiszem, ha túl sokáig maradtam volna szingli, Keve társaságában, kinőttük volna Pécset seperc alatt, nem lett volna elég az a város kettőnknek. Így sem mertem vele helyben maradni, sem a magunk, sem a mások érdekében, túl sokat mozogtunk azokban a körökben vele. Így is lett volna mit mesélnünk arról a laza pár hónapról, kicsit túl sokat is.
- Fele ennyi lengyellel a buli csak fele ilyen jó lehet - közöltem szerény mosollyal az arcomon, miközben szintén a pohárért nyúltam. Nem különösebben hatott meg, hogy úgy nézett ki, mint a mixelt unikornishányás, éppen elég volt bennem, hogy arcizmom se rezzenjen.
Az nem szokott gondot jelenteni, hogy megálmodjuk, mi legyen a kifogás az aktuális pohárra, rögtön négy, sőt, öt indokot is kerítettem, megegyezve, hogy hát, mindegyik külön-külön kifogás lesz.
- Ugye tudod, hogy mivel neked is van lányod és nekem is lesz, illene eljárnunk lőni? - érdeklődtem meg, de elnevettem magamat, kissé a nyelvem is kiöltve, pedig teljesen komolyan gondoltam a dolgot.  Épp emeltem volna a poharam, hogy Kevééhez érintsem, mikor a szőke végre megindult felénk, bennem meg megakadt a levegő és most először az a karika ólomsúllyal húzta a zsebemet. Mit keres az ott? Azzal a lendülettel tenyereltem hasba a lengyelt, jelezve, hogy ebben nincs semmi vicces.
- Ha nem vigyázol, óhajtom - horkantam fel, felidézve az első nyelvtanleckéim, miközben a törpe szőkét figyeltem felvont szemöldökkel, hogy őt vajon mi sodorta ide. Ahogy Keve megszólította, rendesen elvörösödött, de aztán kihúzta magát rendesen - így már lehetett vagy 148 centi -, és hátradobta a haját, én meg ismét alig bírtam visszafojtani a nevetést.
- Halika, fiúk! Nos, a lányokkal van egy ajánlatunk a számotokra. Fizetjük az összes italotok. Egész este, nincs limit, ha! - itt elvigyorodott, én pedig megrökönyödve sandítottam a mellettem terpeszkedő lazacsávóra. A nő hangja egyből azt sugallta, ő Ruta. - Szóval ha smaciztok...
Még izgatottan fel is nevetett, én pedig még zavarodottabban néztem, ha ez lehetséges volt.
- Öm, és ez nekik szerinted hol üzlet? - kérdeztem Kevét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704539#post704539][b]Lewy Bojarski - 2017.10.01. 05:32[/b][/url]

A paintball természetesen fontos része volt a közös programjainknak, százalékban mérhető részét az tette ki, ha a videójátékokat nem vesszük. Márpedig egy időben több időt töltöttem skyepon vele kommunikálva egy-egy ilyen szar nyomása közben, mint amit más lélegző személyekkel töltöttem. Mire nem jó a kollégium? Összehozza az embereket. Ha ilyesféle program szokott lenni csapatépítésként, bizony megesett, hogy egy plusz valahogy belekeveredett a tömegbe, csak hogy "passzoljanak a számok".
- Iiiigen, csakis. Ott már úgyis kimaxoltuk a tehetségünk, attól tartok - sóhajtottam fel látványosan, de aztán csak elvigyorodtam és megráztam a fejemet rosszallóan. - Előre szólok, hogy ha kicsit is olyan lesz, mint te, vagy én, nem mehet a lányom közelébe!
Talán nevettem, de ettől még komolyan gondoltam, mert a szívtörés bizony nem vicces egy lánynak sem, pláne, ha még ilyen kicsik. Nem lesz könnyű élete a csajszinak, ez már előre biztos. Én is lehúztam inkább az italt, hogy megszabaduljak a kis gubanctól, ami a gyomromban keletkezett a kislány gondolatára. De ugye Keve csak nem hagyta az indulatokat elülni, csak gyomron kellett tenyereljem, mire a vállamra csapott, ugye, csak olyan kedvesen, hogy holnap is emlékezzek rá, mennyire szeretjük mi egymást. Máskor is szoktak ilyen nyomok maradni.
- Rólad beszélünk, vagy a nőről? Nem mindegy - alig bírtam visszafojtani a kitörni kívánkozó nevetést, csak az ajkamba haraptam belülről, kissé meg is rázkódva. Keve szokás szerint bedobta magát, ami még mindig elég szórakoztató volt, de ezúttal én csak csendes szemlélődő vagyok többnyire.
Keve ugye megint ivott, az amúgy sem kicsi egójára még dobott egy tizest, de az utolsó megszólalására ismét a gyomrába tenyereltem, éppen olyan kedvesen, mint nem sokkal ezelőtt.
- Aaaaz, kettőnk közül te vagy a csinifiú - nyomtam meg a szót, hogy azért érezze, cseppet sem bóknak szántam ebben a kontextusban a dolgot. Ha együtt lettünk volna, is ő lett volna. Ez hálistennek ebben az univerzumban nem igazán volt valószínű, tekintve, hogy mind a ketten elég heterok voltunk.
- Nos, igazából, azért kell, hogy férjhez mehessek, de igen... de ti olyan... szóval hát, úgy gondoltuk, ha már kell, lássunk valami szépet is! - lassan a nő színe leginkább egy céklára emlékeztetett. Nem tudtam eldönteni, hogy most a fények teszik, vagy lehetséges, hogy ennyi vér tolult a csaj arcába.
- "Lássunk valami szépet is" - ismételtem meg, kicsit talán gúnyosabban is a kelleténél, de aztán ismét Kevére pillantottam, most már egy elég magabiztos vigyorral hajolva kissé közelebb. - Lássanak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704669#post704669][b]Lewy Bojarski - 2017.10.02. 18:38[/b][/url]

Tény volt, hogy sokan fenyegettek vele, hogy majd jön egy apuka puskával, de aztán soha nem szegeztek lány miatt fegyvert rám, szóval ez amolyan városi legenda volt. Így tehát sikertelen is. Az szerintem teljesen más visszatartó erővel bír, mikor az orrod alá nyomják a fegyvert, hogy jól van fiam, akkor most tegyél kettő lépést hátra, vagy kidekorálom a gondolataiddal a konyhát.
Az az egyetemi buli elég húzós volt, de megőriztem a pókerarcomat, miközben a hazafias társaságomra pillantottam.
- Ha annyira ott akartál volna aludni, elfértél volna - közöltem búgó hangon, még a szemöldököm is vonogatva kicsit, de aztán csak elröhögtem magamat. Ezt gyorsan le is mostam az arcomról egy pókerarccal, mikor megérkezett a törpe, hogy vad tárgyalásokba kezdjen. Nem is értettem, mire jó nekik ez az egész este, mert látványosan unta magát a társaság, mielőtt idejött volna. Azóta meg mint az a baglyos csoportkép, egymást kerülgetve próbáltak minél jobb rálátást szerezni.
- Igazán nagylelkű vagy, hogy átvállalod - közöltem fennhangon, majd a lányt figyeltem, meg röhögve Kevét, mikor közölte, hogy hát a lány maga rohan a vesztébe. Nekem mondjuk nem volt gondom a házassággal, de mi nagyon jól megvoltunk az asszonnyal amúgy is. Nekem ez inkább csak egy ígéret szorosabbra fűzése volt, semmint kötelesség. A kérdésemre Keve rám nézett, majd elkezdett valami méltatást a nőre, aminek nem tudtuk meg a lényegét. Még egy pár pillanatig figyeltem a szőkét, aki a telefonját pötyögtette, majd Kevére néztem. Kissé kétkedve figyeltem, ahogyan közelebb csúszott, aztán a vállával meglökte az enyémet. Felé fordultam most már teljesen és így az orrunk majdnem összeért, összességében furcsa volt az egész, de a nem is olyan régi levegőzés, meg az unikornishányás az ítélőképességem elég szépen elhomályosította. Pár pillanatig bámultam a szemébe, így utólagosan megállapítva, hogy hát igen, elég szép, mielőtt a kezem a tarkójára csúsztatva közelebb nem húztam. Az szám először csak finoman súrolta az övét, majd végigfuttattam a nyelvem az alsóajkán, kissé talán még közelebb is húzva, ahogy a kezem a derekára tévedt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=705308#post705308][b]Lewy Bojarski - 2017.10.09. 18:53[/b][/url]

Olyan my bad feje volt a srácnak, ahogy közöltem, hogy elfért volna, még a kezét is feltartotta, hogy bocsmá, hogy élek. Persze, nem bántásból mondtam neki, csak a szokásos piszkálódás volt a kettőnk között, szerintem egyikünk sem vette különösebben a lelkére, ha  a másik éppen beoltotta, vagy régebbi dolgokat rótt fel.
A nők lassan kiültek sorba, mint a madarak a dróton és bámultak, hatalmas szemekkel az irányunkba. Ha egy fél órával később történik ez, már lehet, hogy csak baglyokat láttam volna, nem is nőket, de éppen időben érkeztek még. Így is épp elég komolytalan látványt nyújtottak.
- Ugye nem rám gondoltál? - rebegtettem meg a szempilláimat, de aztán kicsit felnevettem, mielőtt még a személyes szférámba mászott volna, amitől kiült az enyhe értetlenség az arcomra.
Végül én voltam az a bizonyos, aki kezdeményezett, a kezemet a féllengyel tarkójára csúsztatva, aki még kipillantott a csajra, mielőtt az ajkaim után kapott volna. A nyelvem végigfuttattam az alsó ajkán. miközben ő lassan az állam alá csúsztatta a kezét, majd hátrébb onnét. Talán egy egész kicsit túlságosan át is adtam magamat a pillanatnak - arról nem volt szó, hogy a nyelvem valaha is más pasi szájában fog járni! -, de nem siettem el azt a bizonyos elhajolást. Talán a derekán járó kezem is kicsit lejjebb csúszott, mint azt eredetileg terveztem volna. A csók akkor szakadt félbe, mikor röhögésben tört ki, mert a rágója - az volt? Lószarért nem köpte ki? - a fogamhoz érte.
Elhajolva a pultra támaszkodott, míg én csak nagyokat pislogtam magam elé, az ajkam megnyalva és igyekeztem feldolgozni az imént történteket. A kezem is csak eszembe jutott, hogy nem ártana elvenni az illető seggéről. A lány csak leesett állal pillázott ránk, én meg megköszörültem a torkom kissé.
- Nem... izé, mármint... a, nem. Én csak... írják Németh Anna számlájához az egészet- hebegte, én pedig nem bírtam levenni a szememet a mellettem tespedő Kevéről.
- Mi a szar van a szádban? Képes voltál rágózni? - kérdeztem teljesen értetlen arccal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=708864#post708864][b]Lewy Bojarski - 2017.11.26. 03:39[/b][/url]

Talán egy kicsit kezdett elharapódzni a dolog kettőnk között, de csak a szívatás szempontjából. Szerintem éppen ezért működtünk mi ketten ilyen jól, meg a nemzeti öntudat, de az tényleg csak másodlagos helyre szorult. De az, hogy nem akadtam ki teljesen a becézésre, arra engedett következtetni, hogy kicsit jobban eláztam a kelleténél, vagy csak a levegő volt odakint túl jeges, még nem sikerült eldöntenem.
- Már kezdtem megijedni, serduszko. - Nem, nem szoktam lengyelül becézgetni embereket, csak Maját, szóval, azt hiszem, hogy erről ennyit. Ha kicsit korábban jönnek, lehet, hogy még pofán is röhögöm a nőt, amiért előhozakodott ilyesmivel, de ma volt a szerencsenapja.
Mert hihetetlen módon én kezdeményeztem, a kezem pedig a csípőjén volt, mielőtt annyit mondhattam volna, Quidditcha. Az viszont nem szoktam meg, hogy bárki keze is a tarkómra csúszva oldalra döntse a fejem. Egy pillanatra az agyam sikított, hogy azonnal keverjek le neki egy pofont, helyette viszont valahogy a számban kötött ki a nyelve. Normális eset? Nem. Élvezetes? Igen. A kezem is ezért tévedhetett el, nem is foglalkozva a ténnyel, hogy éppen kiröhög. Engem. Mert ő baromkodta el az egészet. Aztán a pultra támaszkodott, én meg kissé laggolva dolgoztam fel az eseményeket.
- Do widzenia - böktem oda a nőnek, mikor igyekezett eltűnni szem elől. Ez viszont azzal járt együtt, hogy a nyomokban lengyelt tartalmazó úriember ismét felém fordult.
- Nem? Pedig egészs... várj, mi? - ráztam meg a fejem, még a szemeim is összeszorítva pár pillanatra, majd hatalmasra tágult pupillákkal meredtem Kevére.
Újabb fordulat, ami nem volt betervezve: a jobb kezem satuba fogta az állát, döbbenten bámulva a kinyújtott nyelvét. Ennek a kis görénynek piercingje volt.
- A nejem sok dologról nem világosít fel kellően - fújtam ki a levegőt lassan, majd a hatalmas barna bociszemekbe pillantottam, mielőtt elengedtem volna az állát. - Szexi. Mondhatjuk. Elismerés, azt hiszem. Gondolom, nem csak én értékeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=709086#post709086][b]Lewy Bojarski - 2017.11.30. 23:42[/b][/url]

Talán egy kicsit át is estünk a ló túloldalára, a lány, aki az egész játék producere és műsorvezetője akart volna lenni, kívülállóvá vált, egyszerű nézővé redukálódott. A hatalmas dobbanásokra szinte vonyítva tört ki belőlem a nevetés, de elég hamar sikerült elkomolyodnom, elvégre nem rombolhatom le az imidzsemet ilyen kegyetlen módon.
Még ki is húztam magam, jelezve, hogy nem vagyok az a tipikus nyuszi alkat, aki majd összefélni magát egy kósza gondolattól. Igenis jól voltam, legalábbis próbáltam elhitetni magammal, ahogy az ajkam Kevéét súrolta. Sokkal jobban el is merültünk a dologban, mint ahogy az egészséges lenne, az ujjai még futólag a hajamba is mélyedtek, utána pedig csak próbáltam nagyokat pillázva feldolgozni az esetet. Keveset ittál, Bojarski.
- Hát, de... de... - Láthatóan túl sok időt töltöttem Majával, mert máskor már lenne egy epés megszólalásom. Erre? Az ujjaim az álla köré fonódtak, nem éppen finoman, miközben kissé döbbenten meredtem a piercingre a nyelvében. Nagyot nyeltem, mielőtt elengedtem volna, visszaejtve a karom magam mellé.
- Hm, hát nem tudom, gondolom akad, veled kapcsolatban is. Szeretnél mesélni? - kérdeztem ismét elbűvölő mosolyt villantva, mielőtt a tekintetem a pultosra tévedt volna, visszaerőltetve magamra a pókerarcot. Nem mindenki érdemli meg.
A kijelentésre ismét megrándult a szám sarka, de aztán csak elhúztam előle a poharat, felemelve kissé, mielőtt ismét kérdeztem volna.
- Neked mi a franc történt a hajaddal már megint?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710385#post710385][b]Lewy Bojarski - 2017.12.24. 13:32[/b][/url]

Egyszerűen a szavak nem akartak jönni, bármennyire is próbáltam őket magamból kierőszakolni. Egyiket a másik után, de csak odáig jutottam, hogy a másodikat ismételtem meg... többször is. Beakadt a lemez, így Keve egy tipikus, szláv módszerrel igyekezte a problémát korrigálni és párszor izomból megveregette a hátamat. Ha a dolog nem is jött rendbe, levegőt már biztosan nem kaptam és meredtem is magam elé pár pillanatig.
- Szerintem is jobb lesz, adj innom! - bólogattam hevesen, mert semmi kedvem nem volt egy rögtönzött románchoz a lengyelfajzattal.
Talán tényleg egy kicsit túlzásba estem, azzal, hogy megszorongattam, de mentségemre legyen szólva, hogy akkor, mikor az ital és a levegő is sok, a gátlásaim és az ítélőképességem is enyhén szólva labilis.
- Ne is hozd elő, semmi szükség rá, hogy a gyerekem akár egy fikarcnyit is rám üssön, főleg a parti és párkapcsolat ügyekben! - pánikszerűen ráztam meg a fejemet, sőt, még az is eszembe jutott, hogy lassan megint eljárhatnék a lőtérre, ha mást nem, egy kicsit gyakorolni.
Keve eközben nehezen elérte a poharakat és nagy lötyögés közepette elém tolta az egyik poharat. Koccant az üveg az üvegen, majd lehúzta, én pedig csak kissé gyanakodva meredtem a folyadékra.
- Ezt még csak nem is szeretem! - fakadtam ki, kissé felháborodva, mielőtt még magamba öntöttem volna. Aztán valahogy a haja került szóba, mire közölte, hogy kiszívta a nap, nekem pedig muszáj volt vihognom. Elképzeltem ahogy egy ilyen kissé pedo mosollyal rendelkező égitest ott szívja Keve haját.
- Az enyémen? Viccelsz? Maja lehet kimenne a kanapéra aludni! Nem kéne ilyenekkel kísérleteznem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710531#post710531][b]Lewy Bojarski - 2017.12.28. 05:50[/b][/url]

Hát, az én esetemben talán ez a kettő volt a legneccesebb, de persze, voltak még, amikben jobb a gyereknek és az emberiségnek, ha nem rám hasonlít. Mint például a hozzáállása a felajánlott dolgokhoz, ahogy a pénzügyeket kezeli, az emberekről nem is beszélve, meg egyéb finomságok. De se a nyelvem nem volt alkalmas, hogy ezeket mind kimondjam, se a helyszín, hogy komolyan megvitassuk. Az időpontot már szóba sem hozom.
- Akad - közöltem szűkszavúan, kicsit nosztalgiával gondolva Maja előtti Lewyre, mielőtt lehúztam volna a felém tolt italt. A méltatlankodás és a fintor sem maradt el, mert ilyen italt senki nem rendelt, én kifejezetten rühelltem, míg a görényem... hát nem tudom, de ő se úgy nézett ki, mint aki odavan érte.
- És akkor még a kicsi esernyőt meg sem említetted! - vékonyítottam el kissé a hangom, mielőtt rosszalló pillantással vágtam volna vállba. Nem éppen finoman, de nem is ököllel, csak úgy a kézfejemmel, ahogy esik, úgy puffan alapon. - Amúgy is, most már mit csinálnék vele? Beleönteném a számba? Fúj.
Jártak már furcsa dolgok a számban, beleértve a paintball festékét is, miután Czerny volt szíves agyonlőni vetkőzés közben, amiért beszóltam neki, de nem volt kedvem csillámosat tüsszenteni. Nem, mintha nem lenne menő...
- Még a saját fodrászom életét is féltem, pedig pasi. Az a gyilkos pillantás, amikor legutóbb felnyírta oldalt... - még a hideg is kirázott, éppen nem sokkal azelőtt, hogy Keve a hajam kezdte volna mizerálni, én pedig rájátszva még a kezének is nyomtam kicsit a fejemet. - Most beszóltál, hogy őszülök? Lassan megérdemelnéd, hogy orrba vágjalak, de nem teszem, me szeretlek.  
Intettem a csaposnak, hogy jobb lesz, ha hoz nekünk még egy környi akármit, mielőtt ismét a mellettem toporgóra pillantottam volna, a helyzethez képest elég komolyan.
- De tényleg, már abból is jelenet van, ha vágatok belőle. Szóval nem tudom... talán egyszer. Majd megcsodálhatsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=710747#post710747][b]Lewy Bojarski - 2018.01.02. 00:42[/b][/url]

Kicsit túltoltuk az ököröködés részét, az esernyő már nem is tudom, hogyan jött, de mire átgondolhattam volna, kint volt. Keve meg csak félbeszakított - amit amúgy is nagyon nehezen viselek az emberektől, nem még tőle -, hogy rendeljen kettő vodkát. Bennem volt a késztetés, hogy megkérdezzem, esetleg akad-e valahol elfekvőben íószínes vodkájuk vagy nem tudnának-e bele esetleg egy kis csillámot szórni. De végül csak hallgattam és mindenki jobban járt így.
- Ha nem lennék aktív részese a beszélgetésnek, most nagyon csúnyán félreérteném a helyzetet. Javaslom az ananász diétát, legalább a finom része igaz lenne - csillogtattam a pulton könyöklő Keve felé a mosolyomat, de aztán csak megráztam kicsit a fejem. Nem igazán éltem a dolgot, a csillám is valami olyasmi lehetett, mint mikor a fahéjat próbálod meg egyben letolni a torkodon, kanállal.
Maját egy párszor már láttam extrém helyzetben és a legtöbb ember el sem hinné, mennyire ki tud fordulni magából mondjuk a fodrásztól.
- Az a helyzet, hogy igen, nagyon is furcsa olyankor - grimaszoltam ismét, az orromat ráncolva, még a nyelvem hegyére is ráharapva kicsit, azt hiszem, leginkább akaratlanul. Aztán Rosszfiú ujjai a hajamba mélyedtek, én meg akaratlanul is összerezzentem, de aztán a tenyerének nyomtam a fejem kissé. - A tükröm diszkréten hallgat, mikor ezt a szart belőni próbálom. Félti az életét.
Nem mintha komolyan bántottam volna a mellettem terpeszkedő rémet, még csak meg sem fordult a fejemben, sem most, sem máskor. A pillantásom a zsebére siklott, mielőtt elfojtottam volna a feltörni kívánó vigyort. Sőt, már majdnem prüszköltem a nevetéstől, így csak az ajkamba haraptam.
- Az ugye csak a telefonod és nem valami egészen más? - kérdeztem végül, de a hangom leginkább vinnyogásra emlékeztetett, ahogy a nevetéstől reszketeg vállakkal görnyedtem rá a pultra komolyabban. Persze, sejtettem, hogy mire utal, de annyira nem szerettem a színével saját magam pepecselni.
Ekkor csattantak a poharak a pulton, az egyikben egy igen csinos, kék esernyővel, amire pár pillanatig egészen meredten bámultam. Éltem, hogy ennyire szemetek tudtunk lenni és még csak a szemünk sem rebbent.
- Tökéletesen. Ez képet kíván! - biccentettem hatalmasat, elégedetten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=713549#post713549][b]Lewy Bojarski - 2018.02.05. 10:58[/b][/url]

Kicsit felvihogtam, ahogy elképzeltem, hogy elmélyült társalgást folytatok le az italomat díszítő kiegészítőkkel. Nem álltam a helyzet magaslatán, de nem hiszem, hogy ennyire mélyre süllyedtem volna az utóbbi fél órában. Ha nem volt muszáj, a telefonommal sem szerettem beszélgetni.
- Én mindig, Kevus, mindig, ismersz már - bizonygattam, hogy épp elég körültekintő vagyok. Aztán valahogy a haj témánál lyukadtunk ki és ez olyan volt, amiben nem értettünk egyet különösebben. Leginkább semennyire. Mert én nem kísérletezgettem a hajammal, magam sem voltam oda az elképzelésért, Maja meg még annyira sem, leginkább a sírógörcs kapta el a gondolatra is.
- Kicsit azt hiszem, mindkettő, de ha előkerül a hajnyíró akkor inkább az első - gondolkoztam el, bár soha nem vettem el Majától semmit, de pont ilyennek tudtam elképzelni, ha valami fontos és valaki megpróbálja tőle elcsaklizni. Kicsit mintha cinizmust éreztem volna a lengyelszármazék hangjából. - Én azt mindig. Kicsit életveszélyes a munkám, tudod...
A társalgásunk szellemi értékének csökkenése és az idő eltelte, illetve az italok fogyása között tiszta arányosság volt vonható. Mert bár próbáltunk egyik értelmes témától a másikig evickélni, leginkább alkoholba fulladtak ezek a kísérletek. Már éppen fuldokoltam az elfojtott röhögéstől, mikor nem bírtam tovább és kirobbant belőlem.
- Sokkal jobb! - vonyítottam, a kezembe temetve az arcom, hogy a nevetéstől kicsorduló könnyeim ne látsszanak. Aztán megjöttek az italok, szóval kénytelen voltam összeszedni magamat. Mély levegőket vettem, meg a szemeim törölgettem nagy lelkesen, aztán elhúztam a saját, esernyős poharamat.
- Igen, pont el, tudod, hogy sokoldalú vagyok! - húztam ki magamat kissé, majd elvigyorodtam, a telefonomat elővéve kapcsoltam be a selfie kamerát. - Hagyj már, te hajkirály! Mondd inkább, hogy vízibicsik... felejtsdel!