[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690008#post690008][b]Lewy Bojarski - 2017.07.12. 20:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690043#post690043][b]Lewy Bojarski - 2017.07.13. 00:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690134#post690134][b]Lewy Bojarski - 2017.07.13. 15:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690316#post690316][b]Lewy Bojarski - 2017.07.14. 00:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690327#post690327][b]Lewy Bojarski - 2017.07.14. 08:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690545#post690545][b]Lewy Bojarski - 2017.07.14. 22:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690565#post690565][b]Lewy Bojarski - 2017.07.15. 01:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690574#post690574][b]Lewy Bojarski - 2017.07.15. 03:16[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690632#post690632][b]Lewy Bojarski - 2017.07.15. 15:50[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690799#post690799][b]Lewy Bojarski - 2017.07.15. 23:13[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=690822#post690822][b]Lewy Bojarski - 2017.07.16. 06:12[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=691115#post691115][b]Lewy Bojarski - 2017.07.17. 02:52[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=691167#post691167][b]Lewy Bojarski - 2017.07.17. 19:06[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem hiszem, hogy egy mezei megfázás lehetne a legrosszabb dolog, ami valaha egy emberrel történik. Bőven voltak már más gondok, problémák, amik tényleg zavartak, egy kis tüsszögés nem az.
- Nem tudom, hozhatsz nekem csirkés instant levest és nézhetünk takaró alá bújva valami rettenetes, romantikus rémálmot - nevettem fel a képre, mert folyton fújnám az orromat és még csak nem is azért, mert a film megható. Ez baromi nagy átverés.
Nem tetszett ma neki, hogy én döntöttem helyette, azaz, inkább az nem, hogy még csak meg sem mondtam, hogy mire jutottam végeredményben. Az ilyesmit én sem kedveltem, de helyettem nem igen próbált meg senki határozott lenni. Szóval eldőltnek tekintettem a kérdést, majd vigyáz ő, hogy ne csekkolják a hátsóját túl sokan.
- Hát nem is tudom, felcsigáztál... de ha ennyire ragaszkodsz hozzá, persze, maradhat a dolog négy fal közt - a hangom lemondó hangszínt ütött meg, de illett volna már tudnia, hogy engem az zavar jobban, ha mások is látják, nem az, ha nem.
A kijelentésre ismét felvontam a szemöldökömet.
- Szerintem illene lassan megszoknod, hogy bámullak. Ez olyasvalami, ami remélhetőleg megmarad - fojtottam el egy mosolyt, de aztán csak megvontam a vállamat. Pasiból vagyok, ha egy nő szép, akkor megnézem, pláne, ha aktuálisan épp a feleségemről van szó. Aki lehet, hogy terhes? Mellékes információ. Helyette kinyitottam előtte a térképet, hogy eldönthesse, hova is szeretne menni először.
- Nekem megfelel, egészen terv-szerűen hangzik - nevettem el magam, de aztán csak kis, bocsánatkérő mosollyal kerestem a pillantását. Nem akarom én folyton piszkálni, csak van, mikor egyszerűen kicsúszik, akár akarom, akár nem.
Közben ő felvázolta, hogy milyen szívesen látna egy pár a vízben aludni, én pedig próbáltam elképzelni.
- Hm... fura lehet. De biztos aranyos - tettem hozzá, miközben a térképet a zsebembe csúsztattam, hátha a későbbiekben szükség lesz rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=691292#post691292][b]Lewy Bojarski - 2017.07.18. 05:34[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Talán az elénk festett jövőkép egy kicsit túlzás volt, de attól még el tudtam képzelni magunkat. És nekem senki ne mondja, hogy a smack tészta nem finom, mert ha valaki azt hazudja, pénzen nem lehet boldogságot venni, szívem szerint arcon ütném egy karamellával, smack-tésztával, nutellával és ingatlan-szerződésekkel teli zsákkal.
- Igen, tudom, hogy tudsz, mert ügyi vagy, de mikor beteg vagyok, jobb szeretném, ha mellettem lennél, leves helyett. És fúj, vicc volt! Nem akarok undi, nyál-filmeket nézni! - horkantam fel, rettenetesen kiábrándult fejjel rebegtetve meg a pilláimat Maja felé. Az értetlen pillantására elfojtottam egy mosolyt, mert úgy tűnt, fogalma sincs, hogyan is jutottunk addig, hogy ő ellenzi a kijövetelt, nem pedig én. Egyértelműen azért, mert nem történt meg.
- Jó, odaadom az enyémet a hosszítottat és az neked legalább térd alá fog érni. Vicces lesz - közöltem elképzelve a jelenetet magam előtt. Amúgy meg nem értettem, hogy az embereknek mit kell rögtön furcsán nézni, ha az embernek jó kedve van. Talán ez valami különös anomália a számukra? Ha mosolygó embert látsz, fordulj utána! Ha nevet is, fordítsd el a fejed 180 fokban, hogy biztosan lásd!
- Mondtam már, hogy bonyolult vagy? - pislogtam értetlenül, hisz akárhogy is magyarázta, ennek bizony nem volt semmi értelme! Már, ha azt nem vesszük, hogy biológiai folyamat és nem döntheti el csak úgy, hogy többé nem pirul el.
A térképen akaratlanul is terv készült, azt illetően, hogy innét merre is tovább és ez egészen meglepő volt, de csak a beszélgetés lezárta után vetettem ezt fel az asszonykának, mielőtt még sokkot kap, hogy ő határozott volt. Az ujjait az enyémek közé fűzve baktatott mellettem, mert hát, sikerült kiegyezni abban, hogy a vidrák felé indulunk el.
- Jó... jó, egye fene ez tényleg aranyos és legalább értelme is van. Azzal ellentétben, hogy miért kelek az esetek kilencven százalékában úgy, hogy köréd vagyok gabalyodva. Ott az egyetlen sodró erő az Volt - közöltem kissé felnevetve, mert hát, a nagyfiú néha fogta magát és befeküdt közénk, mint baba korában... csak még nem tűnt fel neki, hogy nem baba. Valószínűleg sosem fog. - Ugye most nincsenek kavicsaid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=691519#post691519][b]Lewy Bojarski - 2017.07.19. 03:09[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

A film címe ismerős volt, mintha már hallottam volna róla, vagy láttam volna  a plakátját valahol, de valahogy nem nyerte el a szimpátiám. Nem mintha bárminek sikerülne elsőre, ha olyan passzomban vagyok. Viszont Majáról volt szó, aki viccelt és ezek után meg pláne felkeltette a kíváncsiságomat. Most büntet valamiért? Pedig én jó voltam! Amennyire lehetek...
- Sose láttam? Milyen? Szomorú vagy vicces vagy... mi az? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mert hát, tényleg érdekelt most már, miről is beszélünk. A látványos elszomorodása kissé félresikeredett, de én azért még láttam, hogy próbálkozott.
Maja kis csilingelő beszéd közepette írta le, hogyan is nézne ki, mikor ráadom a kabátom, meg még utána csavarjam be egy takaróba is. Az volt az egyetlen baj ezzel az egésszel, hogy előttem volt a kép és eléggé validnak tűnt.
- Nem értem mi bajod, azok finomak. Gondolom te is az vagy - ezt a témát inkább nem boncolgattam tovább, voltak neki buktatói. Inkább csak  baktattunk kis romcsin a vidrák felé, néha közelebb léptem Majához, vagy éppen távolabb tőle, mert bizony akadtak olyan gyerekek, akikre a szüleik elfelejtettek nyomkövetőt vagy pórázt rakni és csoda lesz, ha visszatalálnak majd. Végülis, az ő dolguk, ameddig nem  ugrasztják ki a térdemet.
- Nem szeretem a Grut. Olyan nagyon bizarr nekem az egész, az unikornison kívül nincsen benne szimpatikus karakter - közöltem, ezt most kivételesen elutasító hangszínben. Az a fajta film volt, aminek még a létezését is ignoráltam, még azután is, hogy a harmadik rész kijött.
Még a fehér kis hurrikán is szóba jött, persze, az is szabad asszociáció volt a részemről a vidrák tényéről. - Szerintem az ágya túl kevés ölelést és puszit ad neki, az a gond vele...
A játszótér zsivalya lassan elhalkult és már nem is voltunk olyan messze a vidráktól. A tömeg éppen fagyit tömött a bucijába, vagy a hintán szeretett volna megtanulni repülni, így a "kifutónál" nem volt nagy a tömeg. A kavicsos kérdést egyszerűen nem tudtam kihagyni, a kezem a korlátra csúszott és Majára pillantottam.
- Naga bootifa... Most hogy szedsz fel, ha elkeveredsz, hm? Van már nagyszerű pasizós trükköd? - vonogattam a szemöldökömet, de muszáj volt elnevetnem magam és azért csekkoltam, nem sértődött-e meg a kis nyomi. Csak piszkálom, de nem bántásból. - Megnyugtatóbb volt a gondolat, hogy vannak. Tényleg ne vessz el, nekem csak zöldtea van a pocakomban, arra nem kiváncsi a doki.
A pillantásom akaratlanul is az arcáról a hasára vándorolt, sőt, ott is időzött pár pillanatig, míg meg nem ingattam kicsit a fejem, hogy eszméljek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=691645#post691645][b]Lewy Bojarski - 2017.07.19. 19:43[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Persze, az Aranyhaj kis kiegészítése kötelező darab volt, ezt szerintme mindenki tudta, aki egy kicsit is ismeri Maját. Nem baj, ha nem láttad a Gyűrűk urát vagy a Ponyvaregényt, az Alient, ha kárpótolod Micimackóval és Verdákkal. Ez utóbbit még mindig nem pótoltam be.
- Sose jó az olyan film, amiről nem lehet eldönteni, hogy most vidám, vagy sem. Csak nem és nem - ráztam meg a fejem tiltakozólag. El is dőlt ezzel a sorsa a mozinak, mert ha beteg leszek, nem ezt nézzük. A betegség és a sírás nem működik egyszerre.
Az a Grus leírásból nyilvánvalóvá vált, hogy ha egyszer elvinném Maját egy horrorfilmre a moziba, egész végig a kicsi kacsóival a nagy boci szemei előtt ülne, hogy látnia se kelljen mi történik. Nem akartam ismét piszkálni, szóval csak egy puszit nyomtam a halántékára, hogy érezze a törődést.
- Igen tudom, a gyerek egy profi érzelmi zsarnok. Azt hiszem, elkapattuk, legalábbis más babájához képest biztosan. De legalább boldog és okos - vigyorodtam el, tipikusan olyan büszke apásan. Nem sokan értették, hogyan is kezelhetünk úgy egy fehér németjuhászt, mint egy gyereket, de biztos vagyok benne, hogy ez is azért van, mert sosem volt még olyanjuk.
- Soka. Én sem tudtam, hogy ide jövünk. És ha egyesek kimásznak maguktól az ágyból, nem kellett volna azzal fenyegetőznöm, hogy én hozlak... - néztem rá sokatmondó pillantással, de ez nem igazi vita volt, sokkal inkább piszkálódás és ez nekem bőven belefért a házasságunkba. Sőt, néha még kis szépítő jellege is volt rá. A nyakláncra néztem, belül pedig kicsit olyan érzés volt, mint mikor forrócsokit iszol. - Tudod, ez a skilled igen lenyűgöző, szerintem vonzóbb vagy tőle. Hogy csináltad? Nem tudom, agyondobtál kövekkel.
Kis elbűvölő pillantással felém fordult, én meg rákacsintottam, mert ugye miért ne tehetném. Aztán a pillantásom egy kissé elkalandozott és viszonylag hosszú ideig ott is maradtam a pociját figyelve. Az agyam igyekezett feldolgozni, hogy hoppá, lehet, hogy ott van valaki.
- Igen, de nem szeretnék, nem lennék ideális kismama, nem tudok a seggemen maradni és a kviddicset is abba kéne hagynom miatta. Remélem csak zöldtea van bent - néztem le a hasamra, amit gyorsan be is húztam, kissé görnyedve, mikor megbökött. A csókra elvigyorodtam, majd a kezem a derekára téve a kifutó felé fordítottam. - Nézd a vidrákat, asszony!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692002#post692002][b]Lewy Bojarski - 2017.07.20. 21:54[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692037#post692037][b]Lewy Bojarski - 2017.07.21. 05:27[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

A fagyis kislány kivételével nem történt hatalmas baleset, itt is az ijedtség volt nagyobb, mint a tényleges gond. Mert hogy nem történt semmi, csak frászt kaptak egymástól, nekem meg muszáj volt elmosolyodnom ezen. Édesek voltak.
Volt viszont túl hamar lett hatalmas gyerkőc, azt hiszem, hogy én valahol félúton leragadtam, azt gondolva, hogy ő még mindig kicsi és cipelhető.
- Mert neked már nem kéne ölbe venni, tudod... az az én reszortom. Nektek most már illik ott maradni, hogy te ülsz valahol és félig rád tesped, tudod, hogy hajlamos rá. Főleg, ha kilátásban van egy kis vakargatás vagy nasi is. Vagy esik az eső... - ez utóbbi felfedezést akkor tettem, mikor a legutóbb vihar volt, ő az első villámlás láttán végigkopogott a lakáson, halk nyüszítéssel, majd benyomta a fejét Maja térdhajlatába és a másik felét meg rám pakolta. Ő sem volt egy átlagos személyiség, azt hiszem, ez valami családi dolog lehetett nálunk. Azt már meg sem említem, mennyire szeret mesenézés közben rágcsálni valami fincsit.
- Szerintem inkább fiú dolog, de lehet, hogy részben lengyel is. Itt elég sok kórosan vézna lányt láttam már az évek során és mindig csorgatják rájuk a nyáluk - mélyet sóhajtottam, felidézve pár példát magamban. Szofi sem volt egyszerű eset, de voltak olyanok, akik tényleg csak azért csinálták, hogy valakit magukba bolondítsanak. Ez pedig egyszerűen baromság. - Hé, fiatal voltam, aki igyekezett megbotránkoztatni a szüleit, mert nem engedtek neki ezt, meg azt. Még jó, hogy csak vörös lettem, nem kék!
Tudtam, hogy nem várta el tőlem, hogy térden csúszva kérjem meg, de néha visszagondolva lehet, hogy illett volna. Ugyanakkor biztos, hogy még egy pasi sosem fog neki így ajánlatot tenni, ez valami nagyon Bojarski volt, csak neki. A tekintete a kacsójára csúszott, ezzel egy időben nagyjából az enyém is a sajátomra, de aztán visszanéztem a közönségkedvenc kis szőrmókokra. Az összes gyerek imádta őket, ha éppen erre hozták, szerintem ez volt a fókák és az állatsimogató után a leghangosabb kifutó.
- Nem, tudom, hogy menni fog. Ha pedig baj van, tudod, hogy itt leszek - fontam az ujjaim az övéi közé kis mosollyal. Jó volt így, szerettem, még a bizarr pillantásokat is, amiket néha a kisnyugdíjasoktól kaptunk.
- Talán a zsiráfokat... de őket megnézhetjük majd visszafelé menet, mikor indulunk visszafelé. Igazából én most nem is nasiznék, túlzásokba estem az utóbbi hetekben, teázok. De ha szeretnél valamit, szólj! Üccsi, ilyesmi? Meleg van... - és tessék, megint azon kaptam magam, hogy pofázok, mintha muszáj lenne. Gyorsan be is csuktam a szám és kissé bocsánatkérő pillantással néztem rá. Nem így terveztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692131#post692131][b]Lewy Bojarski - 2017.07.21. 21:43[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Javasolhatok én bármit, a kis feleségem az esetek nagy többségében úgyis nemet fog mondani a dologra, éppen mint most tette, arra, hogy ha lehet, ne emelgesse a gyereket! Erről még úgyis számolni fogunk később, mert ha most felemeli, az nem annyira gázos... na de egy két hónap múlva? Van, amivel jobb nem kísérletezni.
- Igen, tudom, hogy imád téged, de ugye tudod, hogyha hatalmas pocid lesz, illik nem emelgetni semmi nehezet, beleértve a fehér szőrmókot is? - kérdeztem kérdőn felvont szemöldökkel rápillantva. Jobbnak láttam, ha ezt már most letisztázzuk, mielőtt félreértés történne. Amúgy meg nem a kutyus szokott az egyetlen lenni, aki rám veti magát, mikor hazaérek.
Még a vékony lányok dolog is szóba került, ami kicsit fura volt, de igazából nem zavartattam magamat miatta. Csak nekem nem volt zsánerem a kilátszó borda és medencecsont.
- Persze, hogy más. De nekem te tetszel, nem más - forgattam meg a szemeim kissé, mert bár ez egyértelmű, néha úgy tűnt, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ez leesett eddig. Meg talán még egy-két, happy endet kedvelő rajongómnak, de ők ugye nincsenek túl sokan.
Elképzeltem magamat kék hajjal és abban a pillanatban meg is ráztam a fejemet. Lewyhez, mint gyerek, még csak passzolt volna, de mint kviddicsjátékos, olyasvalami volt az ilyen lázadás, amit nem engedhettem meg magamnak.
- Nem hiszem, hogy jól állt volna... meg a klubom sem értékelte volna, jó voltam én úgy, vörösen - nevetgéltem egy sort, miközben a hajamba túrtam. Mennyivel egyszerűbb a varázslóknak, hiszen egyetlen varázsigével már változik is a hajszín, semmi vegyszer, semmi szenvedés és várakozás. Bár az ősz hajszálaimmal nem feltétlenül voltam mindig boldog.
- Az egóm köszöni kérdésed, már kezdi összeszedni magát a hétvégiek után, nem feltétlenül kell legyezgetni - nevettem el magamat halkan. Közben én is az összefűzött ujjainkra pillantottam, finoman megszorítva a kezét, miközben tovább bandukoltunk a fókák és smacik felé.
Közben közölte, hogy vigyázok a kockákra, én pedig csak kissé beszívtam az alsó ajkam, vonva egyet a vállamon. Valakinek azt is kellett, mert hát hogy nézne ki, ha egy nap úgy kelnénk, hogy neki lufija van, nekem meg tök nagy pocakom.
- Ha nem figyelek, ki fog? Hogy állnának rajtam a cuccaim, ha ilyen kis pocok lennék? - pillantottam le a hasamra, ami köszönöm, szép volt így. Amúgy engem rettenetesen meg szokott fogni a nap és akkor ilyen nagyon szexi bronz színem van, ami általában fáj, majd hámlik és nem mellesleg még csak nem is szeretem. De ez van, nincs mit tenni. - Jaj elő se hozd, tudod, milyen szexi színem szokott lenni amúgy is... mint egy homár...
Kissé ugyan sunnyogott, mielőtt kibökte volna, hogy azért egy fagyi jó lenne, én meg csak somolyogtam magam elé. Gondoltam, hogy valami hasonlóra azért vevő lesz.
- Jó, egye fene, lehet róla szó... - közöltem, hogy aztán a pillantásommal keressem, merre is van az a fagyis. Azt tudtam, hogy a smacik után van egy, de így hirtelen másik nem igen ugrott be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692150#post692150][b]Lewy Bojarski - 2017.07.22. 03:32[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Lehet, hogy ezt nem most kellett volna bedobnom a köztudatba, ha jó napot akarok, de azt hiszem, hogy most már mindegy. Nem akartam lehúzni a hangulatát, vagy elvenni a kedvét, de ez is olyasmi volt, ami azt hiszem a lufi-lét velejárója.
- IIiiiigen, szerintem rendben van a dolog, de majd megkérdezzük. Biztos, ami biztos... nem akarom, hogy bajod legyen, tudod - vontam meg a vállamat. Mert hát az a dolog, hogy van egy quaxink, de mi van, ha neki lesz baja? Nem akarom, hogy bármi történjen.
Elég sok dologról volt szó, mint hogy milyenek a nagyon vékony lányok, meg a hajam, meg ilyesmik. Alapvetően nem voltam valami bőbeszédű, de az olyanokkal, akik fontosak, ez mindig másképp volt. Szóval ahogy pörögtek el mellettünk a napok, így került Maja is egyre közelebb. Most is csak piszkáltam, az egom rendben volt, nagyobb, mint az átlag, de én így szerettem.
- Jaj már! Cica, ne dünnyögj, tudod, hogy csak piszkállak! - horkantam fel, de aztán a grimasz láttán muszáj volt kicsit elnevetnem magam. Jól állt neki, nem is akartam ezt elvitatni tőle, túlságosan cuki volt, ahogy ráncolta a nóziját.
A tömegből már tudható volt, hogy valami hipercuki ólálkodik a közelben és mint kiderült, az öltönyös madárkák voltak igen jó passzukban. Ott totyogtak jobbra s balra, a tömeg meg teli szájjal örült nekik. A szó valahogy pedig a pocokságom felé terelődött és elképzeltem, hogyan is néznék ki jó pár kiló plusszal. Mindig is a kockáimat akartam, így azt hiszem, ez a "nie" listán csücsült.
- A pocok pockok, akik kicsik, szőrösek és aranyosak, vagy a pockok, akiknek jó pár mérettel nagyobb ruháik vannak, mint nekem? - érdeklődtem felvont szemöldökkel, a következő kérdésére pedig kissé kirázott a hideg. Nem, ez olyasmi volt, ami nem fért bele az elképzeléseimbe egykönnyen. - Nie, nem hinném. A természet ennyire nem otromba velem. Miért, talán ez a zsánered?
Csak piszkáltam, mert hát, nem hiszem, hogy komolyabban gondolkozott már ilyeneken. Már egyáltalán azon, hogy van-e neki kedvenc típusa. Ha volt is, velem nem éreztette, hogy bármi nem stimmelne.
- Jahj, a smacik! - csillant fel a pillantásom egyből és tovább bandukoltam vele, hogy megnézzük vele a fókákat. A cirkuszos madagaszkár óta még jobban kedveltem őket, szóval muszáj volt. - Ugye azóta nem szedtél fel semmilyen focistát az állatkertben cipekedni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692155#post692155][b]Lewy Bojarski - 2017.07.22. 07:16[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az ügy majdnem zátonyra futott, de aztán közösen elkormányoztuk addig, hogy majd a nagyon okos dokinénibácsik megmondják, hogy mit szabad és mit nem és akkor majd jól megfogadjuk a dolgot. Legalábbis, gondolom, egyszer majd csak nekiállunk...
- Legyezhetsz, ha szeretnél, jól is esik, csak segg vagyok, ismersz... - sóhajtottam fel, miután kissé a hajamba túrtam, megint csak a megszokás miatt, mert egy jó ideje egész normálisan állt a helyén. Vagyis, a mozdulat előtt még biztosan. Lehet, hogy pont most esett szét atomjaira.
Elképzeltem a jelenetet, mármint magamat, pocokként, így a kilencedik hónap táján, majd utána, mikor rájövök, hogy hoppá, Maja megint slank tündérke, nem ártana lefogyni. Csak. Nem.
- Hát, jó neked, én ismerek egy párat, a bácsik általában kedvesek, de a fiatalabb pockok... mindig a féltékenység! - horkantam fel, majd a szabad kezemmel kicsit megkocogtattam a kockáimat. Boldog voltam velük, nem szívesen csomagoltam volna el őket a világ elől, ilyen puha, de undi cuccba. - Nem, nem feltétlenül magamra gondoltam, csak a pocikra úgy általában. Engem úgy nem fogsz látni még legalább... 40 évig.
Merész kijelentés lenne, ha nem tudnám, hogy az aktív karrierem, mint topjátékos még akár 15 évig is eltarthat, a hiúságom pedig bőven túl fogja azt élni.
A fókák amúgy ászak voltak, olyan kis cukik, fényesek és selymesnek tűntek és kedves fejük volt. Pedig elvileg nem mind ari, de akkor is annak látszottak. Mint Sebby. Ő is ilyen. Arinak látszik, de ha rossz percben kapod el, lelök a rönkről és meghalsz. Mert te nem vagy panda.
- Csaaak érdeklődtem. De ez kifejezetten sértő rám nézve! Hát belőlem csak egy van. Én! - böktem a saját mellkasomra rosszalló arccal, de a hangom nagyon drámai volt, hallhatta, hogy nem gondolom komolyan a dolgot. Aztán mikor megürült egy hely a fókák mellett, oda besoroltam, beprotezsálva magam elé Maját, hogy jobban lássa a lényecskéket. Elég cukik voltak, imádtam nézni, mikor úsztak. - Szerinted nekik nincs melegük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692163#post692163][b]Lewy Bojarski - 2017.07.22. 08:12[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Láttam, hogy a hajamat bámulja, sőt, még néztem is vissza, hogy most mi van, de annyira lefoglalták a barna tincseim, hogy a nézését idő előtt feladtam. Egész biztosan csodálatos vagyok, ha ennyire lefoglalom, vagy legalábbis irritálja valami, csak nem mer szólni. Maja being Maja.
A kérdésre egyből hatalmas bólogatásokkal válaszoltam, nehogy nekem azt mondja, hogy nem vagyok elég készséges.
- Iiiiigen, tudod, vannak azok az emberek, akik nem akarnak pockok lenni, de nincs elég akaraterejük, hogy tegyenek is ellene. Szomorú sztori, de ez a valóság. - Valahogy nem tudtam őket sajnálni, ha annyira érdekelné őket, hogy is néznek ki, akkor tennének érte vagy épp ellene. És így is találni fognak valakit, aki szeretni fogja őket. Valaki olyat, mint Maja, aki túl bizz hozzá, hogy érdekelje az illető kinézete, vagy így szereti. Persze, nem az én Majámat, mert őt szeretném megtartani. Grr.
- Édes tőled... tudod, hogy maradok, rossz pénz nem vész el... vagy ez a hazugságos esethez tartozik? Ahj, nyomorult közhelyek! - Általában jobban otthon vagyok a magyar nyelvben, de a nem túl pihentető családi idill, meg ma még a napsütés is... minden sok volt egyben a kicsi buksimnak.
El is engedtem inkább a dolgot, helyette kerítettem az asszonynak egy jó helyet, hogy nézhesse a fókákat, akik leginkább az árnyékban csücsültek, úgy egy kupacon, vagy ha nem, akkor úsztak.
- Az az egy már foglalt, a tiéd - közöltem, majd nyomtam a vállára egy puszit, miközben egy fókát figyeltem. Csobbanás nélkül surrant be a vízbe, tiszta menőség volt. - Ez érdekes, vagyis hát nem tudom, sosem gondoztam fókát, de biztos hideg meg tiszta víz kell nekik... már úgy nem állott és algás. Gondolom.
A fóka nem sokkal előttünk húzott el a vízben, én meg kis vigyorral figyeltem. Azt hiszem, túl gyerek vagyok még ahhoz fejben, hogy unjam az állatkertet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692371#post692371][b]Lewy Bojarski - 2017.07.23. 19:40[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

A hajam bámulása nála valami külön begyakorolt produkció lehet, asszem, mert nagyon ment neki. Csak meredt a tincsekre, én meg majdnem lehajtottam a buksimat, hogy belenyúlkálva rendbe rakhassa.
- Iiiiigen, leginkább azok - biccentettem végül, mert hát róluk volt szó és más magyarázat erre nincsen. Nekem más volt, én sosem akartam pocok lenni, épp elég volt látni, hogy apám, miután abbahagyta az aktív karrierjét egy sérülés miatt, az lett. Intő példa. Félt valaha is visszaülni a seprűre, edző lett. Egy szar edző.
- Végül is, igen, mondhatjuk, a nyugdíjazásom még eléggé odébb van. Majd lesz valahogy - jegyeztem meg szórakozottan, majd ismét Maja felé pillantottam. Kissé hihetetlennek tartottam, hogy addigra lehet, hogy lesz egy tini korú gyerekem. Mármint... nekem. Gyerekem. Mi a fene?
Ebből a gondolatmenetből az rántott ki, hogy a fókákat kezdtük nézni, akik közül egy-kettő éppen evett, a többiek meg vagy egy kupacon fetrengtek, vagy lefoglalta őket az, hogy lehűtsék magukat a nagy melegben.
- Hát azt én sem. Gondolom nem a fürdőkádba egy nagy vödörben, mint anyám anno a teknőseit. Az nagyon fura lenne... Gondolom valami másik vizes helyre... vagy nem tudom - pillogtam pár pillanatig értetlenül az állatkákra, aztán a gondozókra. Azt hiszem, hogy legközelebb meg kell ezt kérdeznem az első utamba akadó fóka-specialistától. - Furcsik a fókák.
Olyan hatalmas barna szemük van és mindig úgy néznek, mintha valaki sértegetné őket.
A megállapítás egy pillanat alatt kint is volt, inkább az ajkamba haraptam és elhatároztam, hogy nekem kell egy szívószálas üccsi, ha megállunk fagyiért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692408#post692408][b]Lewy Bojarski - 2017.07.23. 23:55[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Megnyugtatott az asszony, hogy nem kell aggódni, azért annyira nem vagyok öreg, én meg csak elvigyorodtam kicsit. Igazából annyira fiatal sem voltam, de éppen belefért a dolog.
A fókákat figyeltük még egy darabig közösségileg és valamikor akkor jött fel a teknőc téma. Ez meg igen felkeltette az érdeklődését, nem is számítottam rá, hogy majd ennyire érdekli. De ugye Maja szeret ilyenekkel sokkolni, elég sűrűn megesik, hogy olyasmire lelkes, amire az ember nem is számít.
- Nem tudom, lekicsinyítve. Minifóka. Ööööö volt, vettem neki, mikor elköltöztem. Kicsit megviselte a dolog - vontam meg a vállamat, minta mi sem történt volna. Már a Bagolyköves bentlakásosságom sem tűrte jól, aztán meg közöltem, hogy elég volt és elcuccoltam. Maja közben felém fordult, a hátát a korlátnak billentve és már kezdődött is az elsőre végtelennek tűnő szóáradat. A nő a némaság és a pletykás néni szint közt ingadozott, szerintem maga sem tudta eldönteni, most épp melyik is ő.
Elsőre igen hülye fejet vágtam, ebben biztos vagyok, de nem sikerült beazonosítanom a táskátlan brekit, egész addig, míg ki nem bökte, hogy quaxi.
- Őőőő nem tudom, varangy? Talán - még a pofim is felfújtam, hogy látszódjon, melyik brekire gondoltam. Az szokott ilyen nagyon csúnya lenni, és van, aki ilyet tart háziállatként! Hát fúj. - Amúgy meg helyes. Nem egészséges és a legtöbből nem lesz herceg sem.
Bár ha lenne, akkor most nem lenne itt velem, gondolom. Az meg meglehetősen szomorú lenne, egyből megkavarodik az idővonal és csak pillázok maga elé, mint egy bambi.
A kis bmbulástól muszáj volt felnevetnem, kicsit még a fejem is megcsóváltam, hogy ejj, mit csinálsz asszony, de aztán léptem egyet hátra és a kezem nyújtottam neki, hogy jöjjön.
- Nem bánom, vegyünk neked inni, mielőtt kiszáradsz és olyan leszel, mint egy aszalt-barack. - intettem a buksimmal abba az irányba, majd arra indultam sétizve. Vagy megfogta a kezem, vagy kis stílusosan zsebre vágtam, mert ezt így illik. Végül csak az egyik kis üccsis-bódés néninél kanyarodtunk le, ahol két igen tanácstalannak tűnő család állt már sorba, én pedig Majusra néztem. - Akkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692418#post692418][b]Lewy Bojarski - 2017.07.24. 05:51[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Egyet kellet vele értenem, hogy a minifóka tutira cuki, én szívesen tartanék egyet otthon, de mindig dicsérném, hogy ne legyen olyan "i hate my life" feje. Mert ugye az összes fóka úgy néz ki, mint aki könnyezik, mert folyamatosan inzultálják őket, nem szeretem, ha rám néznek, bűntudatom van tőlük.
- Iiiigen, rettenetes lenne a valódi ijedt arca, ha a kamu ennyire valósághű... csóri fóka - ráztam meg a fejem, mert ki akar egy életet leélni olyan fejjel, mintha épp most láttad volna, hogy anyád lehúzza az aranyhalad a klotyón?
Lassan átterelődött a téma a tekikre és megemlítettem, hogy vettem anyámnak párat, mikor kiköltöztem tőlük. De nem ezen maradt a hangsúly, hanem azon, amit Maja hazavitt, de nem adhatott neki puszit, mert hát, az nem egészséges. Elsőre nem vágtam, miért nincs táskája csóri tekinek, de aztán megfejtettem. Egy varangy volt, még a pofim is felfújtam, hogy illusztráljam, milyen állatkáról volt szó. Ő meg elégedetten dorombolta, hogy hát iiigen, az lesz az, majd megnyomta a pofim, én meg ráfújtam a levegőt.
- Iiiiigen, igen, tak, aranyosak, ameddig nem puszilgatod őket, mert lesz ilyen nyálcsík a szátok között, meg még beteg is lehetsz tőle. Fúj - fejeztem ki az ellenérzéseimet a dologgal kapcsolatban. Na, nem mintha mással nem lehetne nyálcsíkod, de az egy békuccal elég undi. A fókás bambulása nagyon cuki volt, kicsit felnevettem, de azért járt a fejcsóva is, mert nehogy nekem elbízza magát.
- Nem, én sem szeretném, ha bármelyik is lennél. A barack finom, de Bojarskaként valahogy jobban szeretlek, tudod - még egy csillivilli mosolyt is megengedtem magamnak, miközben a kezecskéjét fogva sétáltunk a nénis bódé felé. Elég meleg volt, mi meg szinte sosem voltunk elég kussban ahhoz, hogy ne kelljen az az üdítő. Közben muszáj volt jobbra-balra pillognia, meg jeleznie, mennyire tetszik neki egy-egy látványosság, én pedig általában egyetértettem vele. Ha nem is nyűgözött le, imádtam, mennyire odavan dolgokért.
- Fagyi, ropi? Valami? - érdeklődtem, miközben kissé nyújtóztattam a nyakam és a néni mellett elsandítva csekkoltam, milyen üdítői voltak. Volt szavannás capri sonnéja, szóval a részemről el is dőlt a dolog, már túl sokat járt a fejemben a szipókás üdítő. Mikor végre sorra kerültünk, kikértem a narancsos, oroszlános üccsit magamnak, neki egy alma és egy szőlőlevet, meg egy csomag ropit is és kifizettem a néninek, szigorúan pókerarccal. Aztán visszafordultam az asszonykához, odaadva neki az almalevet. - A másik jó lesz később.
A másikat az oldalsó zsebembe csúsztattam és csak utána álltam neki a narancsos rémálmomnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692508#post692508][b]Lewy Bojarski - 2017.07.25. 01:46[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem gondoltam volna, hogy a mai egyik fő témánk majd pont a varangyosbékák és azok csókja lesz, de hát, nem kell mindent előre tudni. Ha előre látnám a jövőt, valószínűleg már elmentem volna egy dokihoz hogy nyissa fel a buksim és bármi is az, szedje azt ki onnan, mert a lehetséges jövők az agyamra mennek.
Az asszonyra megint rájött a szóf.sás, de igazából nagyon édes volt, szóval nem terveztem megállítani benne. Ha szeretne, csak mondja, én meg majd csendesen hallgatom... már amikor nem röhögöm ki a papáját azért, mert a hattyú megcsípte.
- Azok a madarak szemetek, nem szabad velük szarakodni - ráztam meg a fejem rosszallóan, a hattyúk sosem voltak kedvesek. Kacsák és pipik akadnak aranyosak, de a hattyú az külön téma, csúnya, hangos és agresszív. A mamut dologra meg megint csak vigyorogtam, mert hát, az a mamut még egészen édes is volt, nem értettem, mi baja van barackkal.
- Szerintem mamutnak is aranyos lennél, de én is jobban szeretlek Majaként - bólintottam rá a dologra, hogy felőlem aztán maradhat, én nem kényszerítem semmire. Sőt.
Egészen produktív napja volt, mert azon kívül, hogy rengeteget lotyogott, még üccsit is majdnem választott magának, ez pedig rendesen siker a részéről. Nagyon ritkán szokott egyről a kettőre jutni, most örültem is, hogy kicsit önállósította magát.
Leüzleteltem a dolgokat a nénivel, majd átnyújtottam Majának a kis dobozt, aztán magamnak is összeszereltem az üccsit, aztán elégedett dünnyögéssel nyeltem le az első kortyot. Közben közölte, hogy hát ő nem direkt beszél ennyit, nem kell célozgatni, mire megingattam a fejemet. Semmi bajom nem volt vele.
- Nyuszika, ha nekem kell inni, majd megállok és veszek. De én reggel is csak ittam, szóval kicsit jobban állok, mint te. Beszélj nyugodtan, tudod, hogy én inkább hallgatok - vontam meg a vállam halvány mosollyal, pár pillanatig a földet bámulva, de aztán visszanéztem rá. Nem volt könnyű megérteni Maját, de ez is olyasmi volt, ami pluszban járt a kapcsolatunkhoz, de tudtam róla és nem bántam. Kicsit talán kevésbé is voltam lelkes, mint illett volna, de nem szerettem érzelmeskedni ekkora rakás ember előtt.
- Persze, hogy örülök cica. Ha nem lenne szimpi az ötlet, vihettelek volna moziba is. Ott még aludni is lehet - közöltem, lefékezve satuba egy ilyen tekerős játék mellett, amiben ilyen rémes műanyag gyűrűk voltak, hogy aztán egyet kitekerve lasztistól zsebre vágjam. - Menjünk a pingvinekhez...
A csípőmet kissé az övének koccantva jeleztem neki, hogy arra megyünk, hogy aztán lepillantva rá elmosolyodjak kissé. Szerettem ezt a kis zizit, még akkor is, ha néha túlkombinálja a dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692637#post692637][b]Lewy Bojarski - 2017.07.26. 01:49[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Az ajkamba harapva kuncogtam még egy sort, mert hát, akárhogy is nézem, elképzelve, ahogy a papi rohan a hattyú elől és káromkodik, nem lesz kevésbé vicces a dolog. Ettől még persze nem terveztem ezzel szórakoztatni őt, vagy magamat a szabadidőmben.
- Nem, nem említem, lakat a számon, ígérem - még egy látványos mozdulattal le is zártam a kis lakatot az ajkaim fölött, majd eldobtam a kulcsot egy látványos mozdulattal. Aztán átterelődött a beszédtéma barackra, a kis mamutra, meg arra, hogy ő nem akar akkora lenni. Azt hiszem, hogy furcsa is lenne a nőm mamut méretben, pláne, hogy most alapban nem arról híres, hogy egy égimeszelő lenne. Sosem ragaszkodtam a létra nőkhöz, nem tettek jót az önérzetemnek, mikor magassarkúban fölém tornyosultak.
- Jó, legyen, maradj ilyen kis méhecske... - mosolyodtam el, majd puszit nyomtam az arcára, kiosztva azt a bizonyos üccsit, a másikat meg jóóóó mélyen a zsebembe süllyesztettem, hogy véletlenül se tűnjön el. A sajátomnak neki is láttam, az övét neki adtam, majd indultunk is az utunkra tovább, nehogy ne jusson idő pont a smacikra. Az hatalmas veszteség lenne a részünkről, pláne, hogy legfőképp miattuk voltunk itt. A makik mellett is elhaladtunk, de itt csak lassítottam a lépteimen, ő sem nézett ki úgy, mintha meg akarna állni bámulni a kis szőrösekre. Megértem, igazából sokkal érdekesebb állatkák felé tartottunk, hát pártoltam a döntését.
- Úgyis fogsz, de azt hiszem, hogy kezdem megszokni - nevettem el magamat halkan, miközben még a vállam felett vetettem egy uccsó pillantást a makikra, majd tovább sétáltam A Nő mellett. Ha ettől jobb neki, hogy néha megkérdezi, mit akarok, hogy akarom, akkor csak hajrá.
Kis, elégedett biccentéssel jeleztem, hogy akkor rendben is volnánk, hiszen  azért jöttünk ide, hogy jobb napja legyen. Alapban ez amúgy egy katasztrofális, dokis nap lett volna. Kicsit elmosolyodtam, mikor hozzám bújt, de amúgy nem nagyon csináltam belőle jelenetet.
- Nem, egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy még itt vannak. De lehet, hogy ezek már csak dublőrök. - mutattam az egyik madárkára a szívószálas ücsimmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692951#post692951][b]Lewy Bojarski - 2017.07.28. 02:33[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Nem gondoltam volna, hogy ha le-méhecskézem, majd egyből bősz bizzegésbe kezd, de ugye Majáról beszélünk, miért is csinálna bármit úgy, mint a legtöbb lány vagy éppen nő? Mert hát, a kettő között volt különbség, a koleszos fiúk, az elköteleződést kiröhögők meg a sugar daddyk lányt kerestek. A valódi pasik nőt. Én egy lányt kerestem, meg is találtam, aki mellettem nő lett.
Lassan, de biztosan haladtunk a pingvinek felé, én pedig közöltem, hogy hát valószínűleg akkor is fog problémázni, ha most azt mondja, hogy nem. Ez nem jelentette azt, hogy baj, csupán tényt közöltem, mert ha valamit kapott - esetleg túl sok figyelmet -, már abból is akadt gond néha.
- Mondtam, hogy nem baj, ez is hozzád tartozik. Ha zavarna bármi, vagy szólok vagy eleve nem tartott volna eddig a kapcsolatunk - köszörültem meg a torkomat, mert ez az utóbbi opció manapság már nem tűnt valósnak. Nem volt megoldás a problémákra, hogy megint szedem a cuccomat és tovább állok, mintha nem történt volna semmi. Túl sokáig futottam így is a problémák elől. Belefáradtam.
Inkább a madarakra koncentráltam, ahogyan jobbra-balra totyogtak egymás mellett, néha belevetődtek a vízbe és tettek egy nagy kört. Aranyosak voltak.
- Hm? Iiiiigen, igen, az. A dublőr közismert embereket helyettesít bizonyos helyzetekben. Most ebben az esetben pingvineket. Tuti van valami jégbe karcolt tervük, vagy loptak valakitől papírt - bólintottam aprókat, elképzelve, ahogy a táljukat odébb tolva ott van egy hatalmas, ördögi tervrajz. Maja hatalmas szürcsögéssel adta a köznép tudtára, hogy az üccsije üres.
- Igen, biztos jó. Bár nekem túl... kötött. Ismersz, nehezen bírom a helyhez kötöttséget - egy nevetés kezdett megformálódni a mellkasomban, de aztán csak egy szusszanás lett belőle, félúton a morranás és a sóhaj között. Afféle "hmpf" hang. - De aranyos, igen.
Kiittam a zacsiból a gyümölcslé maradványait, majd a kezem az üres dobozért nyújtottam Maja felé. Elég, ha csak az egyikünk szorongat szemetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=692953#post692953][b]Lewy Bojarski - 2017.07.28. 04:24[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Engem a bizzegés sem zavart, mert édes volt és ha a bizzegés neki szériatartozék, bánom is én. Legyen boldog vele és akkor én is az leszek. De aztán a szó inkább arra terelődött, hogy a gondokat meg lehet oldani, mert ha nem lehetne, most nem állnék itt. És ez tényleg így igaz. Kicsit a korlátot piszkáltam, szoros figyelemmel követve, ahogy az ujjaim végigsiklanak a fémen.
- Nem, én sem tudom... - közöltem egészen halkan, még mindig csak a korláton doboló ujjaim figyelve, de végül apró sóhajjal néztem a nőre. Valószínűleg ugyanúgy a munkámba temetkeztem volna, mint Maja előtt és ha magányos vagyok, összeszedtem volna valami luvnyát egy vagy két éjszakára. Nem lett volna benne semmi meglepő. Maja a kezem után nyúlt, én pedig már szinte kétségbeesetten fűztem az ujjaim az övéi közé, hogy aztán finoman megszorítsam. Itt van. Minden rendben.
- De akkor miért terveznek ilyen lelkesen? Hogy ha egyszer rossz, hal ízű száraz kekszre cserélik a valódit, akkor majd készen álljanak az indulásra? - kérdeztem felvonva kissé a szemöldökömet. Mert én is szoktam kis terveket fabrikálni ilyen-olyan helyzetre, de nekem az esetek nagy többségében szükségem volt rájuk. Közben átpasszolta nekem az üres dobozt, én meg a tenyerembe gyűrtem azt is, hogy a következő kukánál majd mind a kettőtől együtt szabadulhassak meg. Az asszonyka javasolta, hogy menjünk a macikhoz, én meg biccentettem egyetértően, hogy menjünk, miért is ne, éppen ideje lenne.
- Milyen kis figyelmes valaki. Na, felvegyelek a nyakamba vagy mi legyen? - érdeklődtem, mikor a kuka mellett lefékeztem, mert hogy ugye tök higiénikusan ott volt mindig mellette az ülőalkalmatosság, arra az esetre, ha úgy érzed, egy semmire való, szemét alak vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693103#post693103][b]Lewy Bojarski - 2017.07.29. 16:57[/b][/url]

#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*

Elég hamar sikerült letudni ezt az elhagyásos témát is kivételesen, talán lassan, de biztosan tudatosult benne, hogy ha nem akarnám őt az életem hátralevő részében, akkor eleve nem kérem meg a kezét, nem mondok igent az oltárnál és költöztetek kis brekit a pocakjába. Épp ideje lett volna, hogy feltűnjön neki.
A kezem szorongatva pillantott fel rám, én pedig elfojtottam egy mosolyt, hagyva, hogy megszorítsa az ujjaim. Szerettem, a kis hülyeségeivel együtt, talán ezért is ment olyan könnyen, hogy ne viselkedjek mellette átlagosan. Mert ugye normál-Lewy szerette az állatokat és a meséket, de sosem állt volna neki elemezni, hogyan szöknek az öltönyös madárkák.
- Pedig elég sokan esznek poros spagettit. A válogatottban egyszer csináltunk olyanból medencét. Ne akard tudni... - grimaszoltam, felidézve az emléket, ahogy Czerny arcába nyomtam az első adag paradicsomos paszta állagú valamicsodát.
Gyorsan megszabadultam a két már funkcióját vesztett doboztól és aztán rápillatottam, hogy uram fia, akkor most szeretne a nyakamban utazni, vagy sem? Mert hogy most még nem féltem különösebben, akkor ezt is most kéne megejteni, nem majd akkor bűvészkedni, ha esetlen nagyobb pocakja lesz, mint a fejem.
- Nem érdekel, legutóbb sem voltál egy bálna. Nézzenek csúnyán, az ő kedvük lesz csak rossz tőle. Ha nagyon akarlak, akkor pedig úgyis le tudlak rakni - közöltem, majd a pad elé térdeltem, annak háttal, hogy fel tudja magát pakolni a nyakamba. A fejemmel még intettem is a biztonságot jelentő deszkák felé, hogy tessen felmászni.