[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672459#post672459][b]Leon Rjurik - 2017.04.04. 23:47[/b][/url]

Fogalma sincs, hogyan keveredhetett ide. Egyszerűen felfoghatatlan a számára, hogyan csöppent egy csendes kis utcácskából egyenesen egy hatalmas tüntetés kellős közepébe. Megkockáztatom, még nem is feltétlenül a tüntetés a probléma vagy a tömeg, hiszen az elégedetlenség lendíti előrébb a világot. Na de most mire fel ez a felhajtás? Leon kifejezetten tájékozott, rendszeresen olvassa az újságokat - ha már máguséknál nem dívik a híradó -, erről azonban még csak nem is hallott. Érdekes.
Na de mit is keres Budanekeresden? Egy csomó bájital hozzávalója fogyott el mostanában, az pedig, hogy Bárciánnak odaadta az utolsó üvegcséit, nem segített túl sokat amúgy is hátrányos helyzetén. A mai nap tűnt a legalkalmasabbnak a beszerzésre, ám végül ez is, mint életének egy igen nagy része, katasztrófába igyekszik torkollni. Az emberek lökdösődnek, iszonyatos a hangzavar, hiszen nem elég, hogy egyes szónokok bűbájjal hangosítják fel hangjukat, a forgatag még üvölt, füttyög és tapsol is, vagy épp egységesen "hú"-zik. Gyógyítónk próbálja kiverekedni magát a tömegből, ám nem jár sikerrel, sőt még beljebb is taszítják.
Kétségbeesetten furakszik, mert bár nincs baja a sok emberrel, most már kezd fullasztó lenni ez a tömeg. Nem akar a tüntetés része lenni, nem akar elérni semmit, még a hozzávalókat is hagyná a fenébe, csak hazamehessen. Azonban nem árt tudni, hogy ahol ennyi ember megfordul, ott előbb-utóbb mindenki ismerősbe botlik - néha szó szerint is akár. Ezúttal botlásról szó sincs. Leon épp próbálja exkuzálni magát, amiért valakit megtaposott a nagy dulakodásban, mikor hátulról lökést érez. Tudjátok, azt a bizonyos lökést, amitől csak azért nem borulsz fel, mert annyian vagytok, mint ropik a zacskóban. Dülöngéltek ugyan, de képtelenség, hogy tényleg vízszintesbe kerüljetek. Na de a lényeg, hogy ennek köszönhetően ösztönösen emeli maga elé kezeit, hogy védekezzen. Hát igen, így viszont tenyerei egy mellkasnak ütköznek, de nem akármilyennek. Egy kemény, erős mellkasnak. Ijedten pillant az áldozatára, aki... Aki nem más, mint...
Bárcián.
Képtelenség.
Egy pillanatra szóhoz sem jut, a kezdeti sokktól pedig a kezét is elfelejti levenni a férfiról. Kell pár pillanat, hogy először elkapja jobbját és balját, majd feldolgozva az információt meg is szólaljon. Hangja, ha nem is cérnavékony - hiszen hogy nézne már az ki? -, mégis riadt. Látszik rajta, hogy menekülne, bár az vitatott, hogy a tömeg, vagy a Levita fejének ottléte okozza-e ezt a hihetetlen intenzív reakciót. Talán is-is. - Ne haragudj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672533#post672533][b]Leon Rjurik - 2017.04.05. 17:52[/b][/url]

Nem tehet róla, túl ösztönösen és túl sokszor kér bocsánatot. Sokan mondták már neki, hogy teljesen felesleges, de virág lelke nem viselné el, ha bárkit is megbántva hagyna. Így lehetséges, hogy bár abszolút nem az ő hibájából ment neki Bárciánnak, mégis elnézést kér.
A köszönésre már reagálna is, mikor egy igen magas és igen termetes férfi úgy dönt, beleszól a még el sem kezdett diskurzusba. Ráadásul agresszív is. Leon egy pillanatra beharapja szája szélét, mert az lenne a vég, ha most párbajra kerülne a sor. Az tudott, hogy a férfi remekül ért a gyógyításhoz és bájitalkészítéshez, azonban az is tiszta sor, hogy egyetlen hatalmas gyenge pontja a pálcaforgatás. Csak azért rugdosták át egy-egy elégségessel a sötét varázslatok kivédésén és a bűbájtanon, mert minden másban kiemelkedőnek bizonyult. Ha a tehetség hiánya nem volna elég, hát ügyetlensége mellett szól még pálcája is. Mind magja, mind fája abszolút alkalmatlan átkok végrehajtására, s ha esetleg sikerülne is kicsikarnia egyet-egyet, nem tisztázott, ki járna rosszabbul. Akinek szánja, vagy ő, aki végrehajtja. Ez van, nem mindenki tökéletes.
Mire ezek a gondolatok végigfutnak agyán, már taszítanak is rajta egyet, minek hatására ismét megtántorodik, ezúttal azonban sikerül megtartania egyensúlyát. Ez remek hír, hiszen nem haragít magára újabb csürhét.
Nem ellenkezik hát különösebben, mikor Bárcián beáll kettejük közé és azt is könnyen leszűri, hogy különleges mágiájával igyekszik majd megnyugtatni újdonsült ellenfelét. Ez mind szép és jó, csakhogy a korábbi bájital, amit ennek elnyomására ivott meg, illetve a gyógykezelés ugyan véget ért, még közel sem tudja olyan hatékonyan alkalmazni képességét, mint eddig. Ezt pedig ki tudhatná jobban, mint Leon? Mégsem szól, mert ahogy általában, most is szinte lemerevedik az agresszióval érintkezés hatására.
- Kérem bocsásson meg, nem szándékos volt. Folyamatos a dulakodás, megbotlottam, ezért történhetett ez a kis baleset - ami egyébként semmiség, mert hát mekkora része juthatott el a lökésnek a kétajtós ruhásszekrény méretű idegenig? Nagyjából semennyi. Talán hozzáért Bárcián. Ez aztán a hatalmas ügy. A férfi azonban nem óhajt tágítani, mi több, úgy tűnik, csak egyre felpaprikázottabb.
- Hazudsz, ahogy a társaid is mind! - idegesen fröcsögi és ekkor már kezd körülöttük megnyílni a tömeg. Egészen konkrétan kezd egy kisebb kör kialakulni. A nép vért kíván, párbajra éhes. Menniük kéne és Leon szíve szerint hoppanálna is rögvest, de ahogy az lenni szokott, a döbbenettől egyetlen hely sem jut eszébe. Csak az jár a fejében, hogy itt bizony oltári nagy baj lesz. És, hogy miből gondolja? Az éppen elhangzó átok egészen tökéletes bizonyíték rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672627#post672627][b]Leon Rjurik - 2017.04.05. 21:23[/b][/url]

Mikor elhangzik az átok, csak remélni meri, hogy nem ér célt - mert ugye mindenki magából indul ki. Sajnálatos azonban, hogy az ismeretlen férfi igen jó pálcaforgató, így tökéletes pontossággal találja el Leont, aki egyből felnyög, ahogy megjelennek rajta a kelések. A levegővétele egyre szaporábbá válik, legszívesebben felüvöltene a fájdalomtól. De nem, ezt az örömet senkinek sem adja meg, egyszerűen csak összeszorítja fogát és próbálja egyenletesen venni a levegőt. Ezek a kelések mocskosul tudnak ám fájni. Létezik olyan átok, amely képes vándorkeléseket okozni, amit gyógyítani is kétszer olyan nehéz, mint a sima változatát. Akárki is találta ki ezeket, nem volt normális.
Alig észlel valamit a kialakuló párbajból, arca elég gyorsan sápad, homloka pedig gyöngyözni kezd az erőlködéstől, hogy ne mutassa, mennyire fáj neki. Csak arra ocsúdik fel, hogy Bárcián kezében két pálca van, de hogy addig mi történt, azt már nem tudná felidézni. Tudja, mit kéne tennie, hát persze, viszont minden bájitala otthon maradt, a lakásán, ahová ilyen dekoncentráltsággal életveszélyes lenne hoppanálni. Az biztos, hogy nincs ideje nekiállni beszerezni a hozzávalókat és elkészíteni a gyógyfőzetet, mert előbb esik össze, minthogy sikerül neki. Azonnali segítségre lenne szüksége, mégsem eshet itt össze vagy agonizálhat. Bárcián sem nagyon tehetne vele semmit, ha most hirtelen bepánikolna. Elvégre Leon szakképzett gyógyító: ha ő kétségbe esik, akkor az ex-auror mit csinálna? Na ugye. Különben sincs veszve semmi.
Nagyjából sikerül összeszednie magát, mikor a férfi megragadja a kezét, hogy kihúzza a tömegből. Még mindig elég rosszul néz ki, de elkezd uralkodni a fájdalmán. Megpróbálja helyén kezelni a keléseket, tudva, hogy hamarosan jobban lesz. Hagyja, hogy végre egy nyugalmas, viszonylag kihalt szakaszhoz érjenek, ott pedig egyből meg is áll.
- Van itt valahol egy bájitalbolt. Sürgősen kell Unguentum ferveo főzet, hogy lekenhessem vele a keléseimet - mielőtt bármit is tudna mondani, például nekikezdene a hálálkodásnak, rögtön a tárgyra tér. Mással nem tüntethetőek el ezek a borzalmak. Egyébként, ha már erre jár, előhalássza a pálcáját, hogy elmormoljon egy fájdalomcsillapító bűbájt és kicsit visszazökkenjen a rendes kerékvágásba. Nincs könnyű dolga, csak az segíti előre még ekkor is, hogy bízik Bárciánban. Elvégre éppen most húzta ki egy igen nagy csávából. - Köszönöm a segítséged. Azt hiszem, nem kezelem jól ezeket a helyzeteket... - amint arra került a sor, hogy megoldást találjon a keléseire, rögtön profi üzemmódba váltott, de egészen addig, míg a "harcmezőn" volt... Na hát azt inkább hagyjuk. Eközben körbenéz és az utca végén megpillantja azt a boltot, amit keresett. Hallelujah!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672650#post672650][b]Leon Rjurik - 2017.04.05. 22:31[/b][/url]

Kínosan rosszul kezelte a szituációt, de szerencsére kettejük közül legalább Bárciánnak volt annyi lélekjelenléte, hogy elintézze azt a pasast. Az utómunkálatokhoz meg Leonnak van esze és gyakorlata. Látszik, melyikük miben jártas.
Azért gyógyítónk valahol kedvesnek találja, hogy társa a bajban ennyire lelkesen szeretne rajta segíteni. Nem lett volna kötelessége kihúzni a pácból a fiamat, még csak megvédenie sem, nemhogy nyugodt helyre hoznia. Az pedig, hogy ezután is segít... Ilyesfajta kedvességgel ritkán találkozni manapság, éppen ezért ez rendkívüli hálát ébreszt hősünkben. És, ha már itt tartunk, ennek ideje hangot is adnia, mely miután megtörténik... Mit csinál? Miért lép közel? Felé nyúl. Úristen. Csak egy falevél volt. Édes egek. Fogalma sincs, hogy ez a hirtelen kialakult komfortzónán belüli tartózkodás vagy a pimasz helyeslés háborítja-e fel jobban, végül azonban csak egy mosoly telik tőle. Picit kisfiúsnak érzi magát, ettől a gondolattól pedig kis híján el is pirul. De végül nem! Mi van vele mostanában...?
- Ha már a párbajban nem tudtam kidomborítani, miért is vagyok hasznos, talán most majd sikerül. Te nem sérültél meg? - jut eszébe hirtelen és azonnal felpillant a mellette gyaloglóra. Merthogy idő közben már a bolt felé tartanak. Végső soron Leon így mindent beszerezhet: a főzetet és egyéb hozzávalókat is, amiket amúgy is venni akart. Igyekszik gyorsan kapkodni a málnakeverőit, hogy mihamarabb odaérjenek, amint pedig mindez megtörténik, lendületből nyit be.
Nos, nem kell kétszer elmondania, mi a nyűgje, tisztán látható a karján, a nyakán, sőt, még az arcán is. És biztos abban, hogy a hátán is van. Hogy azt hogy fogja bekenni, még fogalma sincs, de a hídon tán majd akkor megy át, ha odaért. Folyamatosan sorol minden olyan dolgot, ami elfogyott nála, majd a vásárlás végén fizet. Érdekes módon annyira leköti a figyelmét az egész, hogy Bárciánról egy ideig meg is feledkezik. Egészen pontosan annyira imádja a munkáját, hogy nem foglalkozik közben mással.
- Köszönöm még egyszer, hogy elkísértél. Viszont... Lehetne egy kérésem? Mondhatsz nemet is, de szükségem volna még egy kis segítségre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678364#post678364][b]Leon Rjurik - 2017.04.29. 18:05[/b][/url]

Természetesen azonnal zavarba jön a visszakérdezéstől. Nem egészen így értette, igazából ismét próbált vicces lenni és, Bárcián nevet, szóval sikerült neki, nem? Jaj szegény fejének!
- Inkább nem próbálnék meg versenyezni - úgy csinál, mintha lerázná magáról a kérdést, de valahol mélyen picit elgondolkodik ezen. Esélye sem lenne egy ilyen versenyen, ki az, akit lekörözhetne? Jó, egy gyógyítóra igenis szükség van, mi több, életeket ment és nélkülük milliónyi varázsló halna meg naponta. Na jó, túlzok, de nagyon sok. Épp ezért előkelő helyen szerepelne, mégsem érzi úgy, hogy megmérettetés tárgyaként kellene magára tekintenie.
Mivel a férfi kijelenti, hogy kutya baja, bólint egyet, elkönyvelve, hogy ezek szerint tényleg csak saját magának kell vásárolnia. És így is tesz. Ha nem lennének rajta ezek az undormányok és nem érezné a fájdalomcsillapító ellenére is, biztosan csillogna a szeme, ahogy az idős hölgy összeszedi neki a dolgokat. Ez a kis kitérő eltereli figyelmét az iménti intermezzóról, valamelyest visszatér belé az élet és lelkesedés, ami fekélyekkel a testén nem kis teljesítmény. De hát, kicsit munkamániás a szentem, nem meglepő. A boltból kilépve viszont úgy érzi, kérnie kell egy szívességet, ezt pedig igen nagy hűhóval vezeti fel. Nem örül, hogy még több segítséget fog kapni, elvégre felnőtt férfi. Mégis, néha sokkal esendőbb, mint azt be merné ismerni akár magának, akár másnak.
- El tudnál jönni velem a faluig? Illetve hazáig? Nem érzem magam igazán jól és nem örülnék, ha valami idegen kanalazna össze valahol - elhúzza a száját és érződik rajta, hogy tényleg rosszul érzi magát, amiért ekkora szívességet kér. Végső soron ugyanarra mennek, hiszen a kastély egy tíz perces sétára van Bogolyfalvától és mégis... Kínos ez neki. - Persze, ha nem, az is rendben van - még fejét is elfordítja, olyan kis cuki! Pedig szerintem feleslegesen aggódik, ez igazán nem nagy áldozat, nemde?