[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645050#post645050][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.04. 13:26[/b][/url]

Nem értem hol késlekedik már, túl sokat késett ahhoz képest is, hogy mondta. Majd betoppan az utolsó pillanatban, ha vége lesz a bulinak és cseszheti az egészet. Mindegy, jön, amikor jön, maximum megcsörgetem, és, ha kijelenti, hogy nem jön el, akkor a fülénél fogva rángatom el. Meghívom egy tesós programra, aztán szarik rám, milyen kedves. Addig elütöm az időt, táncolok, iszok és ismerkedek. Az utóbbi könnyebben megy a buli kezdete óta, nem panaszkodhatok a társaságra, akiket most ismertem meg, de van, aki jobban leköti a figyelmemet közülük. Hallgatom a dumáját, néha bólogatok is, remélem, nem kérdez semmit, mert akkor bukta lenne. A zene túl hangos, így alig értem a szavakat, amik elhagyják a száját, de nem zavar. Rendelek még valamit inni, mikor egy ismerős személy súg a fülembe. Vigyorogva fordulok felé, a gúnyos mondatára nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak.
- Csá! Ennyi késéssel nem beszélnék, de látom már találtál magadnak italt – nézek a kezében lévő pohárra. Látszik kinek a testvére, jobban mondva féltestvére, nem mintha ez olyan lényeges lenne. A vér nem változtatja meg az együtt töltött időt. Kellett ez az este mind a kettőnknek, kimozdultunk otthonról és együtt csinálunk valamit. Rég volt ilyen.
- De, ha ennyire szeretnél pörögni, akkor mozoghatunk is – húzom fel a szemöldököm. Ez nem csak neki szól, bármennyire is tesós estére készültünk. Tényleg sokat kellett várnom, ha beszélni akar valamiről kibír egy táncot, ha meg nem, akkor egye fenyő, meghallgatom. A többieknek, akik körülvesznek minket tetszik az ötlet, nem kell kétszer mondani. Az öcsémre pillantok, hátha van valami indoka ellene, ami hülyeség lenne, ő hozta fel a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645052#post645052][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.04. 13:27[/b][/url]

Soha nem voltam a buli ellen, mindenkinek szüksége van a kikapcsolódásra, ezzel én sem vagyok másképp. Apám biztos azt mondaná, egy jó könyv elolvasása értelmesebb tevékenység, annál, hogy Budapest egyik szórakozóhelyén ütöm el az időmet, de nem érdekelnek a szavai, régen sem hallgattam rá, nem most fogom elkezdeni, főleg nem azok után, amiket évekig csinált az öcsémmel. Nem volt képes elfogadni, hogy nem az ő fia, ezért ott szívatta és szívózott vele, ahol csak tudott. Mindig is utáltam az ilyen viselkedést, nem mintha én nem kaptam volna a zsarnokoskodásából. Mindegy, nem akarok erre gondolni, most a családi helyzetemet teljes mértékben szeretném elfelejteni, így a legelső csapathoz csatlakozom, akikkel összefúj a szél. Nem vagyok ismerkedős, de van, ami tesz róla, hogy közvetlenebb legyek, nem csak azért, mert az öcsém még nincs itt. Egy ideje táncoltam már, mikor felvetült a pihenés ötlete. Kipirosodott arccal mentem az asztalhoz és rendeltem a következő zöld színű löttyöt, aminek biztos az ételszínezék (italszínezék?) miatt van ilyen szép színe. Tudnak valamit ezek a muglik, meg kell hagyni. Időközben betoppan az én egyetlen, drága, összetéveszthetetlen öcsikém is, akinek a sima napokon is nagyon örülök, most pedig még annál is inkább. Ha tudná, mennyire szeretem, de ezt nem jelenthetem ki neki, akkor túlságosan elbízza magát és túl nagy lesz az arca velem szemben, már így sem tisztel engem. Egy testvéri szóváltást követően megkérdezem, kinek lenne kedve táncolni, és rajta nem látom a lelkesedést, de nem is mond nemet. Nem is mondhatna, nem azért jött ide, hogy üljön a seggén és nézzen ki a fejéből. Nem tudom ki fogja hazavinni a másikat ma este, mármint kinek lesz erre ereje, talán az utcán töltjük az éjszakát, de haza nem mehetünk az hétszentség. A fater első cselekedete az lenne, hogy leharapja a fejünket, nekünk meg szerintem most nem lesz kedvünk összetűzésbe keveredni vele. Mi is a címe a csajának? Mindegy, baglyunk sincs, amivel levelet küldhetnénk neki.
Mindig is imádtam táncolni, többen mondták, hogy jó vagyok benne, én meg persze egyetértek velük. Zalán zenél, én táncolok, néha énekelek is, Veró még nem forott ki. Vetek mindenkire egy pillantást, mikor elkezdünk táncolni a zene ritmusára. Nem érdekel ki, hogy mozog, én is a magam mozdulataival tombolok, ha valakinek nem tetszik, az így járt. A sok ugrálás és forgás teljesen összerázza azt, ami a gyomromban van, alapjába véve sem bírom a pörgést, most pedig még rosszabb, de bírom még, példát kell mutatnom Zalánkának, különben milyen testvér lennék. Felelősséggel tartozom érte, mondjuk ezen az estén inkább meg sem szólalok ezzel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645054#post645054][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.04. 13:29[/b][/url]

Hamar megtalál az öcsikém, ez biztos egyfajta tesós dolog, nem mintha tudnám mennyit kavargott az emberek között. Nem is foglalkozom vele túlságosan, meglett és ez a lényeg, nem verjük nagy dobra a többi dolgot. Mindenkitől kérdezem, hogy lenne-e kedve táncolni, amire pozitív válaszok érkeznek, bár az öcsém kissé húzza a száját, ez pedig nekem nem tetszik. Ugye nem azért jöttél Zalánka, hogy itt ülj és igyál magadban, mint a gödény? Most buli van tesó, muszáj jönnöd. Végül nem gondolja meg magát, feláll és követi a bandát. Illő lennem bemutatni kik vannak itt, de minek, holnapra elfelejtjük az egészet, teljesen felesleges lenne, ehhez folyamodjak. Érzem a jókedvet, amit a sok színes ital adott, de nem tudtam ellenállni nekik, kötelességemnek éreztem megkóstolni a szivárvány összes színét, és meglepő módon mindegyik finom volt. Nem feltételeztem volna ezt, ezentúl a szivárvány a kedvenc italom. Van benne eper, barack, alma, narancs, sőt még gránátalma íz is, ezek után nem tudom utálni ezt a csodát. Majd meghívom őt is, hátha van kedve megkóstolni.
A tánc teljesen elveszi az eszemet, ahogy ez általában is lenni szokott, imádom a mozgás ezen fajtáját, átmozgat és megmozgat, szóval ugyanannyit ér, mint mondjuk a futás, csak ez még szórakoztató is. A mozgásom igazodik a zenéhez, nem mintha annyira figyelnék erre, mégis a csoportból én vagyok az, akinek a legjobban megy. Anno próbáltam rávenni Zalánkát erre, azonban ő nem akarta, így hagytam a dolgot, majd jön magától, ha táncolni szeretne, vagy ami esélyesebb, Gwent keresi fel. Még nem is találkoztam a lánnyal, de, ha a tesó nem mutat be neki, akkor személyesen keresem már fel, ideje lenne találkozni vele, azok után, hogy Veró is összefutott vele. Az egyik pillanatban még mellettem áll, a következőben meg a földön fekszik a levitás társam. Nem tudom, mi van vele, talán már meg is kóstolta a szivárványt, ezért terül el a földön, vagy csak álmos és próbálja kompenzálni. Jó testvérhez méltóan, fel kellene segítsem, ez a szándék meg is van bennem, azonban mikor a kezemet nyújtom feléje, egy tag a bandából nekem jön, és szintén ott kötök ki, ahol a fiatalabb is. Elterülök mellette, ami veszélyes, akár össze is taposhatnak, ez engem egy cseppet sem érdekel. Rápillantok a mellettem fekvőre és engem is elkap a röhöghetnék, nem is tartom magam vissza, arcomon megjelenik a hatalmas vigyor, ami az este folyamán többször is. Simán rájöhetett mindenki, hogy milyen kapcsolatban állok vele, le sem tagadhatnánk a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645056#post645056][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.04. 13:30[/b][/url]

Kezd egyre jobb lenni a buli, felforrósodik a hangulat, ez a táncon is látszik. Levegő alig van a terembe, bár ez eddig nem érdekelt minket, ahogy most sem, őröltek vagyunk, minden tükrözi ezt. Rég nem voltam ilyen helyen, jól esik kiereszteni a gőzt, a suli kezd sok lenni, ennek most érzem meg a súlyát. A sok tanuláson kívül még ott vannak a prefektusi feladatok, ezeket felelősséggel kell ellátnom. Nem mondom, hogy mindig, de általában sikerül és ez a lényeg, nem. Ha most Berci látna, lehet, megfosztana a jelvényemtől, akkor már két volt prefi is lenne a családban, de azt is tegyük hozzá, hogy nem a suliban és környékén csináljuk, amit csinálunk, valamint elmúltunk 17 évesek, tehát senki nem szólhat ellene. Fiatalok vagyunk, valahogy ki kell eresszük a gőzt és ennek ez a legjobb módja. Most vagyunk fiatalok, őrültnek kell lennünk.
Lehet nem egyszerre kellett volna, megkóstoljam a szivárványt, de nem tudtam ellenállni, így az egész a testemben van. Kezdem elveszíteni a fonalat, leginkább röhögök és figyelem a többieket, főleg az öcsémet, aki olyan ügyes, hogy a földön kössön ki. Komolyan ennyire béna, hogy lehet a gyerek? Mondjuk, én nem beszélhetek, pillanatokkal később én is oda kerülök, és az kínosabbá teszi a helyzetet, hogy segíteni akartam neki. A szándék megvolt és az a lényeg. Nem hallom szavait, szájáról olvasom le, amit mondani akar. Csak vigyorgok, mint egy idióta, kivételesen nem szólok vissza, tudja, mire gondolok, akkor meg lényegtelen. Felmerül bennem, hogy nem kéne itt üldögélni, akár össze is taposhatnak minket, de ennek biztos kicsi az esélye, a többiek is figyelnek ránk. Zalánnak előbb sikerül feltápászkodnia, én továbbra is kényelmesen birtokba veszem a padlót a fenekemmel. Felnézek rá, érdeklődő pillantásokkal, most vajon mi lesz, majd elfogadom a kezét és felállok. Mikor teljesen kiegyenesedem, megszédülök, azonban nem esek el újra, megtartom az egyensúlyomat. Olyan közel hajol hozzám, ahogy nagyon ritkán, és a fülembe súgja szándékait. Számmal egy néma óóó-ra kerekedik, és érzem, ahogy húzni kezd. Nem érdekli mi a véleményem, viszont nem is ellenkezem, követem, mint egy hűséges kiskutya. Biztos balhé lenne, ha nem így tennék, szóval nem teszem szóvá, csak mikor már megérkezünk az ülőkékhez.
- Megártott a narancslé? – kérdezem érdeklődően. Nem tudtam, hogy ennyitől kidől a gyerek, eddig jobban bírta az ilyesmit, vagy túl sok gyümölcslevet fogyasztott, ezalatt az idő alatt. Nem láttam mi volt a kezébe, mielőtt csatlakozott hozzánk, szóval bármi lehetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=649722#post649722][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.20. 21:30[/b][/url]

Ez a buli túlságosan is jóra sikeredett, bár az elején kételkedtem benne. Hogy miért? Az első, mert egyedül jöttem, az öcsém elég sokat késett, nekem kellett társaságot keressek, ami nem könnyű feladat, nem szeretek másokkal beszélni, főleg, ha azok idegenek, mindazonáltal megoldottam a dolgot, a szivárvány bátorságot adott. Ez így meg is felelt, egy személlyel közelebbről is megismerkedtem, aztán betoppant Zalán, én pedig idősebb testvéri kötelezettségemnek éreztem figyelni rá. Ez beidegződés, felnőtt már a gyerek, mégis figyelek rá, nehogy valami oltári nagy baromságot csináljon megint, például mikor titkolózott előttem. Azóta nem fordult ez elő, nem is fog, ha rajtunk múlik, és ezt az ő nevében is kijelenthetem, azt hiszem. Ezután minden tényleg mindent képesek leszünk egymásnak elmondani, segítséget kérni a másiktól, én segítenék neki egy hulla elásásában is.
A táncot mindig is szerettem, szerintem jól is megy, szeretnék később ebből megélni, ez most is látszik a mozgásomon. Zalán a zenész a családban, én a táncos, ugye milyen jól összehoztuk? Nem csak a táncolás a kedvencem a bulikban, de a másik tevékenységet már befejeztem, vagyis egy időre elég volt belőle, meglehet meg is ártott, nem mintha ezt beismerném, bírom én még. Az öcsém elesik, vagy fellökik, ezt nem látom, én pedig készségesen lépek oda segíteni neki. Ilyen egy jó bátyó, mindig segít a kistestvéreinek. A szándék megvan, úgy tartja a mondás, hogy az a lényeg, nem is mondhat ez ellen semmit, csak ez a segítség nem igazán hasznos, én is a földre kerülök egyhamar. Mond valami sértőt, amit nem veszek magamra, inkább röhögök egy jót, ahogy ő is teszi. Én rajta nevetek, ő rajtam, le sem tagadhatnánk egymást. Végül fordítva sül el minden, ő áll fel előbb és húz magával. Jó volt a földön, pihentem egy kicsit, viszont igaza van, muszáj feltápászkodjak. Leülünk a legközelebbi helyre, ami közel van a bárpulthoz, nagy csábítás számomra, és gondolom az öcskös sem kóstolta meg a szivárványt, ez pedig nagy bűn, be kell pótolnia. Nem rögtön kérem a következő kört, várok egy kicsit, míg tényleg jobban leszünk, mikor már nem ver annyira a szívem, és nem érzem úgy, hogy meg akarnék sülni. Nem szeretnék rosszul lenni, mégis ez az este a bulizásról szól, a későbbiekben még jó sokat táncolunk, iszunk mindenfélét, ami akár meg is árthat holnap, nem csak a másnaposság miatt, hanem, mert minden összekeveredik bennünk, azonban ebben a pillanatban ez a legkevésbé sem érdekel egyikőnket sem, egyszerűen szeretnénk jól érezni egymást, erről szól a mai este.
Hajnalban ér véget a party, mind a ketten hulla fáradtak vagyunk, mégis hatalmas mosollyal a képünkön lépünk ki a helyről, teljes mértékben megérte eljönni ide. Az ő cuccai is anyáéknál van, nem tehetünk mást, oda kell mennünk. Megijesztenénk a nőt, ha nem térnénk haza, apa haragját meg mind a ketten leszarjuk, főleg, hogy Zalánnak nem is a vérszerintije. Mi akadhatnánk ki, amiért ennyi ideig hazudtak nekünk, mégse teszünk ilyet, testvérek maradunk és kész, ezen, nem változtat semmi. Hopponálni egyikőnk se tud, marad a gyaloglás, ami nem könnyű feladat, ilyen hidegben nem is a legjobb, minden porcikám fázik.
- Tekintve, hogy futni nem igazán tudunk, ezért marad az osonás – vonom meg a vállam, miközben a kulcsot fordítom el a zárban. Apám a legkisebb neszre is felébred, óvatosan kell, bemenjünk a szobánkba, különben nagyon lecsesznek bennünket. Olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, akik nagyon rossz dolgot csináltak, és félnek az otthoniak haragjától. Nálunk nem áll fent a helyzet, csak szeretnénk elkerülni a balhét, amit Áron csinálna. Nem értem mi a rossz abban, ha két fiatal bulizni megy, tudunk magunkra vigyázni, akkor meg mi a probléma. Édesanyámat is imádom, viszont képes túlaggódni mindent, ha lehetne, egész nap a tenyerén hordozna, soha nem engedne felnőni. Szerencsétlenségünkre nem jön be a ninja mód, nyílik a háló ajtaja és kilépnek belőle a szülők. Egy pillanatra meghűl bennem a vér, aztán tudatosul bennem, hogy nem csináltunk semmit, nincs miért félnünk. Apa tekintete régebben megijesztett, most már semlegesen hat rám. Nem akarom tudni, mit gondol, lehet, Zalánt hibáztatja mindenért, pedig, ha tudná kinek az ötlete volt ez. Összenézünk a tesóval, egy mosollyal lebeszéljük a dolgokat, majd vissza a szülőkre.
- Jó reggelt! – kiálltok, majd megindulok a szobámba és magamra zárom. Ez meredek volt, azonban egyszer ki kell menjünk, akkor nem lesznek ilyen kíméletesek, kiabálás, csapkodás lesz, amit unottan hallgatok végig, meg megkapom a prefektusággal kapcsolatos felelősségteljes viselkedésről szóló monológot, meg blablabla. Mi lenne, ha egyszer lelépnék, és nem szólnék senkinek csak Zalánnak és Veronikának? Előveszem a mobilom, és dobok egy Facebook üzenetet a másik szobában leledző korombelinek: „Jövőhéten mit csinálsz?” Ebből hamar levághatja mit szeretnék, nem olyan hülye gyerek ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=664987#post664987][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2017.03.06. 21:09[/b][/url]

Ne kérdezzétek honnan pattant ki az ötlet, egyszerűen csak jött és kellett egy társ. Hívhattam volna Zalánt is, azonban ő éppen enyelgett Gwennel, a húgit meg nem találtam Sonja viszont pont kapóra jött és igent mondott. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de biztos megfogta a megnyerő személyiségem, és kapott az alkalmon, hogy velem tölthesse a napot. Nem kell tagadni csajszi, tudjuk, hogy így van.
- Nem találtam ki a programot, egyszerűen elhívtalak és kész. Majd együtt ötletelünk valamit, esetleg lenne hely, amit megnéznél? – fogalmam sincs, mennyire ismeri a város nevezetességeit, azonban, ha szeretne valamit meglesni, akkor szóljon és odamegyünk. A csapat után pillantok, akik elhaladtak mellettünk, ha jól gondolom bulizni indulnak, olyanra, mint amin mi voltunk Zalánnal. Meg kéne azt is ismételni, viszont csajt nem hagyom magára, én hívtam el, illik foglalkoznom vele.
- A helyi szórakozóhelyre, ha van kedved, mi is mehetünk – rántom meg a vállam. Még nincs túl késő, de elkezdhetjük az alapozást az estére, a szivárványból, vagy abból a cuccból, amit ő adott nekünk első találkozásunkkor bármikor szívesen iszom, nem kell kétszer mondani. Kérdésére elvigyorodom, erre nem nyöghetem be az igazi okot, vagyis azzal lehet megsérteném, inkább a másikat mondom.
- Megkapó a személyiséged és kellett egy ember magam mellé. Talán megbántad? – kérdezek vissza felhúzott szemöldökkel. Nem említem meg a karolást, engem nem zavar, akkor miért tegyem, ha neki ez kényelmes, akkor tessék. Így legalább nem fog senki rámászni, akinek nem kell, mert látják, hogy férfivel van, ergo gondolhatják, hogy a barátja vagyok, ami valamennyire igaz, hisz barátomnak tartom, remélhetőleg fordítva is ez van.
- Oké, menjünk kajálni, aztán tudunk bulizni is utána – csillannak fel szemeim a kaja hallatára, nem csoda, a srácok szeretik a hasukat. Elkezdem húzni a legközelebbi kínai étterem felé, ami nincs messze, gyakran járok erre a helyre, isteni a kacsájuk és a levesük.
- És megbántad, hogy eljöttél? – kérdezem mosolyogva, nehogy már némaságba burkolózzunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=713317#post713317][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2018.01.31. 21:57[/b][/url]

Nem csinálok semmit. Tényleg, az égegyadta világon semmit, csak fekszem az ágyon és bámulom a plafont, meg néha megnyomok egy gombot a gépen, ami a következő videóra ugrik. Ez a napi mozgásom, amit két órája csinálok. Ma nem nagyon akarok semmi egyebet tevékenykedni, túl fáradt vagyok hozzá, illetve én is megérdemlek egy kis pihenést a sok táncolás közepette.
Hallom, ahogy a húgom a nevemen szólít, pontosabban ordítja azt, viszont, ha akar valamit, majd idejön és mondja. Abban a pillanatban ugrik fel egy chat ablak a gépemen, mikor rám töri az ajtót, én pedig sóhajtva nézek rá. Most ő fontosabb, a család mindenek előtt áll.
- Mondjad, mi az a halaszthatatlan dolog, ami miatt ennyire kiabálod, hogy Ricsi? – kérdezem ránézve. Fontos dologról lehet szó, ha így keresett, szóval mosolyogva nézek rá, remélem, nem baj van. Kérdésre rögtön felkapom a fejem, már egy kissé zavartabban nézek rá. Alsó ajkaimat beharapom, kissé gondolkodnom kell, mit válaszoljak. Nem az én reszortom megosztani Veronikával a dolgot, azonban hazudni sem szeretnék az egy szem húgomnak. Láthatja rajtam, hogy elgondolkozom, akkor szoktam átgondolni mit mondjak, ha nem lenne kényes a téma, rögtön válaszoltam volna valami hülyeséget. Sóhajtok egy nagyot, majd megadom az általam legjobbnak vélt választ.
- Majd ő elmondja, ha akarja, én nem tehetem – nézek rá komolyan, most a cuki pillantása sem fog meggyőzni, erős leszek, és legyőzhetetlen, bár ha sokáig próbálkozik szükségem lesz segítségre, és Zalánt fogom hívni. Ahelyett, hogy a továbbiakban is az arcára koncentrálnék, inkább a képernyőre csúsztatom tekintetemet, és inkább pötyögök egy választ. Nem szeretek titkolózni, vagy hazudni, megértem a lányt is, mert szeretné tudni, miért van megint családi viszály. Másrészről meg kell adjam Zalánnak a lehetőséget, nem beszélhetek egyedül a húgunkkal, főleg mert nem rólam van szó. Fordított esetben, ő sem mondaná el neki, míg én nem érzem megfelelőnek a pillanatot. Ez így fair. Miután elküldtem az üzenetet, felnézek rá, ugyanis ő nem tágít mellőlem, célja a meggyőzés, és az elgyengítésem. Nem Veronika, most aztán nem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=818310#post818310][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2020.10.02. 23:11[/b][/url]

Ez nem a tipikus Netflix & chill program, amit a pasik ajánlanak fel a nőknek, vagy nem ritka alkalmakkor fordítva. Ez tényleg csak Netflix & chill, semmi háttértartalommal. Ha olyat terveztem volna, akkor ramen & chill-t ajánlok fel a lánynak. Nálunk keleten az játszik, és nem szoktak nemet mondani egy ilyen ajánlatra. Az megint más kérdés, hogy valami szexfilmet akar nézetni velem, ami a szavai alapján olyan, mint a Szürke ötven árnyalata. Isten kegyelmezzen az elkövetkezendő két órában, hogy ne aludjak be a képsorok alatt, vagy kezdjem el a telefonomat baszogatni.
- Aha... És nincs más akivel ezt a filmet megnézd? feltétlen engem kell vele kínoznod? - kérdezem nevetve, mert amúgy nincs ellenemre semmi. Akarom mondani, ha nagyon szar lesz az egész, majd elkapcsolom, végül is az én házamban vagyunk. Amíg készül a kaja, addig jó hangosan szólhat a zene, rajtunk kívül nem hallja senki hála a hangszigetelésnek. Kezdem bevezetni a koreai zenék világába, miközben pár amerikai szám is megszólal, köztük a Sexy and I know it, amire szívesen imitálom a táncot. Igen, azt, amiben a palik azt csinálják ott lent. És elég jól csinálom, ezt nem tagadhatja. Az egész napos filmnézős programnak az egyik hátránya, hogy egész nap bent vagyunk, amit akkor csináltam utoljára, mikor az a nyálazós betegségem volt. Még a munkahelyeimen is beteget jelentettem, mert úgy nem léptem ki a lakásból sem. Három napig a négy fal között gubbasztottam egy lavor felett, várva az átok elmúlását. De természetesen senkinek nem meséltem az esetről, ne tudják meg. A másik negatív tényező az egész napos zabálás, most is épp az instant rámenre öntöm a forró vizet, miközben másik kezemmel a nachost halászom elő. Enélkül, és sajtszósz nélkül nincs mozis nap!
Meghallom, hogy az előbb játszott számot énekelgetni, már, ha ezt lehet annak nevezni, mert inkább halandsza nyelven ad elő, mintsem koreaiul.
- Az egyik legyegyszerűbb számot így elrontani - forgatom meg a szemeimet, miközben kinevetem, és leteszem a vízforralót. - Mondanám, hogy legközelebb csak koreait hagyok neked énekelni a karaokebárban, de azzal magamat szívatnám meg. Egyébként találtam itt Budapesten is egyet, kettőt, elmehetnénk valamikor