[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754709#post754709][b]Révay Lili Athalie - 2019.04.07. 19:52[/b][/url]

Azt mondják, ha egy nő szomorú, vásárol. Ám legyen. A szomorúság a napok előrehaladtával egyre inkább eluralkodik rajtam, egyre inkább reményvesztettnek élem meg az órákat. Felkel a nap, eltelik, lenyugszik. Van, hogy csak nézek ki a fejemből, és nem vagyok képes kikelni az ágyból sem. Ma nem így van. Hosszú fürdőt vettem, és és közben elhatároztam, hogy ma boldoggá teszem magam. Új cipők és kiegészítők.
Ha nagyon drasztikus lennék, a hajammal kezdeném, levágatnám, de nem, sosem leszek rá képes. A legnagyobb értékem. Szoros fonatba fogom, majd konttyá formálom. Az egyetlen kiegészítőm a gyűrű, amit Ricsitől kaptam, és ami mindig rajtam van. Nem vagyok képes még levenni. Szoknya, póló, jó idő van.
Nem tudom pontosan, hogy mire vágyom, majd az ösztöneim fognak vezetni, és csak úgy elköltöm a pénzem. Enni amúgy sincs sok kedvem, szóval legalább az öltözködésem legyen változatos. Cipők. Nyárra kell majd, mindenképpen ott indítok, és hárommal távozom, majd ha már úgyis itt van mellette egy fehérnemű üzlet, oda is betérek, az embernek sosem lehet elég melltartója, ráadásul az enyémek egy része balesetet szenvedett az elmúlt hónapok alatt. Mindenképpen újak is kellenek. Épp egy csodálatos kék felett hezitálok, amikor a tükör egy sarkában megpillantom őt. Eszter. Remek. Neki még ígértem egy magyarázatot, csak nem tudom, hogy akarok-e erről beszélni. Inkább úgy csinálok, mint aki nem vette észre. Remek stratégia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=755012#post755012][b]Révay Lili Athalie - 2019.04.10. 17:35[/b][/url]

~ Csak menjen el.~
Magamban fohászkodom, hogy ne vegyen észre, de elég nehéz, ha olyan ruhában vagyok amit együtt vettünk, vagy olyan táskával, amit ő adott nekem. Meg amúgy is, az elmúlt majdnem egy évben elég sokszor el kellett viselnie engem, szóval nem hiszem, hogy ne ismerne meg.
Mondjuk azt inkább, hogy nem akarna megismerni. Végre az öccse csak az övé, nincs közöm hozzá, nem kell tennie semmit annak érdekében, hogy vele legyen. Emlékszem hányszor biggyesztette le az ajkát a tényre, hogy együtt érkeztünk meg a Vajda birtokra. Csak sétálj el Eszter, mint a testvéred, nem kell tudomást venned rólam, tudom kezelni a csődjeimet.
~ Azonban nem, te nem olyan vagy igaz? Te ezt élvezed. ~
Odalép hozzám, látom a szemem sarkából, és még ad egy pofont az eddigiek mellé. Ajkaimat egy pillanatra összepréselem a hangjára, arra, hogy kiejti a nevem. Feltűnően lágyan, él nélkül. Még a végén az a kósza feltételezésem támad, hogy sajnál engem. Kizárt. Csak érdeklődik, nem azért mert érdekli, Eszti nem olyan.
- Szia Eszti.
Köszönök vissza, rá emelve a tekintetem, nem zavartatva magam azon, hogy épp egy olyan gyönyörű mélyzöld, fekete csipkés melltartót tartok a kezemben, amelyet a legtöbben csak különleges alkalmakra vesznek fel. Imádom a szép fehérneműt, de ez akár azt is sejtetheti, hogy máris van más. pedig ugyan, miért lenne?
- Érdekesen.
Felelem, mert nem tudom, mi a jó válasz. Rosszul, jól, sehogy? Olyan nincs, hogy az ember sehogy se legyen, mert valahogy lennie kell. Én is vagyok valahogy, most leginkább zavarban, mert valami hiányzik, valamit nem érzek, ami mindig megvan kettőnk között: Eszti kisugárzását.
- És te? Vásárolgatsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756433#post756433][b]Révay Lili Athalie - 2019.04.25. 09:10[/b][/url]

Bólintok egy aprót, amikor utánam mondja a szót "érdekesen". De ez az ami a legjobban leírja a dolgokat. Hogyan is érzem magam? Fáradt vagyok, mert rosszul alszom. Rosszul teljesítek, mert fáradt vagyok. Ideges vagyok, mert rosszul teljesítek. Ördögi kör. Ezen túllépve, ott van az üres ház. Nem nagy, és éppen ezért, folyton Ricsibe botlok. Az utolsó szennyes ruháit tegnap teregettem ki, a kupáját ma töröltem tisztára. A hülye pizzás dobozait nemrég tömködtem a kukába. Az illata ott van a párnán, melyet magamhoz ölelek. Néha csak fekszem. Máskor többnek érzem magam ennél, mozdulok, élek, tovább kell lépnem. Ez is ilyen, hogy most itt vagyok, és új fehérneműt vásárolok. A visszakérdezésére sóhajtok egy aprót.
- Szokatlan az egyedüllét, de közben meg a világ nem áll meg, halad, és nekem is haladnom kell, csak néha nagyon motiválatlan vagyok.
És ott van a rengeteg "ha" az életemben. Ha Ricsi velem lenne újra, ha visszajön, ha örökre vége, ha tényleg igazgatóváltás lesz a színháznál, ha megnyerném a következő versenyt, ha többet foglalkoznék a lovaglással inkább. Rengeteg a "ha", és minden egyes döntés, minden egyes lépés befolyásol minden továbbit.
Nem tudom, hogy melyik lépés a helyes és melyik a helytelen, hogy mi lesz velem a tanév végén, mihez kezdek majd. Felnőtt vagyok, felnőttként kéne viselkednem, de mégis, most egy vagyok veszve, mint egy kisgyerek, és közben egyre azon jár az agyam, hogy Eszter miért beszél velem ilyen szokatlan hangon. Nem hinném, hogy bánja a szakítást, hogy Ricsi nincs a közelemben, hogy nem kell bánatos és sértett porcelánbabaként néznie, amiért elvettem a kedvenc barátját, a testvérét. Már nincs oka rám haragudni, de inkább hiszem, hogy egy ilyen döntés után megszűnök a Vajdák számára, és nem kérdeznek. Azon a szinten, ahol Eszter van, nem számít egy magamfajta, az ő szinte messze magasabban van.
- Senkinek, csak szeretem ezeket viselni. Mindig magabiztossággal tölt el a tény is, hogy ilyenek vannak a ruháim alatt.
Ha valamire, akkor erre nem sajnálom a pénzt. Ez Ricsi előtt és Ricsi után is így van. Szeretem, hogy szép, hogy benne vonzónak és kívánatosnak érzem magam, hogy magabiztosságot kölcsönöz. Felemelek a mélykék mellé egy sötétzöldet, és egy bordót is.
- Csak nem tudom, hogy melyik legyen. Több fazont szeretnék venni, de ez a három ebből gyönyörű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756952#post756952][b]Révay Lili Athalie - 2019.05.01. 16:17[/b][/url]

- Bölcs mondás.
Ilyet mondanak azok, akik, mint hűséges barátnő ülnek melletted, míg te végigzokogod a napokat. Nagy kijelentések, melyek igazából nem mondanak semmit. Nem jelentenek semmit, és olyan emberek találták ki, akik nem érezték még az igazi szerelmet, de minden kapcsolatuk két perc alatt az örök szerelemmé válik. Én éreztem, minden pontjában ott voltam. Borzalmas dolog úgy beleszeretni valakibe, hogy pontosan tudod, az a valaki azért van veled, mert letette a megszeghetetlen esküt. Én beleszerettem Ricsibe, szerettem benne mindent, szerettem akkor is, amikor veszekedtünk, és akkor is, amikor a tükörből nézett engem, miközben megpróbáltam egyformára kihúzni a szemem. Azt, hogy ő is szeressen engem, álmomban sem képzeltem.
Hiszen gyerek voltam, a kapcsolatunk elején. Szórakoztatott az, ahogy ajánlatot tett, szórakoztatott mindennel. Nevettem azon, amikor bosszantottam, amikor zavarta, hogy vörösödik a fejem, mert egy fáról lógtam le fejjel lefelé. Gyerek voltam, aki őszintén meglepődött, gyerek, aki a napfénnyel egyre vidámabbá vált. Ricsi mellett, nővé értem. Azzá a nővé, akire büszkén pillantott le. Azzá a nővé, akit a támaszának tartott, aki a társa volt. Nem csupán a kampányban. Társa voltam mindenben, az ébrenlétben és az álomban is. Társak voltunk. Szerelmesek voltunk. Egyek voltunk.
Mellette váltam igazán nővé, szerepek nélküli, őszinte nővé. Már nem lógtam le fejjel lefelé a fáról, már nem lepattogzott körömlakkal, gördeszkán közlekedtem a faluban. Minden lépésemmel felé léptem. Minden lépésemet érte, értünk léptem meg.
A színházat értünk hagytam ott. Hogy bármikor a szemébe tudjak nézni, hogy engem lásson, ne azt, akit ott lát a színpadon. Érte háziasabb lettem, a jövőmet rá alapoztam. Hogy egy olyan nő mellett éljen, aki méltó a szerelmére. Ezt hívhatja bárki megalázkodásnak, tarthat bárki szánalmasnak, nem érdekel. Én szúrtam el, elismerem. Mást reméltem a választások estélyétől. Csalódni akartam a magam gondolatában. Azt akartam, hogy kiderüljön, rosszul gondolom, hogy Ricsi hisz bennünk, ahogy én hiszek. Tévedtem, és ennek következményei vannak. Viszont, akkor is, ha nyálas vagyok, akkor is, ha undorítónak gondolják az emberek azt, amit én érzek, kitartok amellett, hogy ez a szerelem a legmélyebbek egyike. Hogy talán sosem kapom őt vissza, hogy talán sosem szeretek már így senkit. De az enyém. Az érzést megtapasztalhattam, és ezért végtelenül hálás vagyok neki.
- Igen, ezt is teszem. Lekötöm magam. Figyelj, valamivel adós vagyok még Ricsinek, odaadhatom neked valamikor? Megígértem neki egy ideje, de már nem nagyon találkoznék vele.
Valahogy el kell juttatnom hozzá a pénzt, fontos, hogy visszaadjam, mindet az utolsó knútig. Csak zárjuk le ezt a dolgot, és nem érdekel, hogy nem magamra költöttem, vegye vissza, és zárjuk le. Én egy Vajdának se leszek az adósa.
- Attól függ Eszter, hogy mire. Gondolom rád igen, pontosabban arra, hogy Ricsi miatt kevesebbet voltatok együtt. Alapvetően azonban nem tartom magam mérgezőnek, de ezt úgysem én ítélem meg, hanem a környezetem. Ha te mérgezőnek látsz, akkor mérgező vagyok, mert a te szemedben ez így jön le, én pedig, amennyiben így érzel, elfogadom.
Nem, nem vagyok hajlandó védekezni és magyarázkodni. Egyáltalán nem vagyok hajlandó. Én biztos, hogy nem fogom megváltoztatni Vajda Eszter véleményét, és igazából Ricsi bárkit is vitt volna haza, Eszter ellenségként tekintett volna rá. Ez az egész nem a személyemnek, hanem a titulusomnak szólt.
- Akkor a kék. Ez egy szép kék. És mondjuk ez a bézs?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=773341#post773341][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.15. 21:51[/b][/url]

Megírtam az utolsó vizsgám is, ezzel együtt pedig szabad ember vagyok. Viszont vannak dolgok, amiket szeretnék megbeszélni a legfontosabb emberrel az életemben. Döntéseket hoztam, és szeretném, ha elfogadná ezeket. Nem akarom mélyvízbe dobni, csak kimondani mindent. Éppen ezért kértem, hogy ma ebédeljen velem, és sétáljunk egyet, a vár egy olyan részén, ahol kevés turista van ilyenkor. Karjába kapaszkodva, a macskaköves úton haladok vele, egy rejtettebb, de szép kilátással rendelkező részre.
- Kicsit olyanok vagyunk most, mint a burzsuj tinik, akiknek semmi más dolguk nincs, csak gyönyörűnek lenni.
Pillantok fel rá mosolyogva. Reggel levizsgáztam, az eredményt nem tudom, de úgy érzem, hogy nem buktam meg, hogy mehet tovább minden, ahogy kitaláltam. Jó néhány hónapja itt álltunk, amikor olyan ajándékot adott nekem, ami tényleg engem tükrözött, és azon az estén boldog voltam, a féléves évfordulónkon. Most én készülök ajándékot adni neki, csak még kicsit kivárok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=773344#post773344][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.15. 21:54[/b][/url]

- Jól csinálod.
Mosolyodom el a válaszán, ahogy a kőfal felé irányítja a lépéseinket. Ez a hely különleges, és szeretném a mostani találkozásunkat is azzá tenni. Sok minden történt ebben a fél évben, és nem mindenre vagyok büszke, vagy nem mindenre emlékszem vissza szeretettel. Viszont itt vagyunk együtt, és ennél nincs fontosabb.
- Nem, ha te magadtól nem adod, nem kérem.
Szeretem azt a gyűrűt, az első igazi ajándék volt tőle, az első, ami rólunk szólt, az, amibe kapaszkodni szeretnék mindig. De nem kényszer árán. Ha soha többet nem adja vissza és ha soha többet nem csókol meg, az csak azt a ki nem mondott jelentést hordozza, hogy nem vagyok méltó rá, és ezért nem is hibáztathatom.
- Nem folytatom a Bagolykövet, és nem megyek az AMS-re se.
A telefonomat elővéve megkeresem a júliusi sms-t, és átcsúsztatva a telefont mutatom.
- Közösségszervezés, levelezőn. Dolgozni szeretnék, hasznossá válni.
Ez az egyik dolog, és talán nem fog jól végződni, de vele akarom megbeszélni. Akkor döntöttem el, amikor félig külön voltunk, de nem akarom, hogy a döntéseimnek ne legyen része. Azt szeretném, ha valóban közös életünk lenne, és kész vagyok ezért áldozatokat hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=773347#post773347][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.15. 21:57[/b][/url]

- Mindig azt jelentette.
Nálam nem volt szakadás ebben. A gyűrű mindig minket szimbolizált, a helye is. Olyan szinten, hogy egyetlen másik ékszert sem tettem soha a helyére. Nem tudok mindent előtt és utána lévőbe sorolni, mert sosem szűntem meg igazán szeretni őt. Volt, amikor fájdalmas volt, sőt most is van, hogy azt hiszem már, hogy nincs több könnyem, lovaglás helyett mégis a szalmára borulva áztatom át teljesen, de nem tudok lezárt szakaszként tekinteni arra, amit a gyűrű szimbolizál. Az a gyűrű mi vagyunk, ezért szeretem annyira. Benne van minden. Nem tarthattam úgy magamnál, hogy ne legyen igaz mind a két fél részéről.
- Sosem voltál hülye, Ricsi.
Hozzábújva, apró csókot adok az állára, mielőtt a mellkasára döntöm a fejem, csak hallgatni szeretném a szíve dobbanását, hallgatni azt, hogy milyen, amikor velem van. Én keresem magunkban az olyan, mint régen dolgokat, még akkor is, ha tudom, hogy ez nem visszafordítható. Bárcsak láttuk volna, hogy ez hova vezet, bárcsak dönthettünk volna mi arról, melyik útra lépünk.
- Van egy másik gyűrű.
Nem húzódom el tőle, a kék bársony már az összekapcsolt ujjaink között van, egyszerű trükk, de hatásos.
- Tudom, hogy van családi pecsétgyűrűd, de arra gondoltam, hogy talán ez is tetszene. Az alapja lápisz, barátságkő, a monogramod pedig zafír, amiről azt tartják, hogy segít a szerelemben.
Merész lépés, tudom, és azt is, hogy ez több embernek nem fog tetszeni, ha kiderül, de nem érdekel, én ezt szerettem volna neki adni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=773351#post773351][b]Révay Lili Athalie - 2019.09.15. 22:01[/b][/url]

- Ha nincs az a kérdés, sosem állok meg, ha nincs a színjáték, sosem veszlek észre, sosem látom meg Ricsit Richárd alatt. Sosem akartam volna többet, mint, hogy láthatatlan maradjak.
Akkoriban ennyit szerettem volna, hogy az olyan menő fiúk, mint a Vajda Ricsi a létezésemről se vegyenek tudomást. Volt elég bajom azzal, hogy a szüleim lemondtak rólam, hogy árvaházban kötöttem ki, hogy örökbe fogadtak, aztán visszavittek, majd megint magukhoz vettek, de két férfi, két gyerekkel. Az életem éppen elég kusza volt, nem akartam még a szexista cinkelődés középpontjába is kerülni. Vannak lányok persze, akik drámáznak ezen, de titokban élvezik, én nem.
- Az első gondolatom az colt, hogy fel akarlak pofozni, sosem gondoltam ezt senkiről ismeretlenül meg főleg nem. Már akkor volt benned valami... megmagyarázhatatlan. Azt hiszem, a lényem egy része mindig is vonzódott hozzád, mintha már életünk előtt összetartoztunk volna.
Más nevetne ezen, és talán ő is megteszi, de tudom, hogy túl ezen érti, amit mondok, érti, hogy mire gondolok. Legalább anélkül ölel át, hogy undorodna tőlem, már ez is egy nagyon komoly lépés, mert az elején aggódtam. Még most sem tudom, hogy mik vagyunk mi egymásnak, pontosabban, hogy én jelentek-e neki hasonlót, mint korábban. Azt nem tagadom, hogy az én érzéseim mit sem változtak az irányába.
- A kisháznál eléggé magabiztos voltam, de csak mert abban reménykedtem, hogy mire a kapuhoz érek, beérsz, visszarántasz, megcsókolsz, és elkezdődik az életünk a kötelék nélkül. Túl romantikus elképzeléseim voltak akkoriban.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon sok mindent beleláttam abba az estébe. Nagyon hinni akartam, hogy odaérek, hogy kilépjek a kapun, már érezni fogom a parfümjét, azt, ahogy visszaránt. Hallottam a fülemben, ahogy sikkantok egy aprót, majd belenevetek a csókba. Belegondolni is szánalmas, hogy vagy fél órát szobroztam egy fa mögött, hátha utánam indulna, és nem akartam, hogy azt higgye, elkésett. Még most is emlékszem, mennyire dobogott a szívem, mennyire fáztam már a végén.
- Néhány hete, amikor volt az a nagyon szerencsétlen péntek, és semmihez se volt kedved. Akkor rajzoltam meg. Előtte már beszéltem a gemmológia tanárommal róla, hogy ajándékoznék neked egy ilyet, a köveket vele együtt választottam. Először a te kézírásoddal írtam le a monogramod, de az nem mutatott benne olyan szépen, így az enyémmel van.
Tudom, hogy nehéz neki beszélni arról, ha hibázott, és hálás vagyok, hogy mégis megteszi. Nekem bármit elmondhat, ezért kezdtünk jóban is lenni, mert szerettem volna, ha beszél velem, és a kötelék miatt tudta, hogy nem árulnám el. Most már csak a szeretetem van, ebben kell megbíznia, és azzal, hogy kimondta ezeket a dolgokat, érzem, hogy igazán fontos vagyok még neki. Nem merek semmiben sem reménykedni, nem akarom elbízni magam, mert olyankor mindig pofára esek. Ezért nem érintik már ajkaim az ajkait, ezért nem mászok bele illetlenül a magánéletébe, ezért nem akarok belegondolni dolgokba, melyek miatt veszekedhetnénk. Megtisztel engem, én pedig őt, míg világ a világ, bármi is legyen velünk ezek után.  
Elmosolyodom, ahogy a fülembe suttog, és a mosoly a halántékcsókkal csak szélesebbé válik, pilláimat lehunyom, hogy kiélvezzem a pillanatot. Ahogy elhúzódik felpillantok, és gyönyörködve nézem, ahogy ujján a gyűrűvel áll ott. Örökre az emlékezetembe vésem ezt a pillanatot, mert csodálatos. Mint egy festmény, annyira tökéletes. Mellé lépve a vállára hajtom a fejem, és a csillogó vízben gyönyörködve kérdezek vissza.
- Hihetetlen? Miért?
Aztán elnevetve magam, egy hosszabbat szusszanok.
- Levelezőre vettek fel, Ricsi. Arra gondoltam, hogy az előkészítőben tovább dolgoznék, és mellette a színházba szervezhetnék egy gyerek-és ifjúsági csoportot, tizenhat éves korig, nekik taníthatnék színészetet. Akkor senkivel sem kellene csókolóznom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=803494#post803494][b]Révay Lili Athalie - 2020.04.06. 14:28[/b][/url]

Ki kellett vennem pár nap szabadságot, mert kezdett minden a fejemre nőni, és bár nem, de mégis úgy éreztem, hogy szalad a ház is. Ricsit párszor az udvarra száműztem, miközben takarítottam, de muszáj volt rendbe vágnom a helyet. Most megint csak ketten lakunk, és azt hiszem, már jó is lesz ez így, már életünk olyan szakában vagyunk, amikor nem fér bele a lakótárs.
Emellett itt az alapítványi kérdés is. Furcsa volt apuval hagyatékról beszélgetni, amikor a felesége miatt jártas a témában, de ő kezdett el beszélni, amikor megemlítettem neki, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy órák óta videochatelünk, és mindent részletesen átrágunk, annyira kizárva a külvilágot, hogy konkrétan mellettem Ricsi vacsorát főzött, és még csak fel sem tűnt, de nagyon meghatódtam, amikor asztalhoz ültünk.
- Igen, csak aláírunk, és készen is van. Minden rendben halad.
Nem hittem volna, hogy eljutunk ide, de most már ki vagyok művelődve ezen a téren is. Mondjuk Isten mentsen meg tőle, hogy ezt a tudást mostanában használnom kelljen, de tudok intézkedni, ha kell. Megborzongok a gondolattól, mert nem szeretem, ha erre készítenek fel. Az én életemben nem jöhet ilyen változás, nem tudnám kivitelezni ép ésszel. Előbb még a szüleinknek meg kell ismerniük az unokáikat, időt kell velük tölteniük, ott kell lenniük. Lehetetlennek tartom, hogy ne így történjen. Francinál látom, hogy mennyire boldoggá teszi őket az unokahad, és mosolyogva fogadják az újabb terhességeket, szóval, ezt még én is szeretném előbb átélni.
- Honvágyam nekem sincs.
Én mondjuk másként tekintek a helyre, mert nagyon sok mindent adott. A színészet, a szerelem, az élmények, mind ott történtek. Plusz én visszajárok, a színjátszósok miatt és a kviddics miatt is, szóval a váltás nem olyan nagy, mint Charlienál, viszont már én is más minősítésben vagyok jelen.
- De én nem bánom, hogy lehetőségem volt itt diáknak lenni.
Mindig szeretni fogom a Bagolykövet, és ezek nem csak idővel megszépülő emlékek, ezek tényleg szépek. Olyanok, amiket sosem fogok elfelejteni, amiket szívesen mesélek el bárkinek. Voltak rossz pillanatok is, de összességében elégedettnek mondom magam.
- Utána mi a terved? Az aláírás után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=803686#post803686][b]Révay Lili Athalie - 2020.04.06. 22:28[/b][/url]

- Miért lenne az? Akkor már régen leállítottalak volna.
Én nem szeretem szórni a pénzt. Vagyis, oké, ebben a formában nem igaz. Nem szeretem haszontalanul szórni a pénzt, de tény, hogy szeretek nagylábon élni. Szeretem, ha millió rózsaszálat kapok, ha ékszert, vagy drága helyen eltöltött hétvégét. Szeretem a Ricsi melletti életem, mert nem kell azt mutatnom, hogy én nem ilyen vagyok. Ilyen vagyok, vállalom. Szeretem a szépet. Viszont azt nem engedtem volna, hogy az örökségét kidobja az ablakon, megállítottam volna abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy ez az egész hülyeség. De aláírni megyünk, szóval azt hiszem, ez eldöntetett. Sikeres lesz benne, tudom. Hiszek benne, abban, amit képviselni szeretne, és tudom, hogy jól fogja csinálni. Ennél több pedig nem kell nekem, meggyőzött arról, hogy rendben lesz már az élete.
- Gondolod, hogy meg mernének kockáztatni egy férjhez adási kísérletet veled?
Mondjuk én nem értem, hogy mégis miért erőltetik a mai, modern világban még ezt, hiszen szerethetünk szabadon, házasodhatunk muglikkal, nincsenek már akkora társadalmi osztálykülönbségek, és létezik a világban a szerelem. Tudom, hogy ez sokaknak elcsépelt, de én hiszek benne, hogy a szerelem a legerősebb kötelék. Néha jobban, máskor kevésbé, de átjár minket. Szörnyen nyálas vagyok, tudom.  
- Azt hiszem, nem.
Felelem teljesen őszintén, mert a házasság valahogy nem merült fel közöttünk. Én szeretném, de nem erőltetem, ő nem beszél róla. Jól megvagyunk, szeretjük egymást és boldoggá tesszük. Egy nap talán a felesége is leszek, de talán sosem vesz el. Jó, mondjuk ez, na ez egy kicsit azért szíven szúrna, mert én biztos vagyok magunkban, de ha ő nem, akkor nem tudom, hogy hogyan lehetne tovább.
- Nagyon sok minden van az életünkben most. Még mindig nem állt be minden. Neki ott a munka, sokszor napokig úton van, nekem az egyetem, a szakdolgozat, a gyakorlat. Szerintem majd ha már mindenen túl leszünk, ha befejeztem a versenyzést, eldöntöttük, hogy hol éljünk, akkor.