[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754663#post754663][b]Maja Bojarska - 2019.04.07. 12:55[/b][/url]

Kicsit elszomorodtam, éreztem is, ahogy megtelik a szemem könnyel, de pár nagy pislogással meg némi szipogással szerencsére nem lett baj. Sosem éreztem magam jól a beteg gyerekek hallatán, de most egy picit talán jobban is érzem és ez nem mindig szerencsés. Múltkor is csak úgy sírtam otthon, mert rajta volt a kekszes csomagoláson, mennyi kutya otthontalan. Hirdetés volt meg ilyen információ, de annyira nagy volt és annyira szomorú. És még el is fogyott a süti.
- Ez nagyon kedves tőled, köszönöm - mosolyodtam el valóban hálásan, tényleg jól jött ez most, kicsit kevésbé görcsösen tettem le magam a székbe. Abban azért nem voltam biztos, hogy könnyű lesz a felállás, mert éreztem, hogy puha és süppedős. Ami nagyon menő és öröm, de nem akkor, mikor egy hatalmas labdát hordasz, amitől nem nagyon tudsz erőből felegyenesedni. Duh, reggel is úgy kelek, hogy Lewy szó szerint felhúz ülő helyzetbe az ágy szélére, én nem nevetnék mások helyében! Meg még a haj is. Tényleg szeretném, ha büszke lenne rám, hogy jó dolog miatt vágatom le és azt is, ha ami lesz helyette szeretné. Olyan nagy kérés ez?
Láttam, ahogy a pocim figyelte én meg elmosolyodtam. Mert az ott egy csoda, akkor is, ha vannak kicsit nehezebb és problémásabb csodák az életben. Rá is mosolyogtam a lányra.
- Pont annyira kényelmes néha, mint ahogy látszik - vontam meg kicsit a vállam, mert nincs ezen mit hazudni vagy hasonló. Sokszor kérdezik meg, miért járkálok még nap közben, miért nem fekszem vagy pihenek. MERT NEM TUDOK. Szerintem napok óta az alvás se egyszerű. A lányok se voltak semmik, de most tényleg érzem, vagy csak belém beszélték, hogy két babával nem könnyebb, sőt. De legalább ez is csak 9 hónap és nem 18. Mondjuk imádom. A pocit is, akkor is, ha néha megijedek nem-e vagyok túl nagy a férjecskének. A végét nem szeretem, de az még nem jött el.
- Én drukkolok - tettem hozzá még csuriba is téve az ujjaim, hogy aztán nevetve figyeljem, ahogy lezajlik, sőt, még lestem is kicsit oldalra dőlve, hogy lássam a tükörben milyen arcot vág a lány. Érdekelt az ő reakciója is, vajon én megijedek majd? Phu, nehéz. Mint felkelni, de ahogy végeztek én már előrébb csúsztam a széken és a karfánál fel is toltam magam.
- Jaj, nagyon csinos vagy így is - mosolyodtam el és nem bírtam ki, hogy ne érjek a hajához. Na nem kócoltam vagy hasonló, csak végighúztam rajta a kezem meg kicsit elsepertem a vállánál. - Nekem nagyon tetszik - mondtam beharapva az ajkam, majd rám nézett kedvesen a lány és mentem én is lecsücsülni a székbe. Ez megint nem lesz egyszerű, de megcsináltam! Aztán még becopfozta a hajam és elkezdte a tükörből néztem a levitásra.
- Volt már korábban rövid a hajad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=755656#post755656][b]Maja Bojarska - 2019.04.17. 14:20[/b][/url]

- Hát - kezdtem bele és elgondolkodtam azon, amit mondott a boojiboo ezzel kapcsolatban. Nem kéne rémsztorikat mesélgetni, mikor nincs is baj. Majdnem sírt egy lány, mikor hallotta, hogy a terhestornán szörnyülködtem, hogy én tuti biztos meg fogok halni mert legutóbb is majdnem sikerült. Persze nem így volt. Nyilván van az a pár óra, ami nagyon nagyon nem jó és kellemes, kicsit sem vattacukorban csücsülsz és mosolyogsz, ettől még az előtte lévő hónapok, és az a pillanat, amikor ott van ez a kis csoda... nos, mind megéri. - Nem szoktam hazudni, nem olyan, mintha egy cukorkaboltban kellene ücsörögni így a legvégén meg majd mikor érkezik. De ezen kívül... én imádom. Olyan jó, hogy ott van, érzed, tudod, hogy boldog, és hamarosan már itt lesz. Foghatod a kezedbe, szeretheted - vonogattam a vállam kicsit. Imádtam a piciket, a sajátjaim nyilván mindnél jobban, de úgy az összeset is tudtam volna.
- Ez előfordulhat, nekem alapból ilyen, szóval nem is tudom milyen lesz röviden, lehet mint egy spánielnek ilyen ázott - nevettem is el magam a hajamba túrva kicsit, de aztán csak szépen előre sétáltam és belepréseltem magam a fodrászszékbe. A tükörbe kicsit figyeltem magam azért, mert nekem sem lesz kevésbé furcsa ez a változás. De nem tudtam mások hogy lesznek vele. A brekik majd biztos jól megnézik, Lewy nem kevésbé, a kérdés az, hogy majd tudnak-e velem örülni annak, amiért csinálom. Vettem is egy nagyobb levegőt, ahogy a tükörben láttam az új copfom, majd nyisszant az olló és feltartotta a lány a végeredményt. Fura volt fel is szisszentem, pedig semmi nem fájt ebben!
- Biztos féltékenyek voltak, anya szerint, akik kritizálnak valamit a külsőn, azok mind irigylik azt, amilyen valójában vagy - mondtam mosolyogva, és nem akartam kedveskedni, ezt komolyan is gondoltam. Nem értem sokszor az emberek miért olyanok egymással, amilyenek. Sokkal könnyebb élete lenne mindenkinek ezek nélkül a harcok nélkül.
- Egy időben, mikor muszáj volt levágatni, olyan 12 éves koromtól 14 éves koromig rövidebb volt. Aztán azóta nem. A táncversenyeken kellett, hogy meglegyen a kötelező frizura, a kviddicsben meg hála az égnek sosem zavart. Meg hát... szeretik - vonogattam kicsit a vállam. Mert ha másban nem, abban nagyon is biztos voltam, Lewy mennyire szereti a hajam rajtam, erre meg büszke voltam. Ezért is tartottam ettől az egésztől, nem akarnék olyantól megválni, amit képes bennem szeretni. Közben készen voltunk, elkezdte lesepregetni a hajat a vállaimról, meg még a pocim is megdicsérte, mire el is nevettem magam, mert megjegyezte, hogy jó nagy baba úszhat odabent. Ha tudná!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756175#post756175][b]Maja Bojarska - 2019.04.22. 12:08[/b][/url]

Mindig is nagyon szerettem a brekikről beszélni, főleg a sajátjaimról. A várásuk meg éppen ebbe a témakörbe tartozott. Persze vannak esetek, mikor csak úgy érzem, nem a jót akarják kihozni. A buta kérdéseik arról, miért nem tanultam, miért nem ezt vagy azt csinálom. Nem-e túl korai, miért nem várt Lewy. Nem is ő volt, igazából ez az egész dolog nekem köszönhető, ha a rossz oldalát keresik, közben pedig nincs is benne semmi olyan. Remélem mindig, hogy ebben igazam is van. Szép ohanát akartam egészen régen, csak nem hittem, hogy lehet, aztán jött a hercegem és bumm, csak úgy elkezdődött az élet. Kicsit olyan volt, mintha addig én is a toronyban lettem volna, csak nem anyu zárta be, hanem én magamra.
- De cuki vagy - vigyorodtam el kicsit elvékonyodó és elcsukló hangon is mondva ezt, mint alapvetően beszélek. Az se kevésbé vinnyogós, ha bárkit kérdeznek. Kicsit meglepett, mármint szoktak jókat mondani, de olyan konkrét bókokat azért nem sokan tesznek, egyrészt mert sokakra csúnyán néz Lewy, a másik fele meg ha gondolja se mondogatja úgy sejtem én. - Még bármi történhet, azt mondják húsz évesen nem lehet tudni szép vagy csúnya néni leszek-e. Szóval még kiderül - vontam a vállamon kicsit mosolygálva is azért. Nem fogtam fel én ezt tragikusan. Szerintem anyukám is nagyon szép és már negyven éves, az unokanővéreim is azok, ez biztos valami családi vonás.
- Én is szeretem, de jólesik, mikor azt látom, más is - vallottam be, bár egészen elhalkulva, ahogy magamra néztem a tükörbe. Nem volt olyan természetes a mosolyom, mint az imént, de igyekeztem nem izgulni a tényen, hogy mi jön. Hannah lát majd elsőre, tudom, hogy el fogja mondani, mi is várható hazafelé.
- Igen, az iskolában kezdtem én is, aztán kapitány voltam, majd a... tizenhatodik, azt hiszem, szülinapom előtt a Visegrádi Viperákhoz kerültem. Hajtó voltam, a brekiink is nagyon jól dobnak - nevettem el magam már a lány felé fordulva. Szeretem a kviddicset minden tekintetben, sosem fordult meg bennem, hogy ez ne lenne az életünk része akkor is, ha én kikerülök, hiszen Lewynek is ez az élete, ez volt és biztos vagyok benne, hogy jócskán lesz is. Jó abban amit csinál, én meg szeretem is, hogy ettől boldog.
- De édes vagy. Igen, azzal nem, de igen. Ez kicsit bonyolult - közben megkaptuk a borítékokat a hajunkkal, mi zárhattuk le és alá is írhattuk, már meg voltak címezve hova kerülnek elkészítésre, örültem, sőt, annál több, boldog voltam, hogy végre ezzel is adhatok.
- Elkezdtem az egyetemen az oktatóit, de sok volt éppen minden, így az most nem olyan cél. Szívesen tanítgatok most is kicsiket, de jobban szeretek otthon lenni a sajátjaimmal. Mehetünk? - kérdeztem a lányt, ahogy elköszöntem Petrától és megköszöntem a segítségét meg rendeztem mindkettőnk helyett, amit kellett. Bár elmondta a lány, hogy szívesen megcsinálná csak úgy, azért mégis csak munka volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756954#post756954][b]Maja Bojarska - 2019.05.01. 16:38[/b][/url]

- Anyukám szerint nem a kortól függ, hogy amink lehet, azt megteremtjük-e magunknak. Tudod nem a pénz meg ilyesmik, inkább a szeretet, a jó élmények, az okosság - vonogattam a vállam, mert annak ellenére, amennyi szülinap van mögöttem, nem éreztem én sem úgy, hogy mondjuk elég ész szorult volna a fejembe. Megvolt, hogy mihez értek és azt is jól tudtam, mihez nem, az ohanám meg van olyan édes, hogy nem emlegetik, pedig tényleg így van. - Meg mindig viccelget, hogy neki ennyi idősen még csak én voltam, és nézzek körül, nekem mennyi szeretet jutott - amiben nagyon igaza van. Boldog, mert az vagyok, mert mind azok vagyunk Lewyékkel, én meg tudok ennek örülni és annak is, hogy a kezdeti dolgok ellenére így állunk. Sokáig féltem, hogy én vagyok csak más és mindenkivel, akivel csak akarok kompatibilis, de úgy érzem a családom is jól állt össze. Legalábbis merem remélni. Nehezen válok meg a rossztól, a kudarcoktól és a negatív dolgoktól, van hogy évek telnek el, nekem meg csak eszembe jut és bumm. Ebben se vagyok elég ügyes, hiába vagyok embereknél elvileg idősebb, másokhoz meg túl fiatal, akik ugyan ennyi idősek.
- Igyekszem, szeretek az lenni nekem fontosak ők és az, hogy legyen itthon a boldogságuk - mosolyogtam le a pocimra, majd a lányra, aki az imént mondta a sok szépet. Megnyugtató volt a gondolkodása, nem azért, mert ennyi jót mondott, inkább azért mert tényleg úgy gondoltam, komolyan hiszi azt, amit én. Hogy tényleg van még ilyen jó dolog meg nem is tűnt lenézőnek vagy ítélkezőnek.
- Jönnek, nem olyan sokára, sőt - kotortam ki a telefonom, és ott már volt is üzenetem Hannahtól, hogy pár perc és itt van, így nem is nagyon néztem tovább, mennyi az idő, csak visszatoltam a zsebembe, majd a lányra néztem. - Te is rendben leszel? Tényleg nagyon jól áll az új frizura, majd meglátod, biztos sok bókot kapsz rá - mondtam boldogan, és aztán fel is tűnt a szőke ciklon, én meg integettem, hogy itt állok, még kicsit késve ugyan, de felénk is mosolygott, bár a másik lánytól olyan furcsán méregetett minket. Sosem értem meg azt hiszem, mire fel ez a nagy gyanakvása.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem. És... sok sikert a kviddicshez - tettem még hozzá, mert bizony figyeltem ám, hogy aztán integetve neki meginduljak a kocsi felé. Miután beszálltam még egyszer kiintettem, hogy aztán Hannah hazavigyen és szembenézzek a többiekkel. De jót tettem, tényleg. Becsület szó.