36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Czettner L. Maja hozzászólásai (94 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 22. 08:53 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Talán kicsit tovább tartott a bambulásom, mint azt beterveztem, főleg, mivel éppen elfordult, mire kiszúrtam, hogy figyel, mit is furáskodok. Nem akartam, esküszöm, de a haj. Szóval a haj, nem kifogás, de mégis. Csak megtörtént. Inkább foglalkoztam a pockokkal, mikor végre tudtam másfelé is nézni.
- Szóval a lusták - egyszerűsítettem le a dolgot. Én is az voltam sokszor, így értettem miért nem éreznek motivációt, de nekem meg szokott jönni, mikor belegondolok, hogy nem akarok nagydarab, meg undi és tánctalan lenni. Mert ugye, ha kiesem a versenysúlyból, kinézem a koreográfusunkból, hogy lefokoz teremtakarítónak, vagy aminek tud. Az viszont, hogy más, hogy néz ki, annyira nem éreztem úgy, hogy az én dolgom lenne, mármint még Lewynél sem azzal foglalkoztam elsőre, hogy úgy… mindegy is. Persze helyeske, meg magas, meg kockák, de ezektől én elég messze álltam például decemberben.
- Akkor meg teljesen mindegy mi és hogy lesz olyan sok idő múlva - közöltem könnyedén, majd csak legyintettem, hogy a közmondásoknak egyébként is mindig más értelmeket adnak függően attól éppen ki és mire használná. A figyelmem én is a kis cukikra fordítottam, mint sokak körülöttünk szintén. Jól elvoltak, úgy tűnt nagy műsorra nem készülnek, de azért éppen elég szórakoztatóak voltak így is.
- Szeretem, hogy az enyém.
Miközben mondtam egészen széles mosoly költözött az arcomra, de nem fordultam hátra, csak magam elé figyeltem, ahogy pancsikál az egyik fóka. Egyrészt irigyeltem, mert a melegben ez baromi jó érzés lehet, másrészt azért ilyenkor kicsit mindig sajnálom az összes állatot. Azért ide be vannak zárva. Bár legalább nem jön a bálna és nem hamizza meg őt. Biztonságos itt.
- Egyszer láttam, mikor cserélik a vizüket, de amúgy én sem tudom. Azt sem, akkor hova teszik őket. Furi.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne kapaszkodtam volna éppen nagy elánnal a korlátba és hajolgattam volna előre, hogy lássam, amint a szélen éppen halacskát kapnak enni a gondozójuktól. Biztos éhesek már.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 23. 21:57 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Minekután megbeszéltük, hogy sokan csak lusták, ezért lesz belőlük pocok, újra kellett értelmeznem, hogy a navinések ezen alaptulajdonsága után, hogy nem növesztettünk még pocit a lányokkal, meg nagy popsit. Rejtélyes, de azt gondolnám, hogy valami okos ember erre is tudná a választ, én egyelőre nem lelek rá. Túlteljesítettük a tipikus alulmotivált diákokat.
- Nem is vagy annyira öreg, hogy ezen kelljen gondolkodnod - tettem hozzá, nem mintha engem bármikor annyira érdekeltek volna azok a bizonyos számok. Sokakat meg túlságosan is a környezetemben, ami frusztráló lehetne, de én csak butaságnak tartom. Ráadásul a utóbbi időben a jövőt se szeretem firtatni, most kicsit úgy vagyok ezzel, tényleg jobb, ha az ember nem ismer előre dolgokat, még ha szeretne sem. Nyugodtabb lélekkel van úgy mindenki, pont mint az oldalt kifeküdt fókácska, aki lazán tapicskolt a vízbe az egyik uszonyával, még a kis golyó fejét emelgette a közönség irányába.
- Tuti nem, hát hogy férne bele egy vödörbe? Teknőőőős? Volt teknőse?
Valahol elvesztem, de teljesen. Mármint nekem most a fókákat illene tovább figyelnem, de helyette nagy lelkesen fordultam Lewyvel szembe, a korlátnak már a hátam feszült nem a kacsóim, aztán úgy folytattam, mintha tök normális lenne. - Azok rohadt édik, nem szabadott azt sem soha tartanom, de egyszer titokban hazavittem egy olyan zöldet, ami ilyen meztelen. Vagyis nincs táskája..mi az az izé. Páncélja. Pedig a tininindzsateknősöket csípem - vettem levegőt, de aztán várakozás nélkül mondtam tovább. - Jaj az milyen? Te tudod? Segííts. Olyan, mikor levegőt vesz, mintha felfújták volna. Ilyen nagy hasa lesz, tuuudod, mint a quaxik, csak rondább és nem finom. Az utóbbit nem tudom, na, csak gondolom. Sooosem nyaltam meg a békákat, az azért már undi, vagyis igazából a papa azt mondta mérgező. De mindegy.
Egészen elfáradtam a nagy beszédbe és a szám is kiszáradt, ráadásul rájöttem, hogy megint csak úgy kiborult belőlem egy fél mesekönyv, szóval összepréseltem a számat és zavartan vigyorodtam el a lábikóim felé nézve le inkább. Csak akkor figyeltem fel újra, mikor beszélni kezdett a fókákról. Ekkor elvigyorodtam, aztán csücsörítve gubbasztottam - mindig ezt mondták, mikor ezt csinálom - a szememmel. Engem nem sértegetett senki, de nem értettem mi baj ezzel, tök cukik a kis golyófejűek.
- Ühhhm, leeehet hogy szomjas vagyok, vagy fagyizhatnánk még a macik meg a pingvinek előtt…
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 24. 04:00 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Talán egy egészen kicsit túlzásokba estem, ami nem volt szándékos, tényleg. Csak úgy jöttek a szavak én meg úgy voltam, hogy ez most nem marad meg csak úgy a buksimban. Láttam, hogy megint sikerült meglepetést okozni, legalábbis az első nagy levegővételnél észleltem, ennek ellenére csak szaladt tovább a paci. Szerencsére nem reggelig tartott a kis beszédem.
- Minifóóóka. Az milyen halálosan cukika lehet. Úgy úszna a vödör víz tetején ilyen kétségbeesett pofival, hogy jujj, de megnőttek ezek az emberek. - Az a gond ezzel csupán, hogy tökéletesen el tudtam a jelenetet magamban képzelni és iszonyúan tetszett. Nem csak a tények miatt, hogy aranyos állat, cuki pofival, de azért is mert tökre viccesnek tűnt. Persze közben figyeltem a kevésbé boldog dologra is, ami a tekiket illette. Ez azért szomorú volt, lehet én azért álltam úgy anyával, ahogy, mert nem kapott tőlem semmi háziállatot. Mondjuk nem szerette az én „kiskedvenceimet” se nagyon, így nem is gondoltam, hogy kéne.
- Varangyosbéka…ah, igen, az, olyan pufis lesz, iiigen, úúgy.
Nem volt mit tenni, kényszert éreztem rá, így megnyomtam a pofiját, amit megtöltött levegővel és nevettem. Megvolt miről beszélek, ennek azért örültem, elég kínos lett volna legyinteni, miután egy kisebb könyvet ledaráltam. Meg is fájdult a pocim tőle, szóval inkább abbahagytam ügyesen.
- Azt mondod? Tudod, sose puszilgattam őket, gondoltam, hogy ha herceg jön, akkor majd meglesz annak a puszinak a helye, nem kell csúnya, nyálkás és mérgező izékat. De azért ők is aranyosak valahol persze…
Nem szépítettem sokat a dolgon, mert nem volt min. Egyszerűen csak úgy voltam ezzel az egésszel, hogy olyan eszméket kergetek folyamatosan, amitől mások már cukormérgezést kaptak volna, vagy szimplán agyvérzést az értelmetlenség miatt. A fókás pofim már nagyobb tetszést aratott, ha nem is volt maradéktalan sikere, ennek meg tudtam örülni. Aztán szépen megfogtam a kacsóit, hogy mehessünk.
- Ez nem hangzik szépen… nem akarok aszalt lenni, meg barack se - ingattam meg a fejemet. Séta közben nem bírtam ki, hogy ne leselkedjek erre vagy arra, de azért viselkedtem, és a célnak kitűzött iszis helyet kerestem, és idő közben elment a kedvem a fagyitól is, ahogy egy kisgyerek éppen magára kente az egészet. Magamat ismerve… nem akarok fagyisan visszamenni a morci orvosok közé.
- Ühm. Hát ömm. - Nem vagyok penge a válogatás és döntés kettősében. - Valami szénsavmenteset, mondjuk szőlőlét vagy almalét szeretnék szerintem.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 24. 18:02 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Jót szórakoztam azon, ahogy szerencsétlen fókácskák arcát kitárgyaltuk, én azért nem tartottam ennyire tragikusnak a helyzetüket, nem lehet minden állatnak fülig érő vigyora, de attól még boldogok tudnak lenni. Reméltem és hittem ezt, de még sosem beszéltem egy kis uszonyossal se, hogy elmesélje hogyan telik az élete, ami nagy kár. Majd mikor egyszer eljutok oda, hogy esetleg kapjak valamelyiktől egy pacsit, akkor rákérdek erre is. Ha nem felejtem el.
A békákkal is voltak még befejezetlen ügyeim, de ezek sokkal kevésbé mozgatták egy fókához képest a fantáziám, ettől még jó volt kifejteni az aggályaim. Pár éve lemondtam már róla, hogy dolgokat tegyek. Nem puszilgatok gyíkokat, szeretgetek szöcskét és viszek haza kóbor szentjánosbogarat, meg hontalan csigabigát. Vagyis a házba nem. Haladás. Múltkor Volt eltaposta Flórát, a csigát, vagy Flóriánt, nem eldőlt dolog, a csiga amúgy se tudja ő maga se mi, szóval Flót. Azóta vigyázok ezzel az állatkatartással. Volt nagy lett, régen nem taposta össze egy érintéssel, most kicsit nehezebb.
- Nem fogom, hiába szerette Stitch is meg a békucit, meg ugye a kacsácskákat is. Azok mondjuk hót arik, főleg még kisebb totyogósok és nem akarnak megkergetni a Balatonparton két morzsáért. Papit egyszer megcsípte egy hattyú is. Eh, madarak.
Azt hiszem az utolsó adag ilyen semmi és valami hagyta el a számat. Néha nem tudom, honnan van bennem ennyi szó, hang és mondanivaló, máskor meg olyan természetesen csicsergek a fontos emberek mellett, mintha mindig ilyen lennék.
- Nem szeretnék mamut lenni, kis békával sem a pocimban. Lehet leszek, de attól még inkább maradnék Maja - közöltem, de hallottam ám azt a varázsszót. El is mosolyogtam magam, miközben megtorpantam, hogy még a néni előtt, nem feltartva a sort sem majd akkor adjak neki egy puszit. Szépen összekaptam magam és választottam, majdnem sikeresen inni magamnak, a fagyira életemben elsőre talán elég biztosan megráztam a fejem, a ropira meg csak néztem, néztem, aztán meg már ott volt nála. Szépen mosolyogva köszöntem el én is az eladótól, hogy aztán arrébb állva elvegyem az almalét. Kibontottam a szívószálat, majd a szemetet a kukába dobva összeszereltem az üccsim, hogy beleihassak.
- Ühhüm, jó lesz. De neked nem kell másik? Vagy ez most célzás, hogy sokat dumálok? Nem direkt volt, nem is tudom, hogy volt - néztem rá kicsit lebiggyesztve az ajkaim. Nem féltem attól, hogy ne hallgatna szívesen, mert mindig elmondja, hogy nyugodtan beszéljek, csak fura még nekem is, gondolom akkor neki is. Vagy aztán a fene tudja. Belegondoltam abba is, mi van, ha csak az izgalom teszi. Általában, ha jó ér vagy a lámpaláz ütközik nálam így ki verseny előtt, akkor is vagy plusz bemelegítést csinálok, vagy valakihez beszélek, de szinte megállás nélkül, meg leginkább motyogva, mert nem szeretem az embereket. Nehéz velem.
- Mik legyenek előbb a pingvinek vagy a macik? Szívecske, azért örülsz, hogy megint itt vagyunk?
A szemeit kerestem a tekintetemmel, mikor sikerült elkapni, akkor rámosolyogtam, csak az érdekelt igazából, hogy csak én nyunnyogok-e ezen most ennyit a buksimban is. Még mindig nehezemre esett elviselni, ha valami csak miattam van.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 25. 17:35 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


- Azért ha legközelebb találkozunk vele, neki ne említsd majd, hogy ezt elmeséltem. Nem szereti, ha reklámozom, hogy mennyire sikongatott és káromkodott.
Nekem is nevetnem kellett, bármennyire próbálkoztam komoly lenni a témában. Azt hiszem a családom valóban a „nem százas” kategória, de szerintem a papival ketten egy ötvenest se mindig teszünk ki, bár ez nem feltétlenül gond. A kora ellenére sok olyan dolgot csinált velem, amit utólag belegondolva nem neki illett volna, csak nekem nem jutott más, aki pesztráljon. Szerettem, hogy értem megtette ezeket, meg azokért is, amiket inkább magáét, de vitt és megmutatta. A pecázás nagyon nem lett például a kedvencem, de hajózni szerettem vele menni és hasonlók. Találtam mindenben valami jót.
- Nem tudom, Barack az, de ő annak született, én nem érezném jól magam olyan nagynak… - vontam meg a vállam. Örültem, hogy ő is jobban szeret Majának, mint ahogy én magamat is, ez legalább egy biztos dolog volt. Majdnem annyira, mint az, hogy én általában nem tudok választani és csendes vagyok. Mindkettő megdőlni látszott, de nem igazán maradéktalanul. A számra az üccsivel végre ráültem és azért a kettőre szűkítés még nem döntés. Én mindenesetre igyekeztem, de már a dobozzal a kezemben gondoltam ebbe csak bele. Bekaptam a szívószálat és nagyot szürcsöltem ahogy a tekintetemmel az útba eső makis ketrecekre lestem. Őket is csipázom, de nem olyan sokáig kötnek le. Bár az egyiknek volt az ölében egy minike maki, ők nagyon édesek voltak, ott vigyázott rá, meg lesétált előre, hogy ha adnak be nekik hamit, ők kapják. Ha lett volna nálam nekik való, biztos én is adok, de nincs.
- Jól van, nem rosszból mondtam, tényleg. Értetteeem. Majd, ha megint rám jön, akkor nem problémázok.
Igazából valószínűleg fogok, mert mindig ezt teszem, hiába értem meg és tudatosítom magamban, még nem sikerült teljesen megszoknom, így ilyen sok idő után se, hogy mellette nem kell vigyázzban állni, vagy kötelezően beszél, illetve adott esetben hallgatni. Nem is tudtam néha, hogy ez jó-e nekem vagy sem. Már az, hogy szabad volt majdnem minden. Általában valamilyen keretek közé szorított a környezetem én meg alkalmazkodtam kerülve az esetleges gondokat, itt is csak azt szeretném, meg ha minden tetszene neki is.
- Jól van, boldog vagyok ám. - Nem szoktam csak úgy ezt is dobálgatni, de egy pillanatra megtorpantam, hogy az oldalához bújjak és csak aztán folytassam az utam előre, csak akkor meg ő állt meg. Arra figyeltem, hogy ne nyomkodjam ki és ezáltal magamra a maradék almalevem, szóval egyelőre próbáltam tiszta és foltmentes maradni. Legalább ma. - Szuuupcsi, remélem még nem léptek meg Kowalskyék - vigyorogtam rá, aztán elég gyorsan át is értünk ahhoz a kifutóhoz, ahol még hely is akadt legalább. Bár népszerű állatok lévén volt egy csomó rajongójuk.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 27. 17:23 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Vigyorogva figyeltem, ahogy az a bizonyos lakat bezáródott, aztán boldogan és elégedetten tudomásul vettem, hogy biztonságban van a kis történet. Valószínűleg papi pont tőle nem venné ezt rossz néven, de biztos nem örülne, hogy ilyeneket kifecsegek csak úgy. Bár szerintem, ha csak mamut lennék nem ilyen néha fecsegi, attól még szeretne. Ettől még ezen babérokat messze el akartam kerülni.
- Bizz-zizzz-zzzzüüü - búgtam felé igen fura hangkiadásokkal, aztán csak elégedetten hümmögtem a puszira magam elé. A saját kis iszim megszerezve neki is estem és le is kötötte a teljes figyelmem az első pár korty meg az, hogy imádom a szürcsölős dobozhangot, mikor megdöntve azt, a dobozt szívod meg és ilyen furi. Szóval azt. Haladtunk is, és igazság szerint már eléggé vártam a jeges világot, mind a pingvinekkel, mind a macikkal együtt. Hát lehet őket nem szeretni? Nem, egyértelműen ez a válasz. Inkább addig a makikra koncentráltam, majd a kis megtorpanáskor arra, hogy le ne igyam magam. De ügyes voltam én is, így a pingvinekhez teljesen rendben sikerült eljutni.
- De… de azért igyekszem, csak, hát így sikerül - vontam meg a vállam. Nem tartottam annyira rossz dolognak, de jó szokás se volt sajnos, túl sok ilyennel rendelkeztem, ami szerintem több türelmet igényelt, mint bármi más. Ez elég sajnálatos.
Próbáltam a napban a jó dolgokat összerakni, hiszen nem indult fényesen és még vissza volt egy adag borzalom, bár ki tudja, lehet azt sokkal kevésbé fogom félelemmel és kétségbeeséssel lefújogatni. Igazából még nem tudom mi vár, ez aggaszt inkább.
- Mint a filmekben? Olyan…kaszkadőrök? Csak itt ők nem vállalnak túl meredek dolgokat, talán. Vicces lehet, hogy miket tervezgetnek pizsiidőben, mikor minden látogatót kitessékelnek és magukra maradnak. - A kis öltönyösöket figyelgettem egy-egy szónál a férjemre pillogva, aztán lassan az üdítőm is kivégeztem. Nem volt jó jel, mert így egy óra múlva meg pisilnem kell majd, ami a másik eh, ezért nem iszom sokat túrák alatt, nem jó ez úgy.
- Tök jó lehet itt dolgozni…
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 28. 03:05 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nem akartam megint nagyon furáskodni, de azok a zizegések csak úgy kicsusszantak a számon nagy vidáman. Legalább a kezem széttárva, mintha szárnyak lennének repülést nem imitáltam. Pedig a fejemben megfordult, sőt, el is képzeltem, hogyan fogom kerülgetni az idős néniket és bácsikat az unokáikkal. Legalább a figyelmességem értékelnék, ha mást nem is.
Persze a figyelmem elvonódott, ez is sokat segített, hogy nem csináltam magunkból hülyét még teljesen. A kis totyogókat nézegettem nagy lelkesen, aztán ahogy Lewcsi rátért arra, hogy ha nem viselné el vagy jól, lehet ma itt se lennénk.
- Igazad van, azért örülök, hogy az utolsó nem történt meg. Nem tudom mit csinálnák - rántottam aprót a vállamon. Se máshol, se mással, se másként nem tudtam már magamnak szép jövőt összeképzelni. Nem csak nem lennénk pár, vagy nem lennének azok a fontos kis gyűrűk az ujjainkon, hanem lehet az a kis breki, aki odabent éppen várakozhat se lenne úton. Sőt, lehet nem is lenne jövő, ahol ő közénk cseppenhet. Az meg nagyon szomorú, ha egy ohana törött, kicsi, hiányos vagy sérült. Az nem igazi, szép család. Egyből le is biggyedt a szám kicsit és a szabad kacsómmal az övét kerestem, hogy újra összefűzzem az ujjaink. Itt voltunk, együtt, velem van és nagyon szeretem, ennél több lendülés vissza az idilli, jót tartogató világomba most nem is kellett.
- Úúú, igen, kész haditerv. Rajta van mindenki külön kis feladata, beosztva időrend szerint és helyekre bontva. Szerintem csak azért nem léptek még meg, mert fini lehet a kajcsijuk. Azért csak maradnak…
A pingvinek nem csak aranyos, de szerintem okos állatkák is. A fix étellel és alvóhellyel járó helyekről csak nem mondanának le egykönnyen. Közben az elfogyott iszim dobozát lóbálni kezdtem, meg azzal mutogattam éppen melyik öltönyös madárka izgis.
- Szerintem lassan elindulhatunk a macikhoz, mert nem lesz sok időnk. Meg arra van ám kuka, láttam az előbb - jegyeztem meg okosan, miközben hagytam, hogy elvegye a dobozkát. Még utoljára a kis szárnyasokat szemléltem, aztán el is indultam vele tovább lassan.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 28. 13:38 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Sokszor fordul elő egy ideje, hogy talán túl komoly témák kerülnek elő, és bármennyire nem értek hozzájuk - vagy gondolom ezt én másokkal egyetértésben -, mégis sikerül átgondolnom és jutnom egyről a kettőre valami módon. Tudom, hogy már ez is az életünk része, ha nem így lenne, az a bizonyos igen se került volna kimondásra, nemde? A felesége vagyok, ő az én férjecském, számíthatok rá, nem akar itt hagyni, megígérte, hogy soha nem is lesz ilyen. Van egy kutyusunk, akit imádunk, és lehet, hogy hamarosan egy babánk is érkezik. Nem láttam ebben semmi rosszat vagy negatívat és nem is szerettem volna. Mindig rossz kedvem lett, ha belegondoltam, hogy esetleg mennyivel másabb, vagy lehet esetenként jobb élete is lehetne neki mások mellett. Én csak boldognak akartam őt tudni és ezek néha nem csak engem fagyasztottak meg az örülésben. Rápillantottam még a kezét szorítva, aztán viszont csak elnevettem magam a felvázolt terven.
- Szegééééények, egyem meg őket. Hát én is tuti felmondanék mindennek, ha valaki lecserélné a kedvenc zöldséges és paradicsomos spagettiszósz-alapom valami porból készültre. Csak ne, az nem finom és nem is igazi - ráztam a fejem nagyokat grimaszolva magam elé. Hát milyen rossz lenne már, pedig azt éppen eléggé szerettem ahhoz, hogy ne akarjanak megfosztani tőle inkább. A kukához érve ezúttal a nózim húztam el, mert lehet nem volt nagyon szaga, de valaminek volt a környékén, amit nagyon nem tudtam éppen tolerálni. Inkább felvetettem, hogy irány a smacikhoz.
- Valakinek azt is kell - vigyorogtam rá, mintha ez olyan átlagos lenne, pedig nem, csak most eléggé rendben volt a megfigyelőkém éppen. - Hááát, de ugye tudod, hogy nagyon nem fogytam a legutóbbi óta sem, nagyon csúnyán fognak azok az idős nénik nézni ott szebben és nem biztos, hogy le akarok majd jönni?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 30. 02:19 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Megesett már, hogy azt éreztem, túl sok vagyok, más úgy igazán, mint a félelmeimmel, mikor éppen rám borul az, hogy de a múlt ismételheti magát dolog és az is, hogy milyen tehetetlen vagyok. Ilyenkor abban a sok jóban, ami ért és elért engem nem látok annyi pozitívumot, mint kellene. Ez elég szomorú, és erősen nyom a padlóra, ahonnan fel kell másznom, de utána minden rendben van. Most is így van valahogy, hiába került szóba a mi van, ha jelenleg nem láttam más jövőt, mint a közöst, pláne így, nagyon ohanásan. A kezén szorítva egy picit felmosolyogtam rá, hiszen nem volt okom búslakodni, arra még a bennem lévő izgalom se adott.
- De az nem olyan finom, csak jobb az igazi, mint mindenből. Úúúúú, tudod mit kaptam múltkor? Ilyen pici, színes tablettákat zacsiban, vannak rajta szép betűk is, jelzésként - kezdtem magyarázni, miközben azon agyaltam, hova tettem a vízben oldódó dinóim a lakásban. Nagyon menők, van minden színben tényleg és fajtában. A V az velociraptor, a t meg t-rex, ezt már tudom, a többinek még nem néztem utána. - Bele kell őket dobni a vízbe, és akkor dinók lesznek belőle, annyira cukiik. Múltkor Volttal kipróbáltuk a kerti medencében, neki is tetszett. Majd megmutatom otthon. Na, abból menő dolog a zacskós vízzel csinált, de a kajcsi az kajcsi, azt ne rontsuk le.
A fejem egyre jobban ingatva magyaráztam még elvonultunk a  kukáig. Némi levegővétel és picit odébb totyogás után figyeltem csak rá, majd kifejtettem az aggályaim is. Engem ezek ugyan nem tartottak vissza, de úgy láttam helyesnek, ha tisztázzuk. Mikor kimondta, hogy őt bizony nem érdekli, akkor csak elmosolyodva kulcsoltam össze az ujjaim magam előtt billegve a lábaimon, majd mellé léptem. Nyomtam egy puszit a halántékára, majd a pad segítségével felmásztam a nyakába. A legnehezebb az volt az egészben, hogy ne csússzon ki a popsim alól a szoknya, mert az egy dolog, hogy elől a buksija eltakart, de a popsimat nekem kellett megvigyázni.
- Azt hiszem megvagyoook. És most smaciiik?
Néztem lefelé rá, várva mi a terv, közben óvatosan kapaszkodtam a buksijába megcirógatva a buksiját. Jó magasan sikerült helyet találnom a műsorhoz, és biztos voltam benne, hogy sokan irigyelnék, mert hát menő, és jó, és Lewcsi.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 30. 15:22 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nagyon lelkesen meséltem el neki azokat a feloldódós kis lényeket, észre sem véve, hogy furinak tűnik a mese. Amikor láttam az arcán, hogy furin néz rám, akkor még gyorsan befejeztem a történetet, hogy amúgy mi azt már Volttal teszteltük is és juhu. A felsóhajtásra csak ránéztem, hogy de mégis mi a baj a dinóimmal? Nem harapnak, nem bántnak senkit!
- Naaa, ez nem ér és nem is igaz - próbáltam elhinni, hogy nekem van igazam, de az hazugság lett volna. Így végül csak mosolyogva elhallgattam, a puszira meg lehunyt szemmel villantottam egy olyan vicsorgósan Stitches vigyort. Nem volt bajom a szurkálódással, csak néha egy-egy percre morogtam, ha olyat mondott, de igyekeztem abban is érteni a poént.
De ugye kinek van ideje arra, hogy szomorkodjon vagy morcizzon, mikor olyan ajánlatot kap, mint én? Felléptem a padra a fenekemre szorítva a szoknyát, mielőtt bemutatom a csini barackszínű fehérneműm és aztán majd nézhet rám Lewcsi csúnyán. Kis időbe beletelt a jó pozíció, meg a ruha eltűrése, de csak sikerrel jártam. A vádliimat a karjai alatt húztam hátra és az oldalára szorítva kapaszkodtam, miközben megsimizve a buksiját kiadtam a felszállási engedélyt. Ha nem aggódnék mennyire kényelmes neki, szuperül elrepülőznék itt megint, de csak nyugisan nézelődtem ahogy elindultunk.
- Úúú, szeretem őket, nagyok, puhák, cukik, hidegek meg világosak is, tiszta cuuukik - jegyeztem meg, hogy aztán felnevessek, még az egyik kezem a szám elé is kaptam, hogy ne hangoskodjak nagyon.
- Szóval a csúnyán néző nénik a kedvenceid? Szerintem te is nekik, biztos ők is szeretnének menni egy kört és féltékenyek…
A következtetéseim nem mindig voltak a toppon, ennek ellenére, mikor belebonyolódok, mindig születik valami eszméletlen dolog, de ettől én még ezt nem tartottam lehetetlennek. Sőt. A néniknek is van szeme, hogy lássák, ami szép meg jó. Közben kicsit előre borultam, vigyázva, hogy ne zuhanjon rá nagy súly, mert még borulás lesz a vége, az arcát simiztem oldalt úgy figyeltem a macikat.
- Nagyon menő, ha nem esnénk tutira orra én is felvennélek ám! Úúú, nééézd ott pihiznek.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 31. 21:06 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Rosszallóan méregettem kicsit a feltartott kezeit, de aztán hamar elengedtem a dolgot. Sejtettem, hogy nem akar rosszat, de azért elég furin nézegetett rám, nem is értem mi baja van néha. Vagy csak megint elkalandoztam, mindenesetre legalább a dínók neki is tetszenek, mert ezek szerint nem fog sikítófrászt kapni, ha hazaértünk és meglátja, hogy a fürdőben a mosdókagylóban benne volt a dugó, és a belecsorgatott vízben hagytam pár tabit, csak mert mire hazaérünk kész lesz. Meg amúgy sem tudtam milyen kedvem lesz a végére, a fogorvos után is mindig két napig csak ülnék a szekrény aljában. Ezek meg jó kedvet hoznak. Legalább valami, ugyebár.
- Szerintem cuki is vagy, meg a puha helyett volt jégkockád is. Meg kólás, ami fontos és finom, csak ugye nem szabad inni - még bólogattam is magamban mindenhez, amit szépen elmondtam. Elvigyorodtam, pontosan emlékeztem mikor is mondtam előre, illetve második elsőre a társaságában a szót. Így utólag belegondolva, lehetett volna furi a közös kedvenc már akkor is. Közben én nézelődtem odafent vidáman, meg az arcát is simiztem, ami csak akkor maradt abba, mikor az egyik tenyeremmel a hajába tapiztam, még a másikkal mutogattam merre is vannak a fehérkék, és hogy jó lenne arra állni. Mondjuk. Talán.
- Az nekem is van, a nagyik menők. Bár szerintem ő nem szeret nyakiban lenni, vagy sose vitta a papa, lehet neki is azt mondta sózsák - gondolkodtam el pár pillanatra ezen, annyira, hogy már csak a szeretlek zökkentett ki.
- Én is téged, nagyon. Meg Voltot is, még ha haragszik esetleg tovább egy kicsit, meg… a kisbrekit is - beharaptam az ajkam, tudom, hogy nem hangzott szépen, hogy mindig csak feltételesen emlegettem. De valahogy, ha így kimondom, nagyon rossz lenne, ha aztán a doktorbácsi meg mást mondana. Kicsit rá is tapasztottam a kezem újra a pofijára, a hüvelykujjammal megsimizve őt úgy nézelődtem ki magam. - Ühm, életke, ha leszálltam, akkor megihatom a szőlőset is?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 2. 23:41 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Mostanában a legtöbb napunk úgy telt, hogy még én sem csak az a kis optimista voltam, aki régen. Ezt nagyon nem szerettem valahogy, nem tudtam dűlőre jutni magamban, de úgy éreztem vagy így, vagy úgy, de ennek a keddnek a végére mindent tudni fogok. Sokszor kúsztak be elém olyan ha-k, amik lehet sosem kellettek volna. Plusz nyomás volt a buksimban, a pocimban és a torkomban is. Még mindig nem kedveltem meg az orvosokat, és bármennyire próbálok ügyes nagylány lenni, egy kicsit nagyon tartok még a nap maradék részétől. Pedig már mindjárt itt van, inkább csak a dinócskákra gondoltam, meg a jegesmacikra és sikerült elmosolyodni.
- Meg finom az illata és szép is. De azt hittem itt a macik a lényegek - nevettem fel, miközben a kóla dolgon jót somolyogtam magamban. Ugyan ez a helyzet velem is, illetve én tényleg minden mennyiségű koffeintől túl vagyok pörgetve, olyan leszek, mint egy búgócsiga. Elég kicsit több erős teát inni nem még kávét vagy kólát.
Szerettem simizni a pofiját, mert olyan jó érzés volt, hogy tudja, ha nem is mondszizom neki, mennyire szeretem. Meg kicsit olyan pótcselekvés is, hogy ne kezdjek agy karrierbe, mint a Repcsikben a permetezős gép. A tekintetem a macikon pihent, akik egyébként is édesek és ha semmit nem mozdulnának is jó sokáig tudnám őket bámulni.
- Csak egy kicsit, fáj tőle a dereka, tudod. Jót? A sajátunknak is? Bár gondolom most majd nem szeretnéd, szóval majd legközelebb csak sokára… - vontam aprót a vállamon, aztán inkább bámultam. Közben cukika volt és megemlítette, hogy szeret én meg megörültem, szóval gyorsan el is mondtam, hogy én is bizony mindannyiunkat. Ha vagyunk ennyien, ha nem.
- Tényleg? - rebegtem sírós és kétségbeesős hangon, de aztán a mondandója felénél sikerült felfognom, hogy nem is, szóval csak csendben maradtam gyorsan leszegve a fejem. Ez annyira nem volt jó ötlet, mert egyrészt így pont rá néztem, másrészt a smacikat se láthattam. Egy kisebb kuncogással figyeltem a macipárt, mielőtt végül mégis kinyitottam volna a szám. Közben azért én már eléggé azért a szőlős üdítőért epekedtem.
- Szó szerint smacik. Most akkor ők is undik?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 9. 19:35 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Igyekeztem a lehető legtöbb rózsaszín és szép dologra gondolni, ami ugyan jó lassan ment, de legalább sikeresen. Így viszonylag jól elengedtem, mi is lesz hamarosan, aztán csak nyeltem egy nagyobbacskát mosolyogva.
- Deee, nagyon szeretem az illatod is meg téged is, naaa, csak macik. De téged azért jobban - nyünnyögtem a feje fölé hajolva, aztán amennyire előre tudtam hajolni, összefűztem a kezem az álla alatt, ügyelve, hogy se a torkát se a nyakát ne szorongassam túl, aztán puszit leheltem a buksija tetejére. Nem vagyok egy guminő, pedig akkor biztos jobban menne ez az ide is meg oda is hajolok. Végül lassan eresztettem el őt tovább simizve a pofiját, de a mondottakon csak összehúztam a szemöldökeim.
- Szóóval túúúl nagy leszek és nehéz, ééértem én - jegyeztem meg kicsit elhúzva a szám, igazából én sem arra gondoltam, hogy majd mikor már naaagyon babavárósak vagyunk a nyakában tartva kéne sétiznünk, de most akkor is. Ez csúnyán hangzik így. - Miért ne tenne jót? Ha jó kedvem lesz, akkor ha… szóval ha ott a baba, neki is, gondolom. Az miért rossz?
Kíváncsi lettem volna, szerettem volna megkérdezni már az első „ha” kicsúszásánál, hogy vajon csak én érzem-e magam ennyire rosszul attól, hogy mi van akkor, ha most nem kapunk szép híreket. De nem tettem, most már egészen jó volt a hangulat és én is megnyugodtam a doktorbácsi léte ellenére is. Inkább csak azt ecseteltem, hogy minden szeretet megvan és jóság, meg az az üdítő is nagyon szeretve lenne a kacsóimban. Ezért is érintett volna rosszul, ha idő közben elajándékozza. De tudom, hogy nem akarná, hát szeret, akit szeretünk, azzal meg nem csinálunk rossz dolgokat, igaz? Mint a macik, az előbb odaadta a halacskát a kis párjának, most meg már a nyelvük tapadt össze. Cuki undik igazából.
- Iiigen, van elég nyelv is meg nyál is, de nagyon kis aranyosak. Csiiiinálsz kééépet? Meeg le is tehetsz ám, majd megyek a lábikóimon tovább, tuti nem kényelmes azért így… Össze fogunk ragadni ebben a melegben - mondtam nevetve, aztán ha beleegyezett, akkor amint segített rajtunk és leguggolt vagy olyasmi, elkezdtem lemászni a nyakából hatalmas vigyorral. - Szóóóóval…szőlőlé?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 10. 19:38 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Én igyekeztem rendet tenni, mert hát macik ide vagy oda, meg vidrák, vagy kutyusok, azért nem ők voltak ott legelöl természetesen. De úgy tűnt hirtelen, ezt csak egyedül tudom, ami nem volt jó érzés. Amikor átkaroltam picit a buksiját azért már úgy tűnt, minden okés is. Szeretem őt, meg sok dolgot még, de ez nem jelenti azt, hogy mondjuk azt, mikor megkapom a reggeli köszönős puszim, azt elcserélném egy macisimire. Vonzó dolog, de nem ennyire, bizony.
Aztán én megpróbáltam okot keresni, miért lehet baj, valószínűleg a felszínen ragadtam hozzá képest, de nem is mertem mélyebbre menni a témában, még akkor sem, mikor megpróbáltam elmagyarázni, szerintem miért nincs baj ezzel.
- Üüüüühüm, akár. De mindegy is, nem akarok bajt senkinek, tudod. Csak na… - Lassan, de be kellett látnom, hogy sok dolog fog változni, nem biztos, hogy ezt szomorúan kell felfognom, de azért biztos nem lesz egyszerű. Itt már nem csak a cipelésen járt a buksim, kicsit bele is bambultam a semmibe mielőtt még lekéredzkedtem volna megéljenezve a macikat és képet kérve.
- Undiskodni akarsz? Fúúúúúj - nyújtottam el nevetve, mikor már annyira közel volt, kicsit be is bandzsítottam ahogy néztem rá előre. Aztán a fejem a keze után fordítottam, de csak éreztem a rántást a szoknyámon, aztán az egyik kezem a számhoz emeltem. - Azért szeretlek ám. És… Upika, popsi. Bár így mindjárt érteném az előbb miért vigyorgott úgy ránk az a bácsi.
Nagy vidáman bontottam ki az üccsit, beleszúrtam a szívószálat is, hogy aztán nekikezdjek bólogatva. Mehetünk a vicces-foltosokhoz. A kezecskémet kitartva nyújtottam felé, mert hát én szerettem volna, ha azt úgy fogja és úgy megyünk tovább, ahogy előtte. Meleg és izzadós tenyerek ide vagy oda.
- Úúú, hallod, a zsiráf mit mond? Mármint tudod, a tehén múúúúzik. A hal meg blupblup. A kecske mekeg…érted, de a zsiráf?
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. augusztus 10. 19:39 Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 16. 22:39 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Egyetértettem vele persze, de egy picit éreztem azért, hogy jobb is ha nem fejtegetem ezeket tovább. Biztos vagyok benne, hogy nem az én pocim ugrik csak össze a gondolatra újra és újra, ez pedig nem tetszik. Nem az a jó érzés, aminek lehet lennie kéne helyette. De ráfoghatom ezt egyelőre a doki nénikre és bácsikra.
Lefoglaltam magam inkább a macikkal, amik hiába undiztak, túlságosan is édesek voltak ahhoz, hogy ne kezdjek képekért petíciózni a férjecskémnél. Nem is kellett sok, hogy megszülessenek azok a fotók, meg nem csak azok, szóval nagy vigyorgósan pillogtam lefelé rá, míg meg nem álltunk. Lekászálódtam, majd minden mást figyelmen kívül hagyva szépen elvettem a dobozos iszit, majd beleszúrva a szívószálat be is kaptam azt.
- Hááát, talán egy picit tudtam - mondtam beharapva a szájacskám, aztán az üdítős kezem a hátam mögé húztam a másikat pedig magunk közé emeltem, majd a mutatóujjammal lassan kezdtem magam felé hívogatni őt, vagyis közelebb inkább. Amikor abbahagytam az arcára simult a tenyerem, egy pár pillanatig azokba az élénkkék szemekbe bámultam, majd az ajkaim puhán az övére nyomtam vigyorogva, amit azért a csók közepén befejeztem ám. De nem szerettem volna, ha ezért most sokan megnéznek minket vagy hasonló, így picurit zavarban el is húzódtam végül. A megjegyzésre boldogan mosolyogtam magam elé, még a kezem nyújtottam, hogy megfogja, de még mögöttem jött megriszáltam a csípőm meg a popsim egyszer, pont mint reggeli után. - Ez nem is jár másnak...
Néha amúgy tényleg nem értettem, hogyan merül fel benne, hogy bárki más számítana. Mármint, engem nem érdekelnek, és szerintem az is túlzás hogy annyian észrevennének egyáltalán, ha csak nem miatta teszik.
- Kááár, sose tudja senki megmondani, biztos akkor beszélgetnek csak, mikor más nem hallja - vagyis magyarul fogalmam sincs nekem sem. Ennek ellenére érdekelt ez is, mint sok apró, de mások szerint bugyuta dolog. Ahogy sétáltunk és jobbra és balra tekintgettem lassan az üdítőmnek megint a végére értem és a foltoskák is meglettek. Tudtam, hogy már nincs sok vissza, mire mennünk kell vissza, ettől pedig egy picit az arcomra fagyott a mosoly.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 17. 16:48 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Ahogy szürcsiztem az italom, hamar rájöttem, hogy bár ma sem fordultam 180°-ban semerre, legalább ebben én döntöttem, és ügyesen választottam. Szeretem a szőlőlét. De azért közel sem annyira, mint ezt a naagy lengyel csillagocskát itt magam alatt, mögött majd mellett. Éppen hol áll.
- Ühhüm, na ne nézz így Nyuszó, szeretem azt is, mikor undi vagy meg rosszasáááág - mondtam pislogva párat. Bár azt inkább ne kérje senki, hogy ezeket most lerészletezzem, teljesen és hiánytalanul így imádtam őt, ahogy van. A gyors kis csókot megejtve aztán még nagyobb vidámsággal fordultam irányba, hogy az utolsó állomást is meglátizzuk még gyorsan. Persze nem maradhatott ki a ma olyan nagy szeretettel gyakorolt riszám se, aminek a megjegyzésére csak lebiggyesztve az ajkaim szusszantam egy szomorút. Persze nem kellett ezt olyan komolyan venni, ez azért a pofimon is látszott. - Nem is rosszból volt pedig…
Csak szorítottam a kezét, kicsit lóbáltam is, még meglettek a nagyra nőtt csodák. Csillogó szemekkel meredtem felfelé az egyikre, aki itt téblábolt a kis elkerített helyük szélén és éppen a fejünk fölé magasodó fa lombját hamizta. Nem volt már sok levele, jól megdézsmálhatták már. Közben azért az én buksim már nem csak a cukiságoknál járt, így el is bambultam kicsit. És egyébként nem ártana a lábam elé is nézni, mert valaki éppen ekkor vonult át előttünk keresztbe én meg majdnem belesétáltam. Upszi. Ekkor észleltem azt is, hogy Lewy nekem beszél, vagyis a megszólításra.
- Hm? Jaaa, ahha, gondolom. Csak… jó lenne már a nap végén járni, otthon. - Nyilván nem az állatok a baj vagy a séta, még annyira fáradt sem vagyok, csak egy kicsit, egyszerűen akkor már túl lennénk mindenen, tudnánk mindent és kész. Nem lenne ez az ideges-izgalom, meg a várakozás súlya.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 19. 05:04 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Örültem, hogy viccnek fogja fel, de én halálosan komolyan gondoltam, hogy tőlem aztán olyan világot lerombolósan rossz is lehetne, mint amilyen Stitch volt a születésekor, akkor is imádnám. Ez pedig tőlem nem csak üres szó és ígéret, teljesen valós dolog. Lehet, ha lenne, vagy esetleg van olyan tulajdonsága, ami zavaró, akkor sem tennék megjegyzést erre. Én sosem akartam, hogy miattam változnia kelljen, az elég önző dolog lenne a részemről, ráadásul, ha szeretünk valakit, akkor előbb alkalmazkodunk, elvárások nélkül. Legalábbis azt hiszem. Mondjuk nem mintha nagy tapasztalataim lennének, akit próbáltam szeretni, már anyun és a nagyiékon kívül vagy eltűnt, mire visszajelzést kaphattam volna, vagy Lewy. És akkor elértünk oda, hogy most tanulom csak mit és miként jó.
Csendesen fogtam a kacsóját, miközben a nyakam nyújtogatva - de nem mint a zsirik - nézelődtem körbe egy darabig. Néha megakadt a szemem kiscsaládokon, ahol volt anyu, apu gyerekek, aztán el is kalandoztam fejben.
- Nem is csak az orvosról van szó - vallottam be kicsit félszegen a cipellőmet bámulva, ahogy az utolsó korty szőlőlevet is kiszívtam a dobozból. - Én csak… azt hiszem nagyon nem érezném magam jól, ha valami olyat mondana, ami… ami nem tudom. Érted azt hiszem, nem?
Kezdtem belezavarodni az egészbe és hiába volt jó valamennyit kinyögni, nem múlt el a fura érzés a pocimból a csalódás lehetősége miatt. Már egy kis ideje tudom, hogy szerettem volna, ha igaza van Annenek, a teszteknek, a szervezetemnek. De még mindig nem volt a kezemben semmi a reményen kívül.
- Minden… ühhüm. Mi?
Éppen helyeseltem kidoba a kukába az üccsisdobozt, ami kiürült, amikor visszafordulva a matatására lettem figyelmes. Értetlenül billentettem oldalra a fejem és az elengedett kacsóm magam elé húzva összefűztam az ujjaimat a lábaimon billegve. Nem egészen esett le, mi folyik itt, még le nem térdelt, akkor kezdett csak el az ajkam lassan görbülni felfelé. Még egy halk „jaj” is elhagyta az ajkaim, olyan izgatott és aranyos nyüszögés mellett, amit úgy az egésznek tulajdoníthattunk. A húzásra közelebb tipegtem.
- Ugye tudod, hogy eddig is te voltál a legjobb? - meredtem rá lefelé, aztán az ajkamra harapva bólogattam. Hát, hogy lehet erre más választ adni? Nem mintha megfordult volna a fejemben bármi egyéb. Ő megígérte és be is tartotta, pedig senki nem kötelezte rá, nem kérte tőle és nem is várta el. Szeretem. De az nem sokat segített a rendes válaszadásban, hogy láttam a komolyság milyen nyomtalan a helyszínen. - Igen, persze hogy maradok. Hát szeretlek, Szívecske. De ne nevess, mert akkor nekem is kell.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 19. 17:15 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Senki nem mondhatja ránk, hogy nem élvezzük ki egy állatkert nyújtotta lehetőségeket, már a felhozatalt nézve. A legnagyobb boldogságforrásokon túl voltunk, de bőven voltak még olyan cukiságok, akik vágytak a figyelemre, meg olyanok is, akik kevésbé. Mondjuk én megértem őket. Én se szeretném, ha egy csomó ember beszélne hozzám, fotózna és el se vonulhatnék kicsit magamban nyugizni. Pont úgy, ahogy otthon is tenném a mai tortúra helyett. Pláne, mikor Lewy kiegészíti, amit nekem nem sikerült összehozni. Nyeltem egy nagyobbat picit meredve magam elé, mielőtt rá néztem volna.
- Ahham, leginkább ettől. Mármint… szerintem most már nagyon elszomorítana a dolog. Már egészen… megszoktam… szeretném - vontam picit a vállamon, mintha teljesen mindegy volna, pedig bizony nem az. Kevés dologról szoktam eldönteni, hogy esetleg szükségem van-e rá, vagy éppen szeretném-e, de ez már annyira oda kéredzkedett, hogy nagyon. Attól kezdve, hogy ő rám vigyorgott ott a konyhában, én fellélegeztem, hogy bizony ez boldog dolog, nem akartam volna, hogy semmissé váljon. De egyelőre abban maradtunk, hogy minden szép és napsütéses, ez pedig egy kis erőt azért adott, főleg úgy, hogy már nem voltak órák vissza, inkább percek a visszaindulásig a dokik közé.
Értetlenül figyeltem ennek ellenére is, aztán pedig képtelen voltam nem vigyorogni meg majdnem nevetni, pedig én megpróbáltam rendesen odafigyelni és állni elé. Kicsit számomra, még ha meg is ígérte és ez nagyon szép dolog, abszurd volt tőle. Én szerettem a „gondold át az ajánlatot” felfogásával és viselkedésével és nem voltak felé semmilen elvárásaim, ő mégis néha olyanokkal lep meg, amikre a szavaim is eláll.
- Ez nem zárja ki, hogy nekem te legyél a legjobb… - mondtam még mielőtt hagytam volna, hogy a kezem birtokba vegye, és az a cuki pacisság az ujjamra csússzon. Igazából nagyon elbambiztam a gyűrűre, mert nagyon cuuuki és aranyos volt és tökre oda voltam érte, mint minden ilyen apró izéért. Kicsit néha rosszul is éreztem magam, hogy ugyan úgy tudok jajongani egy ilyen apróságért, mint mondjuk az első gyűrűmért, amiben biztos vagyok, hogy nem egy automatából pörgette ki pici pénzért. Közben közelebb lépve az arcát a kezeim közé fogtam és előre hajolva simítottam az ajkaim az övére finoman. Nem is igazán törődtem percek óta senki mással a környéken és azt hiszem ez volt a legjobb hatással rám éppen.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 19. 21:43 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Lehet, hogy nem ide indultunk, de engem elég nagy boldogsággal töltött azért el, és egy kis erőt is adott ez az egész. Szeretem ezt a helyet, és amióta kiderült, mire is nem emlékeztünk olyan tisztán, csak még egy kicsit előkelőbb ez az egész itt. Persze most sehol a papi, akinek engem kellett volna akkor is keresni. Nincs nasi, piknik és a Stitches táskám, már az akkori, azóta új van ugye. De sok dolog ugyan olyan jó, mint akkor. Ott még nem romlott el semmi, most pedig már nem rossz körülöttem. Talán ennek tényleg így kellett lennie. Reméltem, hogy a brekinkkel hasonló lesz a helyzet, már abból a szempontból, hogy bizony neki meg kell érkeznie az életünkbe, és hogy ehhez már elindult valami módon. Tényleg megértettem miért akadna ki ő is, ha most valami olyan hír várna minket abban a nagy épületben, hogy tévedés történt.
- Igen, mindketten ugyan azt szeretnénk. Izgulok, amúgy se tudom mit kell ott majd csinálni… - szorítottam meg a kezét kicsit, amit fogtam végül, de már egy hangyányit könnyebb volt az én lelkemnek is, akkor is, ha semmi nem lett biztosabb.
Közben ő gondolt egyet, valahol szerzett egy nagyon édes gyűrűt és már ott is térdelt előttem, amire én meglepődve-meghatódva vinnyogtam egy kört magam elé, lenézve rá. Olyan hihetetlen számomra a Drága még mindig néha, hogy ezeket időbe telik feldolgoznom. Végül a sok szó helyett egy csókkal adtam pluszban is a tudatára, mennyire imádom őt nem csak ezért, mindenért, minden jóért, meg a kevésbé jókért is. Az is az élet része. Bólintottam nagyon kis határozottan miközben ő felállt, aztán észrevettem én is pár szemet, végül a nénit is, akire rászólt Lewy. Én sem voltam oda, hogy bámészkodik, de nem akartam morgós öregekkel beszélgetni. Nagyon nem. Szóval nagyjából az utolsó két szava körül magam felé fordítottam a pofiját, nagyon szépen nézve rá, aztán még egyszer az ajkaim az övéire tapasztottam, mielőtt a kezem visszacsúsztattam volna az ő tenyerébe. Tudtam, hogy indulnunk is kell lassan, nem is baj.
- Ugye azért bejössz velem oda is, mint a vérvételre?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 20. 22:43 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nem nagyon tudtam elmagyarázni igazából, hogy csak én nem akarok hülyének tűnni, hogy gyakorlatilag még azt sem tudom mit meg hogyan akar rajtam a bácsi vagy néni megvizsgálni. Arról nem beszélve, hogy eredménytől függően hogyan tovább. Annak azért tudtam örülni, hogy se a vérvételnél, se amikor a lapomat csinálta az a kedves nő, nem néztek rám semmi miatt furán. Még a koromat se pedzegette.
- Gondolom, de tudod, hogy legtöbbször semmit nem tudok rendesen. Nem szeretnék ott ülni bután. Csak… mindegy, tudom, hogy majd segítenek, erre vannak.
Hiába az izgalom vagy aggodalom, esetleg is-is, ami bennem kavargott, azért az állatkertet nem lehet nem élvezni. A vidráktól a macikig a makikon át mindegyiknél csak újabb széles vigyorral leselkedtem és egy picit megint azt a gondtalan, boldog pillanatot éltem, mint minden alkalommal, mikor kicsiként is idehoztak. Itt senki nem kérdezett soha rossz dolgokról, nem bántottak és hát, ha be kell vallani, a legjobb dolgokat is itt szedtem össze. Nem csak dolgokat.
Most pedig, csak hogy bővülhessen a kis szeretetes csomagom, éppen itt térdelt előttem a férjem majdnem nevetve, ami miatt én sem nagyon bírtam azt visszafojtani. A szemébe néztem, aztán a kis pacis gyűrűre, de gyakorlatilag olyan kis döbbenetet, persze jófélét, hozott nekem, hogy el is felejtettem hol vagyunk, meg mennyien. Ez előnyös volt abból a szempontból, hogy nem viszolyogtam és görcsöltem semmin, hogy csak rá figyeltem, még a csók is egészen hevesre sikerült hirtelen, de aztán ugye, mint mindig, valaminek történnie kell. Ez most éppen a néni volt, de őt is próbáltam kizárni, és inkább elindulni az utunkra egy újabb puszi után.
- Tuudom, de azért. Ezt jobb hallani. Nekem jobb így - jegyeztem meg kicsit félszegen, ahogy a kezét finoman megszorítottam kifelé ballagva. Igazából már a kapunál megint éreztem azt a gombócot a pocimba, aminek nem örültem, de úgy voltam vele, hogy legalább túlesünk rajta.
- Te tudod ugya, hova kell menni? - Sok dolgot csinálok, de a helyek memorizálása és az infók megjegyzése nem igen tartozik ide. Pontosan ezért tévesztettem anno ajtót a koliban elsőre.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 21. 15:13 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Igaz, hogy a téma cseppet sem volt vicces, sőt, leginkább tragikusnak mondanám, ha már be kéne kategorizálnom valahova. Ennek ellenére ahogy figyeltem őt és éppen fejtegette, hogy őt az elmúlt 25 évében még senki nem vizsgálta meg terhes-e, előbb lassan elmosolyodtam majd némi elfojtás okozta hümmögés után ki is nevettem őt. Persze nem olyan kifigurázósan, csak hát na, ez így mókás volt.
- Hát szerintem, ha szólsz, lehet téged is megvizsgál valaki szívesen. Sőt, ha lehetne én szívesen átadnám az időpontom, aztán esetleg visszajövök máááskor - jegyeztem meg, és pont olyan voltam, mint egy nyuszi, aki a bokorrezdülésre visszaugrál a kis rejtekébe. Csak nem, nem akartam semmi orvost, vagy műszert, ne adj isten papírokat és gyógyszereket. Az utolsó mondatrész miatt azért mikor abbahagytam picit bambultam magam elé, nem gondoltam, hogy arra reagálnom kéne, sőt, igazából nem is különösebben foglalkoztatott. Mármint de, nyilván érdekelt volna mondjuk kicsit korábban az is a múltjából, hogy talán volt-e, még ha hírre nem emlékszem, olyan lány más, akivel bármi terve volt, de azt hiszem ebbe nem akartam belefolyni, meg ezzel talán meg is válaszolta. Különben is, abban majdnem biztos vagyok, hogy senkinek nem jár egy éven belül két leánykérés, nekem mégis. Ez mondjuk lehet furi, bár szerintem tök cuki tőle, nem az, hogy megteszi, hanem, hogy igyekszik megtartani a szavát. Még ha nem is voltam mindig tudatában annak a bizonyos ígéretemnek én is tartottam magam hozzá. Bár most éppen igen undi vagyok, ahogy a száját lefoglaltam.
- Majd meglátjuk. - Ez leginkább egyenesen arányos azzal, hogy csendben és kukán tudnék ülni, még valaki nem hozza a harapófogót. Kééépletesen, egy igazitól lehet el is szaladnék. Sőt, biztosan. Az ölelésre mikor kiértünk halványan elmosolyodtam kicsit hümmögve magam elé, a kezem meg az övére simult. De aztán az infóra és az elirányításra felszusszantam és bár a lábaim nem nagyon kívántak velem egyetemben közreműködni, de elindultam. Ahogy meg egyre közelebb volt az épület, aztán a lépcső és végül a bejárat, csak nyeltem egy nagyobbat és oldalról néztem felfelé a férjemre. Bólogattam, bár ez nem megy igazán parancsszóra.
- Szeretlek.
Mondjuk az utómondatát nem is tudtam mennyire hihetem el éppen, szerintem megnyugtatásnak szánja, de most éppen ezen csak forog az agyam tovább. Ez nagyjából addig tart még a kezét szorongatva hagyom, hogy az épületben elnavigáljon és valaki megszólítva minket egy folyosó végi ajtóhoz küld. Éreztem, hogy izzad a tenyerem, és kicsit talán jobban szorítottam a kezét a kelleténél, de aztán egy nagyobb sóhajjal ellazítottam azt és csak a földet bámulva ballagtam előre.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 23. 19:45 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nem tudtam volna megmondani pontosan mi is történt most, már a nyilvánvalón túl. Ha őszinte akartam lenni, valahol egyszerre stresszelt jobban és tett boldoggá, hogy ő is attól tart, amitől én. Plusz volt az aggodalmamban, hiszen így már nem csak én nem akartam odamenni, de ő se szívesen látta volna így az eredményt valószínűleg. Viszont az is igaz, hogy éreztem ebből, pontosan ugyan azt szeretnénk, bármennyire is nem hitem volna ezt mondjuk egy éve, vagy mikor találkoztunk előtte. A kis brekit.
Visszaérve az épületbe a szabad kezemmel a ruhám szélét piszkálgattam, hol a padlót kémlelve, hol a fehér ajtókat, amik nem voltak túl hívogatók. A célállomásnál aztán csak felnéztem a férjecskémre, talán  elég látványos elveszettség és bátortalanság látszott rajtam, hogy az a halvány mosoly még egyelőre ne sokat érjen. Lassan bekopogott és beterelt minket, mikor kinyílt az ajtó, leginkább lökhetett, mert nem nagyon akaródzottam átlépni a küszöböt. Bent a néni aztán engem felcsücsültetett arra a vizsgálóasztalszerű dologra, Lewynek meg mutatott egy széket mellette és eltűnt egy másik ajtón egy kis időre. A számat rágtam, de nem azon az aranyos, inkább a pótcselekvős módon, miközben próbáltam pár nagyobb levegő után kivárni, mi is lesz. Mikor visszajött, akkor mosolyogva nézett ránk nyitogatva egy mappát, ami gondolom a papírjaimat rejtette.
- Minden rendben volt délelőtt? - A doktornő érdeklődése ugyan kedves volt, de én csak bólogattam szótlanul, amúgy sem szeretek bárkivel dumcsizgatni, ha új. - Megkaptuk az eredményeket, akadt pár érték, ami nem tökéletes, de betudható az izgalomnak is mindez, pár vitaminnal korrigálható.
Nekem úgy tűnt éppen, hogy a percek csigalassúsággal peregnek, hogy mintha kerülné azt, hogy kimondja, mi van pontosan, ettől pedig csak az ágyon magam mellett heverő kezemmel finoman szorongattam a szivacsos anyagot. Kérdezgetett pár dolgot, amit reggel is, hogy mik történtek velem mostanában, milyen tünetek, aztán kihúzta a legalsó lapot és ránk mosolygott. Lehet, hogy kérdést várt, de az belőlem nem nagyon indult el.
- Azt hiszem, hogy nem pont ezekre voltak elsősorban kíváncsiak, a vizsgálat eredménye szerint önök babát várnak. Gratulálok.
A szavak lassan tudatosultak csak bennem, előbb kissé mereven bámultam a hölgyre, majd éreztem, ahogy leesik a tantusz és elér hozzám a hír rendesen. A szájam mosolyra húzódott és egy apró felsóhajtás után fordultam a Drága felé. Közben megkért a néni, hogy ha készen állok, feküdjek fel és tűrjem fel a ruhámat is, de egyelőre lefagytam azon, hogy izgatottan és megkönnyebbülten pillogtam, aztán halkan motyogtam Lewynek.
- Lesz kis breki...
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 24. 08:06 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Igyekeztem kicsit összekapargatni magam és legalább annyira magamra erőltetni egy halovány mosolyt, hogy az üdvözléskor ne lehessen nagy probléma. Ez úgy nagyjából sikerült is, bár határozottan rosszul nézhettem ki. Éreztem, hogy kipirultam, mert hirtelen olyan kellemetlen melegség fogott el, majd el is múlt ez. Nem kavargott a gyomrom, vagy akartam ott helyben elájulni, de a önérzetem s a görcs az eléggé eltántorított mindentől. Vettem pár nagyobb levegőt, ahogy a vizsgálóasztal közepe felé csücsiztem és erősen szorítottam az anyagot magam alatt. Most sem voltam beszédes, Lewy pedig amennyire lehetett, ki is segített ebben.
Apót bólintottam a ő mondókája végén is, majd a figyelmem a doktornőnek szenteltem, aki lassan kezdte elmondani, mi a helyzet velem. Az annyira nem lepett meg, hogy valami nem stimmelt, hiszen még ha… szóval a lényeg, hogy voltak furcsa dolgaim az elmúlt hetekben, amik nem csak úgy megtörténtek velem. Persze ahogy egyre több és több tétel került felsorolásra a papírról é úgy lettem egyre zavartabb és idegesebb. Hol a férjemre, hol a hölgyre néztem, de végül az ölemen pihent meg a tekintetem mégnem kimondta azt a bizonyos pár szót, amire úgy vártunk.
Szinte éreztem, ahogy a csomó a tokomból visszacsúszik a helyére, vagy legalábbis eltűnik, miközben az agyam elég lassan fogta fel az elhangzottakat. A tekintetem a Drágán járt, aki felpattant és valahol a hajára sikló tekintetem találkozott a kékjeivel. Neltem egyet, de a mosolyom már lassan kisebb vigyorba kúszott, aztán a számra harapva éreztem meg a kezét az arcomon. Kicsit felé döntöttem a buksim is. Szülők leszünk. Igazik, ohanásan.
- Egy baba - ismételtem meg a mondat végét halkan. Aztán ahogy ő eltávolodott szépen elfordulva az ágyon feljebb csúsztam és elfeküdtem, felhajtottam a szoknyám is ahogy kérte a hölgy. A ruhát a felsőtestemhez szorítottam mindkét kezemmel, úgy feküdtem, még nem jött közelebb és nyomta rám azt a hideg zselés izét. Fel is szisszentem kicsit. Elmondta, hogy most meg kell nézni, a magzat él-e a papíroktól függetlenül, amitől egyből elég fehérbe váltottam megint, de próbált nyugtatni, hogy ez elég rutinszerű.
- Megnézzük, hogy fejlődik-e, mekkora most és mi a helyzet vele. - A vállam majdnem Lewy széke mellé ért, oldalra fordítottam a fejecském, majd rá mosolyogtam boldogan, igyekezve az iméntieknek a jobbik részét figyelembe venni, hogy aztán a képernyőre tekintsek. Hát, mindjárt lehet láthatjuk is Őt. Ahogy éreztem a nyomást, ami a hasamra telepedett a műanyagtól, kissé grimaszba csúszott az arcom, de nem szakítottam el a tekintetem a képtől.
- Úgy látom, minden rendesen halad. Az első trimeszter második felében jár. Ott, ha jobban megnézik látszik az a kisebb bogyós gyümölcs méretű folt, az maga a magzat. Nézhetjük a szívhangot is?
A doktornő kérdés közben rám nézett, bár én kicsit még az egész hatása alatt csak mosolyogtam magam elé, de valami választ sikerült kinyögnöm végül.
- Ühhüm, szeretném...szeretnénk.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. augusztus 24. 08:17 Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 27. 23:25 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Egyikünknek sem volt könnyű eddig ez a nap hiába próbálkoztunk meg a legtöbb dologgal. Be kell vallanom, hogy mióta átléptem a küszöbét ennek a szobának, annyira görcsösen figyelek arra, mi hagyja el az orvos száját, hogy teljesen elfelejtettem egy-egy ütemben lélegezni is azt hiszem. Nem volt valami ideális, ráadásul percekig csak olyan dolgokat hallottam, amiktől nem éreztem magam okosabbnak vagy előrébb. Idő kellett, hogy bármit be akarjon a buksim fogadni.
Aztán jött a hír. Az arcomon elterült az a bizonyos mosoly, a tekintetem egyből a férjemét kereste és próbáltam azt látni, amit azt hiszem én is éreztem. Sikerült is. A tenyerem lassan a kézfejére csúszott úgy szorítottam kicsit az arcomhoz, mielőtt elmozdulhatott volna előlem. Nem akartam, hogy elmenjen onnan, vagy hogy megint olyan messze csücsüljön, de végül elengedtem a karját, amíg kicsit hitetlenül mondtam magam elé az egészet. Igyekeztem feldolgozni, hinni, hiszen már tény volt, már kimondta a néni. Biztosan gyermeket várok. Várunk. Nincs téves teszt, betegség, egyszerűen egy bogyónyi baba van. Majd lesz két lábikója, két kezecskéje, egy szép és okos bucija és boldog lesz. Legalább annyira, mint mi éppen.
- Tudom, baba. Egy baba. A mi babánk.
Ugyan bólogattam azt hiszem, vagy akartam legalább, de nem tuti, hogy sikerült, mert fel kellett közben feküdnöm az asztalra, de a mondandóm végén a fejem felé fordítva mosolyogtam. Beharaptam az alsó ajkam, aztán néztem csak a képre, amin a néni magarázott egy halom fura dolgot, amikből csak azt sikerült felfognom, hogy melyik pont a fontos. Melyik az, amiből bizony a kis brekink hamarosan nagy lesz és szép és baba.
- Te is látod, Lewy? Ugye igen?
Éreztem, ahogy picit hangosabban szólaltam fel és elé izgatottan, ezért el is hallgattam végül, de nem bántam az egészet. Vigyorogva forgattam a fejem közte és a néni mutogatós karja között, nem is törődve vele, hogy lassan kinyomkodja belőlem a szőlőlét is. Persze aztán jött az a tompa búgás, majd az a lüktetős hang, én pedig csak csendben bambultam a hasamat nyomkodó műanyagra. A balom felemelve húztam a vállamhoz, hogy a Szívecske ujjaira csúsztattassam, és finoman szorongassam. Már tényleg-tényleg van. Lesz. Ott lakik bent a pocimban.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 28. 19:51 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Ha hangeffektekkel lehetne illusztrálni érzéseket, most a zuhanó kavicsok kopogásától biztos keveset hallanánk, mert valami ilyesmi történt, miután kiderült, hogy minden rendben van. A lehető legnagyobban és úgy néz ki, hogy már csak idő kérdése, hogy a mini boldogságbogyónk gyarapodjon, majd egyszer úgy döntsön, hogy meg is akar minket ismerni. Lehet, hogy örülni rögtön tudtam, de kellett pár perc, mire tudatosult is mindaz, ami kiderült, mire úgy igazán őszinte és nagy vigyor csúszhatott volna az arcomra, ahogy ő visszacsücsült az arcomról elhúzva a kezét én meg elfeküdtem. Vettem pár nagyobb levegőt közben, úgy figyeltem, mit is tesz a néni. A mondatai nagyobbik részét nem igazán értettem, mert valami méreteket magyarázott meg rögzített, utána meg csak az erős nyomást éreztem többször, mai nem volt kellemes. De kettő vagy három után teljesen belebambultam a képbe. A leendő gyerekünkbe.
A tekintetem a férjecském felé fordítottam néha és egyszer még éppen ő is így tett, akkor olyan nagyon arcot ráncoló na vigyorral meredtem rá, majd vissza a pötyire.
- Ühhüm, nagyon piciii - húztam el a szót, ahogy izgatottan figyelgettem. Észre sem vettem, hogy néha a pipőm orrát is összekocogtatva mozogtak a lábaim, de mikor a néni is felfigyelt rá szépen abbahagytam, mielőtt baj lesz. De aztán ott volt az a hang, hogy bizony él, jól van, dobog a baba szívecskéje. Csak szorongattam a feltűrt szoknám meg életem szerelmének kacsóját, miközben a számat rágcsizva figyeltem. Éppen nem tudtam magammal mit kezdeni. Fel akartam kelni belebújni a karjaiba, vagy ugrálni, vagy nem is tudom. De úgy mindent. Láttam, hogy ő boldog én ettől is csak vidámabb voltam és nyugodtabb.
- Ott van, igen… lesz nagy ohanánk.
Mire legközelebb elfordultam a monitortól ő már fölém hajolt én felnevettem a puszira, aztán a doktornő adott papírt, hogy töröljem le a pocim, én pedig felcsücsültem, hogy ezt megtehessem, mielőtt visszaigazgatom magam a ruhába. Közben kérdezett valamit, hogy akarunk-e képet vagy videót, de nem figyeltem rá én csak vigyorogtam a hasam törölgetve a ragadós izéból néha felpillantva Lewyre.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 29. 15:47 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Azt hiszem az egész gyomorgörcs, amit az orvoshoz érkezés és az eredmény várása okozott fölösleges volt. Egy részét kivéve, mivel az talán kijelenthető így, hogy kiderült mindketten mennyire szerettük volna ezt az egészet. Talán az is frusztráló lett volna, ha semmit nem vált ki belőlünk, vagy éppen ellenkezőleg, hogy azon izgult volna esetleg a férjecském, hogy csak ne most. De nem így történt, sőt, mindenre fény is derült.
Ahogy feküdtem a vizsgálóasztalon és a monitorra meredve lestem, majd hallgattam az apró, de gyors szívdobbanásokat csak aprókat szusszantam. Az arcomra letörölhetetlen vigyor kúszott és még a kellemetlen érzéseket is figyelmen kívül tudtam hagyni egy kis időre. Annyira pici volt az a pötyi, akit bemutatott nekünk a néni, hogy nem is igazán sikerült felfognom, hogy ott van, majd nagyobb lesz, aztán már alig fér majd el a pocimban. De már ott lakik, velem van, mindig. A fejem Lewy felé fordítottam, láttam, hogy ő is leragadt bizony, nem hibáztattam, nekem sem ment sokáig másfelé nézni, mondjuk figyelni se, szóval az orvos is háttérzajnak lett minősítve. Lehet beszélt hozzám, de kicsit el voltam kalandozva, de most igazán nem hibáztathat senki. A gyerekünk elrabolta azt és már imádtam érte.
- Boldog, bizony. Jahj, nem tudom elhinni… vagyis de, látom…de. Baba.
Semmi értelmes nem igazán akarta elhagyni a számat, pedig beszéltem is volna meg nem is. Csak összepréseltem az ajkaim mielőtt megint nagy vigyorral elfogadtam volna a törlőket, hogy a hasam megtisztítsam felcsüccsenve. Kicsit összekentem az alsóneműm meg a ruhám, de egy picit sem zavart a dolog. Közben csak a férjecske visszakérdésére eszméltem, és egy mit nem? Nyökögés után esett le, én meg csak oldalra billentettem a fejem. A néni el is ment valamiért, gondolom nyomtatni vagy dvd-t keresni, fene se tudja mit és hogyan csinálnak itt. Még picit bambultam le bárgyún a hasamra, aztán ahogy odalépett hozzám letettem a papírt, elengedtem a könnyű anyagot igazgatás nélkül és átkaroltam a derekát. - Én is, Nyuszó. Most már azt hiszem, szeretném azt a fagyit…
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 30. 23:25 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Hiába haraptam rá a szájacskámra, így sem sikerült nagyon moderálnom magam, de úgy éreztem most nem is igazán szabadna. Miért tettem volna? Hiszen olyan hírt közöltek, aminek a legtöbb nő sírva, nyüszítve örülni. Nos, én legalább lekorlátoztam a sok apró vinnyogásra és izgésre meg mozgásra. Bár ami késik ugye… Ennek ellenére egy pindurit jobban lefoglalt a pötyikénk mellett az, hogy Lewyt lesegessem. Annak ellenére, mennyire éreztem, hogy minden rendben van és az, hogy ennél nem lehetne ez így tökéletesebb, látni akartam rajta, amit én is éreztem. Az a vigyor, ami az arcára ült pedig mindent tisztán érthetővé tett.
- Olyan boldog vagyok - néztem rá a megerősítésére, pedig már a hárommal korábbi megszólalásnál is tudtam, tudnom kellett, érezni, mégis így volt az igazi. Szerintem a néni már teljesen értelmi fogyatékosnak titulált az újabb visszakérdéseimért, de ő csak bájosan mosolygott ránk, mintha meg sem lepte volna az egész. Bár ő biztos sok párt tett már boldoggá élete során, szóval nem hibáztathatjuk. Közben én megtisztultam, az orvosunk pedig elindult a dolgokért, amik jönnek velünk haza, ekkor pillantottam fel a férjecskére azzal a nagyon nagy, nagyon ragyogó, nagyon szép mosollyal. Ahogy átkaroltam a kezemmel a hátát cirógattam még hozzásimultam. Csak akkor hajoltam el picit, mikor a néni visszajött a kért dolgokkal, meg még mellé pár gyógyszerjavaslattal, amit ugyan elvettem, de kicsin múlt, hogy ne húzzam a szám rá. Úgysem tudom rendesen szedni, akkor sem, ha ma el kéne kezdeni. Szomorú, pedig a hajvitaminos mackókat már jól beosztom.
- Ühhüm, én meg megigazítom magam. Neeeem tudom. Finomat - határoltam be neki nagyon pontosan, de érezve mennyit segítettem csak az orrom alatt vigyorodtam el. Ugyan a monitoron már csak a kimerevített kép figyelt vissza még a férjecske intézkedett én még azt bambultam kicsit, ahogy a táskám szorongattam magam előtt bárgyún mosolyogva. Mert ugye felfogtam ám, anyuka leszek. Végül abbahagytam a sarkamon való billegést és ezt a kis bámészkodást is, hogy elinduljak ki és végre elhagyjuk ezt a továbbra sem szimpatikus intézményt.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 1. 00:17 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Már három teljes hete megy ez, azaz ment. Minden reggel, miután elment otthonról a Nyuszó edzésre vagy boltba, felhívtam Hannaht és megkérdeztem, hogy most már tudja-e és lehet-e. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy csak le akar mindig rázni, de ne legyen igazam! Mindenesetre annyit elértem, hogy ma végre jött és kocsival felvitt Pestre még ő is ott van intézni a dolgát, addig kicsit én is csinálhatok ezt-azt. Nyilván mindketten - azaz hárman, de Meiről később - tudtuk, hogy mit szeretnék, de ha nem egyezett bele és nem figyelt oda, ő nem vehető elő érte. Vagy hasonló, ezt megpróbálta nekem elmagyarázni, de csak annyit értettem, hogy szerinte rossz ötlet.
Kicsit megsimogattam a hasam, ami olyan volt véleményem szerint, mintha vagy négy breki úszna benne, pedig csak ketten voltak és nem is volt akkora, hogy ezt gyanítsák. Szerettem, mikor mocorognak, nyilván nem a legkényelmesebb dolog, de azt jelenti, hogy jól vannak és boldogok, az meg mindennél fontosabb. Még kiszürcsöltem ezért a dobozos innivalóm, majd megnéztem a képet, amit anya küldött a lányokról, mert éppen elmentek Helmuttal kirándulni, még meg is írtam, hogy nagy puszikat küldök, hogy aztán az időt figyelve várakozzak a kviddicses lányra. Meire.
Egyik délután futottunk össze még mikor Lewyt vártam a kicsikkel, aztán ő nem volt furi, meg bántó vagy akaratos, mint mások, így beszélgettünk pár szót. Éppen nagyon benne voltam ennek a tervezgetésébe, így az adományozásos dolgot is mutattam neki. Fogalmam sincs hogy ment bele vagy beszéltem rá. De reggel már tudta, hogy ma nekifutunk a fodrásznál.
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 2. 16:29 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Nem volt azért már annyira kellemes a nagy pocis mozgás, mint mondjuk pár hónapja, de tudtam szeretni, nagyon. Még most is, mikor olyan melegem volt, hogy legyezgetnem kellett magam egy kézzel, még egy didergő nő elsétált mellettem. Foghatnám a combomig érő hajamra, ami nagyon szépen megnőtt az elmúlt években, de nem ez a helyzet csupán, szimplán csak vannak ilyen ingadozásaim, el fog múlni.
- Szia - köszöntem neki széles mosollyal, és nagy örömmel is magamon, mert tényleg olyan felpezsdítő volt. Lehet hogy egyedül kisebb bátorsággal megyek be. Mikor meséltem múlt szerdán a kis programon a lányoknak sokan mondták mennyire jó ötlet, meg biztos csinos lesz a rövidebb haj is, szóval reméltem igazunk lesz és majd Lewy is így gondolja.
- Teljesen, megnézte nekem az egyik barátnőm - mondtam neki, hogy amint lehet, meg is nyugtassam, bizony itt tényleg azoknak a kisgyerekeknek készíttetnek parókát, akik betegség miatt elvesztették a hajacskájukat, amit pedig nem használnak fel, eladják és a pénzt is megkapja az alapítvány, akikkel dolgoznak. Én sem szeretném, ha az adományom nem érne célba, elkeserítő lenne, végtelenül szomorú.
- Szerintem menjünk be, azt olvastam üzenetben, hogy Petrának hívják, akihez jövünk. Ő fogja az új frizurát is megcsinálni, miután levágta ilyen copfban, amit mi odaadunk. Nagyon szép a hajad amúgy - néztem is meg közelebbről a lányt, legutóbb is össze volt neki fogva, de végül csak kinyitottam az ajtót, hogy akkor menjünk is be, majd hangosan köszöntem, hog még éppen hajat szárítanak leüljek a kínált helyre és várjam a levitás lányt is.
- Te mennyire gondoltál? Mármint meddig vágatod?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2019. április 3. 21:38 | Link

Mei
#Maja | Budapest | március 26.


Óvatos voltam az esetek többségében és vigyáztam is magamra, magunkra. Persze tudtam azért, mert már tapasztaltam, hogy egy dolog, ha én figyelek, és más, mikor külső történés is lehet. Ütközhetnek a pocimnak, aztán ha rosszul érik még jól be is kékülhet. Tudom, mert sajnos a játszótéren jártunk így még januárban, de semmi baj. Jól bírják a pici Lewyk a strapát.
- Igazából ahogy hallottam, egész minimális mennyiségből is szép, csak rövid frizurás, csodát tudnak művelni. Sok kislány választ rövid hajat, mert olyan, mintha csak levágták volna. A kisfiúk meg eleve - billegtettem a fejem, mert bizony utánanéztem, nekik is csinálnak, mert köztük is akad, aki nehezen viseli, persze van aki erős és bátor. De mindenképpen szomorú szerintem, hogy erre van szükségük. Az is, hogy ezek a betegségek nem válogatnak. Nem is tudom mit tennék, ha bármelyik kicsi kincsünkkel történne valami. Azt hiszem nagyon rosszul érintene. Meg is akadt a torkomban egy gombóc és a pocim alját fogva ültem már le az üzletben. Ez a Petra se tűnt olyan ijesztőnek, így inkább megérdeklődtem a lányt, mi a pontos terve.
- Bátor vagy, de én is a vállamat néztem ki, az még talán nem lesz annyira... nem tudom, kicsit azért félek - vallottam be a számra harapva és le nézve. Nem lenne boldog ha egészen addig, még megint szebb, hosszabb nem lesz, nem tetszenék mondjuk a férjecskének. Rengeteg gyönyörű, hosszú hajú lány ugrál a pálya mellett is nap mint nap, aztán itt leszek én, így is akkora vagyok, mint egy elefánt, meg még ez is. De szeretném, annyira szeretném, ha egy breki, akinek erre van szüksége, boldogabb lenne. Tudom, hogy ha az enyémekért tenné valaki hasonló esetben is örülnék, ha lenne ilyen ember.
- Őszintén szólva, nem annyira tudják, ez olyan meglepetés. Beszélgettünk róla sokat már Lewyvel régebben, jártunk kórházakban is együtt, ő nagyon sok pénzt szokott adni is, ha van hely, ami megbízható, és biztos nem teszik rossz helyre. Ez ilyen saját, hogy én is tehessek, úgy pluszban - vonogattam a vállam, mikor a lány megszólított minket és megkérdezte ki lesz az első, majd a székre mutatott. - Szeretnél vagy menjek?
Szál megtekintése


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Budapest és környéke - Czettner L. Maja hozzászólásai (94 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek