36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Kelemen Farkas hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. március 17. 12:50 | Link



Nyughass már - szól rá a kutyára a szóhasználat ellenére inkább fáradtan, semmint türelmetlenül vagy idegesen. Ribizli kedveli a várost, meg a régi, megszokott útvonalát a sétáiknak még abból az időből, amikor Budapesten lakott. Budanekeresden is elvan, ez vitathatatlan, de mégis olyan ellenállhatatlan tekintettel kuncsorgott nyüsszögve már az első ottani séta alkalmával, letáborozva az átjáróul szolgáló szökőkútnál, hogy nem tudott neki nemet mondani. Most azonban furcsán viselkedik. Mintha kiszagolt volna valamit. A pórázt rángatva igyekszik mindenáron rávenni őt, hogy térjenek be az egyik utcába.
Nem - mordul rá a kutyára erélyesebben egy fáradt sóhajt követően, hiszen mégiscsak ő az eb gazdája, és nem fordítva. Még mindig neveli a lassan egy esztendős retriever-labrador keveréket, és egész engedelmesnek bizonyult eddig, már amennyiben cserébe kellőképpen sokat mozoghat. Most éppen ezért is tűnik szokatlanul furcsának a viselkedése, és mégis ismerősnek tetszik. Adta már ki ezt a panaszos, nem mindennapi hangot, mintha... mintha valami bajt jelezne. Talán egy sérült állat lesz az.
Jól van, de ha csak egy nagy kitérő lesz, nem leszek boldog tőle. Még rengeteg dolgom lenne ma - dünnyögi szusszanva egyet, de mivel az eb továbbra is makacsul be akar térni az utcába, enged a pórázon, hadd vezesse. A biztonság kedvéért a pálcáját előveszi azért, mert nem tudja, mit is fedezett fel a kedvence, amíg oda nem érnek. Gyakorlatilag bármi lehet. Pillanatokon belül elé is tárul aztán az egész rémes látvány, és kiderül, hogy nem egy újabb sérült macskáról van szó, hanem inkább valakiről, akit rendesen helyben hagytak. Vagy ő intézte el magát? Pillanatnyilag jelentéktelen részletkérdés ahhoz mérten, hogy milyen állapotban van. Ribizli már meg is közelíti, barátságosan nyalva meg a fiú arcát.
– Ribizli - mordul rá, de aztán már azon is van, hogy megpróbáljon rájönni, mi is történhetett. Értelmes válaszra egyelőre nem nagyon számíthat, ahogy elnézi, csak annyit tud kivenni a félszavakból, hogy pánik. Megfordul a fejében pár lehetőség, az amputoportálás is, mint olyan, hát azzal a varázslattal kezdi, ami megszakíthatja a rosszul sikerült hoppanálást. Ki kellene hívni a mágikus balesetiseket, de kit érdekel a protokoll, ha itt vérzik el a szerencsétlenje? Különben is előbb meg kellene kérdeznie, mi történt. Mégiscsak több sebből vérzik, nem csak ő, de az amputoportálás elmélete is. A varázslat viszont ha nem használ, nem is árt. A valetudo már annál hasznosabb, legalább az elharapott nyelvére, szorítókötés a lábára, mert mégsem mindennapi az a seb, ahogy elnézi, majd addig is, amíg az ispotályból reagálnak a segélykérésre, és kirepülnek, az erre járók elől elrejti a jelenetet. Hiányzik ide még néhány minisztériumi alkalmazott. A járókelők gyakorlatilag csak azt látják, amit pár méterrel odébbról átvetít eléjük egy vizuális illúzióval, ők pedig ott sem lennének a kép és a valóság között. Úgy tűnik, ha a helyzet úgy kívánja, meglepően összeszedett tud lenni. Talán ki kellene mennie terepre, az irodában elunja az életét is utóbb, de ezt majd máskor gondolja végig, most inkább leguggol a fiú mellé, és a tekintetét keresve szólal meg.  
– Nem vagyok gyógyító, az ispotályból mindjárt ki kell érkezzenek, addig még bírd ki egy kicsit. Van még más sérülésed is? A lábad... nem egy errefelé jellemző balesetről árulkodik, amputoportálásra gyanakodtam, de még ahhoz is túl fura, de majd visszatérek rá, ha egyben leszel. - Megvakargatja a tarkóját. Magyarázatot most tényleg nem vár, legfeljebb csak arra választ, hogy más sérüléssel is kellene-e valamit kezdenie. Ribizli közben már a kezét nyaldossa, mert az tényleg sokat segít épp.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. március 17. 20:00 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. április 26. 22:54 | Link


Feels like I'm frozen,
Nowhere to run, nowhere to run from here.


Nem is olyan régen még a környéken lakott. Csukott szemmel is elboldogul az utcácskák kusza rengetegében, így gondolataiba mélyedve halad a hoppanálásra alkalmas sikátor felé. Kedvenc könyvesboltja alig egy saroknyira van innen. Szabadnapját kihasználva benézett oda is, és e látogatás eredményeként az éppen oldalához szorított vaskos francia–magyar szótárral lett gazdagabb, meg egy Baudelaire kötettel és egy szintén nem éppen vékonyka nyelvtani útmutatóval is. Eldöntötte, hogy az elmúlt időben tett kirándulás során összeszedett, egyelőre nagyon is minimális nyelvtudását tovább fogja fejleszteni. Éppen igazít egyet a könyveken, mivel a szótár vastag borítója kényelmetlenül vág oldalába, így egész gyanútlanul sétál be a sikátorba. Soha semmi veszedelmessel nem találta szembe itt még magát, hiszen néhány kukázó nem mondható igazán ijesztőnek sem még. Az erre megforduló szerfüggők talán még beleesnek ebbe a kategóriába, de annyira azért ők sem. Eddig főként csupa ködös tekintetű, álomvilágba merült alakhoz volt szerencséje errefelé. Nem is tart tőlük. Ártalmatlan szerencsétlenek, akik így próbálják betölteni a mellkasukban tátongó űrt. Ezúttal azonban sem egyik, sem másik csoport tagjait nem fedezi fel. Valami sokkal rosszabb várja. Hirtelen szakad szilánkokra szeme előtt a kép. Villanás. Szerteágazó, erős fényű, hangos dörrenés kísérte elektromos kisülés. Villám. Gyomra máris görcsbe rándul, kavicsméretűre zsugorodva. Ösztönösen lép hátra fedezéket keresve. A sötétkék zakóban különösen sápadtnak tűnik, még a fehér ing is mintha csak ezt emelné ki, hogy mennyire sikerült ráijesztenie egyetlen villámnak is. Vihar van. Ez egy rémálom, fut át máris agyán a gondolat. Hiszen az előbb nem volt még sehol egy felhő sem. Képtelenség. Még az áprilisi szeszélyes időjárás ellenére is egyszerűen képtelenség ez a vihar. Mellkasához szorítja a könyveket, mintha azok megvédenék bármitől is, és szemét lehunyva igyekszik megnyugodni. Dolgoznak már ezen Zójával. Nem akar egész életében ezzel a hülye asztrafóbiával küzdeni. Logikátlan. Tudja, hogy ezek a viharok... ezek csak vannak tőle függetlenül, és a legkevésbé sem bántják. Persze, nem kell fa alatt ácsorogni viharos időben, de tényleg puszta természeti jelenségek. Kényszeríti magát, hogy mély levegőt vegyen. Csak nyugalom, Farkas, nyugalom, mantrázza magának. Akkor akad meg a szeme a lányon, amikor ismét kinyitja a szemét. Ismeri. Tudja, hogy bagolyköves, de nem annyira onnan emlékszik rá. Balázs lánya. Igaz, a nevét meg nem mondja, talán Klementina vagy Kata... Katinka? Valami k betűvel kezdődő, annyiban biztos, ebben a percben meg végképp ne várja senki, hogy ilyesmik jussanak eszébe, mégiscsak egy zabolátlan aeromágussal sikerült szembetalálnia magát. Mélyen szívja be a levegőt, majd nagyot sóhajtva fújja ki. Kissé remeg a keze, ahogy a pálcát szorongatja jobbjában. Egyelőre nem emeli a lányra, mert nem tudja, mihez is kezdjen. Egy kábító átok talán csak rontana a helyzeten, egy amphicraneára nem feltétlen van szíve, amilyen erős fejfájást bír okozni, és különben is ki tudja, az is mit vált ki. Talán egy relaxo... vagy ha nyugodt lenne, akkor... de hát nem nyugodt. Ha legalább egy épkázláb ötlete lenne, de jó is lenne.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. május 4. 23:38 | Link


Through hell's gates
The ground shakes
And valor wakes
And so it begins


Tétlenül szorongatja a pálcát a kezében. Kezdi úgy érezni, hogy ez már nem is a tanult tehetetlenségből fakad, egyszerűen csak akarás kérdése. Minden egyes varázslat, amely eszébe ötlik, fájdalommal járna, vagy éppen bizonytalan kimenetelű, már ami az elemi mágiára való hatását illeti. Azt sem szeretné, ha meg kellene magyaráznia Balázsnak, miért került a lánya ispotályba holmi átok mellékhatásaként. Nem mintha bárki mást is szándékában állna csak úgy csuklóból bántani. Ráhagyja ezt azokra az emberekre, akiknek könnyebb a lelkiismerete, ha átkok szórásáról van szó, ő beéri a sóbálványátokkal is, csakhogy az most éppen annyi lenne, mint halottnak a csók. Kár megidéznie, legfeljebb csak még vadabb lesz attól is a vihar. Nem emeli fel a pálcát. Energiáját inkább arra fordítja, hogy önmagát győzze meg, nem árt ez a legkevésbé sem. Most nem fog elfogyni az oxigén, nem tűnik el a talaj a lába alól, mert ennek egyáltalán semmi köze hozzá. Bizonyára még csak nem is szándékos, pusztán egy tanonc veszítette el a kontrollt egyelőre beláthatatlan ereje fölött. Nem gondatlanság, csupán tapasztalatlanság rejtőzhet az egész mögött, és esetleg instabil lelki állapot segíthet rá, de fogalma sincs a pontos részletekről. Igyekszik nem ítélkezni. Megnyugodni kellene. Kócos tincsei lassan teljesen átáznak és súlyos csomókban tapadnak a homlokába. Arcán lefolynak az esőcseppek. Még arra sem használja a mágiát, hogy az esőtől megvédje magát. Zakója is átnedvesedik lassan, a mellkasához szorított könyvek lapjai pedig elkezdik felszívni a vizet. Majd megszárítja őket. Visszacsúsztatja a zakó ujjába a pálcát egyelőre, és úgy dönt, hátát a falnak vetve megvárja, amíg elcsendesedik az egész. Lassan abba kell maradnia, ha jól gondolja, hiszen a lány mintha már kezdene kimerülni. Mélyen szívja be a levegőt, szinte érzi, ahogy még az utolsó kis hörgőbe is eljut az oxigén, és ez mégiscsak megnyugtatja. Először a szél csendesedik le, majd tűnik el teljesen, végül a nap is kisüt újra. Csak most tudatosul benne, hogy már valamikor jóval ezelőtt sikerült megnyugodnia. Tekintetét a lányra emeli. Nem fest túl jól. Az erőtlen nyöszörgést nem is érti, de az sem valami biztató. Ebben az állapotban csak nem hagyja itt. Szétnéz, megbizonyosodva, hogy nem jár erre senki, majd néhány gyors, biztos intéssel szárítja meg a lány átázott ruháit éppen úgy, mint a sajátjait. A könyvekre is szór a bűbájból, majd közelebb lép a lányhoz.
– Hahó - szólal meg félúton félhangosan. Nem szeretné a frászt hozni rá azzal, hogy hangtalanul feltűnik. – Hé... találkoztunk már, emlékszel rám? Auror vagyok a minisztériumnál, akárcsak Balázs. Farkas... már a keresztnevem, épp mint a te családneved. Emlékszel? Te mondtad, hogy a farkasok mindig megtalálják egymást. - A családnevére legalább emlékszik, ha a keresztnevére nem is. Túl sok a K betűvel kezdődő az utónévtárban. Igyekszik kapaszkodóval szolgálni azt illetően, hogy nem teljesen ismeretlen. Még tesz egy lépést, majd még egyet, végül leguggol éppen előtte, közel fél méternyire. – Mi történt?
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. május 5. 01:56 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. május 13. 21:05 | Link



Meglehetősen rosszul fest a lány. Mozdulatai, nyöszörgése is arra enged következtetni, hogy fájdalmat érez, és a valamivel később arcán megjelenő fintor csak még inkább alátámasztja ezt a feltételezést. Sóhajt egy aprót - ezek a sikátorok egy ideje csupa ilyen meglepetéssel szolgálnak neki, hogy aztán az ispotályban köt ki a különféle felmerülő vészhelyzetek miatt, mert nincs szíve továbbmenni, mint ahogy bárki más tenné jó eséllyel -, és kisimítja az arcából a haját.
Nekem nem tűnt semmiségnek - jegyzi meg fejét csóválva, de igyekszik olyan hangot megütni, hogy szavai a legkevésbé se legyenek bántóak. Szinte biztos benne, hogy mindez inkább volt valami belső konfliktus látványos, meg persze nem éppen veszélytelen lecsengése, mint bármi szándékos. Egy pillanatra lehunyja a szemét és mély levegőt vesz. Hát ezt is megérte, hogy többé-kevésbé racionálisan képes kezelni ezt az egészet.
Fel tudsz állni? - kérdezi, miután az egyetlen intéssel összezsugorított könyveket zsebébe rejti. Valós méretükben csak útban lennének. Lassan egész elsősegélydobozt is hordhatna magánál ilyen formában, ha már ilyen jó érzéke van felfedezni mindenkit, akivel a város ezen részén történik valami a sötét sikátorok mélyén, amelyek annyira elhagyatottak, hogy józan varázsló csak hoppanálni tér be bármelyikbe. Legalább fájdalomcsillapító bájitalt tarthatna magánál. Lemondóan szusszan. Majd legközelebb. Ebből ismét ispotály lesz, az a legbiztosabb.
Tud róla az oktatód, hogy ennyire instabil vagy, vagy ez csak kivételes alkalom volt? - érdeklődik, miközben azon igyekszik már, hogy felsegítse a lányt, aztán ha ez a napirendi pont sikeresen teljesítve, akkor hoppanál is vele. Vessen rá egy pillantást egy szakavatott gyógyító, még mielőtt benéznek a misztériumügyiekhez, hogy karperecek közül választhasson magának. Az majd biztosan segíteni fog, de ezt ráér később is közölni, ha már jobban van a rellonos.
Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. szeptember 24. 04:01 | Link

Kiállításmegnyitó

Sötétkék öltönyt visel és fehér inget sajátosan kék árnyalatú nyakkendővel. Egyszer kapott olyan kéket, azóta sem felejti, mennyire megnyugtató, és ha valamire szüksége van most, akkor az a nyugalom. Amióta felbukkant az ereje, régi nyugalma még annyira sem jellemzi, mint eddig, hiába hord karperecet. Az egész házát olyan bűbáj védi már, amely korlátozza a képességét, azonban mindenhol nem állhat neki használni ezeket, már csak azért sem, mert számottevő részükhöz nincs is meg a kellő szaktudása. A biztonság kedvéért ellenőriztette még a sárkányfejes karpereceket egy órája, nehogy véletlenül indák lepjenek el mindent hirtelen vagy kisebb földrengést idézzen elő, feszengését pedig illúziók mögé rejti. Összeszedett, nyugodt ember látszatát kelti most ismét. Halványan még mosolyog is, ahogy zsebében a szépen kivitelezett meghívóval belép. Nem kér pezsgőt, csak illemből veszi el az elé tartott poharat, bájitalra ugyanis nem biztos, hogy jó ötlet lenne meg is inni. Látta már a képeket is egyébként, sokkal inkább azért van itt, mert meghívták és nem érezte volna helyénvalónak lemondani. Valahol ő is ott van a képek valamelyikén. Azt is látta már, még ha régen is, egy olyan alkalommal, amikor képtelen lett volna megfigyelni minden részletét az egésznek, csak abban az érzésben tobzódott, hogy olyan ez, mint valami  titok. Azóta is csak valami nyitott, nevén nem nevezett valami van közöttük, még akkor is, ha Colton eredetileg egyebet kért, de elfogadta már ezt még az első pillanatban. Tud is szinte mindenki másról, ha épp nem mindenkiről, de ez sem zavarja. Tudja azt is, hogy itt most nem csak a képeken lesznek rajta az emberek, de legtöbbjük, ha eljön, akkor karnyújtásnyira lesz csak, itt, egy légtérben. Nem érez semmit a gondolatra, sőt akkor sem, amikor belép a már bent ácsorgó, kisebb csoportokba verődő emberek közé. Köszönésképpen megemeli a poharát Colton felé, néma gratulációt is artikulálva hangtalanul szolid mosoly kíséretében, majd a legközelebbi magányosan ácsorgót veszi célba, hogy könnyed csevegésbe bocsátkozzon vele az alkalomról. Biztos volt benne, hogy meglesz ez, ahogy abban is, hogy Coltonnal csak a rossz pillanatok kétségbeesése mondatja, hogy soha sem fogja vinni semmire, és értéktelenek a művei. Tehetséges, ez soha nem volt kérdés. Szemernyi büszkeséget is érez azért, hogy kicsit része volt ennek az egésznek a megvalósításában. Talán még több is lenne az, ha nem emésztené fel az energiáját és minden koncentrációját az elemi miatti aggódás és az illúziók állandó fenntartása. Hosszú lesz ez ebből a szempontból, de ez mégiscsak a rellonos nagy napja, legyen csak tökéletes.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2017. szeptember 24. 13:02 Szál megtekintése

Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2017. október 8. 15:08 | Link



Megemeli a poharát Colton felé, de a fiú nem néz fel. Helyette azonban Adrian tekintetét érzi néha magán, mint akit zavar maga a tény is, hogy itt van. Pedig nem ártott neki. Még csak szava sem volt soha ellene, de hát ez van. Ha ettől jobb neki, hát akár gyűlölheti is. Nem ő lesz az első ember, aki így érez iránta. Lerázza a gondolatot. Inkább a beszédre figyel. Ismeri a lányt, még ha nem is személyesen, de látásból. Rellonos. Látta párszor, amikor az iskolában töltötték azt az évet a minisztérium által kijelölt felügyelőkkel. Ha jól emlékszik, már akkor is prefektus volt. Megtapsolja ő is a köszöntő szavakat, amint végére ér a lány, aztán úgy dönt, ha már itt van, gratulál. Ellenőrzi futólag a karpereceket, biztos akar lenni benne, hogy nem történik semmi gond, habár ezeknek a visszatérő, lassan rituálévá váló mozdulatoknak sem sikerül elérni, hogy teljes mértékben biztos legyen magában. Legfeljebb abban bízik, hogy az illúziókkal még mindig el tud rejteni szinte bármit, bizonytalanságát és aggodalmait éppen úgy, mint néhány esetleges indát, ami éppen a hajában bukkan fel vagy az ujjaira tekeredik, ahogy az nem egyszer történt már meg a karperecek nélkül. Lazán fogva a még mindig érintetlen pezsgőt átsétál néhány, a képeket bámuló ember között. Egész szép számban gyűltek össze ma, állapítja meg körbepillantva. Valahol tudta, hogy ez lesz. Mindig is tudta, hogy Colton tehetséges, és egyszer még híres lesz, ez pedig csak az első lépés azon az úton, de egész jól sikerült lépés. Türelmesen megvárja, hogy amikor beelőzi valaki, nyugodtan gratulálhasson, meg sem próbálja félbeszakítani az egészet, hiszen az még csak nem is illendő, csak utána lép oda futólag megérintve Colton vállát is, merthogy éppen többé-kevésbé háttal áll neki.
- Gratulálok, kedves művész úr - szólal meg kezet nyújtva, hogy megrázhassa a rellonos kezét is, ha már éppen gratulál. Hangjában most semmi irónia nem akad, őszintén cseng, ahogy kimondja a szavakat, és még mosolyog is mellé barátságosan.
- Nem is vártam tőled kevesebbet, és ez még csak a kezdet, de nem is rabolom tovább az idődet, hadd gratulálhasson mindenki más is, aki szeretne. Egész sokan vannak. Egészségedre. - Megemeli a poharát fejét kissé oldalra biccentve közben, aztán átengedi a terepet valaki másnak, hogy ő pedig végignézhesse a képeket.
Szál megtekintése

Budapest és környéke - Kelemen Farkas hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek