[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=724258#post724258][b]Ardai Kolos - 2018.05.28. 23:33[/b][/url]

- Aaaaaa, Zselykeee - húzza el az arcát, miután ráeszmélt, hogy legalább fél percen keresztül talán még tálcán is kínálta neki az arcára ragadt krémet, olyan szépen tűrte a közeledését.
Egészen zavarba jött saját reakciójától, így meglepte a hirtelen felpattanó lány. Önkéntelenül fordult utána. Bár ne tette volna. A nagy sietségben olyanokat kapott a... az egész testére, amitől még Muhammad Ali is kifeküdt volna a ringben, nem hogy Kolos! Így amíg a leányzó megpóbált eljutni a sütőig, ő szépen, könnybe lábadt szemekkel próbálta meg túlélni a legutóbbi csapást.
Aztán hallott egy nagyobb puffanást, kissé felemelte fejét, hogy lássa, mi folyik azért még körülötte. Újabbat nyögött, mikor a pulton felejtett pálcájáért nyúlt fel, hogy egy intéssel legalább a sütő ajtaját kinyissa.
Abban a pillanatban sűrű füst lepte el a konyha egészét, ő pedig a fájdalom mellett már a füsttől is könnyezni kezdett.
- Mi folyik itt, gyerekek? - A hang a Nagyitól jött, ezt mindketten tudták. Csípőre tett kézzel nézett körbe a káoszon.
Zselyke a földön hevert, valahogy a ruhája az asztalba akadva, Kolos a föld cukormázas részét foglalta el, mindketten maszatosak és koszosak voltak, a sütőből pedig dőlt a füst.
- Két percre hagylak titeket magatokra és mit műveltek a konyhámmal? - Felsóhajtott, hogy pálcájával szépen helyrehozza a kialakult konyhai-világvégét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=724406#post724406][b]Ardai Kolos - 2018.05.30. 20:24[/b][/url]

Nagyi pálcája csak úgy szelte a levegőt, ahogyan villámgyorsan kiűzte a füstöt a konyhából, majd eltüntette az odaégett süteményeket. Úgy tevékenykedett ott, mint a tündérkeresztanya, míg Kolos Zselykét hallgatta.
A kijelentésre hirtelen nem is tudott mit válaszolni. Zselyke nyilvánvalóan nem emlékezett a buli estéjére. Vagy legalább az utcán történtekre biztosan nem, de azok után nem is tudta elviccelni a dolgot, mint ahogyan ösztönből tette volna. Ha valaki más jelentette volna ki.
- Na gyerünk, mihaszna népség! A padlót is fel kell takarítanom, nektek meg meg kell mosakodnotok. Koloskám, így akarsz megjelni a nagyapád előtt?
Kolos felkapta a fejét a kijelentésre. Nem számított arra, hogy ha meglátogatja a nagyanyját, rögtön családi látogatást terveznek az intézetbe. Azóta be sem tette oda a lábát, hiába ette a fene miatta. Be akart menni, de nem is akarta látni őt ott. Ott és úgy. Olyan állapotban.
Tágra nyílt tekintetét az előtte ülő Zselykére szegezte. Még maga elé motyogott valami olyasmit, hogy látogatás nagyapához. Bezzeg ha Tánya ott lenne! Talán kimentené a szorult helyzetből, de így csak Zselykére támaszkodhatott.
Szavak nélkül jelezte neki. Ingatta a fejét, és tekintetével üzent. Nem akar. Nem, nem, nem és nem. Nem akarja őt úgy látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=724731#post724731][b]Ardai Kolos - 2018.06.01. 23:29[/b][/url]

Nagymama csípőre tette a kezét, ahogyan Zselykét figyelte. Egész lényében ő volt a megtestesült nagymama. Mindent nagymamásan tett. Ahogyan a pálcájával rendet rakott, ahogyan a lányt nézte, miközben alkotott, ahogyan csípőre tette a kezét és ahogyan levegőt vett. Egyszerűen egész lényében ő volt A Nagymama.
Kolos rémülten figyelte a jelenetet. Fejében már a B tervet kreálta éppen, ha Nagyi mégis nemet mondana. Fogja magát, felpattan mindenféle teketória nélkül, a bejárati ajtót kicsapja, útközben előveszi a lakó kulcsát a zsebéből, és még azelőtt elindul vissza Pécsre, hogy a Nagyi rájönne, hogy Kolos eltűnt a konyhából.
- Jól van gyerekek, de csak hogy tudjátok, Nagypapa biztosan vár téged, Kolos - mutatott göcsörtös ujjával az unokájára.
Kolos csak bólintott, de a várt mosoly elmaradt. El kellett volna mennie, de képtelen volt úgy látni őt.
- Legközelebb én is megyek, ne aggódj. - Felállt a földről és egy puszit nyomott az öregasszony arcára, majd Zselyke kezét megfogva kihúzta a konyhából. Az ajtóban odahajolt hozzá és egy köszönömöt súgott a fülébe, mielőtt még kiértek volna az udvarra.
Szaffi lustán sétált le a lakó lépcsőjéről, hogy üdvözölje az érkező lányt. Kolos már nem is emlékezett rá, mikor látták egymást.
- Oké Zselyke, jövök neked eggyel, úgyhogy azt csinálunk ma, amit akarsz. A tiéd vagyok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=750246#post750246][b]Ardai Kolos - 2019.02.17. 22:25[/b][/url]

- Siessünk! - Futott az utcán, miközben Myra kezét fogva húzta maga után. Most kell elindulniuk, még mielőtt az aurorok meg a kidobók esetleg utolérnék őket.
Na nem mintha főbenjáró átkot szórtak volna valakire, de csak sikerült belógniuk az ELME által rendezett eseményre. A baj csak anniy volt, hogy bár a nagyapját mentek meglátogatni, vele éppen csak annyira sikerült összefutniuk, hogy elfutottak mellette.
- Láttad a tekintetét? Tutira felismert. Biztosan! - Már lihegett, miközben újabb kanyart vettek be a város utcáin. Néha hátrasandított, hogy Myra mögött nem követik-e őket.
Kicsit máshogy sült el a dolog, mint ahogy tervezték reggel. Belógtak, de túl sokan ismerték már arcról Kolost az intézetben, úgyhogy gyorsan kiszúrták őket.
- Ide! - húzta be Myrát maga mellé egy sötét kapualjba. Csendben vártak egy ideig. Kolos az utcát figyelte, követik-e. Már éppen meg akart szólalni, hogy megúszták, mikor két alak futott el a kapu előtt, ahol ők rejtőztek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=751074#post751074][b]Ardai Kolos - 2019.03.01. 20:30[/b][/url]

- Miért? Ott hagytad a pénzt? - Kikerekedett szemekkel nézett Myrára, miközben próbálta normalizálni a levegővételét. Pár másodpercig bírta, egészen hosszú ideig, amíg el nem vigyorodott a kérdésen. Na igen, egy jól őrzött létesítménybe szöktek be. Meg amint lehetett látni, ki is.
Már nyúlt is volna a hajához meg Myra kezéért, hogy leállítsa, mikor csendre intette őt, így csak egy kifejezetten morcos tekintetre futotta. Durcás fintorba torzult az arca, hogy ha már nem is hangban, de mindenképpen Myra tudtára adja nemtetszését.
- Tudod mennyi ideig tartott ezt beállítani? - Legalább egy húsz percen keresztül állt a tükör előtt a fürdőben, mintha minimum élete legelső randevújára készült volna. Randevúra a nagyapjával. Édeshármasban voltak. Legalább fél percen keresztül.
- Nem jönnek már ezek vissza! Totál elvesztették a nyomunkat - széles vigyorral közölte a tényeket, miközben egy puszit nyomott Myra ujjára, majd egy gyors csókot ajkaira.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem a bankrablás mindig meghozza az étvágyam. - Megfogta Myra kezét, és kihúzta az utcára. A nagyanyja innen már nem volt olyan messze, és ha már itt jártak, akkor beugorhattak a felmenőkhöz. Lehet még a szülei sem voltak otthon. Az lett volna a legjobb. És egyébként is, Nagyi főztje a legjobb.