Budapest

#szerelem #cukinagyapi #eztnemígyterveztük

A történtek után nem számítottam rá, hogy Kolos egyszer tényleg bemutat élete legmeghatározóbb emberének, a nagyapjának. Nagyon izgatottan vártam a találkozást és láttam rajta is, alig várja, hogy újra lássa a férfit. Annyi szépet mesél róla és olyan boldogan teszi ezt mindig... Muszáj megismernem és abban reménykedek, hogy nem ez az első és egyben utolsó beszélgetésünk.
Nevetés, történetek, izgatott várakozás, mindenféle érzelem kering a levegőben miközben szinte egy családként ülünk ott a házban. Ennek azonban egy szempillantás alatt vége. Először ijedten pillantok Kolosra, hogy mi történt és meg sem próbálok beleavatkozni. Akkor is csak hagyom, hogy ő irányítson, mikor kihúz az otthonukból és egyenesen a hátsó kapu felé igyekszünk.
Nem csak látom, érzem a feszültségét. Szinte látható az a vékony cérnaszál amin táncol, épp ezért nem szólok egy szót sem, csak fogom a kezét szorosan, jelezve, hogy itt vagyok vele.
Tudta, tudtuk, hogy mi a helyzet a nagyapjával, de bele se gondolt, mi történik ha elkattan valami. Az, ami történt, az én mellkasomat is nyomja. Nem az, amiket mondott a bácsi, hanem, hogy Kolosnak mit kellett átélnie.
Loholok utána egy szó nélkül, újra és újra rászorítva kezére. Fogalmam sincs, hol járunk, ha most visszarángatnának a valóságba azt se tudnám megmondani, hogy hívnak.

#nincsbaj

Nehéz tartani a tempót Kolossal amikor beindul. Szinte futok mellette, egyre szorosabban fogva a kezét. Észre sem veszem, mennyit megyünk és egyáltalán hova, az emberek is csak kirakatbábunak tűnnek mellettünk. Fejemben az otthonukban történtek játszódnak le újra és újra, a nagyapa hangja és szavai.
Nekiütközök amikor megtorpan, nem vártam a hirtelen döntést. A szemeimet elhomályosító könnyfelhő mögül pillantok fel rá, szavaira csak a fejemet ingatom és átölelem a derekát. Itt nem nekem van szükségem a magyarázatokra és bocsánatkérésre. Hozzábújok, lassan újra és újra végigsimítok a hátán.
- Nagyon jó ember. És annyira büszke rád. Nem tehet róla...te sem tehetsz róla.
Csak olyan hangerőn tudok beszélni, amit ő még meghall. Nem kellett ahhoz két perc sem, hogy tudjam, ez a férfi valóban büszke az unokájára és nagyon szereti. Ahogy Kolos is őt. Ez egy olyan kapcsolat, amelyet nem lenne szabad, hogy egy ilyen betegség tönkretegyen...
- Épp csak nem volt rám felkészülve. Majd...majd újra megpróbáljuk - motyogok tovább, de lassan felemelem a fejem, hogy lássam a szemét. A remény, vagy mi.

Szerelem

Jól esik a közelsége, legyen az bármilyen pillanat. Akkor is kell az ölelése, ha épp vitatkozunk, és akkor is, amikor valami ilyen történik. Nem ez volt a terv. Bár visszhangoznak a fejemben a férfi szavai, tudom, hogy az nem ő. Hogy az, akit bemutatott Kolos, az az, akit mindennél többre tart és lelkesen mesélt addig a pontig.
A szívem szakad meg amiatt, hogy neki ezt át kell élnie. Bár a szülei óvták tőle, mégis látnia kellett.
Fogalmam sincs, hol állunk, hogy útban vagyunk-e bárkinek is. Próbálok olyat mondani, amibe még kapaszkodhat, hátha megnyugszik és minden a helyére billen.
Mély levegőt veszek, állom a tekintetét míg letörli arcomról a könnyet. Kézfejére csúsztatom ujjaim, végigsimítok rajta, majd szó nélkül hagyom, hogy újra megfogja a kezem és tovább álljunk.
Szótlanul lépkedek mellette a cipőm orrát figyelve. Keveset tudok a gyerekkoráról, az az igazság. Most viszont úgy érzem, mindent tudni akarok a családjáról, róla, és olyan történetekről, melyeket a nagyapjától kellett volna hallanom.
- Egyszer Te leszel ő. Akire úgy néz az unokája, mint te őrá. A legfontosabb személyre a világon - halvány mosollyal nézek fel Kolosra.

Szerelem

Nem tudom, mennyi idő kell hozzá, hogy megbirkózzon a helyzettel, vagy egyáltalán sikerül-e ez valaha. Minden esetre az a cél, hogy legalább a kedve jobb legyen és az én gondolataim is másra terelődjenek.
Be is válik, úgy néz ki. Kíváncsian emelem meg a szemöldököm amikor Kolos mesélésbe kezd.
- Tényleg? Ne már - hitetlenkedek. Addig nem jutottunk a mesedélutánon, hogy a nagyapja elmesélje a sárkányos történetet. Mesélt azonban sok mást, ami megmosolyogtatott.
- És nem lett bajuk? Merlinre Kolos, ebben ne utánozd őt - nevetek fel az elképzelésen. Mindig is ki akartam próbálni, milyen sárkányháton repülni és az öreg Ardai meg is tette!
- A világ legjobb csajozós szövege. Mesélj még - kérem kevésbé lelkes, inkább gyengéd hangon. - Voltak túrakönyvei? Sok képpel?

Szerelem

Mintha az előzőleg történtek köddé váltak volna, párom lelkessége örömmel tölt el. Széles mosoly terül el arcomon és megrázom a fejem a mese közben, sőt, még a kezem is a szám elé kapom. Megkérdezném, hogy nem esett-e nagyobb baja, de valószínűleg nem, hogyha még hosszú évekig egészségesen éldegélt a családjával.
Jó érzés hallgatni a történetét, még ha rövidebb is, mint az eredeti verzió. Magam elé mosolyogva képzelem el, ahogy a nagyapja regéli ezt, és nem az unokája. Azért nekem így is tökéletes. Talán egyszer ő is mesélheti a történeteit az unokáinak, akik tovább adják az új generációnak...
- Kár. Szívesen megnéztem volna. Biztos ő is olyan jó pasi volt fiatalkorában, mint te - lököm meg egy kissé a vállammal, de nem nézek rá, csak a kérdésére. Nem igazán kellene édességet enni, most azonban kivételt tehetünk.
- Menjünk - bólintok és szemügyre veszem az épültet. Furcsa ott lenni, ahol ő felnőtt. Olyan...személyes. Nagyon személyes.
- Ide hozott a nagyapád kicsiként? - teszem fel a kérdést, mert emlékszek, hogy mesélt egy bizonyos közös helyről.

Szerelem

Mosolyogva forgatom a szemem és lehunyom, míg puszit ad. Azt hiszem, fontos szerepet játszik egy párkapcsolatban az egymásra való támaszkodás. Ahogy ő ott volt nekem a nehéz helyzetekben, most én is vele kell, hogy legyek.
Teljesen mások vagyunk. Ahogy belépünk a cukrászdába, ez a gondolat fel is merül bennem és ajkaimat kissé összepréselve leplezem nemtetszésem. Igaz ami igaz, a hangulata pont olyan, ahová szívesen ülök be például vele, vagy ültem volna Ardai bácsival amennyiben az lehetséges lett volna. Az viszont, amilyen a hely kinézete, nem épp az, amit megszoktam.
Ennek ellenére megelevenedik a kép előttem, ahogy kiskölyökként Kolos itt szaladgál kedves nagyapja mellett és úgy eszi a fagyit, hogy még a füle is csokis. Elmosolyodom a gondolatra.
- Csak...nyáron? - pislogok rá kíváncsian. Ez az információ valahogy elkerülhette a figyelmem, vagy a sok gondolat miatt nem tudom az időket összeegyeztetni.
Végig figyelek, merre jövünk, a könyveket is megnézem míg beszél és tekintetem a földgömbön állapodik meg. Az a sok szép hely...
- Ne tedd ezt velem - nyögök fel és követem a pillantását. - Mályvacukrot ne, az... - megrázom a fejem és sóhajtva adom meg magam. Egyszer vagyunk csak itt. - Önre bízom, Főnök - mindkét kezemet felemelem és lassan már úgy érzem, olyan puha vagyok mellette, mint amilyennek a szüleim akartak látni hosszú évekig.
- Lehet bele esernyőt kérni? - teszem hozzá kuncogva.

Szerelem

Ezt a kis kiruccanást semmiképp sem fogom elmondani az edzőmnek. A múltkori apró balesetet követő pihenőidő után is kaptam rendesen az ívet és előrukkolt egy még szigorúbb étrenddel. Pontosan annyi kalória, amennyi le van írva, eggyel se több, vagy kevesebb, vitamin, fehérje és a napi három liter folyadék. Ha ezt a fagyizást megtudná, végem lenne.
Mosolyogva pillantok utána és arra gondolok, mikor történt mindez. Az, hogy beleszerettem, hogy itt vagyunk, hogy minden mozdulatát élvezet nézni, mellyel odasétál a pulthoz. Képtelen vagyok levenni róla a szemem. Még a könyvek sem vonják el a figyelmem, egyszerűen ott ragadtam nála. Végig figyelem a nővel folytatott csevej közben, akkor viszont elfordítom a fejem, mikor végeznek és megindul az asztalhoz a bűnös édességekkel.
- Szent szalamandra - fájdalmas képpel nyöszörgök a fagyira nézve. - Ez iszonyat jól néz ki... És körülbelül háromnapi kalóriabevitelemet fedi le - ennek ellenére kezembe fogom a kanalat és igyekszek kikapcsolni a riasztót a fejemben.
- Köszönöm - egy sóhaj után elmosolyodok és csücsörítve küldök neki egy puszit. Azért a fagyik felett nem hajolok át, tehát elég a levegőpuszi most. - Hiszek neked.
Miközben belemélyesztem a kanalat a fagyiba, felpillantok Kolosra. Kissé ráncolom a homlokom az ötletre és nem is válaszolok egyből. Majd miután megkóstoltam Budanekeresd legjobb fagyiját.
- Mhm ez tényleg - befejezetlenül hagyom a mondatot, helyette csak bólogatok és belekóstolok a másik gombócba is. - Oké, ez mennyei. És azt hiszem benne vagyok. Szeretném jobban megismerni anyukádat. Besegíthetek? - kérdezem kíváncsian. - Persze nem akarok útban lenni, elleszek a szobádban is...

Azért azt nem mondanám, hogy hű de sokat végezte volna életemben kétkezi munkát. A bestiaparkban viszont napi szinten besegítettem, persze ez volt, hogy annyiban merült ki, hogy megetettem egy bébimajmot, vagy varázslattal kitakarítottuk a kifutókat. Ennek ellenére szívesen vennék részt az Ardai család munkájában, mert hát mégiscsak valamilyen szinten beletartozok.
- Nem állna jól? - vonom fel a szemöldököm. Még ciccegek is, hogy ilyet aztán ne mondjon, nekem minden jól áll, és végül elmosolyodok. Jó látni, hogy újra jókedvű és nem próbál senkit odébb lökni, aki útban van.
- Gondolod? Hmm azt mondják, nem könnyű jó anyóst kifogni, de én bírom az anyukádat - bólogatok miközben egy kicsit megállok a fagyi evésben és ránézek a páromra.
- Viszont nem hoztam elég ruhát, vásárolunk? Benézhetsz a próbafülkébe... - forgatom meg a szemeim mielőtt nyafogni kezdene. Nem szándékozok órákat tölteni vásárlással, de nem így készültem.
- Uh Kolos - emelem fel a kanalam és a földgömbre mutatok, majd mielőtt folytatnám, visszaengedem és a számba veszek egy minigombócot. - Hová mennél el legszívesebben?

Szerelem

Forgatom a szemem, de nem mondok semmit. Imádom, hogy ilyen szemtelen tud lenni és közben olyan aranyos, hogy legszívesebben...
- Fel kell dobni valamivel. Mondjuk... Lehet, hogy jobb, ha mi ketten nem leszünk összezárva - vigyorodok el a pillanatnyi szemkontaktust megszüntetve a fagyimat kezdem el darabolni. Azt hiszem, sikerül bele is pirulni a gondolatokba.
Annak érdekében viszont, hogy a ruhák, amiket viselni fogok, ne legyenek kényelmetlenek és ne menjenek tönkre, muszáj lesz vennem pár új holmit. Kolosnak pedig egyébként sem árt megszoknia, hogy a nők bizony szeretnek vásárolni. Pedig én nem is töltök sok időt a boltokban.
- Meglátjuk, mennyit nyafogsz - nevetem el magam. - Tipikus férfi vagy...
Mosolyogva nézem, ahogy leveszi a földgömböt a polc tetejéről és lerakja közénk. Látszik rajta, hogy régi darab, de pont ez az, ami miatt akkora érték - legalábbis Ardaiéknak.
Kérdés nélkül hunyom le a szemem és emelem a gömb fölé a kezem. Mutatóujjammal bökök amikor az lassít, és kíváncsian nézek oda, vajon mi volt a szerencsém.
- Kanada - már-már kérdésként hat a megállapítás, miközben leolvasom a maradék betűket. Az azért elég távoli hely, nem hiszem, hogy valaha is elmennék oda. - Oké, egyszer elegyünk oda... Most viszont esetleg...? - teszem fel finoman a kérdést. Ha nem akar egyből hazamenni, viszem vásárolni.

Kolos
Budanekeresd

Érett már ez a dolog jó ideje, valójában az első különtöltött estétől fogva. Az a két alkalom Kristóffal pedig mit sem segített. Szerencsére egyikük sem gondolta túl a történteket, és kimondottakat.
Céllal érkezik a fogadóba, ami nem éppen egy ötcsillagos hotel, de nem vészes. Az ajtó szépen zárható, de direkt nyitva hagyja, aztán mielőtt üzenne Kolosnak, a szobában néhány világító füzért helyez el és gyümölcslevet pakol az éjjeliszekrényre. Nem viszi túlzásba, éppen csak egy kis hangulatot akar teremteni ahhoz, amire készül.
Frissítő zuhanyát követően az ajtóval szemben helyezkedő franciaágyon helyezkedik el. Elfekszik, forgolódik, nedves haja már kezd kócolódni. Éppen azt simogatja feltérdelve amikor szíve nagyot dobban a meglepetéstől. Csak reménykedett benne, hogy Kolos jönni fog.
Nagy szemeket mereszt rá, arcáról lerí, hogy meglepetésként éri és egyben bocsánatot is kér amiért iderángatta. Keze megáll a hajában,majd ölébe ejti és kicsit kihúzza magát.
- Tudom mit gondolsz - szólal meg azonnal, amint tekintete találkozik a fiúéval. - Sajnálom, ha megijesztettelek, esküszöm nincs semmi baj és jól vagyok - hadarja a mondandóát, kezd zavarban lenni és rájönni, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet. De hamar az éjjeliszekrényre kihelyezett italra mutat, amiről Kolos is könnyen megállapíthatja, hogy öltözéke és gondolatai nincsenek alkohollal befolyásolva.

Kolos

Miután belekezd a mondandójába, kis szünetet tart. Ajkába harap, és ismeretségük alatt talán először elkezd vörösödni az arca. Zavarban van a helyzet miatt, még keresnie kell a magabiztosságát. Nem éppen arra számított, hogy majd az ágyon térdelve fog rátörni a hercege. Bár arra tétet tett volna, hogy ez lesz a reakciója.
Amolyan pótcselekvésként hátraigazítja haját ujjai segítségével, szemeit pedig továbbra sem veszi le Kolosról. Hiszen pont azért hívta, mert sosem tud betelni vele.
- Gyere - kérleli halkan, miközben kinyújtja felé a kezét is int, hogy legalább lépjen közelebb az ágyhoz. Ő maga is kicsúszik a szélére és ha a fiú is megteszi, sarkairól feljebb emelkedve néz fel rá.
- Kimondom, oké? - pillog rá, majd nagy levegőt vesz. - Megőrülök érted. - Hangjában érezhető, hogy félti ezt az érzését, halkan jelenti ki, mert elijeszteni sem akarja a másikat, valamint tudja, hogy ezt nem lenne muszáj elmondania.
- Csak veled jó. És csak veled akarom. Most, itt, és nem csak azért... Hanem mert szeretlek, minden porcikámmal. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt két évben, nem múlik, csak a hiányod erősödik...minden értelemben - szinte levegővétel nélkül mondja el érzéseit és mindeközben majd' megőrül egyetlen érintésért.

Kolos

A szavak csak úgy jönnek, nem gondolja át mit mond ki. Most már amúgy is mindegy alapon cselekszik csak, legalább a kezeit visszafogja és csak beszéddel kommunikál. A barátság exek között nem létező dolog. Együtt éltek, egy pár voltak, olyanokat tudnak egymásról, amit más nem. Ezeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ahogy az érzéseket sem, melyeket a lány azóta is táplál Kolos iránt.
Beszél és beszél, majd nagyot nyel miközben a fiúra néz. Figyeli, de a szíve összeszorul azt a tekintetet látva. Torkában érzi, mely pillanatokon belül szemét is elhomályosítja. Nem sír, nem könnyezik, de csak azért nem, mert olyan erősen szorítja össze fogsorát.
Percek telnek el némaságban. Megmerevedve ül ott mellette, mutatóujjával harisnyáját piszkálja. Nem néz Kolosra, mert nem akarja, hogy lássa, hogy sikerült magát összetörnie. Hiszen nem a fiú hibája. A szülők is elmondják a gyereknek, hogy ne játsszon az ollóval...
- Te már nem - töri meg a csendet nagy nehezen. Ajka széle kicsit megemelkedik. Legfőként a saját butaságán, fájdalmasan mosolyog. És persze azért, hogy Kolos ne aggódjon miatta. Mert nincs baj.

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

Lerázta a csapatot. Megszabadult mindenkitől aki ismeri és az összes szívrohamot túlélte. Szóval eljutott ide is, ahol az este további részében még ki akarja próbálni, milyen igazán pasinak lenni. Eddig elég jól csinálta, úgy érzi, mert megállították autogramot adni is. Erdős Ármin, a menő kviddicses, és most még be is toppan egy menő szórakozóhelyre...
Már a férfiasabb kiállásával áll meg belépést követően, végignéz a felhozatalon. Nem teketóriázik sokat, mert ki tudja meddig tart az átváltozás. Kiszúr magának egy elég dögös csajt a pultnál. Odasétál hozzá és félmosollyal az arcán leinti a srácot, aki megpróbálja megközelíteni.
- Tipli van - szól oda neki, aztán átveszi a helyét és a pultnak támaszkodik. - Taníts valami jó csajozós dumát. Gondolom hallottál már egy-kettőt - pillant a nőre, akit így közelebbről is rendesen végigmér. Annak ellenére, hogy sosem vonzotta különösebben a saját neme, most alaposan belejött a férfi szerepbe.
- Innál valamit, vagy táncoljunk? - kérdez rá mindenféle elcseszett duma helyett.

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

Esze ágában sincs visszafogni magát. Ha már így alakult és nem tudja, mitől, legalább ne kelljen már rágódnia a dolgon. Mindig is ki akarta próbálni a másik nemet, de sosem ivott százfűlé-főzetet hozzá.
Mintha csak egy lenne a barátnői közül. Tipikus olyan csajok, akik szeretnek úgy tenni, mintha kiválasztanák maguknak a kellő férfit, néhányat visszautasítanak előtte, de egyébként elmennek bárkivel, akinek megfelel egy könnyűvérű nőcske. Ez kell neki. A csaj elég szép, tökéletes lesz.
- Jobbat érdemelsz annál - bök a fejével a távozó pasi irányába. Nem teketóriázik az sem sokáig, már rá is röpül a következő áldozatára. Mivel úriember - vagy úrihölgy -, ezért megvárja, mihez lenne kedve a csajnak. Már intene a csaposnak és kérne két italt amikor megváltozik a program és a kezét nyújtja neki.
- Jól nézel ki - így közelebbről is végigméri, majd a derekánál fogva tereli maga elé. Bevezeti a táncparkettközepére, ahol finoman közelebb húzza magához és kezeit a csípőjére pakolva kezd mozgásba. Ez azért még nehézkesen megy neki, pontosan ahhoz van szokva, amit az előtte álló produkál és nem a darabos, egy helyben ácsorgós pasitánchoz.
- Botlábú vagyok, bocs - von vállat a nő füléhez hajolva. - Máshol jobban teljesítek.

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

- Túl sok időt töltöttél készülődéssel - vigyorodik el. Tudja ő, milyen egy bulira csajként készülni. Órákba telik kiválasztani a megfelelő ruhát, a smink és haj elkészítése szintén hosszú idő. Aztán jöhet az újratervezés, mert hideg van, túl rövid, túl hosszú a szoknya... Vagy épp nem illik a cipőhöz. A férfiaknak bezzeg könnyű. Annak kellene maradnia. Mondjuk Ármin bőrében elviselné a dolgot.
Elég hamar sikerül táncba vinnie a nőt, akivel könnyen el tudja képzelni, hogy az este folyamán lesz valami. Már ha ő is akarja. De nem lepődne meg azon sem, ha visszautasítaná. A nők értik a nőket. Ennyi az egész. Nagy valószínűséggel nem fog jelenetet rendezni.
- Na és le akarod tesztelni? - tekintete a karjaiban tartott nő arcára siklik. Ajkait nézi, majd a szemét, továbbra is mosolyog. Bármikor képes lenne távozni az oldalán. Addig azonban nem lép, amíg csak szórakozik. A keze viszont tánc közben lejjebb siklik a csípőjéről és közelebb húzza magához.

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

Azt hitte, jobban fogja élvezni ezt az egészet. Természetesen csinálja a dolgokat, mintha valóban pasi lenne, de közben érzi, hogy ezt csajként jobban csinálja. Elvégre az előző két este is sikerült Balázzsal hazamennie. Ami valószínűleg több alkalom is lesz.
- Udvarolnom kellene még? Nem vagy te olyan - jegyzi meg kissé csípősebben. Férfi ugyan, de előjönnek a nőies előítéletei és azon jár az esze, hány pasival lehetett a napokban a csaj.
Talán szerencse, talán pech, de megkönnyebbül amikor a minimális közeledés helyett mégis visszavonulót fúj a másik. Elvigyorodik.
- Én meg csaj vagyok - szól utána. Nem tudja, hallotta-e vagy sem, de nem is számít. Ez a pasis udvarlás nem neki való, kezdi hiányolni a saját testrészeit. És ha már testrészek...kifelé menet betér a mosdóba, ahol még elidőz az ügyetlenségével, és aztán távozik.

Kolos

Az ég is egymásnak teremtette őket, ez már biztos. Egyre rosszabbak és rosszabbak, a sok vita mellett olyan őrültségekre képesek így ketten, amit más művészet megalkotni.
Persze Myra egy szóval sem mondta, hogy ne tegyék. Nagyon is szerette volna megtenni, meglátogatni a nagyapát és látni Kolos arcát, ahogy mosolyog, mert az öreg jó állapotban van. Ez kellene neki, semmi más.
- Szerintem is - mosolyog még a rohangálás közben is, akik mellett pedig elhaladnak, csak lesnek utánuk és fejüket ingatják. Fiatalság, bolondság, de az biztos nem jut eszükbe, hogy tilosban jártak egy jól őrzött épületben, csak mert szeretnek valakit.
Már Myra is szaporábban veszi a levegőt, de Koloshoz képest neki meg sem kottyant ennyi futás - szép is lenne kviddicses létére -. Két kezét a szájára tapasztja abban a pillanatban amikor a két alak elfut mellettük, de szemei csillogása elárulja, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés.
- Mintha minimum kiraboltuk volna a bankot - neveti el magát végül. Nagyon büszke magukra, amiért tényleg megtették. Össze is borzolja Kolos haját ennek örömére.
- Shhh! Visszajönnek! - mielőtt még válaszolna, vagy nyavalyogni kezdene, Myra a mutatóujját ajkára helyezve inti csendre párját.

Berci
megjelenés

Szó sem volt róla, hogy ma este bulizni fognak, de mikor hazaért egy elég hosszú nap után, a menedzsere addig hívogatta, míg rá nem bólintott. Állítása szerint nyílt nemrégiben egy hely, ami pont nekik való. Szép és tele van fiatalokkal, olyanokkal is, akikkel el lehet képzelni a közös jövőt. Na nem olyan téren, Myra most élvezi a szabadságot, ezt abban az értelemben hozta fel Az Ember, hogy lesz kikkel előre lökdösni a modell karriert.
Úgy vonul be, mint egy igazi díva a férfi oldalán. Jelentek meg olyan cikkek, melyekben azt hirdetik, hogy ők annak ellenére egy pár, hogy Dominik családapa. Nincs megerősítve, de cáfolva sem, aki azonban látja őket és nem csak bámulja, észreveheti, hogy semmi kémia köztük, csakis a munka és baráti kapcsolat.
Elengedi a férfi karját, majd a pulthoz sétál. Néhány hónapja ismeri a szőke lányt, akivel puszival köszönnek és felszínes beszélgetésbe kezdenek. Nem vágyik ő ilyen barátokra, ebből a szempontból hiányolja a Kolossal való életét, de a karrieréért mindent. Hülyére dicsérik egymás méregdrága koktélruháját miközben fotózzák őket és a lányok csábosan mosolyognak a kamerába.
Az idő repül és Myra láthatóan élvezi a felhajtást, ami körülveszi. Hiába muglik, imádja már ezt is, ennek ellenére szívesen hazamenne, hogy letusoljon és ágyba bújjon. Néha azt veszi észre magán, hogy csak ül az asztalnál és miközben egy beszélgetést folytatnak, a koktélját szürcsöli és bólogat, közben viszont egy másik világban jár. Ott, ahol a fények mellett a hangok eltompulnak.

Berci
megjelenés

Néha azért, hogy friss levegőhöz jusson, amitől talán kevésbé lesz álmos, kijárkál a mosdóba. Hideg vízzel locsolja csuklóját, a tükörképével némán szemez. Elégedett magával és ez lerí róla, de nem mondogatja, egyszerűen érezteti megjelenésével.
Egy ilyen mosdóba való kiszökés után húzzák be a lányok - az a szőke - a táncparkettre. Valaki a kezébe nyom egy pohár színes, koktélnak kinéző dolgot. A pohár szélére citrom van tűzve, benne mintha neonfénybe borított szálak úszkálnának. Többen is ezt kortyolják körülötte, így nem mond nemet. Miközben a zene ütemére lassan táncolni kezd, a szívószálat fogva kóstol bele. Kezdi élvezni a bulit, a zenét és azt, hogy végre nem kell felesleges és teljesen unalmas beszélgetésekbe elegyednie.
Jobbjában tartja a poharat, szabad kezét a magasba emeli. Vörösre festett ajkai mosolyra húzódnak mikor tekintete összeakad egy idegenével. Magas, furcsán babaarcú és szőke, kicsit sem az esete, ráadásul a következő pillanatban rácsimpaszkodik a (talán) barátnője.
Myra hátat fordít, kutat a tömegben és valaki más, valaki teljesen fura csal mosolyt az arcára újból. Először furcsán méregeti, aztán a mosolya először csak vigyorrá, majd nevetéssé változik. Kezét a szája előtt tartva nevet, s a pohárban maradt kortyot felhajtva beszáll, elkezdi leutánozni a viccesen sikeredő mozdulatokat.

Emir

Nem pont úgy sikerült a délután, ahogy azt eltervezték. Nehéz úgy tervezni, vagy megélni, hogy közben idegenek bekavarnak és persze kerülni kell a balhét. Nem is szeret veszekedni, ha akkor Emir nem fogja vissza, most nem lenne itt a lakásán, hanem valószínűleg elment volna edzeni, hogy ha már felszabadult az ideje, akkor azt hasznosan töltse.
- Vizet, köszi - bólint, majd megszabadul a felesleges ruhadaraboktól. Na nem olyanoktól, amik takarnának, csak a kabát kereste meg a helyét és a csizma. A férfi után sétál és aprókat kortyol a vízből, mielőtt még csatlakozna hozzá a kanapén.
Kedveli őt is, meg a lakását is. Nem túl feltűnően, de észrevehetően szívja magába az illatát miközben nyakába fúrja arcát és hozzábújik. Nyom egy halvány csókot előbb oda, a nyaka hajlatába, állára, s ajkán állapodik meg. Talán ez jó válasz a kérdésre.
- A lehető leghizlalóbbat szeretném, hadd legyen mit ledolgozni - somolyog alig pár centire arcától. - És folytathatnánk azt a filmet, amit a múltkor félbehagytunk. Mi is volt? Csillagok háborúja?
Miután pár puszit nyom az arcára, elszakad tőle és a táskájához megy, hogy elővegye saját telefonját. A zenére táncikálni kezd, külön kis előadást kap most a férfi.
- Tudod, hogy nincs még közös képünk, amit nem fotósok csináltak?

Emir

Mintha ezzel most akkora feladat elé állítaná. Szemét forgatja mosolyogva, meg közben azt kívánja, legyenek már ott, hogy a pozíción vesszenek össze. Elégszer voltak már együtt ahhoz, hogy tudják, akárhogy is jól működnek.
- Sajtosat, sült krumplival, de ne onnan, ahol tocsog a zsírban, attól elmegy az étvágyam - igaz, magasak az elvárásai és nagyok az igényei, de Emir biztosan megérti. Elég válogatósak mindketten ahhoz, hogy ne legyen egyszerű dolguk sem egymással, sem magukkal.
- Új rész? Nézzük, és nézzük meg azt is - igaz, nem kötötte le eléggé a film ahhoz, hogy nemet mondjon a férfira, de amit látott belőle, arra azt mondaná, jó volt és érdekes világ. Miért is ne folytathatnák? Aztán csak felveszi a fonalat sokadik látásra.
Kicsit pörög, elemében van amikor táncolni kezd. Persze akkor is, amikor vigyorogni kell a kamerába. Semmi kétség, jól mutatnak együtt a képeken is és most már nézegethetik is, amikor csak akarják.
Hosszan, mélyen szívja be a levegőt, mikor a férfi ajkai a nyakára tapadnak. Szemét lehunyva túr a hajába és válaszul megcsókolja. Hevesen, a filmről és minden egyébről elfeledkezve mozdul.
Csak néhány perc, ennyi jut, amikor kivételesen az ő telefonja kezd őrült rezgésbe. A képernyőn megjelenő képen egy másik sráccal mosolyognak a kamerába, félreérthetetlen helyzetben. Olyan gyorsan nyomja ki, ahogy csak tudja.
- Sajnálom, remélem abbahagyja...

Emir

- Hát nézzük meg a moziban - von vállat, hát nem olyan nagy ügy ez. A film alatt biztos nem lenne senki, aki közös fotót akarna velük, vagy autogramot. Maximum a pletykák, amikből már így is van nem egy.
Csak élvezni szeretné az estét olyasmik nélkül, mint ami a korcsolyapályán történt, pont úgy, ahogy a férfi abba bele is kezd. Könnyedén belemelegednek, Myra fogaival húzza Emir ajkát és csak annyi időre szakad el tőle, míg megszabadul a felsőjétől.
Nyilván valaminek meg kell zavarnia a kis összebújásukat, ami nincs túl jó hatással a férfi lelkesedésére. Felvonja fél szemöldökét, úgy néz a másik szemébe és vár egy kicsit, hátha folytatja és rájön, hogy ja, amúgy nem is érdekli.
- Csak egy srác - von vállat -, épp úgy, mint a te csajaid - nem volt szó semmiről, főleg nem arról, hogy ne lehetne mással is mélyebb kapcsolata. Tekintve, hogy Emir elment és nem is találkoztak, ott pedig ki tudja, hány nővel volt.
- Remélem nem várod el, hogy ölbe tett kézzel várjalak, mikor egy másik kontinensen vagy - inkább kíváncsian, semmint megrovóan kérdez rá.

Soma

Két fotózást és egy hosszú, fárasztó edzést tud maga mögött így kora estére a fővárosban. Láthatóan elfáradt és semmi kedve még innen bulizni menni, vagy egy kviddics edzést betuszkolni az idejébe, inkább hazamenne és egy forró fürdő után aludna egy pár hosszú órát.
Hát a vágyak általában azok is maradnak és nem teljesülnek be. Méghozzá azért, mert a stúdióból kifelé menet kap pár üzenetet a barátaitól - akikkel megéri jobban lenni -, miszerint várják őt is vacsorára az egyik legfelkapottabb belvárosi étterembe, ahol kibérelték a teljes felső szintet egész estére. Nem mondhat rá nemet, hogy is nézne az ki?
Szóval gyalog kel útra, szüksége van némi friss levegőre és a hidegre, hogy lehűljenek a gondolatai és fel is frissüljön. Nem szereti a várost, főleg az embereket nem. Sokan megismerik, megbámulják, de csak páran merik leszólítani. Szívesen beszélget velük felszínesen, a modellkedésről és arról, mivel tartja karban a testét és bőrét, na meg a hosszú haját. Semmi komoly, semmi igazság. Persze mugliknak nem beszél a kviddicsről és a másik világról, ahonnan idegenként csöppent ide.
Annak az embernek viszont már a hajápolási rutinjáról sem beszél szívesen, aki két utcával odébb kezdte el követni és egyre közelebb ért. Aztán leszólította. Kedves volt első körben, de aki a harmadik elutasításra sem érti meg, hogy nem ér rá és kedve sincs hozzá, hogy megigyon vele valamit, annak már nagy szeretettel tolná az arcába a terelőütőt.
- Nem, köszönöm. Tényleg mennem kell. Nem szeretnék veled... Mondom, nem - ismétli el negyedjére is, egy kissé már hangosabban.

Soma, a Megmentő

Általában akkor kap még valami kellemetlenséget a nyakába, amikor egyébként is fáradt és már csak kényszerből áll a talpán. Alapvetően nincs baja sem az életével, sem az életvitellel, amit űz, csak mint mindenki másnak, neki is vannak nehezebb napjai. Főleg, ha minden összegyűlik. Aztán már csak egy-két hónap és végre egy gonddal kevesebb lesz, amivel foglalkoznia kell.
Most a legnagyobb gondja a férfi, aki nem csak egy kedves rajongó, hanem inkább egy zaklató. Nem olyan lánynak gondolja magát, aki nem tudná megvédeni magát, mégis egyszerre hatalmas kő esik le a szívéről, mikor a megmentésére siet egy idegen.
Első pillanatban azért felszalad a szemöldöke, hogy most meg aztán kap még egy koloncot a nyakába, nem elég az az egy, ráadásul olyasvalaminek nevezi, aminek már évek óta nem tette senki.
Gyorsan veszi a lapot, nem is kell nagyon noszogatni, hogy belekaroljon a férfiba. Vagy fiú? Hisz elég fiatalkának tűnik így első látásra.
- Azt hittem, sosem érsz már ide - adja alá a lovat miközben a férfira még szikrákat szóró tekintettel néz vissza. Nagyot sóhajt néhány lépéssel eltávolodva tőle, semmi pénzért nem nézne vissza. Nem akarja látni többet azt az arcot és a hangját sem akarja hallani.
Féloldalas mosollyal néz fel a megmentőjére, aki úgy osztja az utasításokat, mintha egész nap erre készült volna, vagy egy színházi darabot gyakorolnának. Sőt, ez már az előadás.
- Közös fotót, meg aláírást akart és elkezdett faggatni, meg győzködni, hogy menjek vele vacsorázni. Idióta muglik - utóbbit már csak az orra alatt motyogja, nem a fiúnak célozva, akibe továbbra belekarol a biztonság kedvéért.
- Eredetileg taxit akartam fogni. De meg kell köszönnöm, hogy megmentettél, megiszol velem valamit esetleg? Vagy egy...hotdog? Akármi? Komolyan, köszönöm, ha nem jössz, csúnya vége is lehetett volna - sóhajt fel újra.

Soma, a Megmentő

Elsőre normálisnak tűnik a srác, aki a megmentője a jelen helyzetben, de ki tudja, mi lesz még. A második sarkon akár előkaphatja a fegyverét Myra összes pénzét követelve, vagy bármi, amivel nem tud majd mit kezdeni. Nem szívesen menne Azkabanba leleplezés miatt, ha esetleg önvédelemre használná a pálcáját. Nehéz volt megszoknia a mugli környezetet és a mugli embereket, de a közlekedéshez lesz a legnehezebb.
Gyorsan elmondja, mi a történet alapja, egyelőre pedig esze ágában sincs elengedni a fiút, aki még mindig a legnagyobb védelemként szolgál. Egyébként sem tűnik rossz embernek...
- Semmi, csak nem értem, hogy lehetnek ilyenek az emberek - sóhajt fel elhessegetve az előbbi gondolatát és megjegyzését. Nagyon hálás az iméntiért, aminek hangot is ad, aztán elmosolyodik. Így már érthető, az ő öccse is ugrik, ha csak egy rossz szót is szólnak a testvéreire.
- Honnan tudjam, hogy te nem egy vagy közülük? - kérdését mosollyal teszi fel, valamiért az ő esetében nem kételkedik. Igaz, nem lenne butaság, hogy úgy tesz mintha megmentené, közben pedig becsalja a saját hálójába.
Inkább a megérzéseire hallgat, eszerint pedig első sorban nem fog odaérni időben a vacsorára, másodsorban gondolkodás nélkül rá tud bólintani a burritora.
- Mehetünk - rá is bólint és engedi, hogy a megmentője vezesse az étteremig. Azt gondolná, ha eddig nem ismerte fel, most már nem is fogja, lesz egy nyugodt beszélgetése egy idegennel, de csak rákérdez, amitől egy kicsit kellemetlenebbül is kezdi érezni magát. Mikor szólásra nyitná a száját és felvilágosítaná, a fiú folytatja a gondolatait.
- Ami azt illeti, sportolok és modellkedek, de fogadok, hogy nem ismered ezt a sportot - neveti el magát, majd ha megérkeznek az étteremig, egy olyan asztalt próbál keresni, ahol nem szúrják ki elsőre. - Megvárom, míg rájössz.

Soma, a Megmentő

- Nem hiszem, hogy szükség lenne rá - nevet fel teljesen elképzelve, ahogy az utca kellős közepén kellemetlen helyekkel ismerteti meg a térdét. Főleg, hogy egy-két perccel korábban még a pasija volt, ugyebár.
Myra nem az a lány, aki mások kérésére lett modell. Tökéletesen tisztában van adottságaival, mindig is megvolt a magához való egoizmusa, de ha választani kellene, a kviddics mellett adná le a voksát. Mindig is a sport volt a szíve csücske és nem is fog ez változni.
- Legyen burrito, krumpli nélkül narancslével. Köszönöm. De én fizetek! - ezzel nem fog vitatkozni, elvégre Myra hívta meg, hogy megköszönje a mentést, szóval a minimum, hogy a mai vacsoráját ő fizeti.
Míg a fiú beáll a sorba, Myra elfoglal egy kényelmesnek tűnő helyet. Háttal ül az ajtónak, s míg várakozik, előveszi mobilját. Elküld pár üzenetet, választ, a legtöbb azonban várhat. Csak a barátai tudjanak róla, hogy nem rabolta el (még) senki, a sztorit pedig majd elmeséli, ha alkalmuk lesz rá.
- Köszönöm. Farkas éhes vagyok - szemei felcsillannak, mikor meglátja az ételt. Ez nem pont az, amit a fancy étteremben rendelt volna, meg nem is négy liter víz, amivel ma a fotózásokon táplálkozott. Alapvetően nem koplal, nem is szabad, hogy legyen ereje, de ilyenkor muszáj.
Felvonja a szemöldökét, buta arcot vág, mint aki nem is ismeri ezt a szót, amit a vele szemben ülő használt. Aztán némi várakozás után elmosolyodik és jobbját nyújtja át az asztalon.
- Myra Blackburn, most a Magyar Mennydörgők fogója vagyok - mutatkozik be könnyedén. - Na és te, Megmentő? - érdeklődik, hisz a legjobb lenne, ha nem ezen a néven kellene emlékeznie rá.
- Szóval te is közülünk való vagy? Melyik a kedvenc csapatod? - kérdései közepette már kezdi megszabadítani az ételét a csomagolástól, hogy jóízűen beleharapjon.

Soma, a Megmentő

Most, hogy itt ülnek és gyorskajára készülnek, annyira nem is bánja, hogy az a férfi olyan modortalan volt az utcán. Ha nem jött volna a felmentősereg, talán még mindig ott ácsorogna, vagy már a luxusvacsorán üldögélne és a divatról, meg hírességekről fecsegne a barátaival.
Mosolyogva néz a fiúra, a lelkesedése üdítően hat rá. egészen kellemes a társasága, főleg úgy, hogy lassan az is kiderül, van bennük némi közös. Legalább nem kell kínosan ügyelnie, hogy ne használjon olyan kifejezéseket, amiket egy mugli nem értene.
- Bagolykő? Ez valami friss dolog, ugye? - tud azért még pár dolgot az iskoláról, pedig ebben a félévben nem tanított már Bogolyfalván. AZ előkészítőre is csak heti egy órácskája jut, amit annyira nem is bán.
- Mit szólnál, ha hálából, amiért megmentettél, meghívnálak a hétvégi meccsünkre? - veti fel az ötletet és nem vár tovább, beleharap a burritojába. Hümmögve, szemöldökét ráncolva élvezi ki az ízeket. Egyébként nem szeret evés közben társalogni, sosem értette, miért pont az étkezést tekintik igazi társasági programnak.
- Tanulok. Ez az utolsó félévem jogász gyakornokként. Jó, mi? Mintha nem tudnám, mihez kezdjek az életemmel - nevet fel két harapás között. Ez amolyan "sok lábon kell élni" dolog, mert sem a modellkedés, sem a kviddics nem örök.
- És te? Ha már Bagolykő, hányadikot taposod? Nem vagyok jó mások korának megtippelésében, de nem nézlek tizennyolcnál többnek.

Soma, a Megmentő

Egy pillanatig Myra ugyanazzal az arccal néz vissza a fiúra, meglepetten, de aztán megrázza a fejét. Majd bólogat. Hát most nehezen tudja eldönteni, mit is mondjon.
- Roxfort és Bagolykő. Hosszú sztori. Rellon, na és te? Eridon? - csak hirtelen feltételezésből kérdezi, amolyan első benyomás, hisz a pirosak általában azok, akik megmentik a hercegnőket a sárkánytól és a világot a pusztulástól. A muglik között eltöltött idő alatt megtanulta, hogy kell úgy beszélnie a varázsvilágról, hogy az ne legyen feltűnő. Néhány szót elhadarva, vagy motyogva mond, így esélytelen, hogy bárkinek is feltűnjön a dolog.
Imádja az emberek arcát látni, mikor így fellelkesülnek a kviddics iránt. Ha pedig megteheti, miért ne hívná el az új barátját hálából egy meccsre? Mosolyogva bólint a burritoja eszegetése közepette.
- Persze, mindig az, ha én játszom - haját hátradobja és elneveti magát. Ezt nyilván nem gondolja olyan komolyan, mint ahogy hangzott. Megtesz mindent azért, hogy a legjobb legyen fogóként és a csapata a legjobb lehessen, de nyilván nem miatta járnak ki a meccsekre a rajongók.
- Azért ez nem olyan nagy dolog, csak rendszerezés kérdése - mielőtt még túlmisztifikálná bárki is a helyzetet, ezt szereti leszögezni. Van egy pontos beosztása, mikor mit, merre szabad lépni és merre nem, de ez az utolsó ilyen félév, aztán már némileg kevesebb dologra kell fókuszálnia.
- Auror leszel? Az komoly választás - elismerően bólint, de a mentésből ítélve simán el tudja képzelni a fiúról, hogy valóban ezen a pályán fog kikötni. - Vagy úgy, kell a protekció? - nevet fel ő is.
Kortyol az üdítőjéből és minden egyes perccel kevésbé bánja, hogy a barátaival való találkozás most nem jött össze. Igazából kellemes társaságot talált magának - vagy talált rá ő.
- Most akkor a csapatba, vagy az ügynökömhöz szervezzelek be? - félig felvont szemöldökkel kérdez vissza. Egy percre még az is eszébe jut, hogy ez nem is egy véletlen beszélgetés, sokkal inkább megtervezett. - A kviddics és a modellkedés is nagyon jól fizet, ha a jó helyen vagy, de kell hozzá szerencse és még sok más. Miért, talán szeretnéd Calvint reklámozni?

Soma, a Megmentő

- Mondhatjuk - mosolyodik el. Ha belekezdene, hosszú ideig itt ülnének, így általában nem mesél a múltjáról és a régi tanulmányairól. Kalandos élete volt amnéziával, kviddiccsel és két esküvővel, szökésekkel...nem kell belekezdeni.
- Hát ha van mire - arról viszont nem hallgat, hogy sikeres a kviddicsben és a modellkedésben. Az egója mindig is rendben volt, hát még most, amikor az élete sínen van és sikert sikerre halmoz. Ez az az időszak, amikor mindent kihasznál, mert tudja, hogy eljön ennek is a vége egyszer és akkor majd bánhatja, hogy nem élte meg minden percét a lehető legmélyebben.
- Tudooom, nem egyszerű, de megkönnyíti az ember életét, főleg ha elfoglalt. A kanapéhuszároknak felesleges, de ez legyen az első jótanácsom. Használj határidőnaptárat. De a mobilod is megteszi - feltételezi, hogy ha már mugli környezetből való, akkor van telefon a farzsebében, az pedig mindig kéznél van. A legegyszerűbb belepötyögni a dolgokat és még riaszt is, ha idő van.
Figyelmesen hallgatja evés közben, milyen céltudatosan beszél erről a kettőről a srác. Megnézi magának rendesen az arcát, hisz az izmait nem láthatja, de arra nem tudja azt mondani, hogy nem lehetne eladni. Minden jöttmentet nem szerveznek be, most viszont ténylegesen elgondolkodik, mit lehetne kezdeni Somával.
- Átgondolom, hova tudlak beajánlani, rendben? Jövök eggyel - széles mosollyal néz a fiúra. - Add meg a számod és felhívlak, ha tudok valamit - azzal előkapja a telefonját, első körben készít egy fotót róla, aztán felé nyújtja, hogy pötyögje be a telefonszámát, amin majd elérheti. - Butaság és előítélet - kezd el ciccegni, ezzel pedig ki is fejti a véleményét a toprongyosságról.
Lassan elfogy a burritoja és az üdítőt is túl gyorsan szürcsöli.
- Vacsorára voltam hivatalos, de azt hiszem, én ezután már csak az ágyamba vágyok. Előre szólok, ha ilyen munkát vállalsz, az életed nem lesz unalmas.

Soma, a Megmentő

- Hány kockád van? - érdeklődik, mintha hétköznapi lenne ez a téma. Mondjuk az ismeretség első félórájában nem szokott méretekről és számokról kérdezősködni... Talán. AZ viszont számít egy fotózásnál, kinek menyi van, mármint kockából, ha esetleg vállalna alsóneműs sorozatot. Egy kviddicsezőből pedig kinézi, hogy nem egy kis gekkó a póló alatt, aztán ki tudja.
- Nem gond, elintézzük. Ennyivel jövök - kacsint rá a fiúra. Az iménti kis akció, meg ez a vacsora megér annyit, hogy legalább megpróbáljon valami munkát szerezni neki, még ha nem is jár sikerrel. Márpedig Myráról beszélünk, meglepő lenne, ha nem jönne össze valami.
Elmenti a számát és saját magának is megígéri, hogy nem fogja elfelejteni, amit megbeszéltek. Pózol egy kicsit a megfelelő hívókép elkészítéséhez, a bókot pedig mosolyogva fogadja. Még egy hajdobálást is megengedne, ha nem lenne a keze maszatos. Tipikus "csak a hajamba ne" eset.
- A jobbak nem ülnek be ilyen helyekre. Most ott kéne lennem fent a francia étteremben, ott a dizájn a fontos és a minőség, nem a mennyiség. Nem túl jó fejek, de befolyásosak, mármint...azok vagyunk. Szóval tartjuk a kapcsolatot, informáljuk egymást mindenről - megvonja a vállát és a hatásszünet közben belekortyol az italába. - Edzés, diéta, fotózások, azok egy napot is igénybe vesznek. Aztán mellette interjúk, válogatók... - sorolja tovább, mennyi minden van, ami ezzel az életvitellel jár.