36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Farkas Kamilla hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 21. 22:12 | Link

Mettyú
- egy tetoválószalonban -
@anagynap @meghalunk


Fejben nagyon szépen eltervezte végig az egészet, de komolyan. Hogy majd ráfekszik szépen az asztalra, és majd oda felpingálják neki, éppen csak azt az apró részletet hagyta ki, hogy mindezt egy tűvel fogják csinálni. Egy_ giga_ tűvel_. És ezen a társa sem segít. Mert lehet, hogy a csapattársa vagy kétszer nagyobb egy átlag méretű embernél, lelkiekben olyan, mint a szőkénk. Fél. Szinte mindentől. Nagyon.  
Szóval szájrágcsálva pislog fel az üveg feletti feliratra, majd be, majd fel Matre.
- Ugye nem fogsz kiszaladni? - kérdezi kissé bátortalanul, halálosan komolyan, mert ha a támogató kéz ellécel, akkor ő ott helyben kidöglik.
- Mármint, ez nem vicc. Tényleg ne menj el. Légyszíves. - rázza meg fejét, könyörgő pillantásokat vetve rá, mintha az élete múlna azon, hogy most a seprűlovag ott marad- e lelket önteni belé, vagy nem. Hatalmas gombóc van a torkában, viszont nem lép le, még csak az kéne. Eddig már eljött, és kell neki az a varrás. Nagyon. Nagyon nagyon. Azon is az élete múlik.
Nagy levegőt vesz, majd visszafordul az ajtóhoz, s egy elég nagyot meg hangosat nyelve indul meg a kilincs felé, megpecsételve az elhatározást.
Benyit, az ajtó feletti szélcsengő kellemes hangot ad ki. Maga az előtér egész üres, egy fél fejen leborotvált csaj ül a pultnál, rágózik, műkörmeit vizsgálja, és a jelen esetben ifjabbik navinésünk komolyan megijed, hátra is hőkölne, csak - remélhetőleg - ott van mögötte a másik. Végül újra erőt vesz magán, a mai nap folyamán sokadjára, és megindul a nőci felé, hogy beregistrálja magát, vagy mit kell csinálnia.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 23. 15:45 | Link

Mettyú
- egy tetoválószalonban -
@anagynap @meghalunk


Egyik része visszatáncolna, a másik meg nem. De végül mégsem jut ki, egyrészt mert a maradni akarás nagyobb meg erősebb, másrészt meg, mert ott van mögötte Mat, aki kitakarja úgy az egész ajtót. Felpislog rá, majd kissé félve elmosolyodik. Mikor megérzi a nehéz kezeket vállain oda nyúl, megpaskolja őket, amolyan „oké, készen állok” stílusban, majd nagy levegőt véve indul el a pultosné felé. Mikor oda ér megáll, majd még egyet hátrapislant, mintegy meggyőződésképp. Megköszörüli torkát, köszön, meglepően szilárd és tiszta hangon, majd elmondja mit akar, az asztalra csúsztatva a cetlit az elképzelésével, amit még Lanettával rajzoltatott meg. Itt amúgy nem kell semmi nagy számra gondolni az egész igazából csak egy aprócska felirat, egy szó, olyan, ami elfér a csuklód belső vonalán.  ’C o n t r o l’, ennyi. Tökéletesen jellemzi, és mint mondtam, nem egy nagy szám, csak ő nem lett volna képes arra, hogy mindezt egy ceruzával leírja.
Nagy, szürke szemekkel néz a vörösre, aki még párszor megforgatja szájában a rágót, majd bólint.
- Ülj le, nemsokára sorra kerülsz. – biccent a székek felé, majd vissza is fordul a telefonja társaságához. Szőkénk vállat von, elragadja a kis cetliét, és már iszkol is vissza az óriáshoz, hogy jól lepakolja magát valahova.  Szóval várnak. Olyan öt – tíz percet, utána valami hapek kidugja a fejét és közli, hogy mehet. A száját rágcsálva néz megint a másikra, komolyan, mintha az apja lenne, és kérdezné, hogy mehet – e, és hogy jön – e vele.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 18. 13:12 | Link

Mettyú


Rágja a szája szélét, hol a padlót, hol a falat nézi, miközben várnak. Egyikőjük sem mond semmit, kezdi idegesíteni a nagy csend, mintha a saját temetésük várnák - bár ki tudja. A mellette ülőre pillant, levegő be, majd megszólal.
- Esetleg egy "nem fog fájni", vagy "túléled"? - kissé feszülten nevet fel, és ezzel egyáltalán nem szemrehányást akar tenni a másiknak, ez érződik a hangjában is. Csupán egy gyenge próbálgatás a beszélgetés beindítására, ennyi. Tovább harapja a száját, újra nézelődik, majd mikor behívják, úgy néz fel az őrzőre, mintha az már ezerszer járt volna itt, és mindent úgy vágna, mint forró kés a vajat. Az engedélyt megkapja, felpattan, úgy iszkol befelé, mintha kifelé menne, csak essen már túl rajta, lehetőleg minden testi kín és sérülés nélkül. Az ajtóban hátrapillant, megbizonyosodik arról, hogy követik, majd hallgatva a közben kiadott utasításra lehuppan a kikészített székre. Ki tudja hány ember lelte itt halálát örömét, álljunk hozzá pozitívan. Elmondja mit szeretne és hova, majd könyékig tűri a felsője ujját, mert azért nem kell levetkőzni azért, hogy felírjanak valamit a csuklódra. A szíve a torkában dobog, görcsöl a gyomra, és ezen sajnos a művész kellemes, biztató szavai sem segítenek.
- Nagyon fog fájni? - vágja be megpillantva a szerkezetet, amivel csinálni fogják, és teljesen mindegy honnan jön válasz, csak jöjjön valahonnan.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 4. 22:07 | Link


ruhaaa

Az élet bármennyire is próbálhat visszafogni, akadályozni, otthon tartani, nem teheti meg. És bár minden oka meglehet arra, hogy hazapateroljon - mármint az Élet, nagybetűvel -, tekintve, hogy én nem is olyan rég még a gyengélkedőn nyomorkodtam, én itt vagyok, és itt is maradok. Végig. Mert velem nem fog ki ez a kis sz*ros, neeeeem, én fogok kifogni vele. Ennyi, kész, én megmondtam.
Viszont szerencsére nem csak nekem jutott ki a jóból, Brant is verte rendesen a karma, vagy akármi, viszont mind a ketten itt vagyunk, és mind a kettőnknek megvan mindene. Azt hiszem. Remélem.
- Én is - vigyorogva pillantok rá, és komolyan, annyira jól esik, hogy nem kell felemelne a fejem, hogy lássam az arcát. Mert hiába nőttem én meg százhetven centire, ebbe az iskolába ilyen negyedóriások járnak, vagy én nem tudom, de az összes hímnemű akkora mint egy oszlop, és minimum a nyakam kell kitörnöm, hogy lássam őket. Borzalmas.
- Úúú, úúú, biztos a Throne-al. Vaaagy mondjuk a Can you feel my heart, de az meg túl népszerű, lehet a végére hagyják, hogy örüljön a nép. Ömmmm... Drown? - megint rá pillantok rá, ahogy a ruhám egyik elrejtett, oldalsó zsebéből - hashtag girlythings - egy öngyújtót meg egy Marlbit. Mert amúgy én nem szoktam ilyen rákkal mérgezni magam, de ez ilyen egyszer élünk különleges alkalom, szóval megengedem magamnak.
- Kérsz? - olyan kedves rellonos vagyok, hogy még meg is kérdezem, szeretne-e velem együtt közelebb kerülni a halálhoz, miközben a számba veszem a szálat és meggyújtom.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 5. 16:31 | Link


Kicsit összeráncolva homlokom pillantok rá mikor összerezzen, de nem kérdezek rá. Biztos minden rendben vele, ha meg nem, akkor.. Hát akkor ez van. Majd ha összeesik megpróbálom kirángatni a tömeg szélére mielőtt összetapossák, aztán meg az önkéntesek meg az orvosok gondját viselik. Ja.
- Nekem is - biccentek, jobb tenyerem feltartom, hogy ha akar pacsizzon bele. Remélem, hogy akar, de ha nem, akkor arra az esetre is van mentésem. Például, hogy a minimális reakcióidő után - ami azért elég kevés kéne legyen - megpiszkálom a hajam.
Figyelem, ahogy ő is megigazítja a saját fürtjeit, és megejtek egy részben akaratlan szemforgatást. Az igazság az, hogy szívesen beletúrnék és összeborzolnám, viszont ez most elmarad. Az egyik, domináns okom az, hogy az évek során valahogy megtanultam mennyire érzékenyek a fejükre.
A következő mozdulatsora ismét szemet szúr nekem, és egy széles vigyor jelenik meg az arcomon.
- Otthon, mármint otthon otthon van egy egész stílusirányzat, ami hasonlít erre - közlöm, s kinyújtom felé kezeim. Aztán megállok a mozdulatban, s kérdőn pillantok fel rá - szabad? - ó igen, az a tervem, hogy át is alakítsam. Ameddig várakozom a válaszra, feltolom a fejem tetejére a napszemüvegem, egyrészt, mert arra is szükség lesz majd és sokkal stílusosabb onnan levenni, másrészt meg mert nem hiszem, hogy a továbbiakban szükségem lenne rá.
Aztán elő is kerül a kis kátrányom és rá is gyújtok, még meg is kínálom. Bólintva veszem tudomásul, hogy neki van sajátja, aztán mikor tartja, elmosolyodva gyújtom meg szálat.
- Tudod, erre felénk van egy mondás - fürkészve vizslatom az arcát, egyrészt még nem akarom lelőni a poént, másrészt meg teljesen felesleges mondanom, hogyha amúgy ismeri.
- Aha. Én is - bólogatok, ahogy felpillantok rá. Igazából amúgy nagyon nem értek én az ilyenekhez, mármint nem mondhatom el magamról, hogy valami tapasztalt vagyok ezen a téren.
- Úúúúú, úgy várom már - elvigyorodok, és igazából ha jobban ismerném vagy valami, akkor biztos egy kicsit még meg is rángatnám a kezét, de nem. Nem lovagolunk be ilyen dolgokba.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 21. 17:46 | Link


meggyőztél

Szóval ez úgy kezdődött, hogy Mínea elhatározta, hogy nem fog hagyni szenvedni - ami amúgy sem állt fent, de azért aranyos -, és elhozott ide.
 Mármint elhozott magával Pestre, ami tök jó, örülök is neki, amúgy is el akartam már jönni, csakhogy Mínea idő közben, az egyik utcában kijelentette, hogy eszébe jutott valami, és lám, már itt is vagyunk. Nálam. Egyedül. Ami nem gáz. Egy ideig kedvetlenül turkálom a koktélom a szívószállal, kifejezetten szórakoztató mozgatni az olvadozó jégdarabkákat benne. Néha belekortyolok, ülök a pultnál, és nem csinálok semmit. Értelme sincs, hogy hátranézzek, meg megnézzem, hogy ki van itt, tekintve, hogy nem várok senkit, és nem is tartom valószínűleg, hogy bárkibe is belefussak azon kevés emberek közül bárkibe, akiket kivételesen most el is tudnék viselni ezen a helyen.
És aztán jön a hang, amit bárhol, bármikor képes vagyok felismerni. Bárhol. Jó, ez nyilván nem ilyen romantikusan játszódik le, de tényleg. Összeráncolom homlokom, és megfordulva a széken kezdem keresni, és lám, nem is kell olyan sokat kutakodnom. Komolyan, még egy süket-vak is kiszúrná. Felnevetek, szabad balom az arcomra tapasztva rázom meg fejem. Ez tiszta hülye. Komolyan, teljesen hülye. Vigyorogva kortyolok az italomból, aztán még egyet, és a magánszáma végére már el is fogy. Nos. Újra kell töltenem magam. Visszafordulok a pultoshoz, és rendelek magamnak valami rövidet, majd még egyet. Nem szép dolog lánynak ilyet csinálni. És Balázs valószínűleg kirúgna a házból. Várj, miről beszélek? Balázs? Pont Balázs? Ugyan, azért az ő listáján is van, szóval Balázs ne rugdosson sehova. Kérek még valamit, ami hosszan tartó, és lehet sokáig inni, aztán a poharam a magasba tartva verekszem magam át Tristan kis rajongótáborán, majd a kisebb emelvényre támaszkodva teszem le az italom, s állok lábujjhegyre.
- Hé, Casanova - azért elég hangosan szólalok meg ahhoz, hogy hallja, de ne feltétlenül vegye be a mikrofonja. - Nem mondtad, hogy koncertezel.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. április 21. 17:48 Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 21. 19:31 | Link


meggyőztél|nem ennyire tunyán

Aha, szar volt a buli. Na jó, tényleg az volt. Megint csak nevetek, magamban dúdolgatok, iszogatom a gyümölcsös izém, amitől szinteket emelkedik a kedvem. Amikor felém nyújtja a kezét, megemelem szemöldököm, és magam mellé pillantok, mindkét oldalra, hogy akkor az most tényleg nekem szól-e. De úgy tűnik nekem szól, tekintve, hogy közvetlenül itt van előttem. Hát.. Hát jó. Belekapaszkodok felkerülök, és egy ideig nem is csinálok semmit, csak lépegetek jobbra-balra, aztán megunom, hogy nem vagyok semmire se jó. Szóval itt az én időm, Mr. Devereux, fogadd el, hogy egy kicsit a háttérbe szorulsz. Átbújok a karja alatt, kiegyenesedem közte és a mikrofon között, és ha hátrébb lép, jó, ha nem.. Hát igazából úgyis jó, ha már itt tartunk. Ameddig választok magamnak valamit, megiszom a poharam maradékát is, majd hátra fordulva nyomom Tristan kezébe, hogy fogja meg, vagy csináljon vele valamit. Esetleg kérjen valamit bele, de ez azért túl sok dolog amit el lehet tőle várni egyszerre.
Megköszörülöm a torkom, aprókat bólogatva veszem fel a ritmust. Körülbelül a refrénnél kezdek felgyorsulni, meg kihangosodni, szerintem addigra szabadulok fel, vagy nem tudom. Leveszem a mikrofont az állványról, hátra fordulok.
- Turn it up, it's your favorite song! - felemelve szabad kezem ütök meg a kelleténél talán hangosabb szintet, majd fordulok vissza a többi emberhez megmozgatva a csípőm folytatom a szöveget. Ja. Tök jól vagyok.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 22. 22:50 | Link


Azért ad némi önbizalmat, hogy van valaki mögöttem, úgy értem, ha a hirtelen fordulásokban itt hátraesnék, nem azt mondom, hogy elkapna - valószínűleg nem tenné -, de legalább lenne, amire esnem. Tiszta elégedetten vigyorodok el, amikor Tristan helyett valaki más vállalja fel a nemes feladatot, hogy hozzájáruljon a leitatásomhoz. Tényleg túl sok dolog lett volna tőle. Leguggolva veszem el a felnyújtott rózsaszín valamit, aztán a következő pillanatra már el vagyok tuszkolva, mire szúrós szemekkel nézek rá, aztán a besikító leányzóra. Komolyan, csak egy kósza gondolat, hogy a hajánál fogva emelném fel, mire érzem, hogy mozdul körülöttem a környezetem. Na, hé, hó. Megrázom fejem, a fülem mögé tűröm az előrefújt tincsem. Nyugi, tesó, nincs baj, nem kell egyből csinálni amit gondolok. Megforgatom szemeim, jól van, akkor sikoltozzatok, ettől függetlenül én vagyok itt, és nem ti. El van intézve.
Hát jó. Hagyok neki egy kis időt, hogy kiélvezze egy kicsit a magánszámot, amit egy ideig egyedül énekelhet. Egy ideig. Tekintve, hogy ezt a részt egy embernek tervezték, egy mikrofonnal, sajnálatos módon arra kell kényszerítenem magam, hogy egy helyről énekeljek vele. Mennnnnnnnnyire sajnálom, kérem szépen. Na de. Nem éneklek egyből bele a szavába, megvárom, hogy befejezze a sort, csak az után kapcsolódom bele, valahol az instrumental rész előtt, aztán után. Egyik kezemmel fogom a poharam, a másikkal egy picit lejjebb húzom az övét, sajnálom, mindenkinél kisebb vagyok, sajnálom. Pedig úgy alapvetően nem tartom magam egy alacsonynak, de.. Na. Mindegy. Elvigyorodva csóválom meg fejem, még egy kicsit el is nevetem magam, elvégre hé, nézzünk már ide, hogy mit csinálok. Én nem csinálok ilyet. Beharapva szám vigyorodom el, felpillantok rá, majd félig a vállának dőlve folytatom, én nem rontom el a bulit, én segítek a bulin, tesók.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. április 22. 22:50 Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 24. 20:35 | Link



Hosszú léptekkel, sietve, leszegett fejjel kanyarodom be a szűk, sötét utcába. Nagyokat nyelek, úgy érzem magam, mintha követne valaki, de tudom, hogy nem jön utánam senki. Nagyon kell koncentrálnom, hogy a most, a megszokottnál is sokkal instabilabb erőm a kezeim között maradjon. Elvégre a rémálmom, valamint a tanerőtől való folyamatos félelmem amúgy sem tett jót neki, a Noellel való szakítás csak még inkább tetézett a dolgokon. És most itt vagyok, és bele se merek gondolni, hogy ha Iannel a szingliségem előtt mi történt, mi történhetne most.
Aztán mégis megtörténik. Valami megzavar, elpattan a hajszálvékony szál, ami a kontrollom alatt tartja a dolgokat. Hogy mi ez? Őszintén, már fogalmam sincs. Lehet egy hirtelen felnyávogó macska ami megrémít, ahogy valakinek a köhögése, esetleg egy kutya ügető léptei. Először nem történik semmi. Először csak egy apró szellő söpör végig a talajon, kitakarítja azt, papírzacskók, és pillepalackok sodródnak a macskakövezett úton. Majd egy erősebb löketnek köszönhetően felborul egy kuka, hatalmasat csattanva, közvetlenül mellettem, mire felsikítva ugrok arrébb, és szorulok neki a hideg falnak. Lüktető fejemre szorítom kezeim, a szél süvít a vékony sikátorban, és érzem, ahogy lassan kezd kialakulni körülöttem az a káosz, ami a koponyám alatt lapul. Mikor következőre kinyitom szürkéim, a tárolóból kiborult szemétdarabok békésen lebegnek a levegőben. Pillanatok alatt gyengülök le, érzem, hogy itt még nincs vége, hogy ennél csak rosszabb lesz. A vihar tombolni akar. Homlokomra tapasztom kezeim, mintha csak vissza akarnám taszítani a borzalmat oda, ahova való. A fal mentén lecsúszok a földig, összekuporodom. Iszonyúan fáj a fejem, mintha szét akarnák hasítani, és sajognak az izmaim, ahogy a csontjaim is. Dörögni kezd, majd nem sokkal később lecsap egy villám. Haza akarok menni, viszont felfogom, hogy ilyen állapotban nem okos dolog hoppanállni. Nem akarok úgy járni, mint Noel, még véletlenül sem, és ha azt nézzük, itt nem lehet különösebb bajom. Azon kívül, hogy az elmém halálra meríti a testem. Nehézkesen veszem a levegőt, zihálni kezdek, gyorsakat, felületeseket lélegzem, esélyt sem adva a tüdőmnek, hogy teljesen megteljen, vagy kiürüljön. Az ég egy újabb dörrenésével, a felhők egy újabb villanásával egyetemben felszakad belőlem az elállíthatatlan zokogás is. Nem akarok itt lenni. Otthon akarok lenni, az apukámmal, ahol süt a nap, és nem ez van.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. április 26. 12:44 Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. április 27. 19:37 | Link


Homlokom felhúzott térdeimnek nyomom, remegő kezeim a füleimre tapasztom. Meg kell nyugodnom. Meg kell nyugodnom, hogy vége legyen. Idege illat vegyül a levegőbe, lassan, alattomosan kúszva be a tudatomba. A hangok tompítva jutnak el, érzem, ahogy lassan leszívja az erőmet. Én ilyen dolgokat nem tudok magamtól, akaratból csinálni, és ennek köszönhetően olyan hamar merítenek ki, amilyen hamar csak tudnak. Komolyan, még egy vákuumot sem vagyok képes létrehozni, mert nem birok túllépni azon. És egyelőre nem is szeretnék közelebb kerülni Livhez mint mondjuk másfél méter. A hajam hozzátapad arcomhoz, a rajtam levő sötét felső átázik, és egy második bőrréteget von a testem köré. Fázom. Rettentően fázom. Összekoccannak fogaim, fogalmam sincs, hogy az engem körülvevő hidegtől-e, vagy a félelemtől, attól, ami körülöttem van. Az idegen illat egyre erősebbé válik, nem erőszakosan, sokkal inkább kellemesen lengi körbe a levegőt. A tudat, vagy inkább a sejtés, hogy nem vagyok egyedül, valamiféle hatással van rám. Nem akarok másokat bántani, akkor se, ha az esetleg egy állat. Hosszú, mély lélegzeteket veszek az orromon keresztül, hogy ugyan olyan hosszan fújom ki. Először csak a szél hagy alább, majd teljesen eltűnik. Érzem. Elmondhatatlanul fáradtnak érzem magam, az izmaim tovább remegnek, nehezen kapok levegőt. Összeszorítom szemeim ahogy a nap lassan próbálja felmelegíteni fedetlen bőröm, mintha nem is történt volna semmi. Mintha ami az előbb volt, csupán egy távoli dolog lenne.
Lassan nyitom ki szemeim, számon keresztül veszek levegőt. A szorítás az izmaimban alábbhagy, karjaim elengednek, ismét lehunyom szemeim. A lüktetés a fejemben csak még erősebb, vagy talán csak én érzem annak, ahogy kimerültem.
- Haza akarok menni - egészen halk, erőtlen nyöszörgés tőlem, magamnak. Tenyereim előre csúsznak, az arcomra tapadnak, elzárják tőle a külvilágot. Sötétséget teremtenek, a sötétség pedig megnyugtat. A sötétség mindig megnyugtat. Viszont nem ülhetek örökké sem itt, előbb-utóbb el kell innen mennem, és hogy őszinte legyek előnyösebb lenne az előbb. Veszek még egy nagyobb lélegzetet, leengedem egyik kezem, majd kitárva ujjaim tesztelem le magam. Hát nem valami stabil. Ismét lehunyom szemeim, majd megrázom fejem. Gyerünk Kamilla, gyerünk, menni fog az.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. május 12. 22:33 | Link


Valahol számítottam arra, hogy ő lesz. Az illathoz hang is párosul, mire megjelenik fejemben az arc is, és ettől csak szeretnék még apróbb lenni. Nem mintha félnék Farkastól - de ő adott Ricsinek karkötőt, és csodálkoznék, ha ez után nem kapnék én sem egy olyan szép kis ékszert. Igazából, én is adnék magamnak a helyében. Tenyereim az arcomra tapadnak, ahogy kobakom a hideg, még nedves falnak nyomom. Lüktet. Mindenhol lüktet, és fáj, és az egész testem annyira fáradt. Annyira rossz.
- Hmh - némi erőtlen nyöszörgés lehunyt szürkéim alól, aztán, ahogy hajlandó vagyok szembesülni a környezetemmel, egyből rá nézek. Kissé hunyorgok, erre a fényre nem készültem ám fel, de oké, oké, ha fény van, akkor az már jó dolog. Kissé összeráncolva homlokom hallgatom, ahogy beszél, Balázs, Farkas, és nem értem, hogy miért mondja először azt, hogy Farkas, amikor tisztában vagyok a családnevemmel. Aztán leesik, hogy valószínűleg nem is arra gondolt, vagyis inkább leesik, miután magyaráz. Aha. Csak egy kicsit vagyok bamba, fel sem tűnik.
- Uhum - bólintok, mire az egész arcom egyetlen fájdalmas fintorba szalad, ahogy belenyilall a tarkómba. Úgy érzem magam, mintha alaposan elvertek volna, átmentek volna rajtam egy úthengerrel, ja, és belém csapott volna egy villám. Vajon ártana nekem, ha eltalálna a villám, amit csinálok? Nem akarom kipróbálni. Viszont Livet sem fogom egyhamar megkeresni ezzel, abból kiindulva, hogy milyen fényes a kapcsolatunk mostanában.
Egy egészen kis ideig elkezdek reménykedni abban, hogy csak most ért ide, és nem látta ezt az egészet, ám az a helyzet, hogy van valami a hangjában, ami arra enged következtetni, hogy igenis látott mindent. Úgy értem, az emberek, amikor tudnak valamiről, másképp kérdeznek rá, mint amikor nem tudnak. Komolyan, ez így van.
- Semmiség - megrázom fejem, újabb ezernyi tűszúrás a fejemben és a nyakamban. Lehunyom szemeim, megrázom fejem, tenyereimmel igyekszem felnyomni magam. Amúgy nem tudom, miért csinálom ezt, nem vagyok pasi, hogy minden helyzetben próbáljak kemény maradni. Ami pedig azt illeti, most mit kellene mondjak? Kiborultam, és nem vagyok képes uralni az erőm? Vagy túlreagálok dolgokat? Vagy mondjuk, hogy nem vagyok képes túltenni magam azon, ami már amúgy is megtörtént? Könyörgöm. Ennyire éppen azért nem vagyok szánalmas. Ahogy végre sikerül talpra vergődnöm magam, megint a falnak támaszkodom, ahogy csak tudok. Hülye aero. Hülye univerzum. Hülye én.
Szál megtekintése
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2017. június 10. 17:35 | Link


Farkas egészen jól kezeli a helyzetet, startból jobban, mint ahogy én épp hozzáállok. Ezt majd egyszer megköszönöm neki, valamiért úgy érzem, hogy nem most találkoztunk utoljára. Most miért, ha auror lennél, és már szétosztogattál volna egy csomag karkötőt, te hagynál tengődni egy instabil aeromágus? Nem. Na látod. Neki nem tűnt semmiségnek. Istenem, annyira aranyos. Egy kicsit fájdalmasan, meg elég vérszegényen nevetek fel, nem rajta, hanem úgy az egész helyzeten. Hát barátom, gratulálok, akkor neked sem kell szemüveg a közeljövőben. Áruld el a titkod, a répa teszi, vagy a spenót? Jó, oké, leálltam, nem vicces, tudom. A kérdésre igenlően hümmögök, ha nem feszítene olyan borzalmas módon a tarkóm, még bólogatnék is, de most megspórolnám magamnak az ilyen formális köröket. Remélem Farkas, nem sértődsz meg nagyon, ez nem személyes.
- Nem szoktam mindig kiakadni ám - persze, az kéne még csak, hogy Liv erről tudjon. Akkor lenne teljes az életem, nem mintha ez most nem miatta lenne, még ha közvetetten is. Neeeem, menjünk el hozzá kézenfogva, és újságoljuk el neki, hogy Kamillácska, aki nem mellesleg levegőmágus - side note: a terromágusok és az aerok nem szeretik egymást, Liv néni pedig leginkább terro - épp kiakadt, és csak a vak szerencsének köszönhető, hogy nem bántott senkit. Aha. Nyilván. Nem. Soha.
- De amúgy ja, elég sokat foglalkozik velünk - jó, ez nem épp egy teljes válasz a kérdésre, de már egészen közel jár. Ha valaki foglalkozik valakivel, akkor tud az ereje kilengéseiről is, nem?.. Kéne. Lehunyva szemeim hagyom, hogy elvigyen innen. Valamiért nem most fogok kiakadni, amiért hurcolásznak, és remélem, a gyomrom is így vélekedik. Különben sem most láttuk egymást először, szóval.. igen.

 

// Love //
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2017. június 10. 17:35 Szál megtekintése
Budapest és környéke - Farkas Kamilla hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek