Budapest

Pestseholse
A tanulmányi szünet alatt
Baromira eltévedve

A legegyszerűbb, ha rögtön a közepébe vágok... szóvalhát itt vagyok a tűzpiros fáklyáknál. Izé, tudom, ez hülyén hangzik, de ezek azok a fáklyák, mellettem pedig már nem egy kétes kinézetű pasas tért be az előttem lévő nagy házba. Ez még hagyján, dehogy a jól öltözött, tipikusan körmüket is körmösboszorkánnyal kitisztíttató aktakukacok is bementek úgy, hogy előtte engem is jól végig mértek és a szép piros rúzsom miatt valamelyik megkérdezte, hogy mennyi lenne... Pánikszerűen húzódok az egyik ház mögül a másik felé. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem csapongana úgy a fejemben minden, hogy le merjem tenni a hoppanálási vizsgát... Otthon már így is kapom folyamatosan az ívet "debezzeg" bátyám miatt. "Debezzeg Norbi kitűnőre végzett. Debezzeg Norbi még a mugli egyetemet is csinálta a mágussal együtt és még dolgozott is mellette. Debezzeg Norbi egy normális lányt is hazahozott."
A debezzegem ki van már tőle... most meg eltévedtem Pestseholsén, pedig csak a nefeledd gömbömet akartam megjavíttatni, mert hetek óta piros benne a füst és még villámok is csapkodnak odabent, pedig rájöttem, hogy a vizsgaidőszak ment ki a fejemből. Amikor a következő tag is megpróbál megszólítani - mert egy fiatal nő a falnak támaszkodva ezen a környéken mégis mit akarhat ugye, felkiálltok németül, hogy:
- Zum Verkauf Kartoffeln!! - és már slisszolok is el mellette, hogy három háztömbbel odébb a hátam mögé kukucskáljak, nem követ-e.

Pestseholse
A tanulmányi szünet alatt
Baromira eltévedve

Megszeppenek, hiszen hogy valaki errefelé értse amit mondok, igencsak fura. Az emberek úgy átlagban az angolt jobban beszélik, minthogy az ő svájci német akcentusát kihallják. Őszintén szólva én magam sem értem, hogy miért is kiáltottam ezt, de pánikhelyzetben azt se tudom, miről beszélek, csak menekülni akarok. Mondjuk viccesebb lett volna, ha valaki az eladó krumpli miatt szaladt volna hozzám. Igazából nem is figyelem a majdnem kopaszra nyírt fiút, szemem rögtön a mellette haladó állaton akadnak meg.
- Óóóóó kutyiiii! - és ennyi kellett, én, a kutyabolond már guggolok is le és nyújtom a kezem szaglászásra az ebnek, így mire a srác megfordul, már mint egy dinka cuppogok meg fütyülök a kutyusnak. Amaz talán egy kicsit bizalmatlan velem szemben, én azonban kitartóan hívogatom magamhoz és talán ő is érzi, hogy tele vagyok imádattal és szeretettel a négylábúak iránt.
- Óóóó de édes vagy, hát nagyon véded a gazdit, mi? Hogy hívják? - pillantok fel barnáimmal a srácra, majd próbálom megsimogatni a kutyulut és felállok. Hallottam ám a kérdését, csak na. A kutyik fontosabbak.
- Ja, nem, csakhát... tudod te milyen emberek járnak erre? Mindegyik azt hiszi, a testemet árulom. - na persze én egy krumpli vagyok, most kapcsolok csak. Végülis ezért mondhattam. Ettől függetlenül nem vagyok én olyan lány, na.