36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Borostyán Lenke hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 18:16 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Gyűlölöm Pestet, azt hiszem, mindig is utáltam, a szívem mélyén, legbelül. Itt nőttem fel, ide kötnek a gyermekkori emlékeim, de ha ezekre gondolok, más sem jut eszembe, csak a féltő tekintet, a madárka és az aranykalitka esete. Engem ugyanis valahogy így neveltek fel, burokba zárva, szabadságnak álcázott rabságban, ahol látszólag azt tettem, amihez éppen kedvem szottyant, gyakorlatilag azt, amit a szüleim elvártak tőlem. Két évvel ezelőtt úgy hagytam el ezt a várost, hogy soha, de soha többé nem akarom látni, és többet biztosan nem fogok visszajönni, most mégis itt vagyok. Hogy miért? Ember tervez, Isten végez, tartja a mondás. Sajnos a Parfümvarázs csődbe ment Bogolyfalván, nem volt más választásom, el kellett adnom, azonban nem engedhettem meg magamnak azt a megaláztatást, hogy ismét a bátyáimra keljen támaszkodnom, mind anyagilag, mind lelkileg. Megvan nekik a maguk baja, nem kell, hogy még az enyémet is a nyakukba vegyék. Persze, tudják, hogy mi történt az üzlettel, de már csak akkor mondtam el nekik, miután állást szereztem magamnak varázspszichológusként itt Pesten. Nem voltak elragadtatva az ötletemtől, hiszen tudják, hogy ezt a szakot csak amolyan tessék-lássék módra végeztem el, nem akartam a szakmában dolgozni, de mint azt tudjuk, a dolgok nem mindig alakulnak a számításaink szerint, ezt dobta a gép, ezt kell szeretni.
Most telt le nemrég a munkaidőm, és mint már hétköznapokon, kicsit kiszellőztetem a fejem egy kis sétával. Nem mondom, hogy mindezt félelemérzet nélkül teszem, hiszen ki tudja, bármelyik sarkon összetalálkozhatom a szüleimmel, ez a randevú pedig csöppet sem lenne szívderítő számomra. Ki tudja, talán megpróbálnának magukkal ráncigálni, hiszen, ha a faluba utánam jöttek, bármi kitelik tőlük. Mondhatni lapos kúszásban közlekedem, igyekszem észrevétlen maradni, és eljutni így a közeli parkba, hogy a madárcsicsergés segítsen kicsit lecsendesíteni harsogó gondolataimat.
Szál megtekintése

Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 19:19 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Szó szerint menekülök, mint az üldözött vad, és kívülről talán úgy fest, mintha paranoiás lennék, ha valaki azonban ismerné az életem történetét, megértené, miért vagyok ennyire óvatos és elővigyázatos.  Biztosra veszem, hogy ezt a napot nem úszom meg a kellemetlen találkozó nélkül, mondjuk, igaz, ami igaz, mióta ide járok dolgozni, minden nap így gondoltam. De, ahogy a mondás is tartja, jobb félni, mint megijedni… Ahogy így somfordálok utcáról utcára, egyre jobban kezd bennem erősödni az érzés, hogy valaki figyel és követ. Eleinte megnyugtatom magam azzal, hogy biztosan csak bebeszélem magamnak, és a kutya sem figyel rám, az egyik sarkon azonban már nem bírom tovább, megállok, hogy egy kicsit megnyugodjak, és hogy körül tudjak nézni. Leskelődöm, szerencsére nemhogy a szüleimet, de még ismerős arcot sem látok sehol, némiképp csökken a pulzusszámom, és már indulnék tovább, amikor valaki megragadja a vállam hátulról. Még az ütő is megáll bennem, elsápadok, nagyjából úgy nézek ki, mint egy jóképű hulla. Lábaim megremegnek, még szerencse, hogy a mai nap kivételesen eltekintettem a tűsarkútól, különben most biztosan kibicsaklana a bokám. Sikítani sincs erőm, szemembe könnyek szöknek, és esküdni mernék, hogy itt a világ vége, újra visszatoloncolnak az aranykalitkába, és soha többé nem élvezhetem a megszokott szabadságom.
Lassacskán megfordulok, ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy édesapám áll mögöttem. Szerencsére még az én megérzéseim sem tévedhetetlenek, ugyanis nem jó apám, hanem egy sötét paraszt áll a hátam mögött, aki még nem tudja, kivel is húzott ujjat. Miután visszanyerem életerőm és lélekjelenlétem, mély levegőt veszek és minden, ami a csövön, akarom mondani a torkomon kifér, rákiabálom erre az idiótára.
-Mondd, te normális vagy? Vagy teljesen becsavarodtál, mióta nem találkoztunk? Hogy jut eszedbe a nyílt utcán ráhozni a frászt egy nőre? Eszednél vagy, amikor ilyen ostobaságokat művelsz? Mégis hány éves vagy, kettő? Az óvodás gyerekek, de még az a buta projekt-kölyök is értelmesebb volt, mint te vagy! Idióta…
Sarkon fordulok, és már indulok is tovább, semmi kedvem ezzel a lököttel tölteni a délutánomat. Remélem, azért lesz benne annyi férfiasság, hogy utánam jön, és elnézést kér
Szál megtekintése

Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 20:08 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Hiányoztál a fenének-Dünnyögöm magamban, nem tudom, vajon meghallotta-e Aaron vagy sem, bár, ahogy ismerem, az effajta megjegyzések mindig elérik a kagylóit, ha akarja, ha nem. Nem is baj, legalább tisztában van vele, hogy csöppet sem volt hiányérzetem a legutóbbi találkozásunk óta. Na jó, ez ebben a formában természetesen nem igaz, lassan kezdem élvezni a találkáinkat, amelyek mindig hatalmas szócsatákban végződnek, persze nem annyira, mint ő, elvégre könnyen az idegeimre tud menni a tahó modorával, amit, ha jól sejtek, külön ezekre az alkalmakra tartalékol.
Igyekszem elhúzni a csíkot, amilyen gyorsan csak lehet, nem sok kedvem van egy ilyen köszöntő után megvívni az aktuális szópárbajt, végétre is most rémisztett halálra, szükségem van a regenerálódásra. Valahol legbelül azért reméltem, hogy nem hagyja ennyiben a dolgot, hanem utánam jön, hogy kiengeszteljen egy kicsit, persze csak az ő neandervölgyi modorában. Nem okoz csalódást, alig távolodom el tőle, már a sarkamban van, és csak úgy sziporkázik, kedvesebbnél kedvesebb megjegyzéseket szúr nekem, úgy látszik, pompás délután elé nézünk mindketten.
-Bocs, hogy nem vagyok felkészülve a hozzád hasonló sötét parasztok meglehetősen furcsa köszönés módjára. A szatírok nem, de hallottál már az emberrablókról, a gyilkosokról, bérgyilkosokról? Nem lepődnék meg, ha nem, elvégre te az ilyesmit mamutcsonttal vagy bunkós bottal intézed, ugye?
Nem lassítok a tempón, de ez úgy látszik, őt egy cseppet sem zavarja, egyfolytában a nyomomban van, és úgy tűnik, meg sem kell magát erőltetnie túlságosan.
-Nem, ezt a hadműveletet kifejezetten neked tartogatom, de a helyedben vigyáznék, nagyon vékony jégen táncolsz!
Rákacsintok egy hamis mosoly kíséretében, s csak most veszem jobban szemügyre, és figyelek fel a pólóján éktelenkedő foltra.
-Nem gondolod, hogy ennyi idős korodra már meg kéne tanulnod használni az evőeszközöket, vagy ha ez nem megy, akkor legalább előkét használni? Vagy netán bölényvadászatról jöttél, és azért nézel ki így?
Bökök a fejemmel a paradicsomfolt felé, igyekszem komoly maradni, de látva esetlenségét, egyre nehezebben tudom visszatartani a nevetést.
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. március 16. 20:14 Szál megtekintése

Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 21:19 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


-Oh, hidd csak el, van olyan személy az életemben, aki simán fogna, és elrabolna a nyílt utcáról, ha tehetné. De persze, hol is érdekel ez téged, neked csak az ócska poénjaid a fontosak, ne is zavartasd magad, fogalmazzunk úgy, hogy megedződtem már…
Legyintek egyet, és ennyivel lezártnak is tekintem a témát. Nincs kedvem a részletekbe belemenni, és mesélni Aaronnek a családom ügyes-bajos dolgairól, egyrészt, mert nem tartozik rá, másrészt, mert úgy sem értené meg a helyzetet, az ízetlen tréfáihoz ezzel kapcsolatosan pedig semmi kedvem. Maradjon meg csak abban a naiv tudatban, hogy túlságosan sok krimit olvasok és élénk a fantáziám, az igazságot meg elég, ha én tudom.
Hamarosan megérkezünk a parkhoz, ahová eredeti tervem szerint egyedül készültem, de ha már úgy hozta a jó (vagy inkább rossz) sors, hogy társaságom is akadt, egye fene, megleszünk a padon valahogy ketten is. Az ülőalkalmatossághoz érve helyet foglalok, és csak most válaszolok a srác tapizós megjegyzésére. Esküszöm, hogy ennek elment a józan esze!
-Merlin mentsen meg attól, hogy ilyen értelemben hozzád kelljen érnem! Mondtam már neked, hogy én nem a bárból összekapart liba kategória vagyok, engem nem veszel le a lábamról az egóddal! Tapizásról itt szó sem volt, ha bekövetkezik a szóban forgó esemény, az kőkemény kínzás lesz számodra, és egyvalamit megígérhetek, nem fogom ismerni a könyörületesség szót! Szóval, jobb, ha nem húzod ki a gyufát!
Előadásom talán még hiteles is lenne, ha nem bujkálna a szám sarkában a mosoly. Hiába, ezzel a fiúval egyszerűen képtelenség komolyan beszélni, nekem legalábbis biztosan.
A téma a foltos pólójára terelődik, és ha most ásványvizet kortyolgatnék, biztosan ráköpném az egészet, ahogy a filmekben szokás nagy meglepődésekkor.
-Még, hogy te főzni? Na, ne hülyíts! Beteg vagy?-Kezemet a homlokára teszem, nincs láza, a félrebeszélést nem lehet erre fogni, de akkor meg mi baja lehet?
Szinte éreztem, hogy a feminista elveimet ma még támadás fogja érni a részéről, s bár tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy jól felhúzzam magam, és valami epéset szóljak vissza, nem tudok uralkodni magamon, rögtön felcsattanok.
-Mondd már meg nekem, hol van az törvénybe iktatva, hogy a házi munkát, vagy speciel a főzést csak és kizárólag a nők végezhetik el? Ti, pasik sem haltok bele, ha időnként fakanalat vagy mosogatórongyot, esetleg porszívót ragadtok, és besegítetek egy kicsit. De nálad ezek a szavak, hogy segítés, házi munka, tisztelet, egyenjogúság nem szerepelnek, ugye?[/b
Szál megtekintése

Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 16. 22:23 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


Mindjárt gondolhattam volna, hogy Aaron képtelen komolyan venni bármit is, és hogy halványlila fogalma sincs arról, mikor kell abbahagyni a viccet. Mert most ez az elrablásos történet tényleg nem móka tárgya… Ha csak egyszer lett volna a helyemben anno, megtudná milyen a madár élete az aranykalitkában, és nem űzne tréfát belőle. Ha egyszer jól meg akarnám szívatni, biztosan rávenném, hogy jöjjön el velem a szüleimhez, bemutatnám, mint a kedvesemet, aztán hallgathatná, hogy hány száz fős lagzit, meg hosszú menyasszonyi ruhát, meg mindenféle földi jót terveznek az őseim. Azt hiszem, az összes szál haját egyenként tépdesné ki, de én is! Brrr! Már a feltételezés is borzasztó, hogy még ha csak látszatból is, de egy párként jelenjünk meg valahol. Mondjuk, a képére kíváncsi lennék… Ki tudja, lehet, hogy április elsején megpróbálkozom ezzel a csínytevéssel .
Gondolataim kicsit messzire kalandoztak, de Aaron flörtölő hozzászólását nem tudom figyelmen kívül hagyni.
-Megmutatod? Te? Nekem? Biztos vagy te benne, hogy nekem szántad ezt a mondatot? Úgy gondolod, megengedném, hogy bármit is megmutass? Ugyan kérlek!
Ismét szemeimet forgatom. Eddig abban a hitben éltem, hogy én vagyok a naivabb kettőnk közül, de itt az ideje, hogy rádöbbenjek, a sötét parasztom sokkal ártalmatlanabb, mint azt az elején gondoltam volna.
Sejthettem, hogy tapizásként fogja megélni a lázmérés mozdulatát is, de még mielőtt bármit is reagálhatnék rá, eldob egy mondatot, amin jobban fennakadok, mint ezen.
-Úgy érted, van egy lány az életedben, akinek a kedvéért hajlandó vagy megtanulni még főzni is?
Az őszinte megdöbbenés kiül arcomra, s csak miután kimondtam szavaimat, akkor esik le, hogy ez nagyon is úgy hangzott, mintha féltékeny lennék az állítólagos nőszemélyre. Igyekszem korrigálni, remélem nem szúrt neki nagyon szemet.
-Hogy sikerült elérnie, hogy áldozatot hozz érte? Gondolom, nagy árat kell fizetnie a kedvességedért…
Vannak elképzeléseim arról, hogy mi mindent kell megtennie annak a szerencsétlen libának, aki Aaront választotta, de azt hiszem, az én gondolataim meg sem közelítik a valóságot, ismerve a fiú furcsa modorát.
-Ne haragudj, mindig elfelejtem, hogy barlangból menesztett őskövület vagy! Nem gondolkodtál még azon, hogy itt lenne az ideje felzárkóznod a huszonegyedik századhoz?
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. március 16. 22:24 Szál megtekintése

Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 19. 13:54 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék

Végre valahára veszi az adást ez a tírpák, és leszáll az emberrablós témáról. Kicsit későn kapcsolt, ez igaz, de ha számításba veszem, hogy ő végtére is egy neandervölgyi ősbunkó, akkor nem is olyan vészes a helyzet. Hiába, meg kell már egyszer szoknom, hogy vénszülék szegény, ráadásnak pasiból van, ergo sokkal, de sokkal lassabban forognak a kerekei.
Teljes mértékig meg vagyok győződve arról, hogy Aaron egy nőfaló, magát a helyi vagányok közé soroló srác, aki minden nőben annyit lát, mint mókus az odvas fából. Épp ezért is bosszantanak annyira, általában igencsak gyengére sikerülő flörtölő megjegyzései, hiszen melyik nőnemű örül annak, ha olcsó húsdarabnak nézik?! Jó, talán a plázamaca-bárliba kategóriába sorolandó hölgyek lelkesednek az ilyesmiért…  Epésnek szánt mondatomra mindössze egy mindentudó pillantást kapok egy néma vigyor kíséretében. A lehető legszigorúbb és leglesújtóbb tekintetet sugárzom felé, hozzáfűznivalóm azonban nincs a dologhoz, hiszen úgy sejtem, hiába is magyaráznám neki, hogy, ha utánam hajítanák inkább elszaladnék, minthogy bármilyen szinten is foglalkozzam vele… Elkényeztették már őt a könnyű nőcskék, és mint ilyet szinte lehetetlenség visszarángatni a valóságba.
Vagy mégsem? Mégiscsak létezik olyan lány, aki a rettenetes modora, egekig szárnyaló egója ellenére el tudja őt viselni olyannyira, hogy a főztjét is megegye? Elképesztő…
-Három? Hallottál már olyasmiről, hogy az egészséges kapcsolatban EGY férfi és EGY nő vesz részt? Esetleg iszlámvallású lennél, és a hárem kialakítására gyúrsz?
Következő mondata végképp fejbe vág. Nem is tudom szó nélkül hagyni, annyira feltornássza a vérnyomásomat.
-Te kitartatod magad egy nővel? És még férfinak mered nevezni magad? Nem gondolod, hogy ez azért már tényleg szánalmas?
Elfordítom róla a tekintetem, annyira felbosszantott, hogy rá sem bírok nézni. Mindig is tudtam, hogy nem tiszteli a nőket, és azok a lányok sem magukat, akik vele kezdenek, de hogy ilyen mélyre süllyedjen, arra nem voltam felkészülve. Miután sikerül kissé lehiggadnom, íriszeimet újra rászegezem, és éppen sikerül elkapnom felmérő pillantását.
-Ugyan már, halvány lila elképzelésed sincs róla, hogy kell ezeket az állatokat elejtened. Fogadni mernék, hogy ezt is a nőd intézi helyetted.-Vetem oda foghegyről, tekintetemből némi megvetés sugárzik.
Szál megtekintése

Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 20. 17:23 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


Tudom, hogy pontosan azt a reakciót produkálom, amit elvár, jobban mondva, amire számít tőlem, mégis képtelen vagyok uralkodni magamon. Hogy is tudnám magamban tartani a véleményemet, ha egyfolytában a feminizmusomat sértő dolgokkal hozakodik elő? Nem egészen értem a srácot, elvégre maximálisan tisztában van vele, hogy miután elköpi ezeket a megjegyzéseket, irtózatosan kiakadok, elküldöm melegebb éghajlatra, különféle jelzőket aggatok rá, és magamban is elkönyvelem egy idióta sötét parasztnak. Miért éri ez meg neki ennyire? Nem tudna magának valami más, szórakoztatóbb elfoglaltságot találni, mint az én idegeimen való táncolás? Netán mazochista lenne?
Alig fejezem be gondolatbeli eszmefuttatásomat, újabb támadás indul ellenem a részéről. Sosem unja meg?! Most épp egy panaszáradatot kell végighallgatnom tőle, amelynek lényege, hogy szegény, szerencsétlen Aaron a három nő martalékául esett, akik csak kihasználják őt.
-Ha nem tudnám, hogy hogyan is állsz te valójában a nőkkel, most azt hiszem patakokban folynának a könnyeim sanyarú sorsodért, de így, ne haragudj, de egyetlen cseppre se számíts tőlem! Jól teszik ezek a csajok, ha egy kicsit megdolgoztatnak, legalább arra a kis időre férfinak érezheted magad…
Harapom el egy kicsit a mondat végét, és kíváncsian várom a reakcióját, bár nagyjából sejtem, mit is fog mondani.
Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan is tűrheti el, hogy egy nő kitartsa, ezt tudtára is adom, de olyan szinten megvetem ezt a fajta életmódot, hogy rá sem bírok nézni. Tudom, hogy hírből sem ismeri a megbánást, de abban azért reménykedtem, hogy legalább a legapróbb jelei közül produkál néhányat, és ha csak a kedvemért is, de úgy tesz, mintha legalább egy kicsit szégyellné magát. De Aaron az Aaron, nem tagadja meg magát most sem.
-Épp ezért kéne visszavonulnotok, mert ostobák és kőbunkók vagytok, csak hülyítitek és kihasználjátok a nőket! Egyáltalán nem logikus, hogy a nőre támaszkodsz. A dolog úgy lenne egészséges, hogy egyikőtök sem támaszkodik a másikra, de ezt egy hozzád hasonlónak hiába is magyaráznám, úgy sem értené…
Forgatom meg dühösen a szemeimet. A téma ezután a vadászatra terelődik, illetve arra, hogy biztos vagyok benne, hogy hozzá sem tudna kezdeni a zsákmányszerzéshez, csak a száját jártatja.
-Fogadni!-Húzom ki magam diadalittasan, ajkamon mosoly terül el, szememből a kalandvágy tüze süt. Biztos vagyok a dolgomban, bármi legyen is a tét, állom.
Szál megtekintése

Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 20. 18:20 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék


-Lassan már annyit panaszkodsz, hogy kezdem úgy érezni magam, mintha a rendelésen lennék. Nem tudnád kicsit gatyába rázni magad? Természetesen, ha szükséged van varázspszichológusra, állok rendelkezésedre, de vigyázz, mit kívánsz, mert húzós ám az óradíjam!-Vigyorodom el, bár ez a vigyor inkább a durcás arckifejezésnek szól, amit Aaron produkál. Nagyjából úgy fest, mint az ovi homokozójában a kissrác, akinek lenyúlták a lapátját vagy a vödröcskéjét.
Az iménti mondatom, miszerint legalább akkor férfinek érezheti magát, amikor a nők kegyeiben járhat, nem marad reakció nélkül. Mindjárt sejtettem, hogy valami nagyot fog mondani, és igyekszik úgy csűrni-csavarni a dolgokat, hogy ő jöjjön ki jól belőle, az én vérnyomásom pedig az egekbe szökjön. Be kell vallanom, utóbbiért nem kell túlzottan megerőltetnie magát, elég, ha eldob pár hímsoviniszta mondatot. Kíváncsiságom határtalan, de nem várakoztat sokáig, azt még nem tudtam eldönteni, hogy szerencsémre vagy szerencsétlenségemre.
-Nem féltelek én benneteket, ehhez megvan az eszetek. Hülyíteni és megszerezni nem nagy kunszt egy nőt általában, viszont megtartani és szeretni, na ahhoz már kell egy értelmi- és érzelmi intelligencia szint, és ez hiányzik sokatokból, ezért váltok sötét parasztokká.
Vigyorodom el ismét. Ez a szófordulat mindig is a madagaszkári kalandunkat juttatja eszembe, amikor ez az idióta magával rántott a mélybe, és annyira hülyén jött ki a helyzet, hogy eltörte a karját. Állítja, hogy miattam tette, engem védett, na de ki is kérte őt arra, hogy ugorjon fejest a tengerbe a társaságomban?
Visszatérek gyorsan a jelenbe, épp jókor ahhoz, hogy halljam a párkapcsolati eszmefuttatását.
-Nem, azt nem várnám el, tőled pláne nem, hogy megfőzd a vacsit. Merlin mentsen meg tőle! Jobban féltem én a konyhámat attól, hogy a kezeidre bízzam!-Kacagok fel.
Le sem tudná tagadni, mennyire meglepődött azon, hogy rákaptam a fogadás ötletére. Nem tudja, honnan is tudhatná, hogy nagyon szeretek fogadásokat kötni, habár nem egyszer fordult már elő, hogy ráfáztam a dologra. Most viszont biztosra vettem, hogy Aaronnek köze sincs a vadakhoz, ezért nyugodt szívvel álltam rá a dologra, de sejthettem volna, hogy valamivel ki fog bújni alóla…
-Á-á!-Emelem fel a mutatóujjam.-Szirénekről itt szó sem volt, csak mamutról, tigrisről és őzikéről. Amúgy is, vadászatról tárgyalunk, nem horgászatról. És, csak óvatosan azzal a nagy önbizalommal, tudod, a szirének rendelkeznek egy tömény izomból álló uszonnyal, amit ha használnak ellened, nagyon nem jársz jól! Szóval, mikor megyünk őzikére vadászni?
Rákacsintok, ajkamon ismét mosoly jelenik meg, ezt nem fogod megúszni ennyivel!


Szál megtekintése

Borostyán Lenke
INAKTÍV


Aaron's siren
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 108
Írta: 2016. március 20. 19:21 | Link

Budapest|valahol a belvárosban|egy tavaszi nap|

My dark peasant


Öltözék



-Mi ebben a furcsa? Attól, mert te mindig kihozod belőlem a legrosszabbat, mások nem ennyire elmebetegek, már megbocsáss.-Felnevetek, ezt már nem lehet kibírni fapofával.-És képzeld, férfi pácienseim is vannak, akiknek épp arra van szükségük, hogy valaki, történetesen egy nő jól fejbe vágja őket a kőkemény igazsággal. Itt hangyányi szünetet tartok, ez a fél perces néma csend jár azoknak a pasiknak, akik bemerészkednek hozzám. Persze, őket nem kínzom annyira, mint amennyire Aaront próbálom, de erről neki nem kell tudnia.
- Mondjuk, igaz, ami igaz, elsőre nekem is meglepő volt anno, hogy értesz a régiségekhez, aztán eszembe jutott, hogy te végétére is a Neander-völgyből jöttél, nem csoda, hogy képen vagy az elmúlt korokkal.-Dobom oda neki a mondatot némi élccel a hangomban, ha már egymás foglalkozását szekáljuk, ne maradjon ki ő sem a jóból.
-Honnan tudod, hogy nincs? Elég sok idő telt el a legutóbbi találkozásunk óta!-Mosolyodom el, és igyekszem elbizonytalanítani a srácot. Igaza van, tényleg nincs senkim, az utóbbi időben nem igazán volt időm arra, hogy párt keresgéljek magamnak, költözés, üzletvezetés, csőd, álláskeresés, ésatöbbi, ezek nem épp a legmegfelelőbb körülmények arra, hogy az ember összefusson élete szerelmével. Mondjuk, nem is nagyon keresgéltem, ez is igaz. Mindegy, a lényeg, hogy megingassam Aaront, borzasztóan zavar, hogy nyitott könyv vagyok előtte.
A téma a főzőtanfolyamra terelődik, és persze arra, hogy én biztosan nem bíznám rá a konyhámat. Az ki van zárva! Egy tea megfőzését se hagynám neki, nem hogy egy komplett ebédét, Isten ments, nincs annyi varázsló Bogolyfalván és környékén, hogy el tudnák oltani azt a tüzet, amit Aaron összeszerencsétlenkedne.
-Rendben, főzhetsz nekem valamit, de csak és kizárólag úgy, hogy közben minden mozdulatodat figyelni fogom!  Még a végén ételmérgezés címen elteszel láb alól, kitelik tőled, tudom nagyon jól!
Vigyorodom el ismét, már némi komolyság azért felfedezhető a mondatomban. Tényleg jobban féltem az életem attól, hogy csak úgy, biztonsági óvintézkedések nélkül megkóstoljam a főztjét.
-Lehet, hogy finomabbak, de veszélyesebbek is! Ha jól tudom, a legutóbbi találkozáskor eltörted a karod egy szirén miatt. Hiányzik ez neked megint?
Néz a fiúra, mindentudó pillantással.
-Hogy mit csináltál? Rám hajtottál? Ezt nevezed te annak? Én ezt még gyenge próbálkozásnak sem hívnám.-Itt megállok, egy félpillanatnyi szünetet tartok, csak azért, hogy fel tudja fogni, nálam ez édes kevés, még akkor is, ha csak poénnak szánta.-És igen, megyünk! Ne aggódj, nem jelentek vetélytársat számodra, az identitásommal minden a legnagyobb rendben. Csak épp szeretném látni, hogy azzal a modorral, stílussal és dumával, amivel engem kitüntetsz, hány nőt tudnál meghódítani. Én választhatok helyet, pompás! Itt, Pesten a közelben van egy remek szórakozóhely. Ott aztán megmutathatod, mit is tudsz valójában!
Utoljára módosította:Borostyán Lenke, 2016. március 20. 19:29 Szál megtekintése

Budapest és környéke - Borostyán Lenke hozzászólásai (9 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek