Budapest

Nem sokszor mozdulok ki újabban az otthonom tíz kilométeres körzetéből, de van olyan pillanat, mikor nincs választásunk. Ugyanis két éjszaka alatt kimaxoltam azt a retves Arkham Cityt és hirtelenjében nem is találtam semmi olyat a polcon, ami pótolhatta volna a lelkemben keletkezett hatalmas űrt.
Szóval mire kettőt pillanthattam volna, teljes mértékben felöltözve - csoda - a pénztárcámmal a zsebemben álltam Pesten az előtt a bizonyos bolt előtt. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam és a kilincset lassan lenyomva nyitottam be.
Abban a pillanatban és ott ismét elvesztem, a szívem hevesebben dobogott és úgy éreztem: boldog vagyok. Hogy kit láttam meg, aki felkeltette bennem ezt a bizonyos pillangók a gyomorban érzést? A polcon felfedeztem a Nioh egy példányát, közvetlenül az Until Dawn alatt. Azt hiszem, hogy nem telt el tíz perc és már legalább hat címet firkantottam a kézfejemre, hogy ez bizony hazajön velem... A nagy jegyzetelés közepette azonban eltanácstalanodtam a hetedik sorsát illetően. Persze, a Resi mindig klasszikus sorba ment, de nem ragozzák már kicsit túl a dolgot? Szóval tanácstalanul meredtem fel a polcra, nagy bociszemekkel, sűrűn pillogva. Aztán a bolt pásztázásába kezdtem, hogy segítséget szerezzek, eldöntendő a játék sorsát. Erre pedig a sarokban strázsáló egyetemista pont alkalmasnak tűnt.
- UUuuuuu... Keve, akarlak! Van egy perced? - indultam a fiúhoz, meglepően higgadtan, de az ujjaim kétségbeesetten fűződtek a tokra.

Hiába is igyekeztem minél gyorsabban dűlőre jutni magammal, mielőtt az örökségem mellé még hitelt is veszek fel és felvásárolom a boltot, cakumpakk, teljes pompázatos valójában, ez a mai nem az én napok volt. A hat cím már végleges volt, nem találtam kifogást, ami indokot szolgáltatott volna, hogy itt maradjon. A zombik azonban mindig is problémát jelentettek, most pedig a legutóbbin való csalódás miatt teljesen tanácstalanná váltam. Ez ilyen. Talán ott álltam volna a földbe cövekelve még rettenetesen hosszú ideig, lehet, hogy egészen zárásig is, megcsillogtatva a türelmem és kitartásom, ha nem szúrom ki azt a bizonyos egyetemistát.
De mégis így történt, hát nem is szégyelltem egyből a tudtára adni, hogy nekem bizony egy erős és határozott férfi kell. Méghozzá most azonnal! Persze, nem olvadtam oda, apró tócsába a padlón, pedig szívesen megtettem volna, de jelen pillanatban nem volt erre fölösleges energiám.
- Ezt szeretem, jó válasz - doromboltam elbűvölő mosolyt villantva a fiú irányába, hogy aztán elkezdjem villogtatni a tokját a játéknak. Nem mintha ez elmagyarázná a konkrét problémám. - Tanácstalan vagyok, havi frissítés van, de az előző szar volt, nem tetszett és most nem tudom, megvegyem-e.
Végül kis lépést tettem elé és fél kézzel sután átkaroltam pár pillanatra. Nem sűrűn csinálom, de most mégis szükséges volt, hiszen megmentett!
- Hogy vagy, szupersztár? Ezer éve nem láttalak...

Azt hiszem pont sikerült a megfelelő emberhez fordulni a játék ügyében. Teljes mértékben igaza volt, hiszen ha az ember bármiben is csalódott elsőre, akkor utána vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen tért vissza az adott elfoglaltsághoz. Én most kicsit féltem ettől a játéktól, talán ezt vette észre a fiú és ajánlotta fel, hogy esetleg kipróbálhatom. Már a játékot. Is.  Szóval csillogó pillantást vetettem rá és elmosolyodtam.
- Nos, ez olyasmi, amit nem fogok visszautasítani - bólogattam széles vigyorral immár az arcomon és hagytam, hogy kivegye az ujjaim közül a dobozt. Szerettem, ha a dolgok értő kezekben pihentek. Így hát ő a játékot vette komolyabban szemügyre, én pedig őt. Nem igazán változott sokat, mióta lelépett. Mikor először mesélte ezt az egész egyetem dolgot, rendesen kiröhögtem, hiszen nem hittem volna, hogy komolyan képes lesz bejutni és még bent is maradni az oktatási rendszerben.
- A csinos hátsóm túlságosan elfoglalt volt a tanulással, meg azzal, hogy tönkretegye magát, meg a párkapcsolatait - nevettem el magam, hogy aztán megvonogassam a vállamat és őt vettem ismét szemügyre. Szívesen megtartottam volna. A bőrkabátját.
- Hát, ha minden igaz,  egy év és szabad vagyok. Miért kérdezed? - döntöttem oldalra a fejemet elgondolkozva. Nem igazán gondoltam volna, hogy esetleg hiányol és úgy tűnik, mégis csak eszébe jutottam, ha mást nem, most.

Az ajkamba haraptam, aztán a kijelentésére már-már kislányos lelkesedéssel és csillogó pillantással mértem végig. Hát, ez van, ha valami olyasmit említenek, mint a kviddics, képregény, tetoválás vagy Anglia a jobb napjaimon.
- Ahw, megint varratsz? Ez annyira... - túlzásba estem a lelkesedéssel, szóval mély levegőt vettem és lassan kifújtam, mielőtt még folytattam volna a mondanivalómat. Nem kéne lerombolni a cool csaj imidzsemet. - Király.
Talán kicsit túl sokat is mondtam, de újabban csak no shame, hiába is próbáltam higgadt és kifinomult nő lenni, legtöbbször odáig jutottam, hogy úúúú eccarvú, ide nekem egy mentolos cigit! Talán ezért is kerültem a társasággal való érintkezést.
Összefontam a karjaim a mellkasomon, hogy aztán oldalra biccentsem  kissé a fejem és halványan elmosolyodjak.
- Hát látod, az élet nem habos-torta. Öhm... Hosszú, bonyolult, több is volt, mióta nem láttalak. Az egyik srácot lecseréltem a Warren lányra, aztán meg összeakadtam egy angol pasival, deee az inkább amolyan egy éjszaka volt. Fogalmam sincs hányadán állok, nincs ilyenekre agyam - kezdtem heves fejrázásba, amit aztán abba is hagytam inkább, mielőtt elszédülök és hanyatt vágom magam az üzlet közepén. Ő meg persze sikeresen rajtakapott, hogy végigmértem, mire az ajkam lebiggyesztve, ártatlan arccal megvonogattam a vállamat, jelezve, hogy fogalmam sincs, miről van éppen szó, mi itt a probléma.
- Uuuuuu, igen, hatalmas terveim vannak. El akarok menni a comic-conra, illetve be akarom fejezni a Deadpool kinyírja a marvel univerzumot és akarok egy tetkót. Eeeeez leginkább az elkövetkezendő pár hónapom. Amúgy? sejtelmem sincs. Talán egyetem. - tártam szét a karjaim tanácstalanul, megingatva kissé ismét a fejemet, de aztán visszaejtettem őket hasonlóan ötlettelenül, hogy aztán egy ragyogó mosolyt villantsak meg. Szerintem már ismert eléggé ahhoz, hogy neki is feltűnjön: magamhoz képest egy vigyor-bogyóvá váltam.