36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Matty Paci hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. augusztus 14. 13:01 | Link

Regős Manó

Ruha | Egy budapesti tetkó-szalonban


Elmondhatatlanul izgatott voltam. Hogy mi miatt? Végre meglesz életem első tetoválása! Hogy a szüleimnek mi véleményük van erről? Esztétikai okok miatt nem idézném őket, legyen elég annyi, hogy azt mondták, úgy teszem tönkre magam, ahogy akarom. Igyekeztem elhessegetni ezt a mondatot, miközben Budapest utcáin sétáltam a kitűzött cél felé, vagyis egy tetováló-szalon felé. Mivel nem akartam egyedül átélni az egészet, kerítettem magam mellé valakit. Igaz, még az ő jelenléte sem tudná lecsitítani a gyomrom mélyében fogócskázó pillangók egész raját, azért jól esett, hogy valaki mellettem áll, noha nem is ismerem annyira. Úgy beszéltük meg, hogy a szalon előtt találkozunk, így arra vettem az irányt, amerre a saját kezűleg gyártott, orbitálisan béna térképem, illetve a megadott cím is vezetett. Ha izgulok, mindig, minden esetben egy jó negyed órával előbb érkezem valahova, mint kellene és ez most sem volt másképp. Lazán nekidőltem az üzlet falának és figyeltem az előttem elhaladó mugli sokaságot. Egyesek úgy néztek rám, mintha nemrég érkeztem volna a Jupiterről. Amikor muglik között vagyok, mindig ez történik, most már nem annyira izgat, de legbelül valahogy mégis bántó érzés. A Nagy forgalomban aligha ismerhettem volna fel akárkit is, egy arc azonban nagyon ismerős volt. Mintha már láttam volna valahol. Tekintetemet le sem vettem róla és szép lassan megindultam fel. Elképzelhető, hogy ez az a srác, de nem akartam túlzottan biztosra menni, inkább megvárom, amíg közelebb ér, hogy jobban szemügyre vehessem.
Utoljára módosította:Mat Filips, 2015. augusztus 14. 15:06 Szál megtekintése

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. augusztus 14. 15:57 | Link

Regős Manó

Ruha | Egy budapesti tetkó-szalonban


Állításom végül beigazolódott. Manó volt az, a levelező- és nemsokára háztársam is egyben. Amikor végre nem állt közöttünk senki, láthattam arcát és rajta azt a mosolyt, ami belőlem is előhozta a jókedvet és neki köszönhetően a pillangóraj ott, mélyen a gyomromban is alábbhagyott a vad fogócskával. Lopva végignéztem rajta és vidáman tapasztaltam, hogy mindketten piros és fekete színekben választottunk ruházatot. Mivel a köszönésre illik köszönéssel válaszolni, én is így cselekedtem.
- Szia! -integetést is produkáltam mellé, ami végül is felesleges, de sajna e szokás rabja vagyok.- Nem, dehogy, én jöttem már megint túl korán. -legyintettem, megnyugtatva arról, hogy egy perccel sem jött később, mint ahogy azt megtárgyaltuk.- Még egyszer nagyon kösz, hogy elkísérsz! Ha nem lennél itt, talán már szét is robbantam volna! -nevettem, s közben igyekeztem kicsit feldobni a beszélgetést, pótcselekvésképp pedig beletúrtam fekete tincseim tengerébe. Még mondtam volna tovább is, de inkább hagytam, had beszéljen, egyrészt mert ha megindul a szavak áradata, nagyon nehéz leállítani, másrészt pedig így Manó beszéde egy kicsit megnyugtat és nem kell azon paráznom, hogy a következő pillanatban a reggelim az ő cipőjéről fog gúnyos mosollyal integetni felém.
- Bocsi, imádok veled beszélgetni, de lehet be kéne mennünk. Ott bizonyára jobb idő van, mint itt kint, a negyven fokban. -utaltam enyhén arra, hogy úgy be vagyok sózva, mint egy gyerek, aki Disneyland kapui előtt toporog. No, de kedves tőlem.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. augusztus 16. 20:23 Szál megtekintése

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. augusztus 16. 22:14 | Link

Regős Manó

Ruha | Egy budapesti tetkó-szalonban


- Hogy mit hallgatok? -kérdeztem vissza teljesen feleslegesen, miközben megkocogtattam a most már a nyakamon trónoló, pokemon-labdára emlékeztető fejhallgatót.- Tokio Hotelt! Imádom a zenéjüket! -úgy beszéltem róluk, akár egy tizenegy éves kislány a kedvenc fiú-bandájáról. Na mindegy, végül is ők a kedvenceim. E gondolatsoron jót is vigyorogtam magamban. Először elég parasztnak éreztem magam, hogy ily gyorsan lecsaptam a beszélgetésünket, pusztán azért, mert nem bírtam izgatottságommal (és/vagy a kilencezer pajkosan kergetőző pillangóval a gyomromban) de végül arra jutottam, hogy bent legalább van légkondicionálás, így legalább egyikünk csontjairól sem fog leolvadni a hús ebben a pokoli hőségben. A szalon belső tere semmit sem változott, amióta itt jártam, hogy időpontot kérjek. Most még szimpibb a hely, mint volt. A vékony, magas, lófarok-frizurás srác most is barátságosan köszöntött, mint legutóbb.
- Öh, szia, a megbeszélt időpontra jöttem. -köszöntem vissza, majd átnyújtottam azt a "beutalót", vagy mit, amit az időpont igazolására kaptam- Ez a mintát szeretném, méghozzá a kezeimre. -nyújtottam át a képet amin az általam kívánt tetoválás mintája szerepelt. Amíg a srác átbogarászta a képet, Manóra pillantottam, és elmosolyodtam, jelezve, hogy majd kiugrok a bőrömből az izgalomtól (vagy a pillangok szakítják ki a gyomromat). Miután a srác alaposan átnézte a fotót, megszólalt.
- Nyugi, pöpec tetkó lesz. Egy pillanat és jövök, addig huppanjatok le a haveroddal oda! -mutatott egy szabadon álló tetováló-székre, ami mellett egy kis sámli-szerűség állt. Én nem sokat vártam, engedelmesen leültem a székre, majd Manóra pillantottam.
- Előre bocsájtom, ha az izgalom hevében netán, talán kiraknám a reggelit, bocsi. -jobbnak láttam előre tisztázni a dolgokat, nehogy aztán a végén kellemetlen meglepetésben részesítsem Manót.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. október 3. 19:48 Szál megtekintése

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 3. 22:04 | Link

Regős Manó

Ahogy a tetkós srác a mintát ábrázoló képpel a kezében elvonult, idegesen nyeltem egyet és gyorsan lehuppantam a tetováló-székre, Manó pedig mellettem állt. Nem szokásom semmit sem erőltetni, sőt, talán már reflexből jött a következő kérdés:
- Nem ülsz le? -kérdeztem kissé halkan és erőtlenül, nehogy azt higgye, hogy én mindenképp le akarom ültetni, ha akarja, ha nem. A kissé kellemetlen, habár tőlem már megszokható megjegyzést elég lazán lereagálta. Egy mosollyal és egy "Oké, meglesz!"-szel nyugtáztam is. Ezután csend. Vagyis a többi tetováló munkájának zaja, a kliensek fájdalmas nyögései és, vagy tetoválójukkal, vagy kísérőikkel folytatott beszélgetése azért valamilyen szinten megtörte a csendet, ám azért kettőnk között mégis csend honolt. Nem akartam kezdeményezni, mivel elképzelhető, hogy végig fogom visítani az egészet, így tartalékolom a hangom és amúgy is, láttam Manón, hogy próbál beszélgetést indítani, csak éppen nincs téma, ami az eszébe ötlene. Amíg vártam, hogy beugorjon a számára ideális témaötlet, én addig alaposan szemügyre vettem a szalon belsejét. Végül levelezőtársam megszólalt én pedig igyekeztem kielégíteni kíváncsiságát.
- Hát, már kis korom óta rajzolgattam a kezemre tollal, szóval nem volt kérdés, hogy valamikor a jövőben lesz egy valódi rajzolmány a testemen. -mosolyogtam el a "rajzolmány" szón, amit még a mugli iskola egyik tanárától vettem át.- A felirat egy együttes énekesének jelmondata, a többi minta pedig... -elkomorodva sóhajtottam egyet.- ...egy olyan személy rajzolta nekem, aki nagyon kedves volt számomra. Ez volt az első ajándék, amit tőle kaptam. Ez egy igen sötét időszak egy ideiglenes végpontját jelképezi. -mosolyodtam el lágyan, visszaemlékezve azokra a szép időkre, amikor a pokoli napjaimat végre egy kis öröm váltotta fel. Felnéztem Manóra, várva a reakcióját, a kis "visszaemlékezésemre", ám ezt sosem kaptam meg, ugyanis a lófarok-frizurás srác visszatért, kezében egy elég vékonynak tűnő lap volt, rajta pedig a tetoválás mintája.
- Figyu, a minta megvan, a betűket meg majd én felrajzolom. -mondta, majd megmutatta a lapot.- Na, hogy tetszik? -mutatta felém a lapot, nekem pedig majdnem lesett az állam.
- Azta, ezt eszméletlen! Szerinted is állat? -fordultam Manó felé. Azért ki akartam kérni az Ő véleményét is. Igaz, az én kezemen fog majd virítani, de akkor is...
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. október 24. 13:53 Szál megtekintése

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 24. 15:49 | Link

Regős Manó


Megkönnyebbültem, mikor Manó leült, így a kis ördögöcske a belsőmben nem kezdi majd el uszolni, hogy üljön már le arra nyomi kis székre. Miután nagy vonalakban ( Haha, de vicces valaki... ) elmagyaráztam tetoválásom történetét, elmosolyodtam és levelezőtársam reakcióját vártam, egy-két hümmögéssel letudta a dolgot. Érdekes, nem is tudtam, hogy ennyire pontosan sikerült elmagyaráznom a dolgok, hogy ne maradjon a beszámolónál kérdése. Hm, good job Matt! Ekkor megérkezett a tetkós-srác. Mázli, hogy ülő helyzetben voltam, hisz ellenkező esetben tuti elkezdtem volna rongy lábazni az izgalomtól. A srác által felrajzolt minták rohadt jól néztek ki, elmondhatatlan érzés volt, hogy ezek a szépségek pár óra múlva a karomat fogják majd díszíteni. Gondoltam Manóval is lecenzúráztatom. Az, hogy nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, nem azt jelenti, hogy nem is hallgatom meg a véleményüket. És amúgy is, miért cibáltam volna el, ha ne érdekelne, mit gondola mintáról. Még kérdése is akadt, amit igyekeztem megválaszolni.
- Hát, igazából egyik se jelent nagyon semmit, a minták csak díszek, a betűk meg azért vannak, hogy kifejezzék az ásziai kultúra iránt érzett szeretetemet. -magyaráztam lelkesen. Egy kis idő múlva újra megszólaltam- Okké, akkor vágjunk bele! -adtam meg a kezdőszót, mire a tetkós helyet akart foglalni, ekkor meglátta a széken csücsülő Manót. Egy másodpercig némán nézte, majd vállat vont és odahúzott egy másik sámlit. Mielőtt rárakta volna a papírt a kezemre, meg akartam kérdezni valamit:
- Bocs, hogy is hívnak? -nevettem fel, mire a srác is elkacagta magát. - Nándor vagyok, de hívhatsz Nádornak is. -mosolygott lazán. Nádor...de jópofa... mosolyogtam magamban. Ezután nádor valami löttyöt fújt a kezemre, hogy a papír a kezemhez tapadjon. Jól odanyomkodta, majd lehúzta. A lila körvonal a kezemen maradt. Majd elővett egy pilctoll-szerűséget és elkezdte felrajzolni a betűket, a mintát pedig kiigazította a mintát, majd beizzította a gépezetet, ám mielőtt belekezdett, hozzátette:
- Csak szólok, hogy a kezeden és az ereidnél k***ra fájni fog. -húzta el a száját, majd elkezdte, én az óva intését amolyan "okkééé" fejjel nyugtáztam. Amikor a tű a bőrömhöz ért, felszisszentem, majd a kísérőmre néztem.
- Azta, ba***s, ez kemény! -mosolyogtam, azaz próbálkoztam elrejteni a fájdalmamat.
Utoljára módosította:A Matt-rac szelleme, 2015. október 29. 17:47 Szál megtekintése

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

A Matt-rac szelleme
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 29. 20:38 | Link

Regős Manó


A tetkós srác...vagyis mint később megtudtam, Nándor végre hozzálátott a mintám felhelyezéséhez, majd felvarrásához. A tetkó körvonalai már a kezemen voltak, már csak az ujjperceimen lévő betűket írogatta fel, illetve a vázlatot korrigálta. Engem és Manót is egyaránt lekötött a művelet, így mindketten szó nélkül, mondhatni áhítattal néztük a mestert munka közben. Végül kezébe vette a tűt és jó felebarát módjára előrebocsájtotta, hogy a művelet nem lesz éppen fájdalommentest. Persze tisztában voltam vele. Ha az ember fia tetoválást akar, persze mindíg megkapja az "tudod ez mennyire fájdalmas" vagy éppen a "ne tedd ezt magaddal", óh, és a kedvencemet se felejtsem ki "mit fognak gondolni mások". Mindig is utáltam, ha ezzel a tipikus hegyi beszéddel untattak. Ez az én testem, én döntöm el, mit teszek vele. Aki szeret és szimpi vagyok neki, hát tetkóval is szeressen, ha meg nem, akkor el lehet menni melegebb éghajlatra is, sőt ajánlott! A tetováló-ketyere a bőrömhöz ért, én pedig átéltem a fájdalmat. Manó észrevette az arcomra kiülő műmosolyt és feltette a legegyértelműbb kérdést, amit ilyenkor fel lehet tenni valakinek.
- Húh, hát, őszinte leszek, baromira. De na, kemény vagyok, ennyi kell. -próbáltam mosolyt erőszakolni az arcomra, de az ilyesmi elég nehéz, hogyha úgy érzed, mintha valaki összekeverte volna az ujjadat egy tűpárnával.
- STORRY-TIME! -mondtam kissé magasabb hangerővel, tündérport imitálva az épp nem agyonszúrt kezemmel és "mesélni kezdtem" -Hát, ez még az emo-korszakomban kezdődött egy-két éve. Sok emo képet láttam, amin anime szereplők vannak, így elkezdtem nézni néhányat és elindult a rajongásom irántuk. Azóta Japán- és Ázsiafan vagyok. -mosolyogtam, közben teljesen megfeletkeztem róla, hogy szétszúrják a nyomorult karomat. Én is kérdezni akartam valamit, de nem jutott szembe sok minden, így végignéztem rajta és megpróbáltam kierőszakolni magamból valamit.
- Egyébként nagyon menő a hajad! -no, ennyire sikerült kreatívnak lennem.
Szál megtekintése

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2016. május 29. 01:08 | Link

Regős Manó

Visszatérve az időbe...


- Kád? Mint a frissen vert tejszínhab please! -dobtam fel a kétértelmű poént és nagyon kíváncsi voltam, hogy lecsapja-e a feldobott labdát. Habár Manót nézve nem voltam biztos ebben, mert nem tűnt olyan embernek, aki elég piszkos fantáziával van "megáldva" de azért kivártam, hogy mi lesz. Elvégre rossz az, aki rosszra gondol, de hülye, aki nem, szóval nálam ez nem gáz. Az viszont nagyon nagymértékű pozitív csalódást váltott ki belőlem, hogy ismeri az animéket.
- Köszönöm! Végre egy élőlény! -hajoltam meg előtte, igaz, kicsit diszkrétebben, mert nem akartam az amúgy tetovált kezemet elrontani azzal, hogy kihúzom a karomat kedves Nádor kezei közül.
- Általában ha valakinek mesélek ezekről, úgy néz rám, mint aki most szökött a Jupiterről. Oké, majd mutatok párat. -kacsintottam- Szereted és vagy bírod, elviseled a horrort, a vért meg az ilyeneket? -fókuszáltam a szemeire, a választ várva. Hát igen, nem tudom, hogy mondtam-e neki, de eléggé horror fan vagyok és az ilyen dolgokat, hát nem mindenki bírta/bírja. Ezért már megtanultam előre megkérdezni az ilyet, mielőtt elkezdenék róla beszélni, vagy megmutatni másnak, némám feldobja itt a talpát, vagy mit tudom én.
- Hallod? Egyszer befested az én hajamat is? -kérdeztem, mert amúgy nem hazudtam, tényleg nagyon tetszett a haja, meg így legalább újra találkozhatunk. Idő közben Nádor végzett a tetkónak kb. csak a negyedével lett kész, de még amikor itt voltam egyeztetni, akkor mondta, hogy csak kb. 1 vagy másfél órát tud rajta dolgozni, de így is kész lett a kézfejem, illetve a mottóm is felkerült az ujjamra. A gép zaja végre leállt, Nádor pedig felállt.
- Készen vagyunk haver! Kemény voltál! -mondta a srác és megveregette a vállam, én pedig túlságosan fellelkesülve sóhajtottam fel.
- Huh, b***** meg. Oh, bocsi! -kértem rögtön bocsánatot Manótól, mert nem tudtam, hogy ő mennyire tolerálja az ilyet. Alapból nem minden második szavam káromkodás meg egyéb aranyos szavak, de na, ember vagyok, van, hogy kicsúszik. De na, remélem csak nem kezdünk veszekedni.
Utoljára módosította:Reviczky Emma, 2016. május 31. 19:25 Szál megtekintése

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Budapest és környéke - Matty Paci hozzászólásai (7 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek