Budapest

Ádám bácsi
Budapest, III. kerület, házikó
A baleset után pár nappal...

Nem tudja mi történik, vagy mi volt az, ami lezajlott vele pár napja. Még mindig remeg és összerezzen, ha csak a gondolatai oda tévednek. Az örökmozgó, pattogó és boldog kislány csak ül felhúzott lábakkal a kanapén és eszegeti a gumicukrát. Még mindig kicsit sokkos, de leginkább rémült. Azóta nem evett rendesen és a beszélgetései is elég tömören zajlanak. Nemrég járt itt egy minisztériumi néni, aki fura kérdéseket tett fel neki, egyikre se tudott igazán felelni, de a sajátjaira kapott valamiféle reakciót legalább.
Mi ez? Mi ő? Miért nem az történt, aminek kellett volna mikor beleesett a kandallóba? Miért ilyen nyugodt a családja?
Szépen elmagyarázták neki, legalábbis megpróbálták, a nyugalom már közeledett a kislány felé és egészen jót aludt a mai napra már, az az előtti éjszakához képest, amikor folyton felriadt mert mindig azt álmodta, ég valamije.
Anyukája elmenve mellette végigsimított a haján, majd a pulóverét, kabátját, sapkáját és sálját neki adva indulásra szólította fel. Most be fognak utazni Budapestre, méghozzá Merki bácsihoz. Magához vett Izzy vagy három zacskó gyümölcsös gumicukrot, zsebébe tuszkolta, aztán elindult.
Elemi mágia. Tűz. Képesség. Dinnye. Merkovszky Ádám. Pyromágus. Tanulás. Dinnye. Túlélő. Védelem az égéstől. Különleges. Dinnye.
Próbálja felsorakoztatni az érzelmei alapján amiket megtudott, de nem egészen állt benne össze a kép, nem volt annyira tisztában ezzel, mint kellett volna. Ismerte, mivel tanítja őt az iskolában lévő bácsi, aki négy elemet ural, szóval annyira nem félt, mikor megtudta, hogy hozzá kell elmenjen, de attól igen is tartott ott mi vár rá. Ő valami kiképző? addig fog vele kiabálni, még újra nem gyújtogat? Vagy kikapcsolja ezt benne végre és mindenki boldog lesz? Meg hogy működik? Miért ilyen, meg nem lehet elmulasztani? Nincs rá valami bájital? Mi lesz, ha egyszer véletlenül fogja a kedvenc és legfinomabb dinnyefagyiját, de fellobban a kezében és elolvad, a tölcsér pedig szenessé ég. Legrosszabb rémálmai egyike ez lenne innentől. A tűz mindent bánt, mindent pusztít, mindent tönkretesz. Miért pont tűz? Ez az a kérdés, ami megérkezésig a tudatában lebeg.
Kopp-kopp-kopp.
Apukájával és anyukájával állnak a ház bejáratánál, szépen csendben várva, hogy valaki ajtót nyisson. Izzy azonban türelmetlen, fázik és kíváncsisága most, hogy kicsit nem retteg, feltörekvőben van, így emelt hangon szól az ajtó mögé, ahol reméli közeledik már valaki.
- Ádám bááááááácsi?

Ádám bácsi
Budapest, III. kerület
A baleset után pár nappal...

Félelem és rettegés, ami meghatározta a kedélyállapotát az utóbbi két napban. Elsőre megijedt a minisztériumi néniktől és bácsiktól, akikkel muszáj volt beszélgetni, aztán attól, amit ők mondtak neki, végül pedig, hogy úgy beszéltek neki a történtekről, mint valami maradandó betegségről.
Igen, leányunk ennek éli meg még pillanatnyilag. Valami nem működik benne, a duracell elem túl jó munkát végez, vagy hasonló. Nem nagyon tudja mi várja, mi áll előtte, vagy eleve a közeljövőt nézve a mai napból mit tud majd leszűrni. Inkább zsebeiben megtapogatja a zacskókat, amiben a kedvenc gumicukra van, aztán egészen bátran kiáltozik az ajtón befelé, szerencsére a bácsi hamar meg is érkezik. Látta már őt az iskolában, így nem volt gond a felismeréssel. A kislány tekintete egyből az apró... kismajomra (?) téved, nem is figyelve szülei bemutatkozására, aztán csak mikor hozzá szólnak pillog felfelé és köszön végül ő is.
- Csókolom. Hááát, szerintem valami nem működik, vagy túl kevés dinnyét ettem és megbetegedtem.
Vallja, hogy abban sok a vitamin és azért nem beteg szinte soha, mert elég vitamint juttat így a szervezetébe. Az más kérdés, hogy a dinnye nem a legtáplálóbb étel, és biztos jóval több a vitamin a komolyabb gyümölcsökben, de ez számára nem érv. A dinnye a legjobb és pont. Megint aggódó grimaszba fut a tekintete, ahogy belegondol saját kezére pillantva, mire volt képes nemrég.
- Azt mondta az a vörös néni - azonosítja be leányunk a minisztériumi hölgyet, akinek a nevét sem figyelte, annyira meg volt lepődve és rémülve. - hogy a bácsi segíthet nekem. Ki tudja kapcsolni, mielőtt bántani fogom magam?
Hatalmas szemeket mereszt Izabella a tanárra, miközben őszintén esdeklőre sikerül a hangja, nem az a gyermeki követelés, tényleg egy reményteli ima már. Eléggé elcsúszott a boldogság szivárványán Izzy, és félrelépve lepottyant a földre, ahol láthatóan megütötte magát. Beljebb lépdelnek, családosan, a szülei el is mennek elfoglalni a kínált helyet, ő azonban a kérdésen egy percig ledermed, aztán a kezében szorongatott gumicukros zacskó száját összefogja, majd előbb a bácsihoz intéz pár szót.
- Csak ha nem bánt... A bácsi kis makikat tart a házában? Miért?
Bátortalanul nyúl a kis lény felé, mert az ötlet azért tetszik neki, aranyosnak tűnik a mini állatka, és láthatóan Zizi sem rémíti őt el. Pozitív, mindenképpen.
- Hogy hívják őt?

Ádám bácsi
Budapest, III. kerület
A baleset után pár nappal...

Kicsit biztosabban mosolyog, amikor a dinnyére megerősítést kap, és úgy tűnik neki osztják a nézeteit. Lehet, hogy senki számára nem prioritások azok, maik neki igen, azonban ő 14 éves létére még mindig erőteljesen hisz abban, hogy nem késett el sehonnan, hihet még abban, amiben szeretne, törődhet még azzal, amivel akar, bár vannak fordulatok, amik ezt felülírhatják. Mint az elemi mágia. Lánykánk az alap félelmén túl lehet attól is megijedt kicsit, hogy ez felelősséggel jár, és az olyan nagyoknak való dolog, nem neki, pedig közelíti a tizenötödik életévet, másodikos lesz hamarosan, és már kész nagylány.
- De az égési sérülések legnagyobb részét a tűz és a tűzijátékok okozzák, nem a forróvíz, vagy a vegyszerek, vagy sugárzás. Ez elég félelmetes, ha mégis rosszul sül el... de még ha igaza is van a bácsinak, mást se akarok bántani.
Na, ha másban nem, ebben kijön az, hogy nem butácska lány ám annyira, csupán nem szeret azzal villogni, amikkel tisztában van, viszont ha saját magáról van szó, enyhe én-komplexusa életbe lép és bármi, amit tud, felhasznál a nézetei mellett. Jóval nyugodtabban beszél, bár néha megakadva, mint eddig. Az állatos érdeklődése legalább kirántja egy kicsit ebből a sokkos állapotból és csak mered nagy szemekkel arra, hogy barátkozzon a kis makival. Aztán viszont kis idő után ugyan, de nagy beszédbe kezd, ilyenkor, a hirtelen fordulatokkal, a nagy szájával és a határozott makacsságával egyáltalán nem tagadhatná le a házát.
- Tuzin? Fura...fajta. De ő nem fél tőle? Pedig olyan pici, ésésés tényleg szeret játszani? Mit? Bármit? Hát, ebben mindketten rászorulunk. Én se tudok semmit... és ha mindketten elrontjuk és...megint meggyullad valami?
Kicsit lemondó sóhaj az, amivel a végét kimondja, de kezét nem húzza el a kicsi állatkától, aki láthatóan barátságosan közelít felé, amit Izzy nagyon is jó néven vesz, főleg, hogy ebből is úgy tűnik neki, a rajongásuk kölcsönös. Szereti ha rajonganak érte, és ő is szeret rajongani.
- Lehetne a neve... Vatta, mint a Vattacukor. - lesüti a szemeit egy percre, hát igen, a kreativitás a gyomrától indul, de ennyi baj legyen. - adhatok neki egy falatot most?
Csörgette meg a zacskócskát, ami nála van, majd óvatosan arrébb húzta a kezét, hogy megsimogassa  a puha kis szőrcsomót. Elég picike lélek, de egyébként nagyon aranyosnak tűnik Izzynek, sokáig mered maga elé és nézi az állatka nagy szemeit, aztán bátorságot véve magán, leteszi a zacskót és két kézzel nyúl felé, hogy a szimpatikusabba belekapaszkodva átmásszon hozzá Vatta. Aki reméli, örül az új nevének. Határozottan elterelődtek egy kicsit a gondolatai, nem kezd könnyezni, nem remegnek úgy a végtagjai, de félő hogy időleges csak, ugyanis, mikor felnéz Ádámra, megint görcsben van a gyomra.
- A bácsi is ilyen... szóval pyromágus?
Csak kimondta a szót, amit hallott a napokban eleget, de nagyon mihez társítani nem tudta azon túl, hogy önmagából tüzet csihol, gyújtogat, bármikor megéghet, mert forró, és ha hozzá ér biztos bántó, és a haja, a keze, a mindene jahj.

Ki-Rándulás with Ricsi♥
ruccants

Jobb láb, bal láb, szépen egymás után. Erre meg a kilégzés és belégzés gyakorlatra még sikerül együtt koncentrálnia. Másra már nem igazán. Próbál a kis drágára figyelni a karjaiban, de igazság szerint teljesen feltűnésmentesen robogott fel a vonatra, majd eset be és át valakin. Vagyis ő csak annyit érzékelt, hogy belesétált. Lebiggyesztett szájjal figyelte, hogy esetleg rámordulnak, de kapcsolt, hogy a fiút már legalább egyszer látta és ő is kirándulni jön velük, szóval lehetőség van új barátra! Juhú! Izzynek mondjuk ha ismeretlen lenne ennél is jobban, se lenne vele gondja, de így hosszabb ideig boldogíthatja. Lehet, hogy a másik bánatára...
- Miért ne lennél? Tudsz beszélni, itt vagy, érdekesnek tűnsz, van valami cuki nálad is és...és...és... szereted a dinnyét? Igen? Nem? Mindegy is, akkor több jut nekem, amúgy meg Izabella vagyok, egyszer láttalak már azt hiszem Ádám bácsinál téged is. De a neved nem igazán tudom. Te is... neked is van elemed? Melyik? Szereted?
Kezd bele és nem nagyon törődve vele csatlakozhat-e csatlakozott mint társaság. A vonat megindult, zötykölődtek, Izabellának meg továbbra sem állt be a beszélőkéje. Igazság szerint nem élvezte, hogy egy könyv "érdekesebb" nála, viszont különösebben nem zavarta, hogy a fiú abba próbál menekülni. ez csak felhívás volt neki keringőre. Így egyébként elég gyorsan el is ment az utazás, kicsit Vattával játszott, meg fecsegett mindenféle állatról, az időjárásról. Ő próbálkozik, lankadatlan. De végül megérkeznek, mindenki leszáll és elindulnak tovább.
Levegő, sok ember, séta, utazás, mindjárt ott vannak, öröm.
Izabella úgy elbambul a látványtól, hogy természetesen fogalma sincsen, mi zajlik pontosan. A helytől leesett az álla, és először szorult belé a szó a mai napon. Végig pillogott maga körül, hogy a fura fiú itt van-e, nem igazán szeretné elhagyni. Valahogy nála összeszedettebbnek tűnik. Forog körbe kicsit a kérdése közben.
- Morcifiú, merre vagy?
Végre kezd kicsit összeállni neki, hogy megint valami komolyabb következik. szorongatja a nem olyan régen kapott zacskócskát, de Ádám felé fordul rövid úton.
- Mi történik Ádám bácsi, ha valaki elhagyja?
Izabelláról beszélünk... mindenesetre készen áll bármire, bár fogalma sincsen, hogy itt nem-e tud elveszni. Ő mondjuk egy zárt négy fallal keretezett helyiségben is el tud.