[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=462089#post462089][b]Gwen Jones - 2015.02.06. 20:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=462198#post462198][b]Gwen Jones - 2015.02.07. 10:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=471700#post471700][b]Gwen Jones - 2015.03.06. 23:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=538783#post538783][b]A Lidércnyomás Lánya - 2015.11.03. 12:14[/b][/url]

A reptérről siet, Budapest utcáin. Nem is mondhatni, hogy siet, sőt kényelmes tempóban halad, csak a kissrác köröz körülötte. De mivel lehetne lekötni a figyelmét, ha most mentek el a szülei valami nyaralásra, ahova őt nem tudták vinni. Egy hétig nem lesznek itthon, abból a hétvégét Gwennél tölti, utána meg jönnek, érte Shay szülei. Még nem volt ennyi időt külön a szüleitől, de bizonygatta nekik, hogy Ő már nagyfiú és nem fog sírni. Ezen a szőke csak mosolygott és bevállalta vele ezt a két és fél napot. Vigyázott már a kölyökre, mindig találnak valami programot, amit mind a ketten szeretnek és most, hogy Alíz a szőkéhez költözött, őt is bevonhatják. Talán az volt az egyetlen kifogás a vigyázás ellen, hogy Gwen konyhájában (és szobájában) rengeteg az édesség, amit a kisfiú könnyű szerrel megszerezhet. De a lány ígérgette, hogy elteszi őket, meg keveset fog adni neki, mert szeretne pár napot eltölteni keresztfiával.
Tehát a kisfiúval kézen fogva sétál Pest utcáin.
- Gwen, Gwen menjünk a játékboltba - kiabálja a kisfiú, a lány kezét huzigálva. Sejtette, hogy amint a szülők elmennek, megmutatja a foga fehérjét a dolgokkal kapcsolatban. Pedig, ha tudná, hogy Gwen egy plüssel várja otthon, amit Ferdinánd nagyon szeretne.
- Mehetünk, és írunk fel dolgokat a karácsonyi listádra - bár az hosszú lesz.
Annyira szereti a játékokat, mint Ő a könyveket, de melyik gyerek ne lenne így? A játékok a gyerekkor elengedhetetlen részei.
Ferdinánd elengedi a kezét, Gwen pedig nem tudja mi ennek az oka. Előre figyelt és nem nézett se jobbra, se balra, így nem vehette észre a játszóteret, ahova a fiú siet. Ő nem igyekszik annyira, szem előtt van, és nem tud a lánynál gyorsabban futni. A fiúcskát figyelve megy neki az egyik járókelőnek.
- Bocs! - kér elnézést, mielőtt felnézne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=544320#post544320][b]Gwen L. Blake - 2015.11.17. 15:07[/b][/url]

Amikor kéne, akkor nem néz előre, és rögtön neki megy valakinek. Mostanában ilyen az Ő szerencséje. Nem is tudja mi lesz vele decemberben, mikor az egyik angol csapathoz megy válogatásra. Nem szeretne szégyent hozni a keresztapjára, aki volt olyan kedves és lebeszélte neki ezt a dolgot. Ha minden jól megy egy évre szerződnek le, de ez amolyan próbaszerű, legtöbbször a kispadról nézve a meccseket, néha-néha állna csak be, de utána akár rendesen is a csapat terelője lehet. Ez olyan lehetőség, amit nem utasíthatott vissza, bármennyire is nem érzi magát azon a szinten, ahogy ők játszanak. De ilyen teljesítmény mellett, semmi esély erre.
Hátralép kettőt, nyüszít egyet, majd meghallja a szavakat és a nevét. Egy személyen kívül senki nem nevezte és nevezi így. De, ha nem is mondja ki a Miko szócskát, ezer közül megismeri a hangját. Egy utolsó pillantást vet a csúszdázó fiúcskára, biztos mondták neki a szülei, hogy ne álljon szóba idegenekkel, és az idősebb férfira emeli a pillantását. Nem így képzelte el a találkozást, és nem is most.
- Én is örülök - mosolyog a fiúra. Még magában sem tisztázta, hogy mit érez iránta. Nem haragszik rá, amiért titkolózott és elhagyta, de teljesen megbocsátani sem tud neki. Régebben nem ezt mondta volna, ezt az is mutatja, hogy rögtön utána ment, de akkor a tudtára is adták, hogy vége.
- Hogy vagy mostanában? - bármennyire is kínosan fog véget érni ez a beszélgetést a lány megpróbálja. Barátok akár még lehetnek, ha úgy adja a helyzet. Elmenni sem tudna, mert Ferdinánd még biztos játszani akar, akkor is, ha a faluban is van játszótér. A napot egyébként is a városban szeretnék tölteni, elviszi mindenféle izgalmas helyre, amit megígért neki. Ezt simán megteheti a keresztfiának, főleg, mert olyan keveset találkoznak. De előbb ezt a találkozást kell lerendeznie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546654#post546654][b]Gwen L. Blake - 2015.11.24. 20:57[/b][/url]

Itt főleg nem számított arra, hogy összefuthat a fiúval. Azt sem tudta, hogy Budapesten lakik. Az után az ominózus este után nem beszéltek, csak egy baglyot küldött neki a fiú, amire Gwen nem válaszolt. Próbálta összeszedni, rendezni a gondolatait, de nem ment. Körülötte gyülekeztek a papírgalacsinok, és egyiket sem küldte el, nem találta őket megfelelőnek. Most mégis itt áll előtte és még mindig nem tudja, mit mondjon, vagy tegyen. Soha nem fagyott le, mindig tudott reagálni a dolgokra, de Krisszel kapcsolatban minden más volt. Olyan érzéseket váltott ki a lányból, amit még senkinek nem sikerült. A válasz után néma, kínos csönd áll be köztük, kínos csönd. Épp érkeznek a kérdések, mikor a lány nagy levegőt vesz. Nem lesz jó vége, épp egy motor megy el, hatalmas kipufogógőzzel. Köhécselve és krákogva válaszol, miután sikerül nem megfulladnia.
- Pehelycukor. Vagy Lucifer. Néha olyan mintha maga lenne az ördög. De imádom. Köszönöm és bocsánat, amiért nem írtam - a válasz végére lehajtja a fejét és egyre halkabban beszél. Szégyenli magát, amiért egy köszönőlevelet sem írt, pedig Krisztián megérdemelte volna. Olyan ajándékot adott a lánynak, amit álmában sem gondolt volna. A következő kérdésre egy fintor jelenik meg az arcán, de azért válaszol.
- Utálom az iskolát és, ha nem változik a helyzet, maradok még végzős. Vagy leszerződtetnek decemberben az angolok. Csak ahhoz meg gyakorolni kellene. Egyébként minden rendben, Alízzal a faluba költöztünk, Kath-ék szomszédjába. És te mit csinálsz a mindennapokon? - kérdezi mosolyogva, de a válaszra várnia kell. Szőke tincsek szállnak a levegőben, ahogy egy fejecske Gwen felé igyekszik.
- Kaphatok csokit? - kérdezi Ferdinánd, tenyereit a táska felé nyújtva. Ha akarná, sem tagadhatná le Gwen.
- Apád ki fog nyírni - mondja nevetve és a kért édességet kezdi keresni, majd odaadja. Remélhetőleg Krisz addig nem lép le. A megszerzett szelettel fut vissza a hintához. Ha az idősebbik hímnemű nem ment még el, visszapillant rá és már hozzá intézi a mondandóját.
- Ismered Ferdit, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547045#post547045][b]Gwen L. Blake - 2015.11.25. 21:10[/b][/url]

Szerinte olyan buta név a Pehelypaplan. Egy paplant nem lehet annyira szeretni, mint egy cukrot, de ezt lehet, csak Ő gondolja így. A levelet azt elrakta, és a bocsánatkérésre érkezett válaszra, aprót bólint. A másikat nem zavarja, akkor őt sem fogja.
A visszakérdezésre nem számított, régen sokat mesélt a fiúnak a terveiről, de talán elfelejtette őket. Talán nem figyelt rá. A gondolatot a lány hamar elhessegeti, majd a gondolkozásból felocsúdva válaszol.
- Nem teljesen. Ez amolyan szülinapi ajándék volt, de a csapat most ért rá. Még nem tudom mi lesz. Ha felvesznek, valószínűleg most tényleg megyek Angliába, de, ha nem akkor maradok a faluban. Nem hiszem, hogy tovább tanulok, de ki tudja. Esetleg alapítok egy saját kviddicscsapatot. De az aurorság is tervben van, csak a továbbtanulás külföldön zajlana. De Japán is benne van a terveim között. Olyan sok minden, de nem tudom, mi legyen - sóhajt egyet miután felemelte a tekintetét. Ilyenekre mondják, hogy minden lehetősége megvan, mégis kevésnek tartja. Az első fele igaz is a lányra, de Ő nem így gondolja, sőt sok neki. Azt csinálhat, amit szeretne, az lesz, ami szeretne lenni, de nem tud választani a rengeteg dolog közül. Mindenkinek más az, ami miatt nem tud dönteni.
Elmosolyodik, mikor Krisz a tanulást említi, eddig nem szerette azt a tevékenységet, sőt elkerülte az órákat... Gwennel együtt. Ez is közös volt bennük, egyikük sem szerettek tanulni. Most mégis a fiú belehúzott, de a lány ugyan ott van, mint azelőtt. Ha lehet elkerülni a kötelezettséget, többször, mint eddig.
- És mit tanulsz? - kérdezi érdeklődve. Egy dolog van, amibe szívesen vesz részt, az meg a nyelvek tanulása. Most az olaszra feküdt rá, de sokkal nehezebb, mint gondolta.
Utána egy kicsi csönd következik, de Ferdinánd megtöri. Már szalad is tovább, Krisz pedig egy kérdést szegez Gwennek. Még nagyobb mosoly, jobban mondva vigyor Jelenik meg az arcán.
- Hát Alíz azt hitte, hogy örökbe fogadtam. Talán még most is azt hiszi. Azt is mondtam, hogy lesz kistesója, de nem csodálkozott rajta, sőt ez is érdekelte, hogy lehet-e a keresztanyja. Mintha most akarnék gyereket. Még magamra sem tudok vigyázni - gondol a legutóbbi... verekedésére. De most nem Ő kezdte és, csak megvédte a barátnőjét. Nem tudna még egy kisebb gyermekre vigyázni, Ferdinándot is pár napnál tovább nem tudná lekötni, utána menne a feje után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=583143#post583143][b]Gwen L. Blake - 2016.04.03. 21:08[/b][/url]

Most nem kellett annyit utaznia hazafelé, mint eddig. Kivételesen Ella házához ment, mert keresztapjáék is ott tartózkodnak. Egy baráti dolog miatt jöttek a fővárosba, a lány pedig szeret náluk időzni. Kevinre bízta a házat, amiből lehet semmi nem marad, mire hazamegy, de nem rakhatta ki a fiút. Vagy... Legközelebb magával fogja rángatni. Keresztfiával is rengeteg dolgot csinálnak együtt, és imádják egymást. Ilyenkor minél több időt próbál a kisfiúval tölteni, iskola közben ugyanis ez szinte lehetetlen. De Ferdinándnak szüksége van a nagyszülői gondoskodásra, úgyhogy a nagymamája nemrég vitte magával. Ilyenkor szokott a leginkább unatkozni, mert itt nem lehet kviddicsezni, és egyéb varázslattal kapcsolatos dolgokat csinálni, nehogy a muglik észrevegyék. Dávid és Ella valami magánjellegű dologgal voltak elfoglalva, a lány sejti miről van szó, de a gondolatnál tovább nem akart vele foglalkozni, helyette a szobájában próbált kitalálni valami elfoglaltságot. Itt még ismerősei sincsenek, vagyis csak két fiú, de az egyikkel nem tartja a kapcsolatot, a másik pedig, vele igazából nincs semmi. Már csak valamivel üzenni kéne neki, mert a baglyokat se hozhatták magukkal. Hogy képesek a varázslók, ilyen körülmények között élni? Viszont ma rámosolygott a szerencse, mert az ablaka előtt repült egy madár. Nagy nehezen magához édesgette az állatot, majd megírta a levelet. A bagoly kirepülése után elkezdett készülődni, mindent összeszedett amire szüksége lehet. Nem szokta annyira megpakolni a táskáit, csak a legszükségesebbeket viszi magával, nem szeretné, ha leszakadna a válla. Egy "Majd jövök!" kiáltással elköszönt az otthoniaktól és a villamos felé vette az irányt. Ez az egy negatívuma van a városnak: a közlekedés. A helybelieknek könnyű lehet, de nála még térkép sincs, úgyhogy kétszer is rossz járműre száll. A végén annyira megunja a dolgot, hogy inkább segítséget kér. Így már sokkal egyszerűbb.
A nagy fürdőkben mindig sokan szoktak lenni, ez most sincs másképp, perceket kell sorban állnia. Nem írt időpontot a papírra, de Zalán nem lehet még bent, vagy, ha mégis majd észreveszik egymást. Az öltözőben ledobta a cuccait, csak a legszükségesebbeket hagyta elől. Kétszer is meggyőződött, hogy jól bezárta-e a szekrényt, majd indulhatott körbenézni. Ezen a helyen eddig csak egyszer járt, általában Hajdúszoboszlóra szoktak járni. A kinti csúszdák biztos valahol hátul lehetnek, vagy nem is üzemelnek, tekintve, hogy még csak tavasz van. Ledobja a cuccait a jacuzzihoz közeli napágyra majd beül a vízbe. Ez a medence közel van a bejárathoz, szóval hamar észrevehető. Nem is kell sok idő, mire valaki megérinti a vállait, ő pedig arrafelé fordítja a nyakát és felfele pillant a fiúra.
- Szia! Igazából túl meleg, szóval keressünk valami mást, ha nincs ellenedre - húzta el a száját a lány, mert a meleg dolgok nem a kedvencei, legalábbis ilyen tekintetben nem. Jobban szereti a hideg vizeket, ahová az idősebbek nem mennek bele, mert lefagy a fenekük. De ő hívta a fiút, szóval a választást is rá hagyja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=584638#post584638][b]Gwen L. Blake - 2016.04.07. 20:11[/b][/url]

Nincs baja Budapesttel, csak a közlekedés egy nem idevalósinak bizony nehéz. A sok metró, villamos, busz és vonat közül soha nem tudja, melyiket kell választani és a térkép nélkül el van veszve. Kocsival biztos könnyebb lenne a furikázás, de neki nincs jogsija és eddig azt gondolta nem is lesz rá szüksége, de ezek után muszáj lesz letennie. És holnap mozizni akart menni, meg kínait enni. Az aquaparkba is több idő volt eljutni, mint remélte volna, de megérte, mert áztathatja magát. A következő napjai sem fognak unalmasan telni, ahogy Ferdinándot ismeri, a fiú addig rágja majd a fülét, amíg őt is elhozzák ide. Néha rosszabb tud lenni a lányoknál, bár, aki tudja, hogy kell kiengesztelni annak, nincs nehéz dolga.
Míg a meghívott személyt várja, addig körbenéz, hogy melyik medencébe menjen először. Alapvetően nem szereti a nagyon melegeket, de kezdetnek talán az lenne a megfelelő. És, ha már itt van, akkor azt választja, ami még bubikat is csinál, vagyis a jacuzzit. Azokban nem szokott hely lenni, mert az idős nénik és bácsik elfoglalják és egész nap ott ücsörögnek, és beszélgetnek, mást nem engedve oda. Most is csak egy hely akad, amire a szőke rögtön lecsap, természetesen, ha valaki idősebb helyet foglalna, illedelmesen átadná neki. Alig tíz perce élvezi a buborékok masszírozását, mikor valaki megérinti a vállait, ő pedig hátradöntött fejjel néz az illetőre. Mosolyogva konstatálja, hogy nem egy idegen személy az, hanem, akinek a levelet küldte. A rövid köszönés után megbeszélik, hogy ez a medence nem megfelelő, és inkább keresnek másikat. Kilépve onnan felveszi a papucsát, majd abba az irányba pillant, amit a fiú említ.
- Nekem megfelel - válaszol mosolyogva. Odaérve leveszi a lábbelit, és belép a vízbe. Ez tényleg hideg! Megáll egy pillanatra az első lépcsőfokon, aztán csak lassan indul tovább. Biztos azért van ilyen érzése, mert a meleg után átjött a hidegbe, viszont erre nem számított. A karján is látszik, hogy fázik, ugyanis libabőrös lesz. Végül megembereli magát és folyamatosan beljebb nyomul. Akkor kap majdnem szívrohamot mikor két egymást fröcskölő kisgyerek véletlen őt találja el, ennek következtében a hideg víz már nem csak a lábait éri, hanem a felsőtestét illetve a haját is. Ideje sincs megnézni kik azok, mert sűrű bocsánatkérések közepette eltűnnek.
- Most már mindegy - mondja mellékesen, majd lebukik a víz alá. Egy pillanatig kellemetlen neki, aztán hozzászokik az érzéshez. Miután feljött arcához tapadt haját oldalra rakja úgy, hogy kilásson.
- Végre élvezhetem a szüntet. És neked, hogy telik? - érdeklődik a fiútól, miután leültek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=585062#post585062][b]Gwen L. Blake - 2016.04.08. 22:49[/b][/url]

A fiú sem késik sokat, majd mikor a lány megpillantja, elmosolyodik. A beszélgetés kezdetben arról szól, hogy hová menjenek, majd megegyeznek az egyik hűvösebb víztömegben. Itt kevesebben vannak, mint ahol eddig a szőke lány tartózkodott, és itt a gyerekek vannak többen, akik előszeretettel fröcskölik egymást, játék céljából. Az egyik ilyen akciójuk alkalmával a szőke lányt sem kímélik, de nem direkt csinálták. Bár a lánynak meglepődik és mérgesnek tűnik, nem az, megérti a két gyerkőcöt. Ő is volt fiatalabb, amikor mindig a rokonainak a nyakába zúdította a vizet, vagy több alkalommal is eltalálta az öregek buksiját gumilabdával. Ők már nem voltak annyira elnézőek, mint Gwen, sőt rosszalló szavakat is kapott alkalomadtán.
Próbál beszélgetést kezdeményezni, mert nem azért hívta a fiút, hogy csöndben üljenek és nézzenek maguk elé, mint a birkák. Szeretne többet megtudni róla, az eddig elmondott dolgok mellett és ez nem csak a mostani alkalomra szól. Ha nem fog rosszul végződni a fürdés, akár holnap is elhívhatná magával a városba, és talán akkor nem tévedne el. Ketten csak könnyebb a tájékozódás, főleg, hogy Zalán helybeli. De a hangsúly illetve a válasz nem lendíti pozitív irányba a társalgást. Sajnos a levitásnak is vannak otthon gondjai, amiről eddig nem beszélt a szőkének. Nem adódott alkalom, mikor ez feljöhetett volna, és ez sem a legmegfelelőbb, de nem mehet el a kijelentés felett, főleg, hogy ő hozta szóba és kérdezte meg.
- Veszekedés? Kivel veszekedsz? - kérdezi egy kis aggodalommal a hangjában. Néhány ember van, akikkel ilyen stílusban képes beszélni, és a fiú az egyik közülük. Nem tartozik rá a dolog, akár meg is tarthatja magának, ha nem szeretné elmondani, de, ha ennyit elárult a lánynak, a többit sem tartja magában, legalábbis a szőke ezt reméli. Szeretne segíteni, amennyire csak tud, hátha utána nem ilyen szomorú témákról kell majd társalogniuk, de ahhoz Zalán együttműködése is szükséges.
- De, ha nincs közöm hozzá, akkor ne mond el, nem fogok rákérdezni többször, ígérem - szögezi le gyorsan, hogy nem kötelezi semmire, csak segíteni szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=585250#post585250][b]Gwen L. Blake - 2016.04.09. 20:19[/b][/url]

Otthoni veszekedések. Nem idegen téma a lánynak, főleg mióta megismerkedett az anyjával. Lehet, hogy ő indított rosszul, de a nő sem fogta vissza magát, mikor a parancsolgatásról volt szó. Emiatt a szőke nem látogatja gyakran, ami újabb veszekedéseket szül, legalábbis az özvegy nő gyakran küld lányának rivallót. Sokáig azt gondolta, hogy ennél nehezebb helyzetben nem sokan lehetnek, de több barátja is hasonló cipőben gyalogol. Soha nem szerette ezt a témát, nem tapasztalhatta meg milyen felnőni egy normális családban. Nem arról van szó, hogy nem szereti a keresztszüleit, vagy az itteni családja többi tagját, de az azért mégsem ugyanolyan. A bátyját inkább már meg se említsük.
A fiú szavait kíváncsian hallgatja, hogy nála vajon mik lehetnek a problémák. Az ő esetükben a másik végletről beszélhetünk, ő az apukájával nem jön ki jól.
- Van húgod? - bukik ki belőle a kérdés, bár most nem ez a legfontosabb. Talán említette is Zalán, de nem emlékszik erre az apróságra. Ahogy kivette a szavaiból, a kislány sokkal fiatalabb nála és neki még szüksége van az apjára, amit Gwen teljesen megért, de lehet, hogy később nehezebben fogja feldolgozni a dolgot, ha az édesapjuk vele szemben is ilyen lesz. Ő még most is nehezen dolgozza fel, hogy az édesanyjával való kapcsolata borzalmas. Szüksége lenne a nő támogatására, de csak irányítani akarná a lány életét, ha közelebbi viszony alakulna ki közöttük, így inkább marad távolságtartó a lány.
- Tényleg nem túl rózsás a helyzeted, de az anyukádon kívül van, akire számíthatsz. Én például itt vagyok - mosolyodik el a válasz közben. Szívesen segít Zalánon, bár nem úgy, mint egy nővér, vagy hasonló, inkább a maga módján, ha mondhatjuk így. Kissé déjá vu érzése van, aztán rájön, hogy mikor esett át hasonló beszélgetésen. Akkor és ott az lett a vége, hogy a lány segített a másik személynek, aki boldog volt és örült. Talán most is fel kéne ajánlania ezt a lehetőséget. A legutóbb sem volt semmi, amiért egy addig idegen személyt vitt haza, senki nem bánta meg, talán csak egy picit Krisz. A lány sok csínytevés áldozatául tette az ottléte alatt.
- Ühm... Ha ennyire rossz otthon, akár nálunk is töltheted a szünetet. Vagyis a keresztapám nem haragszik meg érte és a keresztanyám szeret főzni meg sütni, őt sem zavarnád. Meg Ferdi is biztos örülne neked. És ne kérdezd meg, hogy zavarsz-e, mert, ha zavarnál nem kérdezem meg. És komolyan is gondoltam - ajánlja fel, talán kissé hadarva. Az sem biztos, hogy Zalán tisztán hallotta, de Gwen szívesen elismétli. Otthon tényleg nem lesz baj, talán néha kell majd azt hallgatnia a keresztapjától, hogy a fiú a barátja, de majd a felesége leállítja, ő mindig segít a lánynak ezekkel kapcsolatban.
- Ha van más és szeretnéd elmondani, én szívesen meghallgatlak és nem csak most - válaszolja a lány, miközben bólint egyet, ezzel alátámasztva a mondottakat. Szívesen meghallgatja a fiúval kapcsolatos dolgokat, és nem feltétlenül csak a családjáról. Az érintés meglepi, de nem húzódik el, hagyja, hogy a fiú elvigye onnan a tincset. Az ezt követő kérdésre pillantásával a vizet kezdi fixírozni, mintha valami érdekes lenne ott. Nem szeretne a fiú szemébe nézni, úgy nem, hogy most hazudni fog.
- Barátok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=585304#post585304][b]Gwen L. Blake - 2016.04.09. 23:11[/b][/url]

Bár a család nem a kedvenc témája, mások történeteit szereti hallgatni. Ahány ember, annyiféle sztori. Van, akié boldogabb, van, akié szomorúbb. Most az utóbbiból fogott ki egyet, ahogy a legtöbb barátja története az volt. Alízé, Elenáé, Krisszé, Kiliáné, Kathé, szóval majdnem az összes barátjáé. Vonzza az ilyen embereket, nincs ezzel baj, legalább jobban megértik egymást.
Sajnos Zalán sem különbözik ettől, de Gwen próbálja mutatni a felé, hogy nincs egyedül. Nem a szavak embere, azért így is megerősíti a dolgot. A megnevezés ismerős számára, sokan mondták neki, ezzel azonban régebben nem értett egyet. Akkor nem gondolta magát annak, most viszont nagyon aranyosnak tartja a fiút, amiért ezt gondolja. Majd ha később megismeri, nem biztos, hogy így lesz. Kezdetben mindenki tündérnek tartja a lányt, aztán több időt töltenek vele és vége a varázsnak. Ezt viszont nem árulja el most.
A felajánlást nem fogadja el, ami kissé lelombozza a lányt, de az javít a helyzeten, hogy majd küld baglyot az esetleges dolgokat illetően. És nem mondta, hogy Gwen nem írhat neki. Még több mint egy hét van a szünetből, amit elvileg itt fognak tölteni, ha a lány nem szeretne visszamenni Bogolyfalvára. Elméletileg a pécsi házat is megkapná erre a pár napra, de mit csinálna ott egyedül?
- Rendben, de azt is írd le, hogy hogyan jutok oda, mert most is rossz metróra szálltam. Nem ismerem itt a járást - vakarja meg zavartan a tarkóját. Ezzel nem szokott problémája lenni, ha ismeri a várost. De Budapest nagyon nagy és bonyolult és sok térkép kell hozzá. Ez persze, nem igaz, a lány fogja fel kissé hisztisen, de szerinte így van.
Elmondhat neki bármit. Több helyről hallotta ezt, de vannak, akik nem gondolták komolyan, vagy nem tartották be az ígéreteiket. Ahogy ismeri, Zalán nem ilyen és ennek kifejezetten örül. A mai időkben nehéz igaz barátokat találni.
- Tudom! De most a legnagyobb problémám, hogy mi legyen velem az elkövetkezendő időben, abban pedig sajnos nem dönthetsz helyettem. Mennyivel könnyebb is volna, de nem lehet - int egyet a fejével. Az ezzel kapcsolatos dolgokat elregélheti Zalánnak, de a probléma nem oldódik meg, esetleg könnyebb lesz.
A következő kérdés kicsit lelombozza a lányt, de mégis örül annak, hogy itt lehet. A fiú a barátjának tartja és, ha úgy vesszük, Gwen is őt.
- Nem, nincs semmi baj, csak eszembe jutott valami. Inkább örülök, hogy itt vagy - ezzel a mozdulattal megöleli a fiút. A szőkénél egyre nagyobbak a hangulatingadozások, amik mások nem gondolnak pozitívnak, de szerintem nincs velük baj, ilyen esetben. Inkább hirtelen öleljen meg másokat, minthogy sírjon egész nap. Egyébként Elena hibája, sok időt töltött a másik Eridonossal és átvette néhány szokását.
- Bocs, tudom, hogy nem szereted az ölelést - kér elnézést és elhúzza a száját. Nem akarta kínos helyzetben hozni a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=601130#post601130][b]Gwen L. Blake - 2016.06.09. 19:26[/b][/url]

Nem szeretné elrontani a hangulatot, de nincs is mivel, hiszen jelen pillanatban az a legnagyobb problémája, hogy mit csináljon az elkövetkezendő időben. Mindenki azt mondja, menjen mesterképzésre, de nincs kedve még két-három évet a padban ülni, tudva, hogy idén is alig ment át. Inkább elmegy kviddicsezni egy külföldi csapathoz és az tökéletes lesz neki. Megoszthatná ezt Zalánnal, de még semmi sem biztos, inkább majd akkor.
Nem szokta sok embernek elfecsegni a gondjait, leginkább csak a barátaival osztja meg őket, ahogy ölelgetni sem szokott mindenkit, csak, akik igazán közel állnak hozzá. Magát is meglepte ezzel a mozdulattal, de úgy tűnik, a fiút nem zavarja.
- Most már ne csak főzzek és süssek neked, hanem ölelgesselek is? Nem lesz ez egy kicsit sok? - kérdezi nevetve, de nem hajol el, hagyja, hogy Zalán a vállán pihenjen. Hülyén venné ki magát a mozdulat, hiszen ő kezdeményezte, a fiú viszonozta. Nem tud megszólalni, sem ennél jobban reagálni, jobb híján mozdulatlan lesz, miután kicsit jobban magához húzta a fiút. Túlságosan is jól esik neki az ölelés, eddig egy embernél érzett ilyesmit, az is már két éve volt. Elbizonytalanodik magában, hiszen, ha tényleg az a helyzet áll fent, mint anno Krisznél, akkor bizony többet érez a fiú iránt, mint az eddigi barátság. Örül neki, hogy Zalán megbízik benne, elárulja azokat a dolgait, amit mások nem tudnak, és a családi helyzetét sem titkolja. Bár nem lenne miért, a lányt bántja, hogy nem tud rajta segíteni. Ő a mugliknál is betöltötte a felnőttségi határt, ezért könnyebb a dolga a költözéssel kapcsolatban, az anyja már tényleg nem szólhat bele a dolgaiba. Kiskorúként nehezebb lenne a helyzete.
A pillanat nem tart sokáig, a fiú elhúzódik tőle, ami kicsit letöri a lányt. Nem mutatja ki, mert tényleg nem azért hívta ide, hogy szomorkodjanak, inkább majd Szofinak meséli el a problémáit. A rellonos minden esetben meghallgatja, most sem lesz másképp. Aztán a srác pillantása megtalálja Gwenét, és a lány azt sem tudja, mit csináljon, vagy éppen mit ne csináljon. Egy másodperc töredéke alatt döntött, bár nem csinált még ilyet. Csókolt már meg fiút, és kezdeményezett is, de nem első csókot. Általában elveszett a pillantásokban, képszakadás és utána nem volt mit csinálni. Most mégis ő hajol közelebb a fiúhoz, természetesen, csak, ha hagyja, és nem húzza el a fejét. Mindeközben a szemeibe néz, figyeli az esetleges reakcióit, hátha valamilyen tiltakozást lát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=606824#post606824][b]Gwen L. Blake - 2016.07.04. 22:38[/b][/url]

Nem jó az ilyen témákkal kezdeni a kikapcsolódást, de csak az igazat mondják egymásnak, valamint jobb letudni most, mint később előkeríteni őket. Ölelés közben érzi, ahogy Zalán megnyugszik, ő pedig elmosolyodik. Szeretne segíteni neki, de jelenleg a támogatásnál többet nem tehet. Úgy tűnik a fiúnak most ez is elég, és Gwen karjai közt megnyugszik. Addig maradnak így, amíg a fiúnak jólesik, ő a fontos a lánynak.
- Miért löknélek el, ha én öleltelek meg? Nekem ez így most nagyon jó - ismeri be az érzéseit a lány, bár az utolsó mondatot inkább suttogja. Így is lehet hallani, ő maga sem tudja miért halkította le a hangját, de ezt követően eltávolodik tőle a fiú. Először nem mer a szemeibe nézni, egy ilyen mondat után kitudja, mit gondol róla, de aztán megteszi, és még tovább is megy. Nem gondolta, hogy ez lesz a vége a találkájuknak, eredetileg nem is randira hívta meg, csak kikapcsolódni, de, ha így alakult, legalább megtudja a másik érzéseit. Megfordul a fejében, hogy talán nem kellene, elronthatja vele a barátságukat, de a szemeibe nézve elfelejti az aggályait és a pillanatokra koncentrál. Mielőtt ajkai elérnék a fiúét, becsukja szemeit és a válaszra vár. Sajátjával megtalálja a fiút és egy pillanatra nem tudja, mit csináljon. Nem gondolta volna, hogy Zalán is így érez, és nem fog elmozdulni. Aztán megérzi a fiú karjait a tarkóján. Ekkor már biztos volt benne, hogy Zalán is ugyanazt érzi, amit ő és ez biztatás volt a számára. Karjait a nyaka köré fonta, ezzel húzva még egy picit közelebb magához, de nem volt tolakodó. Az is szokatlan volt számára, hogy ő vezetett, hiszen, mint említettem, első csókot még nem kezdeményezett. Az ilyen pillanatok megismételhetetlenek és sajnos hamar véget érnek, a lány legnagyobb bánatára. Most már 100%-osan biztos volt benne, hogy bármit elmondhat a fiúnak, és ez fordítva is így van. Ajkaik elválása után, nem húzódik el egyikőjük sem ezt még csukott szemekkel is érzi. Mégsem tartja sokáig csukva őket, szeretné látni, mit érez a másik, mert, ahogy ő sem, úgy Zalán sem szólal meg. Most nem kellenek szavak, elegek a beszélő pillantások, amik most is rengeteg dolgot elmondanak a másiknak, leginkább a boldogságukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=612540#post612540][b]Gwen L. Blake - 2016.08.14. 17:43[/b][/url]

Nem is tudom, miért mászkál ilyen későn a fővárosban. Sokszor mondtam, hogy ennek a lánynak nincs félelem érzete és ezt mindig bizonyítja valamivel. Nem az a lényeg, hogy egyedül sétálgat a főváros utcáin késő éjszaka, hanem, hogy ezt halál nyugalommal teszi. A korabeli nőket szeretik elkapni az emberrablók, ők a könnyű prédák, azonban ez őt nem zavarja, ahogy az sem, hogy nem ismeri Budapest utcáit. Nem gyakran fordul meg itt, de ahová éppen tart, jobban mondva a helynek ismeri a koordinátáit, szóval nem fog elkerülni. És, hogy miért nem fél az éjszakai kóborlástól? Ennek több indoka is van, most felsorolok párat. Legfőképpen mert boszorkány ennek minden pozitívumával és negatívumával együtt, nála van a pálcája, amit nem fél használni, és ami ellen a muglik nem igazán tudnak semmit se tenni, maximum kiverik a kezéből a fegyvert, de akkor is biztos van egy B terve, amit be tud vetni.
A mai találka egy számára fontos személlyel fog történni, aki megnehezíti a szőke életét, de mégis szereti, legalábbis barátilag, meg rokonilag. Ahogy az várható, ismét késésben van, pedig a férfi nem szereti, ha késnek, és ezt a szöszi jól tudja, ezért is csinál ilyet. Szereti húzni az agyát. Nem érti a késői találkozó okát, sokkal jobban örült volna egy normálisabb, emberibb időpontnak, de nem neki mostanra kell ilyet szerveznie. Pedig nem is aludt volna egyedül Gwen. Már nemsokára ott van, még ezen a sarkon kell befordulnia és megérkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=612675#post612675][b]Gwen L. Blake - 2016.08.15. 14:47[/b][/url]

Eddig még nem történt semmi olyasmi, amitől félne kint mászkálni éjszaka. Kóbor kutyákkal találkozott már, de ők nem bántották, szóval semmi különös nem történt. Kuzinja bátyja egyébként is szeretné, ha Gwen megedződne, ezáltal az ilyesmik nála természetes dolgok, a szőke már nem mond rájuk semmit. Nemsokára megérkezik a helyhez, azonban rossz érzés fogja el. Nem törődik vele, biztos egy részeges valaki az, aki nem tudná bántani, főleg, ha járni alig tud, de ez az érzés nem akar alább hagyni, ő mégis elhessegeti. Nem lesz baj, ha tartja ezt a tempót és nem áll szóba senkivel. Mindig ezt mondogatják neki, és ő rendszerint betartja, maximum az állatokhoz intéz pár szót, de az tök természetes. Nem szeretne foglalkozni az érzéssel, majd elmúlik alapon lép még kettőt, aztán megáll egy pillanatra. Ha nem fog hallani semmit, akkor megy tovább és így is van, néma csönd fogadja. Nem akarja elhinni, hogy valaki követi, pedig történt már hasonló eset, csak akkor keresztfia volt az ügy mögött, most viszont nem lehet itt a kiskrapek. Talán jobb lett volna nem ide szervezni ezt a találkozót, egy békésebb hely és időpont sokkal megfelelőbb lett volna, de már mindegy. Órájára pillantva elhúzza a száját, már majdnem negyed órája várat magára. Nem a szégyentől reagál így, hanem az örömtől. Magában felettébb boldog, amiért megint a férfi agyára mehet, aki majd húgához megy panaszkodni Gwen megint milyen volt vele. Komolyan mondom, mint az oviban. Az érzés közben elmúlt, legalábbis már nem érzi úgy, ahogy az előbb, ezért bátrabb léptekkel indul előre. Nemsokára eléri a helyszínt, már nem eshet baja, ott meg nem engedik, hogy bántsák. Szeme sarkából mégis figyeli a háta mögött elterülő utcát, nehogy rosszak legyenek a megérzései.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=614976#post614976][b]Gwen L. Blake - 2016.08.31. 14:33[/b][/url]

Tényleg nincs félelemérzet a lányban, meggyőződése, hogy senki nem árthat neki ezen az éjszakán, ahogy a többin sem, ezért magabiztos léptekkel halad a hely felé. A következő pillanatban mégis úgy érzi, sikítana egyet, mikor a kezek behúzzák az egyik budapesti sikátorba, majd a pálcát is megpillantja. Jelen pillanatban nincs ellensége, nem tudja, ki szórakozhat vele, de próbál nyugodt maradni, bármennyire is nehezen megy. Ha látja rajta, hogy fél, az rosszabb lesz, aztán meghallja, a srác megszólal és a félelem ahogy jött, úgy tűnik el. Ismeri valahonnan, nem is olyan messziről, az iskola egyik tanulója kapta el, de, hogy miért az nem érti. Ő nem csinált semmi rosszat, az elmúlt pár évben, előtte meg nem tudja milyen viszonyban voltak, mert a hang ismerős számára, az arca mégsem ugrik be. Gondolkozz Gwen, ki lehet az? Mivel nem tudja, ki van mögötte, de nem is ellenséggel van dolga, így nem fogja megtámadni, ha elengedik az elkövetkezendő pár másodpercben, ami nem történik meg. A kérdéssel sem foglalkozik, inkább ide-oda rángatja magát, majd fellélegzik a szabadság hatására. A pálca ugyanúgy rászegeződik, de az nem érdekli, inkább megtámadója arcát veszi figyelembe.
- Gondoltam, hogy egy rellonos az. És nem, apukám nem tanított meg rá - néz Adrian szemébe, majd tekintete a fegyverre suhan. Ő is elővehetné azt, de nincs kedve a minisztériumba menni, leleplezés okán. Kulturáltan is meg tudják beszélni, a szőke így gondolja. A következő mondatra mosolyog egyet, pont egy Adrian-nél rosszabb emberhez indul, azonban ezt nem kell tudnia a fiatalabbnak.
- Én is tudom - válaszolja az egyértelműt, majd az előző kérdésre koncentrál. Nem fog hazudni, ahogy azokat a sem fogja mondani, amiket az előbb felsorolt, annyira nem gyerek már, ahogy a rellonos sem. Mind a ketten felnőttek az évek során.
- Egy közeli helyre tartok. És te? - dobja vissza a kérdést, mert, ha ő megmondta, akkor vissza is kérdezhet, ezzel nincs baj. Remélhetőleg a srác is van annyira érett, hogy rendesen válaszoljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=626247#post626247][b]Gwen L. Blake - 2016.10.08. 17:31[/b][/url]

Nem hitte volna, hogy ilyesmi megtörténhet, de emberi dolog, mindazonáltal felismeri a hangot, amit hallott már párszor. Ha nem így lett volna, biztos nem lenne nyugodt, de Adrian csak nem bántaná, főleg, mert ismeri, de nem mondanám, hogy jóban vannak. A pálcát figyeli, majd srácra néz, felhúzott szemöldökkel és kérdő pillantással. Túl vannak már ezen, nem kéne párbajba kezdeniük a mugli utca kellős közepén, még akkor sem, ha kihalt és egy lélek sincs a közelben. Nem érti, miért nem hagyja békén a másik, ő nem tett semmit, csak megy a dolgára, ahogy neki is kéne tennie.
Válaszol a kérdésre, talán így előbb lezárhatja a beszélgetést és mehet az amúgy már késői találkozóra kuzinja bátyjával. A férfi megint le fogja szedni a fejét. Ez különösebben nem érdekli, kimagyarázza ő magát és Kath miatt nem is merné bántani Gwent, meg ő akarta idegesíteni a késéssel, de már mehetnékje van.
- Ismerőssel találkozom, ha ennyire érdekel - ezzel már tényleg szeretné lezárni a dolgokat és menni tovább, de a fiú nem szeretné még elengedni, ez a következő mondatokból is feltűnik a lánynak. Még egy ideig itt lesznek, ha ez így folytatódik, mindazonáltal mi köze a másiknak, hogy ő mit húz fel és mit csinál.
- Csak nem zavar? - kérdezi mosolyogva. A következő kijelentés pedig még inkább erősíti benne a tudatot, hogy nem fog egykönnyen elszabadulni innen. Alsó ajkait alig láthatóan beharapja, és nem tudja, mit mondjon erre. Lehet, hogy a srác jól szórakozik, de Gwen nem, ő már legszívesebben hazamenne, az sem érdekli, ha az, akihez indult, megharagszik rá. Ezt Adrian nem tudhatja és még csak sejteni sem kéne neki, ezért gyorsan válaszol a szőke.
- Örülök, hogy így látod, viszont nekem most mennem kell - válaszol halkan, és elindul arra, ahová eddig tartott. Majd onnan keres egy közeli hoppállomást és hazamegy a faluba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=665200#post665200][b]Gwen L. Blake - 2017.03.07. 18:32[/b][/url]

Imádok a barátnőkkel lógni, főleg, ha azokkal ilyen helyekre megyünk. Panka ötlete volt a Bubu, én pedig nem ellenkeztem, sőt szerettem ott lenni. Ő ismertette meg velem a helyet, lehet előtte hallottam már máshonnan felőle, azonban nem maradt meg az emlékezetemben, míg el nem vonszolt oda. Első alkalommal nem volt lehetőségem megkóstolni a sushit, csak a rámenüket, viszont, ami késik, nem múlik, most arra is sor kerül. Összefolyik a nyál a számban, ahogy a kajára gondolok, most tele fogom tömni a pocakomat finomabbnál finomabb falatokkal.
Úgy beszéltük meg a lánnyal, hogy ott találkozunk, sajnos ismét hozom a formámat és több mint öt perc késésben vagyok. Illene leszoknom erről, azonban képtelen vagyok rá, és ismerhet a lány, tudja, hogy nem a pontosságomról vagyok híres. Sietve lépek az üzletbe, majd leadom a teára vonatkozó rendelésemet. Megvárom, míg elkészíti, a többi kaját később is ráérek beszerezni, helyette elindulok felfelé a lépcsőn. Fent megpillantom a lányt, akinek ugyanolyan húzott szemei vannak, mint a barátomnak, és mosolyogva huppanok le hozzá, miközben szavaimat felé intézem, ki máshoz.
- Bocsi, foghatnám a metróra is, de nem miattuk késtem – vallom be az igazságot. Még otthon szedelőcködtem, ugyanis elhúzódott a sütés, amit a barátomnak csináltam. Majd később odaadom neki, most a szemben ülő lánykával kell foglalkoznom, ugyanis egy csajos napot akarunk tartani, amikor talán vásárolni is megyünk, de ebben nem vagyok biztos.
- Kaját rendeltél már, vagy megvártál? – kérdezem, mert ez fontos momentuma az egésznek. Ha nem, és később szeretne, akkor tudok várni, viszont, ha ugyanolyan éhes, mint én, akkor rögtön pattanhatunk fel a finom rámenért és sushiért, meg talán az édességért is. ha keresztapámék tudnák milyen finom kaját eszek, biztos a sárga irigység enné őket, nem mintha Pécsett nem lehet hasonlóakat beszerezni. Kíváncsian pillantok a lánykára, remélem nem ment el a kedve semmitől a késésem miatt, az elég ciki lenne számomra, és számára is.
- És a beszélgetés után van valami elképzelésed, vagy ülünk itt zárásig, és utána kitaláljuk mi lesz velünk? – teszem fel a fontos kérdést, mert akkor úgy kell tervezzünk. Szerintem egyikőnk sem akar zárásig itt ülni, az kicsit sok lenne, bár a zene, és a hely hangulata úgy  repíti az időt, mint más soha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=680825#post680825][b]Gwen L. Blake - 2017.05.14. 12:03[/b][/url]

Tényleg meg kéne tanuljak, pontosnak lenni, Szofi is megmondta, hogy a késés nem elfogadott, bár akkor munkáról volt szó. Az egy másik ügy volt, nem fontos. Egy baráti találkozó teljesen más, habár nem szabadna megvárakoztatnom Pankát, még a végén ő is késni fog máskor, aztán elkerüljük egymást.
A reggeli készülődés egyébként nem tartott sokáig, azzal hamar megvagyok, inkább az éjszakába nyúló tanulás nem tett jót, a végén már a házamban lévő két srác is elküldött aludni, még a könyvemet sem adták vissza. Pár napja lettem HVH, de a kékek olyan édesek, hogy nem lehet betelni velük. Mindegy! Amilyen gyorsan csak tudom, szedem a lábaim, de ezekben a cipőkben nem lehet szaladni. Bánom, hogy nem maradtam a megszokott sportcipőnél, ami sokkal kényelmesebb. Beérve az üzletbe, megveszem az italom, majd fizetek és elindulok felfelé, ahol meg is pillantok a nálam fiatalabbat.
- Ha te megszoktad, akkor a régebbi ismerőseim mit szóljanak? – nevetem el magam, majd hallgatom a további szavakat. Óra? Ez nem is lenne rossz ötlet, ha másról lenne szó. Én nem szoktam nézni a karomat, maximum, ha ékszert viselek, vagy valaki felhívja rá a figyelmemet. Ilyen nem sok esetben adódik, furcsa is lenne, az egyszer biztos.
- Van telefonom, azt se nézem, legalábbis nem az időt figyelem rajta, szóval az óra befuccsolt. De, gondolkozom a hopponálás megtanulásán, az még az aurori szakmában is jól jönne, bár akkor is valószínűleg elkésnék. Javíthatatlan vagyok. - ezt nem veszem rossz néven, hisz igaza van mindenkinek. Megfelelő indokom nincs, a tanuláson, és a kajakészítésen kívül. Még tojást is kértek a srácok az utolsó utáni pillanatban, én meg elkészítettem nekik. Ismerve Kevint és Zalánt, mire hazaérnék, csatatérré változtatnák a konyhát, és abban az esetben is éhesek maradnának. Ezzel nem viccelek, ez így lenne, nekem meg bűbájjal sem lenne kedvem takarítani.
Én nem ettem, ezt a hasam jelzi is, mire felvetem a kaja témát. Szerencsére Panka ismer annyira, hogy tudja, nagy az étvágyam és szeretek enni. Megrendelt mindent, amit kell. Nem vagyok bunkó, nem hívatom meg magamat semmire, vele biztos, de a számlát ráérünk később is rendezni szerintem.
- Köszi, életmentő vagy – vigyorodom el. Ha pár percen belül nem kapok valami ételt, tuti elájulok, vagy hasonló. Közben megkóstolom a teámat is, ami nagyon finom lett, még a gumicukrok és a zselék is ízletesek benne. Máskor is el fogok jönni ide, nagyon szuper ez a hely, majd a bandának is megmutatom, természetesen külön-külön. Ha egyszerre becsődítenék mindenkit, el sem férnénk.
A vásárlás nem tartozik a kedvenc programjaim közé, azonban amilyen személyek megfordultak az életemben, simán elviselem az ilyesmit. Szofit rendszeresen kísérem el a boltokba nézelődni, valamint két esküvői ruhapróbán is voltam, az egyiken szétuntam a fejem, a másikon pedig a kuzinom rám erőltetett egy fehér ruhakölteményt, én pedig tiltakozni sem tudtam. Ő volt a menyasszony, de megtetszett neki egy darab, ami rá nem illet, és nekem passzolta. Jaj, Kath.
- Mehetünk, engem nem zavar, viszont akkor a könyvesboltba is muszáj betérnünk, meg kell nézzek valamit – ja, ebből a megnézésből minimum fél óra nézelődés lesz, ahogy a szőkeséget ismerem. A következő mondatra felvonja a szemöldökét. Mondtak már neki hasonlót, próbálták megszerettetni vele a ruhákat, eddig nem nagy sikerrel. Sóhajt egyet és a lánykára pillant.
- Az a baj a csinos ruhákkal, hogy kényelmetlenek, de, ha így gondolod nem láttad még a lábbelimet. De egyébként tudok csinosan öltözködni, ha a hely megköveteli. Most is próbálkoztam, otthon kérdezték miért csíptem ki így magam – vigyorodik el a végére. Neki ez már túlságosan is csinosnak számít, jobban szereti a hétköznapi viseletet. Randik, vagy más összejövetelek előtt, képes órákat a fürdőben tölteni, ha úgy adja a helyzet, de egy baráti találkozónál ne kelljen így tennie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704145#post704145][b]Gwen L. Blake - 2017.09.27. 19:47[/b][/url]

Jól fog esni ez a kikapcsolódás, bár a ház ügyeit még nem sikerült teljesen lezárjam. Sorjában haladok minden papírmunkával, miközben a cuccaimat is elkezdtem kipakolni onnan, bár mindkettőre több időt kellene szánnom, azonban a tanulás mellett ez elég nehéz. A hét elején mondtam, hogy ebből elég, muszáj lazítanom egy picikét. Ezt tehetném a barátom társaságában, viszont neki mára programja akadt, és én ebben nem akadályozom meg, nem vagyunk összenőve, mint a legtöbb pár, akiket látok. Nem tartom pórázon a srácot, ő sem teszi ezt velem, így a legjobb mindkettőnk számára. Nem tudnék olyan kapcsolatban élni, gondolom ő sem. Talán neki is jobb, vagyis jobban örül annak, ha nem vagyok a HV-ja, így nem kell az én „parancsaimat” követnie, amiket nem én írok elő egyébként, hanem a felsőbb rendek, inkább betartatom őket.
Most semmire nem szeretnék gondolni, csak az estére, ami most érkezik. Egy ismerősömmel, pontosabban régebbi barátnőmmel beszéltem meg találkát egy budapesti bár előtt. Elsőre megtaláltuk a közös hangot. Nem gondolom, hogy túlöltöztem volna, inkább kevesebb ruha van rajtam, mint több, de nem zavar, ha bámulnak, azt ruhán keresztül is megteszik. Lassan megérkezem a kijelölt hely felé, ahol megpillantom a várakozó nőt. Intek felé, tudatva, hogy itt vagyok, majd lelkesedését látva még jobban elmosolyodom.
- Szia – ölelem meg, remélve, hogy nem hozom zavarba. Nem ismerem olyan rég óta, de a lányoknál ez tök természetes, örömmel fogadják így a másikat, és semmi nincs mögötte. – Azt hiszem, mehetünk be, vagy várunk még valakit? – kérdezem kíváncsian, részemről nem kell többet kint álldogálnunk. Felnézek a hely nevére, majd vissza rá, és, ha megadja a jelszót, előre engedem. Nem egyedül vagyunk, nem is reméltem ilyesmit. Néhányan már elég ramaty állapotban vannak, vagy mi vagyunk túl későn, nem mintha most késtem volna.
- Kérj valamit, az első kört fizetem – kacsintok a másikra, miközben az italpulthoz megyünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=705619#post705619][b]Gwen L. Blake - 2017.10.14. 18:34[/b][/url]

Sietek amennyire tudok, azonban a tömegközlekedés nem a legkegyesebb velem, hopponálni pedig nem tudok, illetve nem is szabadna közterületen, ami megnehezíti a varázslók, és boszorkányok életét. A villamos nem tartozik a kedvenc tömegközlekedési eszközeim közé, többször rossz irányba indulok velük, míg a metróval könnyebben boldogulok. Az a legrosszabb, mikor mindkettőt igénybe kell vegyem, és pont elmegy az egyik, mire odaérek. Nem hosszú idő, míg várakoznom kell, mégsem a legkellemesebb érzés. A teámat kikérve szaladok fel az emeletre, miközben a jéghideg innivalót szorongatom. Mások ilyenkor még melegen kérik, vagy legalább langyosan, de esetemben, aki télen is képes jégkrémet reggelizni, ez nem így van. majd akkor lehet változás, ha torokgyulladást kapok, és nem mehetek sehová, még randizni sem, mert meghalok a fájdalomtól, illetve enni sem tudok. Még belegondolni is rossz. Mosolyogva lépek mellé, miközben beszélgetni kezdünk.
- Én a faluban is elkések, akkor azért, mert a lehető legutolsó pillanatban indulok, amolyan minek előbb gondolkodással, aminek ez lesz a vége általában. De van, ahonnan nem kések, mondjuk az nem az iskola vagy ilyesmi, azonban van olyan személy, aki nem panaszkodhat – Zali az ilyen, neki eddig maximum egyszer kellett várnia, sőt volt, amikor én értem oda előbb. Komolyan, ilyen is történt az életben.
Az órával sem lenne egyszerűbb az életem. Volt nekem, nem is egy, még anno Barbie-sat is hordtam, de azóta, sok idő eltelt, és szégyen vagy nem, kell fél perc, mire rájövök, mennyit mutatnak a mutatók. A digitalizálódással együtt eltűntek azok a régi fajta időmutató eszközök, mára inkább kiegészítőként hordják az emberek.
- Próbáltak már nekem órát venni, még olyan okosat is, ami hasonlít egy telefonhoz, de az sem vált be, hát még a régi. Vagy szoros volt, vagy laza, és kényelmetlen, egy napnál tovább nem bírtam, meg eltakarja a jegyeimet a karomon – bizony, azt a csoportot támogatom, akik nem szedik le rögtön a karszalagjukat, hanem ott hagyják, amíg az le nem esik. Nem egyszer állítottak meg, hogy hol voltam, milyen koncerten, sőt egy eladó is kérdezett róla, miközben fizettem. Közben a kaja is megérkezik, aminek nagyon örülök, nem tudtam normálisan kajálni, akkor még tuti nem lennék itt. Nem tehetek róla, az ágyban fetrengés, és pihenés, túlságosan jó dolog, és elkényelmesedtem az utóbbi időben. Néha jó, csak úgy pihenni, nem gondolni a kinti világ zajaira, bár ezt télen értékelem a legjobban. Akkor bekuckózom a meleg szobába, magamra húzom a takarót, készítek ki finom teát, vagy kávét, amit egy jó könyv, vagy film társaságában elfogyasztok. Ez még jobb, ha nem egyedül vagyok, hanem mondjuk, valakit leverhetek egy Mortal Kombatban. De várom a mostani telet is.
- Sajnálom, ez a poszt már foglalt, de neked is kitalálhatok valamit – válaszolom nevetve, mielőtt elcsendesedem. Feltűnik, hogy nem teljesen őszinte a mosolya, és kissé megváltozik a hangulata. Biztos rossz emlék vegyül ehhez a témához, viszont az emberi kapcsolatok kialakításában, megtartásában, vagy épp a tanácsadásában kissé szar vagyok, emiatt nem tudom, hogyan kérdezzek rá. Lehet nem is kellene, majd egyszer elmondja, de az bunkóság lenne, vagy megsértődik, amiért érzéketlen vagyok. – Baj van? Rosszat mondtam? – kérdezem meg végül. Remélem nem haragszik meg, amiért figyelmes szeretnék lenni, nem tépek fel semmilyen sebet a múltjában, vagy ilyesmi.
A hangulatváltozás nem áll közénk, nemsokkal később ismét vidáman trécselünk tovább, méghozzá a vásárlásról, ami nekem egy kissé kínos pont az életemben. A többi nővel ellentétben, én kifejezetten gyűlölök ruhákat venni, felpróbálni, mert megnézek négyet, mindegyik jó, abból megveszünk kb. kettőt. Jó, felnőttként máshogy működnek a dolgok, el tudom dönteni magam, hogy mi tetszik, mi nem, de valamennyi anyagi támogatást kapok az otthoniaktól, így nehéz lenne saját lábra állni még. Majd, ha elvégeztem egyetemet, és sikerül munkát vállalnom. Az egyetlen kivétel a vásárlás alól, mikor könyveket, és játékokat kell keresgélni, akkor órákig képes vagyok az adott üzletben lébecolni.
- A keresztanyám, és a nagynéném is csinosak szoktak lenni, bár tőlük ezt várják el. Egy kviddicses, és egy auror férjjel nem járkálhatnak megfelelő megjelenés nélkül az összejövetelekre. Majd egyszer elviszlek, és meglátod, milyen csinos tudok lenni, ha úgy adja a helyzet – belegondolni is rossz, hogy ott miket viselnek az emberek. Másik oldalról az sem jó, ha mindig egyszerűbb ruhákat hordok, meg kell mutatni, amim van, különben még oltárhoz is sportcipőben állnék.
Bízzam rá magam, ez nem olyan egyszerű, ha ismerem, hogy miket szeretne nézni nekem. Bízom benne, és nem húzatna fel velem kínzóeszközöket, mégsem tudok teljesen nyugodt lenni.
- Na, velem olyan sosem lesz, magassarkúban menni is alig tudok. Vannak, vagyis van maximum három, vagy csak kettő? Egyáltalán megvannak még? – kérdezem magamtól, mert régóta nem láttam azokat, lehet már Pécsről sem hoztam fel őket. Közben a sushi, illetve a tea szép lassan fogy, majd a kaja végeztével elindulhatunk a megfelelő helyre, ha neki is megfelel még.
- Merre? – teszem fel a leghelyénvalóbb kérdést. Pesten millió árkád, és bevásárlóközpont van, így nehéz dönteni közöttük.