[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=361698#post361698][b]Dwayne Warren - 2014.08.18. 19:34[/b][/url]

A következő lélegzetet a Mátra kellemes hűvös helyett már a belvárosban veszi. Elfintorodik, ahogy a tüdeje megtelik a körút környéki ocsmány csatornaszaggal, amely mindent átjár és mindenbe beleivódik, mintha az épületek párája volna. Sosem volt egy városi srác, ez a kelet-európai főváros pedig minden ésszerű biztosítékot kiver nála.
Ahogy a nő elengedi a karját ellép tőle, felvéve egy egészséges távolságot, majd megmozgatja kissé elgémberedett könyökét. Bár Tilda aurori mivoltában kérte meg a kíséretre, mégis civilben érkezett, saját, nyomott mintás pólójára cserélve az annyira gyűlölt minisztériumi egyenruhát. Valójában pálcán kívül semmi mást sem hozott volna, ám tiszteletben tartva a nő érthetetlen paranoiáját még pár eszközt zsebre vágott úgy "a biztonság kedvéért".
A hálálkodásra mindössze félszegen, kurtán biccent egyet. Nem igazán tudja lekezelni az ilyesmit, így szótlanul követi a nőt a keresett utcáig. A tábla alatt ő is megáll, szeme egy ideig összeszűkülve kutatja annak sötétbe vesző végét.
   -  Nyugalom Kisegér, ez nem az Oroszlánkirály, az árnyékos részek sem rosszabbak, mint a többi - megvonja a vállát, tétován lép egyet előre, várva, hogy Tilda is kövesse - Akkor lenne max gyanús, ha nem lenne különben is alkonyat, de hát így annyira nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=362238#post362238][b]Dwayne Warren - 2014.08.19. 12:06[/b][/url]

Kellemes sétatempóban ballagnak a szűk sikátorban, a körút távoli morajlásán kívül csak cipőik koppanása veri föl a csöndet. Fölfelé sandít, a nyolcemeletes, körfolyosós házak óvón borulnak össze fölöttük, az ablakok közt néhol szárítókötél függ, rajtuk fekete talárok lengenek fenyegető gyászlobogókként. Valahonnét veszekedés és egy csecsemő sírása hallatszik, ide- oda verődve a falakon.
   -  Úgy érted megölni? - tekintete hosszan időzik a nő arcán, aztán fordul a macskakövek felé - Tíz év alatt? Persze. De ezt a kockázatot vállalnunk kell. Inkább engem, mint az ártatlanokat és tudod, ha arról van szó, hogy a Halálos Átok rajtam menjen keresztül vagy egy gyereken, hát...
Megvonja a vállát. Ő sosem kereste a halált, nem kert vele táncra, mint más kollégái és sosem kérkedett halhatatlansággal. Ő mindössze tisztában van azzal, amit feltétlenül tudnia kell: vagy így, vagy úgy, de a maga fajtáért sosem puha ágyban jön el a megérdemelt halál. Lélekben felkészült rá, hogy ismeretlenektől körülvéve, ismeretlen helyen szenvedjen ki, már amennyire erre lehetséges felkészítenie magát, és tudja, hogy ez ellen semmit sem tehet. Ez mégsem jelenti azt, hogy ne rettegne attól a bizonyos naptól minden zsigerével. De ez is csak vele jár.
Ahogy a nő megáll, ő is megtorpan. Szeme elidőzik a cégéren majd a koszos üvegre vándorol, ami mögött az üzlet üres és mozdulatlan.
   -  Ja. Lehet.
Ráhagyja, közelebb lép, hogy jobb öklével megzörgesse az ajtót, melyre annak üvege megremeg a keretében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=370026#post370026][b]Dwayne Warren - 2014.08.27. 11:19[/b][/url]

Hölgy társaságának ésszerű indítványozására félszegen biccent egyet. Még utoljára hátranéz, hunyorogva fürkészi a sikátorba bekúszó szürkületet, majd Tilda nyomában ő is átlépi az apró üzlet küszöbét.
A felkavarodó por és száradó doh szaga azonnal marni kezdi az utóbbi időben egyre érzékenyebbé vált, kényes szaglását. A szeme végigfut a könyvekkel roskadásig rakott, ódon polcokon, a porlepte bútorzaton, az arcára alig észrevehető, enyhe fintor kúszik. Ez annyira, annyira... öreg. Köhög kettőt, zsebre csúsztatja a kezeit, a nőre hagyja a szólongatást. A könyvek sorai által a hangja furcsán tompává válik, nem ver visszhangot az üzletben.
A motoszkálást hallva fordul a pult irányába ismét. Alakja furcsán idegennek tűnik ebben a környezetben, mintha egy afrikai bennszülöttet pottyantottak volna Manhattan utcáira. Az érkező, idős férfi azonban szinte teljesen idomult az üzletéhez, ha nem köhécselne párat, szinte ide illő bútordarabnak nézné. Türelmesen hallgatja az eszmecserét, közben közelebb ballag az egyik polchoz, hogy oldalra billentett fejjel tanulmányozza a könyvek kopott, ódon gerinceit.
   -  Híres volt a nagyfaterod, hogy könyv is van róla?
Hátrapillant Tildára, majd vissza a könyvekre, tovább bogarászva azok címeit. A saját nagyapja jut eszébe, igen, a maga módján ő is rendelkezett egyfajta hírnévvel és abban is biztos, hogy egy-két történelemkönyv oldaljegyzékében feltűnhet a Warren vezetéknév. Elvégre kevés olyan lelkes náci mágus élhetett a déli államokban, mint neves felmenője. A vélák tudnának mesélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=371384#post371384][b]Dwayne Warren - 2014.08.28. 11:09[/b][/url]

A tekintete  vaskos, porlepte könyv gerincéről a mellette álló nő vonásaira vándorol. Szótlanul hallgatja Tilda beszámolóját az elhalt zseniről, a figyelmét azonban egészen más, sokkal érdekesebb köti le. Az apró rezdülések és vonások, amik megfeszülnek a nő csinos kis arcán, ahogy a testét átjárja valami furcsa, tompa félelem. Látta már ezt. Érezte már. És pontosan tudja, mit jelent.
Levegőt vesz, épp megnyugtatná, ugyan, ne aggódj, bármitől tartasz, csak bemeséled magadnak.
Mikor meglátja.
Kutya módjára kapja föl a fejét az ajtón kívüli mozgásra. Először puszta képzelgésnek véli, amit a nő paranoiája sugallt belé, láthatóan azonban nem ő az egyetlen, akinek feltűnt a dolog. Nyel egyet. Hátat fordít a polcnak, a kezeit lassan kihúzza a zsebéből, baljával megfogja a nő csuklóját, annál fogva utasítja közelebb a könyvekhez, egészen maga mögé.
   -  Nincs valami, amiről tudnom kellene, kiscsillag?
Egészen halkan kérdi, egykedvű nyugalommal. Ha a nő megriad két elsuhanó árnyék láttán, annak bizonyára oka van, amiről sajnos elfelejtett szólni neki. Na ezzel még számolniuk kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=376692#post376692][b]Dwayne Warren - 2014.09.03. 12:03[/b][/url]

Megkérte, hogy kísérje el, bizony. Azt azonban már nem említette, hogy a veszély igencsak valós és nem egy ijesztő mutogatós bácsi az, akitől Tilda ennyire retteg. Dühös, megsemmisítő pillantást vet a nőre, majd a szemét visszakapja a bejárat felé.
Épp időben.
A nő meglepő erővel rántja magával, persze a veszélyt érzékelve nemigen ellenkezik. Az elhanyagolt, öreg padló felkavarodó pora az orrába jut, a térdét pedig jócskán beveri, ahogy ráesik, mégis, elnézve a lángokba boruló polcot, ennek jelenleg hálás lehet. A szeme a kelleténél tovább ragad meg a könyveket beborító, ragyogó lángokon, mintha egészen megbűvölné, ledermesztené a látvány.
Az átok a feje mellett csapódik be.
Mindkét kezét az arca elé kapja, mellyel kivédi a roppanó pult szilánkjainak egy részét és megóvja a szeme érzékeny világát. Füst és por, ez a kettő gomolyog egyre fullasztóbban az apró üzletben, lapos kúszásban iramodik a nő után, hogy egy rántással megállítsa.
   -  Itt maradsz! Csináljál zsupszkulcsot!
Parancsolón löki vissza a nőt a földre. Valójában egyáltalán nem biztos benne,  hogy Tilda képes ilyesmire, bár ki tudja, ez a könyvmoly kisasszony annyi mindent összeolvasott már eddigi életében. Majdcsak föltalálja magát. Vagy nem.
Egy skarlátszínű átok a válla mellett éri a pultot, kénes szagú, égetett lyukat hagyva a lakkozott fában. Két lábra áll. Négyen kettő ellen. Vagy öten. Túlságosan sokan.
Sűrűn pislog a kavargó füstben, a pálcával hirtelen lendít, egy átok éles villanással csapódik, majd még egy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=377062#post377062][b]Dwayne Warren - 2014.09.03. 20:07[/b][/url]

A jobb keze mereven és nehézkesen mozdul, a könyöke alatt erős fájdalom nyilall belé. A pálcát átveszi némileg ügyetlenebb baljába egy lélegzetvételnyi szünetben, amit két átok kétségbeesett kivédése közt talál. Tilda közelében marad, saját, nálánál jóval masszívabb testét használva élő, ám gyorsan fáradó pajzsként. Elvégre erre tanították, erre tartották és nevelték, mióta belépett az Egységbe.
Mintha a nevét hallaná. Ennek jelentőségét azonban abban a pillanatban egyáltalán nem fogja fel, ahogy az átkok változását is valahonnan távolról, az agyának peremvidékén érzékeli. A térde kissé megremeg, ismét szélesen int a pálcájával, a fal mellett álló szekrénysor döngve vágódik el, ahogy már legalább négy társa eddig. Távolról hallja egy férfi fájdalmas nyögését, ahogy több száz kötet zúdul a nyakába, a másik azonban ügyesen elugrik az útjából, skarlátvörös átkot küldve felé. Ő épp hogy kitér előre.
Durranás, reccsenés majd vérfagyasztó nyikorgás.
A hang irányába kapja a fejét, a szája kissé elnyílik, azonnal füsttel és porral telik meg. Érzi, hogy Tilda mászni kezd a lába mellett, ő is előre görnyedve botorkál arrébb, behúzza a nyakát. A szekrény becsapódása ismét sűrű port kavar. Köhögve hunyorog a homályban, hunyorogni próbál, ám a füst égeti a szemét, tüdejét, közben pedig tompítja őt.
A tűz hője egyre közelebb nyomul. A könyvek gyorsan kapnak lángra, egymást követve az enyészetbe, a lakkozott fa szintén jól ég, csinos máglyává alakítva a boltot. Köhögve egyenesedik föl, amennyire tud, az összedőlt polcrendszer némileg elszeparálja őket a támadóktól, akiknek egyike a bútorokat arrébb lökdösve igyekszik közelebb.
Kissé, mintha émelyegne. Pillanatokig áll mozdulatlanul, mintha az esélyeiket latolgatná. Ebből pedig nincs sok, ő, nincs ám. Tilda felé néz, úgy fest, mondana valamit. Ekkor azonban ő is meglátja.
Krízishelyzetekben a Dwayne félék is meglepően gyors gondolkodásra képesek. A jelenlegi pedig, egy égő szobában gyilkosokkal körülvéve, nos, minden bizonnyal a legtöbb skálán megkapná a krízishelyzet- jelzőt. Egy ablak. Jelenleg egy ilyen egyszerű tárgy válaszfal lehet az élet és kínhalál között.
Mintha mi sem lenne egyszerűbb, a nőt a grabancánál fogva ragadja meg és rángatja magával, ahogy előre görnyedve az ablakhoz siet, mint egy rosszcsont kölyökmacskát. Lovagiassági kérdésekben úgy gondolja, később dűlőre jutnak majd. Ép keze könyökével veri ki az ablak poros üvegét, azon  át hűvös levegő árad be, egy részről kitisztítva egyre kóválygóbb fejét, más részről azonban jobban felszítva a lángokat.
Mély levegőt vesz.
Egy, kettő, három.
Tildát egy rántással kihajítja az ablakon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=378756#post378756][b]Dwayne Warren - 2014.09.06. 17:51[/b][/url]

Négykézláb érkezik a sikátor piszkos, nedves betonjára. Érzi, ahogy a lehullott, apró szilánkok a tenyere bőrébe fúródnak. Köhögve tápászkodik föl, majd fordul szembe a kivert ablakkal, melyen át fekete füstben táncoló, fénylő pernyék kavarognak kifelé. Hallja a reccsenéseket, hogy a bútorok öreg és kiszáradt fái sorban megadják maguk a hőnek, ebbe kiabálás vegyül, amiből egy szót sem ért.
A pálcát görcsösen szorítja a baljában, hátrál pár lépést, kis híján felbukik egy fejre fordított acél szemetesben, amely csörömpölve gurul arrébb. A szemével, ami füsttel és apró hamuval ment tele, nehézkesen, hunyorogva találja meg a nőt, a tekintetük találkozik, mielőtt az dehoppanálna.
Az átok a szemközti falba csapódik, széles területen a tégláig leverve a vakolatot. Megrettenve húzódik arrébb, ismét hátrál, egészen a falig. Aprót int a pálcájával, pár elvesztegetett pillanatra behunyja a szemét, a sikátor sötétjét egy fénylő hófehér, nagydarab vaddisznó alakját öltő patrónus világítja be, majd szökken tova a segítség irányába. A körfolyosós, öreg házat ablakai felől különféle emberi hangokat hall, kavargó, zsibbadt fejjel, szinte csodálkozva néz fölfelé. Az átkok odabentről elhalnak, mindössze a tűz ropog rendületlenül.
Bal keze a jobb vállához nyúl, ott megragad valamit, majd egy hirtelen rántással kihúzza onnan. A hosszú, leginkább nyílhegyre emlékeztető fa szilánk gonoszul csillog a rá tapadt vértől.
Tilda.
Egy mély levegőt véve veti bele magát a semmibe, majd dehoppanál. Tudnia kell, hogy ő jól van-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=390985#post390985][b]Dwayne Warren - 2014.09.24. 16:13[/b][/url]

Úgy tűnik mindenki meglepődve - a lánya pedig látható megkönnyebbüléssel - vette tudomásul ma reggel, hogy Dwayne Warren is képes emberhez méltóan felöltözni. Az általános megrökönyödést akár sértésnek is vehetné, hiszen nyilvánvalóan képes rá, elvégre a fegyelmi tárgyalások során sem árt, ha összekapar valami elegánsabbat a szekrény mélyéről. A mai napnak pedig különösen nagy tétje van, ezt tudta ő is, ahogy nyűgösen nyakkendő után kutatott egy kartondobozban, eleget téve a Minának tett ígéretének. Apa, kötötte a lelkére az előző nap a lánya, ma jól nézz ki, oké?
Oké.

Lesüti a szemét, ahogy kilép az égető napfényre. Egyik kezét a zakója zsebében nyugtatja, a másikban a hivatalos határozat fekete mappába rejtett változatát fogja. A passzív, nyomasztó félelem, ami napok óta mardosta, csak lassan oldódik föl, magában pedig annyit szoktatta magát a negatív ítélet gondolatához, hogy a tudtáig lassan jut el a hír. Az apaság elismerésébe persze a bíróság nem köthetett bele, hiszen mindkét jelenlévő fél egyetértésben állította a dolgot, a gyermek felügyeleti jogának elbírálása azonban már az asztalok mögött ülő véneken múlt. Az életvitele és állampolgárságának problémái miatt pedig ő személyesen nem is számított semmi jóra. Különösen nem közös felügyeletre.
Aminek a bizonyítékát a kezében szorongatja.
Mármint abban, amibe nem csimpaszkodik bele a most-már-hivatalos lánya. Az ő kérésére csak bólint, ha kajálni akar, hát kajálni fognak, mint egy furcsa család. A szeme Zójára siklik, közben igyekszik elintézni, hogy az ugráló lányka ne ficamítsa ki a bal vállát.
   -  Akkor így oké minden, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=391506#post391506][b]Dwayne Warren - 2014.09.24. 21:52[/b][/url]

Elengedi a lánya kezét, hogy az előrerohanhasson. Buzgó kis energiamócsing az a gyerek, az eredendő hiperaktivitását biztosan az apai ágról örökölte. Mélyen fájó belegondolni, hogy ebből a cserfes lánykából évek múltán felnőtt nő lesz, ki tudja, milyen hibákkal. Talán elköveti mindazt, amit a szülei - vagy a felét, az is bőven elég lenne. Dwayne tudja, hogy aggódnia kellene. Tisztában van vele, hogy egy valamirevaló szülőnek ez lenne a dolga, az állandó páni félelemnek kellene mozgatnia ebben az időszakban.
És mégse. Papír ide vagy oda - érzelmileg közelebb áll egy közeli baráthoz vagy nagybácsihoz, mint aggódó apához. Ez bizonyára örökre így is marad.
A másik kezét is a zakója zsebébe csúsztatja, a napfény ellenére csípős az  őszi levegő. A tekintete a lányáról a volt barátnőjére siklik, kissé megemeli a szemöldökét jócskán túlnőtt tincsei alatt.
   -  Rúnázott medál, eh? Az amit én adtam gondolom már nincs meg. Ja. De különben megnézem, hozd be valamikor az irodába. Valamennyit még tudok róluk, azt meg tudom mondani, hogy meg van-e átkozva mondjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=391761#post391761][b]Dwayne Warren - 2014.09.25. 09:49[/b][/url]

Meghökkenve bámul rá a túlzottan heves reakcióra, még egy fél lépéssel távolabb húzódik a járdán, amíg az a nyavalyás szegély engedi. Nők. Kérnek valamit, aztán egy ártatlan - és szempontjából véve teljesen logikus - kérdés kapcsán pedig kiborulnak és lám, máris a férfiemberben keltenek mardosó bűntudatot. Dwayne nem felel, csak megrántja a vállát, magában elkönyveli, hogy Zója biztosan azokat a napokat éli, tehát jobb úgy kezelni, mint egy élesített gránátot.
   -  Hát bocsássá' meg, megígérem többé nem szólok Őfelségéhez, ha ilyen tüskés.  
Hiába, a lányka mellé érve meg sem próbál úgy tenni, mintha nem épp sértették volna vérig. Konokul a zsebében tartja a kezeit egy ideig, majd a jobbját előhúzva a karórájára pillant. Hiába minden próbálkozás a baráti jobbra, az elfojtott indulatok és kimondatlan gondolatok feszültsége közöttük nem engedi, hogy huzamosabb ideig elviseljék egymást. Még Mina érdekében se.
   -  Nekem asszem inkább mennem kellene. Csak dél napra engedtek el, meg hát...
Meg hát sajnálom, Mina, de az anyád kikészíti az idegeimet, ha pedig nem törli le ezt a kifejezést az arcáról, szájon fogom vágni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415243#post415243][b]Dwayne Warren - 2014.11.01. 21:06[/b][/url]

Szakadozottan fújja ki a füstöt, hagyja, hogy annak a helyére hideg, novemberi levegő kússzon. Megvakarja a fejét, összekuszálva a sötét tincseket, a tenyerével ismét visszatámaszkodik a járda szélén végigfutó derékmagasságig érő gránitszerű korlátra. Alatta, az alsó rakparton mugli autók robognak el, röviddel a délutáni csúcs előtt.
Munka után általában egyenesen hazamegy, vagy, ha épp olyan nap van, hopp- hálózattal vissza a kastélyba, hogy kialudhassa magát. Nem sok ideje marad a főváros utcáit róni, mi több, még csak nem is érdekli holmi európai városka. Ám a mai nap kissé más. Ma ki kell fújnia magát, lemozogni a fölösleges feszültséget, kicsit egyedül lenni, kicsit fázni ebben az istenverte hidegben.
Bár hozzászokott a stresszhez, a fegyelmi bíróság nyomása mégis máig felforgatja a gyomrát.
Ismét az ég felé fújja a füstöt, ami kavarogva keveredik össze a lélegzete párájával. A karzaton áthajolva hamuzik az alatta húzódó útra, végül hátat fordít neki, hogy egy elrugaszkodással felüljön a párkányra. A fegyelmi tárgyalások olyan kiemelt események közé tartoznak, melyekre még ő is kénytelen a pólóját szürke ingre és egy sötét nyakkendőre cserélni, bár kelletlenül és feszengve. Annak tetején mindössze szétcipzározott bőr kabátja védi a késő délután egyre beljebb tolakodó, maró hidegétől. Fázik, persze, hogy fázik, ám ez legalább az otthonára emlékezteti, valami olyanra, amit szeret.
Mert ezen az átkozott helyen abból már nincs valami sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415457#post415457][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 11:24[/b][/url]

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

A villamossínek és a járda mellett sorra kigyulladnak a lámpák, reagálva a lassacskán alkonyra forduló időre, elvarázsolt fénygömbökként függenek az lézengők feje fölött. Dwayne a bal kezével maga mellett támaszkodva bámul bele a legközelebbi vakítóan sárga fényébe, hagyja, hogy a világ táncoló fényfoltok masszájává olvadjon össze.
Minden bizonnyal az amerikai kapcsolatainak köszönheti, hogy még egyáltalán auror. Valójában az ő, egyébként viszonylag alacsony beosztásában egyáltalán nem úszhatná meg azokat a kihágásokat, amiket az itteniek szövetségi nyomásra kénytelenek összeszorított foggal elnézni neki. Persze ő teljesen megérti, hogy egy kelet- európai máguskormány kölyökkutya módjára összepisálja magát, már pusztán attól, ha a valódi Nagy kutya közbeszól. Ez így jó, mindenkinek jobb, ha tudja, hol a helye.
A közeledő lépteknek semmilyen jelentőséget nem tulajdonít, míg azok gazdája meg nem szólítja, fájóan ismerős egérhangján. Teljes testében, riadtan rezzen össze, minta egyenesen a semmiből a fülébe ordítottak volna, szaporán pislogva fordítja felé az arcát, bár a fényfoltok okán hosszú másodpercekig még semmit sem lát.
   -  Na haggyá' lógva, Kisegér, most nincs humorom hozzád - mormolja, ahogy hunyorogva végül ráfókuszál annak fázó arcára. A cigaretta elhagyatottan füstölög az ujjai között a párkányon.
   -   Biztosan van valami árulkodnivalód valahol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415460#post415460][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 11:27[/b][/url]

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Végül a száját elhúzva elfordítja a tekintetét a lányról, lassan felemeli a kezét, hogy ismét beleszívjon a koporszószegbe. A megengedettnél pár fokkal nagyobb a késztetése hirtelen, hogy a helyzetét kihasználva egy bólintással homlokon fejelje Egerentyűt, majd fütyörészve elsétáljon a naplementében. A kapcsolatuk sosem volt épp... stabil vagy különösebben politikailag korrekt, sőt - részéről, ha választhatna, nem pusztán megfojtaná egy kanál ecetes vízben, de jól szemüregen is döfné a nyelével.
Ezen pedig az elmúlt találkozásuk nos, nem sokat javított.
Elsőre egészen úgy tűnik, nem fog válaszolni. Az ismét felgomolygó füstöt nézi az utcai lámpák fényében, végül pedig könnyedén széttárja a karját. A kabátja belső zsebéből hanyagul összehajtott papírok tűnnek ki, fejlécükön a minisztérium hivatalos pecsétjével.
   -  Akár az is lehetne, Egérke, elvégre a közbenjárásodnak köszönhetően olyan szabad vagyok, mint a madár - elfordulva a hamut ismét az autók fölé pöccinti - Oszt' különben sincs semmi közöd hozzá.
A hangja nem maróan ellenséges, épp csak ellenszenves annyira, hogy jelezze: ha még egy fél lépést közelít, már szívesen vállalna felelősséget a tetteiért. Valahol mélyről felrémlik az iroda képe és az a véletlen mozdulat, az addig rejtőzködő agresszivitás, ami miatt majdhogynem valami rosszat tett. Nem ismétlődhet meg, de nem ám. Mindkettejük érdekében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415464#post415464][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 11:29[/b][/url]

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

A tekintetét egy gyermek konokságával tartja az előtte elterülő, lehullott falevelekkel szennyezett, töredezett aszfalton. Ő nem akart semmit, csak azt, hogy békén hagyják. Egy kicsit. Egy pár órára, netalán egy napra, hogy összeszedje a szétzilált gondolatait, vagy legalább, hogy levegőzhessen egy keveset ebben az átkozott városban. Ó, de nem, az égiek nem olyan hegyesek, hogy ezt megadják neki, helyette idepottyantották neki ezt a kis Egérlányt, mint egy nem kért, célt tévesztett csomagot.
A cigarettát a korlát betonjába dörzsölve oltja el, majd löki le maga mellett az elhaladó autókra. Összedörzsöli a tenyereit, kissé összébb húzza a kabátot magán, ekkor néz ismét a lány szemébe.
   - Milyen jó, ez a leírás pont rád vall. De sajnos hiába az igyekezet, nem foglak hazavinni, hozzád még nekem sincs semmi gusztusom.
Na nem mintha bármi probléma lenne a lánykával kinézetileg, vagy... máshogy, ó, épp ellenkezőleg. A nőkkel folytatott érintőleges beszélgetései során azonban megtanulta, hogy a gyengébbik nem számára a vonzóságuk firtatása olyan, mint a férfiaknál az a bizonyos ágyékon rúgás. Különben ha falhoz szorítanák a kérdéssel, fogalma se lenne, miért érzi ezt az állandó késztetést arra, hogy durván belemarjon, ahol éri. Talán a vélavér miatt. Részben rossz emlékek, részben pedig tudja, hogy a természet egy hülye vicce miatt ő maga különösen érzékeny arra az idióta mágiájukra. Hát jobb elhárítani a veszélyt, amíg lehet.
   -  Tök jól. Nem csuktak le - mutatja fel a kezeit, jelezve, hogy nem csillog rajta rúnázott ezüstbilincs - Te vagy az egyetlen, akit nem nyűgözök le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415471#post415471][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 11:33[/b][/url]

Egerszegi Nina Viktória
Bem rakpart

Köztudott, hogy a vélákra buksz - ebben a beszélgetésben bizonyára Nina itt lépi át a közbiztonság érdekében felhúzott, vékonyka határvonalat, ami az ízetlen beszólások és a határozott, vért köpködő sértések között húzódnak. Határozottan összerezzen, mintha a néha meglibbenő szél mart volna az oldalába, a szája résnyire nyílik, kutya módjára oldalra billentett fejjel néz farkasszemet a lánnyal.
A vélák, még mindig a vélák, ez az ő keresztje, bármilyen messzire menekülhet, egy-két vélaporonyt biztosan a nyomában liheg majd, hogy emlékeztesse arra a rég elmúlt botlására. Vagy a családjáéra, ami generációk óta kísérti őt. Szinte már kezdi megérteni, az ősei milyen okokból irtottak ki annyit ebből a nemes fajtából - na persze ezt a nézetét jobb, ha senkinek sem ecseteli a jövőben.
Mindkét kezét megtámassza maga mellett, majd leereszkedik a párkányról. Jó egy fejjel magasabb mindössze a lánynál, így a köztük lévő távolság nemigen csökken.
   -  Nem gondolod, hogy unalmas ez az egész? - kérdi, ahogy összecipzározza a bőr kabátot magán, engedve az egyre karcosabb hidegnek.
   -  Elérted, amit akartál. Ennyi. Én már nem vagyok Léna életének a része - a zsebeibe csúsztatja a kezeit - Sz'al te se légy része az enyémnek. Ha meg akarsz valamit, akkor mondd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415551#post415551][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 12:52[/b][/url]

Hiába él már több, mint két éve az országban és a fővárosban, a romkocsmák sajátos élménye eddig valahogy mégis kimaradt az életéből. Persze hallott már róla, hogy ezek az európai emberek szürreális élvezetet lelnek abban, ha szedett- vedett bútorok közt ihatnak egy bontásra ítélt épület gyomrában, na de ennyi információ, úgy érezte, neki bőven több, mint elég. Eddig.
Előre tolakodik egy nagyobb csapat mugli közt, ezzel egyszerre utat törve az őt követő lánynak. Mindkettejük öltözéke egészen negatívan kitűnik a kocsmában kavargó, színes nációk rikító tengeréből, Dwayne életében most először érzi valahogy... kényelmetlenül túlöltözöttnek magát. Az épületet átjáró, felismerhetetlen stílusú, sorait gyakran ismétlő zene már a belépés pillanatában elkezdte bántani a fülét. Nem az ő világa. Minimálisan sem.
   -  De magadnak fogsz fizetni.
Szól hátra Ninának, végül a pulthoz érve, mely leginkább egymáshoz szögelt vasalódeszkák és kiselejtezett bútorlapok tákolmányának tűnik. A fejük fölött groteszk módon törött esernyők és egyéb, öreg használati tárgyak függenek vékony zsinegeken, egészen olyan hatást keltve, mintha mágikusan lebegnének a körfolyosók által határolt térben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415588#post415588][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 13:39[/b][/url]

Elenged maga előtt egy feltűnően alacsony, a haját gusztustalan rasztákba rendező lányt, aki egy ezüstözött tálcán legalább hétféle, színes italt egyensúlyozva botladozik tovább. Zaklatottan csúsztatja zsebre a kezeit, ösztönösen védekezve, mintha egyenesen attól tartana, hogy valami megfertőzi ezen a borzasztó, számára annyira idegen helyen. Hagyja, hogy Nina leszakadjon tőle, ő maga behúzott vállakkal gyalogol tovább, egészen a fal mellé, ahol összetákolt, egymással stílusban köszönőviszonyban sem lévő asztalok, székek és fotelek állnak.
Egy kerek, fém kupakos asztal mellett állapodik meg. Félszegen dobja le magát az ósdi, kopott piros huzatú karosszékbe, amit mintha egy öreg néni macskaszagú nappalijából szalasztották volna - talán így is van. A falon absztrakt, zsiráfokat ábrázoló kép függ, azt bámulja, mikor Nina visszatér.
Visszatér, ráadásul meglepően kellemes kísérettel.
   -  Nem értem, hogy ebben mi a játék.
Felvonja a szemöldökét, az ő maga négyesét közelebb húzza magához, majd elegáns oszlopba sorakoztatja maga előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415603#post415603][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 14:06[/b][/url]

Az asztalra könyököl, mérsékelt érdeklődéssel nézi végig, ahogy Nina csinos csatasort állít fel maga előtt. Meg sem próbálja megkérdezni magától, mégis mit keres egy ilyen lerobbant épületben annak a társaságában, akivel egy zsigere sem kívánja ezt a békemímelő iszogatást. Talán, mert nincs más dolga, talán azért, mert a kelleténél jobban maga alatt van, talán valami egészen más, amit úgysem ismerne be, különben tudni sem akar róla.
   -  Hát nekem ehhez nincs szükségem játékra, de te tudod...
Kékesszürke szemeit az áttetsző poharakról a lányra emeli. Annak hajába színes foltokat és sávokat bűvölnek az emelet korlátjairól függő különböző reflektorok, mintha egy mesebeli tündérke lenne. Vagy egy ronda, gonosz boszorkány, emlékezteti magát gyorsan. Megköszörüli a torkát, a mutatóujját végighúzza a hozzá legközelebb eső pohár peremén.
   -  Hát rendben van - lepillant az asztalra, majd vissza Nina szemébe - Mondd meg, miért utálsz ennyire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415627#post415627][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 15:35[/b][/url]

A szája széle kissé megrándul, a válasz hallatán lesüti a szemét, akár egy bűntudattal küzdő, különben elképesztően dacos gyermek. Amikor azon a bizonyos napon először leszólította Lénát a minisztérium folyosóján, nem sejtette, hogy ennyi bonyodalmat okoz neki a nő. Akkor talán kitér az útjából, továbbsétál, vagy... vagy mégsem.
Az ujjaival megkocogtatja a legközelebbi feles pohár oldalát, majd a lány jelzésére egy hirtelen mozdulattal húzza le annak maró tartalmát. Az orosz tömény túlságosan erős az ő garázsban párolt szeszekhez szokott amerikai gyomrának, azonnal érzi, ahogy az alkohol melegsége szétárad benne. Ebben a hideg időben ez egyáltalán nem kellemetlen, sőt.
Az üres poharat leteszi a bal keze mellé, megköszörüli a torkát.
   -  Mert jóval fiatalabb vagy mint én és jóval tapasztalatlanabb, mégis úgy csinálsz, mintha egy súlycsoportban lennénk - válaszol végül könnyedén a szemébe nézve - És mert félig véla vagy.
Utóbbit halkan, egy parányit bizonytalanabbul teszi hozzá. Mindkét karjával az asztalra támaszkodik, kissé közelebb hajol.
   -  És miért utálod Lénát? Féltékeny vagy rá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415775#post415775][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 20:31[/b][/url]

Csak megingatja a fejét, végül elfordítja az arcát a lányról, amíg az válaszol. Mondhat bármit, a szépen felállított teóriáit nem fogja megdönteni, miszerint azon az ominózus napon puszta féltékenységből tette, amit. Különben mi oka lett volna egy huszárvágással az aránylag fennálló nyugalom közepébe piszkítani?
A szemével az egyik elhaladó, csontkeretes szemüveges srácot követi, ami meglepően nevetséges, sárga csokornyakkendőt visel a kantáros nadrágjához. Tudja, hogy van egy szó ezekre, de, hogy pontosan mi, az biztos nem fog eszébe jutni.
   -  Nem utálom őket - válaszol végül lassan, a szeme továbbkúszik a termen - Csak nem kedvelem. Nincs mit kedvelnem rajtuk, eddig csak rosszat tettek velem.
A válasznak mekkora része hazugság, azt csak ő maga tudhatja. Tiszta vérű vélával életében négyszer találkozott, abból mindössze egyszer beszélt az egyik oszlopos példányukkal. Minden más fél- vagy negyedvéla volt, ám számára valahol annyira mindegy, egyetlen kategória az egész. Lények.
   -  A családom el van átkozva - folytatja végül egy flegma vállrántással, ismét a lány szemébe néz - A felmenőim közt volt néhány férfi aki a bizonyos... Sötét Nagyúr alatt így-úgy tevékenykedtek. Leginkább likvidáltak. Lényeket. Vélákat.
A sorban következő pohár után nyúl, egy mozdulattal felhajtja annak tartalmát. Elfintorodva törli meg a száját a kézfejével.
   -  Mihez akarsz kezdeni az iskola után?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415801#post415801][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 21:42[/b][/url]

A két feles pohárnyi tüzes víz egy egzotikus táncba kezd a gyomrában és az agya felszínén egyszerre. Dwayne Warrent sosem volt nehéz az asztal alá inni, az efféle kihívásokban általában csúfos, borzasztó és másnap elképesztően fejfájós vereséget szenvedett. Persze ekkora mennyiségnél még nem igazán érzi az alkohol először tompító, majd felszabadító hatását; egy nyolcvan kilós férfinak ehhez többre van szüksége.
A válaszra megrántja a vállát. Okos lány, azon kevesek egyike, aki végül letett az aurorok szórakoztatónak tűnő, ám lényegében lélekzabáló hivatásáról. Okos, okos... vagyis azt hiszi, amíg legközelebb meg nem szólal.
Hátradől, a karjait védekezőn összefonja maga előtt.
   -  Ez egy nagyon idióta egy játék.
Maga elé mormog, miközben a szemét a karcos fém asztallapon tartja. Tény, bizonyos mennyiséget követően közlékennyé válik - ám ez nem volt elég hozzá. A Zójával való kényes kapcsolatát még a legjobb barátainak sem ecseteli sosem, nem hogy annak a lánynak, aki történetesen egyszer már komolyan megszivatta ezzel.
Ő aztán nem válaszol. De nem ám, még hogy ő...
   -  Különben is miért érdekel téged ennyire? Még mindig semmi közöd sincs az egészhez. Felnőtt ember vagyok, felnőttebb, mint te. Azt csinálok, amit akarok. Azzal, akivel akarom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415817#post415817][b]Dwayne Warren - 2014.11.02. 22:26[/b][/url]

Felhúzza, majd leejti a vállait, konokul összeszorított szájjal néz félre. Hát ez mekkora egy címeres baromság, még hogy őt, Dwayne Warrent egy gyerekes, ivós játékban sarokba szorítja egy egyszerű lány. Most felállhatna és akár fizetés nélkül is távozhatna, igen, joga van hozzá, akár meg is tehetné. Elsétálhatna, sőt, jól be is mutathatna a lánynak előtte, sőt, mondhatna is valami maróan sértőt. Igen, ezt mindet megtehetné most.
És mégsem.
Az Ég se tudja, miért.
   -  Te semmit sem tudsz rólam. És Zójáról sem. Azt hiszed, minden olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hát, Kicsi Lány, nem az. Persze a hozzád hasonló semmit sem tud erről, nektek minden annyira egyszerű és rózsaszín...
Dohogva böki ki a szavakat, mindegyiket egymás után úgy, mintha különösen nehezére esne. Az akcentusa egy leheletnyit délibbé válik, mint általában, ha sértett vagy épp, nos, enyhén spicces.
   -  Gondolom azt hiszed, hogy ismersz. Ti mindannyian azt hiszitek, hogy ismertek - a pohár után nyúl, hogy a kezébe vegye - Különben meg nem Zója mászott rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415869#post415869][b]Dwayne Warren - 2014.11.03. 10:04[/b][/url]

Hát kezdődik.
Persze eleve nem számított másra, már akkor, amikor ott a Duna partján egymásba botlottak. A könnyednek szánt beszélgetés a felszín alatt most sem több, mint néma acsarkodás, az agyarak villogtatása. Lényegben olyanok, mint a szarvastetem fölött összevesző farkaskutyák, mindössze most idióta módon Léna tulajdonjoga fölött hadakoznak, már hosszú hónapok óta. A féltékeny barátnő és a szintén féltékeny, most már ex- barát. Valakinek pedig engednie kell.
Ő is eltünteti a kezében tartott pohár egyre ízetlenebbé váló,keserű tartalmát. Köhögve teszi vissza az asztalra, az oszlopban mindössze egyetlen kivégzésre váró példány ácsorog előtte.
   -  A-aaa - csitítóan felemeli a mutatóujját - Most én kérdezek, Pitypang.
A tekintete már közel sem annyira... tiszta és egyenes, mégis, a korábbi tapasztalatait meghazudtolóan jól tartja magát. A szervezete a vélamágia mellett a mérgekre a legérzékenyebb, általában a második és harmadik feles pohár között szokott fejjel előre az asztalnak köszönni, vagy épp gyerekként zokogni az erdőben, hogy aztán Adam kézben vigye haza. Áh, az emlékek.
   -  Mióta vagy tökegyedül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=415981#post415981][b]Dwayne Warren - 2014.11.03. 16:24[/b][/url]

Ki tudja, mi fordul meg abban a zavaros fejében, amikor a lány családi állapota felől érdeklődik. A diszkréció általában nem engedi, hogy ezeket a kérdéseket firtassa, a kocsma hangulata azonban jócskán radíroz ezeken a kimondatlan szabályokon. Ha Nina a magánélete - és az agya - legmélyére áshat, ő is igazán megteheti, hogy kicsit megkapargatja a felszínt. Elvégre ki tudja, még bármit találhat.
Mégsem üti le a labdát. Nina válasza hosszú másodpercekig tétlenül lebeg fölöttük, reakcióra, talán egy durva sértésre várva, ami azonban sosem érkezik meg. Pedig annyi mindent közbevághatna, hogy a lány is érezze, milyen is, amikor isten igazán az ember lelkének fájó pontjára tipornak. Lehet, hogy pont ez hiányzik Egérkének, akkor visszatérne a Földre arról a hülye helyről, ahová képzeli magát.
A keze ügyetlenül nyúl az utolsó pohár után. Nem részeg, legfeljebb spicces, kellemesen tompa és szédelgő, elvégre az alkoholnak még ideje sem volt maradéktalanul szétterjednie. Egy újabb, hirtelen billentéssel tünteti el a pohárka tartalmát, az utolsót, amit Nina idehozott.
Először olybá tűnik, meg sem hallotta a kérdést, pedig ó, dehogynem. Szürkéskék szeme a lány szeméről annak nyakára vándorol.
   -  Egy élmény volt veled, Kisegér - megnedvesíti az alsó ajkát, hátradőlve a kabátja zsebébe nyúl - De asszem ideje hazamenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=427251#post427251][b]Dwayne Warren - 2014.11.27. 11:27[/b][/url]

A felújított pályán sebesen húz el mellettük a mugli villamos, hazafelé igyekvő, álmos és nyúzott fővárosiakkal megpakolva. A tekintete pillanatokra összeakad egy kopaszodó öreggel, aki becsmérlően méri végig a sétányon gyalogló párosukat, ám a villamossal együtt ő is továbbindul a végállomás felé.
Kis lépés az emberiségnek; nagy lépés egy hozzá hasonló, magában oly' bizonytalan introvertnek. Mintha a fogát húzták volna, úgy téblábolt vissza Léna asztalához a munkaidő végén, ami számára eseménydúsan, a nő számára minden bizonnyal halálos unalomban telt. Ártatlan, félmondatnyi szöveggel hívta el, semmi komoly szándék, Léna pedig bólintott. Pusztán ez is léptékekkel több, mint amit hónapok óta egymással kezdtek.
A rakpart sétányára hullott. fagyos falevelek néha megroppannak a talpuk alatt.
Az elhúzó villamosról a nőre pillant. Még mindig nem viszik küldetésre magukkal, ami szörnyen bosszantó és megalázó érzés lehet, Dwayne azonban minden alkalommal kategorikusan elzárkózik még a kérdéstől is. A csaj még nem kész rá, válaszolta legutóbb, mikor a főnöke félrehívta, hogy a csinos kolléganő felől érdeklődjön, majd szólunk, ha alkalmas lesz a dologra, addig úgyis csak megölné magát és minket is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=427994#post427994][b]Dwayne Warren - 2014.11.29. 10:14[/b][/url]

Hümmög egyet, z egyik kezét kihúzza a zsebéből, hogy megérintse a mellette húzódó, alacsony mellvéd hideg betonját. Azon túl, alattuk az alsó rakpart autói húznak el, elhaladó fényszóróik elvakítják a szemét.
   -  Már mondtam, hogy ez nem játék.
Mintha az apja lennék, ez a groteszk, oda nem illő gondolat villan át az agyán egy félszeg pillanatra. A mutató- és középső ujját a betonon húzza végig, miközben sétál, mintha egy végtelen szalagnyi csiszolópapír lenne. Féligazságok és öblös hazugságok - ezek festik le leginkább a Lénával való kapcsolatát. Elvégre hazugság, hiszen elhallgatja tőle, hogy leginkább ő az, aki miatt a nő irodai munkára kényszerül, és hazugság lenne az is, hogy ezen valaha változtatni akar. Szemétség, passzív bosszúvágy - gondolná az, aki kívülről szemléli az eseményeket és bizony sejtelme sincs arról, mi az, ami a férfi fejében leledzik.
Valójában egyetlen makacs oka van annak, amiért szíve szerint örök papírmunkára kárhoztatná Lénát. Ugyanaz az ok, amiért a gyomra kényelmetlenül fordult egyet, mikor az először bejelentette, hogy a kommandóba igazol. Még mindig félti őt.
   -  Mit mondok anyádnak, ha bajod lesz vagy valami? - folytatja az autókat nézve - "Bocsásson meg, asszonyom, a lánya, akire nekem kellett volna vigyáznom, na az meghalt". Tökre megeshet. Mert akárhogy is - felhúzza, majd leejti a vállát - a munkában még felelek érted.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=429775#post429775][b]Dwayne Warren - 2014.12.02. 15:54[/b][/url]

Nem nyíratnám ki magam az első adandó alkalommal. Fájón felnyög a gondolatra, ahogy az abszurd kép a fejébe villan. Látott már csúnyát, még annál is csúnyábbat, amikor akaratán kívül bevetésekre cipelték, különösen a varázs- terrorelhárításban töltött ideje alatt, ám Léna esetleges halálának még a puszta gondolata is versenyre kelhet velük. Nem akar gondolni rá, nem fog ezen filozofálni, hiszen megtanulta már, hogyan zárkózzon el kategorikusan a szeretteit érintő rémképektől. Nincs abban a helyzetben, hogy átadja magát ennek a bénító gyengeségnek.
   - Igen, lehet, hogy kinn lennél már, de akkor nem is vigyázna rád senki!
Riasztó hirtelenséggel csattan fel, egészen felemelve a hangját. Megáll, a kezét végül elemeli a mellvédtől, szembefordul a sálba bugyolált nővel, aki leginkább fagyott hóembernek tűnik. Szavai párája, mintha dohányfüst lenne, kavarog tovább az utcalámpák felé.
   -  Hát nem igaz, te istencsapása, hogy nem fogod fel, hogy jót akarunk neked! Hogy én jót akarok neked! Mert azon a büdös helyen - mutat a hegyek, azokon túl pedig a minisztérium méltóságteljesen terpeszkedő épülete felé - senki se foglalkozik veled, csak én!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=430501#post430501][b]Dwayne Warren - 2014.12.03. 18:07[/b][/url]

Csak áll és nézi, mint akit arcon vágtak. A mardosó, hirtelen ingerültség okát pedig valójában ő maga sem érti. Mi bajod van neked, drága fiam, förmedt rá az apja mindig, szinte hallja a fülében csengeni az öreg rekedt hangját. Ez pedig egyszerre lehiggasztja őt, mintha a hirtelen jött haragjának csapját elzárták volna. Az arcán érzi a budapesti este hidegét, ami mintha jobban bántaná, mint korábban. Szaporán hunyorogva fordítja el az arcát a nőről.
Tényleg, mi baja is van most?
A zsebébe vágja fázó kezeit, fázva húzza be a nyakát, miközben érzi magán Léna pillantását valahonnan a sálak alól. A hirtelen beállt csönd, melyet az alattuk elsuhanó mugli autók zaja tör meg, kínosan hosszúra nyúlik. Korábban nem zavarta, elvégre volt, hogy fél napokat tétlenkedtek egymás mellett anélkül, hogy bármelyikük megszólalna. A kapcsolatuk sosem alapult a kimondott szavakon, ahogy semmi más ebben a nyomorult életében. Most mégis -  talán most először - ő is érzi az égető szükségét annak, hogy mondania kellene valamit. Valami egyszerűt és nem túl fájdalmasat, ám ez annyira nehéz.
   -  Kérlek - egészen halkan szólal meg - csak gyere vissza hozzám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=430576#post430576][b]Dwayne Warren - 2014.12.03. 19:20[/b][/url]

Ahogy kimondja a szavakat, szinte rögvest lesüti a szemét, így nem látja a Léna arcán átvonuló színváltozást. Az arcát forrónak érzi, szaporán kell pislognia, az ösztönös késztetés pedig egyre komolyabb arra, hogy egyszerűen dehoppanáljon a tetthelyről. Olyasmi ez, amit gyerekkora óta képtelen kinőni, ha meleggé válik a helyzet, legszívesebben menekülne. Egyszerre bánja, hogy kimondta, amit már hosszú ideje tervezett és egyszerre érzi magát ambivalens módon megkönnyebbültnek.
Innentől a felelősség lényegében Léna vállára nehezedik, ő mondhatni megtette, amire a haza kötelezte. Nyugtalanító érzés, elvégre ennyivel is tudatta a nővel, ő maga mit érez, már csak rajta áll, hogy mit kezd vele. Zavartan harap az ajkába, fölsandít rá, kérdőn és elveszetten.
Ahogy Léna közelebb lép, ő kihúzza a zsebéből a kezeit - Léna pedig úgy siklik a karjai közé, mintha különben mindig is oda tartozott volna. Érzi, ahogy a nő haja az arcéléhez ér, érzi annak az illatát, ami egyszerre megszokott és egészen új. A kabáton keresztül Léna nem érezheti a szíve kalapálását.
A villamos ismét elhúz mellettük, ők pedig csak állnak, összefagyva és mégis átmelegedve a novemberi hidegben.
   - Akkor... - nem engedi el, egészen közelről mormogja a nő fölébe - akkor...?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=435592#post435592][b]Dwayne Warren - 2014.12.11. 20:13[/b][/url]

A magyar hablatyolás ezen a helyen angollal és bizonyára némettel keveredik, egészen enyhén elnyomva azt az érzését, hogy évek múltán is egy teljesen kirekesztett idegen ebben a nyavalyás országban. Ez a része határozottan az Adventi vásár és az ennek örömére Budapestre özönlő turisták pozitív számlájára írható. Azonban a tömeg, ez a rengeteg, színes ember... nem, ezt még mindig nem nagyon bírja.
Leszegett fejjel áll a nő mögött, ujjatlan kesztyűs kezeit mélyzöld téli kabátjának zsebeibe rejtve. Az ételes- italos fa házikókhoz ennyire közel a hideg már nem követelné meg összehúzott, egészen zárt testtartását, a személyes szférájában álló idegenek azonban mindenképp. Zója ismeri, Zója tudhatja, hogy a szíve mélyéről gyűlöli az ilyesmit, most azonban mégis itt van vele. Közvetlenül mellette a hidegben, a tömegben.
Ahogy a nő megfordul, ő hátrébb lép egy aprót, majd átveszi tőle a két forró, gőzölgő italt. Feléjük nem isznak ilyesmit, így a bor kellemesen fahéjas illata szokatlan számára, ahogy minden, amit ebben az országban tapasztal.
   -  Nem tudom még, mi lesz karácsonykor.
Félszegen tér ki a válaszadás elől, a vállával kissé meglöki a hozzá legközelebb állót, ahogy a tér egy viszonylag szellősebb része felé igyekszik. Itt már kap levegőt, itt már nem érzi, hogy azonnal fel kell robbantania maga körül mindent azért, hogy teret kapjon. A szíve bizonytalanul ver a mellkasában, ő pedig zavartan szagol bele ismét az italába, hogy levehesse a tekintetét a nőről.
   -  Nem kerüllek, csak... Csak gondoltam érted. Érted, hogy ez így nem...