[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=391169#post391169][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.24. 18:41[/b][/url]

Az elmúlt éjszaka alvászavarát, ma sok szépségtrükkel sikerül elfedni. Az, hogy ideges, egyértelmű, ám gyakorlatilag semmi sem látszik belőle. Köszönhetően az éveknek, na meg az alatta szerzett rutinnak, képes egész jól elhitetni a világgal azt, amit ő akar. Hogy ma mit akar? Örömöt. Valahol mélyen boldog is, ám emellett persze ott a szomorúság, hiszen Mina úgy lelkesedik még mindig az apja iránt, mintha Dwayne Warren igazából nem is halandó volna. Öltözés közben kétszer is meggondolja a szoknyát, cseréli, van rövidebb és hosszabb is, végül egy harmadiknál dönt, amit elég elegánsnak gondol. A tett helyszínére érve, kénytelen elmosolyodni, hiszen Mina minden aggodalmát leküzdve a férfi tényleg nagyon jól fest.
- Jól nézel ki.
Nem nagyon beszéltek az utóbbi időben, egy nem is olyan régi kirohanása miatt, amit valahogy nem akar visszacsinálni. Szörnyen bosszantja, hogy a férfi is tudja a kis titkát, és mégis, annyira jól esik, hogy elmondta neki. Végre felszabadult, szó szerint érezte, ahogy a kövek, sőt sziklák lezúdulnak a szívéről. Ez az érzés jelenleg felülír mindent, csak a zavarát nem, ha a férfi közelében van. Mindenesetre igazi úriasszonynak is mondhatnánk, hiszen nem szenved, és nem játssza a drámakirálynőt. Elfogadta a helyzetet, és nem is akar keresztbe tenni. Elfogadta a férfi érzéseit, és tiszteletben tartja őket.

***

Hosszúra nyúlik az egész procedúra, és különösen zavaró, hogy többször is „doktornőnek” szólítják. Mintha egy gyilkosság tárgyalásán ülnének, ahol ő az egyik szakértőként, mint kutatást végző ember van jelen. Nem mintha nem lenne büszke arra, amit elért, de ez most a magánélete, nem pedig a munkája. Aztán kínos percek után megszületik az ítélet, és halvány mosollyal fogadja a lánya ölelését, még néhány szót váltanak bent, majd kisétálva, a lányka kezét fogva indulnak el arra, amerre Mina akar. Ez a nap erre lett szánva.
- Persze, minden.
A lányka előreszalad, ő lassít a léptein, remélve, hogy Dwayne is megteszi, és kicsit lemaradva tud vele néhány szót váltani.
- Miközben pakoltam, találtam egy nyakláncot. A nagyapám szerezte, még Mina születésénél, azt mondta védelemmel látja el, ha jól emlékszem, de nem érdekelt akkoriban, hogy mit mond. Rúnázott, ha jól láttam, viszont nem sokat értek hozzá. Nem néznéd meg nekem valamelyik nap? Ha tényleg jó, szívesen nekiadnám, de azért megátkozni nem akarom a gyerekemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=391593#post391593][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.09.24. 22:18[/b][/url]

- Hm?
Még jó, hogy nem nyitja ki a száját, nem szeretné firtatni a dolgot túlságosan, próbálja visszakeresni, hogy mikor kapott medált, főleg rúnázottat Dwayne-től. Nem volt hosszú, de igen intenzíven telt az a nyár, sok felé voltak, sok mindent csináltak, de erre biztosan emlékezne.
- Miért ne lenne meg?
Hárít, alig érezhető a bizonytalanság a hangjában, de azért még neki is feltűnik. Nyel egy nagyot, és Mina felé fordítja a tekintetét, aki épp egy egész aranyos kávézó menüjét olvassa, majd egy idősebb hölggyel kezd beszélgetni, aki láthatóan ott dolgozik. Nincs olyan messze tőlük, mégis hallótávolságon kívül, de azért szemmel tartja, hiszen ismer számos borzalmas történetet, szülő mellett eltűnt gyermekekről, és nem  is tudja mit tenne, ha Minának akár csak a haja szála is meggörbülne.
- Nem vagyok akkora szívtelen szörnyeteg, mint amekkorának gondolsz. Tudod…
Egy pillanatra megáll, mielőtt még ostobaságot mondana, vagyis nem ostobaság, nagyon is értelmes lenne, de inkább lenyeli a gondolatot, és egy pillanatra lehunyja a szemét.
- Én vagyok a hülye, hogy próbállak az ellenkezőjéről meggyőzni. Sajnálom, menjünk inkább, Mina vár, ne rontsuk el a boldogságát, hiszen végre hivatalosan is összetartoztok.
Mostanában nem sokat beszél, csendesebb lett, mintha az évek kicsit elvették volna azt az életvidám, őszintén kommunikáló nőt, aki volt. Nehéz időszakon megy át. Talán, majd ha beáll a rutin az életébe, akkor menni fog minden úgy, mint régen. A beszélhetés folytatása helyett irányba állítja magát, és útközben gyors mozdulattal letörli az arcát. Csak túl akar esni az egészen, és hazamenni, de tudja, hogy Mina minél hosszabbra szeretné majd nyújtani a napot, ő pedig igyekszik majd mindehhez jó képet vágni.
-Jó napot! Mit eszünk, választottál?
Érdeklődik a lányhoz fordulva, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és reméli, hogy Dwayne se érez másképp a dologgal kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=435578#post435578][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.11. 19:41[/b][/url]

- Imádom az ünnepeket.
Szól hátra a mögötte álldogáló férfinek, akinek tegnap felvetette, hogy ha már Pesten van dolga, akár össze is futhatnának. Örömmel vette, hogy a férfi igent mondott, és azt is, hogy kifogások nélkül meg is jelent.
- Köszönöm.
Egy kis borravalóval, és két forralt borral fordul a férfi felé. Kérdezte, hogy Dwayne milyet kér, de csak a vállát vonta , így hát a listát végigbogarászva választott egy jól hangzót, az övé se akármilyen eperbor, ami annyira finom, hogy nagyon. Szereti, de piszok drága, és nem is nagyon venné meg csak a maga kedvéért. Különben is, a lánya kitiltott mindent, ami alkohol a házból, így egy kis dugi készleten kívül nincs semmi és ezt nem tudná nem elújságolni neki.
- Fogd meg egy kicsit.
Átnyújtja neki a két italt, majd a pénztárcáját gyorsan a táskájába dobja, visszazárja, a vállára veszi és, visszaszerzi a poharát. Hópelyhes kesztyűs kezeit pohara köré fonja, arcára vágyakozó kifejezés ül. Pomponos sapkájában, és kék kabátjában igen feltűnő jelenség, de élvezi, hogy nem kell a téli cuccait hanyagolnia. Bár nem az a kimondottan tél típusú ember, most mégis jól esik ezt a sok göncöt felhúzni magára.
- Mina felvetette, hogy szívesen töltené veled az ünnepeket. Nekem nincs kifogásom ellene, már ha te is szeretnéd…
Tudja, hogy a lánya a legutóbb nem túl rózsás hangulatban jött haza, és azt is, hogy mi az oka. Bár nem akarta elmondani, de ő meg erőltette. Szegény Mina, annyit talán az elmúlt években nem zokogott, mint akkor az ölébe fúrva a fejét. A tények megdöbbentőek voltak. Nem csak az, hogy Léna visszajött, hanem, hogy a lánya pontosan tudta, mi folyik a szülei között. Sajnálja, hogy nem mert őszinte lenni vele, de félt, ha megtudja, hogy alakul közöttük valami, akkor elbízta volna magát, és lám, ez összejött anélkül is.
-… és Lénát se zavarja.
Mivel kivételesen nem húzott magassarkút, ezért fel kell néznie a férfire, ami érdekes eset, hiszen az a pár centi egy magasságba hozta őket. Most azonban olyan alacsony, mint egyébként is, ami meglepő és furcsa érzés. Bár ebből most van benne jó pár. Kíváncsian nézi a férfi arcát, hogy miként reagál a nő nevének kiejtésére.  
- Volt egy olyan érzésem, hogy kerülsz engem. Kicsit tartottam tőle, hogy nem jössz el.
Belekortyol a borba, isteni, mint mindig. Egy hosszú pillanatig behunyja a szemét, és finoman elmosolyodik. Igen, határozottan imádja a telet az ilyen csodálatos dolgok miatt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=435617#post435617][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.11. 20:50[/b][/url]

Dwayne

- Fog működni.
Magát is meglepő nyugalommal ejti ki ezeket a szavakat. Igen, volt egy kis hozzászokási ideje, de mégis érzi, ahogy a szíve, nem hogy hevesebben ver, inkább egyre lassabban, mintha valami lefojtaná, valamilyen súly, ami alatt hamarosan összeroppan. Nem ismeretlen az érzés, egy évig masszívan tapasztalta ezt a fajta fájdalmat, végül elmenekült, remélve, hogy majd könnyebb lesz, és mégsem tudott könnyebb lenni, sőt megszabadulni se bírt a vágytól, hogy a férfi közelében legyen.
Követi a szellősebb részre, zsebéből egy dobozt előhúzva nyújtja a férfi felé, hópelyhes öngyújtó kíséretében, majd saját maga is húz egy szálat. Nem valószínű, hogy a beszélgetés során ez lesz az egyetlen, amit elszív, de le kell foglalnia magát ahhoz, hogy ne veszekedjen. Nem akar veszekedni. Nem akar könyörögni. Hibázott, amikor régen lelépett, hibázott talán akkor is, amikor másodszorra elment. Megalázkodott és könyörgött már neki, sírt előtte. Dwayne ismeri, minden állapotában. Olyan mélységekbe zuhant már előtte, mint amit a saját gyereke előtt se engedett meg. Most mégis itt van, eljött forralt borozni vele egy zsúfolt térre, mint valami ostoba pszichológiai kísérlet, bár egyáltalán nem annak szánja.
Hosszan nézi a férfi arcát, aki kerüli a tekintetét, miután gyakorlott mozdulatokkal gyújt rá a szálra, és az első mély után hosszan engedi ki a füstöt, utóbbinál már az ég felé fordítja a tekintetét.
- Elég zsúfolt ez a hely. Arra ott azonban már nyugis, sétálhatnánk arra.
A válasszal nem nagyon foglalkozik, csak lassan elindul a mutatott irányba, remélve, hogy a férfi követi, bármerre, csak el a tömegtől, bár ki tudja, mennyire van kedve vele kettesben sétálni. Ő maga viszont azt nem tudja, hogy a csendet hogyan törje mg. Nyilván célszerű lenne beszéddel, de nincs olyan mondata, ami ne lenne érzékeny, pedig otthon sokat gondolkozott rajta, miközben álmatlanul forgolódott az ágyában. Azonban valamikor hajnalban elnyomta az álom, és így a remekül összerakott beszéde is az álmaiba veszett. Nem aludt sokat, látszik is, arca enyhén gondterhelt és nyúzott, amin a rákent smink ugyan javít, ám elfedni teljesen nem tudja. Elvégre nem profi sminkes ő.
- Nem kellene emiatt kerülnöd. Meg kéne beszélnünk a dolgot, felnőttekként. Nem akarok veszekedni veled, csak meg akarom érteni a miérteket. Elhittem, hogy van valami, hogy alakul kettőnk között, és nem tudom, hogyan sikerült ekkorát tévednem. Hogy mit értettem félre.
Igyekszik a lehető legkedvesebb hangját megütni, és meglepő módon sikerül is neki. Mintha tényleg felnőtt volna a beszélgetéshez.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=436235#post436235][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.13. 12:00[/b][/url]

Hosszú percekig hallgat a kérdés után, elvégre Mina volt, de nem önszántából. Látta, hogy a lánya össze van törve, amit még nem tapasztalt az apjától hazatérő gyerektől, így azonnal beindultak az anyai ösztönei, és elkezdte kérdezgetni, hogy mi történt, mi a baj, ki bántotta. Mina sokáig hallgatott, aztán egyszer csak kitört belőle minden. Több, is mint amit gondolt. A végére egyszerre sajnálta a kislányt és jött szörnyen zavarba.
- Mondjuk. Hallottam pletykákat, de úgy gondoltam, ha van valami, úgy is szólsz.
 Ezek szerint nem gondolta jól, de ez most nem is lényeg. Nem akar mindent elmondani, így jól meg kell gondolnia a szavait. Tudja, hogy Minának sok minden nem esne jól, mármint ha az apja tudomást szerezne róla, például az, hogy a fél éjszakát átzokogta.
- Na jó. Figyelj. Először csak figyelj, és ne akadj ki.
Igen, ez már önmagában azt jelenti, hogy jobb, ha kiakad, mert ki fog akadni, ha végighallgatja.
- Olyan három hete, um, csináltam egy tesztet. Egy terhességi tesztet. Mina azt mondta egész héten fent lesz az iskolában, így nem voltam elég óvatos. Ő megbetegedett, hazajött és megtalálta. Nem mondta el, addig, amíg meg nem jött tőled. Észrevette, hogy nem öljük egymást folyamatosan, összerakta a kettőt, és várta, hogy mikor vállaljuk fel, hogy együtt vagyunk. Váratlanul érte Léna felbukkanása, és minden kibukott belőle.
Amíg beszél, végig az utcát, a kis díszeket nézi az ablakokban, most azonban felpillant a férfire, egy kicsit tartva tőle, hogy most fognak veszekedni. Elvégre jogos lenne, ha kiakadna. Szólnia kellett volna a tesztről. Azonban minden mást ő is csak akkor tudott meg. Emésztenie kellett a dolgokat, és fel kellett dolgoznia, hogy nyugodtan tudjon a férfivel beszélni.
- Ez kedves tőled.
Nem akarta bántani… rendben ez az a pillanat, amikor gyorsabban kezd verni a szíve. Az ilyen mondatok miatt egyszerűen el tudna olvadni, és ez bizony két kis pírban jelenik meg. Érzi, hogy elönti az arcát a forróság, így gyorsan beleiszik az italba, mintha csak az tenné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=437004#post437004][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.15. 06:51[/b][/url]

Hihetetlen önuralomra van most szüksége, hogy ne akarjon veszekedni vele, és ha ezt meg is tudja tartani, a kezdeti vidámságnak mondható csilingelés eltűnt, most is cseng amit mond, csak érezhető benne a szomorúság. Elvégre a férfi elég érzéketlen a témával kapcsolatban, és noha tudja, hogy Dwayne ilyen, mégis lehúzza őt ez az egész beszélgetés. Pedig nem is veszekednek, és nem is akar veszekedni.
- Nem fogja. Van esze, és megígérte nekem, hogy nem tesz semmit. Csak légy vele türelmes, nehéz ez most neki.
Ha csak magából indul ki, aki reménykedett, hogy talán mégiscsak kaphat egy esélyt a férfitől, akkor elképzelni se tudja, mennyire fájhat ez az egész a gyerekének, aki egész életében együtt akarta tudni a szüleit. Egy ideig csak az apját akarta megismerni, aztán amikor ez megtörtént a szüleit összehozni, majd a végén, amikor elkezdett reménykedni, borult minden. Megtorpan, és egy pillanatnyi habozás után felpillant a férfire.
- Nem értek valamit. Miért jöttél hozzám, nem Halloweenkor, hanem az utána lévő időszakban, ha kínos számodra, hogy velem voltál?
Követett el a múltban hibákat, sőt élete legnagyobb hibáját éppen a vele szemben állóval követte el. Viszont Dwayne pontosan tudja mit érez, hogy mennyire megbánta, hogy hányszor próbálta helyre tenni a dolgot, és mennyire igyekezett, hogy jóvá tegyen mindent.
- Úgy értem, rengeteg tanár, falulakó, munkatárs van a minisztériumban, aki nő, olyanok, akik odáig vannak, ha néha történik valami az életükben, és ahol nincs ott egy gyerek, mint veszélyforrás, miért hozzám jöttél?
A kérdés kicsit kétségbeesettnek tűnhet, ami nem is csoda, hiszen lassan már semmit sem ért. Elvoltak, normálisan, nem kellett több, csak egy kis együtt töltött idő, béke és nyugalom, négy fal között. Erre Léna visszatér, és mindaz, ami a lakásában történt hirtelen egy kínos kis fejezet lesz. A szája akaratlanul is lejjebb görbül a következő kérdésnél, amit igyekszik leplezni, ám nehezen megy.
- Ha _terhes_ lennék, szóltam volna. Az előzőről is tudtál. Nem akartam a frászt hozni rád, ha egyszer nem volt mivel.
A vállát is megrándítja kicsit, mintha nem számítana a dolog, pedig ha tudná a férfi, hogy mennyire számít, akkor nem biztos, hogy így nézne rá. Zója mindig is nagy családot akart, rengeteg gyerekkel. Ehhez képest kétszeresen elvált nő, akinek egy harmadiktól van egyetlen gyereke. Nem jó arány, egyáltalán nem. Elfordulva a férfitől kicsit rebegteti a pilláit, ez kényes téma nála, az egész gyerekvárás, család. Igyekszik kerülni, amennyire csak lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=443521#post443521][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.28. 18:58[/b][/url]

Dwayne

Finoman megforgatja a szemét, és megrázza a fejét a férfire nézve.
- Nem.
Tesz egy tétova lépést, majd megtorpan, mint valami szerencsétlen kölyök, aki kimaradna még egy kicsit hétköznap este, de tudja, hogy a szülei rossz néven vennék. Érzi, ahogy a szemében könnyek gyűlnek, lehajtja a fejét, pislog párat, végül egy apró szipogással nyugtázza, hogy visszafordította a folyamatot.
- Tudod, ez szomorú. Ha bármit kérhetnék a sorstól, azt kérném, hogy pozitív legyen a teszt. Hogy terhes legyek, tőled. Féltem az eredményétől, de bár terhes lennék.
Szabad kezét ösztönösen a hasához emeli, az ilyen mozdulatok talán még jobban fájnak az embernek, úgy, hogy vágyik a gyerekre, és úgy, hogy ott volt az esély. Nem akarta elmondani, de magában sem tarthatta. Ha nem mond el semmit, akkor megint úgy járhat, mint régen, és nem akar veszekedni évek múlva egy most ki nem mondott gondolat miatt.
- Mi van?
Az, hogy leellenőrzik, megdöbbenti, és talán az még inkább, ahogy beszél róla. Mintha valamin rajta kaphatnák. Mintha Dwayne nem lenne felnőtt ember, aki majd eldönti, hogy mit tesz. A döbbenet az arcáról könnyen leolvasható, és nem is meglepő, erre nem számított.
- Jézusom. Papucs lettél. Félsz két nőtől, akik így azt tesznek az életeddel, amit akarnak. Megéri ezért Lénával lenned? Elveszted önmagad. Eltűnsz. Vasalni megtanultál már? Mert így nem mersz majd létezni vagy gondolkodni. Leellenőriznek. Úristen, Dwayne.
A poharat annak tartalmával együtt az első kukába dobja, és a fejét csóválva nézi, ahogy a papírszemét lassan beissza. Kár érte, finom és drága dolog, de ezek után már nem volt gusztusa hozzá.
- Legalább Lénának nem kell aggódnia miattam. Én egy _férfibe_ vagyok szerelmes, nem pedig egy idomított kutyába, aki nem gondolkozik, nem cselekszik, csak azt ami a gazdinak is jó. Léna egy marha bátor ember, hogy ilyet meg mer tenni bárkivel, Ninával egyetemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=443818#post443818][b]Dr. Mácsai Zója - 2014.12.28. 21:54[/b][/url]

- Miért, ha sértegetem, akkor mi lesz? Megtudja és megver?
Hihetetlenül fel tudja húzni magát egy pillanat alatt. Ő sosem kért tőle ilyet, sosem tette volna ilyenné, még a hűséget se követelte meg, és lám, ő csak addig kellett, amíg Léna ki tudja hol volt, mit csinált. Aztán visszajött és gyakorlatilag azt is, hogy ejtve van, úgy kellett kisakkoznia, nehogy Léna megtudja. Komolyan, mint egy kisgyerek vagy egy kutya. Azonban ha már mérges nem igazán gondolkozik. Merészen közelebb lép, az orruk szinte összeér, érzi, ahogy a teste ösztönösen simul a férfi testéhez.
- Vagy te versz meg? Képes lennél bántani?
Mivel nem magassarkú van rajta, ezért pipiskednie kell, de ez most meg se kottyan neki. Bosszantja az egész, hihetetlenül. Eltűnt az, akit ő tényleg szeretett, akiért tűzbe ment volna. Egy hosszú pillanatig így marad, majd a fejét csóválva ellép, és elindul az utcán. Nem érti, hogy mi a fene folyik itt. Mit tudhat az a nő, amiért gyakorlatilag mindenkinek vigyázzba kell állnia és egy pisszenés se lehet. Eddig nem volt baja Lénával, nem különösebben hatotta meg, és még csak ellenfélként se volt képes rá tekinteni, de most már szabályosan bosszantja a nő létezése. Ő maga se Dwayne Warren párja, hanem valami izéjé, amivé formálta.
- Sajnálom, hogy az, akit én szeretek nincs már. Jobb vágyódni egy valós ember iránt, mint látni, ahogy megszűnik létezni egy nő miatt. Sose változtattalak volna meg, sosem szabályoztalak volna. Mitől jobb az, aki keretek közé szorít? Aki átformál téged?
Komolyan érdekli a válasz, így megtorpan, pár lépésre van csak a férfitől. Nem fél tőle vagy attól, amit mond, egyszerűen csak szomorú. Nem tudja elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. Ez nem lehet igaz. Dwayne nem változhatott meg így. Hiszen néhány hete még önmaga volt, nem ez az ijesztő szellem.
- Mit tennél, ha terhes lennék? Ha pozitív lenne a teszt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=487949#post487949][b]Warrenné PszichoSzója - 2015.04.04. 08:39[/b][/url]

Dwayne

Maga a folyamat, onnantól, hogy beindult, fele annyi időt vett igénybe, mint Minánál, ami nem volt egy rossz húzás, ám a fájdalom, a félelem benne sokkal erősebbek voltak. Nem volt hajlandó ispotályba menni, ragaszkodott a doktornőhöz, aki iránt bizalmat érzett, és akinek el tudta hinni, hogy minden rendben lesz. A mesterséges úttól is megkímélték, amit szintén szeretett volna elkerülni. Egy valami azonban hiányzott. Egy kéz, amit foghat miközben megszüli a gyermekét. Persze, reálisan fel tudta fogni, hogy Dwayne nem lesz mellette, ám az emocionális fele, főleg most, ebben a túlérzékeny állapotában mégis várt egy férfit, aki mellette lesz, míg ő életet ad a gyereknek.
A gyermek felsírt, elvitték tőle, egyetlen pillanatig érinthette csak meg. Eltelt azóta több, mint másfél óra, ő pedig tisztán, rendezetten fekszik az ágyban, várva, hogy visszahozzák a kicsit hozzá, vagy, hogy legalább valaki mondjon már valamit. A lélegzése már szabályos lenne, ha éppen nem áztatnák könnyek az arcát. Egyedül volt bent, és most végre elkezdte realizálni, hogy ez már így is marad. Dwayne nem fog megváltozni, nem fogja őt akarni, akkor se, ha bármit megtenne neki, amit csak kér. Fél az egyedülléttől, jobban, mint eddig bármikor. Hiába tűnik kívülről erősnek, aki mindig tartotta magát Mina miatt, belül mégiscsak egy elveszett nő, akinek támogatásra, szeretetre van szüksége.
Nehezen még, és talán nem is teljesen szabályosan, de kikászálódik az ágyból. Nem bír nyugton maradni, sosem volt az a fajta. Mina után persze sokat feküdt, összetört szívvel, depressziósan, nem foglalkozva azzal, amit Kriszta mond neki, most azonban nem akar megint arra a félzombi állapotra eljutni, amiben akkor volt. Nem teheti meg, hiszen már két gyereke van, nagy korkülönbséggel, és mind a két gyereknek odafigyelés, törődés kell, Minának jobban, mint eddig.
Az ágyból kikelve az ablakhoz vánszorog, megtámaszkodva a párkányon, letörölve a könnyeit. Azt azonban, hogy sírt, elrejteni nem tudja, és talán nem is akarja, azonban a lemenő és felkelő nap mindig csodálattal tölti el, így most elgalább ez, kicsit lefoglalja a kusza gondolatokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=488294#post488294][b]Warrenné PszichoSzója - 2015.04.04. 20:14[/b][/url]

Nem hallja az ajtót, azt, hogy a férfi először kinyitja, majd becsukja, csak azt, amikor megszólal. A szíve egy pillanatra furcsán, erősen ver, szinte éles fájdalmat hagyva a dobbanás után a mellkasában. Egy hosszú pillanatig nem válaszol még a férfinek, kiélvezi a kinti látvány utolsó pillanatait.
- Valószínűleg.
Furcsán semmilyennek hat a válasz. Ugrálnia kellene örömében, azonban maga se tudja mit érez. Nem olyan nehéz a mozgás, mint az utóbbi két hétben. Lepillant az ujjaira, melyek olyan görcsösen kapaszkodnak a párkányba, mintha lenne félnivalója attól, hogy ha elengedi azt, az életével fizet miatta. Nem is érti a testének furcsa reakcióit. Egy pillanatra lehunyja a szemét, majd erőt véve magán ellép, és megfordul a férfi felé.
- Virágok?
Ez az első, amit észrevesz, Dwayne pedig valószínűleg azt, hogy az arca nem pont egy boldogságtól sugárzó kismamát mutat. Fáradt és sokat gondolkozott, meg hát az a sírás se tett jót éppen a fitt megjelenésének, és celeb se, hogy a szülés után fél órával részt tudjon venni egy komplett fotósorozat elkészítésén, meg egy vörös szőnyeges bevonuláson.
- Láttad már a kicsit? Én csak egy pillanatra, aztán elvitték, és nem hozták vissza.
A hangjában - jogosan - van egy nagy adag aggodalom, elvégre kórházban először szült, Minát nem vitték el tőle szinte egy percre sem, épp csak amíg megvizsgálták. Ez az egész most egy új élmény, bár azzal tisztában van, hogy egyszemélyes szobát nem pont a két szép szeméért kapott. Közelebb lépve a férfihez most az ágy szélébe kapaszkodik. Reméli, hogy ő már többet tud mondani róla, mert ez a várakozás kikészíti lassan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=488398#post488398][b]Warrenné PszichoSzója - 2015.04.04. 22:10[/b][/url]

Dwayne

Hosszú pillanatig tartja a fájdalmas szemkontaktust, mely most olyan, mint egy néma, talán kissé kétségbeesett beszélgetés kettejük között. Ellenkezhetne, mondhatná akár szóval, akár csak gondolattal, hogy mindent megadna neki, hiszen ő a gyerekei anyja, sőt az egyetlen ember, aki az életében felbukkanó nők közül tényleg minden fenntartás vagy elvárás nélkül szerette, és akit nem érdekelt, ha más is volt, pusztán annyit akart csak, hogy ő is ott legyen. Mondhatná, gondolhatná, ordíthatná, üthetné, amíg meg nem érti, végül azonban csak megszakítva a néma fájdalmat lepillant a lábaira, hideg a padló mezítláb.
Megmakacsolhatná magát, de ő is érzi, hogy semmi értelme nem lenne, mert Dwayne képes lenne felkapni, és befektetni. Akkor pedig elég valószínű, hogy igazán erős fájdalmai lennének. Így aztán, megvárja, míg a férfi elindul az ágy mentén, és ő is követi a mozdulatsort, lassabban, a másik feléről megközelítve. Óvatosan leül, majd szépen lassan a lábait is felteszi, hátát a falnak döntve, szusszanva egyet.
- Utálok csak feküdni.
Na igen, Zójánk nem az a nyugodt típus, főleg, ha valami idegesíti. Jelen esetben a gyerekét akarja, ám nem hozzák, és közel áll hozzá, hogy elinduljon, és megkeresse azt. Ez azonban nehéz lesz most, hiszen megjelent a férfi, aki egyetlen gyilkos pillantással képes a sarokba szorítani őt.
- Meg akarom fogni, azt akarom, hogy itt legyen velem. Mina nem jött be?
Üzent ugyan a lánynak, azonban nem tudja, hogy megkapta-e már, lehet csak akkor szólnak neki, amikor már megreggelizett. Valószínűleg nem ugrasztották ki az ágyból éjjel. Most őt is csak ölelgetné, mint aki fél, hogy el kell válnia tőle. Tény, hogy más lesz ezek után minden, hogy a kis családiasságuk, amit tizenöt évig élveztek, most átalakul.
- A tulipán a kedvencem. Köszönöm.
Jegyzi meg csendesen a virágok felé pillantva. Egy kicsit muszáj elterelnie a gondolatait a várakozásról, és arról, hogy feküdnie kell.
- Amikor az esküvőmre készültem is tulipánban gondolkoztam. Tamás persze húzta a száját. A végén rózsa lett, majdnem fehér, de inkább rózsaszín hatású. Elütött a ruhámtól, a dekorációtól. Utáltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=488424#post488424][b]Warrenné PszichoSzója - 2015.04.04. 23:07[/b][/url]

Dwayne

- Persze, nem tudhattuk, hogy ... öhm ... meddig tart.
A másik fél is sejtheti, hogy nem ezt akarta mondani, sokkal inkább azt, hogy nem tudhatták, hogy hány élő jön ki a szülőszobáról, elvégre ott bent mind a ketten veszélyben voltak. Mostanra azonban, állítólag, minden rendben. Nézi a tulipánokat, miközben Dwayne betakarja. Elnagyzolt, mégis olyan megható pillanat, amitől kedve lenne megölelni őt. Bájos, ahogy az is, hogy zavartan ül mellette, szemébe tűző fénnyel.
- Igazad van, de szép volt az a növény is, ami majdnem olyan volt, mint a tulipán, csak a színe olyan hullaszerű volt, meg mérgező is. De szép.
Sose felejti el azt a napot, majdnem kinyírták magukat egy virággal. Mondjuk ez majdnem olyan, mint amikor bement a hullás tóba. Az se volt épp a legjobb ötlet, ki tudja, ha tényleg hulláktól szabadultak ott meg, komoly fertőzéseket is összeszedhetett volna.
- A napszemüveged, amit a múltkor Mina hazahozott a táskámban van ám. Gondolom azért szeretnéd még látni a fiad.
Épp megkérdezné, hogy tényleg Dwayne lett-e a gyerek, amikor nyílik az ajtó, és végre meghozzák a kicsit, átadva az anyukának. Néhány gyors információ, meg pár megnyugtató szó, hogy minden teljesen rendben van, és hogy tüneményes, rengeteg hajjal, aztán már itt sincsenek, elvégre ez most olyan pillanat, amikor a családnak kicsit egyedül kell lennie.
- Hát szia...
Finoman megsimogatja a csöppség kezét, aki álmos kis szemeivel néz felé. A karszalagot finoman igazgatva leolvassa a nevét is, és szélesen elmosolyodik, amikor kimondja.
- ... Sean.
Hangjában szeretettel, arcán egy csapásra kivirult boldogsággal nézi a kicsit, aki tényleg gyönyörűnek mondható, még babák között is. Nem csoda, hiszen a vélavér egy fiúban is ugyanazt a magávalragadást váltja ki az első pillanattól, főleg a nőkre. Dwayne szemszínét örökölte, akárcsak Mina, ám a fiúcska arcán több hasonlóság fedezhető fel apa és fia között már most, mint Minán, pedig a lányka is elég sok jegyét viseli a férfinek.
- Az apja legalább biztos, hogy te vagy. Fogd meg te is. Nyugodtan.
Tudja, hogy a férfi bizonytalan, és ha kérdésként vetette volna fel, hogy átadja a kicsit, biztos, hogy azonnal hevesen ellenkezett volna, most legalább egy fél percre el kell gondolkoznia a dolgon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=488459#post488459][b]Warrenné PszichoSzója - 2015.04.05. 00:00[/b][/url]

Dwayne

Beszélnek hozzá, figyel is, ám az alapokat tudja. Nagyjából sejti azt is, hogy mire számíthat, azonban most úgy érzi, sokan vannak itt bent, és mégis hálás ezért. Furcsa ez a kettősség. Aztán a mondandó végén elhátrálnak az ágytól, és csak akkor fogja fel, hogy hárman maradtak. Élete két pasijával egy kórteremben ő maga is igen elveszett, ám érzi a férfin, hogy most a nagy auror egy nyuszi bátorságával figyeli a csomagot, meg a két kis kezecskét, melyek időnként megmozdulnak.
- Dwayne, ülj ide.
A hangja tanárnős, szigorú, határozott, tán kicsit parancsoló is, azonban a férfi ebből legalább egész biztosan ért. Nem szeret parancsolgatni neki, vagy bárkinek, sem szigorú hangnemet megütni, azonban határozottan úgy érzi, hogy most a helyzet megköveteli, ahogy azt is, hogy ezt a szerencsétlen újszülöttet a szerencsétlennek tűnő apja kezébe nyomja, határozottan, szinte beállítva Dwaynet. Persze senki se úgy képzelje ezt el, hogy gyakorlatilag a kezébe vágta a gyereket, azért Zójában megvan az anyai ösztön ahhoz, hogy úgy bánjon a kicsivel, mint a hímes tojással, ám most a helyzet megköveteli, hogy határozott legyen.
- Igen. Persze még alakulni fog, de olyan lesz, mint te. A szeme vonala, a vonásai rád fognak hasonlítani. Bárki, aki ismer téged fel fogja ismerni a fiadban is, hogy ki az apja.
Érzi, hogy kell a biztatás neki, és valljuk be, örömmel meg is adja neki. Szereti őt, és szeretné, ha nem ijedten tekintene a gyerekére. Pontosan tudja milyen az, amikor váratlanul egy kis lila gombócra kell vigyázni, és vele együtt újra és újra rácsodálkozni arra, milyen is érdekes is az élet.
- Boldog vagyok, hogy te vagy a gyerekeim apja.
Simogatja meg a férfi hátát biztatóan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=488523#post488523][b]Warrenné PszichoSzója - 2015.04.05. 10:13[/b][/url]

Dwayne

Nézi a férfit, ahogy az apró gyereket tartja, annyira valótlan, mégis kézzel fogható a dolog. Nem tud, nem mosolyogni, ahogy itt ülnek. Ilyennek kellett volna lennie az első alkalomnak is, ez Mina is megérdemelte volna, és már nem tudja visszacsinálni. A bűntudat, ami mostanában többször is legyőzte az örömét könnyeket csal a szemébe, el kell fordulnia, le kell hunynia a szemét, hogy visszaszorítsa a feltörő könnyeit. Jobb kezével meggyűri a takarót az ölében, mintha oda akarná kivetíteni minden fájdalmát.
- Hm.
Arra, amit a férfi mond, egy apró hanggal felel csak először, szemeit kinyitva fordul az ablak felé, hallgatva, ahogy egy párkányra leszálló madár csipog párat, majd továbbszáll.
- Nem akartam tönkretenni az életed, ahhoz túlságosan szeretlek. Én csak...
Nem is tudja mit mondhatna, mit is gondolt akkor. Rengeteg minden kavargott a fejében, pozitív és negatív dolgok egyszerre, az egész olyan volt, mintha valaki össze akarná zavarni egy különösen gonosz átokkal.
- ... reménykedtem egy második esélyben.
Reménykedett, hogy a férfi talán mégiscsak szereti őt, úgy, ahogy ő Dwaynet, hogy talán még helyre lehet hozni mindent. Azonban újranézve az egészet, már a jelenben, inkább látja magát állomásnak Léna két megjelenése között, mint olyan embernek, akit tudna szeretni. Ezért is nem hisz a házassági ajánlatban, vagy abban, hogy éjjel nem csak ő fog közel kerülni a gyerekhez.
- Tovább kell lépnem.
Váratlanul jelenti ki ezt, csendesen, mégis határozottan. A keze elindul a férfi felé, meg akarja érinteni, a vállára akarja hajtani a fejét, egy hosszú pillanatig szeretné családnak gondolni magukat, azonban a mozdulat megáll, a keze az ölébe hull, és a tekintete is inkább hideg ujjait nézi, melyeket összekulcsol az ölében, pedig nem a sajátjaival szeretné. Ez az egész nem valóság, ez az egész nem történhet meg.
- Annyi fájdalmat okoztam neked, pedig boldognak kellene lenned. Soha többet nem kerülhetünk közel egymáshoz. Soha többet, ha boldog akarsz lenni, mert én csak felborítani tudom az életed.
Végre, csak sikerült kimondania a nyilvánvalót. A saját érzelmeivel, hogy neki mi mennyire fáj most nem foglalkozik, csak a férfiével, elvégre igaza van. Soha sem kellett volna visszajönnie, a muglik között minden annyival egyszerűbb volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=488982#post488982][b]Warrenné PszichoSzója - 2015.04.05. 22:22[/b][/url]

Dwayne

Érzi, ahogy a férfi felkel mellőle, tekintetét azonnal felé fordítja, hiszen a kezében van a fia is. Bízik benne, de nem szeretné, ha elvinné, hiszen még csak most érhetett hozzá először. Máris elvinné? Nem, azt nem akarja. A férfi azonban nem viszi el, visszaadja neki, ő pedig olyan finoman simít végig a kis arcon, mintha félne, hogy az érintése rossz hatással van itt. Az előbb még benne mocorgott ez a kicsike, most meg apró ujjait szorítja ökölbe, és apró szájával ásít egy újabbat. Olyan törékeny, olyan kicsi, és mégis olyan erős egyszerre.
- Megoldjuk.
Engedelmesen ismétli, bár maga se tudja, hogy mit is jelent most ez pontosan. Megoldani, együtt. Még mindig gyanúsan kezeli ezt a dolgot, túlságosan sérülhet ettől. Az előbbi mondandójára nincs válasz, ám érzi, hogy nem azért, mert a férfi nem akarta meghallani. Eljutott a tudatáig, de ki kell találnia, hogy mi is legyen tovább. Jogos.
- Igazad van. Meg kell köszönnöm Lorinak a segítséget.
Halványan elmosolyodik, eléggé ki van borulva, aminek az se tesz jót, hogy fáradt, mégis tartania kell magát a férfi előtt, nem szabad pont most teljesen a padlóra kerülnie, hiszen akkor elfut, és az most sem Seannak, sem Minának nem tesz jót.
- Umm...
Felpillantva rá, hosszan nézi a férfit. Kérni akar még valamit. Egy apróságot, amire mégis úgy érzi, hogy most hatalmas szüksége van. Nézi a férfi arcát, a vonásait, és csak remélni tudja, hogy nem nézi teljesen hülyének azért, amit most mondani fog neki. Bátorság Zója, bátorság. Arcán apró, rózsaszínes zavarfoltok jelennek meg, ahogy a tekintetük találkoznak.
- Kérhetek egy ölelést? Olyan jól esne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=489790#post489790][b]Warrenné PszichoSzója - 2015.04.06. 22:16[/b][/url]

Dwayne

A kérés talán sokaknak gyerekesnek, vagy ostobának tűnhet, azonban ez most a nőt a legkevésbé sem érdekli. Szüksége van most egy emberi érintésre, sőt, szüksége van most arra, hogy ez az ember Dwayne Warren legyen. Nem érdekli, hogy nem helyes, hogy ellentétben áll azzal, amit az előbb mondott. Most csak az érdekli, hogy egy pillanatig kiszakadhasson a valóságból, hogy egy pillanatig elveszhessen a karjaiban.
A férfi lenül, persze óvatosan vannak mind a ketten, hiszen köztük van a baba, mégis jólesőn bújuk hozzá, lehunyt szemekkel, élvezve a meghitt csöndet, ami körülveszi őket. Nem tart sokáig, hamar vége szakad, és hamar kell újra kinyitnia a szemét, azonban ez a kis pillanat mégis olyan szinten melengeti meg a lelkét, hogy az arca szinte kivirul, az arcélén történő finom simításról nem is beszélve.
Felnézve a férfire egy mosoly is megjelenik, végre tényleg boldog kismamának tűnik, olyannak, amilyennek illene lennie, hiszen a kicsi, bár korábban született, egészséges, és bár picike, sokkal jobban néz ki, mint amilyet sejtett. Minden rendben lesz. A kérés megválaszolása előtt finoman megnedvesíti nyelvével az ajkait, és bólint is hozzá egy aprót.
- Ígérem, hogy vigyázok, mindkettőnkre.
Fáradt. Eddig nem is érezte, azonban most, hogy Dwayne felkel, először csak finoman kúszik be, majd hirtelen üti meg a fáradság tagadhatatlan érzése. Tényleg itt lesz az ideje egy kicsit pihenni.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Sokat jelent.
És sok kételkedését is megválaszolta, sok mindent tisztábban lát, azonban ezek egy jó része veszekedésre adna okot, így inkább mélyen hallgat róluk, bár valószínűleg már korábban, a tekintetéből kiolvasható volt minden.
- Rendben, az nagyszerű lesz.
Küld egy mosolyt még a férfi felé, ahogy finoman lejjebb csúszik az ágyban, és teljesen a baba felé fordítja a figyelmét, nem sokkal a férfi távozása után pedig az álomtalan pihenés felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698157#post698157][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.08.28. 20:54[/b][/url]

Kivételesen nincs olyan forróság, de azért nem kell attól félni, hogy ha kilépnek, akkor megfagynak majd. Még mindig elég egy könnyedebb ruha. Egyszerűen csak nem ég el az ember. Pár hete közösen sétáltatták a kutyát, aztán beindult a vizsgaidőszak, és valahogy nem került sor rá megint. Tegnap viszont megígérte Seannak, hogy elmennek apához korábban, nem csak este, vacsorakor, sétálnak egy nagyot, és sétáltathatja megint ő a kutyát. De csak finoman. Most tehát ez a helyzet, Sean előttük halad néhány méterrel, a kutya megadóan és egészen felelősségteljesen sétál hol mellette, hol előtte kicsivel - az első alkalommal nagyon aggódott emiatt - ők ketten pedig mögöttük sétálnak. Zóján érződik, hogy mondana valamit, egész nap érződött, de valahányszor elkezdte, mindig félbe maradt. Most is, hol Seant nézi, hol a tájat, de közben lopva mindig Dwayne-re pillant.
- Jó, hogy már nincs olyan meleg.
Mert pont nem érdekel amúgy ez senkit, hogy milyen idő van éppen, csak hát valahogy el kell kezdeni. Elkezdjük szépen Ádámtól és Évától, majd kihagyunk pár fejezetet, és akár bele is csaphatunk a közelébe. Majd mindjárt. Csak még előtte meg kell próbálnia valamit. Elfordítva a tekintetét, mint valami szűzies leány, megsimogatja ujjaival Dwayne ujjait, és finoman megpróbálkozik azzal, hogy megfogja a másik kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698173#post698173][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.08.28. 21:57[/b][/url]

Arra, ahogy elrántja a kezét, nem reagál, mindig ez van, ha váratlanul éri, ismeri, ám azzal, hogy utána ő kezdeményez, egy széles mosolyt varázsol a nő arcára és nem kevés biztatást azzal kapcsolatban, amit el akar mondani.
- Eladtam a házat. A bogolyfalvit.
Csendesen, de érthetően, határozottan jelenti ki a tényt. Nem beszélt róla senkinek két nappal ezelőttig, egészen addig, amíg el nem jött a döntés ideje. Ráhel még mindig haragszik, érzi, és azt is, hogy ki kell szabadulnia abból a házból. Bella azt mondta, magához venné, hogy egy kicsit próbálna segíteni neki, úgy tűnik a húga végre elkezdett felelősségteljesebb lenni. Mina ha haza akar jönni, sokszor az apjához megy, így akár az otthon töltött idő egy helyen is csoportosulhatna. Persze ezt még valahogy fel kell hozni.
- Többet kaptam érte, mint amennyiért vettük, vissza tudom fizetni neked, amit belefizettél.
Emellett eladta a debreceni lakást is, amiről Dwayne nem is tudott, így nem is említi. Azt a pénzt nagyrészt Bellának adta, aki egy kisebb házat vett belőle a faluban, a maradékot pedig Minának, aki szintén sokszor adta kölcsön a spórolt pénzét. Viszont őket megkérte, hogy ezt ne meséljék el, mert nem akar veszekedni a lakás miatt. Elvégre ha azt anno eladja, akkor Dwayne-nek nem kellett volna belefizetnie a mostaniba. Ez logikus is lett volna, de hát ismerjük Zóját, elég logikátlanul képes működni.
- Arra gondoltam, hogy összeköltözhetnénk, mint egy rendes család.
Vagyis ha még Dwayne így gondolja. Na mondjuk ezt lehet jobb lett volna az előtt megbeszélni, hogy aláírta a papírokat a szeptember 15-ei kiköltözéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698203#post698203][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.08.28. 22:48[/b][/url]

Engedelmesen megáll, amikor a férfi megállásra figyelmezteti. Sejtette, hogy lesz egy ilyen, számolt a következményekkel. Szólhatott volna róla neki, akár két napja is, amikor Bellát beavatta, de nem tette meg, akarta, de nem tette.
- Gyorsan kellett döntenem.
Ez mondjuk nem kifogás, hiszen egy pillanat alatt odahívhatta volna a férfi legalább hat féle módon, ám mégsem tette. Miért nem? Mert félt az elutasítástól. Na nem mintha most ne állna fenn a dolog. Lapos cipője miatt fel kell néznie a férfira, hogy tényleg tarthassa a szemkontaktust. Van azonban egy zavaró tényező ebben a pillanatban.
- Ne haragudj.
Itt nem azért kér bocsánatot, amit tett, hanem azért, mert meg kell szakítania a szemkontaktust, el kell fordítania a fejét, csak addig, hogy lássa, a gyerek megvan még, nem ment olyan messzire a kutyával. Látnia kell őt, hogy biztonságban tudja. Amint megbizonyosodott erről, visszafordul Dwayne felé. Fáj a keze az erős szorítástól, de nem ellenkezik. A birtoklás a kapcsolatuk szerves része, már régen megtanult együtt élni vele.
- Szeretlek, és veled akarok lenni, nem csak hetente háromszor vagy négyszer, vagy ahogy éppen kijön a lépés. Rendesen veled akarok lenni. Lezárni azt, ami ott van, elszakadni.
Mert tudja, rájött végre, hogy amíg ott van, addig nem lehet boldog itt. El kell szakadnia. Véget kell annak ott érnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=698484#post698484][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.08.29. 18:33[/b][/url]

A szorítás enyhülését biztató jelnek veszi, ám teljesen megnyugodni csak akkor tud, amikor a férfi azt mondja, hogy neki jó. Széles mosoly terül szét a pofiján, és arra, hogy nekik nem lesz olyan jó, megvonja a vállát. Persze először arra gondolt, hogy a nyakába ugrik, és csókolgatja meg ölelgeti, mint egy nagy macit, de aztán inkább erről letett, és igyekezett normálisan, laza jófej módon reagálni.
- Ha nem próbálod ki, nem tudod, milyen. Az is lehet, hogy nekünk lesz jó, és neked nem. Az erős Mácsai vér.
Ami inkább Warren, de mindegy. Minában lát még reménysugarat, de Sean egyértelműen olyan, mint az apja. Nem mintha ő maga szeretné a Mácsaiakat, sőt, irigyli a húgát, amiért megtarthatta az Oravecz nevet a válás után is. Ő pedig majdnem Warren lett, akkor feltett szándéka volt felvenni a férfi nevét, most azonban már nem biztos benne. Mármint, ha Dwayne valaha is úgy döntene, hogy elveszi őt, lehet, hogy nem venné fel. Így, hogy most már nem Bogolyfalván laknak, esetleg egy-két magánpácienssel többet is fogadhatna, akkor meg jobb az eredeti név megtartása.
- Komolyan gondolom. Ezért léptem meg, mert ez akarom.
Ha meg nem működik, akkor úgyis lelép, ismerjük, nem ez lenne az első alkalom, amikor úgy dönt, hogy neki a távozás jobban áll, és inkább elhagyja a terepet.
- Szegény Dwayne, vége a nyugodt napjaidnak.
A meglazult szorítást most megerősíti, nem annyira, mint a férfi tette, épp csak, hogy jelezze, indulhatnak tovább. Ha már fogja a kezét, akkor azt ki kell használni, nem lehet csak úgy engedni, hogy elillanjon a pillanat. Ez egy olyan tipikus ritka alkalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704106#post704106][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.09.27. 12:09[/b][/url]

Kora reggel van. Legalábbis szerinte. Három óra múlva az iskolába kellene lennie, nevelőtestületi értekezleten, és a legviccesebb, hogy azon Dwayne-nek is jelen kell lennie. Mit csinálnak hát? Vezetni tanulnak. Ő maga legalábbis. Nem igazán érzi a feelinget a történetben, mert ő és a vezetés két külön fogalom. Vannak alapjai. Tudja, hogy vannak emberek, akik úgy születtek, hogy vezetnek, meg olyanok is – mint a húga –, akiknek a sebességtábla tájékoztató jellegű. Tudja, hogy három pedál van, meg azt, hogy ha autója lenne, akkor az egy nagy terepjáró lenne, és ő maga bunkó lenne mindenkivel, mert a kölykök nyaggatnák. Nem való neki autó.
Előbb jött le, mint a férfi, mert még szerezni akart egy kávét, fent viszont nem volt tej, feketén meg meg nem inná semmi pénzért. Szóval most a kocsinak támaszkodva, smink nélkül, lófarokba fogott hajjal várja a férfit, egy olyan cipőben, aminek nincs sarka. A ruhája edzésre való inkább, de hát most ezt is úgy fogja fel, mint az edzésprogramja egy részét, ott is vannak kellemetlen részek. Itt inkább a bizonytalanság az, ami újra és újra eltántorítja attól, hogy a helyes kis rózsaszín kártya tulajdonosa legyen.
- Ma nem fogunk meghalni. Látni akarlak az értekezleten. De ha egy friss kis tanárnőcske is kikezd veled…
Miközben beszél ellöki magát az autótól, és egészen közel lép a férfihoz. Imádja inzultálni nyílt téren, imádja, ahogy Dwayne riadtan elhúzódik tőle mindig. És igen, hihetetlen, de ezzel együtt is összehoztak három gyereket.
- Kicsinálom.
Szélesen elmosolyodik, majd kuncogva suhan tovább, át a vezetőoldalra, de még mielőtt beszállna, bizonytalanul felpillant.
- Nem kellene elmennünk valami pusztába gyakorolni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704136#post704136][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.09.27. 19:11[/b][/url]

- A nők veszélyesek.
Végül megadóan száll be az autóba, ha nincs lehetősége, hogy még egy kicsit elodázza a dolgot, hát akkor maradnak itt. Beszállás közben még körbenéz, három parkoló autót tud könnyen és hármat kis kihívással gallyra vágni. De mint tudjuk, neki a kis kihívás a specialitása, mert abból tud igazán nagyot robbantani. Szépen becsatolja magát, iszik még egy kortyot a kávéjából, az utolsót. Legalább ez az egy ügy legyen befejezett, mielőtt elpatkolnak. A kezeit a kormányra teszi, olyan ez, mint a pálcaválasztás. Kényelmetlen folyamat. Az ülés túl messze van, de azt át tudja állítani, nem nagy ördöngösség. Rendben. Most már nagyon több kifogása nem lehet.
- Szóval. Elindulni el tudok. Azt hiszem.
Mondjuk ez nem túl biztató, ahogy az sem, ahogy a kormányt szorítja, viszont az alap megvan. Így még egyszer kifújja a levegőt, majd szép szabályosan végigcsinálja az indulás rituáléját. Legalábbis kívülről úgy tűnik. Igazából az autó lökődik egy hatalmasat, ő ijedten lekapja a lábát a gázról, és beletapos a fékbe, ami körülbelül teljesen felesleges, mert talán ha két méterrel odébb mentek, akkor már nagyon sokat mond az ember. Még szerencse, hogy nincs előtte autó, mert most biztos, hogy egy szép kis csekk lebegne a szeme előtt. Nézi egy fél pillanatra a teljesítményét, majd laza mosolyt erőltetve az ajkaira fordul Dwayne felé.
- Hát ez nem sikerült túl jól.
Mintha épp csak arról lenne szó, hogy telefonálás közben össze-vissza firkált volna egy papírlapot. Pedig nem. Ez azért annál egy kicsit komolyabb. Ártatlan arccal pillant a másikra:
- Szóval, min kéne javítanom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704163#post704163][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.09.27. 20:42[/b][/url]

- Óóó...
Csodálkozó hangot hallat, mint aki most világosodott volna meg a nagy összefüggések tekintetében. Mondjuk jó, tényleg most történt. Rápillant Dwayne-re, érzi, hogy bajban van, már most, fél perccel az események után. Aztán a tekintete lejjebb vándorol, mert ha itt most instant tönkretette azt a ritka kincset - tényleg ritka, szóval nagy becsben tartja -, akkor itt és most kattan ki. De oké, nincs olyan nagy baj. Mondjuk közeleg az a december, amitől úgy fél, mint vérfarkas a teliholdtól. Akar ő gyereket, vagyis eddig akart, de most, hogy már Dwayne nem ellenkezik, hát nem tudja. Nem olyan izgalmas. De azért a lehetőséget megtartaná.
- Lassan.
Érdekes új szót is tanult, nem kell mindent azonnal, de rögtön, ha szépen, lassan csinálja, attól még lehet jó. Érdekes. Szóval a kezdeti szerencsétlenségen túl, újra rászánja magát az elindulásra, és most szépen lassan engedi fel a kuplungot, gyönyörű ívben kanyarodik ki, majd a sikerélménytől megrészegülten tövig nyomja a gázt, majd a féket. Nem lehet mindenki Isten adta tehetség, de ő lelkesen fordul Dwayne felé.
- Láttad milyen szépen kanyarodtam ki?
Na ugye, hogy jobb lett volna, ha valahol kint a pusztában gyakorolnak? Ott lehet rally-zni anélkül, hogy esélyesen valamit eltarol. Ő ugyebár nem tud az ütközésgátlóról, csak arról, hogy valamit nagyon nem jól csinál. Pedig az a baj, hogy makacs emberről van szó. Szóval nem biztos, hogy be fognak érni arra a megbeszélésre.
- Na jó. Megint.
Összecsapja a tenyereit, és nagyon erősen koncentrálva az instrukciókra, elfordítja a kulcsot. Meg kell tanulnia vezetni, mert ha házasok lennének, most biztos, hogy a bíróságon ülne a válóokot ecsetelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704181#post704181][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.09.27. 21:59[/b][/url]

Nézi, ahogy kiönti a kávéját, majd hátra dobja a bögrét. Valóban jó választás volt a műbőr, mert a gyerekhányáson túl a kávé és a vér is egész jól kijön belőle. Szóval akkor Dwayne nincs annyira elragadtatva a teljesítményétől. Pedig ő nagyon élvezi. Mondjuk inkább dodgemeznie kellene ilyen képességekkel, a nagyobb rendezvények verhetetlen sztárja lenne. Nézi, ahogy a férfi becsatolja az övét, és őszintén megdöbben. Azt hitte, hogy nem tudja, hogyan kell használni, így inkább a létezését is elfelejtette, de ezek szerint csak nem jött olyan ember, aki kellő félelmet tudna benne kelteni. Ilyenkor pedig nagyon büszke magára, de a világért se mondaná el, az ő rettenthetetlen hősének, aki ennyi év után is, és nagy valószínűség szerint baromira akaratlanul, zavarva hozza.
Ahogy az ujjaik összekulcsolódnak a sebváltón, egy pillanat alatt önti el a forróság a tarkóját, pedig komolyan van két gyerekük, tényleg. De az ilyen tényleg intim pillanatokat ők most élik át rendesen először, és ha a férfinek nem is annyira nagy volumenű a dolog, a női agy azért jóval intenzívebben fogadja be az ilyen apróságokat.
- Bízom benned.
Pillant fel végül magabiztosan a férfire. Mondjuk akadnak gondok is ám itt. Például a "lassan" parancsot ő lassan hajtotta végre, de nem mondták neki, hogy mindent lassan csináljon. Szóval engedve, hogy jobbját a férfi irányítsa, újra nekikezd annak, hogy elinduljanak. Az arcára is kiül a koncentráció, ahogy szépen lassan, és tényleg lassan csinálja az utasításokban foglaltakat. A homlokát ráncolva indul meg, kicsit még előre is dől, annyira igyekszik mindent jól csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704267#post704267][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.09.28. 19:12[/b][/url]

- A filmekben az első alkalomnál szokták ezt mondani.
Fiatalként ő is egy filmes, érzelmes és nagyon romantikus első alkalomról álmodozott, ahol majd lágyan szól a zene, és egymásra hangolódnak, minden tökéletes, és pillanatokkal később már istennője lesz a témának. Nos ebből nagyjából semmi sem valósult meg, viszont nem mindenki mondhatja el a mai világban, hogy az első alkalom másik fele harminchat évesen vezetni tanítja őt. Valószínűleg ezt nem is most kellene megemlítenie, valahogy sosem mondta el Dwayne-nek, hogy attól még, hogy férjnél volt, nem volt elhált az a vicc. Csak egy fogadás volt, semmi több.
- Engedjem el?
Furcsán hangzik, de megteszi. Lassan, és tényleg lassan, de a jobb lábát felfelé, míg a bal lábát lefelé mozdítja. És ahogy annak lennie kell, az autó elindul. Dwayne érezheti, hogy a váltón lévő ujjai a koncentrációban mennyire megfeszülnek, azonban igazán büszke lehet Zójára, mert szinte tökéletesen indul el. Persze az izommerevséggel vannak gondjai, mert a karja még most is úgy néz ki, mintha egy karóval nyíl egyenesre lőtték volna - ami azért a kormány forgatásakor okoz majd némi problémát, most mégis úgy suhan előre azon a kis részen, mint az álom.
- Aaahh... ez nagyon király.
Eddig nagyon utálta a gondolatot, hogy neki vezetnie kell, most azonban, ahogy kezd ráérezni az ízére, kezd függő is lenni. Akarja csinálni, még. Az mondjuk nem kellemes, amikor a karja végül megadóan becsuklik, érzi, hogy nem ment olyan simán, mégis a fordulás is egész tűrhető.
- Ez egész kellemes is lehet, ha rágyakorol az ember.
Rápillant a férfire, de csak egy kicsit, mert ahogy ránéz, úgy fordul a keze is a kormánnyal együtt az utas irányába. Gyorsan visszarántja egy "hupika" kíséretében, és inkább előrefelé fordul.
- Szerinted mikor lesz jogsim?