36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Thomas A. Reynolds hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 4. 21:30 | Link

Matilda


Egy robot vagyok, egy zombi és semmi több. Mikor már végleg eldöntöttem volna a visszaköltözést, amit így utólag megvallva igen elhamarkodottan hoztam meg, adtam magamnak egy utolsó esélyt. Egy csomó gond van a felnőttek világával, az a nagy hírem van. A különböző beszerzési körutakba, tárgyalásokba és hivatali intézkedésekbe már egészen belefáradtam. A fenének kellett most a minisztériumnak már megint variálnia a törvényeken és a szabályokon.
De azért még mindig van remény. Ha a faluban nem is találom meg önmagam, a városokba, különösen Budapestre (talán az hasonlít leginkább Londonra, főleg a belvárosi rész) szívesen eljárok. Mugli eszközökkel sem olyan megterhelő az út, de a varázsvilág által kínált módszereket előnyben részesítve is könnyű, gyors és kényelmes. A múltkor félretett forintjaimtól búcsúztam egy napsütéses májusi hétvégén. A városliget bebarangolásával kezdtem. Kezemben a fényképezőgéppel sokat kattintottam, majd ha lesz időm, tüzetesebben is megszemlélem a végeredményt. Onnan nem is volt olyan messze az állatkert, a délután mondhatni végig ott dekkoltam. Nem voltam még ott, a drága belépőjegy ellenére egész klassz placc, mint nyugaton. Szeretem az állatokat, s bár most nincs háziállatom, mert a lakásban nem engedhetem meg magamnak, hogy egészséges körülmények között tartsak egy ebet (macskára vagy apróbb testű állatokra most nincs nagy kedvem) azért az állatkertben legalább nosztalgiáztam és kiéltem magam. Aranyos dolog. Az állatkerttől gyalogoltam el a Westendig, ahol most csak szétnézni volt időm, de azt minden mennyiségben. Jó a felhozatal a mozi, a ruha és más kütyük terén is.
A nap végére elkeveredtem valahová Budapest szívében. Nem tudom hol voltam, de forgalmas hely volt, tele turistákkal és helyiekkel. Az egész napos tengés után megéheztem. Alig zabáltam valamit a nap folyamán, megvallva nem éreztem a szükségletet. Valahogy sokkal jobban lekötött a környezet. Ennek alapos hátulütője, hogy azon kaptam magam: Te jó ég, baromi éhes vagyok!
A mellékutcában megláttam valakit. Egy fiatal és jól öltözött lányt, aki látszólag ismerős is volt. Ráadásul, ha jól tudom, bogolyfalvi. Bár már este volt, szóval nem sokat láttam belőle, de a belváros mindig világos. Látásomra és megérzésemre hagyatkozva biztos voltam benne, hogy varázsló. De azért csak óvatosan közelítettem meg. Zsebre süllyesztett kézzel felé kezdtem sétálni, majd mellé érve mosolygósan megböktem.
- Szép estét! Remélem nem zavarlak. Te figyelj... Nem tudsz véletlenül valami jó kajáldát a közelben?
Remélem neki is ismerős leszek, vagy legalábbis szimpatikus, és akkor venné a lapot, vagy valami. Kipihenten roppant barátságos tudok lenni.
Szál megtekintése
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 5. 18:16 | Link

Matilda


Nem is volt olyan rossz ötlet, hogy leszólítsam a lányt. Na, látjátok, ez a jó. A magyarokban eddig még nem csalódtam. Pedig mennyi rossz pletyka terjeng róluk... Mindegy, a fő, hogy nem hajtott el és látszólag örült nekem. Mondjuk tényleg szimpatikusnak tűntem, nyakamban a fényképezőgép, hátamon egy válltáska, benne a többi cuccommal. Ilyen alkalmakkor nálam volt még a mobiltelefon (érintőképernyős!) és más mugli kütyü is, csak hogy teljes legyen a kép. A felsőm egy olyan ing volt, amit úgymond nem sajnáltam, ha összekoszolódik, a nadrágom meg egy férfihoz méltó farmer. Ezzel amolyan furcsa turistának tűntem.
Elmondása alapján ő sem jártas a környéken. Legalább biztosan tudom, hogy nem pesti lakos. Igazán barátságos volt, a vártnál nyitottabban és nyugodtabban fogadott. Az elején talán egy kicsit zavart volt, de egész jól feltalálta magát.
- Na, akkor jó embert fogtam ki. Nem gáz, majd keresek valamit, biztos akad egy jó étterem. Az ár azonban nem mindegy, mert már egészen kevés pénzem maradt. - fogtam meg a nadrágon keresztül a pénztárcámat, mely a zsebemben pihent. Elvoltam magamnak, rám jött a beszélgethetnék, így aztán nehezen bírtam magammal. Még inkább felcsigázódtam, amikor neoncsövek halk berregését és villódzását véltem felfedezni, majdhogynem az orrom előtt. A fel-felvillanó fény odavonzotta a környék bogárállományát is, mely ott dekkolt a fényforrás közelében. Legalább nem minket, embereket molesztálnak, mert az a halálom tud lenni.
A villogó valami egy táblácska volt, egy étterem (?) cégére lehetett, már ha annak hívják az ilyet. Semmiképpen sem volt drága, volt egy olyan érzetem, hogy nem véletlenül van a mellékutcában. A kaja talán nem a legvonzóbb, no meg a külseje is inkább emlékeztetett a kommunizmus és az amerikai retro bárok keverékére, mégis úgy éreztem, be kell térjek. Hogy miért? Egyszerűen olyan érzésem is volt mellé, hogy a mágiának is köze lehet a dolgokhoz. Remélem a csaj is észrevette, hogy nem felszedős duma-ürügy volt ez az étterem kereső, hiszen elég gáz, hogy az ember orra előtt lévő éttermet nem veszi észre.
- Azta, tényleg - mosolyodtam el - De ugye ez nem valami kocsma? Nincs kedved velem tartani? Tudom, hogy nem a legmenőbb hely, na de mégis... És a mellékutcák amúgy is veszélyesek, főleg ilyen későn - és persze anyagilag sem állok már olyan jól, hogy egy drágább helyre vigyem, de ez maradjon az én dolgom - És különben is, mesélhetnél, hogy mi járatban erre, meg ilyenek. Naa, a kedvemért... De persze nem erőszak. Benne vagy?
Őszintén remélem, hogy velem tart a lány, félek egyedül bemászni ilyen helyekre. De nem csak ez, hanem mert mert... Engem tényleg minden érdekel. Ha pedig van társaságom - igényes - akkor az csak jó. Gyengéden megfogom a karját és elkezdem lefelé húzni a lépcsőn, hogy bemehessünk és helyet foglalhassunk valamelyik asztalnál ebben az étteremnek tűnő valamiben. Remélem nem csap agyon ezért a tettem miatt valamivel és nem rohan el sikítozva a rendőrségig.
- De persze megfordulhatunk és kereshetünk másik helyet is.
Szál megtekintése
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 5. 20:32 | Link

Matilda


És beléptünk az étteremnek mondható valamibe... Kicsit elkapott a félelem, ugyanis nem szeretem a szűk lejáratokat és az alagsorokért sem rajongok, rossz emlékek kötnek hozzá. Valahogy nem az én világom, nem az én stílusom, mindig is furcsán néztem az olyan embertípusokra, akiket a sötétség vonz. Persze néha engem is rabul ejt egy misztikus világ, egy rejtelmes, ködbe burkolózó negatív és pesszimista világszemlélet, de hullámvölgyként fogom fel, és azt kell mondjam igazam van. Kis idő után, mikor már lecseng az átmeneti hangulati ingadozásom, minden visszaáll a régibe. És én újra a színes és változatos Thomas leszek, aki voltam.
- Na, ez a beszéd - bólintok a lánynak, s egy kacsintást is megengedek. A bejárati ajtót magunk mögött hagyva biccentek egyet az itt vendégeskedő alakoknak és feltehetőleg a személyzetnek, majd megvárom, hogy a lány kinézzen magának egy számára szimpatikus helyet, ahol esetleg alkalom nyílna a társalgásra kényelmes keretek között. A hely maga sötétes és lehangoló volt, az asztalokat közvetlenül nem világította meg túl sok fény, nem minden lámpa volt felkapcsolva, csak a helyiség végén található pultoknál égett erőteljesen. Mindez az az átlagos kocsma hangulatot keltette, de szerintem nem volt az, mert volt étlap is kitéve. Legalábbis annak tűnt, a rossz világítási viszonyok miatt nem tudtam elolvasni. És nem is nagyon akartam, megmondom őszintén. (Hehe)
Miután a leányzó helyet foglalt, én is leültem vele szemben. Ügyeltem arra, hogy mind a lányra, mind a pultra és a bejáratra is figyelni tudjak, amihez sokszor bizony forognom kellett. Elégedetten az asztalkára könyökölve - mely csoda, hogy nem rogyott szét a súly alatt - beszélgetni kezdtünk, nem az én kezdeményezésemre.
- Fogalmam sincs, kedves. Nekem igazából mindegy, hogy mit adnak, csak finom legyen. - jegyeztem meg kiábrándultan - Matilda... Milyen furcsa és ritka név. De nem rossz, tetszik. Gondolom nem véletlenül kaptad ezt a nevet. - ezzel sok mindenre utaltam. Talán egy származásra való megjegyzés és utalás, talán a varázsló létét próbáltam feszegetni, hiszen a mi körünkben voltak elsősorban gyakoriak a ritkább és mugliknak furcsábban hangzó, régies keresztnevek. De a mai világ extrém neveitől sajnos már nem mindig könnyű név alapján felismernünk egymást.
- Munkaügy? Valami irodai vagy beszerzési meló? Csak a könyveidre nézve kérdezem! Amúgy igazad van, tényleg nem ide valósi vagyok. Állampolgárság intézőben, de amúgy angolnak vallom magam. Bár az egyik felmenőm magyar, ha számít ez valamennyire. Nem sok mindenben befolyásolt, max annyiban, hogy beszélem a nyelvet. - és persze azért, mert örökség miatt keveredtem ide, de ennek szintén nem most van itt az ideje -
- Egyébként nagyrészt egy faluban élek. Az Északi-középhegységben - mosolyodom el, remélem érti - Ja, és mit szeretnél? Rendeljünk, vagy mi ilyenkor a szokás? Kéne a pincérnek jönnie, már ha van - hajolok közelebb, hogy csakis ő hallja a mondottakat -
- Munka nekem van bőven! - nevettem gúnyosan, csak hogy elüssem az időt.
Szál megtekintése
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 6. 12:05 | Link

Matilda


- Ugyan miért nem? - szegeztem rá tekintetemet, mintegy kérdőre vonva előbbi kijelentését. Ugyanis még mindig a kajánál tartottunk.
Bal lábam ütemre lassan, alig észrevehetően mozgatni kezdtem. Afféle feszültséglevezetőként szolgált eme cselekedet. Ehhez a tevékenységhez társult hozzá az ujjaimmal való dobolás is az asztalka felületén. Ügyeltem arra, hogy Matildát ez ne zavarja, zajtalanul és amennyire csak lehet, észrevétlenül történjen, de nem sikerült lepleznem a türelmetlenségemet. Hol van már a pincér?
Következő mondatára újfent felkapom a fejem. Első megállapításom, feltételezésem beigazolódni látszik. Én vagyok ennyire jó emberismerő, vagy csak simán szerencsém volt? Mosolyognom nem volt időm, inkább figyeltem tovább, hiszen még mindig nem éreztem teljesen magabiztosan, hogy Matilda is közülünk való. A nagymamája és a családja nem is nagyon érdekelt, ha az élet úgy hozza, majd máskor egy másik környezetben nyugodtan társaloghatunk a családi háttérről is. Elsősorban kajálni jöttem ide. Ezt a tényt nyomatékosította az a halk, semmiből előjövő korgás is, amit bizonyára a lány is meghallott. Elnevettem magam, miközben megérintettem hasam és magyarázkodni kezdtem.
- Itt bizony valaki már nagyon ételért kiált. - könyököltem vissza - De mindegy is, majd csak kibírom valahogy. Te figyelj, milyen az a könyvtáros munka? Azt nem öreg nénik és bácsik csinálják? Nem unalmas? Kérlek ne vedd sértésnek, de szerintem meglehetősen furcsa állás. Az egy dolog, hogy nem a legjobb a fizetés, de számomra egyhangú és fárasztó, főleg, ha egy életen át tart és ilyen fiatalon kezdi valaki. Mégis mi vitt rá, hogy ezt a pályát válaszd?
Elfacsarodott képem valóban elárulta világképem és nézetem a dologról. Persze nem néztem le Matildát, tiszteletben tartottam az állását és a vágyait, de mindig találok valami meglepőt. Egyszerűen nem értettem.
- Ne haragudj, ha az előbb egy kicsit bénán fejeztem ki magam. Engem csak az érdekelne, hogy miért szereted, és ha választ kapnék rá, igen hálás lennék.
Kiegészítve már mindjárt másképpen festett a beszélgetés. Remélem nem fog bunkónak tartani.
Angol, ezt eltalálta, oké. Nem értem, hogy miért olyan nagy szenzáció egyeseknek, de biztos különlegesnek számít itt Kelet-Közép Európában, vagy hol vagyok. Inkább nyeltem egyet és hagytam, hogy másra terelődjön a téma. És őszinte leszek, sikerült. A számhoz kellett kapnom ökölbe szorított kezem, amikor úgymond leleplezett. Varázsló létemre még mindig nem szoktam meg ezeket a titkos és néha izgalmasnak tűnő szituációkat, de én mindig élvezem, ha mágusvéremmel henceghetek megfelelő körökben.
- Jelenleg a hotelban akadnak tennivalóim. Van gond vele bőven... - vázoltam fel neki röviden és tömören, semmi olyat említve, ami esetleg érdekelhetné. Rájöttem, hogy a képmutatásnak nem itt és nem most, nem nála van itt az ideje, majd ha felmértem az ő anyagi származását, akkor említem meg neki. A végén aztán nekiállna koslatni utánam, és úgy csak egy hoppanálással úszhatom meg.
- Te meg ezek szerint az iskola könyvtárát vezeted? Akkor azért látlak ilyen ritkán. Úgy innék egy forró csokit... Ez most nem ide kapcsolódik, de ki kellett mondanom.
A pincér már megjelent és étlapot adott nekünk. Én kíváncsian kezdtem böngészni a felhozatalt. Ahhoz képest, hogy milyen kis eldugott étterem, egészen ígéretes kajákat írnak és van pár oldal az étlapon belül, szóval a felhozatal sem mondható kifejezetten gyérnek. Ahogyan a betűk és az árak tengerébe vetem magam, hogy alaposabban is szemügyre vehessem leendő vacsorámat, Matildának feltűnik valami. Én nem tudok ilyen könnyen dönteni, szeretek menüvariációkat felállítani vagy meggondolni magam, most sajnos az ár is befolyásoló tényező, mert nem hoztam magammal túl sok pénzt, nem véletlenül kerestem olcsó éttermet. Átmenetileg becsukom az étlapot, ujjam könyvjelzőként használva, hogy majd később visszatérhessek oda, ahol tartottam.
- Parancsolsz? Nem értettem tisztán. Jaa... Hmm... - töprengtem el, s ez a töprengés megérte, hogy elterelődjön elmém az étlap tartalmáról. Tényleg kísérteties csend és pangás uralkodott, csak a lámpák berregése erősödött fel. Már éppen kiabáltam volna, hogy hahó, vagy valami, amikor elkapott valami földöntúli félelem érzet is. Nem tudom, de fázni kezdtem. Biztos kintről jön be a hideg, nincs még itt igazán a nyár, pedig olyan jó napsütéses időnk volt.
- Nem tetszik ez nekem. - álltam fel bizonytalanul ülőhelyemtől - Hátramenjek a pultokhoz szólni? Vagy most mihez kezdünk?
Hirtelen fontossá vált számomra Matilda. Nekem kellett rá vigyázni, mert én vagyok a férfi. De nem csak ez... Ő is varázsló, s az egy dolog, hogy legalább használhatok előtte mágiát és a lány is erős, de ha már a magyarok ilyen széthúzóak, legalább mi tartsunk össze. Halkan beszéltem, hogy csak ő hallja, s próbáltam leplezni aggódásom.
Szál megtekintése
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 21. 16:30 | Link

Matilda és a Mesélő


Bólogatva hallgattam végig Matilda mondanivalóját. Egész aranyos egy lány, nem tudtam megsaccolni a korát, de nagyjából velem egyidős, az biztos. Csak motoszkál egy olyan elképzelés is a fejemben, hogy ő egy teljesen más fajta lány, mint amilyen nekem kellene. Bár nem tudom. Nem arról van szó, hogy én most csajozom, ez nem egy randi, senki ne vágja hozzám ezt az estét ilyen színben, mert attól frászt kapnék! Egyszerű véletlenek furcsa egybeesése, melyek az itt tapasztalható végeredményt adják. Hogy a jövő mit hoz, nem tudom. Szerintem egyébként ő ilyen könyvmoly féleség lehet, sőt, az is. Szóval nem nagyon hiszem, hogy más is érdekli. Azért jobbnak láttam rákérdezni, nehogy elfelejtsem, elveszítve ezzel egy értékes információ lehetőségét.
- Figyelj, Matilda. És mennyire vagy a könyvek szerelmese? Van az olvasáson kívül más hobbid is? - vakartam meg a fejem. Kell lennie, az efféle lányok általában jó kézügyességgel rendelkeznek, szépen rajzolnak vagy festenek, művész lelkek. Nem biztos, hogy nála is így van, de tapasztalataim alapján igaznak kellene lennie.
A nyuszin csak jót tudtam röhögni, azt sem illetlenül. Láttam rajta, hogy elpirult, biztosan cikinek érzi, vagy még mindig nem tette teljesen túl magát az eseten, ezért nem is akartam udvariatlan lenni. Jobbnak véltem lezárni az ügyet, mint legjobb megoldás.
- Hogy én, mint recepciós? Érdekes lenne... Nem, kedves, hideg. Ez teljesen más. Ha nagyon tudni akarod... - néztem körbe abban bízva, hogy nincs kívánatlan fül a közelben. Mivel nem volt, közelebb hajoltam a lányhoz és suttogva folytattam. - Örököltem. Az egész kócerájt. Úgy bizony... - kacsintottam. Nem így képzeltem a büszke bevallást, de ha ennyire kíváncsi volt. - Te akartad tudni. De kérlek ne nagyon hangoztasd, én sem szerettem volna egyből elmondani. De hazudni se szeretek.
Kicsit érdeklődve megnéztem, hogyan is reagál erre a lány. A lehető legrosszabb csajozós szöveg. Talán valami szélhámosnak tarthat, pedig nem így van. Ő kérdezte. Ez van, ha egy lány kíváncsi. Még én vagyok a hibás, ha igazat mondok.
Egyébként Matilda tényleg mindent tud. Nagyon okos, a Roxfortos meséjével teljesen felcsigázott. Elég sok ideig voltam ott, még egy ideig prefektusként is "dolgoztam", mert egyesek úgy hívták az ilyen feladatkört, de ilyen rejtett zugokra, meg ilyenekre senki sem emlékszik. Egy kivételével, de az is már a múlté. Vajon a magyar mágustanoda is rejt az ottanihoz hasonló kamrákat, szobákat? Én csak egy olyan pletykát hallottam, hogy egy egész nagy földalatti rendszer húzódik a kastély alatt, amelynek csak egy része bejárható.
Nagyjából ezek történtek a bajok előtt. Mert ami utána jött, olyanban még soha az életben nem volt részem. Pedig megéltem sok jót és rosszat is, annyi mindent láttam és tapasztaltam, hogy egy átlag korombeli szégyellve magát elbújhatna az árnyékom mögött, de ilyet... Nem számítottam rá, hogy egy látszólag varázslóknak fenntartott helyen ártatlanul belekeveredek valamibe, amikor semmi hivalkodót nem tettem. Talán a szálloda?
Megjelent ugyanis az eltűntnek vélt brigád. Meglepően összedolgoztak, voltak gyanús jelek, amiket Matilda már korán felfedezett, én azonban nem tulajdonítottam ekkora jelentőséget azoknak. Bizonyára jobb lett volna idő előtt távozni, de most már sajnos késő.
- Micsoda?! Mi ez az egész? Maguk mit keresnek itt? - kérdeztem teljesen értetlenül. Nem tudom, hogy a pániktól nyögtem ki meggondolatlanul ezeket a szavakat, de eléggé felháborodtam. Madárkám? Az csak nem én vagyok. Nem ismertem az arcokat, ezért úgy véltem, Matildára gondolnak. És mivel rá néztek, egyértelműnek hittem. Agyamban végigfutott egy pillanatra a gondolat, hogy talán valami bűnszervezet kellős közepébe csöppentem, a lány pedig egy büntetett előéletű, ravasz tolvaj vagy bármi más, aki megjátssza az ártatlan és fiatal könyvtáros lányt, holott a valóságban nyakig úszkál a bajban. De az azért csak nem lehet...
Előkerült egy pálca és egy kés is, én pedig biztos voltam benne, hogy a többieknél is van valami. Óvatosan, alig feltűnően a zsebemhez nyúltam, kitapintva a pálcám. Sajnos megláttak... Összerezzentem, amikor az az alak, az a szemétláda a vállamra tette mocskos kezét. Nem tehettem semmit, féltem. Sosem varázsoltam ennyire élesben ember-ember ellen.
- Megtenné, hogy leveszi a kezét a vállamról? Mi nem akarunk bajt... - kérdeztem higgadtan.
Aggódóan néztem Matildára. Vajon mit tegyek? Egyelőre várok, hogy ő mit reagál, hátha lesz egy olyan helyzet, amitől megmenekülhetek.
Utoljára módosította:Thomas A. Reynolds, 2013. május 21. 16:30 Szál megtekintése
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 1. 23:28 | Link

Matilda és Mesélő


Szuuper éjszakát szerveztem magamnak. Egy valami biztos - a nőket pár napig kerülöm. És Pesten este mellékutcában soha a büdös életbe többet be nem teszem a lábam! Pláne nem egy éttermébe.
Ahogy kezdett világossá válni, hogy ennek a fele se tréfa, úgy forrósodott körülöttem a légkör, mely végül fojtogatóan és izzasztóan vészes kezdett lenni. Az események pedig csak pörögtek körülöttem, én meg kicsúsztam és elvesztettem a kontrollt. Nem akartam már semmit, csak békét és nyugalmat. Ennyi is épp elég, hogy kikészítsenek egy Thomast.
- Nekem ehhez semmi közöm, hagyjanak kérem békén és engedjenek el! Nincs nálam semmi... Matilda, miről beszélnek ezek?! - kérdeztem kétségbeesve, aggódó pillantásokkal. Ezen szomorkás arckifejezés elárulhatta a lánynak, hogy valószínűleg egy Add oda, kérlek, vagy csinálj valamit - et jelent. Igyekeztem hadarni, hogy mindent elmondhassak, mielőtt elhallgattatnának. Ne adj Isten. Sajnos azonban eldurvult a helyzet. Nem láttam, mi történt, csak a fájdalmat éreztem. Egy pillanatra elkiabáltam magam, testem pedig megrándult a szúrás hatására. A következő emlékképem a nyöszörgő énem, aki az ijedtségtől könnyes szemmel próbálja a vérfoltot megszemlélni. Jobbnak láttam nem mozogni, szerencsére nem véreztem annyira. A mosás gondolata eszembe se jutott.
- Matilda, kérlek... - nyögtem, bár eszembe jutott az a gondolat is, hogy a céljuk megszerzése után kíméletlenül végeznek velünk. Fogalmam sem volt, mit tegyek. Matildára bíztam magam, elvégre az ő ügye ez, én inkább meghúznám magam. Remélem túsz sem leszek... A pálcámhoz ezek után véletlenül se mertem nyúlni. Nem... Kell lennie kiútnak, de túlerőben vannak, ráadásul mire egyet is suhintok, valamelyikük biztosan kést szúr a hátamba. Talán ha elterelhetném a figyelmüket... Most túlzottan rám koncentrálnak - ezt sajnos a saját bőrömön érzem. Jó ég, mikor lesz vége? Remélem ez csak egy rossz álom és további sérülés nélkül megúszom.
Szál megtekintése
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 8. 09:06 | Link

Matilda és Mesélő


Az utolsó pillanatban valóságos csodaként, meglepetésként, Matilda váratlanul egy egész jó tervvel állt elő. Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe! De hát nekem nem volt mivel zsarolnom őket, nem nálam volt az a bizonyos levél, amit meg akartak szerezni. Ilyen stresszhelyzetben valahogy más is az ember gondolata.
Sikerült már valamivel bátrabban rámosolyognom a lányra, feltehetőleg nem látványosan. El tudom képzelni, milyen nehéz helyzetben van. Nőként szerintem duplán megterhelő lehet, már amilyen érzékeny teremtéseknek ismerem őket.
Csendes hallgató voltam. Meghúzódtam egy jó alkalmat keresni, nem szóltam bele a párbeszédekbe. Minek is hősködjek értelmetlenül, amikor igazából semmi közöm az ügyhöz? Inkább féltem először a saját testi épségem, mintsem ennek a furcsa lánynak az életét. Nem éri meg kockáztatni, egyelőre. Szemét volnék? Nem hiszem... Egyetlen szerencséje volt Matildának, hogy szimpatikusnak találtam, volt benne valami erő, amit csak éreztem, s most nem is tudnék leírni. Megfogott. Ugyanakkor tudtam, hogy ha őt eltakarítják, utána én következem. Ketten vagyunk, akiknek meg kell menekülnünk innen. Akárhogyan. És ha ennek az egésznek vége, csak azután fogom felmérni a történteket, az okokat és a kockázatokat, addig pedig egy hajóban evezünk.
Karon fognak és felemelkedem ülőhelyemről. Én engedelmeskedem, bár próbálok nem bábként rángatózni. Célom, hogy legalább ennyivel borsot törjek az orruk alá és egy szikrányit is fáradjanak. Megváltásként ért, hogy végre elmozdulhatok a helyemről, bár tudtam, hogy nem wellnessezni visznek. Egy búcsúpillantás a lánytól, mely még sugallja a reményt, de nem sok jót ígér, s arról árulkodik, tartson ki és húzza az időt, amíg lehet, majd eltűnök azzal a bizonyos Kéménnyel. Csak ekkor kapcsolok, hogy mennyire kellemetlen érzések uralkodnak a sebemnél. Igyekeztem mit sem törődni vele.
Lassan elindultam a lepukkadt étterem hátsó része felé, ahol egy ajtón keresztül lehetett a konyhához és egyéb alkalmazotti helyiségekhez jutni. Semmi hirtelen mozdulat, határozott léptek, izgatott tekintet jellemez. A fickó bizonyára beleegyezik, hiszen a vezérük Matildával fog tárgyalni, ahhoz pedig nem kellek. Mivel én vagyok elől, amikor befordulok az ajtón, néhány másodperc időt nyerve, gyorsan előkapom a pálcám a zsebemből és elrejtve, de harcra készen állok. Amikor pedig elég távol kerülünk a többiektől, látótávolságon kívül... Nos... Úgy döntöttem, megpróbálom Kéményt valamilyen úton módon kicselezni. Egy bénázó mozdulattal sikerül mellé, mögé kerülnöm.
- Petrificus Totalus! - suttogom haragosan, s remélhetőleg sikeresen célt ér az átok, s ez a bizonyos Kémény egy ideig el is van intézve a részemről. Ahogy láttam, nincs hátul a közelemben más emberük, s a zajt sem vertem fel, ugyanis felfogtam a gazember esését, s nyomban neki is láttam, hogy valahová félretoljam. Valami olyan helyre, ahol nem veszik észre... Szerencsére valamiféle raktár ajtaja előtt történt az eset, úgy gondoltam, a kartondobozok között jó helye lesz.
Elégedett voltam magammal. Ostobaság volt ez a lépés felőlük. De hogyan tovább? Elindultam, hogy feltérképezzem a hátsó részt, bizonyára van hátul még emberük. És Matildával sem ártana kezdenem valamit.
Szál megtekintése
Thomas A. Reynolds
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 24. 19:50 | Link

Matilda és Mesélő


A nyomás egyre jobban terhelte mellkasom. Nehezen vettem a levegőt, oly érzéssel kísérve, mintha valami láthatatlan hurok vagy inda fojtogatna. Ha nem lettem volna elég stramm fickó, meg kellett volna álljak egy kicsit pihenni. Örültem volna a fejemnek, mint majom a farkának, hogy még élek. Akkor azonban csak egy cél hajtott - kijutni és pontot tenni ezen borzalmas éjszaka végére, amit bizonyára sokáig emlegetni fogok.
Körülnéztem, átkutattam a zugokat az étterem hátsó szekcióján, de különösebb nyomokat nem találtam. Csak titkon tudtam reménykedni, hogy a bűbájom egy ideig lefoglalja azt a bizonyos Kéményt. Ha az ember ilyen gazfickókkal van körülvéve, még ha valójában pitiánerek is, mindig legyen óvatos! Én maximalista vagyok és eltökélt, mindenre odafigyelek, mindent megtervezek és nem nyugszom bele, ha valami nem úgy van, ahogyan azt én elterveztem vagy megálmodtam. Éppen ezért tudom, hogy marhára irritáló tud lenni, ha a felállított terv pont egy ilyen apróságon áll vagy bukik. Itt nincsenek kockáztatások, ez nem szerencsejáték.
Megtaláltam a kiutat. Pontosabban egy feltételezett kijáratot. Könnyen kisétálhattam volna, még ha fel is verem egy kicsikét a zajt. Valami azonban elkezdte nyomni a lelkem, s nem kellett sokat törnöm a fejem, hogy rájöjjek, az egésznek Matilda az okozója. Nem hagyhatom itt a lányt... Örökké nyomasztani fog, ha a vére az én lelkemen szárad. Rendes volt velem. Ez így lenne fair. És különben is, milyen levél lehet ez? Talán, ha megmentem, választ kaphatok. Őszinte lesz és sikerül megtudnom információkat. Ha pedig valami drága kincsről van szó, ami ugyebár csak a mesékben lehet - gondoljunk a profitra! Én befektettem elég nagy összeget a tervembe, jól jön a plusz fedezet, és ha bővíteni szeretném ingatlanomat, azt így könnyen megtehetem. És a család? És a nyaralás, az eddigi álmok és vágyak? Nekem még kevesebb dolgom lesz. Fene a kíváncsiságomba, utánajárok ennek!
Megszorítottam a pálcát a kezemben, vetettem rá egy reményteljes pillantást, majd megfordulva a folyosón elindultam arra, amerre Kéményt és a kompániát hagytam. Ahogy egyre közelebb értem célterületemhez, úgy egyre több zajt és neszforrást hallottam fülemmel. Itt már lopakodóra vettem a figurát és a falhoz simulva jutottam el az ajtóig, amely nyitva volt. Takarásban álltam, így nem kellett félnem, hogy meglátnak a kíváncsi, illetéktelen szempárok. Óvatosan ki-kikukucskáltam Matildáék felé, amikor a párbeszédek alapján biztosra véltem, hogy mindegyikük a lánnyal foglalatoskodik.
A terv a következő volt: kijuttatni Matildát és a levelet, s eltenni láb alól a bajkeverőket. Ehhez a varázserőmhöz kellett folyamodnom, de felderítésemnek köszönhetően jártam a konyhán és szert tettem egy igen éles késre is. Vész esetén egy ilyen sem árt, és most ugye vészhelyzet van. Szerettem volna a lány figyelmét felhívni valamivel, hogy meglásson és jelt adjak neki. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan érjem el a szemkontaktust. Mivel olyan módszer, aminél teljesen biztonságosan hívhatom fel csak a lányra a figyelmet, nem létezett, így kénytelen voltam kockáztatni. Szintén akkor, mikor feltehetőleg mindegyik huligán partnerem és más irány felé fordult, odaálltam az ajtóhoz úgy, hogy már látszódjak, s a kezemmel is jeleztem. Csak remélni tudtam, hogy ezzel felhívom Matilda figyelmét és lejön neki, hogy mire is készülök. Kitörni... A lánynak a meglepetés erejét kihasználva kell szintén támadnia, így már van esély a győzelemre.
Nem bírtam tovább várni... Varázspálcám az ürgékre szegeztem, előtte átgondoltam, hogy mit is akarok majd megidézni, majd egy határozott pálcamozdulattal elkiabáltam a bűbájt.
- Visiostrello!
Talán nem a legjobb, de a denevérhad látványa felkészületlenül érheti őket, s addig a néhány másodpercig tartó meglepődött időszaknak varázsát kihasználva támadhatok és az egyik már el is lesz intézve. Ha Matilda észbe kap, s ő is suhint, jók leszünk és megnőnek az esélyeink.
- Stupor! - hangzott újból, ezúttal Tinát célozva meg, remélhetőleg sikeresen. Ekkor az ajtó mögül összehúzva magam a pultokhoz futottam fedezék gyanánt használva őket, még közelebb jutva a fickókhoz. Hajrá, Matilda és én!
Szál megtekintése
Budapest és környéke - Thomas A. Reynolds hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek