[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=52176#post52176][b]Széles Dea Flóra - 2013.01.24. 21:07[/b][/url]
Láttam, hogy jöttek felénk. Krisztina és a hivatali boszorkány nem sok figyelmet fordítottak rájuk, észre sem vették, hogy közelednek. Egy hatalmas ölelést kaptam, ami miatt őszintén szólva meglepődtem egy kicsit. Visszaöleltem, és még egy félmosolyra is futotta, bár ez elég félős volt. Hirtelen úgy éreztem, hogy ez a nő tényleg szeret engem, ami igazából nagyon meglepő volt. Vele fogok hazamenni. Ők lesznek a családom. Igyekeztem megszokni ezt a gondolatot.
Anna össze-vissza beszélt igazság szerint mindenféléről, de én örültem neki, hogy nem sokat kell hozzászólnom, csak mosolyogni meg hasonlók, mert ilyen helyzetekben sosem voltam jó. A hangom alig hallani általában, sokan rácsodálkoznak a csengésére, mert elég egyedi. Nagyon szoktak örülni a nevelők, mikor beszélek. Nos, Széleséknél többet kell majd. Hozzá kell szoknom. Akár... el is kezdhetném...
- Veronika végül is tudja, hogy érkezem? Úgy volt, hogy meglepetés lesz, nem? - Kissé megnyugodtam a gondolatra, hogy nem leszek meglepetés neki. A végén még nem örülne nekem, akkor meg teljesen szétesnék. Már így is tiszta ideg vagyok. Bár, kérdés volt, hogy ha csak nem mutatja, hogy nem örül, az jobb-e, mint hogy megmondja az érzéseit?
Még mindig gyűrögettem a szoknyámat, mikor megsimította az arcomat. Nem voltam hozzászokva ennyi fizikai kontaktushoz, úgyhogy meg is illetődtem egy kissé, de azért megvillantottam egy félmosolyt. Ezek a félmosolyok csak félig igazak, nálam igazi mosolyt szinte még soha nem is látott senki, talán csak Eszti. Egy pillanatra elméláztam, hogy merre lehet, de aztán visszairányítottam magam a szobába. Ezek fontos pillanatok.
Magamtól nem tudtam semmit mondani, pedig éreztem hogy kellene szólnom. Valami köszönésfélét szerettem volna azért, hogy eljöttek és tényleg kiragadnak innen, mert valahol örültem is neki, csak féltem is tőle egyszerre. Azonban, mivel tényleg féltem egy kicsit, olyan lett volna mintha hazudnék, úgyhogy inkább nem szóltam. Csak álltam, és próbáltam elhinni, hogy elmegyek a Gyermekotthonból.
Vajon milyen lesz az új szobám?...