BK Fórum - Budapest és környéke

Békés, csendes emelet. Előre érzi, hogy jó helyen jár. Az első próbánál besétált az erdőbe, lágyan fújt a szél, már majdnem, hogy idilli volt a hely, aztán bumm, légi utazás troll marokban. Második proba, nyugodt séta, szimpatikus kapu, bumm naaagy mamasárkány, még akkor is nagy, ha az övé a legkisebb volt. És most? Most békés, csendes területen sétálgat és bumm, kentaurok? Vagy bumm, vámpírok? Na az fincsi lenne. Sajnos a hogyan győzzünk le egy vámpírt aki vért szív, manipulál és emlékeket is tud törölni – vagy mi? – kézikönyvét nem hozta be magával.
~ Ez jó lesz. ~
Sosem járt még ezen az emeleten, így nem tudja, hogy mi van itt, mindig csak a negyedikig jutott, az is bőven okozott látnivalót, így egyértelmű volt, hogy nem az épület alsóbb részeire megy, hanem szépen fel, de mégsem a legtetejére, ott tuti valami nagyon durva dolog van, amihez képest a vámpír eltörpül. Hogy mihez képest törpülhet el, az persze passz, így nem is megy felfelé.
Belépve a kiválasztott ajtón az első, amit észrevesz a sötétség. Kellene egy kis idő, amíg a szeme megszokja, de arra pont nincs ideje, ha valaki meg meg akarja támadni, már most látta, hogy hol jött be, szóval ha kis fényt csinál, azzal azt éri el, hogy ő is meglátja, ma ki akarja vacsorára. Komolyan lassan azt kell hinnie, hogy a varázslények étlapján is kezd olyan népszerű lenni, mint a fiúk körében. Hiszen érezhetően Gergő is ott van a nyomában, plusz az a névtelen is, aki bíztatást küldött, plusz az az eladó srác, aki mindig ingyen ad neki valamit még pluszba, és persze ott van Noel, akinél mondjuk lehet, hogy nincs meg ez, de ő azért érez és jó lenne, ha tényleg ott lenne. Bonyolult érzelmek. Ezen morfondírozva suttog el egy halk lumost, amitől aprócska fény gyúl a pálcája végén.
- Sehol senki. Túl egyszerű.
Kicsit körbeles azért, de miután megállapítja, hogy túl egyszerű, lejjebb ereszti a pálcáját és közelebb lép a nagy függönyökhöz. Már érti mi van itt, semmi. Annyira semmi, hogy ezt a részt nem is használják, talán a fent lakó durva dolog miatt ide se engednek fel senkit, nehogy lejjebb jöjjön és felfalja az itteni embereket, akik segítenek a lapot sokszorosítani. Mindenesetre ő jobban szereti a természetes fényt, szemüveget se hozott magával, így egy határozott mozdulattal megrántja a nehéz anyagot, ami lehull, csakhogy a beáradó fénnyel együtt kiáradnak a denevérek is, akik egyből megtámadják a bűnöst.
Velőtrázó sikítással díjazza saját hülyeségét, melyet talán még a földszinten Maurice nembácsi is hall, azért reméli, hogy nem hiszi, hogy ez segélykérő visítás volt, pusztán csak egy egész kolónia támadta meg a szöszi lányt, akinek hajába legalább négyen bele is költöztek már. Itt van az a pont, amikor megelégeli a dolgot, az _ő_ hajába senki se matasson engedély nélkül.
- Immobilus!
Reméli, hogy ez az egyszerű, de nagyszerű varázslat segít abban, hogy amíg a cikket kitatlálja, addig egy kis békére lel. Az egyik sarokba kuporodik, pennával és pergamennel, végiggondolva a versenyzőket. Mindenkiről annyira jót lehetne írni, olyan nehéz a döntés, és mégis, valami igazán ütős kell.
- Hm.
Belemártja a pennát a tintába, majd a pergamen fölé helyezi. Egy csepp… két csepp… semmi betű, de az egyik hasonlít egy madárka fejére.
- Istenem Lotti szedd össze magad.
Pirít rá saját magára, majd le is írja az első szót, ami az eszébe jut: Benjamin. Arca mosolyra húzódik, hiszen a fiúról a legkönnyebb írni. Miközben agyal, és vázlatot ír a kész pletykáról, a hajába ragadt denevéreket is megpróbálja eltüntetni, mert szegények megérdemelnek még egy esélyt, ő pedig azt, hogy ne essen baja a hajának.

Benjamin L. Krise tekintélyes vagyon örökösévé vált, amikor nagymamája kijelentette, hogy a fiú talpraesettsége és életszeretetet nem ismer határokat. Egy megható beszéd keretében jelentette be, ahol ott volt a fiú minden közeli és távoli rokona. Kerti rendezvény volt, hiszen hol férhetett volna el máshol mindenki, akinek csak egy csepp Cadington vér is folyik az ereiben? Voltak ott Hamilton-ok, Tetul-ok, Krise-ok, Weaver-ök, Landry-k, Westfallen-ek és még sorolhatnám, hiszen mára az egyik legnagyobb máguskapocsról beszélhetünk, mely szinte minden aranyvérű családot összefog.
A jeles eseményen a családok kiválóságai énekeltek, táncoltak, zenéltek, mindenki az ifjú milliárdost ünnepelte, aki arcán enyhe pírral, szemében sosem látott meghatottsággal fogadta a gratulációkat. Édesapja hangoztatta fia nagyszerűségét, akinél jobb fiút nem is kívánhatott volna. Megkérdeztük az ifjút, mihez kezd hirtelen jött vagyonával:
„Mindenképpen szeretnék egy ösztöndíjprogramot indítani, mely a tehetséges Bagolyköves diákokat, mint például Várffy-Zoller Róbert vagy Yarista Palarn. Ezen kívül az előbb említett két legjobb barátommal, akikkel mára úgy érzem elválaszthatatlanok lettünk szeretnék létrehozni egy tehetséggondozót, ami amolyan szakkollégiumnak felelne meg a kivételesen tehetséges diákok képességeinek bővítésére.”
Ezen mondatok elhangzása után többen úgy vélték, igazából mágushadsereget szeretnének összeállítani, egy olyat, mellyel átveszik a hatalmat az oktatási területen, illetve Bogolyfalvában. A mágustanodát saját váruknak, míg a falut zsoldosaik otthonának kiáltanák ki. Mr. Krise hevesen tagadta a vádakat.
„Ez nem más, mint rágalmazás. Attól még, mert Rellonos vagyok, nem kell gonoszkodni velem.” Szemei szinte könnybe lábadtak, miközben folytatta. „Mindig ez van. Ha valaki Rellonos, az már gonosz is. Ez nem igaz, hiszen Yart se kínoztuk barátilag három napnál tovább, amikor átállt, nem vártuk meg, amíg kinyomva a magas C-t könyörög, hogy fejezzük be. Ha gonoszok lennénk, megtettük volna, sőt, ennél többet is!”
A partin jelen volt még Amira Loveguard, a híres férjkereső, akivel Benjamin félrevonultan társalgott, és aki elégedett mosollyal, sőt öleléssel köszönt el a fiútól. Egy közeli hozzátartozó szerint Benjamin pénzt és embereket fektet a Budanekeresd mellett megnyíló hárembe, ahova minden Amirának szimpatikus férfi felvételt nyer. Előny, ha van benne valami sötét. Persze ezt nem szeretné nyilvánosságra hozni, hiszen cserébe Amira felajánlotta a régóta vágyott Turnman Katalin kezét akit személyesen ő maga, és kebelbarátnője Sofia F. Denaro hoznak el a fiúnak a jövőhéten megrendezésre kerülő esküvőre, melyen a börtönből frissen kiszabaduló Nagy Bátor Đominic lesz a tanú, aki száznyolcvan nap letöltendőt kapott, mivel kirabolta Bogolyfalva édességboltját, hogy jó szülinapot szerezzen Bianca Charlotte Shanesnek, aki jelenleg Maurice Mclaughlinnal és bandájával a MauMau-val turnézik Amerikában.

- Hát te még mindig beteg vagy, csillagom.
Elégedetten olvassa újra az egészet, mielőtt tizenöt másolatot készítene belőle, majd felkelve sietősen elhagyja a szobát, és lefelé menet igyekszik a nyomdáig eljutva is széthagyni párat, illetve a megfelelő pontokra letenni. Próbáljanak ezek után rájönni, hogy ki volt, úgysem fog menni, mivel mindenkit beleírt. Ezek után pedig futás Maurice bácsiig, akinek, ha elér odáig nyom egy puszit az arcára, amolyan rejtett bocsánatkérés címén.