[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=52702#post52702][b]Yarista Palarn - 2013.01.25. 20:03[/b][/url]

Yar végre kijöhetett a könyvek közül, lerázhatta magáról a tanulás terhét. Mostanában eléggé el volt maradva mindennel, muszáj volt bezárkóznia és a tanulásra koncentrálnia. Legszívesebben órákra sem járt volna, de ugye, akkor csak még több tanulnivalója lenne. Amandával is keveset találkozott, nem is nagyon kérdezte ki, hogy mi van vele, csak némelyik szünetben loptak egymástól néhány csókot, de általában még ennyire sem futotta. Yarnak mostanában az is elég, volt, hogy Candy hozzábújt és csendesen elüldögélhettek. Nyilván a Kedves is észrevette, hogy Yar túl van terhelve az edzések és a sok minden miatt, úgyhogy csak kedves társként enyhítette a fiúra nehezedő súlyokat. De most már vége a tanulósdinak, viszont egy újabb probléma jött, Amanda elszólta magát, hogy Amira az ispotályba került. Sajnos ez már pont becsengetéskor volt, és külön órákra mentek, azóta pedig nem találkoztak, így egyedül ballagott az beteg baráthoz. Mostanában egész jól kijöttek megint, távolinak tűnik – vagy meg sem történtnek – a szakításuk, lenyugodott a kedély kettejük közt, sőt talán még szorosabb is lett a kapocs, mint azt sejtették volna. Úgyhogy, ha már Mira beteg, muszáj meglátogatnia őt. Bár fogalma sincs, hogy mi baja, de azért betért egy kis boltba és vette egy tábla csokit a lánynak. Lassan pedig megérkezik a bejárathoz, és megkísérli felkutatni a lány fekvőhelyét. Igazából nem is találná meg, ha nem éppen ott lenne Amanda is, aki vélhetően a szobatársa mellett álldogál. Apró mosoly jelenik meg a fiú arcán, és máris odasiet a hármashoz, a javasasszony lehet a harmadik, aki éppen beszél valamiről.
- Szép napot mindenkinek! – azonnal magához vonja Amandát és egy rövid csókkal köszönti Kedvesét. Aztán Amirához fordul.
- Veled mi történt Mirácska? Tessék, ezt neked hoztam, hogy elősegítsem a gyógyulást. – átnyújtja a lánynak a csokit, ha pedig nem bírja átvenni, leteszi mellé valahova egy szekrényre.
- Nincs nagy baj, ugye? – kérdezi a javasasszonyt, és elég vidám áll hozzá a témához. Nem hiszi el, hogy bármi rossz lehet a lánnyal, hiszen ő is túlélt már egyet, s mást, akkor Mirának is kötelessége ezen a földön maradnia. Persze lehervad a mosolya, amikor kicsit komorabbnak látja a társaságot, de érdeklődve várja a válaszokat, és átöleli a derekán a cicalányt. ~ Remélem nem annyira komoly… ~ fohászkodik magában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=151149#post151149][b]Yarista Palarn - 2013.07.17. 19:37[/b][/url]

A kevesebb, mint egy hét nem volt elég neki, hogy regenerálódjon. Hiába a mágikus gyógyítás - még ő is használta magán a Holdentől kapott külön varázslatokat -, ez nem ugyanaz. Nagyrészt pihent, és ha lehetett csevegett a többiekkel, főleg Katával és Biával. A többiek nem annyira álltak hozzá közel, talán Domi, mégis valahogy sikeresen elkerülték egymást a pár nap alatt. Tudta, hogy a mai nap már a következő próba lett, a kezdetekhez képest kissé gyorsult a tempó. Mindenkit megviseltek a fenevadakkal történt találkozás, ki jobban mutatta, kit kevésbé, de biztos benn Yar, hogy mindenkinek maradandó élmény volt. A zsupszkulcsos utazás már szokássá vált, viszont most egy muglik által lakott környezetbe érkeztek. Aztán egy telefonfülkébe libasorba haladtak be, ami levitte őket a következő tusa helyszínre. Tíz perc gyaloglás után megérkeztek, ahol megtudták, hogy mi a feladat. Körbenézett, hogy ez nem csak egy átverés-e, de minden továbbjutó ott volt, így ha átverés is, mindenki a részese. Miután az eligazítás megvolt, úgy gondolta, hogy ő ugyan nem mászik emeletet, de gyanús volt neki a helyszín. ~ Nyolc szint, az pont hét emelet, mi heten vagyunk. ~ Gondolta letörten és elindult lóhalálában felfelé. A hatodikon már csak egyvalaki lábdobogását hallotta, aki felfelé megy előtte, így ő ezen a szinten maradt. Előhúzta a pálcáját, majd óvatosan kommandózni kezdet befelé, kíváncsian várva, hogy mi az akadály. Próbált mindenkit kikerülni és felfedezni a hely sajátosságait, meg azt, hogy ezen a szinten miket lehet csinálni, kiknek az irodái vannak.  Ha lehetett, elbújt berendezési tárgyak mögé, és amint talált egy biztonságosnak ítélt helyet, írni kezdte a kitalált pletykát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=151997#post151997][b]Yarista Palarn - 2013.07.19. 18:54[/b][/url]

Sikeresen eléri az emeletet, amelyiket kinézte magának és még a többieket is sikerült elkerülnie. Tiszta a levegő, egyedül van a szinten. Legalább egy pillanatig ezt tudja elhinni, hiszen hiába oson, a szint tele van emberekkel. Így megpróbál beleolvadni a többiek közé, ami egy ideig megy is, viszont nyugodt helyet nem talál. Ha nem is bukik le, észreveszik, de még mindig tart a szerencséje, nem veszik észre azt, hogy nem ide való. Persze kissé ironikus is az egész, mert ha azt nézzük, hogy hány számban szerepelt már vagy cikkben, vagy pletykaként, akkor nevezhetjük ide valónak is. Esetleg díszvendégnek. Egy morózos öreg úr hívja magához, ő pedig kedves mosollyal az ajkain, no és nagy lelkesedéssel siet a segítségére. Viszont a feladat nagyon sok időt venne el tőlük, mert nemigen válogatná szét 10 perc alatt az egészet, nem beszélve arról, hogy azt sem tudja, hogy a szortírozásnak milyen szempontok alapján kéne működnie. Amikor leül mellé az idős férfi, akkor ő mosolyogva kezd hozzá látszólag a feladatnak, amit kapott. Módszeresen kezd hozzá, majd amikor a diktálásra figyel a felügyelője, egy pillanat alatt non-verbáliasan elaltatja az öregurat. ~Dormiendana!~ Szerencsés, hiszen, arról az oldalról nemigen láthatja senki, ahol a pálcát fogta. A férfi feje koppan az asztalon, miközben Yar eltünteti a pálcáját. Kicsit riadt arcot vág, majd elmosolyodik, amikor kíváncsi szemek vetülnek rájuk. A szájához emeli a jobb kezének mutatóujját és továbbra is mosolyogva „tér vissza a munkájához”, közben rázkódva a nevetéstől, mintha csak elbóbiskolt volna a férfi, ő pedig ezen derülne. Végül is, ha azt nézzük pontosan ez a helyzet, viszont a figyelem, ha minden jól megy, elhárul r a fiúról. Mivel látszólag van munkája, az asztalon előszed pár pergament, és egy írótollat is kerít. Most végre nyugalom van, így megírja a feladatát, azaz a pletyka cikket.

Sajnálom, de rossz hírt kell közölnöm veletek. Nem is tudom, hogy lesz-e időm mindent leírni, de igyekszem részletesen beszámolni olyan eseményekről, amikről ti nem tudhattok, sőt, én sem tudnám, ha nem lennék a részese. Ez a Tusa csak egy álca, arra, hogy kísérletezzenek velünk. Kezdődött azzal, amikor Sofia – a tusa legelején - megtámadta Robit egy párnával éjszaka, nem tudni milyen okból, majd a fiú elégtételt vett.  Azonban ez egy titkos kísérlet része. Nem tudom, hogy a DÖK vagy csak Maurice végzi, vagy esetleg kényszerítik őket, de láttam elsuhanni közöttünk éjjelente alakokat, akik mindenkit megnéztek maguknak. És az egyik nap észrevettem egy tűszúrásnyi nyomot a tarkómon, amikor két tükör között végeztem a reggeli tisztálkodásom. Utána, szándékosan nem szólva senkinek, megnéztem másokét is, főleg fiúkét, ugye a lányokén a hosszú haj miatt nem tudtam volna észrevétlenül megtenni ezt. Rajtuk is ott volt a nyom, Merlinre! Úgy nézem… egy pillanat, mintha lépéseket hallanék, megnézem… Oké, minden rendben! Gondoljátok, kibírnánk ilyen lények támadását? Megmenekülhetnénk kentauroktól, sárkányoktól? Nem beszélve arról, hogy olyan dolgokat pillantottam meg, amik nem lehetségesek szerintem. Például Bia és Benji együtt jöttek ki az egyik kaland/teszt/próba (?) előtt a fürdőből. Benji és Bia, mi? Lehetetlennek tartom az ilyen kis… legyen az bármi, ami kettejük között volt. Aztán ugye ott van Robi és Sofia esete, és mintha Katkó is kicsit többet akarna beszélgetni velem, mint, ahogy azt a barátságunk megengedné. Egyszer megfogta a kezemet is, nem tudtam mire vélni. Ő pedig, csak csendesen mosolygott. Vanília leesett a hálórészéről! Alexnek éjjel a kocsiján ügyködött egy idegen. Nem tudom, nem tudom. Örülök, hogy a kicsik nagy része kiesett, de lehet, hogy ők nem feleltek meg a céloknak. Csak tudnám, hogy mire megy ki ez az egész. Talán génmanipuláció? Sosem felejtem el azt a csuklyás alakot, akit akkor egyszer éjjel megpillantottam. Képzeljétek, Amandát nem találom egy ideje, a DÖK azt mondja, hogy mostanában nagyon el van havazva, nem ér rá. Elhiszitek? Lehet, hogy rájött valamire, vagy csinált valamit, amit nem kellett volna. HIszen szeret! Túl sok a lehetetlen és összeegyeztethetetlen szituáció. Lehet, hogy csak én egyedül vagyok immunis az egészre, ki tudja? Vajon mi lesz velünk így, mire megy ki ez az egész? Segítsetek valahogy! Derítsétek ki mindannyiunk érdekében, hogy mi folyik itt, kérlek benneteket! Most megyek, mert nem érzem magam biztonságban! Nagyon remélem, hogy a Tusa végén találkozunk még…

Yar

Mikor végzett, még másol jó néhány darabot a „műből”, az öregúr természetesen még alszik, továbbra sem zavaró tényező. Ő összepakolja a cuccait, az férfinek pedig otthagyja az „összeválogatott” lapjait, majd elindul kifelé. Gyorsan felméri, hogy melyik fakkba kell betenni a nyomdába kerülőket, és odateszi a pletykáját, plusz annak másolatait. Aztán miután kiér a folyosóra lóhalálában igyekszik lefelé, hogy elérje Mauricet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693007#post693007][b]Yarista Palarn - 2017.07.28. 20:20[/b][/url]

Nyár van, a válogatott pedig gőzerővel készül, így Yarista is. Egy könnyed edzéssel kezdtek délelőtt, főleg taktikai elemeket vettek át. Aztán a szövetségi kapitány úgy döntött, hogy egy jó kviddicsjátékosnak kreatívnak is kell lennie, meg szélesítenie kell a tudáskörét. Ezért mindenki az edzés után kiöltözött és a színház felé vette az útját, természetesen hopp porral. Az egyik oldalpáholyt foglalták el az Lélekdarabok címet viselő dráma kezdetére. Yarista egy narancslevet még megivott előtte a büfében és Kristóffal dumálgatott, aki felhívta a figyelmét a főszereplőre, Máté Csinszkára. Yarnak ismerős volt a név, de nem jelent meg a lány előtte emlékeiben elsőre. Ekkor a válogatott fogó felvilágosította, hogy egy bagolyköves diákról van szó, ekkor már neki is beugrott a mindig visszahúzódó lány. Legalábbis az ő emlékezetében így élt. Elsötétült a nézőtér és elindult az előadás, ő pedig izgatottan várta, hogy Csinszka milyen színésznővé vált. Egyáltalán nem volt otthon a színház világában, pedig Zephyrinnel többször voltak darabokon, a lány unszolására, amit a későbbiekben a hajtófenomén még meg is köszönt neki. A Lélekdarabokban pedig az ő iskolatársa elképesztően csodás, elegáns és lehengerlő volt. Yar az állát kapkodta, ahogy a lány milyen könnyedén játszott és élte magát bele a szerepébe, néha még a fiú is elfelejtette, hogy Losonczy Rita, hanem Máté Csinszka a valódi neve a dívának. Természetesen állva vas tapsolt a végén, és hangosan füttyögött az egész csapat az előadás színészeinek, különösen Csinszkának. Jókedvűen mentek edzésre, ahol aztán jól belecsaptak a lecsóba. A labdás edzés eléggé lemerítette az aksit a csapatban, a fiúk alig várták, hogy zuhanyozzanak. Yarista volt az utolsó, aki beállt a zuhany alá, hiszen ő tartott még magának egy levezető 20 percet, mert a jobbról érkező csavardobásával ma nem volt elégedett. De végül meglett és késő délután indult haza. Már a hopp állomáson volt, amikor meggondolta magát. Nem kellett sietnie, és már régen járt csak úgy Budapesten. Így hát nyakába kapta a várost és nyugodtan közlekedett a muglik között. Nem tűnt ki a tömegből, sportcuccban rótta az utakat, és egyszer csak egy parkba érkezett. felderült, mert úgyis le akart ülni egy kicsit meditálni és élvezni a városban a kis zöld környezetet, és természetesen arra is gondolt, hogy hátha talál valami árust, aki ad neki valamit, amivel megtömheti a hasát. Lassan szelte keresztül a parkot, majd meglátott egy magányos lányt, aki a falat festette. Tetszettek neki a lendületes vonalak, meg a fura ívek, így hát elindult a csinos lány felé. Rendesen felkeltette a fantáziáját ebben a festő cuccban feszítő lány, aki egy pillanatra elfordult felé, és mintha a délelőtti művészt vélte volna felfedezni benne a kviddicses. Közelebb lépett és a vigyora egyre nagyobb lett, micsoda szerencse!
- Hát nem mondom, ebben is elég tehetséges vagy, de a délelőtti előadás azért mindent vitt – áll meg a lánytól 3 méter távolságra, nem akarja igazán megzavarni. Tetszik neki, hogy valaki, akit ennyire a tenyerén hordoz a közönség, nem fél beszennyezni a kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=693148#post693148][b]Yarista Palarn - 2017.07.29. 23:02[/b][/url]

Nagyon sok mindennel kell felvérteznie magát egy híresebb kviddicsesnek, mert nem csak rajongók és kedves ellenfelek vannak a világon. Ha valaki elér egy szintet, nagyon sok mindent meg kell tanulnia, hogy megvédje a saját és csapatának titkait. Először is sokat jár az elméjét és beszédét fejleszteni, hogy megfelelően tudja válogatni a szavait, és azt is, hogy mikor mit és kinek mondjon el. A magánélet megvédése a legnehezebb, hiszen ha van párja az illetőnek, azt is elég követni, hogy megtalálják a sztárt rajta keresztül. Plusz fel kell vérteznie magát az elmékben kutakodóktól, nyilvánvalóan ez a legnehezebb feladat. Yarista viszont már elsajátította az okklumenciát, így gondolatai többé kevésbé védve vannak. Ezért is érzi meg az erős tapogatózást, amikor a lány ránéz, azonnal zárja a kapuit. Meg is lepődik, hiszen Csinszka kezében ecset van, és nem pálca. ~Talán ösztönös tehetség, ebben is?~ villan be a gondolat a kviddicses fejében, miközben viszonozza a széles mosolyt egy hasonlóval.
- Szerencsére még nem váltunk eggyé. Az elég vicces dolog lenne – előnyben van a lány, hiszen Yaristának egyedül nem is sikerült felhoznia emlékei mélyéből a csinos leányzót. De azért örül, hogy nem feledte el a lány, így legalább tudja, hogy ki áll vele szembe. Ez előny és hátrány is lehet – inkább mindkettő – Yar szerint, viszont hazudna, hogy ha azt mondaná, hogy nem örül, hogy a díva felismerte. Mert kétségkívül sugárzó egy egyéniség a hasonló korú leányzó, még így kantáros ruhában is.
- Az egész válogatott téged csodált, köztük én is. Szívbe markoló előadás volt – igen, egy dráma nézése közben nem hullajt örömkönnyeket a néző. Hatásos volt, Csinszka pedig együtt élt, lélegzett a darabbal.
- Befejezted mára? – kérdezi kissé csalódottan a kezet törlő színésznőt. – Ez mi is akar lenni? Érdekelne – kíváncsian tekint a lányra és a festményére, amiből egyelőre nem tudta kihámozni, hogy miről is szól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=695307#post695307][b]Yarista Palarn - 2017.08.09. 19:49[/b][/url]

Nagyon ritka nála, hogy a véletlen az elé sodorja, akin éppen gondolkodik. A Bagolykőben kicsit többet előfordult ez, hiszen azért többnyire összezárva volt azokkal, akikről álmodozott, vagy az élete részesei voltak, de amióta kviddicsezik, már nagyon nem így van. Így aztán nagyon örül a szerencséjének, hogy a nagybecsű színésznőt elkaphatja egy kis beszélgetésre. Ámuldozik magában a hölgyé érett lány mosolyán, már az előadáson is megjegyezte, hogy milyen jól áll Csinnek, ha mosolyog. Igen, Csinnek hívja magában, mert még emlékszik, hogy annak idején valaki így hívta, ő meg jól kinevette ezt a becenevet magában. Most egy kicsit visszagondolva, ez egészen bunkó dolog volt tőle, de mivel nem osztotta meg senkivel, így szemet huny a saját maga ostobaságán. Még akkor is, ha ez az emlék nem is igazán erős, és biztos benne, hogy csakis Kristófnak köszönhető, hogy egyáltalán bármire is emlékszik. Majd megköszöni neki valahogy.
- Igen? – lepődik meg egy pillanatra. Hiszen ismerik egymást, legalábbis Yar arra következtet, hogy Csinszka jól tudja, hogy kivel áll szemben. Azért elfogadja a bűbájos mosollyal átnyújtott jobb kézfejet és határozottan megrázza, majd gondol egyet és jobbra fordítja a saját kezét. Gyors és kedves kézcsókot kap a díva, majd finoman elengedi a puha bőrű kézfejet a kviddicses.
- Örvendek a szerencsémnek hölgyem, Yarista Palarn, és azt hiszem ön felett jártam egy évfolyammal a Bagolykőben – neveti el magát, nem szánja iróniának, inkább viccnek. Gyorsan témát is vált és a figyelmét a vászonra tereli. Miután felvilágosítják, azonnal tudja, hogy gőze sincs a festményekhez, bár tény, hogy a káoszt az ő saját módján értelmezni tudja.
- Hogyne, tehetséges lehetsz – kínos vigyor biggyed az ajkaira, mert gőze sincs, hogy ebben milyen a lány. Lehet, hogy Merlin áldotta tehetség, de az is, hogy jobb lett volna, ha botot faragnak a kezéből. Ehhez a fiúnak nincs szeme. Amiben biztos, hogy Csinszka nagyon csinos. Ahhoz viszont elég jó szeme és tapasztalata van.
- Mikor kell fizetni, mennyit és hol? – kérdezi vigyorogva, majd észbe kap. – De ha szeretnéd, egy kis eszem-iszomra a vendégem lehetsz a környéken, viszont neked kell választanod, hogy hol. Én szeretném, azt azért hozzátenném, ha már így feldobtad a napomat – fura egy kérés még tőle is, de egy kicsit el lett varázsolva. – Vagy rendelhetünk ide is valamit, nagyon tetszik a környezet – ajánlja fel és talán még jobban is vágyik rá, amióta kimondta. De majd Csinszka eldönti, hogy mi neki a jó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=696302#post696302][b]Yarista Palarn - 2017.08.15. 07:38[/b][/url]

Tetszik neki a híres díva – mert az, ha ennyien eljönnek valaki előadására és látta, hogy mennyi paparazzi loholt a színház körül – ennyire természetes és nem akar többnek látszani, mint ami. Pedig akár meg is tehetné, hogy udvariasan elhessegeti Yaristát, biztosan rengeteg rajongója akad, ahogy a fiúnak is. Persze a kviddicses nem is ezért jött ide, ez egy véletlen szerencse, amit próbál a lehető legjobban kiélvezni. Nem kell rosszra gondolni… A közös nevetés meggyőzi őt teljesen, hogy a lány nem hordja fenn az orrát, és van humorérzéke is. Ez ritka párosítás híres embereknél, de tudja jól, hogy vannak mindenkinek árnyaltabb részei, amire egyelőre nem is akar gondolni. Így utólag kicsit bánja, hogy az iskolában nem ismerkedett meg Csinnel, amire elég kevés ideje is lett volna, meg volt egyébgondja is. Ami azt illeti, visszagondolva, most már sokkal könnyebb az élete, és nem is annyira komplikált. Egyedül a kis sárkánya hiányzik neki, akivel nem tud annyi időt tölteni, mint régen, cserébe, mindkettejüknek sokkal több szabadideje van. Egyelőre még nem tudta eldönteni, hogy jó-e ez, vagy rossz.
- Igen, szívesen teszek eleget a meghívásnak – marad a jól ismert Yarista mosoly az orcáján. – Segíthetek pakolni és cipekedni? – kérdezi. Neki nem degradáló a pakolás, mindig rá volt kényszerülve ilyesmikre, azóta pedig nem csinál belőle problémát. – És ha megjön az étel, visszasétálunk ide, vagy a park egy még szebb részére? Tényleg nyugalmas és gyönyörű – mint te néz körbe, pillantása pedig Csinszkán állapodik meg, aztán máris indul segíteni, ha engedélyt adnak rá és van értelme. Követi Csinszkát, amint náluk a holmija és izgatottan várja, hogy milyen a lakása.
- Egészen szerencsés, hogy pont itt laksz, jól választottál – dicséri, amíg a házhoz érnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=700931#post700931][b]Yarista Palarn - 2017.09.13. 09:18[/b][/url]

Megkapta az engedélyt, így az ő szokásos tettrekészségével áll neki a feladatnak. Odalép az állványhoz és megnézi, hogy van-e olyan dolog rajta, ami még esetleg lepotyoghat róla, de Csin már mindent elintézett neki, így csak cipekednie kell. Ez elég erős szó volt ahhoz, amit valójában tennie kell, hiszen nem túl nehéz az állvány, könnyedén felemeli és a lány mellé lépdel. Nagyot szippant a levegőbe, szereti az ilyen helyeket és egyébként is jó barátságban van a levegővel.
- Ó, akkor már két különlegesség is lesz minimum ott, szeretném, ha megmutatnád majd – mosolyodik el, miközben azt próbálgatja, hogy milyen módon vigye a festőállványt. Végül a hóna alá csapja – pedig akár lebegtethetné is -, méghozzá a bal hóna alá, hogy a jobbján lévő Csinszkát jól meg tudja figyelni. Elégedett a látvánnyal közelről is, ahogy előadás közben is néha elkalandozott és képzelődött. Lenyűgöző volt a színdarab, Csinszka pedig csillogott benne, mint a legfényesebb drágakő a nyakékben. Nem kell sokat gondolkodnia és „cipekednie”, hamarosan megérkeznek a lány házához. Csodálkozik picit, hogy Csinszka kulcsot használ, még akkor is, ha ez lehet mágikus is. ~ Biztosan így akar elvegyülni a muglik között. ~ Gondolkodik el rajta, meg azon, is, hogy furcsának tartja, hogy nincsen egy állandó 100 fős rajongótábor az ajtaja előtt. Nem mintha az övé előtt lenne, de Yarista elszeparáltan él, egy nagyobb birtokon, amit azért nem egyszerű megközelíteni. Ráadásul többször sasként közlekedik, így pedig nem követik őt.
- Köszönöm - a szíves invitálás után belép, és amint Csinszka lepakol, a szekrény mellé támasztja az állványt. – Jól lesz itt, vagy tegyem máshová? – kérdezi, és ha kell odébb teszi az eszközt, majd elkezdi levenni a cipőjét. Nem akar illetlenül viselkedni, mégiscsak egy vendég és az előszoba szépsége sem bírná el, hogy cipőben közlekedjen. Nem követi a formás lábakat a konyhába, csak nézelődik az előszobába, megcsodálja a berendezést. ~ Egészen otthonos. ~ Jegyzi meg magában, majd átveszi az étlapot. – Ó, hát én nem, de akkor valami könnyebbet keresek, hogy ne kelljen rám várnod – pillant a szépség szemeibe. – Lehet 15 is, nem sietek – kacsint, tudja, hogy egy nőnek azért 5 perc általában kevés. persze kérdés, hogy a női „5 percet” hogyan is kell jelen esetben értelmezni. Nekidől a falnak és böngészni kezdi az étlapot, nem ismeri az éttermet, ahonnan ezt hozni fogják, így az adagokról és minőséggel sincs tisztában. Talán az ár az egyetlen, ami segítségére lehet. Végül választ magának egy kis sajttálat – aztán meggondolja magát és mégiscsak a nagyot -, majd leereszti maga mellé az étlapot és vár, hogy megérkezzen Csinszka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=701320#post701320][b]Yarista Palarn - 2017.09.15. 10:05[/b][/url]

Nem is gondolta volna ezt másképpen, a „junk food” valahogy nem lenne Csinszka stílusa. Azért azt sem hiszi, hogy néha napján nem dob be egy pizzát a lány, ahogy Yar is megteszi. A kviddicses mondjuk akár többször is eszik ilyesmiket, csak, amikor szezon van, akkor figyel magára e téren igazán. Mivel lassan kezdődik is az új, muszáj valami normálisabb kaját rendelnie. Ezért is dönt a sajttál mellett, ami, a lány elmondása szerint jó étteremből származik, tehát nagy lesz a választék. Elmosolyodik a harapós kanapéra és felpillant a lányra.
- Rendben, akkor öntök neked is – ellöki magát a faltól, majd elindul a konyhába, miközben nézi az eltűnő formás hátsót, elégedetten bólint. Megkeresi a bort, amit szinte azonnal meg is talál, majd kutakodni kezd bornyitó után, amit viszont nem talál. Poharak után nyitogatja a szekrényeket, a harmadikban meg is találja. Előkészíti a poharakat, majd egy pálcaintéssel kiugrasztja a dugót a borospalack szájából. Közben megnézi a tiszta konyhát is, továbbra is otthonosnak tartja. Felveszi a palackot és kitölt két adagnyi bort, miközben megérkezik Csinszka. ~ Azt a mindenségit. Nem semmi ez a nő. ~ Döbben le magában egy pillanatra, majd mosolyt varázsol a szájára és felemeli a két poharat.
- Először is, gyönyörű lettél, ha még lehet fokozni. Amúgy pedig nem unatkoztam. Parancsolj – odanyújtja a jobb kezében lévő kristálypoharat, amiben lágyan ringatózó bor megfesti az üveg falát. Továbbra is elismeréssel adóz Csinszka külsejére és vélhetően a belsővel sem lehet igazán gondja. Eddig nagyon kedves hozzá a lány, és még le is nyűgözi, tíz percre volt szüksége ehhez.
- Egy sajttálat néztem ki, viszont neked nem tudtam választani. Nagyon sok halas étel van – vonja meg a vállát, és koccintásra emeli a poharát.
- A szépséges dívára! – fejezi ki elégedettségét, és ha koccintottak, egy kortyot meg is iszik belőle. Az alkoholos problémájára bájitalt iszik minden reggel, így egy pohár bele fog férni neki. Többel már problémák lennének…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704834#post704834][b]Yarista Palarn - 2017.10.04. 12:14[/b][/url]

A beszélgetés nagyjából negyed órája történt, azóta a kviddicses be van zárva Csinszka öltözőjébe. Mivel mindenféle kis rejtett zug van a helyiségben, Yarista pedig be is állt a paraván mögé, azóta ott várakozik. Szerencséje volt, az előadásnak már vége, a tapsból hallatszik, hogy a lány megint csak fergeteges volt, amit ő is meg tud erősíteni. Sajnos a végéről ő lemaradt, különben nem tudná meglepni Csinszkát. A hatalmas virágcsokrot az öltözőasztal közepére tette, és még egy vízzel teli vázát is varázsolt alá, hogy minden tökéletesnek hasson. Egy orchidessist is „ellőtt”, így aztán tényleg virágos lett a szobácska. Most már csak a híres dívának kell megérkeznie, hogy a terve a második fázisba léphessen. A hangját elváltoztatta, hogy nehezebb legyen felismerni őt, és az őrt aki beengedte még megbízta azzal, hogy egy rajongó küldött a lánynak némi meglepetést, és erről tájékoztatja majd. Így nem számíthat rá elvileg Csin, ő pedig jót fog mulatni majd… remélhetőleg a végére a lány is. Ami azt illeti, nem kellett kétszer meghívni erre az előadásra, még korábban Csinszka küldött neki jegyet. Korán foglalt magának szállást a fiú, közel a színházhoz, és nagyon izgatottan várta, hogy újra találkozzanak, mert a múltkori kis beszélgetésük és vacsorájuk során mondhatni „beleszerelmesedett” a gyönyörű lányba. Mindenképpen meg akarta lepni őt, látni, hogy hogy viselkedik váratlan helyzetben. A taps odakint elhal, már csak percek kérdése és megérkezik az „áldozata”. Addig is kivont pálcával bújik rejtekén, és mosoly terül szét ábrándos ábrázatán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=704903#post704903][b]Yarista Palarn - 2017.10.05. 11:58[/b][/url]

Egyre izgatottabb lesz, ahogy közeledik az idő, hogy Csinszka belépjen az ajtón. Azzal együtt, hogy nem tudhatja, hogy ez mennyi idő, hiszen akár órákig is eltarthat, ha ad valami interjút, vagy tudja a fene. Hogy miért, ennyire nincs otthon Yar a színház világában. Végül fordul a zár, ő pedig elmosolyodik és kinéz a kis résen. Majdnem elfüttyenti magát, amikor meglátja őt, pedig nem szokása, még szerencse, hogy a rutin, meg az évek vele vannak. Az kicsit bántja, hogy a virága épp, hogy csak egy pillantást kap, de ezen felül tud emelkedni. Úgyis csak elterelésként hozta – nyugtatja magát, és máris felszabadul. Lekerül a „farokrész” a díva ruhájáról, ő pedig majdnem elájul, ahogy a ruha hátsó vonalait tanulmányozza. ~ Igazán szép szabás. ~ Harap az ajkába, majd megszólal az elváltoztatott hangján úgy, hogy kidugja a pálcája hegyét a leskelődésre használt résen.
- Csak semmi rossz mozdulat, vagy kiabálás művésznő! Forduljon balra, arcával a falnak! Végre elkaptam – az öblös hang még őt is meglepi, pedig csak Aaron Summer hangja, akitől begyűjtötte a mintát, jó barátja még a Vikingses időkből. Sosem gondolta, hogy valaha hasznára válik majd, de most igazán jól jött. Kicsit irigyli is ezt a hangot, az övé bár nem rossz, nincs ennyire jó orgánuma. Summer rádiózott is egy darabig, úgy tudja és általában ő adta az interjúkat. De most más feladatra kell koncentrálnia, addig viszont nem akar kilépni a paraván mögül, amíg a lány megláthatja a tükörből. Akkor oda a meglepetés…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=705287#post705287][b]Yarista Palarn - 2017.10.09. 11:23[/b][/url]

Bejött a terve, amire nem számított, csak reménykedett benne. De az is lehet, hogy a színésznők fejedelme csak játszik vele, de erre igen kevés esélyt ad, hiszen tényleg jól elrejtőzött. Csak a félelem nélküli hang, ami zavarja a tervében, az nem illik az egészben. Nem ilyen az, ha valaki megrémül és csinálják, amire kérik.
- Hmm, így közelről még csinosabb, mégiscsak el kell rabolnom, nem kell a vérdíj - mondja "Aaron", ő pedig lassan előlép a paraván mögül. ~ Lehet, hogy tényleg el kéne rabolnom, Merlinre, hogy lehetett őt nem észrevenni akkoriban? ~ teljesen kész van ettől a ruhától, meg a lány kecsességétől. Még túsznak is bombázó, mégis magabiztos, amikor nem kéne annak lennie.
- Ha eljön velem vacsorázni és elkápráztat, talán elengedem élve - mondja fenyegetően, de az arcán a hagyományos Yarista vigyorral. - És semmi riasztás, vagy azon nyomban békává varázsolom. Igaz, szexi egy béka lesz - nevetgél. Közben megközelíti a lányt és a pálcájával finoman megböki a háta közepét. Aztán elkezdi lefelé húzni, egészen a derekáig. Abban reménykedik, hogy Csin csiklandós, és ezzel is "kínozhatja" egy kicsit. ~ Egy csókkal mondjuk kiválthatná magát, de ezzel még várnom kell. ~ Morfondírozik magában és nézi a lány kecses vonalait. Igazán szerencsésnek érzi magát, hogy egész életében szép lányok vették körül, jelenleg pedig úgy érzi, hogy ez egyszer vissza fog hatni rá, mert egyre csak szebbekbe botlik. Igazán választani sem tudna közülük, de az előtte állót bizonyosan a legjobb 3-ba sorolná, és akkor egyikük sem sértődhetne meg. Ha igen, akkor hazudnia kellene mindnek, hogy ki hányadik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=706662#post706662][b]Yarista Palarn - 2017.10.26. 07:55[/b][/url]

Yarista élvezi a helyzetet, amibe került. Ott áll előtte a félig levetkőzött szuperdíva, és csak arra vár, hogy ő mit lép. Az viszont egyből látszik a lány válaszából milyen botcsinálta rabló lenne belőle. Igen, ez nagyon nem az ő műfaja, sosem volt az az erőszaki. Máshogy oldotta meg a helyzeteket, de most úgyis egy játékról van szó és reménykedik benne, hogy a másik majd veszi a lapot.
- Mondjuk úgy úriember vagyok és adok választási lehetőséget, ami nem jár erőszakkal - még maga is meglepődik milyen kreatívan húzza ki magát az amúgy elég valótlan helyzetből. Ha tényleg rabló lenne már régen elkábította volna a lányt valószínűleg és már vinné is el valahogy. Nem, ő beszélget. Klasszikus marhaság. Csinszka viszont tovább feszíti a húrt.
- Na, persze, és akkor feljelent majd. Akkor, hogy kapom meg a váltságdíjat? - kérdezi és megböki a pálcával a lány oldalát. Egészen megközelíti hátulról őt, majd a füléhez hajol. Egyvalamire  viszont nem számít, lejár időközben a hangját elváltoztató varázs. Mivel nem tudta, hogy mikor jön Csin, elszámolta és nem is tartotta észben.
- Most pedig velem jön, és rántott húst fog enni! - mondja már a saját hangján, amibe félig megremeg a nevetése, hiszen tudja, hogy a lány vegetáriánus. - A fenébe - nyögi ki szinte a lány fülébe, ahogy érzékeli, hogy már a saját hangján szólt.