36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. március 31. 22:12 | Link

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Bejelentette, hogy holnap felbukkan nálam este, és képzeljétek, az a holnap már ma van. Úgy alakul, hogy lent az utcán futunk össze, mert én még beugrottam boltba. Mivel általam ismert alakjában tartott lakom felé, könnyedén utána fütyültem, ahogy észrevettem, aztán nemsokára már itt is voltunk. Kipakolásztam, őt meg leültettem a nappaliban. Ahonnan mondjuk egy az egyben rám lát, lévén, hogy egybe van nyitva. Késő van, szóval mindketten ettünk már, de némi gyümölcsmajszolás bőven belefér, csaknem kötelező, hozom is a tálat. Vagyis hát lebegtetem. Azelőtt éri a dohányzóasztalt, hogy én érném a kanapét a szépség mellett. Viszont, amikor mindkettő megvan, átvetem karom mögötte. Valahogy most a bal oldalán kötöttem ki, ez egy ritkább eset.
- Nagy megkönnyebbülés lesz, hogy máshol hever majd az a tömérdek papír. Untam már őket - zárom ezzel a csodás gondolattal az idáig tartó szófolyamomat arról, hogy beiktattuk az új titkárnőt. Állandóan csinos vörösökkel vagyok körülvéve.
- Hm. Mondd csak... - fürkészem az arcát komolyan, következő felvetésem előtt - Szerinted miért van még rajtam zakó? - érkezik a nagy kérdés, ami azután merült fel bennem, hogy olyan feszes volt átvetni a karom. A kérdést egy kelletlen talpra szökkenés követi, hogy megszabaduljak ettől az immáron felesleges ruhadarabtól. V nyakú pólómban ereszkedem... vagyis huppanok vissza a kedvesem mellé, szexin a hajamba túrva. Nem direkt csinálom szexin, csak hát szexi vagyok, nem tudom máshogy. Sajnálom.

# # #
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2020. március 31. 22:53 | Link

Antonkedves

Nem szokásom megfordulni a füttyögőknek, ám ha nagyon jó kedvemben találnak, néha kivételt teszek - főleg, ha Antonok találnak fütyörészni, fészkéhez ilyen közel. A bolt előtt vártam rá, hogy ne kerüljünk bajba a nálam lévő holmi miatt, de aztán már ha akart, se tudott volna levakarni, ó nem.
Arra sem egyszerű rávenni, hogy magára hagyjam a konyhában, de miután megfenyeget, hogy ha tovább lopdosom a gyümölcsöket, akkor az ujjaimból is aprít a tálra, egy utolsó epret elorozva elsompolygok és beérem a konyha-kanapé távval. Csodák csodája, hathatós segítségem nélkül már szinte pillanatok alatt elkészül és csatlakozik hozzám.*
- Nyilván a papírok elhelyezkedése a probléma forrása,-*horkantok halkan, mert bár egy pillanatig sem kérdőjelezem meg igazgatóként tett erőfeszítéseit, a gondos papírmunka nem tartozik közéjük. Ez persze nem kisebbíti érdemeit és én sem fogok szót emelni az új munkaerő ellen, amíg ez több közösen tölhető időt jelent.
- Szándékosan elkövetett szemérmességgel nem vádolhatnak,-*felelem, szemrebbenés nélkül, mintha a téma szakértője lennék*- szóval csakis gondatlanságból. Mit tudsz felhozni mentségedre?-*Annál is inkább, hogy még mielőtt odabújhattam vagy kényelmesen elhelyezkedhettem volna, már pattan is fel, s bár elkezd vetkőzni, egyetlen réteg után abba is hagyja. Ah, the agony... Pedig a nagy nézelődésben én is elfelejtek megválni puha pulóveremtől, amiből ugyan kibukkannak vállaim, de combközépig ér és cicanadrággal egészül ki.
- Szívtelen dög,-*sandítok rá, sóhajtós szusszanással követve a mozdulatot - én mit fogok széttúrni így? Ennek ellenére azért odadőlök, megcirógatva vállát orrom hegyével, meg-megpihenve, míg beszívom illatát. Hiányoztál.*
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 1. 20:42 | Link

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

- Végtelenül bosszantó, igen. Minek áll annyi papírhalom az asztalomon, amikor állhatna ott a semmi is? - ejtem ki a semmi szót úgy, mintha valami felbecsülhetetlen értékű ereklyéről beszélnék. Az igazságtól pedig nem állok messze. Nagy érték a tér.
Szakértő bólogatással hallgatom eszmefuttatását a zakófennhagyásos esetről. Jogos, jogos. A mentségem pedig? Majd mindjárt kiötlöm, miközben zakóm hamarosan tovaszáll az előtérbe, én meg ismét a vöri mellett vagyok, akkor már adva is egy puszit kilóg vállára. Tetszik ez a pulcsi. Meglehetősen.
- Elvonod a figyelmem - érkezik a mentségem. Elveszi az eszem, nincs mit tenni. Még jó, hogy bőven van miből elvenni. Visszadobom háta mögé karomat. Lábam keresztbe rakom. Mikor érkezik a szívtelendögözés, elkezdek nézelődni a hátam mögé, hogy ezt mégis kinek mondta. Fogalmam sincs. Mire visszanéznék rá, már hozzám bújt. Magamhoz ölelem átvetett karommal és hajába csókolok.
Semmi kedvem odahajolgatni a gyümölcsöstálhoz, szóval intek pálcámmal és odalebeg a tál az ölembe. Onnan szemezgethetünk. Éppen egy szőlőt ejtek a számba.
- Neked is be kell ám mostantól kéreckedni hozzám az igazgatóiba. Nincs csak úgy belibbenés. Előbb át kell juss az őrömön - tárom elé, mire számíthat a továbbiakban. - Alig várom, hogy Vanessza bekopogjon és hivatalos hangon bejelentse, hogy "Doktor Meyers keresi Önt, Igazgató úr. Beengedhetem?" - adok valamiért a titkárnőmnek elég mély hangot és persze helytelenül mondom a nevét. Örökké úgy fogom. Amíg ki nem fogyok a V betűsekből, ami sajnos hamar bekövetkezik. Akkor majd ismétlek.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2020. április 1. 21:53 | Link

Anton
#unbelievable #theaudacity

A puszi mosolyt csal az arcomra, s picit fel is húzom vállaimat, felváltva mozgatva őket, hogy kérkedjek fedetlenségükkel és örömömmel. Sőt, ha már itt meg a figyelemelterelésnél tartunk, válaszként kacsintok egyet, aztán kikapom hajamból a hivatalos kis kontyot összetartó tűket, úgyis megviselt állapotban van mostanra, s fejemet megrázva hagyom a feltűzéstől enyhén hullámos, vörös tincseket szétterülni. Amennyire szeretem az esti szórakozást és a város pezsgését, annyira jólesik most ez a játékos civódás, aminek jóformán egyetlen célja, hogy halljuk a másik hangját. Mert szeretem és hiányzik karcossága, főleg egy-egy hosszabb nap után, amikor nincs időm megállni pár szóra sem, hát magamban tartom, amit neki mondanék.
Belebújok az ölelésbe, szemhéjam magától lecsukódik és álla alá fúrom a fejem egy pillanatra, halk szusszanással. Aztán persze muszáj, hogy előrukkoljon azzal, amire jóformán azóta várok, hogy bejelentette, titkárnője lesz.*
- Wh...-*pislogok rá, mint hal a szatyorból, teátrálisan tátogva mellé felháborodásomban, mintha eddig naponta kerestem volna fel az irodájában, kihasználva, hogy senki sem állta utamat.*- Kárpótlást követelek!-*találom meg végül a hangom, rácsapva Anton mancsára és ellopva az orra elől a legszebb szőlőszemet, amit kinézett magának, kihívóan bekapva.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 3. 21:07 | Link

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Félrebiccentett fejjel, kendőzetlenül gyönyörködöm benne, ahogy kibontja, szétrázza haját. Pontosan tudja, mit csinál és én is pontosan tudom, a célját mégis eléri. Nem úgy, mint a következő szőlőszem a számat. Sértett, tolvaj kedvesem pedig már élvezkedik is az elhappolt gyümölcsön.
- Szerintem valami gond van a fordítóbűbájunkkal - közlöm gondterhesen ráncolva homlokom, megint felmarva egy szemet - Mondd még egyszer, hogy szőlőt követelek! Másnak hangzott - teszek úgy, mint aki azon töpreng, mely angol szó hasonlít annyira a grape-hez, ami miatt így adta át. - Nem kell ám félned, hagyok neked is! - nyugtatom meg afelől, hogy nem kell erőszakhoz folyamodni itt nekem, jut mindenből. - ... valamennyit - teszem hozzá csöndesen, újabb szőlőt majszolva el.
Kicsit aztán fintorogni kezdek, ez viszont nem a szokásos arctáncoltatás, ez most tényleg kelletlen kifejezések sora. Halántékomhoz nyúlok és dörzsölöm. Talán nem aludtam eleget vagy jól mostanában, vagy valami kemény front lesz, vagy fogalmam sincs, de eléggé nyom a fejem.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2020. április 5. 22:35 | Link

Antonkedves

- A bűbájnak kutya baja. Szelektív süketséget sejtek,-*húzgálom meg egyik fülcimpáját, csak hogy ne hivatkozhasson fordítási hibára. Aztán hagyom, hogy a következő szőlőszem az övé legyen, annak ellenére is, hogy kanyarfülem bizony elcsípi a halkan mormolt kiegészítést és összeszorítom ajkaimat.
- Vigyázz-vigyázz!-*fenyegetem aztán meg ujjammal, mielőtt újabb gyümölcsöt happolnék el, őt beelőzve. Azon nyomban számba is hajítom, hogy esélye se legyen visszalopni, s megengedek magamnak egy diadalittas "majd-én-megmutatom" mosolyt.
A grimaszát látva aztán felhagyok a játékkal, jókedvemet mintha elvágták volna, helyette figyelek és próbálom érteni - a dörzsölés aztán megadja a magyarázatot, s aggodalmam helyét együttérzés veszi át. Talpra állok, hogy a kanapét megkerülve mögé sétáljak.
- Merre fáj?-*kérdezem, megcirógatva arcát, némán arra bátorítva, engedje csak fejét hátrabillenni és a támlán pihenni. A válasznak megfelelően indulnak el ujjaim, homloka közepéről kifelé simítva néhányszor, halántékán köröznek, füle felé ereszkedve alá és az állkapcsok illeszkedésénél időznek, lazítgatva az izmokat. Aztán visszatérek a homlok tájékára, hogy kifelé haladva végighúzom ujjbegyem szemöldökén, kitapintva az érzékeny pontokat, amiknél megállok és finom nyomást helyezek rájuk. Az orcán is vannak hasonló nyomáspontok, hasonlóan járok el velük, mielőtt áttérnék a nyaki részre.*
- Emeld kicsit...úgy...-*nógatom halkan, s ahogy egyenesbe kerül a feje, hozzáférek a vállához is. Először azt a pontot keresem meg, ahol az izmok hátul a koponyához tapadnak, hüvelykeimmel lazítva őket.
- Spoiler, de hoztam masszázshoz való olajat,-*jut aztán eszembe, mert nem muszáj itt ücsörögni.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 15. 21:32 | Link

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Nem értem, mégis miből gondolja, hogy csak azért, mert a szájában van már a gyümölcs, én nem tudom onnan visszaszerezni válogatott módszerek garmadával. Naív lélek. De most megkegyelmezek neki.
Jaj ne, dehát most hova megy? Ó, ja hogy... aah. Könnyedén adom meg magam segíteni akaró kacsóinak. Ritkán vagyok én ilyen szófogadó, viszont ezzel itt most csak jól járhatok, ezt már most tudom. Engedelmesen hátrahajtom fejem és elvezem a finom kéz törődő járását borostás arcomon, hasogató halántékomon. Mély hangon hümmögök, mindjárt mehetek basszusnak a sulikórusba. Oda tanárok is mehetnek? Van egyáltalán sulikórusunk? Miért nincs?
Mikor vállamra is rátér kicsit, áldom az eszem, hogy megszabadultam attól a zakótól. Azt azonban hiába fogom fel, mikre utalgat itt nekem a masszázsolajjal, én most teljesen belelazultam ebbe, amit művel velem és tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni, tenni. Kezeim combjaim közé csúszva hevernek ölemben, még szokásos elfolytságomat is felülmúlóan olvadok a kanapéra.
- Spoiler? - kérdezek rá amolyan álomból kiszóló hangon arra a kis részletre, amit nem értek. Ezt nem fordította a bűbáj, annak biztos oka van. Tud valamit, amit én nem. Jelenleg bárki többet tud, mint én, mivel az én agyamat most tökéletesen lefoglalják a finom nyomások, pompás érintések, amik koponyámon át érik. Kevésszer tud pihenni, tiszta felüdülés ez most neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2020. április 24. 23:30 | Link

Anton

A kedves szinte dorombol, a kezdeti értetlen pillantásokat követően gyorsan elengedve magát és rám bízva sajgó fejét. Tényleg nagyon fájhat, ha ennyire belekábul, ritkán látom ilyen törődöttnek. Lehajolok, hogy puhán homlokon csókolhassam, előrehulló hajam alighanem csiklandozza, hiába is próbálom elkerülni - amikor frissen mosott, legfeljebb varázslattal lehet rögzíteni. Fel is egyenesedek hát, hogy folytassam az izmok lazítgatását, figyelve, hol nyöszörög és hol érzek görcsöt, feszültséget. Nevetnem kell, ahogy gyakorlatilag rongybábuvá avanzsál kezeim között, de csak mert eleve majdnem lefolyt a kanapéról és most leguggolva fonom karjaim hátulról nyaka köré, hogy megtartsam.*
- Spoil, mint elrontani. Például, amikor meglepetést tervezel és aztán elszólod magad; vagy amikor valaki másnak direkt idő előtt mondod el a poént,-*mesézek, arcom övéhez simítva, még hozzá is dörgölve az enyhe borostához és mosolyogva a sercegő hangon.*- Például, hogy hoztam bort és teamécsest is. Mert bármennyire is lényegtelen, szívesen emlékszem rá, hogy ezen az estén találkoztunk először,-*tényleg nem érzem annak jelentőségét, hogy megteszünk egy vagy több kört a Nap körül, sosem kérek ilyesmit számon; s esetünkben inkább az furcsa, hogy még csak.
- Segít vagy hozzak főzetet?-*kérdezem aztán, mert szívesen masszírozom tovább, de nem mindegyik fejfájáshoz elég ennyi. Jobb a fájdalom nélkül, akkor is, ha esetleg utána csak alszik vállamra biccenő fejjel.


Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. április 26. 21:31 | Link

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Még finom homlokcsók is jár, teljeskörű ez a szolgáltatás, igazán. Szeretem, ahogy a haja itt-ott megcsiklandoz, mikor ilyen közel vagyunk. És akármennyire beleolvadok a masszázsba, ugyanolyan jól esik, amikor így hozzámbújik hátulról. Felemelem kezem, mintha egy dróton húzná felfelé valaki és karjára simítom.
- Mhm - fújom értően, hiszen világos nekem egyébként, mit jelent a spoil, hiába nem vagyok egy akkora nagy angol tudó, mint mondjuk amennyire német. Csak az volt fura, hogy ez nem fordíttatott. De kezdem összerakni, hogy akkor azért nem, mert... - Á, szóval spoiler, mint valami, amivel idő előtt lelősz valamit - bólogatok, még mindig csak mormogón beszélve. Igen, erre így magyarban nincsen ilyen külön, kompakt kis kifejezésünk, azt hiszem, szóval ez beépült a mi szavajárásunkba is.
- Ja, lényegtelen? - kérdezem meglepődötten, szemem következetesen csukva tartva és csak minimálisan mozogva. - Azért... ezt megnézed? - süllyesztem nem elfoglalt kezem kord nadrágom zsebébe és kiveszek egy bézs kis szütyőt. Igen, szütyő, mert egy dobozkával nem akartam halálra rémíteni. Nem mintha ne lehetne kinézni belőlem, hogy egy eljegyzési gyűrűt valami tök random módon tálalok. Noha, aki tényleg ismer, talán sejti, hogy ugyan mindig képes vagyok meglepetéseket okozni, alapvetően elég konzervatív vagyok ezekben.
Ujjam végére akasztom a kis zsákocska zsinórját és csalogatón pörgetem arcom előtt, ahonnan könnyedén elmarhatja, bármelyik pillanatban.
- Segít - felelek azért közben erre is, hiszen vágyom rá, hogy folytassa. Még ha nem is most hirtelen. Meg talán mostmár készen állok kicsit helyváltoztatni is, ha kell. Ennyit igazán megtehetek az ügyért.
Utoljára módosította:Rothman Anton, 2020. június 3. 20:22
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2020. április 29. 22:46 | Link

Anton, kedves

Muszáj megcirógatnom a karomon megpihenő kezet, élvezve ismerős érdességét, követve vonalait. Valahogy mintha semmi sem lenne épp közöttünk, csak ez az érintés és a mozdulatban megbúvó melegség. Olyan bugyután túl tud néha csordulni a szívem ilyen apróságoktól, hogy azt sem tudom, hová tegyem hirtelen ezt a sok érzést. Meg kell szorítanom vállait, jó erősen.
Meglepetése megmosolyogtat, s kiérdemel vele még egy puszit, lehunyt szemhéjára.*
- Mhm. Mert veled alszom el és veled ébredek,-*s a kettő közt néha vele is álmodom, mintha a részegség elkísérne. Teljes természetességgel vallom be mindezt, habozás nélkül súgva nyakának bőrébe. A mozdulatra arra fordítom arcom, ahol kezét lóbálja, meglepetten fedezve fel ujjai között a szütyőt. A kérdésre finoman megcsócsálom a fülcimpáját, ahogy még nem átallja pörgetni is orrom előtt.*
- Na várj csak,-*fenyegetem meg, mielőtt elhalásznám a szütyőt - csak hogy aztán könnyű léptekkel elszaladjak a táskámig. Ahelyett, hogy kibontanám a titokzatos ajándékot, némi turkálást követően macskaszerűen sompolygok vissza, markomban szorongatva valamit, amit előrehajolva tenyerébe csempészek.*
- Előbb én,-*vágok elébe, mert az én ajándékom nincs becsomagolva - ha széttárja ujjait, azonnal látni fogja, hogy egy karikát kapott, rajta két kulccsal és egy mázas fém vörösbegy kulcstartóval. A nagy kulcs a bejárati ajtótól van, a kisebbik - ki tudja? Házam valamelyik rejtett titkához. Én viszont most tenyerem tartva rázom meg a szütyőt, kíváncsian várva, mi hullik bele.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. június 3. 20:47 | Link

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Szeretem, hogy ennyi mindenért érdemlek puszit. Teljesen ideális helyzet. Elismerően hümmögök vallomására arról, hogy velem alszik és velem ébred. Tud élni, annyi szent. Mondjuk szerintem én sem panaszkodhatom. Simogatom tovább puha karját szabad kezemmel, aztán szusszanok a fülcimpámat ért támadásra. Viszont hamarost itt leszek hagyva. Nem baj, elpörgetem én a szütyőt. Tök jó szórakozás, talán oda se adom neki. Kinyitom végül a szemem, mikor kapok valamit kezembe. Már a tapintása sok mindent sejtet, hát még mikor kinyitom tenyerem és megnézem magamnak.
- Van két jó ajtód, amihez szeretnéd, ha vennék egy házat? - kérdezem nagy humorosan találgatva, miközben forgatom a kulcsokat, nézegetem a csinos madárkát, aztán elmosolyodok, hátranyúlok tarkójáért és fejem hátrahajtva megkeresem száját, hogy megcsókoljam, majd mélyen a szemébe nézzek, tovább mosolyogva. Ez az én néma köszönetem. Magasra tette a lécet ezzel az ajándékkal. De tudom, nem vár cserébe hasonlót.
- Ebbe a lakótársad is beleegyezett? - érdeklődöm a fenevadot illetően. Fontos az áldása. Nem lenne kedvem minden alkalom után új zakót venni, miután az aktuálisat a legújabb trend szerint cafatokban rólam lelógóvá alakította a szőrcsomó köhögő szabó. Lehet, nem kéne elhülyéskednem még egy ilyen pillanatot is, viszont szerintem látni pontosan látja rajtam, mennyire értékelem, amit kaptam.
A szütyőből egy szép, dagadt kis fiola hullik a kedves kezébe, amelyben fehéres por csillog. Na nem valami bódító szer, persze. Egy iskolaigazgató aurortól azért az kemény lenne. Bár a neve sem segít a helyzeten.
- Emlékpor. Nem tudom, találkoztál-e már ilyennel - kezdek magyarázni, mostmár a kulcscsomót forgatva ujjamon. - Indiából való. Megmutatom, mit tud - közlöm, tartva neki a tenyerem, hogy szórjon bele egy egészen kicsit.
Utoljára módosította:Rothman Anton, 2020. június 7. 21:11
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2020. június 7. 22:31 | Link

Antonkedves
#happyanniversary

- Két ajtóhoz minimum egy ház és egy nyaraló dukál,-*dobom vissza a labdát, csak mert aki másnak vermet ás, annak a pénztárcája legyen kövér. Ez egy ősi kínai közmondás, véletlenül sem most költöttem.
Anton egy szót sem szól, de ahogy ujjai közt forgatva nézegeti az ajándékot, ahogy elmosolyodik, boldog villanás cikáz át rajtam, még mielőtt felém nyúlhatna. Fejjel lefelé csókot kapok, akár egy lusta Pókembertől, s arcomon egyre szélesedik a mosoly, ahogy felnéz rám. Ez minden, amit reméltem, némán ragyogok és megcirógatom tótágast álló görbéjének szélét hüvelykjeimmel. Szeretlek.
- Lefizettem,-*vallom be bűnöm töredelmesen, reménykedve, hogy mivel az imént az auror urat is megvesztegettem egy ajándékkal, szemet huny felette. Freud egyébként is megbarátkozott mostanra Anton jelenlétével, miután egy-egy tárgya tartósan beköltözött otthonomba. Nem mondom, hogy elsőre nem pecázta ki a ruháját a szennyesből, hogy hemperegjen rajta (vastag szőrréteget hagyva hátra) és nem hurcolta végig a házon, hogy eldugja; aztán lassan megbékélt vele. Szóval betáraztam macskamentából és a kedvenc nasijából is, biztos ami biztos.
Amikor a tenyeremen megérzem az üveg hűvösét, meglepetten fordítom magam felé a fiolát, mivel főzet helyett valamiféle finom por van benne. Sosem láttam ilyesmit, azt hiszem; legalábbis kétlem, hogy a laborban használatos alapanyagok bármelyikéről lenne szó. A kérdésre megrázom a fejem, hogy ne szakítsam félbe, az arcom és tartásom pedig egy merő izgatott kíváncsiság, ha eddig nem lihegtem volna a nyakába jóformán, most már kétségtelenül mert a név hallatán ezer és egyféle ötletem lenne, mi is ez a ritkaság. Nem kell kétszer mondani, ügyesen lekapom a fiola dugaszát és Anton arcát figyelve annyit szórok a tenyerébe, amennyit jónak lát. Lélegzet-visszafojtva várom, mi következik.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2020. június 9. 21:17 | Link

Rileydrága
a lakásomban Budanekeresden

Én kérek elnézést. Hosszan hunyom le a szemem és bólogatok, egy benrekedő sóhajt hallatva, mint aki pontosan ezt akarta ám mondani. Aki pont így értette, a szájából vették ki a szót. Ház és nyaraló, természetesen.
- De ugye tudod, szívem, hogy az iskolaigazgatóknak azért nem tartanak fenn túl nagy széfet a Gringottsban? - cirógatom meg állát, nyakát, mint egy butuska cicusnak, aki hihetetlen édes, de nagyon el van tévedve. Kicsit hátra is tekerem a fejem, hogy nézegessem őt. Dorombol, ugye?
Nemsokára szór egy adagot a kis fiolávól a tenyerembe. Előre fordítom arcom, mély lélegzetet veszek, amely igazából egyszerre emlékidézési folyamat is, majd kifújom a levegőt, vele együtt az emléket, hogy az felkapja és megkeringesse a port, formát öltve benne: két alak bontakozik ki, fehér csillogással kavarogva a légben, egyre feljebb emelkedve. Táncolnak. Táncolunk. Mi vagyunk azok, a találkozásunk estéjén a pubban. Ott forgunk saját fejünk felett ebben a szívünknek oly' kedves képben, néha picit alásüllyedve, majd ismét felfelé igyekezve. Alakulunk kicsit, hamarosan szellem bárpultot számasztunk, italozgatunk, majd ismét egymásba karolunk, csaknem egymásba olvadunk: a Szépség a Szörnyetegbe és viszont. Kedvesemre sandítok, mit szól a tündéres látomáshoz.

# # #
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek