Többször összeszűrte már a levet Márkkal. Mármint átvitt értelemben. Nem tartott sokáig, hogy Sári megismerje az iskola táncos közösségének tagjait, nem telt bele két hét, hogy először lépte át a Bagolykő kapuját, máris névsora volt a hozzá hasonlókról. Szóval így került kapcsolatba a Levitással, akivel néha napján táncoltak együtt. Eléggé távol állt tőle az a stílus, amit amúgy a fiú képviselt, de néha szükség volt egy kis változatosságra, szóval kapható volt a bulira.
Múlthéten kapott egy üzenetet kedves édesanyjától, hogy lesz egy flashmob Pesten a tánc népszerűsítésére. Nem volt kérdés, hogy ott a helye. Az már annál inkább, hogy mégis mit adjon elő és akar-e vinni magával valakit. Azonnal üzent kedves iskolatársának, hogy szívesen látná ezen a kis összejövetelen, hogy színesítsék a palettát. Az előre tervezett műsorban már szerepelt néptánc, keringő, tangó, salsa, sztepp és hastánc is. Izgalmas felhozatal volt, amiről azonban hiányzott a két fő kedvence, a balett és a hip hop. Döntenie kellett, hiszen a három táncot egymás után végig csinálni talán még neki is túl kemény dió lett volna. Mert ugye ha már elhívta a fiút, akkor a swinget mindenképpen be kellett vállalnia. Hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy inkább a hip hopot vállalja be. Egyrészt, sokkal népszerűbb és közismertebb, másrészt féltette a spicc cipőjét a Hősök tere koszos és durva kövezetétől.
Fél háromra beszéltek meg találkozót, negyed órával előbb érkezett meg. Beugrott Biához ebédelni és eljött az első metróval amit elért, mert így is fél órába telt, hogy elverekedjen nagynénjétől a térig. Furcsa izgatottság töltötte el, ahogy felballagott az aluljáróból. Szerette ezt az érzést, mindig feltüzelte és sokkal jobban teljesített utána. Laza volt, mint a rigalánc ahogy átvágott a placcon és megállt a központi emlékműnél. Egy pillanatig habozott csupán, majd könnyed mozdulatokkal felkapaszkodott a szoborcsoport talapzatára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=800867#post800867][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.26. 10:46[/b][/url]

Többször összeszűrte már a levet Márkkal. Mármint átvitt értelemben. Nem tartott sokáig, hogy Sári megismerje az iskola táncos közösségének tagjait, nem telt bele két hét, hogy először lépte át a Bagolykő kapuját, máris névsora volt a hozzá hasonlókról. Szóval így került kapcsolatba a Levitással, akivel néha napján táncoltak együtt. Eléggé távol állt tőle az a stílus, amit amúgy a fiú képviselt, de néha szükség volt egy kis változatosságra, szóval kapható volt a bulira.
Múlthéten kapott egy üzenetet kedves édesanyjától, hogy lesz egy flashmob Pesten a tánc népszerűsítésére. Nem volt kérdés, hogy ott a helye. Az már annál inkább, hogy mégis mit adjon elő és akar-e vinni magával valakit. Azonnal üzent kedves iskolatársának, hogy szívesen látná ezen a kis összejövetelen, hogy színesítsék a palettát. Az előre tervezett műsorban már szerepelt néptánc, keringő, tangó, salsa, sztepp és hastánc is. Izgalmas felhozatal volt, amiről azonban hiányzott a két fő kedvence, a balett és a hip hop. Döntenie kellett, hiszen a három táncot egymás után végig csinálni talán még neki is túl kemény dió lett volna. Mert ugye ha már elhívta a fiút, akkor a swinget mindenképpen be kellett vállalnia. Hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy inkább a hip hopot vállalja be. Egyrészt, sokkal népszerűbb és közismertebb, másrészt féltette a spicc cipőjét a Hősök tere koszos és durva kövezetétől.
Fél háromra beszéltek meg találkozót, negyed órával előbb érkezett meg. Beugrott Biához ebédelni és eljött az első metróval amit elért, mert így is fél órába telt, hogy elverekedjen nagynénjétől a térig. Furcsa izgatottság töltötte el, ahogy felballagott az aluljáróból. Szerette ezt az érzést, mindig feltüzelte és sokkal jobban teljesített utána. Laza volt, mint a rigalánc ahogy átvágott a placcon és megállt a központi emlékműnél. Egy pillanatig habozott csupán, majd könnyed mozdulatokkal felkapaszkodott a szoborcsoport talapzatára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801531#post801531][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.03.29. 19:16[/b][/url]

Amikor Sára üzent, hogy van egy ilyen event, egy pillanatig sem gondolkodtam. Mert tök jó, és végre vagyok olyan szinten, hogy azt akár "közönség" előtt is felvállaljam. Eddig inkább csak gyakorolgattunk, s ebben Sára is igen nagy segítség volt, mert ő látott dolgokat, szólt én meg korrigálhattam. Szóval örültem és rögtön vissza is üzentem, hogy ott leszek. Aztán még váltottunk pár üzenetet, mert én Flashmobot még csak internetes videókon láttam, de nem igazán tudom, hogyan működik az ilyesmi. Az üzik aztán valamennyire letisztázták a helyzetet, és abban maradtunk, hogy a Hősök terén találkozunk, s mivel a városnak ezen a részén szinte lehetetlen feltűnésmentesen hoppanálni, így a tömegközlekedést kellett választanom. Egy kissé szokatlan számomra a dolog, régen voltam buszon, meg földalattin, de végül csak megérkezem, a megbeszélt időpont előtt tíz perccel, így nyugodtan sétálok a téren nézelődve, aztán meg is pillantom a lányt a központi szoborcsoportnál, így odaveszem az utam. Messziről integetek neki, hátha kiszúr, közben próbálom kitalálni, hogy a téren levők közül vajon ki lesz még táncos, és ki az, aki tényleg turista. Nálam csak egy válltáska van, benne egy üveg vízzel, na meg a pálcámmal, mert sosem lehet tudni. Közelebb érve aztán köszönök is a lánynak.
- Szia! Mizu? Hogy telik a szünet? - kérdezgetem próbálva leplezni az izgatottságom. S ismét körbe pillantok, hogy van-e már valaki, aki elkezdte ezt az egészet, de egyelőre nincs mozgás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=801562#post801562][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.03.29. 20:29[/b][/url]

Messziről meglátta az integető fiút, de addig nem ugrott le eddigi helyéről, míg közel nem ért hozzá a fiú. Elgondolkodott, hogy bevállaljon-e valami extra mutatványt, mondjuk egy szaltót vagy ilyesmit, de nem akarta nyakát szegni még azelőtt, hogy táncoltak volna. Így aztán csak egy könnyed ugrással érkezett a talajra, ahogy felállt, megigazította fehér sapkáját és leporolta a kezeit.
- Szia! Hmm, nincs semmi izgalmas, eddig ki sem másztam az ágyból, mesét nézek állandóan - közölte a tényt kuncogva. - Na és veled mi újság? Mi jót csináltál eddig? - Reménykedett benne hogy a fiú valami sokkal hasznosabbal töltötte a szünetet, mint párnák között való sírás és egész napos zombulás a Disney műremekei előtt. Még alig telt el négy nap a szünetből, de volt olyan film, amit már háromszor nézett meg. Hát igen, tipikus szünetprogram otthonra.
- Ne aggódj, az egész csak úgy harminc perc múlva kezdődik, a többiek is itt fognak gyülekezni nagyjából. Ha minden igaz, a latinosok kezdenek, utána én jövök egy másik lánnyal, aztán néptánc, sztepp, aztán mi jövünk és a műsor többi részét már csak néznünk kell - ismertette a végső programot, mert bár az üzenethez mellékelte a listát és a sorrendet, de az utolsó pillanatban persze meg kellett variálni, mert akit eredetileg az elejére akartak volna az nem tudott pontosan érkezni, az egyik lány eltörte a lábát, a harmadik esküvőre ment, de aztán kerítettek szerencsére helyettük mást. Csak így felborult az egész terv, aminek ők itták meg a levét, mert valójában nem tudhatták, végül is mi fog következni.
- Izgulsz? - pillantott a fiúra. Rövidke pulcsija már-már illetlenül felcsúszott, ahogy nyújtózott egy nagyot, amit gyorsan igyekezett visszarángatni normális állapotába. Nem akarta mutogatni magát, főleg nem ilyen nagy közösség előtt. Elgondolkodott, hogy a sapkája vajon így, vagy megfordítva lenne-e jobb, végül ez utóbbi mellett döntött. Lekapta fejéről a fehér sapkát, beletúrt hosszú fürtjeibe, hogy kissé vissza adja a tartását, majd ezúttal fordítva ismételten fejébe húzta a fejfedőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=808613#post808613][b]Zippzhar Márk Stefan - 2020.05.16. 14:53[/b][/url]

- Oh az jó. Élvezném én is - nevetek rá, ahogy a mesenézős nyaráról mesél - Én mindenfélét. Találkozom a barátnőmmel, meg tanulok, táncolok, ilyesmik - Sorolom mosolyogva, de viszonylag közömbösen. Persze azért izgatott vagyok a tánc miatt, amit ő rögtön ki is szúr. Elmosolyodom.
- Rendben, akkor ráérünk - állapítom meg és leülök a földre a hátamat a talapzatnak döntve. Az embereket kezdem figyelni, ahogy a fényképezőgépükkel kattognak, vagy ahogy egy turista csoport hallgatja az őket körbevezetőt.
- Kicsit - pillantok fel a lányra, ahogy az izgulásról kérdez - Sosem csináltam még ilyet - mondom és elnevetem magam, aztán tovább kérdezem - és akkor úgy kell majd csinálnunk, mintha csak úgy itt lennénk és hirtelen eszünkbe jutna, hogy mi is tudunk táncolni, vagy hogy megy ez? - a youtube-on nézegettem flashmob videókat, azok olyan spontánnak tűntek, mintha a az emberek a semmiből termettek volna ott egy nagy megrendezett táncra. Tök menő volt. Ezért is lelkesedtem be, amikor Sára említette a dolgot. De azért furcsa is. Hiába gyakoroltunk rengeteget, mégis csak más most. Jó lenne egyszer még átismételni a lépéseket, hiszen legalább két hete nem láttam a lányt. Mondjuk én gyakoroltam a saját részem, és biztos ő is a sajátját, de azért... azért más így a semmiből hirtelen beállni táncolni. A jó mondjuk az, hogy rajtunk kívül senki sem tudja a kroeot, így ha el is rontjuk nem lesz feltűnő. Engem persze zavarna, de nem fogjuk elrontani. Nem lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=809122#post809122][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.05.21. 12:56[/b][/url]

A meglepetés halvány jele látszottak arcán, mikor a fiú azt mondta, ő is élvezne egy ilyen szünetet. A legtöbb Már korabeli fiú azt sem vallaná be, hogy látott már életében egyetlen mesét is, de az biztos, hogy ilyet nem ejtene ki a száján, hiszen akkor úgy érezné, hogy oda a férfias kisugárzása! Sári nagyon értékelte, hogy ezzel szemben a fiú minden gond nélkül megvallotta, hogy ő bizony szintén meserajongó.
- Tanulsz? Ne már, szünet van – forgatta meg szemeit játékosan. A barna még iskola időben is csak nagy nehezen tudta magát rávenni a tanulásra, nem hogy szünetben, mikor megadatott neki, hogy kiélvezze a szabadságot. Ilyenkor a tankönyvek a láda mélyén porosodtak, még a pálcáját is eldugta valahova, csak hogy eszébe se jusson esetleg gyakorolni néhány varázslatot vagy ilyesmi. Bár valószínűleg amúgy sem érzett volna rá késztetést, de jobb szeretett biztosra menni. Komolyan nem tudta megérteni, hogy ki az a hülye, aki a szabadidejét arra használja, hogy ilyen felesleges dolgokkal töltse ki az idejét.
- Látszik. De ne aggódj, te jól táncolsz, én jól táncolok, nagy baj nem lehet – vonta meg vigyorogva a vállát. Már egyáltalán nem stresszelt rá az ilyesfajta komolytalan fellépésekre, tudta jól, hogy ezen aztán semmi nem múlik. Nem olyan, mint egy táncvizsga, nem szakértő közönség előtt kell színpadra állniuk, itt a cél az emberek szórakoztatása. Márpedig egy laikusnak nagyjából mindegy, hogy ők mit alkotnak, amíg szól a zene és valami táncra emlékeztető mozgás folyik előttük.
- Jaja, valami ilyesmi – erősítette meg bólogatva a fiú által elmondottakat. Ugyan még nem vett részt soha semmi hasonlóban, de magabiztosabbnak kellett látszania Márknál, hiszen mégiscsak ő rángatta bele ebbe. Bár úgy tűnt, hogy nem kellett nagyon rángatni, szívesen jött magától is. Mielőtt elindult néhányszor átismételte a lépéseket, nem volt annyira bonyolult a koreográfia, hogy ne tudta volna megjegyezni. Különben is, alig másfél perc volt az egész, szóval a rövidsége csak segített a könnyű megjegyezhetőségen.