36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 21. 19:56 | Link

Drága Cole
Február 7. péntek este
Ruhám

Kényelmesen elnyúlva a kanapén, hangosan sóhajtva adok elégedettséget annak a ténynek, hogy már megint sikerült igen jót főznöm, és remélem Cole is jóllakott. Próbálok maximálisan odafigyelni arra, hogy ilyenkor ugyanazt együk, és az nekem is jó legyen. Nem vészes, ő eszik egy normál adagot, én meg egy óriásit, és akkor rendben is leszünk. A fogyasztási időnk egyforma, mert én tudok lapátolni is. Viszont ez a kajakóma, ez nagyon gyilkos tud lenni, szó szerint szétfolyva az ülőalkalmatosságon “szenvedek”.
- Lehet, hogy ma inkább itt alszom.
Vetem fel lustán, miközben az ölemben fekvő Cole haját simogatom. Esélytelen, hogy én még ma haza is menjek. Szerintem az utolsó vonatig se kapom már össze magam, és ki tudja, talán ez a nyugalom előcsalogatja a kis későmet is. Igazából a rám törő falási rohamokat, a fáradékonyságot, a rosszulléteket a túl aktív életemnek tudom be, és nem annak, hogy lehetségesen kifutottam az időből, amikor bevettem a főzetet. A terhességi tesztek azóta is a táskámban vannak, egy hónapja hordozgatom őket, de félek megcsinálni őket. Mert mi van, ha… Valamikor a jövőben, ha lesz gyerekem, szeretném, ha Nico lenne az apja, de nem úgy, ahogy most állunk. Egy közös döntés alapján, boldogságban, nem úgy, hogy részegen felajánlkoztam, ő pedig igent mondott, és bár már nem vagyunk barátok, kifejtette, hogy lépésről lépésre, lassan haladjunk. Ne szúrjuk el, mint legutóbb, és azt hiszem ez egy igen jogos kérés volt. Egyet is értettem. Erre bedobni a gyerek témát... Csak ne. Még egy pár évig ne. Fogalmam sincs, hogy mit kell tenni egy pozitív teszttel, nem is biztos, hogy valaha képes leszek megcsinálni, de ha végre megjön, én soha olyan boldogan nem fogom fogadni. Talán Cole segíthetne, ő jobb ebben a tesztelgetésben, de nagyon furcsa lenne, ha az ő tudomása szerint szingli húga ilyet kérne. Szerintem ő a legboldogabb, hogy senki sincs az életemben, megint nem kell arra gondolni, hogy elmúltam húsz éves, és másra is alkalmas vagyok, mint a nyilak dobálására. Kezet foghat Francesa-val. Valahogy nem tudtam még, hogy hogyan hozakodjak elő neki azzal, hogy mi ketten újra együtt vagyunk. Talán egy kicsit még nem kéne. De viszont a másik dolog miatt meg igen. De mi van, ha nincs semmi? Oké. A hazugság sosem jó, tudom, és nem szeretek hazudni, sosem hzudtam, inkább csak információt hallgattam el, és most az, hogy alakul a dolog Nicoval… egy kicsit még had legyen a mi titkunk. Csak ne legyek terhes, mert az nagyon elszúrna mindent.  
- Persze, csak ha neked rendben van ez így.
Nem hiszem, hogy lenne akadálya, de most már hivatalosan nem lakom itt, szóval inkább megkérdezem, hogy nem tervezett-e hirtelen valami vad orgiát. Remélem, hogy nem, mert most nem igazán lelkesednék azért, hogy másoknak jó. Nekem most így a jó, kicsit kikapcsolva, nem aggódva.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. február 21. 19:57 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje


- Ems, ez a kaja… - sóhajtok. - Hallod, a világ legjobb ötlete volt az a tanfolyam. Nem mintha előtte nem főztél volna faszán - teszem hozzá gyorsan, mielőtt megütne a párnával, vagy egy kézközelben lévő asztallal mondjuk. Csak békesség.
Békesség? Mondjuk ez igencsak vicces szó, tekintve azt, hogy most van a második kiállításom a galériában, amiről persze nekem nem volt döntési jogom, mert Mínea gondolt egyet, és egy hét múlva minden be volt keretezve. Ja, az mondjuk nem volt a legjobb húzása, de legalább decembertől kezdve tudtam olyan anyagokat festeni, amik talán még méltóak is ahhoz, hogy szépen megvilágítva kínálják őket eladásra. Ja, ez mondjuk nem épp áldozatok nélküli dolog volt, mert tudom, hogy visszaestem, tegnap is használtam, de egyelőre nem tudok máshogy megállni a lábamon. A csoportba azért mindig úgy megyek, hogy már legalább két-három napja tiszta vagyok, mert feltétel az absztinencia. De legalább alkoholt nem iszok!
- Itt? Alhatsz itt, aha - bólintok rá. - Mindig be van készítve neked egy ágynemű, Ems… - Mondom, miközben elnyomok egy ásítást. Ma például meg tudom tenni, hogy nem írok rá az egyik tinder matchemre. Ez egy olyan nap, amikor el tudok nyúlni lustán Ems ölében, ahogy meg is teszem épp. Ennyire vágyom.
Egy cigi füstöl a számban - fűmentes, polgári cigi, mert a húgom előtt, ha van rá lehetőségem, csak nem tépnék. Ma tiszta vagyok. A szemem lehunyva, ahogy Ems simogatja a hajamat. Jóllaktam, és az undorító képeim egy részétől ideiglenesen megszabadultam, és ehhez nem kellett elpusztítanom őket. Míneával kávézok holnap.
- Mi? Rendben van, persze. - A fél szememet kinyitva nézek fel a húgomra. - Nem terveztem ma pávatollal hánytatós modellbemutatót. Bár, most hogy mondod… - húzom az agyát.
Vicces egyébként, hogy nekem a környezetem egyszerűen elnézi, hogy a társadalmi normákból csak úgy kilógok. Például hogy csalom a pasim. A húgom is, meg Mini is tudja, Cat is hallott róla, nos, első kézből, és valahogy mindenki örül neki, hogy csak ennyi. Hogy nem csinálom ki magam teljesen, csak ennyire. Azt hiszem, eléggé felvittem mindenkinek a toleranciaszintjét, ha úgy tetszik, megedződtek. Valamelyest sajnálom azért.
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 21. 19:58 | Link

Drága Cole

- Pedig feldobhatnám az estét egy kis magánszámmal, úgyse vittük még el Bogolyfalvára a rudamat.
Mert, hogy rendeltem egyet, ilyen mobil, szét meg összeszerelhetőt, hogy tudjak otthon is gyakorolni, mert a tanítás mellett nem mindig jutok el edzésre, bár nem tudom, hogy mennyire legyek bevállalós ezzel a történettel kapcsolatban, hogy két pasi fixen, meg egy talánban beköltözik, még akkor is, ha a talános Kende. Mondom, az a Vendel nekem valahogy olyan furcsa, aztán lehet, hogy tök jó arc. Sosem tudhatjuk, hogy mit rejt a külső, meg nekem, csak a megérzésem ilyen, az meg simán tévedhet. Szóval teljesen kedves és normális is vagyok vele. Mondjuk a szobámba nem jön egyik sem, én meg nem a nappali közepén akarok gyakorolni. Csak mivel nehéz, ezért rá kellene vennem Cole-t, hogy jöjjön el velem egyik nap, segítsen összeszerelni, de mivel annyira ellene van az egész rúdtáncnak, így még a végén más alterntívát kell keresnem. Nos, az összes opció közül pedig mindegy, hogy melyiket kérem meg, mert egy másik úgyis sértődik vagy sérül. Azt hiszem, nem vagyok túl jó hatással a férfiakra.
- Jó dolog ez a tinker?
Vagy valami ilyesmi, nem jegyeztem meg a nevét, de ha már ennyit nyomogatja mindig, meg teljesen ki van simulva, akkor annyira rossz nem lehet. Mondjuk nekem nem kellene, de szívesen kipróbálnám, viszont még ha kamut is állítanék be, akkor is biztos, hogy lebuknék, és akkor aztán oda lenne az egész javítsuk a renoménkat mozgalom. Meg hát ott van még mindig az opció, hogy simán lehet, hogy szerelmünk gyümölcse érlelődni kezdett a pocakomban. Mondjuk ez még mindig egy nagyon rossz opció.
- Kereshetek neked pasit?
Teszem fel a hirtelen jött ötletet kérdés formájában Cole-nak, mert amíg a pasikon agyalok, addig sem kell a táskámban rejlő teszteken, és azok okain agyalni. Azt mondják néhány nap késés még nem a világ. A tizenkettő vajon még csak néhány vagy más komoly aggodalom vajon?
- Ja, és megtervezem venni az egyik képed, csak szólok, hogy ne akadj ki.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. február 21. 19:59 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje


- Jaj, Emily! - Az arcizmaim mintha hirtelen begörcsölnének, ahogy elfintorodom. - A bátyád vagyok, húgom, akármennyire is érződök havernak. - Még a fejemet is rázom, miközben beszélek. - Épp elég megrázkódtatás volt rájönni, hogy már nem vagy szűz. Ne tetézd.
Igaz, ez azért már pár éve történt, de valahogy nehéz túltenni magamat rajta, főleg, hogy tényleg a kis húgocskámról van szó, akiről mindig is azt hittem, hogy érinthetetlen. Most meg már egy rúd előtt táncol, érted, és úgy öltözködik, mint egy felnőtt nő - mert az! -, és pasijai vannak, meg ügyes-bajos dolgai, nem mellesleg annyi diplomája, hogy már elfelejtettem, hányadiknál tartunk. Mindig is kísérteni fog, hogy mennyi mindenről maradtam le az életében, mikor eltűntem a világ szeme elől.
- Tinker? Mármint… ja, a Tinder? - Felpillantok, egy kicsit elmosolyodom. - Hát… ja, nem rossz. Érdekel, hogy működik? - Előkapom a telefonom, és megnyitom az appot, ami kijelzi a három olvasatlan üzenetet, de azzal most nem foglalkozom. - Feltöltesz egy képet magadról, bejelölöd, mi érdekel, fiú-lány vagy vegyesen, aztán már tolhatod is neki. Az én profilom ilyen…
Egy elég átlagos kép van rólam kint, a bemutatkozószövegem pedig összesen két emoji: egy mutató- és hüvelykujjal O alakot formázó kézemoji, meg egy másik, ami a mutatóujjával felé mutat, és egy kérdőjel. Elég egyértelmű az üzenet.
- És akkor kijelzi, hogy milyen messze van tőled, akit feldob… és elhúzhatod balra, ha nem szimpi, jobbra, ha igen. - Fejezem be a gyorstalpalót. - Én csak a szex miatt vagyok fent, de van, aki komoly kapcsolatot keres… asszem. Néha csak unaloműzőnek használom. És ha mindketten jobbra húzzátok a másikat, matcheltek, ezt nem mondtam.
A kezébe is adom a telefont, ha érdekli, nézegesse csak, bár az üzeneteimet, úgyis tudja, hogy csak saját felelősségre nézheti meg. Nem vagyok egy szégyenlős fajta, és mindenki, aki megtalálhat Tinderen, ismerheti a természetemet. Sosem csináltam titkot belőle, hogy milyen vagyok. Ez a szexepilem. Fasz vagyok, de legalább őszinte fasz. Általában.
- Nekem? Öh… ja, persze. - Bólintok. - De nekem is rá kell mondanom az áment, mielőtt jobbra húzod!
A legtöbben amúgy így csinálják, bár nekem eddig kevésbé volt kivel megosztanom a tinderezési szokásaim, talán csak Minivel, mert a szeretőim nem reagálnak rá túl jól; onnan tudom, hogy kipróbáltam. Volt ott sírás…
Aztán azért ledöbbenek, fel is pillantok Emsre. Megvenni… a képemet?
- Mi? Melyiket? - Zavarodottan nézek rá. - Akarsz te olyan depressziós szarokat a szobádba? - Kételkedem benne ugyanis, hogy hosszútávon jó hatással lenne rá a bátyja nyavalygása azügyben, hogy le akar szokni mindenről, amiről le lehet.
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 21. 19:59 | Link

Drága Cole

- Nem vagy már szűz! Istenem Cole, ez a szádból olyan, mintha ribanc lennék. Huszonnégy évesen már had ne legyek szűz.
Nem mintha kapkodtam volna, hiszen huszonegy voltam talán, amikor elveszítettem, és azóta keményen két ember volt, aki a lábaim között tudhatta magát, szóval határozottan nem kellene bűnösnek éreznem magam, ahogy ezt kimondja, mégis olyan, mintha a legrosszabbat jelezné, hogy ezt nem lett volna szabad tennem.
- Várnom kellett volna vele az esküvőmig?
Teszem fel a váratlan kérdést, mert mondjuk tételezzük fel, nem Adrian lett volna az első, hanem tényleg Nico. Hogy is kezdődött Nicoval a hivatalos titkos kapcsolatunk? Áh igen, szexeltünk a konyhaasztalon. Na elég nehéz lenne azt mondani, hogy ez a kapcsolat működőképes lett volna szex nélkül. Egyrészt élvezem vele, másrészt akarom vele. Szóval ez nem olyan dolog, hogy enélkül nem ment volna, de szerintem csak azzal együtt működőképes. Ez legalább még jól is ment, legalábbis az újévet elég jó lendülettel indítottuk, és valljuk be, hogyan is kezdődött az új, lassabb kapcsolatunk? Ja igen, szexszel.
- Persze.
Figyelmesen nézem, amiket mutogat, a bemutatkozójára inkább nem mondok semmit, de a kép, ami fent van, tetszik. Közben jegyzem is a dolgokat, a balra húzás nem, a jobbra igen, és a másik csak akkor tudja meg, hogy jobbra húztam, ha ő is jobbra húzott. Az érdeklődési körök meg akkor nem adnak ki olyat, aki nem érdekel. Remek.
- Nem bízol bennem? Borzalmas vagy. Megmutatom az első hatot, akit jobbra húznék, de utána már hagynod kell, hogy mindenkiről én döntsem el. Aztán majd onnan megoldod. Nyugi, te csak élvezd, hogy milyen király húgod van. Jól főz, és még pasit is szerez neked.
Közben elkezdem nézegetni a lehetségeseket, de az első három rögtön megy balra, a negyediknél meg a bemutatkozó után küldöm balra, mert abban pont az szerepel, amit Cole nem akar, a kapcsolat.
- Vajon mennyi ideig tart kiszeretni valakiből? Mármint mi az egészséges?
Van egy olyan érzésem, hogy akármit is mond, és azt megszorozzuk kettővel, akkor sem elég ahhoz, ahol már mi vagyunk Macival egy komolyabb szint, egy végleges, és tudom, hogy bármennyire is nehéz most a türelem, gyakorolnom kell. Viszont érdekel, hogy ő ezt hogyan látja, és szeretnék róla mesélni, mert hiányzik és azzal, hogy balra húzogatok fickókat is csak az ő hiánya növekszik. De nem. Ez most a kettőnk estéje.  
- Ő?
Mutatom felé a kijelzőt, ahol egy egészségesen kigyúrt fiú van, akinek félhosszú vörösesbarna haja és zöld szeme van. Van benne valami nagyon megnyerő, ami miatt az ember igent mondana rá.
- Vagy a szemet vagy a nőt kékben. Még nem döntöttem el. Maximum mindkettőt, és igen, akarom. Lehet veszek egy házat is a faluban, kellenek oda a festmények.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. február 21. 20:01 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje


- Jó-jó, chill, csak vicceltem! - Pillantok fel rá. - Nem várom el, hogy cölibátusban élj. Csak nehezen barátkozom meg a gondolattal, hogy jó nő lett belőled. Tök gyorsan felnőttél, tudsz róla? - Vonom fel a szemöldököm. - Örülök neki, ha boldog vagy. Csak hülye vagyok, és még a bátyád is. Kötelességem aggódni. Nem vagy ribanc. Én vagyok az, ne keverj össze minket. - Tartom fel a mutatóujjam oktató-nevelő célzattal. - De egyébként is, ha az lennél, se kellene hogy zavarjon téged, vagy engem, mert csak élveznéd, amit az élet neked ajándékozott: az ivaros szaporodás képességét.
Sokatmondóan bólintok, hogy megerősítsem a mondandómat. Na igen, mint mindig, most is nagyon igazam van, bár szexuális tanácsadónak valószínűleg nem lennék túl jó, mert nem vagyok ebben egy tipikus role model.
- Dehogy kellett volna várnod vele, hülye. Ha várni kéne addig, akkor örökre szűz maradtam volna. Undorítóan unalmas lenne az életem. - Elfintorodok. - Még későn is vesztetted el hozzám képest például, szóval nem panaszkodhatok. Csak mindig is félteni foglak azoktól, akiknek valami lóg a lábuk között, mert elég gerinctelenek tudnak lenni.
Nyilván magamat is ide sorolom, a leírás rám is illik. Ezzel a tudattal is meg kell tanulni együtt élni. Szerintem nem Évát kell hibáztatni az almába harapásért, ő csak stresszevett, miután Ádám összefeküdt a kígyóval.
- Jó-jó… az ízlésünk úgyis korrelál… - Fintorgok, de csak viccesen utalok arra, akit nem nevezünk nevén; remélem Ems is tudja, hogy csak hülyéskedek. Könnyebb úgy, ha lehet vele viccelni, nem? - De az első hatot kérem szemlére.
Ezzel a lendülettel fel is ülök, hogy kényelmesen lássam, mit mesterkedik a Tinderemen. Végülis tényleg hasonlít az ízlésünk, Black jó faszi volt, annak ellenére, hogy egy gerinctelen féreg volt velem is, meg a húgommal is.
- All inclusive húgom van. - Vigyorodok el, és oldalba bököm.
Meglepetten pillantok Emilyre, amikor a szeretetről kérdez. Pont engem. A legjobb emberhez fordult szerencsétlen húgom; hogy ilyen bátyja van, az az érzelmi fejlődésére biztos nincs pozitív hatással.
- Fú, hát… nos… - elgondolkozom. Csend. - Nem tudom, hogy nekem valaha sikerült-e. - Ezt valahogy halkabban sikerül kiböknöm, és váratlanul őszintére is sikeredett. - Már ha szeretetnek lehet hívni, ami bennem van, nemtom’... De várj… Farkasból “kiszerettem” szerintem. - Összevonom a szemöldököm. - Egyszerűen nem akarta tartani velem a kapcsolatot, ahogy emlékszem, én meg… azt mondtam, oké, nem is vagy olyan fontos, baszódj meg. Aztán évekig éltem a lakásában. - Oldalra fordítom a fejem, miközben elmerengek. - Lehet, hogy nem a legjobb metódus. De az egész gyorsan lezajlott.
- Szerintem attól függ, kiről van szó. Mármint a szerelem… na, attól, hogy kibe vagy szerelmes. Helyzetfüggő. Én… ilyen szempontból nem vagyok egy túl… egészséges példa. Ha csak Louisra gondolsz, sem… - Motyogom magam elé. Öt év, és kérdés nélkül jöttünk össze újra, vagy valami olyasmi. - Szerintem erre nincs… egészséges limit, vagy nem tudom. Vannak, akik húsz év múlva jönnek össze újra, és boldogok, nem? - Pillantok rá. - De miért kérded?
Egy férfi tűnik fel a képernyőn, egy pillanatig nézem, aztán bólintok.
- Mehet. - A vörösesbarna haj sem katasztrófa, meg hát Ems tényleg ismer.
A képválásztására sóhajtok egyet halkan. Ha tudná, miért festettem a szemet, akkor biztos vagyok benne, hogy nem akarná, hogy a házában legyen. Arra finoman meg is rázom a fejem.
- A nőt odaadom. Eszedbe ne jusson érte fizetni… de a szemet nem adhatom oda. Ne haragudj. - Másfelé pillantok. Művészet, meg minden, tudom, de  nem bírnám elviselni, ha azzal a képpel kéne találkoznom, amikor átmegyek Emshez…. az újdonsült házába? - Új házat? Hogyhogy?
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 21. 20:02 | Link

Drága Cole

- Az ivaros szaporodás képességét… uh, mit ne mondjak, most azért kicsit elment tőle a kedvem.
Így megfogalmazni, hát komolyan mondom, nem hiszem el, hogy meg lehet. Értem én, hogy nehezen emészti meg, hogy felnőttem, de azért mind a ketten tudtuk, hogy ez a nap egyszer el fog jönni, oké, nem volt rá nagy esély, hiszen mind a ketten tudjuk, hogy nem voltam az a lányos lány, de az emberek változnak. Onnantól pedig, hogy Adrian eltüntette a vágásokat a hasamról, elkezdtem rájönni, hogy a lányos ruhák nem rosszak, aztán hirtelen ott volt Nico, és tetszeni akartam neki. Mindig tetszeni akarok neki.
- Szóval, szerinted jó nő vagyok?
Kérdezem vigyorogva, mert azért ő mégis máshogy néz engem, és most nem arra gondolok, hogy mert a testvérem, hanem arra, hogy művész, és nagyon sokat számít nála a test, hogy milyenek a vonások, az elrendezés, egy-egymozdulat, hogyan épül fel az izomzat, mennyire feszes a bőr. Nálam vannak magamnak tetsző és nem tetsző dolgaim, a melleimet túl nagynak találom, ahogy a csípőm és a fenekem méretét is, ugyanakkor szeretem a vékony derekamat és a hajamat. Kicsit nehéz úgy öltözködni, hogy széles vagy, de vannak ruhák, amik annyira szépen kiemelik az alakomat, hogy egész nap csak nézegetném magam.
- De hülye vagy!
Nevetem el magam vidáman, mert ezt még így sosem mondta ki. Én jóban vagyok vele, nem lennék képes rá sosem haragudni, de nem ítélem el Cole-t, amiért ő másként látja a helyzetet. Tudom, hogy szemétnek tartja, de én nem így látom, már a magam szempontjából. Adrian volt az első, mindenben, és figyelmes volt, engedékeny, türelmes, és odaadó. Rengeteget tanultam tőle, és én nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ő vezetett be engem ebbe a világba, hogy tényleg egy olyan ember oldalán lehettem, akiben megbízok.
- Ugye tudod, hogy az all inclusive egy ember szempontjából nem túl kecsegtető? Szóval ezt inkább ne használd.
Emelem meg egy kicsit a szemöldököm beszéd közben, majd három srácot küldök is balra, mikor jön egy újabb jónak tűnő, egy kis izmosabb példány, felé fordítom, aztán ha kell, akkor már kettővel megvagyunk, kereshetem is a harmadikat.
- Mert hónapok teltek el, és hiába vagyunk barátok Nicoval, én nem tudok csak a barátja lenni, és szerintem ő sem tud a barátom lenni…
Na,ez az, amikor Emily Dorothea Fisher megpróbál azért közelíteni az igazsághoz, de mégsem meri azt mondani, hogy olyan jó volt az ágyban egy üveg pezsgő után, hogy Nico nem akarta, hogy kicsússzon a kezei közül, és igazából ő sem akart kicsusszanni. Viszont szépen, lassan adagol, nem kapkod, és feltett szándéka nem ma elmondani a testvérének, hogy együtt vannak. Különben is, a mi Emily-nk úgy sejti, hogy ha pozitív az a teszt, akkor Nico frászt kap - teljesen jogosan - és elmenekül. Emily is elmenekülne. Szóval maradjunk a barát témánál, hátha még a végén megtanulom azt is, hogyan kellene visszahódítani egy férfit.  
Folyamatosan küldöm arrébb a pasikat, egyikben sincs semmi, ami megfogna, és tudom, hogy Cole is így nézi őket, nem szimpátiát keres, hanem valamit, ami megmozgatja, valamit, ami igazán különlegesnek mondható, és most hirtelen a kezdeti fellendülés után mintha egyik sem lenne az, ami neki kell.
- Miért ne? Művész vagy, akinek meg kell élnie valamiből.
Nem értem ezt a ne fizessek a képért dolgot. A szemre meg inkább rá sem kérdezek, mert valamiért azt érzem, hogy csak veszekedés lenne a végén belőle, és azt nagyon nem szeretném, most olyan jó minden.
- Túl sok a szabadidőm. Most, hogy nincs ott az egyetem, a péntek délelőttjeim meg a szombatjaim szabadok. Vennék egy eléggé lerobbant házat, és felújítanám, saját kezűleg. Aztán eladnám. Csak nem tudom, hogy jó ötlet-e. Élvezném, de mi van, ha az ízlésem másnak nem jön be? Vagy ilyesmi, érted.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. február 21. 20:04 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje


Felröhögök. Eskü, nem ez volt a célom a biológiai fogalommeghatározással, de tulajdonképpen nem is rossz gondolat. Vigyorogva nézem a húgom, ahogy évődő, de inkább pimasz hangnemben válaszolok.
- Hidd el, kevésbé élveznénk, ha például tojással, vagy ikrákkal szaporodnánk… nem szántam turnoffnak, bocsi. - Még mindig kuncognom kell. Hát ne csodálkozzunk, hogy ilyen tudományosan fogalmazok. Nehéz úgy a Red Hot Chili Peppers gitárosának lenni, ha azt sem tudod, hány húr van a hangszeren. Kamaszkori alapos kutatómunkám révbe ért: hiszen traktálhatom vele a kishúgom.
A kérdésére sóhajtok, de egy kicsit még komolyabb is leszek, mint eddig voltam. Halványan mosolygok.
- Az vagy. Esztétikus vagy. - Rápillantok. - Szépek az arányaid, és nehezen lehetne őket... lemásolni, vagy… reprodukálni egy szoborra. Szép az orrod, és a szemed színe. És a füledet is szeretem. Régen néha leskicceltem. - Mosolygok ezen a szinte gyerekkori emléken. - Van az alakjában valami, ami… ne érts félre, nem rosszból mondom, de van az alakjában valami szórakoztató. Valami kellemes. - Bólintok. - És nem mellesleg te vagy az egyik legokosabb, legkitartóbb és leglelkesítőbb nő, akivel találkoztam életemben. Szóval igen, jó nő a húgom.
Furcsa, mert ha más hallaná, amiket mondok, biztosan arra a következtetésre jutna, hogy a Lannisterek házát gyarapítom, vagy ilyenek. Emily külsejéről jó sokáig tudnék beszélni, és ő is tudja, miért. Én minden értelemben az emberi testtel foglalkozom, amikor csak tehetem. Azokról festek, azokat használom vászonnak a régi-új munkámban, azokat formázom meg anyagból, és azokkal vagyok együtt meztelenül, vagy (régebben) ruhában a táncparketten. Szeretem. Azt gondolom, majdnem az egyetlen dolog, ami nem hazudik, az a testünk. Hús-vér. Igazi. Tombol benne az élet… fantasztikusan van összeillesztve, mértani pontossággal, és emellett is minden test különbözik. A test reakcióit lehetetlen elfojtani. Emily tudja, mennyire rajongok ezért, szal' ő biztos nem fog furcsán nézni rám, mert így beszéltem róla. Ez a lényeg.
- Ah, oké - fintorodok el, mintha amúgy nem tudnám, hogy ez a kifejezés nem éppen emberbarát. Azt hiszem, amióta nem használok annyit, elbaszódott a humorom, mert senki sem érti, ha poénkodok. Nehéz az élet.
Közben figyelem, ahogy Ems balra húz egy srácot, akit talán még meg is fektettem volna; valószínűleg arról nem tájékoztattam, hogy mostanában már nem csak a nálam idősebb pasik a zsánereim, hanem szívesen vadászok ártatlanokra is, mert ha valakik, ők nem beszélnek. Amúgy is könnyű préda az olyan, kettőt nézek, egyet mondok, és máris le van győzve a bizonytalanságuk.
- Várj… az maradhat - bökök rá a képernyőre. - Vagyis ő. - Szintén egy vékonyabb fiú tűnt fel ugyanis, hátha Emsnek így le fog esni, miben változik részlegesen az izésem.
Hallgatom ezt a Nicos sztorit, és komolyan figyelek rá. Nehéz pártatlannak maradni, mármint nyilván a húgom oldalán állok, de nem könnyű úgy tanácsot adnom, hogy el kell nyomjam a késztetést, hogy erényövet adjak rá. Viccesnek tűnhet, hogy így féltem - de pont a magamfajták miatt teszem.
Szóval hallgatom őt, aztán pár pillanat múlva bólintok.
- Nézd… lehet, hogy nem a legjobb tanács… de én a helyedben egyszerűen leteperném a csávót. - Mondom, miközben a távolba révedve igyekszem elemezni a dolgot. - Mondd meg neki, hogy egy hülye idióta, ha megfoszt titeket egymástól, aztán teperd le. Húzz fel valami csinosat, ami kényelmes is… aztán közöld vele, hogy ne legyen már önző. Adja meg, ami jár nektek, sis. - Rápillantok. - De annak tudatában cselekedj, hogy ezt a "szexfüggő" bátyád mondta… - vállat vonok - ...szóval ki tudja, jó ötlet-e.
Hát igen, a szerelmi ügyek tanácsadója cím messze áll tőlem. Ez az, amit nyújtani tudok; hiszen én is folyamatosan elbaszom a saját dolgaim. Utólag meggondolva lehet, hogy nem is kellett volna belepofáznom.
- Jaj Ems… van civil munkám. Szívesen adom. Ajándék. - Elmosolyodok. - Adtam már neked máskor is képet.
Például azt, amelyiken ő szerepel, még hintázó kislányként; az első mozgó képeim egyike, bár nem sok olyat festettem eddig, ami azt illeti. Különben sem tud beszélni az a lány. Csak hintázni tud. De azt mondjuk jól csinálja. Minden részlet, ami ki van rajta dolgozva… mindig is szerettem azt a képet. Ems repülni tanul rajta. És most, ha ránézek, már nem csak a szárnyait bontogatja, már nagyon rég nem. Ez azért ijesztő.
- Ez azért elég jól hangzik - bólintok rá. - Ha aggódsz az ízlésed miatt, rendezd be egy kicsit… neutrálisabban. Jó a szépérzéked, értesz te az ilyesmihez. Mondanám, hogy segítek, de… a fél lakásom te meg Mini dekoráltátok.
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 21. 20:05 | Link

Drága Cole

- Valószínűleg belebolondulnék, ha csak ülnék ott a tojásaimon egész nap.
Bár ha az van, ami remélem, hogy nincs, akkor hamarosan most is jön egy őrületi hullám. Semmi tánc, semmit rohangálás, semmi csípős. Ah, nem hiszem, hogy én már elég érett lennék egy saját gyerekhez. Még előbb élni szerettem volna egy kicsit. Utazni, jókat enni, táncolni. Kicsit még élni, mielőtt egy másik életért vállalok felelősséget. Attól még, hogy jó tanárnak tartom magam, olyannak, aki szeretettel és odafigyeléssel van a lányai iránt, nem hiszem, hogy mint anya, jó lennék.
- Esküszöm, sosem jöttem még ennyire zavarba attól, hogy valaki a füleimnek udvarolt.
Mert valljuk be, ez már egy kész vallomás is volt, amibe teljesen belevörösödtem, és mivel ilyenkor, amikor csak itt lógok, egyáltalán nem viselek semmilyen sminket, minden ilyen zavar egyből látszik rajtam. Cole előtt nem félek a karikás szemeimtől, vagy attól, hogy a szemöldököm nem annyira tökéletesen ívelt és szép barna, mint amilyen az átlag hétköznapokon lenni szokott. De Cole lát engem, máshogy mint mások, ő másként nézi az embert, és ha úgy tetszik, a legnagyobb kritikusom. Látott felnőni, és tudom, hogy az elmúlt években rengeteget változtam, hogy sokszor csak kapkodta a fejét, hogy be tudjon érni, de azt hiszem, mostanra ez a vége. Ez lett belőlem, már így fogok megöregedni. Lassan mélyebbé válnak a karikák és a nevetőráncok, megőszülök, és fakóbb lesz a bőröm. Évtizedek múltán persze, de azt hiszem, ez az arc már ilyen marad, már nem annyira pufók, mint fiatalon.
- Köszönöm. Azt hiszem ezt jobb, ha itt fejezzük be, mert mostanában nagyon mélyen van az önbizalmam.
Szívem szerint már sírnék, el is fordítom egy pillanatra a fejem, hogy az a minimális könny, mi belekerült a szemeimbe is eltűnjön onnan. Nem akarok érzelmeskedni, csak mostanában tényleg nagyon nehéz, nagyon nehezen fogalmazom meg azt is, hogy mit jelent nekem Nico, hogy miért fájt a hiánya, és hogy büntetett, és, hogy én tényleg mennyire féltem attól, hogy eljön az a pont, amikor annyira belefásulok ebbe az egész türelmi játékba, hogy már nem leszek képes pozitívan értékelni, ha esetleg érdeklődést mutat irántam. Nekem kell az, hogy érezzem őt, mert én ilyen vagyok, nekem kell a megerősítése, és nem tudok olyan lenni, mint mások, hogy hónapok múltán is ugyanolyan lelkesedéssel fogadják, ha a másik megérinti őket. Nekem túl sok az igényem az érintésre, és szerintem mind az öt érzelemnyelv túlteng bennem. A hülye szangvinikus formámat! Viszont, neki ezt nem merem kimutatni, kimondani, mert félek, hogy kihártál, de ilyenkor meg nagyon nehéz bent tartanom.
- De hát… ez komoly? Összeroppan alattad.
Nem mintha a bátyám annyira egy hű, de nagydarab valaki lenne, de ez a kisgyerek olyan kis semmi korú, testalkatú, hogy tényleg, egyszerűen semmi. A bordái is kilátszanak, de ha ez kell Cole-nak elhúzom, és láss csodát, neki meg Cole a szimpi, vagy a bemutatkozása.
- Na, gratulálok, match van. De azért óvatosan a kiskorúkkal, egy ponton túl a te korodban már tuti pedofília.
Hajtom a fejem Cole vállára, és jobban megnézem a balra húzottakat, de egyelőre nem találok olyat, aki szimpatikus lenne, és azt mondanám, hogy kellene Cole-nak, de figyelembe veszem az újonnan jött igényét a hamvas babapopsik irányába. Túl ezen viszont figyelek rá, és ironikusan felhorkanok arra, amit mond.
- Oké, tételezzük fel, hogy ez megvolt, megvolt a szerelmi vallomás, az életem legjobb szexuális élménye, meg a kínos búcsú is. Na akkor drága szexfüggő bátyám, mi a következő lépés?
Oké, ezt jobban is megfogalmazhattam volna, de nem akartam tovább magyarázni, lehetett volna nagyon kínos is a vége, de jól zárult, szerencsére, de ha már elindultam ezen az úton, nem fordulhatok vissza, tudni szeretném, hogy Cole hogy érez Nico iránt, és az érzéseim iránt, na meg éppen belemerültem egy egész szimpi fickó bemutatkozásába. Mondjuk balra kell majd húznom, de amit leírt, az olyan, amit Cole-nak, mint hosszútávú boldogságnak kívánnék. Sóhajtok egyet, balra húzom, majd jön egy kis szimpi, úgyhogy őt felmutatom neki.
- Mondjuk, gondolkozhatnál azon, hogy segítenél-e felnevelni nekem egy gyereket, ha hirtelen lenne egy.
Nyünnyögöm szinte a szavakat, miközben a képet mutatom neki, hogy ne feltétlenül értse meg, csak mondjon igent, az mondjuk eléggé megnyugtató lenne. Nem mintha szeretném, hogy pozitív legyen a teszt, de még mindig nem érzem azt, hogy meg kellene csinálnom. Bármelyiket is a háromból.
- Jó, de, én is dolgozom. Szóval legyen ez pénzért, és fess nekem egyet ajándékba. Lefesthetnél engem. Lenne hozzá kedved? Hátha kaszálnál a csodás alakú húgoddal.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. február 21. 20:08 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje


- Látod? Most képzelj el minket, srácokat… - Röhögnöm kell. Annyira szürreális ez a beszélgetés, közben pedig annyira Ems-Cole. Valahogy képesek vagyunk ezeken lamentálni, ilyen értelmetlen dolgokba ölni a szabadidőnket; kamaszkoromban ez jelentette a menekülést mindattól, ami akkor ért. - Mondjuk a pingvineknél fordítva van, ott a csávók melengetnek. Csordában.
A szavakban szerintem sosem voltam jó. Persze, tudok egy-két szépet mondani, de ezt az évek alatt szedtem magamra, mert kellett a túléléshez - meg kellett tanulnom, hogyan kérjek bocsánatot, még akkor is, ha egyáltalán nem gondolom komolyan, és azt is, hogy hogyan bókoljak valakinek úgy életreszólóan, hogy közben csak egyetlen éjszakára volt rá szükségem. Az eszköztáram tehát valamicskét fejlődött. Emsnél viszont nincs szükség vetítésre, majdnem soha nem is volt rá szükség, és előtte nem is akarok. Amit mondok neki, azt őszintén úgy gondolom. Ezért is pirult el, azt hiszem.
- Ne haragudj, nem akartalak zavarba hozni. De ez az igazság.
Akkor látom, hogy valami van, amikor Ems az önbizalmára hivatkozva elfordítja a fejét. Rögtön kihúzom magam, öntudatlanul még közelebb is hajolok, mert Ems akkor csinál ilyet, ha baj van, én meg elvárom tőle, hogy mondja nekem, ha úgy van.
- Hey… hey gurl, mi a baj? Vagy hagyjalak vele lógva? - Összevonom a szemöldököm, ahogy nézem őt. Tudja, hogy ha annyit mond, “most ne”, akkor nem erőltetem, ez mindkettőnkre érvényes szabály. Nem basztatjuk a másikat fölöslegesen lelki dolgokkal, ha nem alkalmas. Ennyi. Egyszerű szabályrendszer a miénk, és többé-kevésbé könnyen követhető.
A vékony fiúnál való megdöbbenésre ismét felröhögök, Ems őszinte meglepettsége valahogy jól esik az egómnak; hogy ezt se néznéd ki belőlem, és láss csodát…
- Dehogy roppan. Tapasztalat. Különben sem muszáj nekem lenni felül. - Khm, krákogok egyet; eggyel több infó, mint amit Ems hallani akart? - Jézus, dehogyis. Nem vagyok oda a szexuális bűnözésért. Én is sokat hazudtam a koromról, szóval könnyen megállapítom, ha valaki ugyanezt csinálja. - Ekkor felveszem a szűzfiú pozíciót a karjaimmal, enyhén remegni kezdek, ahogy nagy szemekkel nézek a plafon felé. - “Tizenkilenc vagyok”... Hát persze. - Lazítok ki a végére.
Jó, nem csak én tudom meglepni a húgomat. Egy pillanat erejéig dafuq fejjel pillantok véremre, aztán inkább lelazítom az arcizmaimat.
- Hát… jó, hm… - Kell pár pillanat, amíg gondolkozom ezen. Mármint elképzelem magamat, ahogy sikerül behálózni valakit, fantasztikus élmény, aztán bumm, friendzone. Én kezdeményeztem, magamat nem alázhatom meg azzal, hogy megint könyörögni kezdek.
- Hát… én… ha a helyedben lennék… bár nyilván nem ismerem az illetőt… - Hát persze. - ...valószínűleg arra játszanék, hogy rájöjjön, mit hagy ki. Nyilván ha nem az a féltékeny típus, akkor nem a legjobb módszer más csávókkal mutatkozni, de ha véletlen mégis, szerintem az is megtenné. Nem kell hetyegni velük, csak férfiakkal körülvenni magad. Az általában megnöveli a tesztoszteronszintet.
Egy kicsit csöndben maradok, megpróbálok konkrét példát magam elé idézni; valakit, akit magamhoz akartam láncolni, úgy, hogy ő “nem akarja”. Csak Black jut eszembe. Nála például a féltékenység-műsor nem működött.
- Vagy csinálj apróságokat. Rakj kaját az asztalára, vagy vedd fel az egyik pólóját véletlenül… persze, csak ha van neked olyan ruhadarab, amit kölcsönvettél… az például jól hat a moráljukra. Kerülj olyan helyzetbe, ahol ki kell nyitnia neked az ajtót… És legyél boldog. Mosolyogj sokat.
- Aztán próbáld meg újra. Én mondjuk lehet, hogy áldozati szerepben tüntetném fel magam, mondjuk esőben bebotladoznék magassarkúban az udvarára, sírva, vagy ilyenek. De ez elég teátrális, és ne akarj olyan lenni, mint én.
Felmutat nekem egy arcot, akit alaposan szemügyre veszek természetesen. Nézem a szőke hajat, a vonásait, bár nem sok látszik rajta a képből. Megnézem, milyen messze van, hogy hány éves…
...és akkor, mint derült égből villámcsapás, hallok egy mondatot, amit először nem is nagyon fogok fel, hümmgök rá kettőt, aztán viszont rájövök, mit is jelentenek a szavak. Felpillantok Emilyre.
- Gyereket? - Ez csúszik ki hirtelen. Oké, embereld meg magad, Cole. G_Y_E_R_E_K_E_T. Ez, mint valami alarm visszhangzik a fejemben, tényleg, még villognak is a piros fények. - Na egy gyerekkel könnyű visszahódítani egy pasit. - Hoppá. Vagyis, azt kellett volna mondanom, hogy… - Segítenék, Ems. Szar lennék benne, mint az állat, de segítenék. - Komolyra váltok, mármint a tekintetemen is látszik, hogy komolyan gondolom. Még ha egy pillanatig is, még akkor is, ha egyáltalán nem volt időm átgondolni ezt a kérdést, akkor is ezt válaszolom. Hát lenne más választásom? És jó lenne annak a gyereknek, ha egy drogos buzi házában tengődne? Biztosan nem. Jó lenne Emsnek, hogy támogatom? Igen. És ez nekem mindennél előbbrevalóbb lesz, még a teoretikus gyereknél is.
- Hirtelen van egy? - Kérdezek rá inkább a kerülgetés helyett. - Elmondhatod. Segítek. - Azért nyelek egyet. Például abortuszra még sose kísértem senkit. Tiszta gáz, hogy ez az első gondolatom, mi? Sose segítettem még senkit abban, hogy eldöntse, akar-e egy gyereket, vagy sem. Többek közt ezért szexelek férfiakkal. Jó, mostanában nem csak…
- Szívesen lefestelek. - Még mindig nem tudok az előzőektől elvonatkoztatni, ez jár a fejemben. Kismamaképet fessek a húgomról? Rohadt fiatal. Jó, nem _annyira_, hogy kizárt legyen a gyerek, de tudom, milyen. Imád tanulni, pörögni. Most… most pedig itt lenne ez? Egy csecsemő?
- Figyelj… ha lenne baba, akkor is megtiltom, hogy vörös legyen, jó? - Mondom gyengéd hangon. Próbálok viccelni. Hátha az segít.
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 21. 20:09 | Link

Drága Cole

Nem tudom elmondani, hogy mi a baj, vagy, hogy baj van-e, ez inkább csak olyan belső szenvedés azért, mert túl jó volt minden, aztán hirtelen lett a semmi. Hirtelen vége lett az egésznek, és még csak bűnös sem voltam. Nem tettem semmi rosszat, és a mai napig azt érzem, hogy rossz vagyok. Nico elképesztően hosszan volt képes haragudni rám, és én meg egyre jobban kétségbeestem, ahogy teltek a napok. Most pedig kezd minden jó lenni, és én ezzel se tudok igazán mit kezdeni. Szóval ez leginkább önmagamnak gerjesztett feszültség. Nem azt jelenti, hogy nem vagyok képes a boldogságra, csak annyira törékeny most ez, hogy nem tudom, mi lenne a helyes lépés. És akkor itt van ez a másik is, ami miatt aggódnom kell. El akarom neki mondani, csak még nem tudom, hogy hogyan lehetne kimondani, még egy kicsit próbálom formálni a szavakat.
- Jó, hát nem tudom, hogy nálatok ez mennyire más, bár, annyira gondolom nem. Én is vagyok mindenhogyan.
Vagyis, ha te megbotránkoztatsz akaratlanul is Cole a túl sok információddal, akkor én is megbotránkoztatlak téged, csak én akarattal. Egy kis odaszúrás, vizuális erőszak, hogy érezze, mennyire szeretem. Nem hittem volna, hogy valaha az életben erről fogunk beszélgetni, de mókás, ahogy megpróbálja elfogadni a tényt, hogy nem vagyok már gyerek, csak inkább hajlik afelé, hogy kb kilenc éves vagyok, és tömöm a fejem, mint egy hörcsög. Néha jobb lenne, ha tényleg kilenc éves lennék, a fejtömés így is megvan.
- Borzalmas vagy, de komolyan. Szerencséd, hogy szeretlek.
Nyomok egy puszit az arcára, és ahelyett, hogy békésen beszélgetnénk tovább, jön a következő agykiégés, ahogy elképzelem Cole-t, esőben, magassarkúban ál-összeomlani a Boglyas téren. Számomra az este itt ért véget, mert komolyan mondom, ez az elképzelt kép egyszerűen összeomlaszt. Nagyon is el tudom hinni, hogy az emberek mindenre képesek, de most egy kicsit meg kell állnom, és el kell kezdenem pónikra, szivárványokra és táncoló muffinokra gondolni.  
- Persze, nyilván nem, éppen csak mindent tudsz róla.
Mert ha valakinek, akkor neki elmondtam mindent, szóval tudja az egész történetet. Jó, most már tudja, hogy hozzácsatoltam ezt a szilveszteri hupsz lefeküdtünk eseményt is, viszont azt nem, hogy újra együtt próbálunk lenni. De igen, mindent is tud.
- Szóval azt mondod, ha simán csak mondjuk fiúkkal lógok, az is felkeltheti az érdeklődését? Először gondoltam olyanra, hogy azt mondom neki, randim lesz, de ez hazugság lenne, és mi lenne, ha azt hinné, hogy elveszített és feladná, pedig pont visszaszerezne?
Na igen, így lesznek a macskás nők, hogy abban reménykednek, hogy most jön el a pillanat, ők várnak, és várnak, meg várnak, aztán a végén megöregednek, a pasi meg régen megházasodott, és nem is emlékszik már rá.
- Van, van nálam pár, végül is, farmerrel nem rossz gondolat. És már egy csomót is mosolyogtam, olyan sokat, hogy szinte görbe állt már tőle a szám.
Jó, én amúgy is annyit vigyorgok, hogy attól görcsbe áll a szám, szóval ez nem újdonság, de tényleg próbáltam Nico tudtára adni, hogy rendben vagyok. És volt időszak, amikor rendben is voltam, csak aztán az olyan sokáig tartott, hogy már attól nem voltam rendben, hogy ő nem volt ott velem. Ez egy ördögi kör, és az is marad örökre. Elmosolyodom, hogy segítene benne, megnyugtatóan hat, hogy mellettem állna a bajban. Bennem olyan, hogy abortusz, fel sem merül, mert sem a magam, sem a másik szemébe nem tudnék nézni soha többet. Csak szimplán nem akarok még anya lenni. Nem akarom, hogy így alakuljon a történetünk.
- Nem tudom.
Ahhoz ugyebár, hogy ez kiderüljön, meg kellene csinálni a tesztet, de minél tovább nem csinálom meg a tesztet, annál jobban halogatódik a probléma. Azért persze a végtelenségig ezt sem lehet húzni. Fel kell nőnöm a feladathoz, és az nem is bonyolult, csak rá kell pisilni egy tesztre, még egy amőbának is megy. Mindjárt meg is teszem, komolyan, csak még érzem, hogy egy kis nyugalomra van szükségem, még legalább egy fiút találnék, aki szimpi, de akkor Cole megint megszólal, és pedig elejtem a telefont - még jó, hogy a kanapéra esik - és riadtan nézek rá.
- MIVAN?! LEHET, HOGY VÖRÖS LESZ?!?!
Felpattnva Cole mellé térdelek, és a két kezemmel riadtan ráfogok a hasamra.
- Hallod baba, ha bent vagy tényleg, megtiltom, hogy vörös legyél, világos?! Nem lehetsz vörös! Ha most vörösnek is érzed magad, akkor barnulj be, de nagyon gyorsan!
Nem is tudom, hogy melyik a rosszabb, ha bent van, vagy, ha vörös lesz a haja. Ne, kérlek, inkább egyik se legyen.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. február 21. 20:11 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje


A vékony srácra tett megjegyzésemért azt hiszem, előre kitervelt bosszút kapok a nyakamba. Arcom egy kicsit eltorzul, ahogy grimaszolni kezdek, csóválom is a fejem.
- Ah Ems… oké, bocsi… - sóhajtok, mert arra sem egyszerű rájönni, hogy a húgodnak már van ellened fegyvere, ha a szexuális “too much information”-topikhoz érünk. Vizuális típus vagyok, ha a képeimből nem jött volna le, és nem, a húgomat nem szeretném “mindenhogyan” elképzelni, brr. A hideg ráz tőle, eleget láttam már ezt a lelki szemeim előtt, mikor épp Blackkel volt együtt.
Egyébként baromi jól esik az, mikor így random kinyilvánítja, hogy szeret, meg minden. Ezt például megtanultam így… értékelni, meg ilyenek, sőt, még azt is tudom mondani, hogy…
- Én is szeretlek, Ems. - Épp egy puszit kapok az arcomra, mikor ez elhangzik, aztán köré vetem a karomat, hogy kicsit odahúzzam magamhoz. A pszichológusom javasolta az ilyeneket egyébként, és nyilván nem mindenkivel csinálom, a végén még azt hinnék, hogy nőtt szívem - de Ems minden ilyesmi alól kivétel, mert kivel legyek ilyen, ha nem vele? Mini ugyanolyan balfasz az ilyenekben, mint én, ott furán venné ki magát; Cattel tök más a viszonyunk… Louis meg… róla inkább ne beszéljünk.
- Tényleg nagy szerencsém egyébként, hogy te lettél a kishúgom. - Kicsit még meg is borzolom a haját.
Az, amikor folyton mással hetyegsz, baromi magányossá tud tenni.
Nem is tudom, miért vállaltam be ezt a tanácsadás dolgot. Nem vagyok épp alkalmas életvezetési tippek osztogatására, ugyanis csak azért nem kerültem az utcára egy éve, mert gazdag barátaim vannak, akik kifizetik a számláim, a kajám, ha nem vagyok magamnál. Valljuk be őszintén, hogy az ő segítségük nélkül most épp a saját nyálamban fulladoznék egy nagyadag crack után.
- Jó, gondoltam diszkrét leszek, tudod, mint azok a gyóntató papok… - mondom, majd imapózba rakom a kezeim. - Mit követtél el, leányom…? - Próbálom felhúzni a csaj kedvét, hátha a bátyja állatságaitól legalább annyira feljavul, hogy lepárnacsatázzon, vagy valami. Jót tenne neki.
- Szerintem semmiképp se mondd, hogy randid lesz… ő nem olyan birtoklási mániás, azok alapján, amit meséltél. - Nyilvánítom ki a Dalai Láma bölcsességével, aztán sokatmondóan hümmögök. - Hát, ha nem flörtölsz a srácokkal, az is kiválthatja szerintem azt a reakciót, hogy bazzeg, az az én csajom volt… mi van, ha másoknak is feltűnik, milyen nő? - Egyébként nem szoktam tárgyiasítani a nőket, most sem ezt teszem - érezhető a hangsúlyomon, hogy sokkal inkább gondolok arra, hogy Ems mennyire életvidám, intelligens és szép nő, mintsem hogy “milyenjónő”.
- Látod? Na… Meg szerintem ülj le vele komolyan beszélgetni egy idő után, ha úgy érzed, eljön az ideje. A normális emberek azt szokták csinálni. - Bólogatok, mikor eszembe ötlik ez a gondolat. Láttam már ilyet.
Aztán egy sokkal komolyabb téma következik, amitől egyébként rendesen leizzadnék normál esetben, ha most nem koncentrálnék annyira Ems jólétére, hogy ez mindent elnyomjon bennem. Azért rendesen sokkban vagyok, hogy oké, lehet, hogy kilenc hónap múlva a lakásomban fog üvöltve sírni egy lilás-rózsaszínes gombóc, és látni fogom a húgom amúgy is méretesebb melleit másfélszer akkorára duzzadva, lilán feszülni, miközben eteti a jószágot. Ez nem épp tesóbarát gondolat, de ezen lépjünk túl.
- Nem tudod? Csináltál tesztet? - Kérdezem halkan, a kellő komolyságot megadva a kérdésnek. - Mióta tudod, hogy lehet, hogy…?
Visszafojtok egy nyelést és magamhoz vonom a húgomat újfent. Nem lesz semmi baj, tökre megoldjuk. Apám biztos baromira sokat segítene neki, ha megtudná, hogy unokája lesz, mert akkorát csalódott, amikor megtudta, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, hogy hatszor annyira örülne egy új családtagnak. Szóval ő tuti segítene. Meg én is. Tökre meglennénk…
- Mi? Ems… - Szerencsétlen kikel magából, én pedig kiérdemeltem az első hatalmas facepalmomat. Nem így számítottam, azt hittem, röhögni fog, vagy valami. - Ja, meglehet az esélye, de bioszon anno azt tanultam, hogy nem olyan sok… ne már, nyugi, nyugi. - A hasát fogó kezéhez nyúlok, hogy elvegyem onnan. - Nyugi, most nehogy ezen paráztasd magad. Nem ez a legnagyobb problémád, nyugi. Ha vörös lesz, akkor sincs semmi, de nem hiszem, Nico sem vörös, te is barna vagy, te a normális géneket is örökölted, a vörös haj meg egyenlő azzal, hogy őrült vagy, de mivel azt nem örökölheti tőled, a vöröset se fogja. Nyugi. - Majdnem egy levegőre ez egy kicsit durva volt. Szusszanok.
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 22. 16:51 | Link

Édes Cole

Most már könnyedén meg tudom botránkoztatni, és ennek igazán örülök, mert így teljes a móka, ha nem csak én jövök zavarba, hanem képes vagyok őt is zavarba hozni. Imádom, hogy ezt a csodálatos képességet elsajátítottam, és nem, ez nem azt jelenti, hogy megtárgyalnám vele vagy bárki mással a szexuális életemet. Nem akarok kiadni semmit, ami kettőnk között történik Nicoval, elég ha nekem dereng fel egy-egy alkalom, mozzanat, pillanat, ami jóleső érzéssel tölt el, ami megmosolyogtat, ami újra szerelembe ejt.
Ahogy átölel, hozzábújok, ilyenkor szeretem magam visszarepíteni a gyerekkorunkba, igaz akkor én voltam az, aki átöleltem őt, nyugtattam, és szeretetet adtam, némán. Van, hogy nem kellenek szavak, csak az érintések, csak a pillantások, a csend, a másik szusszanásának nyugtató hangja, szívének dobbanása. Örülök, hogy abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy szeret engem, hogy elmondhatom magamról, hogy van egy csodás testvérem, és hogy ő kimondja a gondolatomat a maga szempontjából, csak még szélesebbre húzódik a mosolyom. Egy pillanatnyi csend a káosz előtt. Merthogy a káosz mostanában tényleg olyan, mintha csak a sziámi ikrem lenne, és ennek annyira nem örülök.
- Ittam egy csomó pezsgőt, majd átszexeltem az újévet Nicoval.
Felelem teljesen nyugodtan, mert valóban ez történt. Nem nézek a szemébe, de a szíve ritmusában bekövetkező változást hallom, így ha van, egyértelmű választ kapok onnan is. Mentségemre szóljon, hogy Nicoval csináltam, és tudom, hogy bárki más lett volna ott, nem csináltam volna. Én nem olyan vagyok, mint mások, én ha szeretek, egész szívemben szeretek, és abba nem fér bele olyan, hogy véletlenül lefeküdtem mással, sőt, olyan sem, hogy akár csak megcsókoltam mást. Az én erkölcsi szintem nagyon messze van az átlagtól. Azt nem mondom, hogy a normálistól, mert a saját elvrendszeremben a saját gondolatmenetem a normális. Én Nicot szeretem, rá vágyok, eszemben sincs mással bármit is csinálni.
- Tényleg nem az. Meg nem is bántanám meg. Tudom, hogy nagyon rosszul esne neki, és nekem is az, hogy megbántom. Nem akarok hazudni, nem szoktam, neki meg főleg nem.
Különben is, az ilyen dolgok csak galibát szülnek, vagyis kizárt, hogy ez megtörténjen. Viszont megmosolyogtatnak az opciói, hiszen minden megtörtént, ami szerinte helyes lenne, szóval egyrészt nem lettem okosabb, másrészt viszont megnyugtatott, hogy amit csinálok, azt nem csinálom rosszul, hiszen olyan lépéseket tettünk, amik építik a kapcsolatunkat. A főzés, a beszélgetés, a mosolyok. Mind olyan, ami azt mondja, hogy minden rendben lesz. Egészen addig, amíg elő nem jön életem legaggasztóbb témája, vagyis valami, amit nagyon nem szeretnék most, és amitől nagyon félek. Mi van, ha igen? Nem, erre gondolni se merek, mert még nagyon korai, még ne, még nagyon ne.
- Nem mertem.
Elpillantok a táskám felé, ösztönös pillantás, ott van benne mind a három, hordozom őket, de nem tudom kiemelni onnan, mert ha kiveszem, akkor elkerülhetetlenül meg is csinálom. És nem akarok terhes lenni. Nagyon nem.
- Késik. Tizenkét napja. De ez lehet a stressz is, nem?
Mármint tudom, hogy lehet a stressztől is. Az evés is, a rosszullétek is. Túlhajtottam magam, három államvizsgám volt, sok minden történt mostanában, ami miatt kialakulhatott ez a helyzet. Szeretném, hogy sok minden legyen, ami miatt ez kialakult, és ne egy gyerek. Érzem, hogy a vérnyomásom az egekben, talán egy kisebb pánikrohamom van, hiszen nem elég, hogy lehet, hogy terhes vagyok, az is megeshet, hogy anya hajszínét örökli majd, és én csak arra fogok tudni gondolni, hogy vajon önkínzó vagy pszichopata lesz. Ez nem túl fényes kilátás.
- Nem fér bele Cole, nem lehetek terhes. Még nem. Én nem akarok gyereket.
Ahogy kimondom az utolsó mondatot, már könnyes a szemem, szám elé kapom a kezem, mintha valami nagyon csúnya dolgot mondtam volna. A kanapéra rogyva rázom a fejem, nem tudom kiverni a gondolatot a fejemből, hogy vörös hajú lányom születik. (Amúgy is, egy vörös hajú lányt nem lehet Maria-nak elnevezni - a szerk.)
- Én még nem lennék rá képes, hogy osztozzak Nico-n. Ehhez most még túl önző vagyok.
Különben is, még csak most jöttünk újra össze, nem szabad, egyszerűen nem. A táskám felé pillantok, majd Cole-ra, majd megint a táskát, és mélyen beszívom a levegőt. Na jó.  Felkelve odasétálok, és a három dobozt kivéve, határozott arccal állok meg Cole előtt.
- Csináljuk meg a tesztet.
Egyet felé nyújtok, kettőt magamnál tartok.
- Te jó vagy ebben a tesztcsinálásban, szóval ezt te fogod lepisilni, és együtt várjuk meg az eredményeket.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. február 22. 20:18 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje


Először megpróbálkozom az információgyűjtéssel ezzel a gyerek-dologgal kapcsolatban. Istenem, felsőbb erő, vagy akármi, ha létezel, mondd, hogy Ems lefeküdt Nicoval úgy három napja, és ma kellett volna neki megjönnie, de még az este folyamán vérben úszva fog felriadni az ágyában. Jó, nem úgy vérben úszva. Csak menstruáljon.
Hát, nem ez a helyzet. Szusszanok, a megfogalmazáson most nem is tudom idegesíteni magamat, sokkal jobban foglalkoztat, hogy számolni kezdjek.
- Olyan öt-hat hete. - Nyilvánítom ki. - Nem értek nagyon a terhességhez, de Monica egyszer azt mesélte, hogy Valeryvel már a negyedik héten érezte, hogy van valami, és már akkor kimutatta a teszt. Ha jól emlékszem.
Valamiért akaratlanul is eszembe jut, hogy hat hetesen már hallani lehet a szívhangot - onnan tudom, hogy Amerikában ugye nemrég letiltották az abortuszt a hatodik héttől, ezzel az indoklással, ami egyébként szerintem úgy faszság, ahogy van, mert nem lehet minden élethelyzetben bevállalni egy gyereket. A múltkor a csoportban mesélte az egyik lány, hogy terhes lett, mikor masszívan drogozott, úgyhogy elvetette, mert nem tudta volna letenni a cuccot, és azóta sem tudott teherbe esni. Lehunyom a szemem, megrázom a fejem egy kicsit. Ezek közül egyik sem tűnik olyannak, amik vigaszt jelenthetnének egy elkeseredett terhesnek. Engem anno nem vetetett el az anyám, mikor szarrá drogozta magát a terhesség közben, mondjuk őszintén szólva nem tudom, kinek tett jót ezzel, de mindegy. Ezt azért nem mondtam a gyűlésen.
- Aha... - bólogatok a Nicoval kapcsolatos dolgokra. Hát, az alapján, ahogy mesélt róla Ems, baromi rendes fickónak tűnik, szóval abban sem lennének kétségeim, hogy támogatná a húgomat, ha arra kerülne a sor. Jelenleg csak ezen tudok gondolkozni, bekapcsolt bennem a vészjelző.
Ölelem a húgom, amikor újra megszólal, akkor odahajtom a fejem az övére, és simogatni kezdem a vállát. Bólintok egyet óvatosan.
- Érthető, hogy nem merted, Ems. Semmi baj. - Próbálom megerősíteni benne, hogy nem bassza el éppen az életét. Ebben amúgy biztos vagyok, mert... ő iszonyú jó a gyerekekkel. Szeretné, ha lenne neki egy, asszem'.
- Simán lehet a stressz, sok minden volt veled mostanában. - Kis szünet. - De figyelj... addig nem fogjuk megtudni, amíg nem csinálsz meg egy tesztet. - Mondom halkan. Próbálom nem ráerőltetni, vagy mi.
A Rellonban elég sok volt régen a terhesség, volt úgy, hogy három kismama is volt egyszerre a körletben, ők meg rendszeresen dumáltak egymás közt. Egyszer, emlékszem, a női vécéből irtózatosan elkezdett valaki ordítani, egy lány. Amikor feljöttek érte a gyógyítók, és kisegítették onnan, tiszta vér volt az egész nadrágja, csak görnyedten tudott járni, és ordított a fájdalomtól. Szusszanok. Rágyújtanék, de ha Ems terhes, nem akarok mellette cigizni.
Istenem, úgy féltem.
Nem akar még gyereket, azt mondja, aztán Nicoról mond valamit, amit hirtelen nem teljesen értek, de el is siklok fölötte, mert most nem ez a legfontosabb.
- Hey, sis... - Kinyújtom felé a kezem. - Minden rendben lesz, megígérem. Mindent megteszünk érte. - Valahogy meg lehet oldani, hogy boldogan jöjjön ki ebből az egészből. Biztos vagyok benne. Lehet, hogy írnom kéne Mininek...? Ő lány.
Aztán Ems hoz három tesztet, és arra, amit mond, önkéntelenül elröhögöm magam. Megcsóválom a fejem, felpattanok a kanapéból, és átölelem mind a két kezemmel.
- Figyelj, nekem még sosem lettek komoly teszteim pozitívak, de ha ez az lesz, akkor el fogok kezdeni gyanakodni... - Nevetek. - Te hülye. Gyere, csináljuk meg. Én is rápisilek egyre. - Azzal pedig megfogom a kezét, és elkezdem behúzni a fürdőbe. - Olvasd fel a használati útmutatót, mert nekem fogalmam sincs ezekről. Mennyit kell rápisilni? És mennyit kell várni vele?
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 26. 17:38 | Link

Drága Cole

A negyedik héten… vagyis kettő héttel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy én egy borzalmas anya leszek. Az anyám a húgomat már a negyedik héten érezte, én viszont itt vagyok a hatodik héten, és nem érzek semmit. De, valamit mégiscsak: Nem akarok anya lenni. Nem vagyok hívő, de most azért nagyon szeretném, ha minden vallás összes istene és Merlin az én oldalamon állna. Esküszöm, ha ott tartunk majd, mindegy, hogy hány gyerek jön, csak egészségesek legyenek, de én most nem akarok egyet sem. Nico-t szeretném visszakapni, vele lenni, és csak vele lenni. De így a közelébe se mertem menni igazán, mert mi van, ha megérzi rajtam? A filmekben a férfiak szoktak ilyeneket mondani, hogy: “Nem vagy te terhes?” És ez nyilván alapból vicces, de én tuti ziher, hogy elbőgném magam, hát már most is érzem, ahogy könnyek gyűlnek a szememben. Én nem érzem a babát, és ha ott van, akkor a baba egy borzalmas anyát fog kapni. Azt hiszem, ez az információ jobb lett volna, ha nem derül ki számomra. Mivel tudom, hogy anya nem volt éppen a legkiválóbb szülő, akit gyerek kaphatott. És igen, ez volt a finom megfogalmazásom.
Tudom, hogy muszáj megcsinálnom a tesztet, és azt is, hogy nem egyedül akarom. Hogy tudatosan jöttem ma ide, mármint, hozhattam volna másik táskát is, de nem, én ezt hoztam, amiben a tesztek vannak. És bár tudtam, hogy azt mondja, mellettem áll, mégis, hallanom kellett. De nem, fogalmam sincs, hogyan tovább, csak ne. Mármint, oké, nem lesz baj, hiszen ha terhes vagyok, attól vagyok terhes, akit szeretek, és aki szeret, és ha kisbaba lesz belőle, akkor egy csodálatos és tökéletes helyre fog születni. De én még nem érzem megfelelőnek az időt, ennyi az egész. Tudom, hogy Nico jó apa lesz, sőt, csodálatos, és hogy mellette én is jó anyává válok majd, ezen a részén nem aggódom, csak az időzítésen. Én ezt az egészet nem akarom még összetörni.
- Ha ez pozitív lesz…
Nem tudom, hogy mit akarok mondani, el is harapom a mondatot, mert nem akarom bevonzani a pozitívságát. Legyen negatív. Nem eltitkolni akarom, mert nem. El fogok menni Nicohoz, és őszintén el fogom neki mondani, hogy attól féltem, terhes vagyok, és hogy mostantól sokkal inkább oda fogok figyelni arra, hogy forduljon ez elő. Csak had mondhassam neki ezt.
- Oké. Kicsit remeg a kezem.
Nem kicsit, inkább, mint aki alkoholista és már három napja egy kortyot sem ivott, de próbálom tartani magam amennyire csak lehet.
- Azt mondja, hogy a kék kupak eltávolítása után azonnal el kell végezni a tesztet. Öt másodpercig kell rápisilni, vagy, ha ez nem biztos, hogy kivitelezhető, akkor egy tiszta tégelybe kell pisilni és abba mártani, amíg a színváltó vég el nem színeződik. Ez az utóbbi jobb lenne, nem?
Most kell rájönnöm, hogy sosem pisiltem még a testvérem előtt, és olyan furcsa lesz most elkezdeni, de ha terhes vagyok, akkor meg olyan mindegy, nem? Akkor úgyis mindig pisilni fogok. De ha nem vagyok terhes, akkor ez egy óvó jel, hogy ne egyek ennyi mindent.
- Ha ez megvan, akkor egy-három percet kell várni, és kijön az eredmény. Ha egy csík, akkor nem vagy terhes, ha kettő, akkor terhes vagy. A két csík az ilyen keresztben jelenik meg, és lehet egészen halvány is. Plusz nézni kell, hogy az ellenőrzőben is megjelenik-e a csík. Ha tíz perceben belül nincs csík, akkor nem jó a teszt. Szóval, hogyan csináljuk?
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. március 27. 12:10 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje

Semmi baj. Ezzel egyelőre magamat is nyugtatom, hogy Ems érezze rajtam a pozitív aurát - mármint, nem teszt-pozitív, hanem... próbálok nyugodt maradni, ennyi, és felkészülni a legrosszabb és legjobb eshetőségre is. Nem tudom, hogy a gyerek e közül a kettő közül melyik, de azt tudom, hogy a legrosszabb az, ha Ems nem boldogan lép ki ebből a lakásból, és asszem' mindent meg kell próbálnom, hogy ez ne legyen lehetséges.
Durva, hogy hozzám jött ezzel. Még akkor is, ha tudom, hogy már elég rég elástuk a csatabárdot, akkor is érzem, hogy pont én vagyok az, akit ezzel megkeresett. Mondjuk jelenleg ez a legkisebb dolog, de valahol mégis ott van a fejemben mélyen, hogy Ems bennem bízik meg ennyire, hozzám jött útmutatásért, nem Blackhez, nem valaki máshoz, hanem hozzám, és ez simogatja az egómat, jól esik.
A félmondatát már könnyek között ejti el, én meg ölelem tovább, simogatom a hátát. Minden rendben lesz, mantrázom magambam, mielőtt kitalálnám a megfelelő választ.
- Ha véletlenül pozitív lesz, annak a gyereknek egy fantasztikus anyja lesz, és mindig nyitva lesz az ajtó, ha el akar jönni a nagybátyjához. Jó élete lesz, mert gondoskodunk róla, hogy az legyen. - Mondom halkan, és még nem engedem el a húgomat, most fontos, hogy így tartsam. Nem lesz semmi baj, Ems.
Ha lesz egy gyerek, az rengeteg változást fog hozni az életünkbe, az övébe meg az enyémbe is. Talán még az apánkéba is. Az, hogy Monica esetleg látni akarná a csecsemőt, beférkőzik a tudatomba egy pillanatra, aztán elhesegetem. Távoltartási végzés, tuti megoldható. Liam biztos segítene.
- Azt elhiszem, hogy remeg, Ems, tök normális. Nyugi, sis. Minden király lesz. - Elengedem, hogy a szemébe nézzek, próbálom érzékeltetni, hogy komolyan gondolom. - Szépen megcsináljuk a tesztet, és kiderül az igazság. Meg fogsz könnyebbülni. Lehet, hogy attól félsz inkább, hogy nem tudod, mi van.
Hallgatom Emilyt a terhességi tesztek használatáról - istenem, mikor 13 voltam, ezt el sem tudtam volna képzelni... olyan szürreális, mintha csak tegnap ugráltunk volna az ágyon, miután Monica arcába robbantotta a vadmágiám a szülinapi tortámat -, én pedig figyelmesen hallgatom, bólogatok.
- Aha, jobb a tégelybe pisilős. - Talán biztonságosabb, meg én már elég sokszor pisiltem tégelybe, ebben tehetséges vagyok - például amikor orvoshoz mentem, vagy annyira be voltam állva, hogy nem tudtam volna elérni a vécéig.
- Azt mondom, menjünk be a vécébe... megnézem, van-e itthon műanyagpohár, és abba pisiljünk. Abba belemártjuk a tesztet, a tiedet a mosógépre tesszük, az enyémet meg a tükrös polcra, hogy véletlen se keverjük össze. Na? - Várom beleegyezését, majd megfogom a csuklóját, hogy magammal húzzam a konyhába, mert egy percre sem akarom egyedül hagyni. - Lássuk csak... - túrok bele a szekrényekbe, és hamarosan meg is találom a műanyag felespoharakat, amik még nagyon régről maradtak meg. - Ezek jók lesznek, menjünk... vagy ha egyedül akarsz pisilni... - ami, valljuk be, logikus lenne - ...azt is lehet.
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. március 28. 10:30 | Link

Drága bátyám, Cole

Tudom, hogy ha a teszt pozitív lenne, ha terhes lennék, Nico nem hagyna el. Nem fordítana hátat sem nekem, sem a gyerekének, nem kötelezne rá, hogy elvetessem. Szeretnék családot alapítani vele, évek múlva, amikor már olyan szinten összekovácsolódtunk, hogy nincs az a Bözsi néni, aki szétválaszt minket. Ismerkedünk, beszélgetünk, megismerjük azt az embert, akibe szerelmesek lettünk, akivel olyan erős a szexuális feszültség egy unalmas kedd délelőtt is, hogy képes felrobbantani a világot. Nem történt közöttünk semmi szilveszter óta, szándékosan. Mert lassan akarunk haladni, és hiába vágyunk egymásra, ellenállunk a vágyainknak. Mintha tisztasági gyűrűt viselnénk, csak éppen ez nem lesz aktuális, ha pozitív lesz a teszt. Ne legyen, könyörgöm.
- Tudom.
Szipogok bele az ölelésébe, mert tudom, hogy jó helye lenne a gyereknek, megtennék érte mindent, de ott lenne az életünkben a tüske, mindenkiében, főleg Nicoéban, amiért akarata ellenére vált apává, még ha a gyerek anyja én is vagyok. Nem akarok tüskéket az életünkbe, nem egyszerű, és egy önérzetes olasszal még bonyolultabb minden, de tudom, hogy én is utálnám a helyzetet.
- Jó, csináljuk.
Nem vagyok valami kommunikatív, de remeg a gyomrom, folyik a könnyem, és rettegek attól hogy két csík jelenik meg a tesztemen. Nem akarom látni a két csíkot, nem akarom, hogy kettő legyen. Majd később, ha együtt vagyunk, ha békében élünk, ha már túlléptünk mindenen, ami korábban volt. Csak akkor. Állok, és nézem, ahogy intézkedik. Én szoktam elintézni mindent, de most képtelen vagyok mozdulni, segíteni, most csak arra vagyok képest, hogy lassan a fürdőszoba felé sétáljak. Ha nem vagyok terhes, akkor is el kell mondanom neki a tesztet, el kell mondanom, hogy erre mostantól jobban odafigyelek, el kell mondanom neki mindent. Beszélnünk kell erről is, hogy egy nap legyenek gyerekeink, hogy idővel váljunk majd szülőkké, de most még ne. Valamit valamiért. Ez kell ahhoz, hogy rendben legyünk.  
- Ne hagyj magamra.
Különben is, amikor gyerekek voltunk, ez nem jelentett problémát, most sem fog, csak ne nézze végig. Nem kell pisilni, de valamennyit azért megpróbálok, hogy eredményesek legyünk, ha már idáig eljutottunk, nem adom fel. Oké, az első fele megvan, ha Cole is letudta a maga körét, akkor kibontom a teszteket, az egyiket átnyújtom, a másikat beledugom a saját poharamba, majd a leírást követve zárom rá a kupakot, és riadtan lépek tőle hátra. Túl valóságos. A hátam a csempének vetve csúszok le a földre, és a kezeimbe temetve az arcom várok. Olyan lassan telik most ez az idő.
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. április 3. 16:20 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje

Ölelem a lányt, a húgomat, aki már rég nővé vált, már réges rég sokkal érettebb, mint én valaha is leszek, és most kell megtapasztalnia, hogy mik a következményei ennek. Én nem tudom, volt-e már terhesparája, ahogy a nők hívják, de az biztos, hogy szarul van, akár ismétlődő tapasztalat, akár nem. És én, a bátyja itt vagyok. Szipog, ahogy ölelem, alig válaszol, és lassan az én gyomromba is beleáll a görcs, hogy hogy fogok tudni segíteni Emsnek, ha még mindig használok, ha még mindig sok az idegen vendég az ágyamban - hogy fogok tudni betépve egy csecsemőre vigyázni, mikor Ems egyedüllétre vágyik? Lesz szülés utáni depressziója? Rám fog hagyni egy gyereket? Rám, aki iszonyú felelőtlen vagyok, aki meglopta a saját apját?
Megpróbálom kiűzni a sötétebb gondolatokat a fejemből, és Emsre mosolygok, mikor ismét szembe kerülünk egymással. Kihúzom a konyhába magammal, dumálok össze-vissza, hogy most ezt csináljuk, azt csináljuk, de Ems elhallgatott, és nem úgy néz ki, mint aki meg fog szólalni egyhamar.
Felsőbb erő, akármi is vagy, legalább abban segíts, hogy a húgom boldog legyen.
Mindent mondok, felajánlom, hogy egyedül hagyom, de erre tulajdonképp könnyes választ kapok, úgyhogy megszorítom kicsit a kezét.
- Francokat hagylak. - Ismét a mellkasomra vonom, csak egy pillanat erejéig, hátha ezzel fel tudom itatni a könnyeit, hátha valamennyire megnyugszik, hogy itt van a bátyja.
Nem nézek rá, amíg hallom a csorgást, én is a saját edényemmel vagyok elfoglalva a mosdókagyló fölött, s mikor végeztem, hátrapillantok a húgomra, aki gyászos arccal, szerintem három árnyalatnyival sápadtabban nyújtja át nekem az egyik tesztet. Elmosolyodom halványan, aztán belemártom a sajátom a cuccba, majd amikor eljött az idő, leteszem a tükrös szekrényre, egy wc-papírt rakok alá.
Nyilván arra rá sem nézek, Emsét figyelem inkább. Kitárom a kezem, ha akarja, elfogadja az ölelést.
- Várhatjuk így is. - Mondom. A torkom azért összeszorul, miközben azon kattog az agyam, hogy mi lesz, ha mégis? Hatalmas változások lesznek. És nekem is hatalmasat kéne változnom. Nyelek egyet.
- Egyszer Mini is tesztelt, ott voltam - motyogom, de ez épp csak fecsegés, hogy kitöltsem a csendet, amíg várok rá, hogy a vonalak lassan körvonalazódjanak. Jó, nyugi. Az kéne. Nyugi.
Legalább nem Adriantől van, nem? Ez azért pozitívum. Sosem tudtam volna Adrian gyerekét elviselni magam körül. Gondoljunk erre. Nem kell keresztapásat játszanom egy áruló gyerekével. Ez is több, mint a semmi.
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. április 11. 10:14 | Link

Édes bátyám, Cole

Furcsa így lenni, reszketve görnyedni a hideg csempén, a testvérem védő karjai között. Egyszerre fázom és van melegem, a sírás, a kétségbeesés pedig úgy szakad fel bennem, mintha a hatalmas szikla legördült volna azzal, hogy kimondtam, elcsesztem. Sosem hittem volna, hogy ide jutok, hogy rettegek majd két csíktól, még akkor is, ha ismerem magam. Tudok összeszedett lenni, meg tudom oldani, akár egyedül, akár Nicoval. Mert tudom, hogy Nico mellettem állna, hiszen a saját családját is szereti, szeretné a velem közös gyerekét is. De ne így. Ez nem jó így. Nem ezt szeretném. Azt szeretném, hogy kettőnk közös döntése legyen az, hogy családot alapítunk, és utána mindegy, hogy kettőt vagy tizenkettőt szeretne-e, boldogan adok életet nekik. De ne ez legyen a kiindulópont. Ne így. Ne. Eddig mindenre annyira odafigyeltem, mindent próbáltam jól csinálni, és megértettem a kritikáját, amikor a téren mondott. Változtatok, próbálkozom, lassítottam. Nem követelek, nem elveszek. Adok és örülök, ha kapok. Ismerkedünk, beszélgetünk, apró érintésekkel jelezzük a másiknak, hogy fontos, hogy szeretjük. Lépésről lépésre. De ha az a teszt most pozitív lesz, akkor megint maratont futunk, és azt nem akarom. Nem veszíthetem el, és tudom, ha velem is lenne, elveszíteném őt. Szeretem Nicot, jobban, mint bárkit, és tudom, hogy csak úgy lehet az enyém, ha nem szaladunk.
Cole kezei között nem félek, de még ő sem tudja megakadályozni, hogy össze ne omoljon minden, ha terhes vagyok. Csak a stressz, mondd, hogy csak a stressz volt, és nem más. Mi van, ha beteg vagyok? ha sosem lehet gyerekem? Riadtan bújok a gondolatra jobban a karjai közé, mert azt hiszem, ha nem lehet, az szörnyebb, mint ha az vagyok.
- Miért szivatunk téged, ugye?
Nevetem el magam keserűen, mert ezek szerint szerencsétlennek ez a sorsa. Mindig van egy számára kedves nő, aki hülyeséget csinál. Lehunyva a szemeimet, hallgatom a szívét, próbálok megnyugodni, de csak Nico arca van előttem. Nagyon mérges lesz rám, akkor is, ha tudja, még nem akarok gyereket. Nagyon haragudni fog. Annyira kimerültem, hogy képes lennék elaludni, érzem, ahogy a szemeim csukódnak lefelé, de nem szabad, még nem. Utána úgyis vagy álomba sírom magam, vagy megkönnyebbülten hunyom le a szemeimet.
- Megnézed, kérlek?
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2020. április 30. 17:59 | Link


Budapest VIII. | Műhely | február eleje | The Way Home

Hatalmasat kéne változnom. Ölelem Emilyt, a szemem sarkából pedig figyelem a tesztet. Undorodom magamtól, hogy milyen kurva önző vagyok, hogy még most is csak az jár a fejemben, hogy nem anyagozhatok, ha a húgom terhes. Nem az, hogy az ő élete össze fog dőlni, hogy a kapcsolata talán romokban fog heverni, hogy igazából nincs is kapcsolata. Annak a gyereknek nem lenne apja. Én pedig a kurva kokszra gondolok. Kicsit jobban szorítom magamhoz Emset. Nem gondolhatok erre.
- Ugyan - motyogom a hajába. - Ti vagytok a csajaim. Ti úgy szívattok, ahogy akartok. Szeretlek titeket. - Halkan mondom ezt, szükségét érzem, hogy elmondjam, és próbálom kiverni a fejemből, hogy rá akarok gyújtani. Tíz napos vagyok.
Megsimítom a hátát, ismét a tesztre nézek. Még nem látszik rajta semmi. Holnap este el kell mennem csoportra.
Állunk így, csendben. Óvatosan még ringatni is kezdem a húgomat az ölelésben, ahogy arra gondolok, hogy L biztos tudna segíteni gyerek-ügyben, elvégre neki is van egy, még ha utálom is ezt a gondolatot. Vagy legalábbis nem szívlelem. L ért hozzá, hogy hogyan bánjon velük, gondolom. Nekem is volt húgom, én is babáztam, sokszor bízták rám a kis fattyakat is, az alapokat tudom. Azt sosem tanultam meg, hogy hogyan lehet szeretni egy gyereket. A testvéred más.
- Meg. - Kiránt a gondolataimból Ems hangja. Bólintok is, hogy elengedjem, és közelebb lépjek a teszthez. Oké, hogy is van? Először az ellenőrzőcsíkot kell megnézni, az jó... Ha két csík, akkor... van gyerek, ha egy csík, akkor nincs.
- Ems... - Nézem a tesztet. Hiába, egy kicsit sem látszik második csík. Felemelem, közelről is megnézem, azért elég jó a szemem, fogó vagyok. Nézem, nézem. És nincs. - Ems, nem vagy terhes. - Halkan jön ki, még nem fogtam fel teljesen, hogy megkönnyebbülhetek. - Esküszöm, hogy nem látok második csíkot. Nézd meg. - Odanyújtom neki, valósággal a kezébe nyomom a tesztet.
- Ez egy negatív teszt! Gratulálunk, kisasszony! - Hirtelen érzem meg, ahogy leesik egy nagy súly a vállamról. - Én minden évben meghallgatom ezt a HIV-teszten. - Sóhajtok. - Oké, figyelj, erre koccintanunk kell. Van alkoholmentes söröm.
Utoljára módosította:Allan Colton Fisher, 2020. április 30. 18:03
Hozzászólásai ebben a témában


Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. május 5. 07:55 | Link

Édes bátyám, Cole

Egyszerre nyugtat meg, és kavar fel az ölelése. Mint egy szülő a gyermekét. Hogy is kérhetek ekkora felelősséget Cole-tól? Hiszen, ha valaki hibázott ebben az egészben, akkor az én vagyok. Mert én kezdtem. Mármint azon az éjszakán Nico ült úgy mellém, hogy a combunk összeérjen, és Nico csókolt meg, de szilveszterkor illik megcsókolni a melletted álló vagy ülő személyt, szóval nevethettünk volna, és ki ki a maga útján, haza, vagy épp a kastélyba indulhatott volna. De nem. Én egy napra nem akartam csak Emily lenni, hanem az ő Emily-je szerettem volna lenni, úgy, mint régen. De nem akarok csak mert terhes vagyok, újra az Emily-je lenni. Azért akarok, mert ő azt akarja, és mert én azt akarom. Egymás miatt. De a bébilépéseinkbe egy ilyen hatalmas nagy törést okozna.
- Mi is szeretünk téged.
Felelem csendesen, de mosolyogva. Mini nem volt terhes, de én? Mekkora esélye van annak, hogy a Cole-hoz forduló lányok száz százaléka elmondhassa magáról, hogy nem fogant meg a gyermeke azon az éjjelen? Bárcsak száz százalék lenne ez az arány. Nehéz szívvel engedem el Cole-t, mert egyszerre akarom tudni, és nem tudni, hogy hány csíkos versenyző vagyok ma éjjel. Lehunyt pilláim alól is folynak a könnyeim, és amin halkan megszólal, elnevetem magam. Nem. Vagyok. Terhes. NEM. Nincs minden veszve. Nico nem fog meggyűlölni, nem fog kényszerből velem lenni, nem fogunk egy olyan gyereket nevelni, akit egyikünk sem akart. Nico és én, ha együtt kell lennünk, akkor külső tényezők nélkül tesszük, azért, mert így akarjuk.
- Nem vagyok terhes.
Ahogy kimondom, hatalmas szikla gördül le a szívemről, és boldog nevetéssel ölelem át a testvéremet. Nem vagyok terhes. Nem és nem. Viszont erről beszélnem kell Nico-val. Tudnia kell róla. Gyógyszert kell íratnom. El kell tennem ezt a tesztet, hogy emlékeztessen. Az alkoholmentesre egy pillanatra elhúzom a számat, de az alkohol miatt kerültem ide, szóval...
- Tökéletes. Minden tökéletes, Cole. Köszönöm, hogy vagy nekem.


Love Love Love
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek