29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🏝
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2019. december 31. 19:05 | Link

Karola
ez itten egy folytatás

- Persze. Akkor biztos a pult alatt kötünk ki... - felelem fejcsóválva, a szemem fogatva, bár sejtem, hogy akkor kevésbé érezném magam rosszul. Vagyis a gyomrom biztos kavarogna, ahogy az övé is de az egy másik fajta rosszullét lenne, ami lehet jobb, de nem szeretném kipróbálni továbbra sem. - Na meg akkor nem tudnánk elmenni innen - fűzöm hozzá, csak úgy mellékesen, mert hát itt nem maradhatunk.
- Haza - mondom szűkszavúan, bár nem biztos, hogy ez jó neki, de jelenleg ez a legjobb ötletem, így nem marad más választás. Másról kezd csacsogni, a kedve mintha megint jó lenne. Pedig én azt hittem a hányásnak hála, valamennyire kijózanodik, de nem. Kellemetlen. Ahogy a kérdése is.
- Nem látlak minden nap. - Igyekszem közömbösnek mutatkozni. Azt mégsem mondhatom, hogy nekem édes mindegy mi van rajtad, mert valamiért mindig az jut eszembe, hogy mi van a ruha alatt. Az biztos nem tetszene neki. Nekem sem tetszik, és komoly erőfeszítésbe is kerül az első néhány percben, hogy ne villanjon be az emlék. Szóval kitérek a pontos válasz alól és a hoppanálásra koncentrálok, mert ha most még el is rontanám és valamelyik amputoportálna az nagyon nagy baj lenne.
- Jól vagy? Meg van mindened? - kérdezem ahogy megérkezünk és egy pillanatra csak a vállait fogva ellépek, hogy megnézzem meg van-e minden végtagja, nem vérzik-e vagy hasonló, s ha ő is megerősíti, hogy nincs rosszabbul, mint amennyire a részegség teszi, akkor megindulhatunk a házunk felé.
- Csak három ház. Gyere! - azzal átkarolom újra és már megyünk is. - Próbálj meg csendben lenni, amíg felérünk. Azt mondtam, hogy a kastélyban maradok éjszakára, de bajban lennénk, ha így állítanánk be oda... Szóval reggelig a szobámban maradunk, aztán ha jobban vagy visszamegyünk. - Vázolom fel a tervem, majd kinyitom a kertkaput és az ajtót is.
- Ssss! Fel kell mennünk a lépcsőn - súgom és a lépcső felé mutatok, s remélem nem akadékoskodik, mert arra tényleg nincs időm. Aztán kapcsolok, hogy talán mégis jobb, ha előbb csendbe vonom magunkat. Így a pálcámmal kiszórok egy hangszigetelő bűbájt magunk köré, aztán megyek vele tovább, fel a szobámba.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2019. december 31. 19:35 | Link

Márk

Bár széles mosollyal vártam választ a kérdésemre, akkor ragadott magával, hogy elhoppanáljunk valahová, de persze még mindig nem tudtam a pontos úti célt. Így, mivel gyorsan történt minden, már nem volt időm reagálni a szavaira, az utazás pedig kellően megforgatott ahhoz, hogy ne ezzel foglalkozzak a földetérésnél.
- böhöm...megin há... - kissé még szédelegtem, s a gyomrom újra felkavarodott, így nem tudtam újra válaszolni, előre görnyedtem, de már nem jött semmi, csak az ingert éreztem. Intettem is felé, hogy picit álljunk le, kellett néhány másodperc, mire rendeződött a gyomrom, s újra felegyenesedhettem. Szerencsére most nem kísértett már a saláta, így nem kerültem ismét kellemetlen helyzetbe a fiú előtt. Ennek örömére egy nagy mosoly is felkerült az arcomra, miközben a sötétben a fiú tekintetét kerestem.
- Dehháát én a ttoorronyban lakom...hová visszel te? - kuncogva legyintettem vállon, s hagytam, hogy átkarolva a ház felé kísérjen. Közben, kihasználva az alkalmat, fejemet még a vállára is döntöttem. Józanabbik énem persze erre biztosan fejbe kólintott volna, hogy mégis mit művelek, de abban a pillanatban csak azt tudtam, hogy a közelsége nem zavart egyáltalán, sőt.
- Aaaa szobáááádban? - erre megtorpantam, hangom hangosan vágott bele az éjszakába, arcomra pedig játékos mosoly szökött.
- Jóó, psszttt leszek - kuncogtam halkan, amikor rám szólt, s belé kapaszkodva követtem őt, felfelé a lépcsőn. Odabent nagyon sötét volt, azt sem tudtam, hogy pontosan hol járunk, de bíztam benne, hogy ő tudja az utat, s nem fogunk majd eltévedni.
- Ezzz izgi naggyon - kuncogtam, naná, hogy nem tudtam teljesen csöndben maradni, még szerencse, hogy körénk vonta azt a hangszigetelő bűbájt.
Amikor kinyílt előttem az ajtó, s bekavarodtunk a szobájába, még az ajkaim is elnyíltak a tengernyi könyv láttán.
- Merlinre, teeeee nem hazuddtál - ámultan vezettem végig pillantásom a polcokon, amik roskadoztak a könyvektől. Talán még soha nem örültem ennyire könyveknek, mint ebben a percben, s olyan jó kedvre derített, hogy örömömben felé fordultam, s azzal a hévvel kezeim közé fogva az arcát, adtam a szájára egy röpke csókot.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 1. 17:04 | Link

Karola

A hoppanálás jól sikerül. Egyben érkezünk meg. Igaz Karola gyomrát kicsit felkavarja, kicsit odébb is lépek, így elég hülyén nézhetünk ki, ahogy fogom a vállait, de közben próbálok a lehető legtávolabb állni tőle. Szerencsére (vagy nem?) már nem jön ki semmi sem belőle, így nem leszek koszosabb és járdát sem kell takarítani. Így amint túl van a gyomor kavarodáson, indulhatunk is a házunk felé.
- Szerintem nem akarod, hogy az egész torony tudja berúgtál - válaszolom arra, hogy ő a toronyban lakik, és csak vezetem tovább a házunk majd a szobám felé. Szerencsére egészen csendben mozog, a kis kuncogását meg felfogja a bűbáj, amit magunk köré vontam.
- Rettentően - mármint izgi. Főleg az lesz izgi, ha a szüleim mondjuk random felébrednek és elkapnak minket. De szerencsére ilyesmi nem történik, és egyben érünk fel a szobámba.
Becsukom magunk mögött az ajtót és megkönnyebbülten sóhajtok fel. Gondolatban tervezem, hogy mit hogyan intézek reggelig, de félbeszakítja a gondolatmenetem.
- Nem szo... - kásom. Mondanám, de Karola teljesen kifordulva önmagából, kezeit az arcomra teszi, és mire felfognám mire készül, már túl is vagyunk rajta. Puha ajkai az ajkamhoz érnek, épp csak egy pillanat az egész mégis annyi minden fut át a fejemen közben. A szívem is kihagy egy dobbanást csak hogy utána sokkal erősebben kezdjen kalapálni. Pislogok párat, minden valószínűséggel a számat is eltátom, de nem jön ki rajta hang. Jó pár másodpercbe telik, mire összeszedem magam. - Öhm... nem... nem ezért hoztalak ide - motyogom, bár az is lehet már nem figyel rám, hiszen a könyvekkel van elfoglalva. Megrázom a fejem, és a ruhás szekrényemhez lépek, kiveszek két tiszta pólót meg két tiszta melegítő nadrágot, az egyiket ilyen szettet Karolának nyújtom.
- Tessék, tiszta ruhák... Valószínűleg kicsit nagy lesz, de jobb, mint a semmi. - Ha nem akarná elvenni az ágyra dobom őket, majd a saját szettemmel megindulok az ajtó felé. - Én a fürdőben öltözök át, öt perc múlva visszajövök. Ha lehet addigra legyél kész - kérem, mert hát semmi kedvem megint úgy rányitni, hogy meztelen. Ha pedig ezzel megvagyok, kilépek az ajtón. Kívülről rámondok egy egyszerű bűbájt, csakhogy ne tudjon elkószálni... Elég rossz lenne, ha a szüleim vagy Maris szobájában kötne ki. Bár Marisnak még ki tudnám magyarázni...  Szóval a fürdőbe megyek és ledobálom magamról a koszos ruhákat, és a lehető leggyorsabban zuhanyozok le és mosok fogat, majd bújok bele a tiszta ruhákba. S mielőtt még visszamennék a szobába, keresek egy tiszta fogkefét, és azzal meg egy pohárral és fogkrémmel együtt megyek vissza a szobámba. A bűbájt csendben oldom fel és csukott szemmel lépek be - biztos, ami biztos.
- Fel vagy már öltözve? - teszem fel a kérdést a térnek a szobámban, mert fogalmam sincs Karola merre van, és mit csinál. De remélem ruhában teszi, amit.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 1. 19:22 | Link

Márk

- Szerintem se - kuncogtam, mert viccesnek tűnt számomra abban a pillanatban ennek már a gondolata is, hogy valaki így láthatna a háztársaim közül. - Mittt szóólhatna a házvezető - kuncogtam tovább, szám elé kapva a kezemet, miközben követtem Márkot be a házba, s fel a lépcsőn egészen a szobájáig.
A rossz kedvemnek már nyoma sem volt, ehelyett inkább izgatott voltam, hogy vajon hová is vitt engem Márk, hisz fogalmam sem volt, hogy az éjszaka közepén mégis hová hoppanáltunk. Aztán, mikor közölte, hogy ez az ő szobája, eléggé meglepődtem, majd figyelmem szinte azonnal megakadt a keménykötésű csodákon. Imádtam.
Olyan káprázatos szobája volt, hogy tátott szájjal figyeltem a polcokon roskadozó könyvek armadáját. Még az én szobámban sem volt ennyi könyv odahaza, pedig aztán én tényleg szerettem olvasni. Amikor az a rellonos szóba hozta a könyveket, Márk meg elráncigált tőle, haragudtam rá. Valamiért úgy éreztem, hogy nem akarja, hogy nekem jó legyen. De most, látva azt, hogy nem hazudott, s tényleg rengeteg szép, színes könyve volt, nem tudtam megállni, hogy ne adjak a szájára egy csókféleséget. Persze, fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, ösztönösen jött az egész, s talán nem is volt igazi csók, hisz ki tudja, hogyan adták azt. Mindenesetre abban a pillanatban így tudtam kifejezni azokat az örömteli érzelmeket, melyek bennem kavarogtak. Melyek részben a könyveknek szóltak, részben pedig a fiúnak.
A csók után játékos mosolyogva kémleltem az íriszeit, miközben ő olyan furcsa fejet vágott, mintha félne tőlem. Azt nem egészen értettem, hogy miről beszélt, de nem is nagyon érdekelt, ahhoz túlságosan jó kedvem volt.
- Naaa miért nézel íígy? - nevetve nyúltam ingje után, s megragadva azt, közelebb húztam magamhoz. - Azt ííígérted, hogy táncolunk...miért nem táncolsz velem? Tááncolni akarook. Nézd csaak, tudok áám - nevetve tettem előtte pár ingoványos tánclépést, s ahogy a romantikus regényekben olvastam, úgy mozdultam, s húztam feljebb a ruhám alsó részét a combom mentén tánc közben, majd nevetve pördültem még, s eltántorogtam az ágyáig, aminél megtámaszkodtam egy pillanat erejéig, hogy onnan aztán tovább lökjem magam a könyvekig.
- Micscsodda válogatáás - állapítottam meg, mert azért még tudtam olvasni, s ki is emeltem egy könyvet a polcról, hogy azt forgassam meg a kezeim közt, de pechemre egyet le is ejtettem a földre.
- Ruhhák? Minek nekem ruha? Láttál mááár anélkül - bazsalyogtam a fiúra, aki közben a darabokat az ágyra dobta. Azok viszont egyáltalán nem érdekeltek, túlságosan lekötötte a figyelmemet az a sok könyv, melyek közt válogattam. Fel sem tűnt, amikor Márk elhagyta a szobát, annyira elfoglaltak a könyvek. Már csak akkor láttam, hogy nincs odabent, amikor kezemben egy zsákmánnyal, hátat fordítottam a könyveknek.
- Máárk, bújócskázunk?- nevetve indultam meg a szobában ide-oda, majd az ajtónál kötöttem ki, amit próbáltam kinyitni, de az valamiért nem nyílt ki. Lehet, hogy Márk örökre magamra hagyott?
- Neee, Máárk, ne záárj be, ez nem viccces - nyöszörögtem, s közben erőtlenül csüccsentem le az ajtónál, hátamat a lapjának döntve. Kicsit rosszul esett, hogy magamra hagyott már megint, szomorúan lapoztam a könyvben, de valamiért ragadtak le a szemeim, s a következő percben be is aludtam.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 1. 21:12 | Link

Karola


- Nem akarom tudni, hogy mit szólna -
válaszolom a házvezetős megjegyzésre, mert bár biztos vagyok benne, hogy az új HVnk is nagyon kedves, azért jobb nem tesztelni a határait, főleg nem karácsonykor. Biztos van neki is családja, meg más dolga ilyenkor.
A tervem többi része, hogy eljussunk a szobámig szinte túl egyszerűen és mesébe illően történik, így talán nem is kéne meglepődnöm, hogy a szobámba érve váratlan események hada követi egymást. Először az az apró csók, ami... hát mondjuk, hogy felkavar. Aztán a táncos megjegyzése.
- Táncolhatunk, de hadd öltözzek át, ha elfelejtetted volna hányás van az ingemen - mondom, de ő már lejti is a táncát. Kicsit esetlen és botladozik, de tulajdonképpen édes. Tiszta ruhákat keresek közben, de a ruhás szekrény ajtaján lévő tükörnek hála így is látom Karola mozdulatait. Így azt is amikor a ruháját feljebb húzza. Nyelek egy nagyot. Igen csak egy pici volt, de ez a gesztus. Miért csinálod ezt velem te lány? Aztán fordul és már könyveket nézeget. Jó. ez jobb. Nézzél csak könyveket és ne ficánkolj.
- Hogy-hogy, minek? - kérdezem, de felemlegeti, hogy láttam már - Hát ha meztelenül akarsz aludni nekem az is oké. Mármint nem oké! Legutóbb sem voltál elragadtatva, hogy úgy láttalak, szóval ne csinálj úgy, mintha nem zavarna! - Totál vörös leszek. Fogalmam sincs, miért mondtam először amit, de remélem, hogy eléggé be van még csípve ahhoz, hogy ne fogja fel a mondatom jelentését, és hogy a gyors korrigálásom jobban leköti majd, mint az a véletlen mondatocska.
Ami engem illet én gyorsan ki is slisszolok, rázárom az ajtót, majd a fürdőben magamra. Az öt perc helyett, amit ígérek legalább tízet töltök a fürdőben, hogy lenyugodjak.
Immár tiszta ruhákkal, és fogkefével térek vissza, ám az ajtó alig mozdul és  a kérdésemre, miszerint felöltözött se érkezik válasz, kénytelen vagyok bekukkantani. Az ajtó előtt ott ül-fekszik, még mindig a báli ruhájában, egy könyvvel, ami a padlóra esett.
- Most tényleg bealudtál? - motyogom az orrom alá, és az ajtót csak még egy kicsit tolva, vigyázva, hogy ne üssem meg a lányt, becsúszok a résen, majd felnyalábolom a lányt és az ágyamhoz viszem.
- Tudod az a helyzet, hogy rettentően félek, hogy felcsúszik a szoknyád, vagy le a pántod alvás közben és reggel baromira mérges leszel emiatt. - Mondom az alvó lánynak, ahogy megállok csípőre tett kezekkel, azon gondolkozva, hogy mit is kéne csinálnom.
Nincs valami öltöztető bűbáj? Megnézem a VHT könyvben. Hátha...
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 1. 21:57 | Link

Márk

Márk hiába talált további indokokat az ellen, hogy miért táncoljunk később, nem igazán voltam türelmes, mert én abban a percben akartam táncolni, s ha ő nem is mozdult, én csak előadtam neki egy kis táncot, ami közben botladoztam , meg nevettem is. Kívülről nem láttam magamat, zene sem szólt, egyszerűen csak elképzeltem valami ritmust, s arra próbáltam lépdelni a szobában, miközben a srác láthatóan megunta a produkciómat, mert hátat fordított nekem. Azt pedig nem láthattam már, hogy ő esetleg a tükörből kukucskálna, mert még mindig el voltam foglalva egy pörgéssel balra, s egy forgással jobbra.
A zene nélküli mozgás azonban egy idő után már kevésbé volt varázslatos számomra, jobb lett volna, ha szól is valami zene hozzá, s nem csak úgy kell a semmiben ténferegnem. Szerencsére, hamar át tudtam térni az áhított könyvekre, s csak akkor pillantottam Márk felé a keresgélés közben, amikor visszakérdezett.  
- Hát...most nem zavar - vállat vonva mosolyogtam a fiúra, túlságosan elvarázsolt hangulatban voltam ahhoz, hogy a múltbéli vitáinkra emlékezzek. Ha józan lettem volna, akkor természetesen meg sem fordult volna a fejemben, hogy ilyen választ adjak neki, mi több, már sikítva menekültem volna el a szobájából, kérdőre vonva őt Masa előtt, hogy ugyan mégis milyen jogon cipelt a saját szobájába. Így viszont nem igazán érdekelt, sokkal jobban izgatták fantáziámat a színes képek a könyvek hasábjain.
Aztán egyszer csak, nagy unalmamban, egy könyv társaságában jött rám a bódulat, s a sok italnak köszönhetően sikerült elaludnom a szobaajtóban, mielőtt Márk még visszatérhetett volna.
A szólongatására nem ébredtem fel, s talán azt sem éreztem, ahogy felemelt a földről, s elfektetett a puha ágyban. Álomba szenderülve hevertem, s szuszogtam, s talán egy kis nyöszörgés hagyta el a számat, amikor oldalra fordultam. - Márk..- motyogtam halkan.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 1. 22:45 | Link

Karola

- Na persze... - motyogom arra, hogy nem zavarná, ha ruha nélkül látnám, mert biztos vagyok benne, hogy fel sem fogta, miről is beszélünk. De talán nem is baj. Nyugodtan slisszolok ki a szobából, és sikerül magam felfrissíteni és immár jó illatúan térek vissza a szobába.
A bejutásom nem egyszerű, mert Karola az ajtónak támaszkodva aludt el, és arra sem ébred fel, ahogy tolni kezdem. Kénytelen vagyok hát felemelni és elcipelni az ágyamhoz. Nem mintha nehéz lenne, de azért nem egyszerű egy bágyadt testet vinni.
Az ágynál aztán megakadok, túl sok az aggályom, sejtem, hogy reggel józanul nem lesz olyan készséges, mint néhány perce volt. Ezt persze vele is megosztom de nem jön válasz.
Könyvért indulok, hátha találok egy jó bűbájt, de közben Karola a nevem motyogja így visszafordulok hozzá.
- Hmm? - közelebb is lépek, de a szemei még csukva vannak, úgy látszik csak fordult. Sóhajtva lépek vissza a könyvhöz, amiben több perces kutatás után sem találok semmi hasznosat.
- Na ez a szívás. - -állapítom meg, majd a lány lábaihoz megyek, hogy a cipőt levegyem róla. - Oké. Kész.
Jelentem ki magabiztosan, amikor a cipő megvan, mert hát kizárt, hogy én bármi mást is levegyek róla. Szétnézek a szobában, és összeszedem a könyveket, amiket szanaszét hagyott. Szépen a helyükre teszem és bizakodom, hátha magához tér az apró zajokra. De nem tűnik úgy, hogy igen.
Sóhajtok, mert még mindig nem hiszem, hogy ezt kéne csinálnom, de akkor is kellemetlen lenne, ha a báli ruhájában aludna, nem?
Szétnézek újra és megakad a szemem a fogkefén, s mint a villám jövök rá, hogy ez a tökéletes megoldás. Fogkrémet nyomok a fogkefére aztán Karolához lépek, egy pillanatig hezitálok, aztán megbökdösöm az arcát, a fogkefével. Na nem a fogkrémes felével, hanem a másikkal.
- Karola, legalább moss fogat... - kérem halkan - nem bántásból... de még mindig hányás szagú a szád... - Jó, hát a vége lehet nem kellett volna, de igaz. És valószínűleg nem akar hányásízű szájjal ébredni reggel. Én nem akarnék. Ezért még hálás lesz. És ha felébred akkor arra is rávehetem, hogy öltözzön át. Egy zseni vagyok!
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 1. 23:07 | Link

Márk

Még nem aludtam túl mélyen, s tulajdonképp ott fekve az ágyon úgy éreztem, mintha még mindig forogna körülöttem a világ. Nem volt túl jó a hátamon fekve, ezért is nyöszörögtem halkan a fiú nevét, s közben oldalra fordultam, hátha akkor majd elmúlik a szédelgés, s mély álomba merülök. Ehelyett azonban tompa zörgések, s neszezések vettek körbe, hiába feküdtem, hallottam a magam körül motoszkáló neszeit.
- Csndddben...- nyöszörögtem, talán még a kezemmel is legyintettem hátrafelé, ekkor azonban már nem csak a neszeket hallottam, hanem Márk hangját is, aki engem szólongatott. Meg valamit az arcomhoz bökdösött. Ez egész biztos, mert éreztem, hogy valami birizgálja a bőrömet. Emiatt, bár már semmi erőm nem volt ahhoz, hogy felkeljek, mégis hunyorogni kezdtem, s meg is láttam a fiút, aki a kezében egy fogkefét szorongatott.
- Mittsoda? - kérdeztem vissza hunyorogva, mert nem tudtam értelmezni, hogy mit akar, de aztán csak összeállt a kép, főleg, mikor nem túl kedves dolgokat mondott.  
- Nem is..- tiltakozva, nagy nehezen nyomtam magam ülőhelyzetbe, majd a kezemet az arcom elé helyeztem, s leheltem egyet, de abban a pillanatban azonnal megváltozott a véleményem.
- De mégishh...miért..csak most ...szólsz?- dünnyögtem kicsit morcosan, miközben elvettem kezéből a fogkefét, majd félig csukott szemmel, ott helyben elkezdtem a fogaimat dörgölni a kefével, hacsak Márk nem kísért el a fürdőszobáig. Ha elkísért, akkor ott folytattam tovább a műveletet, miközben előre hajoltam, s kapaszkodtam a csap szélében, miközben megsikáltam a fogaimat. Kellett a segítsége, ha megengedte a vízcsapot, akkor odahajoltam és az arcom a víz alá toltam, de ez nem volt jó ötlet, mert még az orromba is ömlött, meg az arcomról a dekoltázsomba is.
- Uhh...ezz hideg - egy pillanatra meg is borzongtam, s kezemből a fogkevét a földre ejtettem.  
- Zuhhanyoznom is kéne Máárk...sssegíts..- s mielőtt még bármit is tehetett volna, én már húztam is le magamról a ruhámat, ami végig csúszva rajtam, a földön landolt.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 1. 23:25 | Link

Karola

Valamit megint motyog de nem értem teljesen viszont így nyugodtabban ébresztem fel, hiszen még nem alszik teljesen. A reakciója kicsit vicces, kuncogok is rajta, de aztán kénytelen vagyok neki válaszolni is.
- Vártam a megfelelő pillanatot - Forgatom meg a szemem. Na meg... az orr fáradékony szerv. Amíg közel voltunk egymáshoz, mondhatni már hozzászoktam nem zavart. De most hogy én már tiszta vagyok, igenis érzem.
Szerencsére nem habozik sokat mosni kezdi a fogát, én már hozom is a poharat, és még vizet is varázsolok bele, csak akkor kapcsolok hogy nem tudja hova kiköpni, lenyelni meg gondolom nem fogja. Fenébe.
- Gyere. A fürdőszobában egyszerűbb - súgom és átkarolom őt, hogy kivezessem. Az ajtón először csak kipislantok, majd amikor megállapítom hogy tiszta a levegő, beslisszolok a fürdőbe. Karolát a mosdókagylóhoz állítom és ráfordítom az ajtóra a zárat.
- Mi hideg? - fordulok vissza, de a látvány megakaszt. - Miiii! Nem, dehogy! Jó vagy így - és gyorsan elkapom a ruháját és megfogom a kezeit. - Adok tiszta ruhát, jó. Átveheted. De... de részegen nem jó fürdeni. Hidd el. Elcsúszol, bevered a fejed és megfulladsz. Az nem jó. - magyarázok és közben próbálom visszaöltöztetni, amennyire csak lehet. A fogmosás már pipa. Szóval kicsempészem Karolát a fürdőből, vissza a szobámba. Magunkra zárom az ajtót aztán Karolának adom újra a korábbi ruhákat.
- Oké. Ebben aludhatsz. Reggel meg ha jobban leszel zuhanyozhatsz... De szerintem jobb lenne, ha nem itt tennéd. Tudod a szüleim... - nem fejezem be a mondatot. Inkább elfordulok, kinézek az ablakon - Csak öltözz át, jó? - mondom, vissza sem fordulva, remélve, hogy nem csinál semmi csacsiságot, és át tud öltözni egyedül, még akkor is, ha amúgy elég koordinálatlanok még a mozdulatai.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. január 1. 23:25
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 1. 23:44 | Link

Márk

Márk igazán lovagias volt, mert nem kellett őt kérni sem, mégis segített abban, hogy eljussak a fürdőszobáig. Ha ő nem lett volna, akkor valószínűleg tovább alszom ruhástól az ágy tetején, így viszont megszabadulhattam a kellemetlen szájszagtól, s még ha nehezemre is esett a fogmosás így félálomban, azért csak megküzdöttem vele. Mivel azonban az esti szertartásoknak a zuhanyzás is része volt, gondoltam, hogy a fogmosást követően zuhanyoznom is kellene, s már csúsztattam le magamról a ruhát, miközben félfordulattal Márkkal szemben találtam magam, s rávigyorogtam.
- A víííz...- magyaráztam, s talán egy pillanat erejéig megláthatott fehérneműben, de mivel ügyesen kapta el a ruhámat, sietve azt vissza is húzta rám.
- Naaa, dee én zuhanyozni aakarttam - lebiggyesztettem az ajkam, miközben morcosan pillantottam a fiúra. Márk nem nagyon akarta, hogy fürödjek, nem értettem, hogy miért, bezzeg ő lezuhanyozhatott.
- Miéért nem jóó...biztooss elpancsoltad a vizet mindet..-jegyeztem meg, majd mellkasánál fogva toltam rajta egyet, s megindultam kifelé a fürdőszobából. Még mindig kavargott körülöttem a világ, s ha nem segített volna, egész biztos, hogy irányt tévesztek, s olyan helyre nyitok be, ahová nem kellett volna.
Menet közben a ruha egyik pántja újra lecsúszott a vállamról, lábaim akadoztak, a hajam is kócos volt, s a szoba közepén heverő ágy csábítóan nyújtotta felém a kezeit. Szívem szerint csak úgy visszadőltem volna az ágyba, Márk viszont odanyomott a kezembe valami ruhát, hogy vegyem fel.
- Miiééért zavarnááá a szülleid, ha én is itt zuhhaaanyoznék?- kérdeztem akadozó hangon, s közben nem zavartatva magam, újra lehúztam magamról a ruhát. Pechemre kicsit elveszítettem az egyensúlyomat, így elterültem az ágyon, s elkapott a nevetés.
- Seegíthetnél - nevettem tovább, miközben szenvedtem a ruhával, s ha Márk esetleg felém pillantott, láthatta hogy mit össze nem szerencsétlenkedem, míg lekerül rólam a kék koktélruha. Alatta azért, ugyanolyan színben volt alsónemű rajtam, a melltartóból csak nagy nehézségek árán sikerült szabadulnom, s egy lendülettel hátra is hajítottam azt, majd a kikészített póló után nyúltam, s azt húztam magamra.
Elég bő volt, rajtam túl nagynak bizonyult, mintha hálóing lenne, de az illata kárpótolt. Frissen mosott virágillat kúszott az orromba, puha is volt az anyaga, így jól eső érzés töltött el.
- Kééész vagyok - miután sikerült átöltöznöm, hanyatt dőltem, s oldalra fordítva a fejem, az ablak mellett ácsorgót kémleltem.
- Olyan ..jó puha az ágyneműd...-mindkét kezemmel végig simítottam az ágynemű felszínén.  
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 2. 00:09 | Link

Karola

Nem értem mi van a vízzel, de a kifakadását kivételesen jónak érzem.
- Igen! Én voltam. Elhasználtam a meleg vizet, reggelig nem is lesz, és nem akarsz hideg vízzel fürdeni - kapok a szavain, s bár ez nem igaz, bízom benne, hogy a kegyes hazugság most belefér. Nem szoktam amúgy hazudni, rossz szokásnak tartom, de most belátom, van amikor hasznos. Legalábbis jelenleg annak tűnik.
Sikerül visszajutni a szobámba, és kis győzködés után hajlandó átöltözni is. Elfordulok, hogy ne lássam. De kénytelen vagyok ráébredni, hogy az ablak üveg is visszatükröződik. Közelebb hajolok hát az üveghez és nagyon erősen a kinti világra koncentrálok. Nincs odakint semmi. A kert is csendes. Tökre uncsi. De azért meredten nézek arrafelé, így védve ki az esetleges nem kívánt látványt. Kívánt-nem kívánt. Mert khm. Na mindegy.
- Nem segítek. Nagy lány vagy - Felelem a kérdésre kissé feszélyezetten, és remélem, hogy valóban megoldja egyedül. Pár perccel később meg is hallom a "kééész vagyok"-ot. Így lassan és óvatosan visszafordulok, de valóban az én ruháimban fekszik.
- Szerintem is... - mármint jó puha. Én nagyon szeretem. Az ágy másik oldalához megyek, azzal a szándékkal, hogy ledőljek én is, mert ami azt illeti eléggé lefáraszt a felügyelete és én is tudnék már aludni. De a földön egy kék melltartóval találom magam szemben és Karola többi ruhája is össze-vissza hever. - Öhm... a székre teszem a ruháidat... - mondom lassan, felvéve a ruhákat. A melltartónál egy kicsit hezitálok, de végül felkapom. Közben pedig megállapítom, hogy utóbbi ruhadarab, rendkívül izgató. De tényleg.
- Ne csináld ezt - motyogom alig hallgatóan, miközben újra hevesebben kezd verni a szívem. Nem nekem való ez. A ruhákat magam elé fogva lépek a székhez és helyezem őket a támlára, majd amilyen gyorsan csak tudok bebújok az ágyamba.
- Jó éjt! - mondom Karolától elfordulva, mert ez így biztonságos. Neki is, de főképp nekem. - Maradj az ágy másik oldalán. Állítólag sokat mozgok, meg rúgok álmomban - magyarázom, bár ezt csak most találom ki. Marissal aludtam csak korábban ő meg nem panaszkodott, én tudtam volna mire, de szintén nem tettem. Mégis csak a húgom. De a lényeg: Karola, ne gyere közelebb.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 2. 00:28 | Link

Márk

- De rendees valakki - egy kicsit azért elfintorodtam, amikor Márk megtagadta tőlem a segítségnyújtást, de ha nem, hát nem. Ha nagy nehezen is, de csak megküzdöttem azokkal a ruhadarabokkal, s néhány perccel később sikerült átöltöznöm egy tiszta ruhába, ami nem másból állt , mint egy hosszú, nagy pólóból. Ha esetleg volt nadrág is, azzal nem foglalkoztam, talán a nagy öltözködés közepette még le is eshetett a földre, akár csak a ruháim, melyek mind az ágy körül végezték.
Tényleg jó volt megszabadulni a szűk ruhától, s igazából nem is vágytam másra, mint hogy elaludhassak abban a nagy, puha ágyban, melyen még az ágyneműhuzat is finom illatú volt, akárcsak odahaza. Otthon éreztem magam, s erről árulkodott az is, hogy kényelmesen hevertem az ágya közepén.
- Gyere idde te iss - miközben tenyeremmel az ágynemű tetején simítottam végig, mosolyogva pillantottam felé. Nem volt bennem semmi rossz szándék, csak jól esett volna, ha újra a közelembe kerül, mint a sétánk alkalmával.
- Mit ne? - fél füllel elkaptam, hogy mit motyogott, de még mindig mosolyogva fürkésztem őt. Márk azonban nagyon furán festett, magam sem tudtam volna megállapítani, hogy pontosan mi lehet a baja. Amikor láttam, hogy az ágy felé közelít, nem szívesen moccantam meg, így neki kellett kicsit arrébb görgetni, ha be akart férni a takaró alá, aminek egyelőre még a felszínén feküdtem.
Ha ezt megtette, viszonylag gyorsan ágyba került, s azzal a hévvel már hátat is fordított nekem, amit megint csak nem értettem.
- Naaa, miértt fordítassz nekem hátat? - kérdeztem, s kérése ellenére közelebb húzódtam hozzá, hogy megnézzem, tényleg alszik-e vagy csak sietve köszönt el.
- Aaalszol Márk? - halkan kuncogva hajoltam fölé, hajszálaim birizgálhatták az arcát.  
- Nekkeem nem adttál takarót..fáázom, miéért nem adttál nekem takarót?- adni adott, azon feküdtem, csak épp nem jöttem rá arra, hogyan kellene magam alól kiharcolnom azt, hogy az alá kerüljek.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 2. 00:49 | Link

Karola

- Reggel hálás leszel - dörmögöm az ablaknak, miközben várom, hogy elkészüljön. Most érzem csak igazán, hogy fáradt vagyok. Eddig hajtott az adrenalin, de most már tudnék aludni.
Amikor végez, sietve szedem fel a ruháit. Azt észre sem veszem, hogy a melegítőm is ott hever, és valahogy az is elkerüli a figyelmem, hogy Karolán csak egy póló van. Talán mert a csipke a melltartóján jobban leköti a gondolataimat és olyasmit indít be bennem, amit nem kéne.
- Csak... aludj! - mondom válaszul, mert persze most mindent meghall. Nem igazán foglalkozom vele. Ez az én ágyam, szóval ha kell kirángatom alóla a takarót, de én bizony alá bújok. Persze nem olyan egyszerű, mint szeretném, és bár megkérem, hogy ne jöjjön közel juszt is az ellenkezőjét tesz.
- Ezen az oldalamon szoktam aludni - háton szoktam, de mindegy. Ma így fogok. A kifakadást nem értem. Nem húztam magamra az egész takarót, és mivel az egész ágyat lefedi, egész biztos, hogy neki is elég. Felülök, és ránézek, és persze megértem.
- Karola, a takarón fekszel - mondom morcosan, és kissé megrángatom a puha anyagot, megpróbálva kihúzni alóla. Ha pedig sikerül, akkor szépen rá is vetem. Ha mégsem sikerül, akkor meg kénytelen lesz felkelni és megoldani egyedül, mert tényleg fogytán van a türelmem. - Hagyj aludni, jó? - kérem és azzal tüntetőleg visszafekszem. A szemeim is összeszorítom, így forszírozva magam, hogy aludjak, persze biztos, hogy nem fogok még jó sokáig. De már annak is örülnék, ha őt ismét elkapná a fáradtság és kicsit elcsendesedne.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 2. 00:59 | Link

Márk

- De ííígy nem tudoook, fááázom Máárk - ott molyoltam a srác fölött, s ha kellett, akkor az ujjaimmal próbáltam böködni a vállát, hogy ne aludjon, hanem inkább segítsen. Közben azért kuncogtam kicsit, mert tetszett az, hogy kicsit piszkálhatom, s hozzáérhetek a hajához. Jó illata volt, bár ez egész más illat volt, mint ami a bálon volt rajta. Ez tusfürdőillat volt, és a mentolos fogkrém keveréke. Erről eszembe jutott az, hogy bizony nem tetszett neki a szájszagom, így most, míg fölötte lógtam, rá is leheltem.
- Most milyeeeen? Fincsi menthoolos nem? - kuncogtam, mire végre megmozdult. Bár, a hangjából ítélve elég morcosnak tűnt, de aztán mégis csak megfordult, s elkezdte rángatni alattam a takarót, mire rájöttem magamtól is, hogy az alattam van.
- Jaaaa, hogy alattam - ismét csak kuncogtam, de a sötétben mégis csak kezdtem elfáradni, melyre még az alkohol is rásegített.
- Jóóó...csaak neee legyél morcos - mondtam, majd a takaró alá bújva még kicsit mocorogtam, motyogtam is valamit még Márk felé, de mivel válasz nem érkezett, lassacskán elaludtam.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 2. 01:18 | Link

Karola

- Mi...? - miért? kérdezném, de persze megkapom a választ, anélkül is hogy mondanék bármit is. Aztán meg hirtelen fölém hajol és lehelgetni kezd - Igen. Finom! - mondom teljesen ledöbbenve, bár nem tudom kinek finom a fogkrém. Inkább azt mondanám, hogy kellemes. De mindegy is. Szerencsére visszaül és csak bökdös, így kénytelen vagyok felülni és kirángatni alóla a takarót. Még jó, hogy erre észbe kap és együtt működik, így hamar betakarózhat ő is, én meg tettethetem, hogy alszom. Mert éppenséggel, bármennyire is fáradt vagyok, túl sok mindent történt ahhoz, hogy csak úgy elaludjak.
Eltelik egy bő fél óra, mire meg merek fordulni. Karola már békésen szuszog, és így az utcai lámpa beszivárgó fényében, csendben figyelem. A vonásai nyugodtak, valószínűleg már nem jár semmi huncutság a fejében. Sokáig nézem, miközben újra pörgetem magamban az éjszaka eseményeit. Eszembe jut, hogy azt kérdezte tetszik-e, s most hogy nem kiabál, nem vádol, nem fröcsköl vizet az arcomba, nem faggat, van lehetőségem megnézni jobban.
- Tetszel - tátogom, de hang nem hagyja el a torkom. Óvatosan bújok egy kicsit közelebb, miközben a szemeim az ajkaira siklanak. Felrémlik, hogy puha volt az érintés a számon, s hogy az egyetlen dolog, ami rossz volt benne az a szag volt. Aztán az is beugrik, hogy most alvás előtt rám lehelt, hogy jó-e már a lehelete. Mosoly kúszik az arcomra, aztán magamat is meglepve hajolok oda, hogy egy apró puszit adjak neki. Lehunyom a szemeimet, de aztán gyorsan észbe kapok és vissza is fordulok el Karolától. Alszom, nem csináltam semmit. Hosszú percekig várom a szidást, a mérgelődést de ha nem jön, akkor visszafordulok.
- Ne haragudj - súgom az éjszakába, a csók miatt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve a telefonomért nyúlok, s készítek egy képet az alvó lányról.
- Jó éjt, Karola! - motyogom még eltéve a telefont vissza a helyére, aztán a hátamon fekve, még egy darabig a plafont bámulva imádkozom, hogy csak az este jobbik felére emlékezzen reggel, de arra mindenképp. Nem sokkal később pedig engem is elfog az álommanó, s eltompult érzékekkel álomba zuhanok.  
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 2. 18:31 | Link

Márk & Mása & Bence

- Iggeen, megmooostam - kuncogva reagáltam Márk megjegyzésére, miután ráleheltem a mentolos frissességet. Most már igazán nem lehetett oka a panaszra velem kapcsolatban, én meg nagy szerencséjére már el is felejtettem, hogy mit mondott nekem.
Kicsit még piszkáltam őt, részben amiatt, mert a fogmosás egy kicsit felébresztett, részben meg azért is, mert jó volt piszkálni őt, meg a hajszálait. Aztán amikor morranva rám szólt, arrébb húzódtam tőle, mert akkor már tényleg érződött rajta, hogy zavarom őt. S bár kuncognom kellett, próbáltam visszafogni magam, miközben a segítségével végre én is a takaró alá kerültem.
- Van egy titkom...- felé fordítva a sötétben a fejem, próbáltam megkeresni az arcát. - Ééén is rugdosom - újra elkuncogtam magam, de mivel Márk nagyon is halottnak tetette magát, vagy szimplán csak velem nem akart beszélgetni, így kénytelen voltam elcsöndesedni. Egy ideig még bámultam a plafonon lévő repedéseket, melyeket épp, hogy csak megvilágított a Hold. Az álom azonban engem is elnyomott, legalábbis csak kezdett, mert a szemeim már lehunyódtak, de még mindig nem tudtam aludni. Kicsit még forgott körülöttem a világ, de próbáltam nem erre gondolni. Az álmok földjén járva Márkot láttam magam előtt, aki a bálon felkért táncolni. Megfogta a derekamat, másik kezébe helyeztem tenyeremet, ő pedig közelebb húzott magához. Könnyedén vezetett, majd egy fél fordulatot követően kipörgetett, s aztán újra magához húzott, s abban a pillanatban megcsókolt. Olyan valóságosnak tűnt, szinte ajkaimon éreztem az övéit, s hagytam, hogy megtegye.
- Nheem haragszom..- motyogtam, s jólesően fordultam az oldalamra. Márk persze nem tudhatta, hogy már álmodom, talán azt hitte, hogy még ébren lehettem.
Az éjszaka ezt követően csöndben telt, csak szuszogva adtam magamról életjelet a takaró mélyén, de mivel melegem volt, egy idő után már lerúgtam magamról a takarót, s kívülről befelé fordultam, majd lábam átvetettem Márkon, fejemet a vállgödréhez fúrtam, így hajszálaim mellkasára omlottak. A karom valahogy átívelt a mellkasán, de még így sem ébredtem meg. Nem zavart, sőt, kényelmes volt, s így olyan mélyen sikerült elaludnom, hogy ezután talán már meg sem mozdultam.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 546
Összes hsz: 5810
Írta: 2020. január 3. 19:21 | Link

Karola & Márk & Bence

Halkan szusszanva sodródok az ébrenlétbe, fülemig húzott takaróm alól, összegömbölyödve pislogva ki a fényre. Beletelik jópár pillanatba mire úgy nagyjából magamhoz térek, és realizálom melyik végtagom a szélrózsa melyik irányába áll, de miután ez megtörténik, már elég éber vagyok ahhoz, hogy anélkül pakoljam le karjaim-lábaim Bencéről, hogy ő ebből bármit észrevehetne. Nagyon igyekszem ám nem felkelteni, hiszen én sem szeretem ha felzavarnak (erre a mondatra gondoljatok vissza a hsz végén). Elpirult fülekkel simítok ki egy tincset az arcából, majd úgy döntök kihasználom, hogy ilyen korán még senki sincs ébren rajtam kívül. Kelletlenül mászom ki a takaró alól, felszisszenve a hideg padló tapintására, s úgy igyekszem odalopakodni a szekrényemhez, hogy ne reccsenjen meg a parketta. Folyamatosan Bencén tartva a szemem nyitom ki a nyikorgó szekrényajtót, hogy kilophassak magamak egy pulcsit és egy puha zoknit pizsim fölé. Hajamat a pulcsinyak alatt hagyva surranok ki a szobából, figyelmetlenségemben résnyire nyitva felejtve az ajtót. Odalent aztán a lehető legkevesebb zajjal ügyködök össze három bögre répás kakaót (igen), bár határozottan... csalogat kipróbálni milyen is lenne ha a savanyú káposztából is raknék bele... Hmm, na ezt talán majd máskor. Miért a három? Hát Márk volt olyan drága és az este során egyszer sem nyitott ránk őrjöngve, szóval ez mindenképp jutalmat érdemel nem?
Magam után kupit hagyva (még reggel van, nincs kedvem elpakolni na) ügyeskedem vissza magam az emeletre, a bögréket kezemben egyensúlyozva. Ahogy felérek a felső szintre, és átlépem a csendharang vonalát, már nyugodtabb vagyok, hiszen így legalább szüleinket nem keltem fel. A fiúk meg úgyis kiengesztelődnek ha kapnak kakaót... szóval...
- JÓ REGGEEEELT - kurjantom el magam, ahogy lábujjaimmal benyitok Márkhoz. Az ajtó gyorsan csapódik ki, de megfogja a mögé tett plüssállat (nem ez volt az első ilyen mutatványom, na), így nem koccan neki semminek. Azonban a látvány ami a szemem elé tárul eléggé megdöbbent, így egy pillanatra csak nézem ahogy Márk nem is egyedül ébredezik az ágyban. - Miiiiiiiiiii?
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 3. 22:20 | Link

Karola és Maris

Még egy darabig nyaggatna, de igyekszem tettetni, hogy alszom. Aztán elhalkul a szoba és a mellettem szuszogó lány légzése is lelassul. Ebből következtetek arra, hogy alszik és szánom rá magam, hogy megforduljak. Sokáig nézem a kisimult vonásokat, az arcot, ami általában rágalmaz vagy kiabál. Most békésnek tűnik, kedvesnek. S fel is dereng egy-két mosoly, nevetés. Még olyan helyzetek is, amikor valaki másra mosolygott a klubhelyiségben, pedig nem is tudtam, hogy figyeltem.. Az is lehet, hogy csak képzelődöm most és magamnak kreálok hamis emlékeket. Mindenesetre így ahogy alszik sokkal tetszetősebb és vonzóbb. Előbbit hangtalanul súgva közlöm vele. Utóbbinak meg engedek, így történik, hogy megcsókolom. Persze ez engem is megijeszt és el is fordulok de mivel nem jön szítok visszapillantok a lányra és halkan bocsánatot kérek.
Az hogy válaszol elsőre megijeszt. De a szemei csukva, az arcán mosoly ragyog, így pár másodperc után nyugodtan fújom ki az addig bent tartott levegőt.
Készítek róla egy képet, aztán a plafont bámulva valamikor elnyom az álom.
Az ébresztőm halkan kezdi játszani Mozart Varázsfuvoláját, de gondolkodás nélkül nyomom ki, és egy pillanattal később már újra alszom. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban szólt, hogy valóban kinyomtam. Lehetett álom is. Azt tudom, hogy kényelemesen fekszem, és a karom ölel valakit. Meg nem tudnám mondani, hogy ki az, de teljesen természetesnek tűnik a dolog, így jóérzéssel pihenek tovább. Addig, amíg ezt az idillt meg nem zavarja, egy éles hang, ami jó reggelt kíván.
- Mariissssssss! - nyöszörgöm, de a 'mi'-re kinyitom a szemem, mert az szokatlan. - Mi, mi? - kérdezem értetlenül, aztán rájövök, hogy Karola rajtam fekszik és én őt ölelem.
- MIIIIIIIIIIIIIII? - utánozom le a húgom, sokkal hangosabban, és őrült tempóban hátrálni kezdek az ágyon. Ez sajnos túl jól is sikerül, mert az ágy egyszer csak elfogy én pedig a földre zuhanok. A hátam a szőnyegen landol a lábaim égnek állnak. Egy pillanat az egész csak, aztán felpattanok.
- Auu - nyögöm a hátam dörzsölve, aztán Karolára pillantok - Azt mondtam a másik oldalon aludj - nyögöm még mindig fájósan. Még fel sem fogva, hogy pontosan mi is történt.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 4. 13:25 | Link

Mása & Márk & Bence

Az alkohol sikerrel ringatott álomba, s Márk karjaiba, akihez az éjszaka folyamán bújtam, miután kicsit forgolódtam alvás közben. A takarót időközben lerúgtam magamról, a hálóingként funkcionáló, bő póló anyaga feljebb csúszott rajtam, lábam valahol Márk lábai közt hevert, fejem a mellkasára került, s hosszú hajszálaim szinte beterítették az egész felsőtestét. Nem tudtam, hogy őt ölelem, csak a mély álom ringatott tovább, s a kényelmes póz miatt úgy aludtam, mint a bunda. Még a telefon halk dallama sem ébresztett fel, mintha az is csak egy álom része lett volna.
Kényelmes alvásom azonban egyetlen másodperc alatt romba dőlt, amikor valami tompa rikácsolás ütötte meg a dobhártyáimat, mintha anya ébresztett volna, pedig bennem csöppnyi erő sem volt ahhoz, hogy felébredjek.
- Hagyj anya - nyöszörögtem halkan magam elé, szemeimet ekkor még ki sem nyitottam, csupán balommal tettem hátrafelé egy hessegető mozzanatot. Annyira kívántam az alvást, hogy újra el tudtam volna merülni az álmok tengerében, de a jó reggelt után még nagyobb rikácsolás törte meg a csöndet, egy Miii, majd egy újabb Miii, ami már közvetlenül a fülem mellől szólt, s ezzel párhuzamosan úgy éreztem, mintha megmozdult volna alattam az ágy, s mintha valaki lerúgott volna magáról. Értetlenül kaptam fel a fejem, miközben hunyorogva pislogtam, mert a fény rettentően zavart, a dobhártyámba szökő zaj pedig felerősítette a tompa fejfájást, nem beszélve arról, hogy még mindig szédültem.
- Mi a....Mááááárk????? - mire észhez tértem, s észrevettem a földre zuhanó fiút, úgy döbbentem rá arra, hogy ez nem csupán egy álom volt, hanem ő ott aludt mellettem-alattam??
- Merlin összegabalyodott szakállát! - riadtan ugrottam magam is hátrébb, s ahogy megláttam az ajtóban Masa-t, ismét csak megriadtam. - Masaaa?? Mi a ....mi a fene történt? Óóóó te jó ég!!!! - csak ekkor vettem észre, hogy csupán egy póló van rajtam, s a lábaim pucéran hevernek, miközben a szobában van egy fiú is, aki ráadásul nem más, mint Márk! A takaró után kapva, azt azonnal magamra rántottam nyakig, s amögül, kócosan, gyűrötten másnapos arccal, fejfájástól gyötrődve, riadtan néztem körbe.
- Hol vagyok??? És...és miért aludtunk mi együtt? Mi...ó nem...mit csináltál te velem? - vádlón pillantottam a fiúra, majd Masara kaptam a pillantásom.
- Mi történt? Hol vagyok...és hol vannak a ruháim?? - kérdeztem nagyon megrémülve, semmire sem emlékeztem, csak azt éreztem, hogy szörnyen fáj a fejem, s hogy félmeztelenül feküdtem egy fiúval egy ágyban, ami szörnyen megijesztett.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 546
Összes hsz: 5810
Írta: 2020. január 5. 05:30 | Link

Karola & Márk & Bence

- Nem te mi, én mi mi - folytatom a döbbent sápítozást, és hirtelen naaagyon boldog vagyok, hogy Anyáékkal feltettettük a csendharangot a szobáinkra IS és az elmeletre IS. Nem azt mondom, hogy gyakori ebben a házban az, hogy Márkkal visítva nyúzzuk egymást, mert ezt leginkább már a Bagolykőben tesszük, de most ismét bebizonyosodott, hogy magunkról teljesen megfeletkezve tudunk mi sápítozni ha valami nem tetszik. Azaz nem is úgy fogalmaznék, hogy nem tetszik... egyelőre szimplán nem tudom hová tenni a bátyám mellől kimászó Karolát. Karo-mi? - Miiiiiii? - és jön egy újabb hitetlenkedés, ahogy a lány arcának is kiveszem vonásait. Mindeközben Márk annyira megijed tőlem(?), hogy egészen ágyának végéig hátrál, és puffanva földet is ér. Behúzom a nyakam a hangra, de valahol hízeleg az egómnak a dolog, ezek szerint egy nagy, félelmetes és tekintélyt parancsoló nővére van. Raaawwwwwwrrrrr. Húga, akarom mondani húga. Tuti rituálisan halálra csikizne ha rájönne, hogy az öcsémként gondoltam rá egy pillanatra.

Mi az hogy azt mondta, hogy a másik oldalon aludjon? Ó te jó ég? Csak kapkodom a fejem ide-oda köztük, miközben kezemben már remegni kezdenek a bögrék a heves fejforgatástól. Mint ahogy a macskák nézik a ping-pong meccset ide-oda-ide-oda, huhh, szédülök. A kakaókat inkább elővigyázatosan Márk asztalához viszem, és az esetleges kupit lelkifurdi nélkül arrébb tuszkolva helyezem biztonságba az italokat.
- Mi az hogy mi történt, mi történt a ruháival, miért van rajta a te pólód, miért van Karola a házban, egyáltalán hogyan került ide, és miért alszotok ti összebújva - kezdem el sorolni én is a saját kérdéseimet, beszállva ezzel a hangzavarba. Mint egy naaagy, boldog, lármás olasz család csapjuk a perpatvart már itt korán reggel, csak éppen jelenleg egyikünk sem boldog, olasz, vagy család... illetve nyilván, különböző mértékig deee... de. Nem ez a lényeg na!
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1536
Írta: 2020. január 5. 12:41 | Link

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Izgalmas volt az este, de mégsem torkollott teljes mennyországba, bármilyen képzavar is van. A kapuig vezető úton már végigmentünk, de Szent Maki Masám végül nem engedett be és Szent Péter – mugli hitt világ, nézzetek utána - is ejnye-bejnyézett miközben előtte bevágta a kaput. Persze nem haragszom, meg is értem őt, csak hát már jó lenne, nem igaz? De igaz, és már eléggé fel voltam húzva a kis nyuszim által, hogy felnőtté váljunk? Á, nem hiszem, hogy ez tesz azzá, de tudom, hogy az évfolyamtársaink, sőt, már az alattunk járók – nem szó szerint! – is csinálják. Gondolom, annyira nem lehet rossz. Bár csalódott voltam elsőre, mégsem tudtam haragudni rá. Remélem, nem sokáig fog távol tartani ettől már, de belenéztem a fejébe és bár nem mondta ki a választ, láttam, hogy fél tőle. Pedig Lóránt Bencéről nem lehet elmondani, hogy nem úriember, meg gavallér! Az utóbbi egy mugli régies kifejés az úriemberre és megtetszett, szóval tuti használni fogom. Na, mindegy, azért az sem volt rossz, ameddig eljutottunk és tudom, hogy ez Masámnál sokkal nehezebb dolog volt, de nem láttam rajta, hogy annyira ellenkezett volna… bizonyos dolgoknál. És ez jár ébredéskor a fejemben, hát szép! A mugli interneten, pedig számos dolgot néztem meg a témában, volt olyan is, amitől majdnem behánytam, szóval nem mondanám, hogy nem voltam alapos… mégis hiányzott valami. Hát, majd legközelebb. Óvatosan nyitom ki a szemeim, én eléggé nehezen kelő vagyok – kivéve, ha egy maki ugrándozik a mellkasomon -, szóval mosolyogva néztem lassan oldalra… de Masa már felkelt. A másik oldalamra fordultam és félig lelógva az ágyról, kikotortam a pálcámat, alig találtam meg.
- Invito telefon – sóhajtom halkan, nos, a gatyám vágott pofán néhány pillanattal később, mert a jobb zsebében volt a hívott tárgy. Kikerestem és megnéztem hány óra. Még rohadt korán van! Mármint így Szilveszterezés után, ami igen jól sikerült.  Nem tudom, hogy hogyan kerültünk ide, csak arra emlékszem, hogy Masa mondta, hogy ha halkak leszünk, aludhatunk náluk, és még talán a szüleinek is bemutat napközben. A pizsamám egy kockás póló és egy alsónadrág volt, mert a fűtés rendben volt. Masa jó meleg volt, ahogy hozzám bújt, még ha fázós is vagyok, nem kellett több. Fel kell tápászkodnom, mert maximum kirobbantani lehet majd innen! Felkelek és valahogy elbotorkálok a hátizsákomig és előkeresem  a fogmosószettemet. Egy két pálcamozdulat és csak bámulnom kell magam a tükörben, ahogy a fogkefe elvégzi helyettem a mozgásokat. Hát, nem vagyok valami jó állapotban! Miután végzett, lemossa magát a fogkefe, a fogrém tubus teteje visszacsavarodik, és a kezeimbe ugrálnak.
- Köszi, jó dolgoztatok, kaptok egy sarlót – mosolyogok, persze válasz nem jön. Kicsit megmosom az arcom, majd a fésűt is ideparancsolom, aki még gyorsabban végez az egésszel, mint a fogkefe. Drága volt a színváltós, fogszélesség-váltó fésű, de megérte! Kicsit emberibb arccal indulok el, és tudom, hogy Márk szobája fent van, talán ott lehet Masa… ha WC-n lenne már itt lenne. Elindulok a szembeszobába és benyitok, ahol éppen Masa kérdezősködik, én pedig hátulról átölelem őt a derekánál, fel sem fogva, hogy miket hadovál. Reggel van még na, és imádom a hangját hallgatni. Nem csak reggel.
- Cső népek. Hogy vagy Má… Karola? Helló uncsitesó – jobbra felemelem a fejem és a bal szemmel hunyorgok, hogy jobban lássak. – Van kaja amúgy? – ez van, ha éhes az ember. Bár Karola kissé fura fejet vág, mintha rémült lenne? Aztán kitől félne, Masámtól? Az egy elég vicces feltevés.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. január 6. 10:39
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 5. 15:42 | Link

Karola, Maris és Bence Shocked


A gyönyörű reggelem pillanatok alatt vész a semmibe. El sem hiszem, hogy az a kellemes meleg és buborékos-álomfelhő, ami az előbb még körbe lengett, valójában Karolához köthető. Mert nyilván attól volt kellemes, hogy rajtam feküdt, de ezt egyelőre nem akarom elfogadni, elismerni meg pláne nem. Sokkol a gondolat, és alig értem mi történik. Aztán persze mire Karola és Maris is kifakad felébredek annyira, hogy minden emlék visszatérjen tegnap estéről. S persze pont emiatt a kérdések is sokkal jobban fájnak, mint ha még félálomban lennék.
Nagy levegőt veszek, ökölbe szorítom a kezeimet. Oh igen. Tegnap este még tudtam, hogy ez lesz. Csak azt terveztem, hogy előbb ébredek mint ő... de... de nem tudom mi történt. Nagy levegő kifúj. Nem leszek mérges. Nem leszek, megint, mérges. Beszív. Kifúj. Megy ez. Lassan felemelem a kezem és a székre mutatok, amire a ruháit tettem. Lehajtom a fejem, beharapom a számat.
- Hogy én? Én mit csináltam? - súgom nagyon halkan. De akkor meghallok még egy hangot, és felpillantva még mérgesebb leszek - Ez meg mit csinál itt? - mutatok Bencére, aki alul öltözötten a húgomat ölelgeti. - Uncsimi? - nézek még inkább meglepetten, hol Bencére, hol Karolára. Ez nekem már tényleg sok. Hogy ők rokonok? Miért nem jöttem rá erre előbb? Mindkettő idegesítő. Egyértelmű kéne legyen, nem?
- ÁÁÁÁH - morranok fel, jóval frusztráltabban, mint szeretném - Tudjátok mit? Nem akarom tudni. - Azzal pedig megindulok ki a szobámból. Útközben persze muszáj neki ütköznöm kicsit Bencének. Csak egy kicsit. Hogy tudja hol a helye - Legalább ne előttem ölelgesd ilyen elégedetten - motyogom, aztán az ajtóból visszafordulok. - Maris, adj neki valami tiszta ruhát. Az övé... hát... szerintem nem akarja felvenni újra - mondom halkan Karola felé biccentve - Én hozok neki egy aszpirint - aztán lesurranok egy dobozért, mert ha tovább hallgatom Karola vádaskodásait nekem is fájni fog a fejem. Az egész talán csak két perc. De remélem, hogy nem meztelen Karolákra térek vissza.
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 5. 17:37 | Link

Masa & Bence & Márk

Bárcsak visszaforgathatnánk az időt mondjuk addig a pillanatig, míg jól esően nyúltam keresztül Márkon, miközben tovább jártam az álmok földjét. Olyan békés, nyugodt és izgalmas volt, egészen addig a pillanatig, míg valaki ránk nem törte az ajtót. Amúgy sem szerettem így ébredni, ráadásul a másnaposság miatt még mindig szédelegtem, s ha ez nem lett volna elég, sokként ért az, amire felkeltem.
A tudat, hogy Márkkal együtt aludtam, s hogy egyáltalán hogyan tértem észhez, megrémisztett. Szinte semmire nem emlékeztem az estéből, még csak azt sem tudtam, hogy keveredtem a fiúval egy ágyba, s hogy mi is történt kettőnk között. Létezik, hogy az?
Nem, nem lehet, hisz még csak soha életemben nem is csókolóztam. Vagy mégis? Lehet, hogy Márk és én az előző este csókolóztunk, és más is történt?
Ezernyi gondolat rohamozta meg elmémet, miközben nem tudtam eldönteni, hogy emlékképet vagy csak álomképet látok magam előtt. Teljesen össze voltam zavarodva, megrémültem, s ismét szörnyen kellemetlenül éreztem magam, mert már megint úgy nyitottak rám, hogy alul öltözött voltam. Ez a kopogás nélküli berontás pedig valószínűleg családi hagyomány lehetett Zippzharéknál, bár eddig azt gondoltam, hogy csak Márk az, aki ilyen figyelmetlen. Most viszont Masaval kellett szembenéznem, aki láthatóan, hozzánk hasonló módon vágott döbbent fejet. Égett az arcom, hogy vajon mit gondolhat rólam, de amiatt is ideges voltam, hogy vajon mi a fene történhetett Márk és köztem?
- Összebújva? Nem...mi nem, Márk? Mi a fene ez? Elmondanád, hogy mi történt?- mivel magamban nem leltem a magyarázatot, így már a nővéréhez hasonlóan, én is őt néztem vádló pillantással, miután sietve húztam magam köré nyakig a takarót. Ekkor azonban egy másik ismerős hang törte meg a csöndet, s ahogy odapillantottam, észrevettem Bencét, aki szintén alulöltözötten jelent meg, s Mását ölelgette.
- Merlinre - hunyorogva elkaptam a pillantásom, mert rokon ide, vagy oda, de ahogy nem szerettem pucérkodni, úgy másokat sem kifejezetten szerettem alulöltözötten látni.
- Szia Bence...Bence??- Ez is egy nagy meglepetés volt, bár mondjuk tudtam arról, hogy járnak, csak arra nem számítottam, hogy reggel majd így négyesben futunk össze. Éppen csak megemeltem a kezem, hogy intsek a rokon felé, de a szemeibe már nem mertem nézni, így is kellően szégyelltem magam Masa előtt. Már tényleg csak az hiányzott volna, hogy a kuzintól megtudja a rokonság, legfőképp anyámék, hogy egy fiú ágyában aludtam.
- Unokatestvér, az unokatestvérem...de a fenébe is Márk, magyarázd már el, hogy mi ez! Mit csináltál velem és hogy kerültem én hozzátok?? - tekintve, hogy még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mi történt, magyarázatot vártam volna. Erre mi történt? Ő felpattan, és megiramodik ki a szobából.
- Mit nem...én akarom tudni! Nem hagyhatsz így itt! Mása..kérlek..- először a fiú húgára pillantottam ijedten, mintha tőle várnám a segítséget, hátha ő jobban ért a fiúhoz, és meg tudja állítani, de mivel túl gyorsan próbált elszelelni, engem meg érdekelt az, hogy mi a jó franc történt, sietve ugrottam ki az ágyból,hogy utána rohanjak. De csak néhány lépés után hasított belém a gondolat, hogy csak egy póló van rajtam, ami ugyan combközépig ér, én még mindig úgy érzem, mintha nem lenne, ami takar.
- Áárrrgg Máááááárk - kiáltottam dühösen utána, miközben toporzékoltam, majd a takaró után kapva, azt visszahúztam magam elé, s tovább nem mozdultam.
- Kérhetek...valami ruhát? - Masara pillantottam, majd Bence felé is vetettem egy pillantást, remélve, hogy nem ítél el valami miatt, amiről még én magam sem tudtam.

Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 546
Összes hsz: 5810
Írta: 2020. január 6. 04:21 | Link

Karola & Márk & Bence

Oké, lehet, hogy túlreagálom a dolgot, és valaki másnak tök normális lenne, hogy ha felébred és átslattyog a szemben lévő szobában alvó bátyjához, akkor az éppen egy lányt ölelget, de... nekem nem az. Mármint csak gondoljunk bele még egyszer kiről, kikről is van szó. Itt van Márk, aki szerintem akkor mert utoljára lányhoz közeledni amikor főzőpartnert kellett választani Bájitaltanon, egyébknt meg bezárta magát a könyvek-szorgalmik-kviddics háromszögébe, és azt hittem, hogy legalább egy évig nem tör még ki onnan; aztán Karola, aki már csak az én tudomásom szerint kétszer keveredett meztelen (vagy majdnem meztelen) helyzetbe a bátyámmal, és... Ez itt most két egymásnak tök ellentmondó információ, amit csak tetőz, amikor mindketten meglepődnek egymáson, sőt, talán meg is rémülnek. Főleg Karola. Hogy kerül két ember egy ágyba úgy, hogy egyikük sem emlékszik rá? Ez itt az ötmillió dolláros kérdés. Csak azért, hogy meglepettségemek és értetlenségemnek hangot adjak utánozom (egyébként tök élethűen, büszke is vagyok magamra) egy légvédelmi sziréna monoton sípolását (tudod, MIII), majd ahogy már kezd egyre zavarosabbá válni  a helyzet, kérdéseim is kiszakadnak belőlem. Áradatuknak végül Bence érkezése vet véget, fél szemmel követem ahogy mellém sétál, majd beledőlök az ölelésébe. Immár üres mancsaimat az övéire simítom, majd behunyt szemmel egyszerűen csak próbálom túltenni magam azon az érzésen, hogy fogalmam sincs ki vagyok, hol, miért, és mióta. Király, mindenkinek ezt kívánom reggeli ébresztő gyanánt.
- Öhm, biztos, izé, egyelőre csak kakaót hoztam fel, de azt neked is ha kérsz - próbálom fejben lerendezni, hogy Bence - talán a szobában egyedül normális emberként - épp tök hétköznapi dolgot kérdezett, nem azt hogy mit keres ott ahol van, vagy miért nincs ott ahol nincs.
- Itt aludt. Mondtam, csak nem figyeltél - nyújtom ki a nyelvem testvérem ideges kérdéseire, s talán még enyhén vállat is vonok. Oké, kezdem érteni miért könyörgött Márk a múltkor exmemoriamért. - Naa - szólok halkan a fiú után ahogy nekünk jön, bár valahol megértem azt is, hogy ez így egyszerre túl sok lehet neki. Kérésére csak bólintok, persze, ruha, de az értelme csak akkor realizálódik bennem amikor Karola is rám szól. Mi? Ja! Ruha! Igen, bocsi, nagyon reggel van még, Merlin szent bokacsizmájára. Finoman kibontakozok Bence öleléséből, egy puszit nyomok a szájára, majd egy kis mosollyal a szám sarkában sietek át a szobámba. Nadrág, póló, pulcsi, zokni (zsenília!), öö mi kell még... bugyit nem adok, az fura lenne, bocsi Karcsi. Nagyjából egy fél percig vagyok távol, hiszen csak szembe kell átmennem, s már sietek is vissza a kettesben hagyott Bencéhez és Karolához. Remélem meg tudja nyugtatni valamennyire... legalább, hogy ne idegeskedjen ennyire. Mesélték már az uncsitesós sztorit, szóval engem nem igazán lepett meg, azok után meg pláne nem, hogy úgy egyáltalán milyen helyzet közepén találtam magam.
- Itt vagyok - jelentem be magam, hamár ajtónállónk nincs, s leszórom a kért ruhadarabokat a lány mellé az ágyra. - Mond, hogy kerültök ti mindig ilyen fura helyzetekbe? - nevetek fel hitetlenkedve, miközben lecsüccsenek az ágy szélére.
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1536
Írta: 2020. január 6. 11:42 | Link

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Hej, hát úgy szép az élet, ha zajlik. A probléma abból adódik, ha sok-sok meglepetés ér minden résztvevőt. Az engem nem zaklatott fel, hogy Karola Márk ágyába aludt… ha aludt. Az sem, hogy Márknak nem vagyok a kedvence, mert félti a húgát.  Ráadásul most még olyan kómás vagyok, hogy teljesen fel sem fogom ennek a hármasnak – velem együtt négyesnek – a drámáját.
- Talán ő – azért felhorkanok egy pillanatra, amikor Márk le-„ezez”. Mégiscsak vannak határok, ráadásul sosem voltam bunkó vele, főleg pedig fel is buktathattam volna, amikor vak volt. Nem beszélve arról, hogy Masa elmondta neki, hogy itt alszom… szóval bátya, ésszel legyél már.
- Igen, Bence – mosolyodom el Karola felé, és belepillantok az elméjébe. Hát nagyon meg van ijedve a drága, valakinek meg kell majd nyugtatnia. Azonban Márk kiakad, mint a izé, „trakszisóra”, vagy mi az a sárga autó a mugliknál, amikor viszik az utasokat pénzért. Ráadásul még nekünk is jön, mintegy véletlenül.
- Hagyjad Masu, nem számít – persze fura volt, hogy nekem jött, de hát biztos azért van, mert itt vagyok a hálójába. Mondjuk ebben éppen egyetértek, hogy ez tiltott zóna, de hát, ha az én makim erre csámborog, mit is tehetnék ellene?
- Szóval kakaó. Megteszi egy pár percig – mondom Masa után, miközben ő elmegy ruháért Karolának. Oda is fordulok a kuzin felé, és mosolyogva karba fonom a kezeimet, miközben az ajtó mellett támaszkodom. Kettesben maradtunk egy rövid időre valószínűleg.
- Nyugi nyanya, nem hiszem, hogy Márk csinált volna olyat, amibe te nem egyeztél bele. De valószínűleg olyat sem, amibe beleegyeztél. Nem olyan családnak ismerem őket – kacsintok a lányra, aki n mindössze egy póló van, és hát bizonyos domborulatok sokat sejtetőek. Emiatt végig próbálok tartani a szemkontaktust, mikor is visszatér Masa, pont a z utolsó mondatom végére.
- Masa a megmentő!  - gondolok vissza az előző csókra, annyira jól esett, hogy ezt mind a négyen láthattuk. Illetve Masa becsukta a szemeit, de ő valószínűleg tudott róla, hogy megcsókolt.
- Ó, szeretem azt a pólód – mondom, ahogy lehelyezi az ágyra a szettet. Habár bugyi nincs, azt valahogy megértem. Közben Márk is visszatér, én pedig most már elveszem a kakaómat és bele is kortyolok.
- Ez répás? Nohát – egyből kipattannak a szemeim, majd végignézek a díszes társaságon. Aztán vállat vonok, nem igazán az én ügyem, de azért maradok uncsitesós megerősítésnek.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 6. 18:20 | Link

Karola, Maris és Bence

- Az hogy alvás közben a fülembe súgod nem számít! - Morranok rá Marisra, mert a "mondtam, de nem figyeltél" az körülbelül ezt jelenti nála. Mondta, egy olyan helyzetben, amikor tudta, hogy nem hallom. De mindegy. Az, hogy Bence kijavít a névmást illetően, hidegen hagy. Vele most nem akarok foglalkozni. Persze ha Karola nem lenne itt, csak ezzel foglalkoznék, de így kicsit bonyolultabb a helyzet. Főleg, hogy a lány úgy reagál, ahogy egyértelművé téve, hogy legrosszabb gyanúm áll fent, és nem emlékszik semmire.
- Hoppanáltunk. Megmosattam veled a fogad aztán könyörögtem, hogy aludj - közlöm tömören, hogy mi történt. Épp csak annyit, ami még nem kellemetlen. A többi részletet szerintem nem szeretné ő sem a többiek orrára kötni. Ha úgy alakul kettesben megbeszélem vele, bár az is kellemetlen lesz. De legalább akkor csak előttem kell pironkodnia, én meg már eldöntöttem tegnap éjjel, hogy senkinek nem fogom elmondani, hogyan viselkedett.
Kimegyek a szobából, mert én már előre gondolkodom, na meg mert a hirtelen tömeg után kell egy kis levegő változás. Még ha csak pár perc is az egész, örülök, hogy ennyire is egyedül lehetek. A lépcsőn le fel, nagyokat sóhajtok de azért kapkodom a lábaimat.
Egy pohár vízzel és a doboz aszpirinnal érek fel az emeltre, de a szobám ajtaja előtt, megtorpanok. Na ez is egy fura szitu... De mi van ha épp öltözik? Kénytelen vagyok kopogni és a gondolatra elhúzom a számat. Végül aztán persze megteszem, amit kell.
- Bejöhetek? Van mindenkin ruha? - kérdezem, mert sosem lehet tudni. Bencén amúgy nem volt, de úgy tűnt őt nem zavarja. Ha kapok választ és az pozitív, akkor bemegyek, ha még öltözés folyna akkor várok. De  azért reménykedem, hogy hamar bejutok, mert mégis csak az ÉN szobám. Ha pedig bejutok, akkor Karolának adok egy pirulát meg egy pohár vizet.
- Tessék. Ettől jobban leszel - közlöm a lánnyal, aztán mivel látom, hogy Bence már kakaózik morcosan én is felkapok egy bögre kakaót. Aztán lelkesen beleiszok. - Répa... - állapítom meg kissé szomorúan, de aztán megvonom a vállam, és újra kortyolok a meleg italból. Még a szemem is lehunyom. Akkor legalább kicsit olyan, mintha egyedül lennék. Na persze csak akkor ha mindenki csöndben marad, legalább két másodpercre.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. január 6. 18:20
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 589
Írta: 2020. január 6. 18:53 | Link

Masa & Bence & Márk

Azt hiszem, hogy jogomban állt, hogy tudjam, mégis mi történt előző este, s hogyan keveredtünk Márk szobájába, meg úgy egyáltalán egy ágyba. A fejem sajgott, még mindig szédelegtem, soha korábban nem éreztem magam ennyire szörnyen, s nem is tudtam, hogy mi lehet ez, csak tippelhettem, hogy talán valamiféle másnaposság ez. Az emlékeimben haloványan annyi még derengett, hogy kiszolgáltam két rellonos fiút whiskeyvel, amit meg is kóstoltam, de hogy azt követően mi történt a jégbárban, s a báron, az teljesen homályba veszett. Márknak viszont tudnia kellett mindenről, hisz mégis csak az ő házukban voltunk. De akkor miért hagyott engem így magamra, s miért nem volt hajlandó elárulni azt, hogy mégis mi történt?
Fogmosás, meg alvás. Persze. És a kettő között?
Nagyon dühös voltam rá, emiatt is pattantam ki az ágyból, hogy utána szaladjak, aztán később meg is bántam. Nem éppen voltam toppon ahhoz, hogy utolérjem, ráadásul zavart az aulöltözöttségem. Még szerencse, hogy ezúttal segítségemre volt a takaró, de már kezdtem magam egyre kínosabban érezni a Zippzhar testvérek társaságában, mert valami oknál fogva előttük mindig lekerült rólam egy vagy több ruhadarab. Ez a végzet lenne?
Nagyon ideges voltam, ezt talán nem is tudtam palástolni, még szerencse, hogy Masa most is a segítségemre volt, és elrohant ruhákért. Pechemre azonban ott ácsorgott továbbra is a kuzin, akire először rá sem mertem nézni, mert szégyelltem ezt a szituációt.
- Gondolod? - végül csak felpillantottam Bencére, nagyon nyugodtnak tűnt, s úgy beszélt a családról, mintha nagyon is jól ismerné őket. Lehet, hogy nem kellett volna ennyire pánikolnom, és talán neki volt igaza.
- Bence...kérlek, erről ne beszélj..a rokonságnak - nem gondoltam azt, hogy a kuzin bármit is mondana rólam, mégis úgy éreztem, hogy erre meg kell kérnem, biztos, ami biztos alapon. Masa ekkor tért vissza a ruhákkal, aminek nagyon örültem.
- Nagyon köszi Masa, életet mentettél - kedvesen mosolyogtam rá, bár még mindig zavarban voltam előttük a történtek miatt, amire csak rátett egy lapáttal a lány kérdése.
- Hidd el, hogy nem tudom. Talán valaki megátkozott minket, csak nem tudunk róla - sóhajtottam, mert belegondolva, tényleg mindig ilyen kellemetlen helyzetbe kerültünk.
- Megtartanád? - ha Masa segített és tartotta előttem a nagy takarót, akkor amögött át tudtam úgy öltözni, hogy se Bence, se Márk ne lásson. Sietve kaptam magamra a ruhadarabokat, bugyi az nem volt, de nem is kellett, mert rájöttem, hogy van rajtam. Ez azért megnyugtatott, bár még így is ideges voltam azért, hogy Márkkal ölelkezve aludtam. Miért nem emlékeztem semmire?
Ekkor hallatszott a kopogás, egy pillanatra összerezzentem, mintha még a gyomrom is görcsbe rándult volna, amikor meghallottam Márk hangját. Sietve húztam még magamra az utolsó ruhadarabot, a pulcsit, majd eligazgattam a hajamat, de amikor közelebb lépett hozzám, ideges lettem, így felpattantam, s gyorsan szaladtam át a fürdőszobába, majd fellökve Márkot, s az ajtóban álló Bencét, hogy magamra zárjam az ajtót.
- Nyugalom...csak nyugalom...csak hoppanálj el - az ajtó lapjának dőlve motyogtam magam elé, kedvem lett volna eltűnni előlük, aztán rájöttem arra, hogy nincs nálam a pálcám. De még így is jobb volt a fürdőszobában lenni, mint ott ücsörögni, miközben ki tudja, hogy miféléket gondolhattak rólam. Rosszul éreztem magam, s bepánikoltam.
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Animágus, Világalkotó, Levita úrhölgy, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 546
Összes hsz: 5810
Írta: 2020. január 11. 17:01 | Link

Karola & Márk & Bence

Feljegyzem magamban, hogy hamarosan valami kaja után is kell majd néznünk a jelek szerint, bár azt nem tudom megjósolni, hogy meddig marad még az infó a fejemben. Egy vagy két percig esetleg? Mire odérek a szekrényekhez és elkezdem keresni mit akarok vinni Karolának valószínűleg már hatszor elfelejtem a témát... ööö, jah. Mire is akartam emlékezni? Na hátha szóba kerül még, vagy beugrik.
- Nem tudom mi történt, de bízhatsz benne - bólintok egyetértően Bence szavaira, ahogy visszalépek a szobába. A kezemben tartott holmikat Karolához viszem, s mellé telepedek. Karola hálálkodására csak vállat vonok, elvégre nem tesz semmit.
- És kényelmes is - vigyorgok Bencére, miközben a sárga, vigyorgó napocskákkal telenyomott pólót szemléli. Ahogy Karola a takarót felém emeli, értően biccentek, és már tartom is elé. Még én is elfordítom a fejem, Bence irányába, na nem mintha a múltkor ne láttam volna a lányt sokkal kínosabb öltözetben (=semmiben), de most már ígyis mindene tele lehet velünk. Jó, mondjuk ha úgy ébredsz fel valahol hogy fogalmad isncs mit keresel ott, és valaki rádordít, kakaóval a kezében akkor ha ismered, ha nem, meg fogsz kicsit illetődni. Óóóh, lehet én is túl durva voltam? Hm, majd legközelebb akkor suttogva osonok közelebb és... nem, ha a füledbe suttognak alvás közben az lehet még rosszabb.

- Gyere - szólok ki Márknak, amint Karcsi elrendezgeti magán a ruhákat, és a feltartott takarót is leengedem. Épp azt hajtom össze, mert gondoltam jófej leszek, amikor a lány elsuhan mellettem, és jó szokásához híven beveti magát a fürdőszobába. - Karcsi nemár, megint? - nyöszörgök az ég felé pillantva, s a répás kakaók fölött pislogó fiúkra pillantok. - Most nem én megyek utána! - emelem fel karjaimat azonnal, s jelentőségteljesen Márkra pillantok, hogy érezze - itt lenne az ideje, hogy a kezébe vegye a dolgokat. És a dolgok alatt most nem Karolát, hanem kettejük kis akár átok akár nem problémáját értem.
- Megfogom neked - nyúlok ki bátyám kakaója után, remélve, hogy átadja, és amíg a lányt próbálja majd kibékíteni, én sunyiban megihatom az ital végét. Tudom, hogy van egy harmadik bögre is, de azt majd hátha kéri még a lány... Maximum csinálunk még. Úúú, CÉKLÁSAT! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Bencére pillantok, s igyekszem sugallni neki, hogy győzködje Márkot, ha eddig nem ment volna bele.
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2020. január 11. 21:44
Hozzászólásai ebben a témában

*-*-*-*-*-*-*-*                             RAWRR :3
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Lóránt Bence
Diák Levita (H), Viharmadarak csapattag, Legilimentor, Ötödikes diák


Birdie
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1536
Írta: 2020. január 11. 21:33 | Link

Egy érdekes reggel /w Masa, Karola, Márk

Elmosolyodom a kakaóm mögött, amikor Márk megjegyzi, hogy nem számít minden, amit Masa, ha nem hallja. Tipikus Masa és biztos vagyok benne, hogy így, vagy valami hasonló módon történhetett, ahogy „elmondta”, hogy itt fogok aludni. Nem tudom, miért védi ennyire a tesóját, hiszen nem tegnap óta járunk, és bárhol is csinálhattunk volna már bármit, ha úgy van. Igaz, itt még nem voltam, és örülök, hogy eljutottam a Masa főhadiszállására. Pont olyan, mint ő, el sem lehetne téveszteni. Amit Márk elmond, az logikus, bármennyire is nem szimpatizál velem, amennyire én ismerem, kizárt dolog, hogy egy gólyával elbánjon úgy, hogy az nem tud magáról, vagy éppen elég befolyásolható hangulatban van.
- Persze – próbálom nyugtatni, még kedvesebbik mosolyomból is küldök felé. – Jaj, ugyan, eszembe se jutott. De legalább tudlak majd zsarolni valamivel, kösz, hogy szóltál – kacsintok, de látszik, hogy csak szívom a vérét picit. Szerencsére mindenki nyugtatni szeretné Karolát, Masa pedig megjön a ruhával, majd eltakarja a lányt. Elfordulok, oldalra és nézem Márk falát, amíg tart az öltözködés, így nem látom, hogy a barátnőm engem néz. Mire vége a rituálénak, visszajön Márk, aki kopog. A saját szobájába. Ebből is látszik, hogy nem olyan, aki kihasználna másokat. Ha ez nem győzi meg Karolát, akkor mi? Közben Masa odaül a lány mellé, de feltűnik, hogy ez nem az első eset. talán a karma? Én már őket nézve kakaózom, miközben a pároshoz odaér Márk a gyógyszerrel, de Karola felpattan és elrohan a fürdőbe. Hmm, ez váratlan volt. Rövid időm beül, ketten akarnak fellökni, de semmi probléma. Masa – a Karcsit most nem kommentálom – kész lesz, és megmakacsolja magát, ő marad, mi menjünk. Nem tudom nekem, miért kéne mennem, de segítek Márknak, mégiscsak a barátnőm bátya, Karola pedig távoli uncsim. Ma nem uncsi. Sóhajtva kukkantok be Karola fejébe, hogy milyen gondolatai vannak, majd Márkhoz fordulok.
- El akar hoppanálni, de nincs nála a pálcája, gondolom a nélkül nem menne. Pánikban van – nézek a Zippzhar tesókra. A nekem kedvesebbik finoman szól, hogy küldjem Márkot, de nekem is ez volt a tervem. – Márk tiéd a pálya, szerintem le kéne nyugtatod valamivel. Elmenjünk Masával? Hátha, ha nem nézi 3 ember, nem lesz olyan nagy gond. Ja, és vidd a gyogyót – mutatok a fel nem használt fájdalomcsillapítóra. Aztán csak Masa mellé ülök és a kezébe nyomom a közben kiürült bögrét.
- Finom volt, köszi – nekidőlök, és Márk reakciójára várok, ha már az ágyán ülök. Jó lenne benézni a fejébe, de nem vagyok tapintatlan, ha nincs vészhelyzet. Kicsit félnék is, hogy mit gondol rólam, és az, ha tudom nem jobb, mintha magától fejezi ki. Masa közelsége megnyugtat, és jól esik, az illata elönti az orromat és megannyi emléket hoz fel bennem.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Zippzhar Márk Stefan
KARANTÉN


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1481
Írta: 2020. január 12. 12:05 | Link

Karola, Maris és Bence

Az az érzésem, hogy Karola nem hisz nekem, de tulajdonképpen ez nem meglepő. Korábban sem nagyon akart hinni, és hát számítottam is erre, csak arra nem, hogy Maris és Bence is itt lesz. Marisra még talán. De Bence?? Zavar a jelenléte, főleg hogy még az is kiderül Karolával is rokonok. Igaz, ennél sokkal rosszabb már nem lehet. Legalábbis és naiv ezt feltételezem, amikor jó szándékkal lemegyek gyógyszerért. Sikerül is megtalálni, így gyorsan vissza is sietek. Némi hezitálás és belső vívódás után aztán, bekopogok a saját szobámba, ami rettentően zavaró, de még zavaróbb lenne, ha Karola megint vádaskodni kezdene. Szerencsére engedélyt kapok belépni - na az durva lenne, ha nem kapnék - és ruha is van mindenkin. Na jó, Bence és Maris még mindig alul öltözöttek, de ők nem számítanak a jelenlegi helyzetben.
Karolához lépek, és már adnám is neki a gyógyszert de erre felpattan és elszelel. Tátott szájjal nézek utána, aztán csak megrázom a fejem és inkább a kakaó után nyúlok. A pillanatnyi csend, amit várnék elmarad. Maris és Bence túl sok dolgot közölnek.
- Eh? Hoppanálni? Nincs is jogosítványa! A ház meg le van védve - fakadok ki enyhe felháborodással, aztán rájövök, hogy Karola semmi ilyet nem mondott, de ha mondott is, Bencének sem lehet ennyire jó a hallása és egy pillanatra elborzadok, mi van ha az én fejembe is belenéz? Ő nyilván nem úgy fogja csinálni mint Maris, hogy szól, hiszen most Karolának sem szólt. Máris plusz egy ok, hogy utáljam. Nem is nézek rá többet. Bár ahogy látom, neki nem is kell ilyesmi. Vége az életemnek. Ha együtt marad a húgommal soha többet nem fogom látni. Már már belesüppednék a depresszióba, de persze emlékeztetnek rá, hogy Karola a fürdőbe zárkózott. Maris még a kakaómat is elveszi én meg annyira más világban járok, nem is fogom fel. Csak amikor Bence az ágyamra huppan, akkor kapcsolok.
- Maris, enyelegj a saját ágyadban! - csattanok fel, aztán az ajtómra mutatok, ezzel is jelezve, hogy igen, jobb ha mennek. - De... várj! inkább ott se. - Korrigálom magam gyorsan aztán a gyógyszerért nyúlok és ha hajlandóak felkelni és kimenni, akkor mögöttük lépkedve hagyom el a szobámat és lépek a fürdőszoba ajtóhoz és egy rövid kopogás után megszólalok:
- Karola, gyere ki, vagy bemegyek! - De rájövök, hogy ez talán megijeszti, így megköszörülöm a torkom és egy nagy levegő után, valamivel nyugodtabb hangon kezdek neki újra - Beszéljük meg, jó? Van nálam gyógyszer, ami elmulasztja a fejfájásod.
Ha pedig ez sem használ, akkor tényleg be fogok menni. Unom, hogy mindenki tőlem várja a megoldást, amikor én vagyok itt az áldozat. Már megint.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek