Akkor még nem mondta, hogy lemond. Erik jó pár nappal az előtt adta át a meghívót erre a kiállításra, mielőtt kipakolta volna az irodáját. Az a gyanúm, hogy tervezte egy ideje a távozást, de nem akart megijeszteni vele. Hirtelen jött a dolog. Hideg zuhanyként, vagy mint mikor egy mozdulattal letépik a sebtapaszt. Ennek ellenére most itt vagyok. Eljöttem mert ez végtére is egy ajándék és én nagyon régen kaptam ajándékot bárkitől. Egy múzeumban megrendezett kiállítással egybekötött társasági eseményre lettem hát hivatalos volt főnököm által. Fekete, szűkre szabott de diszkrét ruhámban, hozzá illő magassarkú cipőmben lépek be a karácsonyi fényekben pompázó épületbe. Zöld szövetkabátomat leteszem a ruhatárban, majd felsétálok a rendezvény helyszínére. Mennyi ember! Mind idegen és mind itt nyüzsög körülöttem. Talán mégsem volt olyan jó ötlet eljönnöm. Zúgolódnak gondolataim, miközben egy mellettem elhaladó pincér a tálcájáról egy pohár pezsgőt nyújt át nekem. Biccentéssel megköszönöm, majd gyorsan megiszok belőle egy kortyot. Nem vagyok hozzászokva ekkora tömeghez. Megrémít, hogy ennek a sok egyénnek akármelyike felismerhet. Hiszen vannak itt magas beosztású aurorok, politikusok, hírességek és ki tudja talán az alvilág félvilági besúgói is közéjük keveredhettek. Minden esetre úgy helyezkedem, hogy lássam a kijáratot ha menekülnöm kell. A fal mellé húzódva szemlélődöm, így legalább egy oldalról nem kell tartanom esetleges támadástól. Ennyi év szökéssel a háta mögött az ember már tudat alatt cselekszi meg alapvető önvédelme lépéseit. Így míg bepozicionálom magam azért figyelek és fülelek. Kíváncsian kémlelve a környezetemet. Vörös hajam hátam közepéig leomlik, sminkem épp csak annyi, amennyit ez a nívó még elbír. Mégis úgy érzem egész lényemmel kilógok az itteni társaság javából. Ezért sem vegyültem el közöttük egyelőre. Csak figyelek és várakozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=785841#post785841][b]Éjféli Veréna - 2019.12.25. 22:57[/b][/url]

Akkor még nem mondta, hogy lemond. Erik jó pár nappal az előtt adta át a meghívót erre a kiállításra, mielőtt kipakolta volna az irodáját. Az a gyanúm, hogy tervezte egy ideje a távozást, de nem akart megijeszteni vele. Hirtelen jött a dolog. Hideg zuhanyként, vagy mint mikor egy mozdulattal letépik a sebtapaszt. Ennek ellenére most itt vagyok. Eljöttem mert ez végtére is egy ajándék és én nagyon régen kaptam ajándékot bárkitől. Egy múzeumban megrendezett kiállítással egybekötött társasági eseményre lettem hát hivatalos volt főnököm által. Fekete, szűkre szabott de diszkrét ruhámban, hozzá illő magassarkú cipőmben lépek be a karácsonyi fényekben pompázó épületbe. Zöld szövetkabátomat leteszem a ruhatárban, majd felsétálok a rendezvény helyszínére. Mennyi ember! Mind idegen és mind itt nyüzsög körülöttem. Talán mégsem volt olyan jó ötlet eljönnöm. Zúgolódnak gondolataim, miközben egy mellettem elhaladó pincér a tálcájáról egy pohár pezsgőt nyújt át nekem. Biccentéssel megköszönöm, majd gyorsan megiszok belőle egy kortyot. Nem vagyok hozzászokva ekkora tömeghez. Megrémít, hogy ennek a sok egyénnek akármelyike felismerhet. Hiszen vannak itt magas beosztású aurorok, politikusok, hírességek és ki tudja talán az alvilág félvilági besúgói is közéjük keveredhettek. Minden esetre úgy helyezkedem, hogy lássam a kijáratot ha menekülnöm kell. A fal mellé húzódva szemlélődöm, így legalább egy oldalról nem kell tartanom esetleges támadástól. Ennyi év szökéssel a háta mögött az ember már tudat alatt cselekszi meg alapvető önvédelme lépéseit. Így míg bepozicionálom magam azért figyelek és fülelek. Kíváncsian kémlelve a környezetemet. Vörös hajam hátam közepéig leomlik, sminkem épp csak annyi, amennyit ez a nívó még elbír. Mégis úgy érzem egész lényemmel kilógok az itteni társaság javából. Ezért sem vegyültem el közöttük egyelőre. Csak figyelek és várakozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786047#post786047][b]Mester Adrián Dominik - 2019.12.27. 01:30[/b][/url]

Túlzás volna azt állítani, hogy olyan széleskörű ismeretsége van ezekben a körökben, hogy kifejezetten igényt tartanak jelenlétére, azonban nem illik visszautasítani egy ilyen jellegű meghívást. Igazít öltönyén, még mielőtt elvegyülne a sokaságban. Alig tesz pár lépést, őt is megkörnyékezi egy arra járó pincér, Dominik azonban vezetésre hivatkozva nemet int – és itt ne lenne erre alternatíva? A mentes pezsgőt kedvesen mosolyogva egy biccentés kíséretében veszi át, majd tekintetét körbefuttatva a helyiségen, a férfi irányába orientálódik, akinek az invitálást köszönheti.
Bár alapvetően nem az ő terepe, jól elvan a smalltalkkal, az érintett felszínes témákkal és az esetek túlnyomó részében nagyszerűen szót is ért a társaságba szegődőkkel. Valószínűleg hivatásából adódóan érzékenyebb a testbeszédre és könnyebben felismeri, kivel miképp érdemes kezdeni. Ugyanakkor az ilyen események nagyban épülnek a tetszelgésre. Mímelt mosolyokba és dicséretekbe ütközik lépten-nyomon az ember, kötelező tiszteletköreit megtéve, talán csupán ennyiről van szó.
Egy idő elteltével, amikor már nem bélyegeznék meg, milyen udvariatlan, elnézést kérve és a kiállítás anyagát megcélozva húzódik a perifériába, hogy szusszanjon. Nincs megbékélve a túlzott tömegekkel, és bár közel sem szélsőséges a helyzet, jobb félni, mint megijedni. Figyelmét valóban a műveknek szenteli többnyire. Ráérősen lépdel egyiktől a másikig, tanulmányozva azokat, mígnem majdhogynem szó szerint bele nem botlik egy résztvevőbe, miközben összemosolyog a szobrásszal, akinek bemutatott alkotása mellett épp elhaladt.
 - Oh, elnézést, hölgyem – emeli finoman kezét, nem szándékozik kéretlen fizikai kontaktust létesíteni, csupán egy óvatos gesztus a majdnem ütközésre tett szabadkozását kiegészítendő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786081#post786081][b]Éjféli Veréna - 2019.12.27. 11:52[/b][/url]

Csak tartom a kezemben a pezsgőt. Nem ittam belőle egynél, az első kortynál többet. A buborékok marják a torkomat, íze szétárad a számban. Íze kellemes, mégsem esik jól. A látszat kedvéért fogom csupán. Elrejtem vele kezem remegését. Túl sok itt az ember. Túl sok arc és hang vesz körül. Már épp indulnék, hogy inkább hazamenjek, amikor egy test a semmiből váratlanul majdnem nekem ütközik. Az ijedtségtől kezemben a karcsú pohár megbillen, tartalmából néhány csepp a ruhámra fröccsen. - Nem...Nem történ semmi...- préselem ki magamból a szavakat miközben reflex szerűen elhúzódom az idegen férfitól. Kék szemeimet ráemelem, hogy ádáz indokot keressek erre véletlenek tűnő balesetre, majd lesöpröm ruhámról az ital cseppjeit és egy felénk közeledő pincér tálcájára teszem a poharat. Úgysem ittam volna meg és így már az a veszély sem fenyeget, hogy a következő hasonló helyzet után a ruhám fogyassza el helyettem az értékes nedűt. - A tálcán jobb helye lesz - próbálom oldani a hangulatot és egy halvány megbocsátó mosoly suhan át ajkamon. ezután egy lépést téve megállok egy szobor előtt és tanulmányozni kezdem. Közben szemem sarkából figyelem mit tesz az engem majdnem fellökő férfi. Talán nem kellene ennyire furcsán viselkednem? Talán illene beszédbe elegyednem vele? Szinte cikáznak fejemben a kérdések. - Ismeri esetleg? - nézek az idegenre kérőn - A művészt? - egészítem ki szavaimat a jobb érthetőség kedvéért. Minden higgadtságomat és kíváncsiságomat latba kell vetnem, hogy ne rohanjak el Hamupipőke módjára a bálból. Nagyon nem az én világom ez a hely. Öltönyök és kisestélyik. Nevetgélés és bájcsevegés. Nem illek ide, még küllememben sem. Vörös hosszú hajammal, egyszerű fekete ruhámmal és visszafogott, csendes viselkedésemmel kilógok a sorból. Mindig ez a vesztem. Ha önmagam adom nem tudok beilleszkedni igazán sehová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=787235#post787235][b]Mester Adrián Dominik - 2020.01.02. 00:37[/b][/url]

Bármennyire is szeretne, nem tud mindenre odafigyelni, és ezek szerint legfőképp magára nem, illetve a lába előtti látószög okoz különösebb nehézséget. Könnyedén alkalmazkodik a közhangulathoz és megkövetelt etiketthez, de pont az ilyen apróságok árulják el, hogy számára sem ez a szokványos, mindennapi miliő. A nő ruháján landoló, nagy kárt ugyan nem okozó cseppek szerencsétlenebb esetben egy kisebb apokalipszissel, de legalábbis komoly feltűnéssel járó ájuldozással járhatott volna. Hála az égnek, hogy nem valamelyik nagyasszonynak oldalgott neki kis híján.
 - Sajnálom – teszi még hozzá, amint tudatosul a kis baleset. Nem állt szándékában megijeszteni sem a nőt, ez teljesen egyértelmű nyitott, de nem tolakodóan magabiztos tartásából és a halvány, barátságos mosolyból. Egy fél lépést hátrál is tapintatosan, nem kapkodva. Gond nélkül felismeri a leplezni kívánt szorongás jeleit, ugyan nem szokása pár másodpercnyi szemlélődést követően így távolról diagnózist felállítani, abban mindenképpen bizonyos, hogy a nő kényelmetlenül érzi magát. Ehhez szakmabelinek sem kell lennie az embernek, csak némileg empatikusnak.
Egyáltalán nem feltűnően enged vállainak feszessége; anélkül, hogy tisztában lennének a tömegekhez fűződő viszonyával, nehéz észrevenni, vagy csupán jelentőséget tulajdonítani a csekély változásnak. Inkább tűnhet úgy, hogy fellélegez két turnus közt, hogy nem kell a sokat ismételt kérdések egyikére válaszolgatnia.
 - Futólag, igen – bólint, ahogy tekintete visszaterelődik a nőre a kérdés hallatán. Céltalanul nézelődik csupán, ha a hölgy nem szólítja meg, feltételezhetően tovább is haladt volna, értékelve a felhalmozott alkotásokat.
 – Az egyik szervező, Rácz úr idősebbik fia. Kétségkívül tehetséges – valóban elismerő mosollyal pillant ismét a műre így, pár lépés távolságból. Érezhető, hogy egyáltalán nem fellengzésből említi ismeretségeit, mindössze egy igennél kimerítőbben szándékozott válaszolni a feltett kérdésre. – Hogy tetszik Önnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=788556#post788556][b]Éjféli Veréna - 2020.01.11. 07:47[/b][/url]

Szerencsém van. Ezt teljes lelki nyugalommal ki merem jelenteni. A férfi, aki nekem jött nem rendezett jelenetet és kezdett bele heves bocsánatkérés áradatba, hogy azzal minden a környékünkön lévő figyelmét kettőnkre irányítsa. Talán tovább is sétált volna miután látta nem okozott bennem és a ruhámban sem maradandó kárt, de kérdésemmel visszatartottam. - Nekem kicsit talán erősek az alak vonalai. Jobban kedvelem a női test klasszikusabb ábrázolási módját - pillantok az eddig nézett szobor felől a férfira - De a maga nemében megkapó alkotás - egészítem ki azért szavaimat. Nem szeretném, ha sznobnak tűnnék. Nincs bajom a modern művészettel, a művészekkel pláne nincs. Egyszerűen csak tényleg az tetszik, ha nem feltétlenül az alkotás címéből tűik ki, hogy "mire is gondolt a költő" pontosan. - Bocsásson meg az őszinteségemért - mondom és ajkamon halvány mosoly árnyéka fut keresztül - Éjféli Veréna - nyújtom kezem beszélgetőtársam felé, hogy ha már karamboloztunk, akkor megkönnyítsem a betétlap kitöltését számára. Közben körülöttünk haladnak az emberek. Épülnek a nagyon hasznos, ám minden tekintetben felületes kapcsolatok, és csak úgy ragyognak az ilyen eseményeken megszokott műmosolyok. Mellettünk egy fényképezőgép villan. Ijedten rezzenek össze. Nem tudtam megakadályozni ezt a reakciót. Zsigeri volt, ahogy a gerincemen és a tagjaimon végigfutó kellemetlen érzés egyaránt. Régen a kép miatt, hogy rajta ne legyek, még véletlenül sem. Most pedig a fény és a hang miatt. Átoktól tartok, fegyver ropogástól. Károly kollégáinak bosszújától és bár a kiérkező aurorok egyike kihallgatott, mégis az ő megjelenésüktől is félek azóta a délután óta még mindig. A Sors büntetését tudom úgysem kerülhetem el, még ha tettemnek valóban komoly oka is volt. Mégis próbálom élni az életemet, és felejteni. Mindenáron.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=788614#post788614][b]Mester Adrián Dominik - 2020.01.11. 18:07[/b][/url]

A vélemény hallatán újra végigfuttatja tekintetét a szobron, bólogat néhányat egészen elmélyülten, látszólag igyekszik az eltérő nézőpontból is megszemlélni.
- Manapság már nehéz klasszikus ábrázolással felkeltenie magukra a figyelmet a fiatal művészeknek, nem gondolja? – kedves, egyáltalán nem számonkérő, csupán a másik meglátására kíváncsi. A maga részéről egyaránt kedveli az elvontabb, modern alkotásokat is és szeret a jelentéseken vagy épp az ihletként szolgáló tényezőkön töprengni, azonban a vászonra löttyintett fél festékesdoboznyi színanyag például határozottan kiesik a művészet általa megfogalmazott definíciójából.
 - Ugyan, ezért aztán ne szabadkozzon… - tudja, hogy csak udvariassági köröket futnak, ahogy ezen az eseményen az szinte már kötelező. Legalábbis addig, míg elegendő alkohol nem csúszik le a torkokon. Hisz miért bántódna meg, épp az előbb mondta, hogy nem fűzi túl komoly ismeretség az alkotóhoz. Remélhetőleg ezzel a finom utalással sikerült valamelyest lazítani a kettejük közt várt illedelmességi szintet, és ha mégsem… annyi baj legyen, végtére is, érthető. Mosolyogva fog kezet a nővel, és egy aprót biccent. – Mester Dominik, üdv.
Az egybegyűltek körül lézengő, gépeiket szorgosan kattintgató fényképészek időnként csakugyan megragadják a figyelmét, ahogy perifériájában elsietnek megörökíteni egy-egy fergeteges találkozót vagy párosítást, most sem éri váratlanul az effektus. Azt viszont nyilván nem tudja nem észrevenni, hogy Verénát kifejezetten megrettenti. Tényleg nem szeret másokat analizálni a munkáján kívül, szakmai ártalom, hogy akaratlanul is következtetéseket von le, pláne ilyen kirívó reakciók láttán – azonban még véletlenül sem azért van itt, hogy terapeuta feladatait ellássa.
 - Mi szél hozta erre? – les érdeklődve a nőre, tapintatosan nem tesz szóvá semmit, hisz ki tudja, talán nem is történt semmi. – Úgy értem, ki által keveredett ebbe a nemes társaságba? - pontosít halvány mosollyal.
Nem éles a jelző és nem is kritikus; valóban akadnak itt olyan személyek, akikkel azért nem mindennap van lehetősége az embernek összefutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=789088#post789088][b]Éjféli Veréna - 2020.01.14. 11:03[/b][/url]

Ismét megnézem magamnak a körülöttünk lévő szobrokat és festményeket egy gyors pillantással mielőtt felelnék. Modern művek, erős formák és harsány vagy épp depresszív színek. - Úgy vélem pont azzal tűnhetne ki valaki, ha a sok újszerű mű közé beszúrna egy klasszikus forma vagy szín és motívumvilágú darabot - intek körbe lágy mozdulattal és finom mosoly suhan át ajkamon - Sok itt a stílus és van pár kiállítási darab, ami stílustalan számomra, de ez az új, nyüzsgő és rohanó világ ilyesmiket kíván - magam is meglepődöm a szavaimon. Az sem tud kizökkenteni ebből az érzésből, hogy megtudom beszélgetőtársam nevét. Mikor lettem ilyen pókhálós gondolkozású és koravén? Talán a legutóbbi két életem és azok személyiségjegyei nem tűntek még el belőlem? Vagy mindig is ilyen voltam, csak most ütközött ki rajtam? Mit is mondott az asztrológia professzor annak idején? Az aszcendens jegy jellegei harminc éves kor felett kerülnek előtérbe. Pompás, egy rettegő rozoga vén banya válik majd belőlem, aki csak külső szemlélője lesz a saját életének és folyton a múltján mereng. Megcsontosodik és merevvé válik akár egy jéghegy. Ahogy ezen kezdek gondolkozni elkattan mellettem egy fényképezőgép és vakuja akkorát villan, hogy összerezzenek. Dominik vagy szánt szándékkal vagy illemből de úgy tűnik nem vette észre mennyire indokolatlanul ijedtem meg mindettől. Mivel ő megkímélt így én sem hozom még kellemetlenebb helyzetbe magam azzal, hogy felhívjam rá a figyelmét. - A volt főnököm Dr. Wittner Erik búcsúajándéka volt ez a meghívás mielőtt ő lemondott volna én pedig új állást kaptam volna a Bagolykő Mágustanoda titkárságán - felelek a férfi kérdésére, amivel sikeresen terelődött el figyelmem és beszélgetésünk fonala is szövődik tovább - A nemes társaságra akkor még nem is gondoltam - mosolyodom el kicsit oldottabban - Önt is invitálták vagy...? - nem igazán tudom hogyan lehet bejutni ide, ha az embernek nem nyomnak a kezébe meghívót. Gondolom egykori főnököm azzal a szándékkal adta, hogy hátha tudok majd itt kötni néhány befolyásos ismeretséget. Akik segíthetnek majd elválnom Károlytól. Akkor még egyikünk sem tudhatta, hogy más lesz az események sora és mire ide jutok már özvegy leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=804669#post804669][b]Mester Adrián Dominik - 2020.04.11. 20:47[/b][/url]

Tekintete továbbra is a felsorakoztatott művek egy részét méri fel, közéjük képzelve egy szem klasszikust, ahogy fontolóra veszi a felvetést.
- Határozottan magára vonzaná a figyelmet, igen, de vajon elérné- e célját azzal, ha túlságosan kitűnik a tömegből? – gondolkodik hangosan. Láthatóan örömmel osztja meg elképzeléseit egy ilyen szubjektív témában is, és kifejezetten könnyedén helyezkedik bele a sajátjától eltérő szemléletmódba. Sokat elárul az emberekről a művészetekhez való hozzáállása – milyen ágazatokat kedvel, melyeket nem becsüli igazán, és miért. Milyen ábrázolásmódok fogják meg igazán, s mik azok, amik esetlegesen kifejezetten taszítják. A Veréna által hiányolt klasszikusokat, a realisztikus alkotásokban a kivitelezés módját tartja lenyűgözőnek, a mögöttük lévő végtelen precizitást és tudatosságot. A modernebb vonulatot pedig, mint az elme szakértője, pont amiatt részesíti előnyben, mert egyénileg mást és mást láthatnak a kreációkban tapasztalataik és szerzett benyomásaik alapján, teljesen ellentétes érzelmeket válthatnak ki és ez már önmagában bámulatos. – Kétes helyzet; vagy utálnák, amiért nem illik oda, vagy pont emiatt kapna nagyon pozitív visszajelzést. Persze annyiféle igény, ahányan vagyunk – néz a nőre egészen belemerülve a témába. – Értem egyébként, miről beszél. – Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy alapvetően egy nevezőn vannak, még véletlenül sem az a rendkívüli művészlélek, aki egy összecsomózott fűszálról is órákat tud áradozni.
Szemöldöke enyhén összerezzen, ahogy az ismerős nevet igyekszik valahová kötni az elhangzott információk segítségével és tökéletesen leolvasható arcáról a felismerés, meg sem kísérli rejteni vonásait.
- Ah! Remélem, sikerrel jár a tanodában! – Újabb kedves gesztus, egyúttal óvatos érdeklődés, hiszen nem tudhatja, a nő örül- e az új munkakörnek vagy csupán rákényszerült. – A faluban ezek szerint van rá esély, hogy összetalálkozunk a későbbiekben. Igyekszem jobban figyelni a lábam elé majd. – Mosolya kiszélesedik az ígéretre. Elég apró ország ez ahhoz, hogy már ne lepődjön meg különösebben azon, ha a falu, vagy az iskola egyik polgárával keveredik össze véletlenül. – Igen, meghívásos alapon vagyok itt magam is. A munkám révén akadnak ismeretségek. – Melyek kívánságainak köteles helytállni. További kérdés híján egyelőre nem folytatja, egész egyszerűen csak nem kíván fellengzősnek hangzani, hisz rangban ő az itteniekhez képest sehol sincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=805169#post805169][b]Éjféli Veréna - 2020.04.13. 20:59[/b][/url]

Figyelmesen hallgatom magyarázatát és eszmefuttatását. Véletlen hozta beszélgetőpartnerem okos és művelt férfi, igen határozott véleménnyel. Néha bólintok egyet-egyet és halványan el is mosolyodom szavaira. Nem vágok közbe. Kivárom míg végére ér a mondandójának. Ezután szólalok csak meg, miközben leginkább az arcára fókuszálok. - Igaza van. Ahány ember annyi ízlés. Erről vitázni igazából olyan, mint építészetre táncolni - nézek még egyszer körbe és ezzel én lezártnak tekintem ezt a témát. Remélem ő is annak gondolja. Szerencsémre igen, így témát váltunk. - Köszönöm, én is remélem. Szeretek rendet tenni és segíteni és itt pont erre a kettőre lesz elvileg szükség - mondom és körbepillantok gyorsan felmérve a környezet változásait, de nem tűnik fel semmi szokatlan, ezért folytatom - nyugodtan a lábamra léphet, majd acélbetétes cipőt veszek fel, ah kimegyek az utcára - engedek meg magamnak egy visszafogott kuncogást. Nem vagyok porcelánból, a látszat ellenére sem. Több életemben kellett fizikai munkát végeznem vagy épp olyat, ahol szinte átnéztek rajtam, tehát nem esik nehezemre elviselni, ha véletlenül átgázolnak rajtam. A szándékosság az amit nem tűrök többé. Ezt persze nem szoktam elmesélni senkinek. Sok titkom egyike, amit mélyen magamban hordozok évek óta. - Mivel foglalkozik? - adja magát a kérdés és persze valóban érdekel is egy kissé. Itt ebben a díszes társaságban így illendő viselkedni, hogy ne vonjuk magunkra a figyelmet. Milyen jó, hogy anno, amikor díszvacsorákon szolgáltam fel megtanultam a nyájas viselkedést. Figyeltem és hallgattam a körülöttem lévőket. Ellestem a hanghordozásukat, a mozdulataikat. Metamorf boszorkányként bárki lehettem és le is tudtam tesztelni a tudásomat. Most pedig úgy fest tényleg hasznát is veszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=816426#post816426][b]Mester Adrián Dominik - 2020.08.31. 12:46[/b][/url]

Tesz egy kurta mentális feljegyzést annak kapcsán, hogy az előző bogolyfalvi polgármester alkalmazottjával válthatott pár szót, és mivel teljesen bizonyos abban, hogy egy ilyen rendezvényen nem lesz szerencséje hosszadalmasan ismerkedni, később feltétlenül hasznos kapcsolódási pont lehet. Ha csak felszínesen is, mint egy szomszédságban élők, bármikor összefuthatnak ugyebár.
- Csak egy mezei pszichológus vagyok – hangzik a válasz, mintha szabadkozna. Bár valahol érthető; ha az ember egy nívós eseményen azt hallja, a munkája révén kapott meghívást, valami magasztosabb pozícióra gondol feltehetőleg. Hivatalnok vagy auror, esetleg valamilyen menedzseri, szponzori kör. Ebből – és a megszokásból, hisz nyilván nem először kerül sor a témára – ered, hogy rögtön folytatja is, mintegy megelőzve a talán kimondani sem szándékozott kérdéseket. – Több munkakörhöz elengedhetetlen a folyamatos konzultáció, hisz a mentálhigiéné kimagaslóan fontos – minden esetben az, de ez most részletkérdés, nem szándékozik Verénát a szükségesnél jobban fárasztani munkával. Elvégre szórakozni vannak itt.
Arról már nem is beszélve, hogy szerény kijelentés ez, hisz egy egész átlagosnak nevezhető munkakörben meglehetősen magasra sikerült küzdenie magát; igen válogatott ínyencségek akadnak páciensei körében.
Tekintete egy kisebb csoportosulásra siklik, ahol kiszúr egyet a vendégek közül, akivel ez idáig nem volt érkezése beszélgetni, és tartásának változásából – kiegyenesedik, beszélgetőpartnerétől leheletnyit elfordulva a célpont felé mozdul – egyértelmű, hogy már várt arra, hogy lecsaphasson az adandó alkalomra.
- Bocsásson meg! – finom, udvarias gesztust tesz a nő felé. – Nagyon örültem, kedves Éjféli kisasszony, bízom benne, hogy lesz még alkalmunk kényelmesebb közegben társalogni. További csodás időtöltést! – Kedves mosollyal, egy kimért, enyhe főhajtással búcsúzik a nőtől, hogy kihasználva a rendezvény adta lehetőségeket ismét bevesse magát a tetszelgés sűrűjébe.