Őszintén nem tudni, honnan ez az újonnan lelt nagylelkűség. Még készülődés közben is ezen gondolkodik, bár kapkodni egészen biztos nem fog – pár perc késés bárhol előfordulhat, barátok közt pedig szinte természetes. Főleg, ha ő tesz tulajdonképpen szívességet. Egy gyors üzenetet még azért bepötyög, mielőtt sporttáskájára dobná telefonját, és megejtené azt a frissítő zuhanyt, aminél jobban most nem sok mindenre vágyik. Talán egy duplasajtos, jalapeños pizza vehetné fel a versenyt, amit hasa egy halk morgással készségesen meg is erősít. Törölközőjével a kezében és félig pucéran torpant meg, aztán lépett vissza kettőt, hogy felkapja mobilját és újra megnyissa rajta a messengeren csak PoshBoi jelzővel illetett fiúhoz tartozó csevegőfelületet. Az előző, még nem leláttamozott üzenetet megtoldja:
szerzel nekem pizzát, kérlek?
pizzame
sok-sok sajtot és jalapeñot szeretnék, a többi mindegy
téged eszlek meg élve, ha nem lesz, nem érdekelnek a kifogások
no pun intended!
köszi ♡
Mint aki jól végezte dolgát, végre eloldalog a fürdő irányába. Még azt is leírta, honnan rendeljen! A férfiaknak ez a kérdéskör vagy szükségtelenül nagy dilemmát okoz, vagy az első szembeötlő étteremnél intézik jóleszaz alapon, márpedig erre semmi garancia.
Talán nincs olyan közvetlen kapcsolatuk, hogy csak így „ugráltassa” a nagykövet fiát, mégis… okklumenciát fognak gyakorolni, valószínűleg ennél jóval nagyobb falatokkal is meg kell birkózniuk, csak-csak belefér ez az aprócska kívánság. És igazából mindketten jól is járnak, ha az edzés utáni lendület mellé nem társul éhség. Erős kombináció.
 - Na, itt vagyok – jelenti be a magától értetődőt, mindenféle szabadkozást mellőzve, és már nyitja is az ajtót, hogy utat engedjen Polonak. Az ingázás miatt fenntartott fővárosi lakás megnyugtató csendje fogadja őket.
 - Nem volt túl sok kedvem a személyzethez, remélem, nem bánod – utalva arra, hogy egyik tehetős család velejárói sem hiányoznak különösebben, és őszintén, a szülőkkel megejtendő kötelező körök is ráérnek. – Érezd magad otthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=784266#post784266][b]Szelniczky Mínea - 2019.12.18. 04:56[/b][/url]

Őszintén nem tudni, honnan ez az újonnan lelt nagylelkűség. Még készülődés közben is ezen gondolkodik, bár kapkodni egészen biztos nem fog – pár perc késés bárhol előfordulhat, barátok közt pedig szinte természetes. Főleg, ha ő tesz tulajdonképpen szívességet. Egy gyors üzenetet még azért bepötyög, mielőtt sporttáskájára dobná telefonját, és megejtené azt a frissítő zuhanyt, aminél jobban most nem sok mindenre vágyik. Talán egy duplasajtos, jalapeños pizza vehetné fel a versenyt, amit hasa egy halk morgással készségesen meg is erősít. Törölközőjével a kezében és félig pucéran torpant meg, aztán lépett vissza kettőt, hogy felkapja mobilját és újra megnyissa rajta a messengeren csak PoshBoi jelzővel illetett fiúhoz tartozó csevegőfelületet. Az előző, még nem leláttamozott üzenetet megtoldja:
szerzel nekem pizzát, kérlek?
pizzame
sok-sok sajtot és jalapeñot szeretnék, a többi mindegy
téged eszlek meg élve, ha nem lesz, nem érdekelnek a kifogások
no pun intended!
köszi ♡
Mint aki jól végezte dolgát, végre eloldalog a fürdő irányába. Még azt is leírta, honnan rendeljen! A férfiaknak ez a kérdéskör vagy szükségtelenül nagy dilemmát okoz, vagy az első szembeötlő étteremnél intézik jóleszaz alapon, márpedig erre semmi garancia.
Talán nincs olyan közvetlen kapcsolatuk, hogy csak így „ugráltassa” a nagykövet fiát, mégis… okklumenciát fognak gyakorolni, valószínűleg ennél jóval nagyobb falatokkal is meg kell birkózniuk, csak-csak belefér ez az aprócska kívánság. És igazából mindketten jól is járnak, ha az edzés utáni lendület mellé nem társul éhség. Erős kombináció.
 - Na, itt vagyok – jelenti be a magától értetődőt, mindenféle szabadkozást mellőzve, és már nyitja is az ajtót, hogy utat engedjen Polonak. Az ingázás miatt fenntartott fővárosi lakás megnyugtató csendje fogadja őket.
 - Nem volt túl sok kedvem a személyzethez, remélem, nem bánod – utalva arra, hogy egyik tehetős család velejárói sem hiányoznak különösebben, és őszintén, a szülőkkel megejtendő kötelező körök is ráérnek. – Érezd magad otthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=784290#post784290][b]Archibald Napoleon Crawford - 2019.12.18. 15:51[/b][/url]

Ugyan számszerűsítve nem volt, hogy hány pizzát szerezzek, a standard általában egy szokott lenni, a nők viszont, ha egyre utalnak, valójában mindig kettőre gondolnak - vagy idő közben jönnek rá, hogy mégsem elég. Ezt a gondolatmenetet követve tehát pontosan ennyi dobozt emelem meg az Urus anyósülésére hajított pokrócról (elég érzékenyen érintene, ha a papíron átszivárgó zsír-olaj keverék beinná magát a bőrbe), mielőtt bezáródna mögöttem a kocsi. Nyilván hoppanállhattam volna, ellenben én szeretek vezetni, és, bár a mágikus megoldás rövidebb, most nem sietünk sehova.
Én legalábbis biztosan nem.
Vállal a falnak dőlve, szabad kezem zsebre dugva várom, hogy kinyíljon az ajtó, majd, mielőtt még köszönnék, a lány elé nyújtom a kívánt adagot.
- Na, én is - elmosolyodva szabadulok meg a tehertől, majd beljebb is fáradok. Lehúzom cipőm, aztán lábfejemmel addig igazgatom, amíg viszonylag rendben meg nem áll a fal mellett.
- Azt írtad, hogy a többi mindegy, szóval olyat kértem, amin a legtöbb minden van... azt hiszem - ha eddig nem lett volna egyértelmű, nem szoktam minden héten pizzát rendelni, ameddig viszont ilyen részletgazdag utasításokat kapok, egész jól ellavírozok a trash food világában. Kell ennél több? Nem.
- Engem nem zavar - felé fordulva vonok egyet vállaimon. Persze grimaszolhatnék és fintoroghatnék is, de addig, amíg konkrétan bármi elintézhető két pálcaintéssel meg szóval, bizonyos szintig feleslegesnek is tartom a plusz munkaerő fenntartását. Tiszta pénzpocsékolás - nem mintha én ismerném ennek a fogalomnak a valódi következményeit.
- Kösz - megtorpanva egy pillanatra két helyiség között döntök végül a konyha helyett. - Van valami vized, vagy hasonló?
Egész biztosan van, az érezd magad otthon viszont legtöbbször csupán kötelező kedvesség, én meg nem vagyok feltétlenül egy túl pofátlan gyerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=784311#post784311][b]Szelniczky Mínea - 2019.12.18. 18:57[/b][/url]

Szó sincs arról, hogy a – nem túlaggódott – sietségben elfeledkezett volna a kért munícióról, éhesen csillannak szemei az átnyújtott dobozok láttán, és a fiú hozzáfűzött magyarázata alatt mutatóujjával finoman feltolja a fedelet, hogy belessen alá. Egy elégedett szusszanással pillant Polora.
 - Isten vagy, köszi – elmosolyodva át is cipekedik a konyhába. Látjátok, nem is olyan nehéz boldoggá tenni a nőket; csak kövessétek az utasításait és sikerülni fog.
Néhány pálcaintéssel előkészíti a terepet, tányérok és poharak kerülnek az asztalra, majd a könyökével szorítja oldalához varázstárgyát, ahogy a pizzásdobozokkal ügyeskedik. Fel sem tűnik neki a pillanatnyi tétovázás az előszobában, csak a kérdést meghallva néz a hang irányába, és visszafogja a kikívánkozó kuncogást – tudna csípős megjegyzést tenni, ugyanakkor egészen szórakoztatja is ez az óvatos figyelmesség. És a kérdés értelmetlensége egy konyhában.
 - Komolyan gondoltam ám, nincs szükség udvariaskodásra – hisz épp junkfoodra kiéhezve, melegítőben Mini sem erőlteti meg magát túlságosan a vendég elkényeztetésében és kedveskedés terén. A lakás ugyan jóval visszafogottabb egy hagyományos varázslórezidenciánál, de azért bőségesen érzékelhető, hogy nem szűkölködik; finoman fogalmazva. A pult felé int, ahol az áhított víz mellett gyümölcslevek és szörpök, citrom is fellelhető. – Válogass kedvedre. Vagy csináljak egy kávét? Alkohol is van egyel feljebb.
Már a szekrényben, nyilván. Mínea is ahhoz szokott, hogy egy fűszálat sem kell megmozdítania, mert szinte már akkor megteszik helyette, mikor épp elkezdett körvonalazódni a szándék a fejében, és most sem épp egy konyhatündér – pizzát eszik, meglepődünk? –, de a mágia így is elég jól kiszolgálja igényeit.
 - Közben vázolhatnád, hogy állsz. Az elmélet már megvan, minden világos, esetleg már gyakorlatod is van? – érdeklődve les a másikra, egy szelet már a kezében, ahogy a fiú kívánságainak megfelelően tevékenykedik. Igazándiból megválaszolja ő magának ezeket a kérdéseket, ugyanis felüti kis buksiját Polo elméjében, de csak lehelet finomsággal végigzongorázgat láthatatlan ujjaival, óvatosan felmérve, hogy is állunk védelem tekintetében. Nem szándéka kifejezetten észrevétlen maradni, viszont nem is frontálisan támad, csak ártatlan kíváncsiskodás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=784328#post784328][b]Archibald Napoleon Crawford - 2019.12.18. 20:40[/b][/url]

- Mondták már - szám szegletében halványan jelenik meg a felfelé ívelő apró gödröcske. - Nincs mit, útba esett - aprót vonok vállaimon. Hát persze, hogy útba esett, hiszen eleve arra kanyarodtam. Nélküle idejönni valószínűleg felért volna egy kivégzéssel, én pedig szeretek élni.
- Huh, jó - valamivel megkönnyebbültebben szusszanok fel, vállaim megereszkednek az információ hallatán. Minimális tartás így is ragad még bennük, amennyi eleve hozzánőtt már az alakomhoz, az előbbinél viszont határozottan kényelmesebb mozdulatokkal csúsztatom magam elé az egyik elővett poharat, csavarom le a narancsleves doboz kupakját, s töltök elegendő folyadékot magamnak. Máris minden jobb így. Helyet foglalok az egyik széken, bal lábam kinyújtom míg jobb sarkam felhúzva támasztom meg azt a szélén. Könyököm végigfektetem így térdemen, s ujjaim az üveg szájának széleire tapasztva, kisebb félköröket leírva moccintom jobbra-balra, amíg hallgatom.
- Kocsival vagyok - apró, fintor-szerű szusszanással reagálok az ivás tényére. Nyilván léteznének lehetőségek vagy tehetnék apró utalásokat rájuk, ugyanakkor továbbra is van bennem némi természetes tartózkodás az ittas vezetéstől. Nem mintha a hoppanállás biztonságosabb volna, maradjunk annyiban, hogy igazából egyetlen utazási technika sem kellően biztonságos A-ból B-be. Az olyan nyomulós dumák meg, hogy "de ha marasztalni szeretnél" túl alpáriak.
Apró bólogatásokkal kísérem végig, ahogy témára térünk, kortyolok a narancsomból.
- Gyakorolgattam - adok választ szóban is, felszusszanva dőlök hátra. - Szerintem a felületes területekkel már egész jól állok - ezt ő is kényelmesen felmérheti, elvégre, a belépés szinte már átlagosan könnyűnek tekinthető - ha nem lennék felkészülve arra, hogy hogy konkrétan bármikor megteheti, esélyesen én sem venném észre a rezdülések leheletfinom, pillanatnyi egyenetlenségét. Ez nem feltétlenül az okklumencia gyengeségének hiánya, a legilimentorokról általánosan elmondható, hogy mire a bejegyzéshez szükséges vizsgára kerülnek, a legtöbbjük már elsajátította olyan mértékben a mágiát, hogy észrevétlenül alkalmazzák azt másokon. Ezért kell az állandó védekezés. - Úgyhogy elkezdtem beljebb haladni, nehezíteni meg mozgatni... ilyenek.
A falak alapvetően egyszerűek. Épp csak annyira magasak és épp csak annyira szilárdak, hogy az ember ne tudjon átmászni, átugrani, átlépni, átlátni, vagy úgy bármilyen módon keresztülgázolni rajtuk, ellenben, ehhez a periférikus helyezkedéshez mérten, ahol a bejárat is van, a folyosók kényelmesen tágasak, világosak, gond nélkül lehet sétálgatni a kanyarokban, és itt még a zsákutcák sem olyan komolyak.
Egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=784761#post784761][b]Szelniczky Mínea - 2019.12.21. 17:41[/b][/url]

Hát persze, hogy mondták. Mosolyodik el a lány is; mindig is az egészséges önbizalomnál némileg többet felhalmozott emberek vették körül, és valahogy könnyebben is kezeli az ilyesmit, mint ennek hiányában a pátyolgatást. Már a szakmájától eltekintve, a hétköznapokban.
Halványan, de őszintén szélesedik az ajkain pihenő görbület. Tetszelegnek eleget mindketten, az életük rengeteg más pontján nem mindegy, mit és hogyan lépnek, és esze ágában nem lenne emiatt panaszkodni, hisz meghatározó alapkövei ezek annak a nőnek, aki végül lett belőle. Nem beszélve arról, hogy a karrierjéhez járó hírnevet tulajdonképpen ő maga vállalta, amikor elhatározásra jutott a pályájával kapcsolatban. Mindenesetre így maguk közt, egymás előtt nem érzi szükségét a tökéletes modorra való kínos odafigyelésre. Majd a következő puccparádén erre is lesz alkalmuk.
 - Valószínűleg a gyakorláshoz sem a legoptimálisabb választás, mhm – állapítja meg, majd harap a pizzájából. Elkezdhetné marasztalni a fiút, vagy felajánlani, hogy megkerülve a közúti ellenőrzés adta veszélyeket hazajuttatja valahogy kocsistól, de nem fog illedelmeskedni, Polo is ki tudja nyitni a száját, ha valamit szeretne. És amúgy is, előbb a munka, aztán meglátják, lesz- e hangulat a szórakozáshoz.
 - Aha – reagál a helyzetjelentésre, miközben letapogatja a védelmét. Nem a sziklaszilárd lenne az első jelző, ami eszébe jutna róla, de ezzel alapvetően nincs is probléma, lehet más az elképzelése két okklumentornak és milliónyi formája fordulhat elő a láthatatlan falaknak. Sőt, a védelmezés céljai is lehetnek tulajdonképpen eltérőek, és bár Mínea nem képzett oktató, tanácsot azért adhat. Finoman beljebb halad a másik elméjében, hogy ténylegesen felmérje, mivel áll szemben, mennyire tudja Polo kizárni a kíváncsiskodó tekinteteket. Mindezt anélkül, hogy felfedné az érintett képeket, valójában nem érdekli, mi rejtegetnivalója van a másiknak – és igazából azt is megtanulta már, hogy sok esetben jobb, ha minél kevesebbet tud –, ha azonban érzékel rést bármelyik ponton, óvatosan jelzi is azt, hogy itt bizony át tudna jutni.
 - Mi a cél az okklumenciával? – les fel érdeklődve. Hihetnénk azt, hogy csak elterelni akarja a fiút ilyen idióta kérdésekkel; mintha szüksége volna rá. – Úgy értem, a nyilvánvalón kívül. Arra vagyok kíváncsi, hogy miért akarsz kint tartani? Sokkal könnyebb kivitelezni, fenntartani a falakat, ha meg tudod fogalmazni, hogyan akarod elérni ezt.
Szerintem. Tehetné hozzá, de nem kizárt, hogy már így is kellőképp összezavarta. Azt akarja hallani igazából, miért csinálja ezt. Észszerű magyarázat lenne önmagában az is, hogy ő a nagykövet fia, de még mielőtt nekiesne a komolyabb tesztelgetésnek, jó, ha elméletben is tisztázzák a mögötte meghúzódó motivációt. Ebből tud építő kritikát megfogalmazni és segíteni is abban, mire koncentráljon, mert a „próbáld erősebben” nem épp megfogható és előrébb lendítő támpont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=789540#post789540][b]Archibald Napoleon Crawford - 2020.01.17. 17:17[/b][/url]

- Igaz – persze beszélhetünk itt alkoholtoleranciáról és arról, hogy az első pár pohárig meg sem érzi az ember, tudományosan bizonyított tény, hogy igenis már az első kortyoktól elkezd lassulni az ember tudata.
Még ha ezt nehéz is beismerni.
- Legfeljebb utána – felszusszanva teszek pár félkörnyi fordulatot a széken, amin helyet foglaltam, lábaimmal elrugaszkodva és irányítva a gyerekes mozdulatokat. Közben megvonogatom a vállam, mint említettem, ma már nem kell megjelennem máshol, és ha a nőnek sem, akkor hát nekem nem esik nehezemre csak úgy elejtőzni bárhol. Addig sem pazarlom unalmas otthon ülésekkel a szabadidőm – ülök máshol.
Ahogy az hasonló esetben bárki mással előfordulna, nekem is megfordul a fejemben, mennyivel lenne könnyebb most betörni Mini fejébe – hogy az enyémre koncentrál. Erre, személy szerint, nincs lehetőségem, nem tanulok legilimenciát és nem is fordult meg komolyabban a fejemben, hogy kellene. Ettől függetlenül még felpiszkálja a fantáziát, vajon mit találnék – a saját elmém visszaköszönését az övé mellett, esetleg egyiket a másikban, mint mikor két tükröt egymással szembe állítva végtelen kapuk sorát teremted.
- Jó kérdés. A nyilvánvalón túl – összevonva szemöldökeim szelik át hol mélyebb, hol felületesebb barázdák homlokom, ahogy elgondolkozom a válaszon. Senki nem szeretné, ha illetéktelen szemek tennének szert a személyes ügyeire, hát akinek van rá alkalma, megtanulja csírájában elvágni ezeket a lehetőségeket. – A politikával jár, azt hiszem...? Minél mélyebben merülsz el benne, annál kevesebbet kívánsz tudni, de igazság szerint ebből nincs kiszállás. Szóval nem marad más választás, mint mások elől elzárni a dolgokat, magadért.
Nincs ebben a kijelentésben különös önzőség. Egy bizonyos ponton az embernek saját magát kell első helyre tennie, magát kell választania és magát kell védnie, ez nem beképzeltség, ez a túlélés alapvető követelménye.
- Legalábbis ezen az elgondoláson kezdtem bele, de végtére is mindenkinek vannak... titkai? Végtére is elég közel tartom a kezem a tűzhöz ahhoz, hogy fel akarjanak használni, ha egyszer odafent beütne a ziccer.
Hopefully ilyen nem fog történni, ugyanakkor kellően szubjektív zóna ez ahhoz, hogy bármelyik pillanatban megtörténhessen, hát kalkulálni kell vele.
- Persze ott van még a magánélet, személyes tér, pofátlan újságírók akik nem ismernek határokat és ha valaha elővenné őket valaki, legalább annyi mocskot áshatnának elő róluk, amennyit ők tesznek másokról – aprót szusszanva fejezem be a gondolatmenetet. Valójában egyik sem olyan dolog, amire eddig ne gondolhatott volna senki, vagy ne lenne kellően ésszerű, egyértelmű.
- Te miért kezdtél a legilimenciába? Nyilván nem a kviddics miatt, feltételezem.
Közben igyekszem figyelni arra is, ami idebent történik. Ahol észlelem a problémákat, erősebben húzom meg a vonalakat, az előre vezető léptei nyomán pedig felhúzom a következő falakat – ne maradjon egyikőnk sem munka nélkül.
- Gondolkoztam azon, hogy egyszerűen kitalált emlékekkel és gondolatokkal vonjam el a figyelmet, de végül is nem tartottam túl jó ötletnek. Ha egyszer mutatsz valamit, onnan már könnyű lehet eljutni a valódiakhoz.