[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=779824#post779824][b]Ombozi Bertalan - 2019.11.03. 10:35[/b][/url]
z a l á n
Kapucnimat a fejemre húzva, kissé ingerülten szállok ki a bátyámtól kölcsön kapott kocsiból, és hogy lehetőleg mindenki hallja, jó hangosan be is csapom szegény verda ajtaját, ezzel is jelezve az anyósülésen ülő vézna tyúknak, hogy kösz, nekem ennyi elég is volt a ma estéből.
Van az úgy, hogy olyan sötét csajjal hoz össze Cupido, mint az éjszaka se, de ha más nem, legalább szép - a mai találkozó ennek ékes példája -, de arra senki sem tanítja meg az ember fiát, hogy
azon kívül mégis hogyan kell ezekkel az absztrakt lényekkel eltölteni az időt. Gondoltam én ostoba, elhozom moziba, ráadásul autósba, hadd örüljön a szentem, de csak hápog, mióta itt vagyunk, hogy ő nem lát, mert a műszempillájától nem tudja viselni a szemüvegét meg amúgy is, a ruci, amit a mai
randira választott, túl feszülős, és kényelmetlen benne ülni, meg most nehogy kitaláljam, hogy fekete-fehér filmet fogunk nézni a huszonegyedik században! ÚR ISTEN.
Zsebre dugott kézzel sietek az autók között, hogy minél előbb minél távolabb legyek az enyémtől, amit foglyul ejtett az az istenverte hárpia, az az IQ bajnok magassarkú huszár, az a... befejezetlenül hagyva a gondolatot húzom ki jobbomat a dzsekim zsebéből, és tenyeremet szorosan mellkasomra téve teszek férfiúi esküt mind az itt egybegyűlt ismeretlen tömeg előtt: ha a kocsimat viszi is ez az alien, vigye, hát több is veszett Mohácsnál, de az én szívemet, na azt biztos, hogy nem fogja! Dögös ruha ide vagy oda, én erősebb vagyok, mint a 75D-s csodák. Erős vagy, Berci, csak mantrázd ügyesen.
A leheletem ködszerűen hömpölyög az autók lámpáinak fényében, és érzem, hogy az ideg miatt ütemtelenül lüktet valami ér a torkomban. Létezhet ez egyáltalán?! Fogalmam sincs, az eddig megtapasztalt jogi kultúra kevésbé foglalkozott efféle élettani kérdésekkel.
Aztán meglátom a mustangot, és elnyílik a szám. Mi a rozsdás rákolló van itt, hát milyen emberek járnak ide? Közelebb lépek hozzá, és úgy, tátott szájjal és kikerekedő szemekkel lehajolok, és mi sem egyszerűbb, benézek a jobboldali ablakon.
Ezaz!, se ronda, se szép nő, csak egy korban hozzám hasonló ürge, aki láthatóan nem csak évszámban, de szerencsében is pont olyan elöl jár, mint én. Kiiiirááááály.
-
Nem hiszem el, man ezeket a kibaszott nőket - vágok egyből a közepébe, miután beülök, és gondosan behúzom magam után az ajtót. A fejemet ingerülten csóválva nézek a havercsávóra, és közben kényelmesen hátradőlök. A visszapillantó tükörből pont látom a saját verdám orrát, a nőt viszont, hála Merlinnek, nem.